Ifin-A Táncoló medvében

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

-Nos a Táncoló Medvébe menjünk. Persze a szobát még meg kell oldani, de per pillanat le vagyok gatyásodva.

*Ahogy látom ez a márkiné jó lehetőségeket rejt magában. Mind pénzileg, mind pedig... nos... fogalmazzunk úgy, hogy messze van Tiadlan és Íris se nagyon mutat hajlandóságot. *

-Tilel. Hm. Tilel. Szépen cseng. Joffer Kosztasz vagyok. Szólíthatsz Édes-nek is. Vagy csak Joffer.

*Megérkezve lesegítem és vezetem befelé. Erősen reménykedek, hogy gyorsan sikerül kivenni egy szobát, ahol az említett meleg paplan alá fészkelhetjük egymást. Mondjuk szegény tatit a végén tényleg megüti a guta, ha még ráadásul megtudja, hogy az ő pénzén huncut a kis felesége. Persze ez nem az én bajom. *

<Hm. Íris nem lesz elragadtatva, de hátha észbekap és készségesebb lesz a jövőben. Nomeg... "Csak Kirdo meg ne tudja". >

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Boldogan látom el a törpe háziasszony szerepét, hisz megvan mindenem, amire egy törpe asszony csak vágyhat.
Dreapgter komoly szavaira kissé visszafogom magam, s figyelmesen hallgatom. Persze, hogy végig hallgatom, hisz minden probléma a közösség problémája is egyben.
Az átváltozás megdöbbent, dermedten nézek a papra. Szívemet félelem járja át. Nem tudom honnan, de ismerős félelem.*
- Természetesen meghallgatom szavát! És segítek ahol és amiben csak tudok! De ugye a családomnak nem lett semmi baja? Az életemet jelentik, ha ők nincsennek ...
*Megkomolyodok a gondolatra, s várom, hogy mit is akar mondani, kérni tőllem Dreapgter.*

//Off: úgy veszem, hogy Kirdo az álmot valóságnak tekinti. Tehát van férje, gyereke, Tarinban él, s minden mi utóbbi hónapokban töltött a felszínen nem történt meg. Aztán ha rávezetődik majd megvilágosodik - ha...//

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

A fizetös pultnál ,nem Iris, hanem egy idösebb férfi várja a vendégeket. A központi nagy színpadon, most valami komolyabb színíelöadás készületei folyhatnak, mert paravánokat és bútorokat pakolnak fel nagy mennyiségben szuke származású hordárok. Melletük tarka ruhakölteményében, alacsony kopaszodó szuke férfi irányítja a rendezgetés.

A pultnál álló férfi megpillantva a márkinét már neki is kezd egy papír írásának.
Tilel beléd karol úgy sétáltok a pulthoz.
-Gyere Édes.
A pultnál átveszi a papírost. Kacsint az ipsére majd a szobakulcsért megy.
A lány a másik pultnál már elöre az asztalra rakja a kulcsot, és csak utánna veszi el a papírost. Miközben azt a fiókba rakja elkapod egy pillantását. Nem tűnik túl irigykedönek inkább csak sajnálat és némmi aggodalom van a tekinetében.
-Menjünk Édes, akkor majd Én vezetlek. Csicsergi.
Felmentek ebben az épületben a legfelsö szintre és itt egy nagy kétszárnyas tölgyajtót nyit ki Tilel.
Bent tágas tér és a folyosó sötétje után vajkító fényözön fogad, a szoba már méreteinél fogva lenyügözö, a berendezés a kolonial stílust képviseli. Minde bútor nehéz tömörfából, igéynessen és túldíszítetten terpeszkedik el.
A nö csak otthagy az ajtóban ácsorogj nyugodtan, és beljebb megy.

