A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, utca
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

-Ízlések és pofonok, én inkább a bárányfelhős, nyári estéket szeretem. Náthás egy idő.

A beburkolózó manővered hasonló reakciót vált ki Oirinban, a sötét utcán szinte ragyog narancsszín köpönyege.

-Remélem lesz majd alkalmam elbeszélgetni önnel a városról, bár biztos tudja, milyen időigényes a képzés. Lenyűgöző lehet számára ez a hatalmas település, a miriádnyi ember és egyéb élőlény...talán jobb távolmaradni örökre. Aki itt járt, annak a külvilágban minden olyan...kicsinek tűnik.

A kísérletet szóba hozva feléd fordul és a szemedbe néz.

-Valójában bátyámtól függ, mikor kezdhetünk, csupán becslés volt, hogy alkonyatra végez. De ne feledje, ősz van, talán két óra míg lemegy a nap.

Alig mentek még pár lépést, amikor a varázslónő megáll és balra fordul. Erioni, kétemeletes lakóház előtt álltok. Masszív építmény, kicsi ablakokkal, vastag tölgyfaajtóval. Méregdrága manapság.

-Megérkeztünk. Remélem, jól fogja magát érezni nálunk.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Igaza van el is felejtettem hogy ősz van. Manapság olyan gyorsan telnek a napok.Persze lehet csak én látom így. Egyenlőre nincs mélyebb benyomásom erről a városról de hiszek önnek remélem jobban is megismerhetem majd.

-Gyönyörű házban laknak.<<és nem csak a ház gyönyörű >> Csak ön után.-biccent Oririn felé.

<<Gazdag az nem kétséges de miért pont egy kezdőt kér segítségül holott egy tapasztaltabb varázslóval talán többre menne, és ahogy elnézem meg tudná fizetni. Mindegy elvégre Nő.Kiszámíthatalan. Nem is akarom megérteni őket tudom hogy úgyse menne.>>

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

//Az NJK neve Oirin, kéretik figyelni. A helyesírásod amúgy javul.//

-A házunk örökség, sajnos igen régi már és folyton azon vagyunk, hogy foltozzuk hiányosságait. De hát erről hamarosan maga is meggyőződhet.

Ódon, nagy rézkulccsal nyitja ki a zárat, majd benyit az ajtón. Ahogy belépsz, úgy érzed, mintha külön kis világba értél volna. A földszint egyetlen nagy szoba, nyugati falán jókora terméskő kandallóval. Mellette farakás, jó lábnyi magasságra rúg, valamint néhány rongy és egy zsák rőzse. A kályha fölött húzódik a felfelé vezető, rusztikus, vastag lécekből ácsolt lépcső. A szoba közepén asztal, párnázott székekkel; jó minőségű bútor, keményfából készült, nehéz mint a fene. Az egész terebélyes helyiség padlója puha szőnyegekkel borított; állatbundától a dzsad szövésű darabig mindenfélével, ami elég furcsa, viszont összességében otthonos hatást kelt. A falak és a mennyezet vastag, sötétbarna gerendákkal barázdáltak, előttük roskadásig megrakott könyvespolcok. A helység apró ablakai nem biztosítanak elég fényt, az asztalra ráfolyt gyertyaviasz groteszk tornyokat alkot, a mécsest, melyet maga alá temetett, csákánnyal lehetne talán kibányászni. A sarokban, könyvespolcok árnyékában kis komód áll, rajta különféle fatálakkal, evőeszközökkel és egy kis vizesvödörrel, mellette hanyagul odavágott szivaccsal.

Ahogy Oirin meglátja az említett szivacsot, kicsit behúzza nyakát és el is pirul.

-Egy pillanat...addig kérem, foglaljon helyet.

Azzal kissé ingerült léptekkel indul felfelé a lépcsőn, majd egy fél percre csend ül a szobára, csupán az égő fa pattogása hallatszik. Majd kis veszekedést hallassz, a nyelvet, amin szólnak, viszont nem beszéled.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Eleget tesz Oirin kérésének és leűl az egyik székre. Újjával végigsímíit a karfán majd alaposabban végigvizslatja a helyiséget.

