Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

Nyugodtan cirkál tekintete a holmikon, hogy aztán visszatérjen Marcusra.
-Nem vagyok az anyád. Engem nem zavar hogy mi hol van-ránt vállat. Ezt komolyan így is gondolta. A férfi biztos nincs hozzászokva a szobabeli társasághoz s a maga kényelmét szem előtt tartva minden oda pottyant, ahova épp kézre esett Jadrána rendszerető, a férfi nem, de hát nem is egyformák
-De azt a kardot ne hagyd úgy állni mert berozsdál-mutat a trutyira.
A szag kérdésre félrebillenti fejét.
-Akár van akár nem, engem az sem zavar. Nem kell mentegetőznöd, én törtem be ide kéretlenül.
Lekíséri ebédelni, de ő maga már evett, így legfeljebb csak nézi, ahogy a férfi eszik. Ha van kedve a másiknak beszélni, benne van, de nem erőltet semmit. Egy kérdése viszont akad:
-Miből készült a vérted? Igen könnyen emelgetted, nem lehet vasból...

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Nem törtél be kéretlenül, örülök hogy eljöttél, és annak is örülük, hogy aggódtál értem.

Minden esetre zavarodottsága felengedett, szavaidat komolyan veszi. Ez egy újabb jellemvonása aminek örülsz, nem kell győzködni ha mondasz valamit, nem játssza meg magát, hogy: "de biztooos? Biztos mondanád ha büdös lennék? De egész biztos?"

Közben tekintete megakad a kenőcsös tégelyen, a földre ejtetted, nem emlékszel mikor történhetett. Lehajl érte, és visszaadja:

-Nagyon rendes vagy hogy elhoztad a kenőcsöd nekem, nem emlékszem hogy valaha is törődött-e valam valaki csak tized ennyit is mint te...én igazán nem tudom mit is mondjak

Látod rajta, hogy tényleg jólesik neki a gondoskodás. Már indulófélben vagytok a földszintre, de mielőtt kiléptek, ad egy puszit:

-A kardomat meg a felszerelésem midníg tisztán tartom, még nem volt időm nekiesni, de ezt a mocskot nem két perc alatt fogom lesúrolni róla, úgyhogy megvárja míg felébredek. Berozsdásodni nem fog, különleges fémből készült, a rozsda éppúgy nem fog rajta, mint az idő vasfoga.

Lent a kocsmában jó nagy adag rántottát fal be, jócskán megéhezhetett, te egy kisebb adagból csipegetsz, miközben Marcus magyarázatát hallgatod a páncéljáról

[Ichigo]

(Lerion)

Mikor megkapja tüzetesen átvizsgálja a motívumokat rajta és leplezetlen mosollyal mondja:

-Köszönöm. Ne aggódjon, vissza fogja kapni a bárdját. Akkor kaphatnék még 2 kupa sört?

Amint megkapja a söröket, visszatér Derillhez a bárdal, majd gyermeki boldogsággal újságolja el neki, hogy mit kapott és meg is mutatja.

-Mit gondolsz, ezzel képes leszek a dögökek ártani?

[Navaratna]

(Jadrána)

-Mit mondj? Beérem egy köszönömmel-vont vállat szerényen a lány.
Evés közben hangot ad kételyének:
-Ilyen ellenálló fém tudomásom szerint nincs.
Ha Marcus bevallaná, hogy abbitról van szó, kicsit hunyorog. Ritka értékekről néha hallani.
-Ez nagyon drága, kitől kaptad?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Még mielőtt lementek a fogadóba, a puszi után megölel, és a föledbe súgva mond köszönetet.

