Domvik háta mögött

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Ő már csak ilyen drámai. Se nem élő, se nem holt-sóhajtott Haravan.
A fiú felállt, unottan rádnézett.
-Ki ez a bárgyú, aki még Valri szép nevét se képes kimondani? Nem lehet, hogy a némber újabb trükjét nyeltétek be?
Haravan a fejét rázta tagadóan.
-Az gáz. A mesterem elutazott a szigetvilágra telelni.
A tündér arca megnyúlt.
-Ezt szomorúan hallom. Melyik szigeten van pontosan?
-Ha jól emlékszem, az Utazón.
Haravan káromkodott.
-Tehát pont azon, ami sosincs állandó helyen és vagy meglelem vagy nem.
-Ahogy mondja. Nagyon fontos Valrinak a mesterem segítsége? ha várnak 50 évet, akkor újra itthon lesz.
-Nekem van 50 évem, de ennek az embernek és valrinak aligha.
A fiú az állát ütögette mutatóujjával.
-Necces. A legjobb lesz iránytűt adnom ahhoz, hogy a mesterem megleljék.
-kezdhetted volna ezzel.
A fiú elsétált a falig. Érintésére egy széf ajtaja jelent meg. A széf felületén temérdek rúna éktelenkedett. Párat össze vissza megérintett, mire a széf kinyílt és kivett belőle egy kis dobozt.
-Íme. Csak ennyit segíthetek.

[Erin O'Shanon]

<Ezt a szemtelen ifjút....Nah jó talán nem ifjú...>
-Ötven év?Leesik az állam amikor a gyerek kimondja.

-Nah idefigyelj Haravan-lavina-az csak egy dolog hogy lesmárolsz,az még egy hogy leszúrsz, és elhozol ebbe az átkozott világba vagy mi is ez, de megcsókolhatod a szőrörs mogy**ómat és itthagyhatsz, engem innen már nem viszel tovább, csak vissza haza.Méghogy én egy utazó szigetre, ahova egy gyerek adja az iránytűt, nah ne a világ minden pénzéért nem fogok elmenni a szárazföldről, legalábbis hajóval nem.

<Nah jó talán van annyi pénz, de ezt ne firtassuk. Irtózom a nagy vizektől.Szent Domvik, csak ezt ne......>

<Ez nem létezik.Kihoznak a béketűrésemből....Ilyen mocsok egy népséget.......Nah jó talán ezt mégsem így gondoltam....>

[Lianna Pentangelin]

Arennek

A smárás bevallásánál a fiú nyihogni kezd, de csak addig, amíg Haravan jeges pillantása el nem némította.
De a további sirőmaidon mindketten nevettek egy kicsit, tündérnyelven kurta mondatokat váltottak, aztán Haravan vállat vont:
-Jó. Nem kell velem jönnöd. Elmegyek én egyedül is. De nincs rosszabb, ha egy tündér hálátlannak tart egy embert, mert bármikor a nyakába zúdíthat egy kis bosszút.
Feléd indul, hogy kirántsa hátadból a tőrt. de ahhoz mögés kell elébb jutnia... A fiú néműn s figyelmeztetően rázza a fejét feléd az arca rémültre váltott. Nem osztja Haravan azon ötletét, hogy most ezt neki meg kéne veled tennie...
<Ha Ő kihúzza, meghalsz. Akkor is ha én. De ha magad...Hm, mondjuk azt, a terem egy másik síkon most kissé televan haramiákkal...>-figyelmeztetett a kölyök.
-Kár hogy egy ilyen gyáva és nyápic alakra pazarolta Valri az erejét. Ha megmondom neki nagyon dühös lesz.

[Erin O'Shanon]

-Haravan nem ismered a humort?Te aztán nagyon nagyon komoly vagy ezen a síkon.

Mindeközben lépek egyet, és megpróbálok szembefordulni vele, és életemben talán harmadszor valami igaznak tűnőt kinyögni.

-Azt hitted, hogy komolyan gondolom?Ha nem szeretném megmenteni még ide se mertem volna eljönni, de te már tényleg kezdesz egy kicsit komoly, és veszélyes lenni.
-Megölnéd a jó öreg Aren-t?-teszem fel a teljesen ártalmatlan kérdést.

Biztonságba próbálom helyezni a hátamat, lehetőleg úgy hogy ne tudja kihúni idő előtt a tőrt mielőtt befejezzük ezt a beszélgetést.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Én nem a humorról vagyok híres. Katona vagyok, nem emlékszel?
Megállt, az iránytű dobozát forgatta.
-Ez nem pár napba fog telni, Aren. És varázsló sem vagyok, így hagyományos úton fogunk utazni. Nem riaszt a hosszadalmassága?