<<Nem valami fényűző lak. Viszont még mindig jobb mint fogadóról fogadóra jáni a világot tudva hogy nincs egy hely ahová haza mehetsz. Ah már megint azon töröm a fejem ami már elmúlt
Most már értem miért nem mást bérelt fel. Vajon mi miatt veszekedhetnek??? >>

A könyvespolcok felkeltik a figyelmét de nem áll fell hogy oda menjen.<<Kényelmetlen lenne számára ha pont most mennék oda..../a szivacsra gondol/ >>

<<Le kelenne csatolnom a kardom, elvégre vendég vagyok.>>

Megvárja míg a háziasszony lejön és közli vele a további teendőket.

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________


A háziasszony rövid idő múlva lejön a lépcsőn. Úgy tűnik, hamar sikerült megoldania a problémát, szőke hajának pár kósza tincse rakoncátlanul lóg az arcába. Amint az asztalhoz ér, maga is helyet foglal.

-Az előkészületek jól haladnak...túl jól is. Drága bátyám otthagyott csapot-papot az utóbbi három napban, és ahelyett, hogy elvégezte volna a házban szükséges teendőket, átrendezte az egész emeletet...Remélem, nem zavarja a hatalmas rendetlenség, igazán szégyellem magam miatta.

Kis időre lehajtja fejét és csendben marad, majd hirtelen ismét megszólal, egészen halkan.

-Gondolom, önnek nincsenek ilyen problémái. M-mármint nem kell atyáskodnia tulajdon bátyja felett.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

- Ne szégyelje magát igazán nincs rá oka... megértem hogy fontosabb dolga is akadt hiszen ez egy varázsló életében nagyon fontos dolog mint azt mindketten tudjuk.

Együttérzően mosolyog majd az utóbbi kérdésen kicsit elgondolkozik. Szemei a távolba révednek. Mikor ismét tudatára ébred hosszan lehunnya szemét majd mikor kinyitja egyenesen a nőébe bámul:
-Nem ilyen problémám nincs. ...mint ahogy családom se...-teszi hozzá halkan.

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________


-Hogy mi? Oh...elnézést, nem tudtam.

Igazi kislányos szemérmességet látsz megjelenni arcán, ahogy óvatlanul ilyen kínos helyzetbe hozott.

-Tudja, mi is árvák vagyunk. Szüleink hatalmas tűzvészben hunytak el, azóta élünk így, kettesben. Nem könnyű, de ketten könnyebben viseljük a terhet. Egyedül biztos megtébolyodtam volna, nem tudom, mihez kezdenék bátyám nélkül...bár önnek úgy tűnik, sikerült átvészelnie az éveket. Szeretne mesélni róla?

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Talán>>

- Nem, nem félreért. Nekem nincs családom de nem azért mert elmentek.Részvétem az ön szülei miatt. Hatalmas kitartásra és lelki erőre vall hogy sikerült átvészelnie .

- Úgysincs más dolgom és igazábol még nem volt senki akinek elmondhattam volna.-Kezdi kissé bátortalanul, miközben bezél az újján lévő gyűrűt /az arany gyűrűt az Erigowi címmerrel/ simogatja vagy inkább csak piszkálja.

- Tudja apám, apám szigorú jellem nem türi meg azokat akik kudarcot vallottak.Így engem sem. Mikor hazamentem Lar-Dor ból s szüleim tudtára adtam hogy nem folytatom az iskolát apám kiátkozott és kitagadott a családomból...a családomból ami nem is az ővé!-hangja határozotabbá vállik és szinte pattog az indulattól.

-Nem sajnáltam a címmem, talán csak szüleim miatt fájt volna a szívem, de aztán apám olyat mondott amit azóta nem tudok eldönteni hogy higyek-e benne vagy sem. Elmondta hogy ő nem az apám. Az apám egy kalandor. És hogy csak enyit hagyott maga után rajtam kivül persze.- egyszerű mozdulattal lehúzza apja gyűrűjét az újjáról majd az asztalra dobja.

Szemeiben apró könycseppek jelennek meg majd hogy Oirin ne lássa inkább elfordul és a kandalló tüzét kezdi el vizslatni.

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

Oirin minden szavadra figyelve hallgat, látszik, hogy hasonló sorsa miatt közelebb érzi magát hozzád. Ahogyan a gyűrűt az asztalra dobod, szemed sarkából láthatod, hogy a lány felemeli onnan és megnézi magának. Ha még figyelsz rá, azt is láthatod, amint homlokán apró ráncok jelennek meg, majd - szinte magának - mormolni kezd valamit.

-Darius Zengi, erioni mesterkovács keze alól került ki ez a gyűrű. Igen kevés embernek dolgozott. Ha még élne, tőle megtudhatnánk...egy pillanat.