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine)

Kicsit idegessen toporog elötted a felkent, majd az állát szakállát vakargatja. Látszik hogy zavarban van nem is tudja hogy kezdjen neki.
-Nos ... ööö ... izéé ... naa. szóval Kirdo. Az a helyzet, hogy amit az elöbb láttál az csak az álomvilág kósza káprázata volt, amit azért hoztam létre hogy számodra megszokott környezetben és gond nélkül talákozhassunk. Most jelenleg mivel tudunk beszélni valószínüleg a mélység tüze gyógyítja fáradt tested valahol a nagy víz déli partján. Ha jól értelmezetem az álmaim akkor a családod jól van de Te pont azért hagytad oda öket mert a tragédiát, Grain elvesztését semmi nem tudta veled feledtetni a tárnák mélyén.
Tart egy kis szünetet hogy feldolgozhasd a hallotakat és csak akkor folytatja mikor lelked háborgása már csillapodott.
-Álmomban mint az egytelen tarini jó "köfiat" a környéken, téged választottalak kísérönknek az útra, ám az istenek mást rendeltek és többed magammal nélküled indultunk útnak, a gát építésére mire felkértek minket. Sajnos az álmok figyelmeztetései ellenére sem sikerült a veszedelmet elkerülnünk és most rabigán görnyedünk, családostól fiastól valami vizi fertelem szolgálatában, mit néven nevezi nem tudok ám a zúgók környékén vagyunk valamerre.
Mély levegöt vesz a folytatáshoz ám megakad a mondandójában, a körülötted lévö világ megremeg, a színek kezdenek kifakulni, és mintha víz csorogna elö a falakból.
-Most mennem kell de ha tudok majd még megpróbállak felkeresni. Kadal kísérje lépteid, a mélység tüze majd elvezet hozzánk, remélem kérésünk nem marad fénybe kiálltott szó.
Még int feléd búcsúzóul majd arca és teste is eltünik, mindent kitölt, elmos a beömlö víztömeg.
Azzal a káprázat eltünik te pedig rövid fulldokló köhögéssel ébredsz ágyadban. Egyedül vagy a szobában, nyakadban mellkasodon egy termetes rubin kihunyó fénnyel pulzál majd a fény kialszik.

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

- Hogy mi????
*A hallottak számomra furcsák, felkavaróak, felzaklatóak. Lassan, nagyon lassan éri el tudatomat a felismerés, s az utána következő űr.
Nem tudok megszólalni a fájdalomtól, amit lelkemben a feltépett sebek szítottak fel újra, s azt a valakit, ki így betört és zaklat álmomban egyre nagyobb dühvel nézem. Homálytestvérem buzdító szavára, hogy essek neki egyetlen momentum szab gátat, mégpedig, hogy tudja a múltam, ismeri a törpéket - és ő maga is törpe (nem feltételezem, hogy más, hogy hazudna, hisz népemre nem ez jellemző, s nem vagyok birtokában annak a tudásnak, hogy az álomvilágban "bárki" bármilyen alakot felölthet).

Reszketve ülök fel az ágyban, csodálkozva tapogatom meg a medált a nyakamban.
Körbepillantok a szobában, valami ismerőst keresve - amire talán emlékszem lefekvésem előttről - mert az bizony nem rémlik, hogy hogy kerültem ágyba...
Bár mintha derengene, hogy Joffer horkolt, s nem tudtam aludni tőle és felébresztettem..., de hogy utána mi történt, arra már nem emlékszem. Csak a különös, furcsa álomra, ami zavaros volt nagyon, s majdan Graim megjelenésére, amint a csatabárdomat a kezembe adja, meg most, amire felébredtem....
Kedvesem és fegyverem eszembejutásakor szemem ismét átsiklik a szobán a becses társamat keresvén (a csatabárdomat).*

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Csak csednesen követem a nőcit. A pultoslány lesajnáló arckifejezését látva eszembe jut, hogy Tilel biztos másokat is szokott ide hurcolni hosszabb-rövidebb időközönként. A szobába érve érdeklődve várom vajon mi sül ki ebből az egészből. Ugyan Tiadlan óta nem voltam nővel, de mégis valami visszatart attól, hogy ráugorjak a márkinéra. Egy vállrándítással elkönyvelem magamban, hogy biztosan ennek is Kirdo és az a lelkimicsodám a felelős, így egyenlőre várakozó álláspontra helyezkedtem.*

[Kaspar Otlokir]

Az itt történt eseményeket lezárom.