Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Ryen cwa Athard
Helyszín: a Vér téren
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Két címerre emlékszel melyekben ezek a színek szerepeltek túlnyomórészt. Az egyik a Wri Gonariss családé. Rájuk emlékszel, hisz családotok jó kapcsolatot tartott velük. Volt egy fiuk is, valamivel idősebb lehetett mint te, akkoriban ha nem csal az emlékezeted ... politikát, diplomáciát tanult?... Igen. Az emlékképek ezt mondják.
A másik címert nem sikerül teljesen magad elé képzelni, és a család nevét sem bírod ennyi távlatból felidézni, de ez egyet jelent - nem volt számottevő hatalma a családnak; akkoriban legalább is.
Nézelődsz még pár percig, emlékezel, mikor lópaták dobogása üti meg a füled. Két lovas érkezik. Az egyik egy férfi, a másik egy nő. Tartásukból ítélve nem egyszerű emberek, hanem nemesek.
A férfi kiállása nem hasonlít egy katonáéra. Előrébb ugrasztja a lovát, míg a nő megáll és kutató tekintettel néz.*
- Jó estét Uram! Segíthetek valamiben, talán keres valakit az Úr? - *szólít meg a férfi normál hangon nyergéből ahogy eléd léptetett. Tekintete fürkésző.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg agyán még egyszer végigfut az a gondolat, hogy széttépi az öreget, legyen az bármily határozott, de Zakura szavai „Úgyhogy fogd vissza magad barbár, ha élni akarsz és meg akarsz lépni ezzel a két cafkával!” kijózanító pofonként, vagy inkább ökölcsapásként hatnak a barbár agyára.*

<… Ez a vénember tudja?! Honnan, kitől?! És akkor miért nem tesz ellene?! Felfoghatatlan!..>

* Urc kifújja a levegőt hatalmas tüdejéből, majd bólint az öreg kérdésére. Ott áll lehorgasztott fejjel, de tekintetével a lányokat nézi. Millát, a ragadozószerű testtartást felvett Tallashinát, a láthatatlan testvér vélt helyét.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Ahogy Zaruka kilép Milla feláll és bezérja kulccsal utána az ajtót, majd csak áll előtte hátatfordítva nektek. Nézed a leányzót, és mérhetetlen szomorúságot érzel felőle áradni, de úgy néz ki ezt nem óhajtja veletek megosztani.
Tallashina nem lép közelebb egyikőtökhöz sem, a szobát kutatja szemével - valószínűleg a láthatatlan negyediket keresi, és feszült tartása sem enyhül.
Milla nővérének hűlt helye. Egyáltalán nem látod sehol, de még árulkodó jelet sem vélsz felfedezni, sem ott ahol először megláttad, sem máshol a szobában.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg óvatosan körbehordozza a tekintetét a lányokon, majd halkan megszólal az ajtó előtt álló Milla felé fordulva.*

- Zakura mit mond nap leány idegen nyelv neked és hogy tud mi szökés terv? * Majd odafordul Tallashinához, s egy óvatos kézmozdulattal int, hogy nyugodjon meg kedvese.*

- Tall érteni mind ezt?! Urc áll, s nem tudni felfogni történtek. * mind ezek után körbehordozza tekintetét a szobán s megszólal a semmit nézve.*

- Milla testvér előbújhat „átlátszó lepel”. Mi lenni egyedül! * Majd tesz egy tétova mozdulatot az ágy felé, óvatosan leül arra, s tekintetével a padozatot nézve próbálja feldolgozni a történteket.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Milla lassan fordul feléd, szemében könnyek csillognak.*
- Zaruka tud mindent mit gondolni mi. Titok előtte nincs. Nem bánt, segít, de nem mind mit tud. Zaruka lenni segély baj, de lenni ő ... őőőőőőő.... rejtély... nem... titok hogy lenni ő így ilyen.
*Milla testvére nem ad magáról jelet, s Milla sem töri magát, hogy újra megjelenjen, vagy legalább is nem adja ennek jelét.
Tall pedig csak a fejét ingatja, de látszik arcán, hogy a szabadság megcsillant előtte, határozottá vált pár perc alatt.*
- A lényeg, hogy nem vagyunk egyedül. Van segítségünk. Jó lenne, ha odakint is lenne valaki akiben bízhatunk, aki a szárnyai alá vesz minket, mert anélkül halottak vagyunk már most.
Milla, Te már régóta élsz itt. Nincs ilyen ismerősöd, ismeretségi köröd?
*A napleány erre csak nemlegesen ingatja a fejét, de szóban választ nem ad.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg érdeklődve figyeli, hallgatja a történteket, látván Milla állapotát, felkel az ágyról, s odalép a napleányhoz. Végigsimít a lány arcán óvatosan, majd egy kis mosolyt erőltet szája szegletére eme feszült pillanatban, s halkan megszólal.*

