Az Örömnegyeden kívül

[Herold Bardelot]

(Abu)

A reggeli után megyek és szokásos módon beállok a sorba a mólóknál. Hiába a nagyratörö vágyak, elöször a mindennapi problémákat kell megoldani.
Ha Duncan a kikötömester, ha nem, akkor is csak a délelöttöt dolgozom végig, majd felvéve a mai fizetségem megyek és megebédelek. Elötte azért benézek az irodába hátha ráér épp a kikötömester//csak Duncan mást nem hívok// is egy kis kajálásra, hisz ö is csak ember szüksége van étekre.

-Nah akkor Jó étvágyat nekünk. Nincs valami külön melód mostanában? Tudod a múltkori is olyan jól sült el // marhára //

Az ebéd és esetleges új hírmorzsák beszerzése után megyek és a lassan elviselhetelen viszketésre keresek valami megoldást a városban.

[Dorio Racchini]

(Abu)

A kikötőbe érve felelevendenek a "csodás" emlékeid a csatornáról, nemcsak a fejedben, hanem bőrödben is - mintha apró kis lények rágnák mindenhol.
Néhány percet töltesz a sorban, mire eltűnnek előled a munkások.
- Mondd a neved! - szólít meg a kikötőmester, aki nem Duncan, hanem egy eddig még nem látott alacsony, kopasz férfi, kezében egy papírral, melyre fel is jegyez. - A Karcsú Narf-ot keresd, innentől a negyedik hajó balra. Remélem tudsz számolni! - hadarja, aztán már a mögötted állótól kérdi a nevét.
A Karcsú Narf jóval kisebb a többi teherszállító hajónál és a fedélzeten ácsorog egy izgága férfi, aki amint meglátja, hogy felé tartasz, odasiet.
- Végre! Már épp itt volt az ideje, hogy küldjenek valakit! Persze nekik fontosabbak a nagy halak, mint a kicsik! Mi várhatunk itt három órát arra, hogy végre valaki elkezdje kipakolni a rakományunkat! Na, erre gyere! - indul meg a raktér felé, ahol kisméretű ládák sorakoznak. - Csak annyi lesz a feladatod, hogy lehordd ezeket a hajó elé. Ha lehet, egyesével! És le ne ejtsd őket, mert nagyon értékes, ami bennük van! Egész napi béredből nem futná, ha csak egyet is leejtesz! Na, ne ácsorogj, kezdd a munkát! Ha kiszárad a torkod, ott egy tömlő teli vízzel! - mutat a sarok felé és szinte felszalad a fedélzetre.
Ledolgozod a délelőttöt minden probléma nélkül, jelentkezel a 4 ezüstödért, aztán körbenézel Duncan irodájának környékén. Már messziről felismered hangját.
- Ezt nem hiszem el! Elegem van már abból, hogy már a harmadszorra küld ide valami hülyét! Már megmondtam, hogy nem én tehetek róla, hogy két napja késik az Eurna, és hogy őszinte legyek, most már le is szarom, mi van vele! De ha még egyszer ide mersz jönni te, vagy valamelyik másik kurva küldönc, esküszöm, hogy úgy kimázolom a pofád, hogy anyád se ismer rád!
Egy ijedt fiú szalad ki Duncan ajtaján és egy szék landol mögötte az ajtófélfán, melynek egyik lába hangos reccsenéssel megadja magát.
- Büdös bunkó parasztok... - morgolódik magában tovább, mindenféle papírokat és tintatartót szórva le az asztaláról. Mielőtt észrevenne, még a saját székét is felrúgja dühében. Aztán egy pillanatra úgy néz rád, mintha te lennél a következőt, akit felrúg. De végül vesz egy mély levegőt. Ezután már előadhatod neki nyugodtan az invitációd.
- Remek! Enni... igen. Addig se zaklatnak! Menjünk! - mondja és elindultok kajálni. A kikötőben esztek egy árkád alatt, ahol bográcsban és mindenféle kondérban főnek az illatozó ételek, s a hosszú asztaloknál sorban ülnek a dokkmunkások és a beérkező hajók legénysége. Hosszú sor állna előttetek, de mivel Duncan-nel vagy, soron kívül kaptok ételt; 2 rézért egy nagy tál pörköltet és egy karéj kenyeret (fejenként, nem együtt:D).
- Meló, meló, meló, meló... - ismételgeti. - A legnagyobb szívességet akkor tennéd nekem, ha kinyírnád azt a szemét Faratrion-t. Két napja meg kellett volna érkeznie egy hajónak, aminek igen fontos rakománya van. De azóta sincs sehol. És ez a gyökér naponta többször küldözgeti az embereit, hogy a hajó után érdeklődjön. Az agyamra megy! Jönne egyszer személyesen és kiverem az összes fogát!
Mondandóját nyomatékosítva az asztalra csap egyet, amitől ugrik egy kicsit előttetek az étel.
- Najó! Hadd gondolkodjak egy kicsit. Ettől az idegeskedéstől egyszerűen kitörlődik minden a fejemből. Ha befut az Eurna, én fogom elsüllyeszteni, aztán utána lököm Faratrion-t is... Miért vakarózol folyton? Csak nem elkaptál valami nyavalyát? Keresd fel Chadassa-t! Gyógytrutymókat kotyvaszt, a te bajodra is fog valami hatásosat adni. A kikötőtől néhány utcányira lakik, Phalvoren halboltja mellett. Meg fogod találni, csak kövesd a bűzt. Aztán majd keress fel később és még beszélgetünk valamiről. De nekem most munkám van! Fel kell takarítanom az irodám és csapdát állítanom küldöncök ellen - azzal elköszön és otthagy téged.