Legyen bármi a válaszod, a tanítvánnyal ezután már nem akadt dolgotok. Haravan a távozás mezejére lépett, egyelőre tőrrel a testében. A lét-nemlét határán létezve lámpásra sem volt szükséged, a színtelen világot úgy láttad, mint a macska.
Csak a hasadék közvetlen folyosóján járva láttad, hogy a tündér a tőr markához nyúlik.
-Most kiderül, hogy épen magamhoz térek, vagy egy pillanatig élek s dőlni fog a vér a mellemből...-kirántotta a fegyvert. Haravan számodra eltűnt. Egyedül maradtál. A te tőröd a bal lapockád alatt található kb.

[Erin O'Shanon]

<Nah akkor ugorjunk avégzet kútjába, ám legyen induljunk......>
-Szeretlek Ilana.

Kirántom a tőrt a hátamból.

...........................................

[Lianna Pentangelin]

Arennek

Fájdalom nyilalt a tarkódba s pofán csapott a föld.

Fenyőzúgásra keltél. Meg hogy a fél arcodhoz tűlevelek tapadtak, jobb karod tested alá szorult így totálisan elfeküdted. Olyan fájdalmas zsibongást fog ez csinálni, hogy...!
Szemed jobban kinyitva a sziklahasadékot láttad. Meg egy angyalt. Meg a kardját. A kardja végére felszúrva egy férfit. Pont azt, aki a járatokban meglepett titeket. Az angyal kihúzta palloás t atetsből és szépen megtörölte hófehér köpenyében. A köpenyen egy kis vérpaca sem lett tőle, de a kard tiszta lett. Az angyal jó két fejjel lehet nálad magasabb. Már ha állnál és nem hasalnál. haja olyan szőke volt, hogy majdnem világított, minden öltözete hófehéren rikított, szemei ezüstfehéren villantak feléd.
Érezted ahogy a zsigereidbe félsz szivárog. Majd az angyal elnevette magát. Gyanúsan Haravan hangján csinálta...

[Erin O'Shanon]

<Ááááh....fáj a karom!>

<Mi ez? Ha van fájdalom nem halhatok meg, nem ezt mondták még annó...Mondjuk ki tudja?
Egy angyal? Ez kezd rossz lenni....>

A pallostörlés után:

<Ez nem...nem...nem......>Olyan arcot vágok mintha itt lenne a végitélet.Kicst beletörődöen feltérdelek, és nyakamatelőrehajtom, mintha felkínálnám, hogy sújtson le az a pallos.


<Itt a vége öreg, többre nem is voltál érdemes....>

Amikor meghallom Haravan hangját:

-Nah ne haver, én itt majd összef**om magam te meg röhögsz.......Ilyen nincs ez katona, meg nincs humora, aztán mégis úgy megijeszt hogy majdnem tényleg meghalok.

Felállok.

Felényújtom a kezem. -Vándorsziget?-és jentősségteljesen nézek rá.

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Sajátos humorom van-remegett meg az angyal-kép és végre a tündér teljes valójában állt előtted.
-Nem hagyhattam ki. Kérem a tőrt-nocsak, még a kezedben szorongatod. Hideg és nedves, akár ha békát fognál.
Felhúz, letörli a fél arcodra tapadt tűleveleket. Volt ebben a mozdulatban egy enyhe nőies gesztus. Több mint zavaró...
-Vándorsziget. A lovaink megvannak. Mit javasolsz, milyen útvonalon juthatnánk leghamarább egy keleti parti kikötőhöz?

[Erin O'Shanon]

-Itt a tőr és most húzzunk innen, hidegrázást kapok ettől a helytől.

-Hmmm....a keleti parti kikötőbe?Sajnos szerény rövid életem során még életemben nem jártam arra, ezért nem tudom, de csak találunk majd valakit aki meg tuzdja mondani.

-Ha még egyszer így simogatsz meg lévágom a kezedet.-mondom halvány mosollyal, és barátian megcsapkodom a vállát.

<Úgyis tudja, hogy csak vicc.>

-Nah tényleg induljunk....

[Lianna Pentangelin]

Arennek

-Utazzunk hintóval...az kényelmes. Nem szeretem a lovakat. Buták.
Haravan hátasa felemelte a fejét és megvetően mérte végig a tündért.
A kézlevágás előtérbe helyezésekor Haravan csak sunyin vigyorgott egyet.

Talán fél napot tehettetek meg, hátatok mögött ponttá zsugorodott a tanúhegy, amikor magányos lovas jött veletek szembe. Ahogy meglátott titeket, gyorsabb tempóba váltott, majd úgy 10 lábnyira megállt előttetek. Köcsögfej volt, szúrósan nézett a tündérre, majd rád:
-Na, elég lesz. Itt, és most. Mi az, hogy egy jó barátod kihagyod a buliból és harmadkézből kell megtudnom, mire készülsz? Ki ez a cafkahajú melletted? Csak le mertél rá cserélni engem? Vagy Ilanát rá?! Ugye nem nyergeltél át a női nemről rá?! Csak szólok, ez hapsi! Ezen az úton tovább nem mentek addig, amíg be nem vesztek!