- Nem lenni szomor Milla! Urc igért mi együtt három, vagy inkább négy. *Tekint ismét a „semmibe”.* megy szabadság hamar! * Próbálja megnyugtatni kissé a lányt a barbár, persze elég nehézkes megformálni gondolatait eme számára még eléggé idegen nyelvezeten. Pár pillanatig még fürkészi Milla tekintetét, s ha látja, hogy az megnyugszik kissé, megfordul és Tallashinán mér végig. Szemében felvillan ismét az a tűz, az új, a számára eddig ismeretlen gondolat, érzelem ismét felszínre tör Urcból. Nyel egy nagyot, majd a félamund ibolyakék szemeibe fúrja tekintetét. Szelíden elmosolyodik, majd odalép a nőhöz, s két kezével megfogja óvatosan Tall még mindig görcsösen tartott karjait. Megköszörüli torkát, majd ismét megszólal.*

- A remény vesz el utolsó! * Ejti ki halkan, de határozottan azon szavakat amit apjától sokszor hallott, de közös nyelven nem igazán tud még teljesen megfogalmazni. * Urc érez szabadság szél! *Szívja tele tüdejét levegővel.*

- Lehetőség három! Mi várni Zakura, majd Urc beszél vele szökés, vagy mi most azonnal megpróbál kitőr ház. Más megoldás. Mi kivár, felmér lehetőség. Megismer ház, környék, majd egy éjjelen szökik mi! * Tekint a szoba ablakán ki a férfi, felmérve az esetleges szökés lehetőségét.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Milla ad választ felvázolásodra, míg Tall csupán körbe-körbe tekinget, majd óvatosan az ablakhoz megy és alaposan körbekémlel.*
- Megvárni mi most Zaruka. Ismerni annyira, hogy most csinál nekünk utat ki. Azt hiszem. Azt nem tudom hogy, de jönni ő vissza, hisz mondani. Én bízni benne vele.
*Erre a mondatra Tall hátrafordult és szikrázó szemekkel válaszol Millának.*
- Bízni? Kislány, ebben a világban nem bízhatsz senkiben. Csak aki már bizonyított. - *teszi hozzá kissé finomabb hangnemben, majd az ablak felé fordul ismét.*
- Igeeen? Én itt élni már sok év. Tudom Zaruka mi. Mondani te bármit, ő segít.
*Valahogy a két nő most nem túl kedves egymáshoz, sőt egyenesen ellenséges a hangjuk a másik irányába.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár meglepődve figyeli a történteket. Azt, hogy a két nő miért is vált egy csapásra ellenségessé egymással szemben. *

<… Hmmm… Mi lehet a gond?! Talán Tallashina is kiakadt, hogy Milla testvére itt van köztünk, s Milla is valamiféle varázsló, kuruzsló!? Nem tudom, de jó lenne elkerülni az egymás közti feszültséget, ha épp bőrrel ki akarunk innen jutni!…>

* Körbepillant a nőkön, majd mély levegőt véve belekezd.*

- Urc gondol, Milla lenni igaz! Zakura ha lenne ellen, már nem élne szökni akaró mi! Urc gondol, Milla láthatatlan testvér tudna mi segíteni! Tudna követ Zakura, megtudni ő mit tesz. Tudna nézni mi menekülés mivel. Urc jött erre hely nagy csónak. Láthatatlan lány tudna meg, mi tudunk-e menekül ló, gyalog, vagy csak nagy csónak!? * Tekint végig a nőkön ismét, majd csak nem bírja ki és rákérdez.*