Felpattan, majd odarohan az egyik könyvespolchoz. Rövid keresés után kapkodva bányássza ki az egyik rongyos fóliánst a többi mögül, minek hatására a fél polc rádől. Mit sem törődve ezzel lecsapja az asztalra a könyvet, majd hevesen lapozni kezd benne. A fóliáns oldalába hímzett betűk elárulják a könyv nevét: Legendarium Erione.

-Itt van. Darius Zengi, Abadana gyermeke...világhírű munkái...tovább, tovább...jó barátság fűzte többekközött...

Itt megáll, majd diadalittas mosollyal szól hozzád.

-Azt hiszem, az imént fény derült apja kilétére, jóuram. Hogy áldás-e, vagy átok, döntse el maga...viszont én kötelességemnek érzem, hogy tiszteletet mutassak Mirabar Zeimon vére előtt.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Már megint csak a múlt ... elegem van a m....miiiiiiiiiiii???????????>>

Szóhóz sem jut mikor a nő megemlíti azt hogy tudja ki készítette a gyűrűt. Aztán már tényleg nem tudja hányadán álnak a dologak mikor a polchoz rohan és leveszi a könyvet.

-M-mi? Honna...Hogy lehetséges ez?
-Maga tudja ki az apám ? Nem az nem lehet. Biztos csak jobb kedvre akart deríteni... -Véginéz a nőn de miután látja hogy nem viccel a kiváncsisagtól felbőszülten odaáll mellé és a könyvet kezdi vizslatni.

-Hölgyem, Oirin ismerem magát még elég jól de az már most bizonyos hogy a sors akarta hogy mi talákozzunk!-szavaiban öszinte tisztelet rejlik.Kicsit közelebb hajol a nőhöz-Köszönöm.
Eddig semmit sem tudtam apámról . Persze ez most se jelent sokkal többet... ez csak egy név. Szavaiból úgyveszem tudja hogy ki volt az a Mirabar Zeimon. Kérem mondja hogy valóban így van...

Szemei elkerekednek szinte könyörgőn mered Oirinra.

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

Eléd tolja a könyvet, hogy te is lásd, nem hazudott. Mirabar Zeimon neve valóban ott virít a dzsad mesterkovács krónikájában.

-Hiába nézi a könyvet, apja...Mirabar nem erioni. Bár amilyen sokszor megfordult a városban, nyugodt szívvel beleírhatták volna ebbe a fóliánsba is. Én sajnos igen keveset tudok róla, neve azonban közszájon forog a dalnokok körében. Valódi, mesékbe illő kalandor volt, és bár túlzásnak tartom, a fáma úgy tartja, puszta kézzel fojtotta meg a meanari vizikígyót. Hatalmas utazó volt és elég...szabados életet élt. Oda volt a gyengébbik nemért, sok felesége volt, ám sokáig nem volt képes megmaradni egyik mellett sem. Ha a gyűrű valóban az apjától származott, akkor anyja Mirabar neje lehetett. És lehet, hogy mégsincs egyedül.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Hogy érti ezt? Nem az ... szóval lehetnek fél-testvéreim? Kradra mondom erre nem is gondoltam eddig.
A gondolat tényleg meglepő számára le is ül a székbe ahonnan éppencsak felállt.

-Vajon merre lehetnek most? És apám ... Ő hol lehet? Meghalt ha jól sejtem. Tud valamit a haláláról? Vagy hogy hol látták utoljára?
Esetleg majd ha végeztünk a kisérlettel segítene nekem apám nyomára bukkani? Tudja mint mondtam nem nagyon ismerem még Eriont.
Egyebet nem tud most mondani rólla ?

<<Hihetetlen hogy valahol odakinn lehetek még rokonaim... persze gondolom ők sem tudnak róllam>>

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, délután
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

-Igen...apja valóban elhunyt. Nincs másfél évtizede. Toronban tért örök nyugovóra, és ezt azért tudom, mivel békés halála különlegességnek számít viharvert, háborús élete után. Hogy gyermekei vannak-e jómagán kívül, arról nem tudok bizonyosat mondani. A valószínűsége ennek viszont igen nagy.

Egész testével feléd fordul. Két kezével megragadja felkarjaidat, majd mélyen a szemedbe néz.