Lent a fogadóban falatozás közben mesél a felszereléséről:

-Bizonyára hallottál már mesbeli fémekről, nos a legtöbbjük tényleg kitaláció, de némelyik létezik. Sőt olyanok is vanak, amikről ezek a történetek sem szólnak, és amik tulajdonságai messze túlmutatnak azon, hogy nem fog rajtuk a vasfoga. Az én vértem Abbitacélból készült, a különleges fémek között úgyszólván ez a legegyszerűbb, viszont egyellőre nincs szükségem ennél jobb fémből vértre. A pallosom az más. Nincs feketére festve, ilyen az eredeti színe. Fekete lunírból készült, ne lepődj meg ha nem hallottál róla, nagyon kevés helyen tudják előállítani, és még kevesebben értik megmunkálásának a módját. Mivel varázslatos fém, közönséges tűz és egyszerű szerszámokkal nem alakítható. A vértem az nem túl értékes, venni ugyan nem könnyű a világ elhagyatottabb tájain, de Erionban nagyjából ezer aranyért egy kis ismeretséggel be lehet szerezni. Hanem a pallos, nos az pénzzel megfizethetetlen. Több mint fél évig tartott, hogy egy megbízó feladatát teljesítsem, utána még hónapokig lábadoztam, de sikerrel jártam. Ez a pallos volt a fizetségem. A részletekkel nem untatnálak, ide a szomszédba kellett kiruccannom, az elátkozott vidékre, Orwella poklába.

Miközben mesél, tekintete révetegen néz feléd, de nem téged lát, hanem azokat a borzalmakat, amiket régen át kellett élnie. Először libabőrös leszel ettől a tekintettől, és már várod, hogy ugyanolyan fénye lesz mint sok más embernek itt a kocsmában. Várod, hogy mikor sejlik fel a beforratlan lelki sebek jele szemében, a jellegzetes enyén könnyben ázó tompa tekintet, melyeken nem tudja magát az ember túltenni, és ami azt jelentené hogy Marcus ugyanolyan lelki roncs, mint itt sokan mások. De nem, tekintete végig élénk fényes marad, élettől és élniakarástól izzik, amilyennek megszoktad, csak a rossz emlékek tüze is benne ég ahogy emlékeit felidézi.

[Navaratna]

(Jadrána)

Mesebeli fémeknél bólint és figyel. Abbitnál ráncolja a homlokát. Így már érti, mért hajingálta a férfi olyan könnyedén. S az árát hallva királyok kincstára jutott eszébe. Hümmögött. A lunírról egy büdös szót se hallot még, így csak értetlenül les. Hiába hallja, hogy az mennyire felbecsülhetetlen és különleges, s miben az, neki ez jelenleg még mindig nem mond semmit. de Hamar elterelődött figyelme az elátkozott Vidék említése után a fegyverekről.
-Remélem fürödtél, mióta ott jártál. Állítólag csúnya fertőzéseket lehet ott felszedni...-motyogta orra alatt s feszülten figyelte a másik tekintetét. Örült, hogy nem egy zakkanttal ül egy asztalnál.
<Biztos a hite tartotta épen az elméjét.>
-Egyszer, ha rászánod magad, mesélhetnél arról, mi vitt rá, hogy odamenj, mi ellen mentél, és hogy maradtál életben.
Nem követelően kérte, hanem csak szelíden.

[Abdul Al Sahred]

Ichigo:

Mikor megköszönöd a kölcsön fegyvert, és utána mindjárt sört kérsz, olyasmit látsz megvillani a kocsmáros arcán, hogy "tudod te fiam mi az ott a kezedben?" De nem szól semmit, ad két sört. Hanem amikor visszatérsz Derillhez a tokkal meg a sörökkel, és megmutatod neki a bárdot, elkerekedik a szeme. Tulajdonképpen tényleg nem érted mit van úgy oda, és a kocsmáros arckifejezését sem tudod mire vélni. Szép fegyver, persze hogy az, de a tiéd sokkal díszesebb. Kérdésedre, hogy vajon ezzel lehet-e élőholtakat ölni, Derill elfehéredik, csendben mondja:

-Ülj le de rögtön. Nem lehetsz ekkora tahó, legalábbis nem testvéreinkkel. Látom nem tudod mi az ot az öledben a farkad fölött, pedig még annál is értékesebb. Igen. A kicsikével lehet dögöt ölni, ez a gyönyörű nő szinte helyetted fog harcolni, neked csak gyengéden a kezedbe kell venned. Egy évet adnék az életemből, de lehet hogy sokkal többet is, ha ilyenem lehetne. Mit gondolsz, az, hogy újnak tűnik, véletlen? Hát a csorbulások hiánya? Öcsém, ez a fegyver egy rúnázott csatabárd. Ja hogy nem látod rajta a rúnákat? Nézd csak meg tüzetesen, a nyelébe hosszirányban egy egész szúk, de mély lyuk van fúrva, abba vannak belevésve a rúnák. Egyszer láttam ilyen csatabárdot, minet ugyanaz a mester készítette. Egy harcossal volt egyszer közös ügyünk, ő mesélte ezt el. Elmondása szerint a közönséges rúnafegyvereket ha másik varázsfegyverrel komolyan eltalálják, a rúnák megsérülhetnek, és a kiszabaduló energia jó eséllyel megöli a fegyver forgatóját. Na itt ilyen gond nem lesz, jól meg vannak védve. Hanem ha ott maradunk, nem tudom hogy fogják ezt a kincset visszaszerezni

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Persze hogy fürödtem, ez néhány évvel ezelőtt volt...

Mosolyra húzódik szája, ocsúdik a lidércnyomásból, amit az emlékek felidézése okozott.

-Azt hiszem nem ülnél hozzám ilyen közel, de még a fogadó is üres lenne, ha azóta nem fürödtem volna. Enyi idő alatt már kalapos gombák nőttek volna ki a lábujjaim közül . Az egy érdekes része volt az életemnek, szívesen elmesélem, de alligha van rá időnk,gondolom estig két mesternél is jelenésed van. Holnap este kiülhetnénk a fogadó tetejére, és akkor elmesélem ha még mindíg úgy fogod gondolni, hogy érdekel. Ma este viszont hűvös éjszaka vár ránk, fűszeres, meleg forraltborral, és egymás társaságával, a hangyulatvilágításról az elfogyó hold fog gondoskodni .

[Navaratna]

(Jadrána)

-Természetesen érdekel, mit csináltál akkor és ott. A tetőre? Szerintem a karom még nem olyan ügyes, hogy felmásszak oda.
meghallva, hogy bort hoz a férfi estére, mosolyogva fejét ingatja:
-Én nem iszom bort olyan gyakran mint te, vagy más a fogadóban. Nem szeretnék berúgni. Melyik hold is fog fogyni? A Kék vagy a Vörös?
De már előre szórakoztatta a gondolat, hogy dideregnek egy sírkövön, jól felfáznak és majd folyni fog az orruk
<És ha szeretne majd megölelni engem? Nem lenne helyes, ha egy durva sírkövön adnám neki magam. Azért, hogy tanonc legyek, hagytam már magam lefektetni. Dánicától sem azt láttam, hogy be kell tartani azt, hogy házasság előtt nincs ölelkezés. De most nem érdekből vonzódom valakihez és nem tudom, mi lenne a helyes, követendő értékrend. Kit kérdezhetnék meg erről? A Mesterem a Kocsmáros szerint elég laza volt annakidején. Ahogy láttam, a kocsmai vendégek mind nőtlenek és biztos hajtottak már fel szoknyát. Én viszont némely hagyományt nem tartok elcsépeltnek. Nem akarok úgy járni, hogy megdöntenek, aztán pár hónap múlva ég veled. >
Jadrána agyjártatásba kezdett. Majd inkább rákérdezett:
-Te hogyan képzeled el a későbbieket velem?
<Lehet nem kellett volna megkérdezni, és hagyni a dolgokat folyni a maguk medrében. Követelni semmit sem fogok, de érdekel, mennyire is akar tőlem komoly dolgot. Nem vagyok olyan lezser, mint a húgom, akinek ez lényegtelen és inkább ő dobja a párjait, mint azok őt.>