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Nana csak nem kéne megöletned . ha ezt most hallja vki akkor nagy bajban leszel ha mégis megnyúvasztják.

-Áá semmi csak az új szállásomon kicsit sok a bolha.

-Azt mondod ez a Chadassa ilyesmivel foglalkozik? Gondolom majd egszer beugrok hozzá. Ha szükség lessz rá.

-Csapdát mi? Aztán csak óvatossan.
Még én is befejezem az ebédem és vidáman ám még mindig vakarózva elindulok hogy a könyvtárban kutakodjak egy kicsit. Ám a viszketés lassan olyan mértéket ölt hogy feleútról kénytelen vagyok visszafordulni és lépteim a Phalvoren boltját rejtö mólo töve felé irányítsam.
Ott a "szagokat" követve keresem meg ezt a Chadassa nevű némbert.

[Dorio Racchini]

(Abu)

Duncan egyszerűnek tűnő utasítása alapján indulnál megkeresni azt a bizonyos halboltot, de elég nehéz egy olyan helyen, ahol mindenütt halszag van, pláne úgy, hogy az irányt nem adta meg. Mivel nem ejtettek fejre, ezért hamar feltalálod magad és egy-két ember megkérdezése után használható útbaigazítást kapsz.
A "némber" házát már messziről felismered, ugyanis a környéken abból az egyből száll fel sűrű, szürke füst.
A halszag is erős a kövezetre öntözött hallé miatt és egy halfejet cipelő macskával is szembetalálkozol, így már teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem rossz felé irányítottak.
A környéken található többi "üzlettel" ellentétben Chadossa ajtaja be van csukva és semmiféle jelzés nincs rajta, címert sem aggattak ki, de a növénykavalkád fojtogató illatából ítélve jó helyen kell, hogy járj.

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

A negyed ezen részén áthaladva nem éppen kellemes emlékek elevenednek meg bennem. Erössen hajaz az illatorgia a csatornában tapasztaltakra. Végre megtalálom a keresett személy "üzletét". Nos bár az ajtón nincs jelzés azért egyértelmű hogy melyik a kunyhó amit Én is keresek.
Óvatossan csak a szemem sarkából de szétnézek, felmérem a terep adottságait lehetöségeit. hátha futásra kerülne a sor akkor ne egy halfejen elcsúzsva végezzem.
Majd nekidurálom magam és az ajtóhoz lépve kopogok, ha nem jön válasz be is nyitok.

//off.:itt is sry meg ezer bocs meg az anyamaci.//

[Dorio Racchini]

(Abu)

Kopogtatsz az ajtón, mire bentről csörömpölést hallassz, de egyelőre felelet nem érkezik. Vársz egy kicsit, mikor megint kopogtatsz.
- Jóvammá'! - hallod bentről a kiáltást. - Megyek má'! Nem kell rámtörni az ajtót! - kibaálja egy női hang, majd hallod, hogy valami bent tompán puffan, aztán néhány másodpercen belül kulcs fordul a zárban, retesz húzódik el, majd még egy retesz, és aztán egy harmadik, mire résnyire kinyílik az ajtó, és egy nő kócos feje jelenik meg előtted, nyomában émelyítő gyógynövény szag özönlik kifelé.
- Mit akarsz, mi?
Az ordenáré hangneme valahogy nincs összhangban a finom arcvonásaival. Az ilyen nőre szokás mondani, hogy "igazi hárpia", vagy "házi sárkány".

//Ok, semmi gond.//

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

A nyíló ajtóban felbukkanó arctól kérdem.
-Te vagy Chadassa? Aki gyógyfüvekkel kufárkodik?
Igenlö válasz esetén.
-Akkor szerinted mi a jóanyámért másztam át az egész kibaszott kikötön? Csak hogy lássam azt a rusnya képedet?
Belököm az ajtót és megkísérlek a "fogadóhelyiségbe" lépni.

[Dorio Racchini]

(Abu)

- Igen, én vagyok és épp aludtam! - feleli dühös tekintettel és arcát csak még inkább elönti a méreg, amikor folytatod a mondandód.
- Méghogy rusnya képem? Néztél már életedben tükörbe? Adjak egyet? És... - szemei elkerekednek, ő pedig teljesen leblokkol, ahogy nem túl udvariasan behatolsz az ajtón. - ..mégis hogy képzeled, hogy betörsz a házamba? - fordul utánad és folytatja a hisztizést. - Mindjárt hívom a kikötő őrséget és bedobatlak a cápák közé!
Az elülső, apró helyiségben egy ágyat látsz, melyet csak egy régi, de nem elnyűtt ágytakaróval takartak le, illetve egy asztalt, melyen tégelyek és üvegcsék sorakoznak, a falon pedig néhány akasztót, melyek egyikén egy szürke köpeny lóg, az ajtó hátulján pedig rengetegféle zárat és hevedert.
Ebből a szobából két ajtó nyílik: egy a bejáratival szemben, egy pedig az ágy mellett, a bejárattól balra.