-Tehát emlékszik arra, mikor azt mondtam, bármit kérhet tőlem a segítségért cserébe. Apját ugyan nem, de meg tudom keresni féltestvéreit, ha kívánja. Ha hatalmasabb lennék, ide is tudnám hozni őket, és akkor nem kell esetleg a világ végére utaznia hogy...bocsásson meg, ez az ön döntése. Egy kicsit azt hiszem, túllőttem a célon.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

A nő érintése meglepte kicsit, megrezzen. Célratöröségén csak kissé meglepődik de örül neki.

- Önnél bölcsebb nővel még nem találkoztam kedves Oirin. Amit ön tenne értem az jóval több mint amivel én szolgálhatok. Ezért én köszönném meg ha segítene nekem hisz én nem tudom majd leróni tartozásom ... Előre is köszönöm a segítségét. De most rajtam van a sor hogy segítsek önnek. Elvégre nem is biztos hogy léteznek testvéreim persze ha apám olyan léha életmódot folytatott mint ahogy mondta... Nos akkor elképzelhető.- mosolya szégyenlős kis vigyorba görbül majd magába gondolatiaba merül.

<<Toron? Nem szeretem Thar birodalmát. Vajon mit keresett ott egyáltalán mi volt ő ? Varázshasználó? Kardforgató?>>

-Öhm, és mégis mi volt az apám.Igric? Kardforgató?Vagy csak egy egyszerű szélhámos? Úgy látom azon felettéb humoros helyzet alakult ki hogy ön többet tud rólla mint én.

[Mesemondó]

_______________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Xan rezidencia
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, éjszaka
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

-Igen, kétségkívül fennál az a lehetőség is, hogy egyedüli gyermeke Mirabarnak. Viszont amint mondtam, ez kevésbé valószínű, mint az ellenkező eset. Mindenesetre megér egy próbát.

Bókodra kissé elpirul.

-Ugyan, szívesen segítek. A szimpatikus mágia a szakterületem, nem fog különösebb nehézségekbe ütközni a művelet. Viszont igaza van, ideje belekezdenünk a kísérletbe. A nap már lenyugvófélben van.

Azzal int, hogy kövessed. Miközben felmentek a lépcsőn, válaszol utolsó kérdésedre.

-Pontosan nem tudom, mi volt a hivatása. Azonban, ahogy az a nagy kalandozók esetében lenni szokott, valószínűleg egy kicsit mindenhez értett. Ah, minden készen áll!

Ahogy az emeletre értek, teljesen más hangulat fogad, mint odalent. A szoba méretre egyezik az előzővel, azonban egyetlen bútordarabot sem látsz benne, helyüket a falon sötétlő szennyfoltok jelzik. A parkettára különféle mágikus körök vannak írva fehér krétával, kyr nyelvű írással ellátva. Védő és stabilizáló varázskörök mind, nem látsz rajtuk semmi különöset. Kisugárzásuk nehézzé teszi a levegőt. A padlásra vezető feljáró lépcsőfokain tekercsek halmai vannak felstócolva, a szoba sarkaiba elhelyezett olajlámpások biztosítanak fényt a teremnek.

-Ha kívánja, kezdhetjük is. Kérem, zárja be az ajtót, és álljon a lépcső előtti védő körbe.

Ha megtetted amit kért, felnyalábol egy halom tekercset, majd a szoba ellentétes sarkába vonul, és elkezdi kicsavarni az egyiket. Belekezd a felolvasásba, lágy hangja félúton eszeveszett robajjá duzzad, majd a varázslat befejeztével karmazsin szegélyű, örvénylő térkapu jelenik meg az előtte lévő falon. Kijárata a veled szemben elhelyezkedő ajtó helyére kerül, és a lány megszólal.

-Földcsóva, a kapu a célpont, mely ön előtt nyílt. Alacsony magnitúdójú megteszi, nem szerencsés, ha mindent beborít a homok balsiker esetén.

Miután félreállt az útból, megteszed amit kért. A csóva ahogy behatolt a kapu egyik felén, úgy jött ki a másikon, jókora porfelhőként gomolyogva végig a szobán. Ezután hasonló kísérletek sorozata következett, köztük hosszas meditációs szünetekkel. Nem tartottad különösebben érdekesnek az éjszakába nyúló procedúrát, és igencsak kifáradtál, mire végeztetek. Miután véget ért a kísérletsorozat, Oirin hálás tekintettel lép hozzád.

-Köszönöm segítségét, hatalmas előrelépést jelent nekem tanulmányaim szempontjából. Ha megengedi, elvégezném az utolsó lépést, amíg még friss a látottak emléke.