A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Cadoras]

<Cadris>

- Csak ne említse senkinek, hogy őt kerestük - mondom, majd felkapva a kancsót felfelé veszem az irányt a lépcsőn.
Rézkilincses ajtót keresek, majd ha meglátom, intek Ryellnek, hogy nyissa ki.
Jómagam kissé hátrébb húzódok, s jót húzok a kancsóból, jobb kezemben lévő csatabárdom pedig a padlóra támasztom, s arra dőlök rá
<Még a végén ránkrontana, mert támadásnak veszi!>

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Köszönjük mondja a csaposnak majd ismét testvéréhez fordul.
-Remélem nem veszi sértésnek ha most nem iszok önnel. Talán legközelebb de most nem...
<<Ezek után nem hiszem hogy befoganá a gyomrom... nem mintha nem szeretném a jófajta borokat de most nem megfelelő az alkalom...>>

Ezzel elfordul a pulttól és a lépcső felé veszi az irányt.
<<Második emelet... rézkilincs>>
Felsiet a második emeltere majd megkeresi a rézkilicses szobát. Kopog:
- Uram kérem nyissa ki! Nagyon fontos lenne!.- ha nem hall változást akkor kicsit hangosabban kezd kopogni (dörömböl) és újra elismétli az iménti szöveget.

<<Remélem itt lessz ha nem fogalmam sincs mihez kezdjek...ó Krad add hogy ő legyen az és itt legyen!>>

Ha kinyitják az ajtót először végigméri az alakot, főleg azt hogy van e rajta gyűrű és hogy az a gyűrű-e.
- Elnézést hogy ilyen későn zavarom de sűrgősen beszélnem kell önnel. A nevem Ryell.

[Rayvanur]

(Ando)

A kopogásra visszatérek a borús gondolataimtól a valóságba. Mikor hallom hogy bekiabálnak méghozzá rendkívül hevesen.
<Valaki bezárhatta míg aludtam >
Gyorsan a zsákom mélyére rejtem a gyűrűt majd kardom után nyúlok. De mozdulatközben meggondolom magam és mégis inkább a tőröm húzom ki.
<Szűk lenne itt kardal harcolni.>
Nyugodtan az ajtóhoz lépek és miközben kinyitom egy lépést hátrálok is.

- Miben segíthetek öhm tisztelt Ryell?

Kérdezek miközben végig mérem a két alakot a szoba előtt.

[Cadoras]

<Cadris>

Hátulról megemelem felé a boroskancsóm, majd lejjebb eresztem.
Ryellre hagyom a beszédet, így legalább megtudom, milyen talpraesett is
<Darton pallosára! Remélem minden jól alakul, s nem egy pojáca a testvérem>

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Itt van, remélem ő az... nem sok összehasonlítási alapom van így ezekből kell kiindulnom >>

-Ön ugye minap érkezett Ordanból?.- A választ megvárja majd folytatja.-Renben. Kérem hallgason végig.Lehet hogy elssőre hihetetlennek tűnik amit modok de az utólsó szóig igaz.Tudom hogy van önnél egy gyűrű. Egy gyűrű amin egy szarka és egy kerék látható. Egy gyűrű amit az apjától kapott a vérszerintitől...
<<Hacsak nem lopta... de tudom hogy nem így van>>.

-Mit szólna ahoz ha azt mondanám hogy vannak testvérei? Ugyanezen apa révén.- előveszem az én gyűrűmet majd megmutatom hogy még mélyebb benyomását kelltsem annak hogy igazat beszélek.- remélem hisz nekem ...a testvérei vagyunk... Ám ami még ennél is fontosabb rajtunk kivűl van még három családtagunk. És az egyik, a hatodik az életünkre tör! Ezt nem hagyhatjuk!...Meg kell találnunk a másik kettőt is ! Mihamarabb...

Várja a hatást.

[Mesemondó]

//A gyűrűn szarka van, nem holló. Cadris gondolhatja azt, hogy varjú, mert kicsit elfogult a madárral szemben. //

[Cadoras]

<Cadris>

Amikor arra téved a szó, hogy mindketten a testvérei vagyunk, láthatóan elvigyorodok. Ismét megemelem a boroskancsót, s nagyot húzok belőle.
<Szegénykém most egy életre melankóliába süllyed, hogy tudja, én is a testvére vagyok> Jót kuncogok erre a gondolatra

[Rayvanur]

(Ando)

- Igen onnan jöttem.

Végig hallagtom a mondókáját.
< Testvérek mi? Ezek hülyének néznek.>
Hümmögök egyet majd. Lassan szóra nyitom a számat.

-Nem tudom honnan szedte ezt a sok marhaságot. De kérem ne traktáljanak vele. Ajánlanék egy jó gyógyítót aki majd helyre rakja a fejüket. De sajnos az a pap most Ordan ban tartózkodik. Tehát javaslom menjenek aludni és holnap keljenek útra. Jó északát.