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

Bent a kosz láttán elhúzom a számat majd onnan visszafordulva vigyorgok gonoszkássan a nöre.
-Tessék csak! Mire ideérnek a világ végére addigra akár meg is egyezhetünk.
-Nos szükségem van ..... Azzal elösorolom a szükséges kencéket összetevöikkel és pontos arányaikkal. Mikor valamit nem ért kevés türelmmel de újra elmondom neki. Azért bízok benne hogy nem valami kontár.
-Sajnos nekem nincsenek meg a szükséges készleteim ezért vagyok .... itt. Mutatok körbe.

[Dorio Racchini]

(Abu)

Mérgesen csípőre teszi a kezét, mert belátja, hogy végülis igazad van abban, hogy mire idér egy városőr, addigra neked már hűlt helyed lesz itt.
Összeszűkült szemekkel hallgatja a felsorolásod, és a végén flegmán megszólal.
- Mikorra kellenek? Mert most épp a relaxációs időm töltöm, szóval...

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Én ráérek, a nap hátralevö részében. Ülök le az ágya szélére.
-A kérdés csak az hogy neked mennyire sürgös a relaxáció.... Mosolygok rá nem túl szívderítöen.
Szemmel láthatóan nem zavartatom magam és pofátlanul mérem végi a kis kócost.
< na remélem ennyi elég lessz, hogy gyorsan összekapd magad kiscsibém... nem fogok itt szobrozni egész nap ... :evil >

[Dorio Racchini]

(Abu)

Morog egyet a nő, szúrós tekinteted vet rád és hátat fordít. Egy darabig ácsorog az asztal előtt, majd kinyúl egy tégely felé, azzal fordul feléd vissza.
- Tudod mit? Mi lenne, ha amíg én összeszedem a dolgokat, te elmennél sétálni egyet? Ha? - kérdezi arcára vigyort erőltetve és a tégely tetejét idegesen csavargatva.

[Shaidar Haran]

Utam a karavánnal eseménytelenül telt. A városkapu elhagyása után oda lovagolok a karaván mesterhez.

- Uram ha már nincs rám szükség akkor kérném az előre kialkudott fizetségem <ami ezért a hosszú és fárasztó útért cserébe igen csak kevés, de legalább a társaság jó volt...> és utána távoznék. Kíváncsi vagyok tényleg olyan romlott ez az-az Örömnegyed, mint amilyennek mesélik...

Ha nincs rám szükség és megkapom a 10ezüstött akkor egyenesen az örömnegyed felé veszem utam, nem sietek hiszen még a nap csak nem rég kellt fel a horizonton.
Ha nem kapom meg a pénzem és szükség van rám akkor folytatom az utam a karavánnal.

[Dorio Racchini]

/ Chei /

* A karavánvezető megköszönte a szolgálatod és biztosított arról, hogy innen már elboldogul a saját embereivel is, azonban mivel említetted neki, hogy az Örömnegyedben akarod kipihenni a fáradalmaid, adott egy tanácsot, miszerint kerüld el a gorvikiakat és a szukékat, mert alávaló mind a kettő fajta.*

*Elindulsz hát a negyed felé azonban sajnos elég szűkek az utcák, kicsit lassan haladsz. Nézelődés közben egy fiatal férfit látsz meg amint egy nőt ráncigál aki láthatóan nagyon meg van rémülve.*

- Ne bántson jó uram, kéééreeem! - könyörög a lány, azonban egy hatalmas pofon lecsendesíti.

- Hé te meg mit bámulsz - ordít rád a fickó, mikor észreveszi, hogy figyelted az eseményeket.

[Shaidar Haran]

//Chei//

-Hát csak azt, hogy a hölgynek nincs sok kedve, magával sétálni. S az udvarlási szokásai meglehetősen nyersek.
<szép ennyit a város nézésről>
-Ha nem bánja megkérdezhetném, hogy mi a fészkes fene folyik itt?
Körbe kémlelek, hátha vannak a fickónak társai, vagy esetleg ez valami színjáték csak, hogy engem kelepcébe csaljanak.
Ha nem veszek észre semmi különöset akkor leszállok a lóról,s amint leszáltam az 1ik kezemben a kantárt fogom ming a másik kezem a kardom markolatára teszem, de mozdulatomban nincs semmi fenyegető.
Ha észreveszek valamit ami arra utal, hogy ez valami csapda akkor lehetséges menekülő út után körbe kémlelem a helyszint, de közben nyugodtnak mutatom magam.
Netán a körbekémlelés közben megpillantanék egy városi őrt vagy őrjáratot akkor megpróbálom a tudtukra adni, hogy itt készül valami.