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-A karoddal nem lesz gond, majd felkaplak, és felviszlek holnap a tetőre. A bortól pedig nem fogsz berúgni, ez forralt bor, tehát egész enyhén bódít csak, pont annyira fog melegíteni, hogy ne fázzunk Meglátod, nagy élmény lesz. A kék hold fog eltűnni. Amhe Ramun

Míg az estén gondolkodsz, meg azon, hogy vajon mi lenne a helyes, Marcus az arcodat figyeli, valószínűleg azt hiszi, hogy a forraltboron jár az eszed, ezért először nem is érti a kérdésed, majd amikor felfogja, válaszol, nem gondolkodik előtte, ebből arra következtetsz, hogy már foglalkozott a kérdéssel:

-Nem csodálom, hogy felmerült benned ez a kérdés, már én is gondolkodtam rajta. Sokan vélik úgy, hogy a darton paplovagok buják, állandóan csak kurváznak, vagy futókalandjaik vannak, és nem képesek tartós kapcsolatot kialakítani senkivel, a szeretni, pláne azt kifejezni, pedig végkép nem tudnak. Az a baj ezzel, hogy sok esetben ezeknek a vádaknak egy része, néhány paplovag esetében pedig mindegyik igaz. Darton nem rendszabályozott meg minket ilyen téren, de ez nem azt jelenti hogy akkor mindannyian visszaélünk mások érzéseivel, és hogy csak kihasználjuk a nőket, és érzelmeink is vannak, sőt vannak akik ki is tudják azt megfelelően fejezni, vagyunk akik csak szeretnénk ha ki tudnánk fejezni. De azt hiszem nem általában voltál kíváncsi, hanem hogy én hogy gondolom.

Észre sem vette, hogy már ezzel a néhány mondattal is hullajtott el magáról információ morzsákat.

-Hát most lehet hogy ezen nevetni fogsz, de én még soha nem voltam szerelmes senkibe. Eddig nem is akartam megismerkedni egy nővel sem komolyabban, bevallom neked őszintén, eddig ha nővel volt dolgom, csak a testiség érdekelt, és nem mondom hogy nem volt jó, de ezek az új érzések amiket azóta kezdek érezni hogy megismertelek, és egyre erősebbek, százszor túltesznek az eddigi érzelemmentes testi élményeken. Nagyon nagy hatással vagy rám, és már az is elég, ha csak rád gondolok. Lehet hogy ez most úgy hangzik mint egy kamasz fiú vallomása, de érzelmek tekintetében én tényleg az vagyok. Hogy a távolabbi jövőben hogy képzelem a későbbieket veled? Azt nem tudom, csak azt, hogy veled képzelem el a későbbieket...

Hirtelen kétségbeesést tükröz arckifejezése:

-Ugye ezt nem azért kérdezted, mert el akarsz költözni mostanában a fogadóból?

[Navaratna]

(Jadrána)