- Urc gondolta, ti lenni barát egymással. Mi baj, mi változott köztek? *Tekint ismét végig a két hölgyeményen, nem is gondolva arra, hogy esetleg pont miatta alakult ki ez a helyzet.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Tall nem szól semmit neked. Pusztán egy nagy fújtatás érkezik felőle, de továbbra is az udvart kémleli.
Milla kicsit sírósan néz rád, szemében a már látott szomorúság és gyötrelem ül.*
- Milla bízni Zaruka, ki életet menteni neki meg. Tall kérdő vonás ő hinni bizalma, nekem nem tetsz ez Talltól. Zaruka bizonyít, hogy nem ellenség, bízni.
Milla egyszer szökni innen. Nincs egy év. Lenni ez rabnak bűn nagy, s lenni ezt torolni meg ölni őt. Bélyeg testen mi vezet, mi mutat én lenni kié rab. Látni ezt más, s hozni vissza, gazda lenni dühös, s kimondva halál rám. Zaruka akadályozni meg, hogy engem ne gyilkoljon. És nem kérni ezért semmit ő. Nem érteni Tall miért ellenséges avval, ki segít.
- Kislány! Nincs a világon olyan, aki önzetlenül segítene, és pont egy ekkora horderejű ügyben, mint amit most előadtál. A vén kujonnak megvan bizonyára az oka, hogy ezt tette amit, csak még nem nyújtotta be a számlát egyenlítésre. Ne légy naiv, mert hamar meghalsz így. Nem láttál még szinte semmit a világból...
- Nem lenni Milla naiv! De nem lenni jég mit te... Fogadni inkább el, hogy...
*Milla nem tudta befejezni a kissé haragos mondatát, mert az ajtón kopogás hallatszik. Három sima kopogás egymás után közvetlenül. Milla arca elsápadt, mert nem épp halkan beszélt, s bárki is legyen az ajtó túloldalán, halhatta szavait.
Tall nesztelenül lépett az ajtó mögé úgy, hogyha az kinyílna rejtve maradjon.
A kopogás megismétlődik, majd újra csend telepszik rátok. A kilincs megmozdul, de mivel Milla kulcsra zárta az ajtót az illető nem tud belépni a szobába. Újra csend.
Aztán felhangzik: kop-kop .... kop .... kop-kop
Milla szeme cikázva jár köztetek, tanácstalan látszik, hogy most kinyissa-e az ajtót, vagy sem.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg enyhén szólva furcsán nézi a két nőszemély párbeszédét, s agyában csak úgy kavarognak a gondolatok. Nem tudja melyik lánynak lehet igaza. Tudja jól, hogy Milla ismerheti jobban az öreget, mivel ő él itt régebben, de Tallashinának is igazat ad valamilyen szinten, hisz ritka az olyan ember, aki teljesen önzetlenül segít valakin. Egy hírtelen támadt ötlet azonban az ő agyában is megfogalmazódik, melyet meg is oszt a két „szemben álló” féllel.*

- Urc gondol, Zakura, Zaruka is lenni itt szolga, rabszolga. Ő is akar szabadság innen! Eddig nem lát kiút. Nem volt segítő, „csak” egy fiatal lány. Most lenni napleány, Tall és én. Talán ő lát szökésre nagyobb esély!? Urc nem tud pontos, de megfogja ismer öreg gondolat! *Vesz egy mély levegőt a barbár, hogy folytassa, de ekkor kopognak. Gyors végigfutnak az öreg szavai az agyán.*

<… Kettő, egy kettő…>

* Az első kopogásnál mutatja ujjával, hogy maradjanak csendben, de miután hallja a megfelelő kopogássorozatot, bólintással konstatálja azt, jelezvén Millának, hogy nyissa ki az ajtót. Kissé hátréblép, majd felkészül minden lehetőségre. Érzékei kiélesednek, a feszült pillanatban, s szemeit a kijáratra szegezi, hátha mégsem Zaruka érkezett.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Milla az intésedre az ajtóhoz lép és elfordítja a zárban a kulcsot, majd a kilincs magától lenyomódik. Nyikordulás mentesen nyílik ki az ajtó, Zaruka lép be rajta kissé gondterhelten, apró izzadságcseppekkel a homlokán.
Becsukja maga mögött az ajtót, kulcsra zárja.*
- Nincs időtök megvárni az estét. Még a délután folyamán megakarnak benneteket billogozni. Hogy értsétek, egy bélyeget égetnek a bőrötökbe, hogy más is tudja, hogy a Vyemar család tulajdonát képezitek.
Elkísérlek benneteket egy ajtóhoz. Onnantól kezdve magatokra számíthattok csak. Egy hosszú-hosszú alagúton át kiérvén egy sikátorban találjátok majd magatokat. Nem tudom, hogy mi vár ott rátok. Már nagyon, de nagyon rég lett használva ez az alagút.
Fegyvert nem tudok adni, és ruházatot sem. Élelmet csomagolhatok 1-2 napra, s adhatok némi pénzt is.
Hajóval ne menjetek ki a városból, mert azokat mostanában nagyon ellenőrzik. Gyalog menjetek a hegység felé először, majd keletnek arra találtok...
- És mindezért mit kér? - *Tall szava szinte ostorként csapott a levegőbe, s igen ellenségesen néz farkasszemet Zarukával. Az öreg arcán egy kellemetlen rángatózó, nemtetsző vonás szalad át, de nyugodt hangon válaszol.*
- Semmit.
- Tudod mikor hiszem el, hogy mindezt önzetlenül cselekszed... Minden egyéb óhaj, sóhaj nélkül.
- Higyj amit akarsz félvér, de nem kérek ezért semmit tőlletek.
- Elég Tall! - *Milla kettejük közé áll.* - Nem bántani őt, nem látni te, hogy ő segít? Fogadni el nem pedig ellenséget keresni őbenne.
Zaruka, mi köszönni, hogy segít. De lenni baj ebből része?
- Nem. Főleg, ha egy fertályórán belül útnak indultok.