[Erin O'Shanon]

-Nem rossz ötlet, hogy hintóval akarsz utazni.Megvallom az én hátsóm is kezd sajogni.

<Menniyre okos gyerek ez a Haravan, és nem is kicsit vicces.Egyre jobban kezdem megkedvelni.>

-Hene Roberts!-kiáltok fel mikor meglátom.
Mi hozott téged erre öreg cimbora?Csak nem társulunk?
A cafkahajút már ismered ő Haravan, és normálisan beszélj vele ugyanis gyorsabban metszi le a bajszod mint gondolod,és tudom hogy hapsi, és még mindig Ilanát szeretem.De egyébként biztos, hogy jönni szeretnél?Nem lesz ez egy sétagalopp.

<Nem is lehet rossz ötlet az öreg Hensent elhozni, még egy utolsó nag útra mileőtt bekötik a fejét végleg.>

//Én már tudom Ő még nem. //

[Lianna Pentangelin]

____________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: úton
Időpont: délelőtt
____________________________

-De pedig társulunk! Mert ha nem így tennénk, megátkoználak, aztán beleszarnék egy dobozba s azt szalagon küldeném el a kedves nejednek! Az úr vívóképességeit nem ismerem, de igen vígan állt melletted azon a szégyentelen párbajon, így biztos van alapja a nagyképűségének.
-Ezt bóknak veszem ferdeszájú s nyúlfogú barátom-vigyorgott negédesen Haravan.
-Kiállok én minden utat, mert mondom neked Aren, jöttel hazulról ahogy csak tudtam, mert igen erősen össze akarnak házasítani egy pulykatojással! De annak se mejje, se fara, nincs abban semmi öröm s még szeplős is!
Így Hene is csatlakozott hozzátok. Második nap pedig már egy párnázott hintóban rázathattátok magatokat, a Vittadora postakocsi szolgálat keretein belül.
-Szóval keletnek megyünk. Hm, arra úgy se jártam még-vakarta állát Hene, akire egy borotválkozás már ráfért volna.
-Te, neked mért nem serken sose szakállad? Hány éves vagy te?
Haravan simán elmosolyodott:
-Idősebb mint ükükapád. Az én fajtám olyan, hogy nem szőrösödnek nem kívánt helyeken.
-S az asszonyaitok? Azok talán csak csak.
-Aren, a barétod mindig ilyen közönséges?-nézett rád unottan a tündér.

//Választ tőled az Utak, ösvények, csapások topicba kérek//

[Lianna Pentangelin]

____________________________
Résztvevő: Roaen O'Shanon
Helyszín: réten
Időpont: éjjel
____________________________

Tamlyn jóváhagyta, hogy Haravan kíséretében elindulj. A lovagok egyike így búcsúztatott:
-Darton legyen veled, de csórika! Tündérfélével ne kezdjen az ember, mert azok mind buzik!
-Aren, azt hiszem, ezt a menetet én most kihagyom. Nekem ennyi is elég volt a barátaidból-nyögte Roberts.
Tamlyn bevont titeket a bojkrok közé, aztán elővett egy lapos követ.
-Csókoljátok meg. Utat rövidítünk! Nem szent jelkép, mielőtt megkérdeznéd, ember.
A kő csak egy kő volt, de alig csókoltad meg, megmozdult az éjszaka roppant állat módjára. Majd megnyílt alattad a föld és lezuhantál. összezárult feletted a talaj, gyökerek vettek körül, de nem sokáig. Újra megnyílt a föld feletted és a kiokádott az anyaföld egy éjszakai virágos mezőre, amit tömény illatok uraltak. Tőled nem messze is hallottad a föld megnyílását és hogy érkezik valaki. Haravan tüsszentett.
-Álomrét, nem maradhatunk itt soká, vagy belehalsz!
Valóban, álmosság környékezett meg, nem volt kedved felkelni, laposakat pislogtál.(Akaraterő próbát kérek! Ha megvan, képes vagy úgy tenni, ahogy a tündér kéri, ha nem, legyűr az álmosság.)

[Erin O'Shanon]

-Óvjon titeket az ég barátaim-búcsúzok a Dartonitáktól.
-Hene, megértem ha nem akarsz jönni.Ilanát nehogy megijeszd, mert kitépem a szíved, érted?!
Mondd meg neki, hogy jól vagyok,. szeretem, és sietek haza hozzá.

<Micsoda talaj nyílik??De útálom is a tündérek mágiáját....>

//4-megvan//

<Ez az álmosság.....,de erőt kell venni magunkon, nem lehet most mehalni....Menni tovább...>