Figyelmesen hallgat, kissé el is pirul a végére:
-Nem, nem költözöm el. Tudni akartam, mire számíthatok a részedről. Maradok. És nem furakszom be lakótársnak a szobádba se.
Megköszörülte a torkát:
-Hogy a szerelem milyen, nem tudom. de ha olyan, amit most érzek, az tetszik. A hentergést nem tartom egy épületes dolognak, eddig nem volt élvezetes tapasztalatom felőle-vallotta be keresetlen egyszerűséggel.
-Ne érezd ezt most kihívásnak, meg nyomásnak, hogy már pedig neked majd ezen változtatni kell! Khm, mért állsz még itt? nem aludni akartál menni?-hessegette zavarában a szobája felé a férfit.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Nem zavar ha beköltözöl lakótársnak, az sem ha nem. Minden esetre örülök, hogy nem azért kérdezted, mert elmégy. Szerelem? Igen, ezzel én is így vagyok, nem tudom ezt ami bennem van, annak hívják vagy sem, de minden esetre nagyon jól érzem magam tőle. Pontosabban tőled. Ami a hentergést illeti, hát eddig nem volt rosz, de mint ahogy mondtam, pusztán az, hogy megölelhetlek, sokkal jobb, mint eddig bármi nemű testiség, és nem, nem érzem úgy hogy meg kéne győznöm téged, magam sem tudom hogy épületes dologe a hentergés, idővel majd kiderül. Eddig a legkevésbé sem tűnt különösen jó dolognak. Persze nem volt rosz, de olyan nagyon jó se. Nem is érdekes. Tényleg aludni készültem, de ne küldj el, amikor ilyen komoly és fontos dolgokról beszélünk, az persze más, ha egyelőre ennyi elég részedről a beszélgetésből. Egészen kiment az álom a szememből. Már azóta, hogy reggel beléptél a szobámba Viszont neked lassan tényleg menned kell tanulni.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Ha úgy érzem, itt az ideje, még az is lehet, hogy beköltözöm hozzád.
A tanulást hallva meglepődik:
-Nekem senki nem szólt, hogy mikor és kinél kéne megjelennem. De ha azt akarjuk, hogy este friss legyél, aludnod kellene. Akkor is, ha épp fontos dolgokról beszéltünk és akkor is, ha kiment a szemedből az álom. Lesz még alkalom, hogy előhozakodjunk hasonlókkal mint most-mosolygott a lány, aztán megsimította Marcus arcát.
-Felkeresem az írástanárom! Este hol és mikor találkozunk? Vigyek valamit?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Mikor megsímítod az arcát, és vennéd el a kezed, a kezébe veszi, és nem engedi el, símogatja kézfejed, ujjaival az ujjaid közé furakodik:

-Igen, igazad van, rengeteg időnk lesz még beszélgetni, azt hiszem megyek is aludni, a sebemnek is jót fog tenni.

Most látod, hogy a seb sötétkékes árnyalatot vett fel, és körülötte a bőr hófehér, olyan a nyaka, mint egy akasztott hulláé, amelyik utána vízben ázott:

-Semmit ne hozz este, csak öltözz melegen, én hozok még pokrócokat, az éjszaka tényleg nagyon hideg tud lenni, a múltkor mikor a papokhoz mentünk, Darton kegyes volt hozzánk, nem volt hideg. Iszunk egy kis forraltbort, meg összebújunk néhány takaró alatt, hogy ne fázzunk, és várjuk hogy Amhe Ramun arca elboruljon De nézd csak, nem kell felkeresned a tanárod.



A vállad fölött néz el a hátad mögé, ahogy megfordulsz, ott látod Valdist, amint jobbra balra néz, valakit keres. Marcus puszit ad arcodra, és elbúcsuzik, aludni tér. Mikor Valdis megpillant, rájössz hogy téged keresett, egyenesen az asztalodhoz megy:

-Ha nem bánod, és ettél, akkor folytathatnánk a betűvetés tanulását.

Ha beleegyezel, akkor ugyanoda mentek az udvarba, ahol tegnap is gyakoroltatok.

[Navaratna]

(Jadrána)

Borzalmasan néz ki Marcus nyaka, sosem látott még ilyet. Megszorítja a kezét.
-Ha annak a színe holnapra nem javul, paphoz fogunk menni, aki gyógyít.
<Ha még valaki meg akar engem tömni étellel, ide fogok hányni.>-gondolja, mikor a púpos ismét ebédet hoz szóba.
Készségesen megy a tanítójával, nem hanyag és érdekli az, amit a férfi a fejébe akar verni. Alig ülnek le, máris kérdez:
-Megtanítaná nekem Marcus teljes nevét leírva?