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg feszült testtartása megenyhül, mikor Zaruka lép be az ajtón, majd gondolataiba temetkezve hallgatja végig a vitát Tall és Milla között. Mikor mindenki befejezte a mondandóját megszólal halkan, kimérten.*

- Mi köszön először is Zaruka segít! Urc gondol te lenni mi végett nagy veszély hoz fejedre. * Fordul az öreghez.* Urc nem tud miért segít te, de talán azé me te lenni mégis jó ember! Mi indul nyomban, kis élelem köszönjük mi. Mi szükség pár ruha, nőkre, mi véd eső, idő. Urc gondol neked is jönni kell velünk! Te élhet szabad, saját urad lennél magad! * Nézi szavai közben átható tekintettel az öreg szemeit.* Jönni mi csapat, lenni te vezető! Nélküled esély kicsi. Mi nem ismer eme szörnyű föld szokás, Urc hegyek ismer mint tenyér. Tud megél akár évet is egyedül, de város, kőházak közt Urc lenni tanácstalan vad, ki a kiutat nem ismer! *Sóhajt fel a barbár.* Mi válasz te?! Jössz velünk? Urc tud biztosítani remény, szabadság, ha elbukunk, hős halál. Hős halál, de szabadon! *Húzza ki magát a korg, várva az idős férfi válaszát.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Nem korg, én nem megyek veletek. Jobban tudok itt segíteni az olyanoknak mint ti, mintha megszöknék. Igen. Én is olyan rab vagyok mint ti. Majdnem. De nem ez a lényeg. Öreg vagyok én már a meneküléshez egyébként is.
Gyertek. Nem szóltok senkihez, nem kérdeztek és nem válaszoltok. Bízzátok rám a beszédet, ha netán valakivel mégis összefutnánk a házban.
*Milla megértette, bólintott egyet, majd a szekrényéhez megy és pár dolgot egy kis batyuba összepakol.
Tall is megértette, de továbbra is gyanakvóan méregeti az öreget.
Amikor Milla elkészült – nem tartott 2 percig – Zaruka kinyitja az ajtót és kilép rajta a folyosóra, megvárja, míg mindannyian kiléptek – Millától elveszi a csomagot, hogy ő vigye, majd a szobaajtót becsukja és elindultok.
A már ismert kétszárnyú ajtóhoz mentek, s át is rajta. Tudod már, hogy jobbra a konyha van – jelenleg is serény munka hangja szűrődik ki az ajtó mögül. Itt megálltok egy kicsit, mert az öreg bemegy a konyhába, de titeket ott marasztal a folyosón, hogy várakozzatok.*
- Nekem nagyon nem tetszik ez a helyzet. Nagyon rossz az előérzetem. - *szólal meg Tall halkan. Millán is látszik, hogy fél, de nem ad ennek hangot. Te pedig Urc. – az ég világon semmilyen veszélyt nem érzékelsz, nyugodt a lelked, nem háborog azon kívül, hogy épp szökni akartok, s ez ad némi feszültséget.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg követi Zaruka szavait, utasításait, kézjeleit. Nem törődik semmivel. Nem tudja miért, de megbízik az öregben. A férfi intésére nem követi őt a konyhába. Csendesen áll, s az agya a szökésen jár. Nem tudja, nem is sejtheti mi várja kint. Nem ismeri a várost, az utcákat. Nem is ismerheti, hisz rabságba esése előtt sose járt ilyen „kőhalmokból” összeeszkábált helyen. Egy dologban azonban biztos. Ez az első és utolsó lehetőségük a megbélyegződésük előtt, hogy meglépjenek innen. Tallashina szavai zökkentik vissza gondolatait a valóságba. Ráemeli tekintetét a félamundra, majd szelíden elmosolyodik.*

