*Ahogy Mirjam tölt egy kis almalevet én is a társaság üdvözlésére emelem "italom", majd kortyolok belőle. A halk szavakra hasonlóan válaszolok.*
-Azt hiszem tényleg nem volt jó ötlet, de Rannal találkoznunk kellett. Legalább van indok miért jöttünk ide.
*Lopva adok egy futó csókot kedvesemnek, de nekem sincs jó előérzetem a követést figyelembe véve. Zak viszsatérte egyrészt kicsit megnyugtat, mivel közli, hogy nem lesz egyenlőre zenebona. Viszont a kérdése kissé elpirít.
Nem mintha nem dagadna a mellem, hogy ilyen angyali feleségem van csakhát ezek itt sokatpróbált tengerészek, akik többet tudnak a női testről meg az ehhez kapcsolódó dolgokról, így el tudom képzelni mi járhat a fejükben. *-Nos... azt hiszem ezt nevezik a nálam sokkal kiműveltebbek szerelemnek első látásra.
Megláttam drága Mirjamomat és tudtam nem tudnék nélküle megmaradni. Ma reggel pedig igent mondott nekem. 
Nem tudom ti hogy bírjátok a szerelmetek nélkül. Persze sokat ugrattatok, hogy van nektek mindenhol kedvesetek, de az igazival mi van?*Őszinte érdeklődéssel kérdezem. Nem akarom megbántani őket csupán az elmúlt nap fényében nem tűnik már olyan biztosnak, hogy a matrózok nem csak el akarták-e a tréfákkal ütni a dolgot.*
-Most jut eszembe. A Kapitány Úr hol van? Neki is szeretném bemutatni Hitvesem.
*Közben magamhoz ölelem Mirjamot, hogy érezhessem a közelségét és ő is érezhesse vigyázok rá.*
Csak egy suhancot küldetett a hajóról, hogy késni fog, de kezdjük nyugodtan el nélküle, mert halaszhatatlan ügye támadt, És tudod milyen, indulás előtt...
Még azt se siekrült megjegyeznem merre is lakunk. 
Hmm. Mondjuk ebben is van valami. NEm alapozhatjuk arra a közös jövőt, hogy továbbra is elég szerencsés és elég ostoba leszek, hogy meghaljak valami fizetett leszámolásban. 
Node máshoz meg nem nagyon értek. Hátha Rannak jól jön valami kisegítőféleség. 
>