Majd határozott mozdulattal bezárom az ajtót. És elindulok vissza az ágyhoz, hogy előkaparjam a gyűrűt és újra megvizslassam.

[Cadoras]

<Cadris>

Megvonom a vállam, majd Ryellre nézek
- Úgy tűnik, nem szeretne barátkozni. - közlöm, majd én is bekopogtatok az ajtón.
Amennyiben nem nyitja ki berúgom azt, s felmutatom a gyűrűm
- És ez szerinted mi, bizsu a koldusoknak? Nem szokás becsapni az ajtót előttem.
- Vigyázz, mert a barátom hirtelen haragú ám - mondom, s kancsómmal Ryell felé intek. Szélesen elvigyorodom

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Keze ökölbe szorul a másik reakciója láttán.
-Kérem ne!... Valaki már az életét áldozta miattunk!. Most a mi életünk is veszélyben forog!
<<Lehet hogy ő is álmodott Oirinről??? LEhet hizs nálla is Ugyanazokat az igéket használta.>>
- Várjon. Ha ennek nem hisz akkor ... Akkor mitgondol honnan tudom, hogy álmodott egy szőke hölgyről akin narancssárga köpeny volt? Az istenekre kérem higyen nekünk! Nem érti?! Az élete forog kockán...

<<ÁH nem igaz... mit mondja ezután más már nem tudok remélem halgat a szép szóra... ha nem hát, lehet nem is ő az akit keresek...várjunk csak a furulya!!! Igen a furulya>>

Ha nem halgatna erre akkor ismét bekopog az ajtón és újra próbálkozik.:
-Honnan tudnám hogy szeret zenélni ha nem ismerném magát? Hisz még csak ma érkezett Erionba és nagyon fáradt, gondolom még mindig sajog a lába a sok gyaloglástól...

<<Krad nevére miért nem hisz nekem? Nekünk... oh a boros kancsó...azt hiheti részegek vagyunk ráadásul éjszaka van...áh ostoba!...>>
-Tedd el azt!-ripall a Dartonitára.- Azt hiheti részegek vagyunk.

[Cadoras]

<Cadris>

- Nem sárga köpenyben volt?
- Egy részegnek is lehet igaza, meg gyűrűje is!

[Rayvanur]

(Ando)

A kopogtatásra abbahagyom a pakolást és az ajtóra nézek. De nem indulok el, hogy kinyissam.
<Honnan a csudából tudnak ennyit rólam. Persze a fogadóstól sok mindent. No de hogy az álmomat is ismerjék. Talán beszélni kellene mégis csak velük.>
Lassan tétován az ajtó felé indulok. De vesztemre az eddig hátérben álló harcos nem csak nagydarab hanem heves vagy részeg is. Mikor berúgja az ajtót. Egy pillanatra megálok. Majd a kardom felé lépek.
<Ezt nagyon nem kellett volna... >
A mozdulat közben már keresem a megfelelő ideillő igét. Hogy sorgon nevében kiröptessem a szobából.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Ne!-Kiálltok a hirtelen és meggondolatlanul cselekvő testvéremre.
-Hadjátok abba! Hát még mindig nem érti egyikőtök sem?!!! NEM EGYMÁS ELLENSÉGEI VAGYUNK!!!-Kiabálja a szavakat.
- Meg akarnak és meg is fognak minket ölni ha nem teszünk ellene!!!
Közben próbál a két fél közé állni.
<<Fene ezekbe megin nekem kell majd elsimitanom mindent... mint Lar-Dorban ... külömbség onnan csak kivágtak de itt még a fogam is itt hagyhatom>>


Ha észlelem hogy varázsol akkor én is belekezdek valamibe.//Földfal (2E) a két fél közé úgy hogy csak az ordanit rekessze el tőllünk és hogy megfékezze Cardist ha harcolni szeretne-//

[Rayvanur]

(Ando)

Miközben a vékonyabb figura ordítva kettőnk közé veti magát. Végre én is a kezembe kaparintom kardomat. Egy elegáns mozdulattal le lököm róla a hüvelyt és szembe fordulok velük.
<Nincs túl nagy hatalmam és az is a harcosra kell, ha már mindenképp vérnek kell folynia nem erre a mitugrászra.>

- Ki és miért akarna megölni minket. Még akkor is ha testvérek lennénk?- ordítom az arcába.
-És honnan tudtok az álmomról?- kérdezem már jóval normálisabb hangon.

Közben egy pillanatra sem eresztem le a kardom. De nem is teszek támadó mozdulatot.

[Cadoras]

<Cadris>

Erre a mondatra feljebb emelem a gyűrűm//A csatabárdom a földre dobtam//
Elkezdem lengetni Ryell feje mellett
- Gondolom ez ismerős!