- Urc gondol ez legjobb, mi történhet velünk! Mi kapni esély menekülés! Mi használ ezt ki, bélyegzés előtt. Urc nem tudni mi vár ránk ház kívül. Nem is érdekli. Amíg ereje tart megy, próbál elhagy ezt, rettenetes hely veletek! Veletek!!! Urc ígért, ígér kivisz innen te, Milla, most már napleány testvér is. Szavát betart, s tud egy dolog biztos. Amíg ez tüdő* Mutat saját mellkasára.* mozog, Urc vigyáz rátok! Ha mi mégis elvész, lesz nekünk könnyebb halál, mint itt rabságban élni, szenvedni élet végig! *Lép a kékszemű lányhoz, s megfogja óvatosan annak kezét. Másik kezével óvatosan végigsimít a lány arcán, s homlokára ad egy csókot, majd halkan folytatja, hogy a többiek is hallják.* Urc gondol, mi miután kilép ház, kerül utca. Ott Zakura mondása szerint mi megy Kelet. Milla láthatatlan testvér elől. Ő szemünk. Úgy csinál mi, mint Urc és testvérei erdő. Most erdő az kő, kapu az híd. Milla testvér elől. Ő ha lát akadály, ellen jő, jelez. Mi felkészül ellent megöl, vagy keres más út. Kikerül akadály, vagy átvág. Ez függ helyzet és ellen erő. Mi próbál beilleni kőerdő, mi próbál kevés feltűnés, menekül Keletnek, s csak akkor harc, ha nincs más lehető. Kerül mi fegyveres őr, halad csendesen utunk. Urc gondol ezt. Ti mit? *Tekint körbe a társaságon, várva azért arra is, hogy Milla láthatatlan testvére is jelezzen. Azonban gondolatai máshol járnak.*

<... Hát nem valami nagy tervvel rukkoltál elő, te ebadta, de valamifélével elő kellett, hisz ez nyugtatólag hathat a félelemtől telített lelkekben! Apád is ezt taníttta! Hogy legyen valamiféle terved. Legyen az akármilyen rossz is, csak lássák társaid, hogy nem fejetlenül rohansz a végzetedbe...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Bárcsak ennyire egysezrű lenne Urc! Félek ennyire nem lesz sima a szökésünk. És nem tudom...
- Nem nem lesz könnyű. Nem tudni mi beolvadni város népe közé. Itt nem lenni ember kívül más, csak rabláncon. Tallnak nagyon veszély menni utca emberek közé. Urc sem más ez alól. Bár ember férfi lenni te, de lenni mégis teljesen más. Egyből szemet szúrni mi bárkinek az utcán.
*Milla kifejezte aggodalmát, és még mondott volna valamit, árm a melletetk lévő ajtó kinyílik.
Az a fiú jön be rajta, akit reggel megijesztettél, nyomában egy tenyeres-talpas asszonykával. Az asszony végigmér benneteket, majd bizalmatlan arckifejezéssel szólal meg toroni nyelven, amit sajnálatodra, de még mindig nem értessz.
Milla válaszol neki, s úgy néz ki az asszony megelégedik a válasszal, mert a konyhába megy további kérdezősködés nélkül.*
- Azt akarta tudni mi itt mit csinálunk. Mondtam Zarukát várni mi, mert adni ő nekünk feladat nemsoká.
*Végszó. A konyhaajtó ismét nyílik és Zaruka lép ki rajta egy kisebb csomaggal a kezében.
Int nektek, hogy kövessétek.
Túlmentek a kétszárnyú ajtón, egy szép folyosón, fehér márvánnyal burkolt hatalmas termen, ahol fegyverek és páncélok lógnak a falakról, de egyetlen bútor sincs bent.
Egy keskenyebb folyosószakasz következik, lépcső lefelé. Itt már dísztelenebb a folyosó, s fáklya is elkél, mert bizony itt ablak már nincs. Valószínűleg a föld felszíne alatt vagytok a ház pincerendszerében.
Elég hosszadalmasan bolyongtok amikor egy mattfekete ajtó előtt megáll Zaruka. Egyszerűen csak lenyomja a kilincset és a tátongó fekete ajtószáj kitárulkozik előttetek. Amit a fáklya megvilágít az egy alig két láb széles boltíves folyosószerűség teljesen üresen.*
- Menjetek! Ha elkapnának, inkább halljatok meg, mintsem visszahozzanak ide benneteket, mert akkor valószínűleg Thar áldozati oltárán végzitek, vagy más... a hatalmasok kísérleti alanyainak használnak majd benneteket, az pedig rosszabb mint a halál, nekem elhihetitek...
Az Istenetek vigyázzonak rátok!