Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Noha a pálinka kezd némi "erőt" önteni belém,mégis megkönnyebbülök a farakás láttán!Mivel nem sok kedvem van feleslegesen sétálgatni!
Odavergődök a rakáshoz és kiszedegetem a vékonnyát,hogy tüzet rakhassak.Megkörbe nézek,hátha találok valami száraz fűcsomót.Ha találok,akkor leülök a kút mellet a ház felöli oldalon és a kiválogatott fákat a késemmel jól "kiszőrözöm",hogy könnyebben tüzet fogjanak.És ha mind ezzel meg vagyok,akkor laza csomóba gyűröm a száraz füvet a vékony fákat meg szépen egymást keresztezve,kúpformában rárakom.
És a jó munkát mint egy meg koronázva,iszom egyet.Majd feltápászkodom és besántikálok Fahlanhoz és kiveszem a hátizsákomból a vizeskulacsom és a tűzszerszámom meg magamhoz veszem a kötszert és vissza megyek a kúthoz.
Letelepszem és igyekszem tüzet csiholni!
Ha sikerűl,akkor elégedetten,de ugyan akkor kissé komor arcal ismét meghúzom a pálinkát.És igyekszem egy átlagos tábortüzet "varázsolni".
Közben azért oda-oda nézek,hogy mi is történik a szomszédban...
Ha már rendesen ég a tűz,akkor a késem pengéjét belefúrom a parázsba és ismét iszom egyet!
Elkezdem a sérűlt lábam meg szabadítani a csizmától.Majd kimosom a sebet vízzel,meg nagy morgás és fogcsikorgatás közepette pálinkával is!
És egészen addig kortyolgatok,amíg nem pirosodik a késem pengéje.
Ekkora már kellő zsibbadást okoz a lábamban is és a fejemben is a pálinka!
Leveszem a kendőt a nyakamból és azzal fogom meg a kést.És egy hírtelen mozdulattal nekinyomom a sebnek...
Ez fájdalmas üvöltést és nyögést vált ki belőlem...!
Ismát vissza dugom a pengét a parázsba,meg iszom egy jókorát.
Majd újból meg ismétlem a műveletet,ha kellően izzik a penge...
Ezután igyekszem bekötni a maradék kötszeremmel...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Ahogy elnéztem Súrion sebe a legveszélyesebb.
*Szétnézek a társaságon és bizony feltűnik a kezdődő mocorgás, agyalás. Tudom, hogyha nem rendeződnek soraink kitörnek, és az is lehet 1-2 embernél van rejtett fegyver is.
Malorra nézek, majd a Haragos Mustafára, végül a tűzzel bajlódó sebesült Súrionra. Elgondolkodom, s miközben Malor Mustafa felé igyekszik szólok hozzá.*
- Mindenben számíthatsz rám. A dolgokat meg megbeszéljük, ez most fontosabb.
*Úgy állok, hogy szemmel tartsam a foglyokat. Bár arcomról nem nagyon tűnik el a keseredett vonás, de nem a saját dolgommal foglalkozom, hanem őrködöm.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Iiigen szóval csak így! Na majd meglátjuk nyavajás amikor a kötélen himbálózol akkor is ilyen jókedvű leszel-e.
Fel és alá járkálok a csoprt elött.
< ha most megölöm, akkor amilyen mániákus ez a lovag még engem is a bírák elé állít, na nem baj nem olyan vészes az a seb, az akasztást még megvárom>
-Akkor most maradunk ugye?
****
-Javaslom hogy vagy kötözzük meg ezeket a jóravalókat, vagy tereljük le öket a másik kettö mellé, de ne táborozzunk itt a szabad ég alatt velük együtt. A végén még valakiben kár esik. A valakinél merö véletlen a vállsebes emberre esik a tekintetem.
-Maga végzett már vagy egészen seggrészeg kíván lenni? Kérdem Súriontól. Ekkor már üvöltözik is.
-Nah szép csak egy kérdése van az embernek erre rögtön ordítozik.

-Jó lenne befejezni a pusmogást! Fordulok a foglyainkhoz.
Szépen egyesével mindenki arccal a ház fala felé letérdel és kezét a tarkóján összekulcsolja! Most! Nem akarok megölni senkit, de aki nem teszi azt amit mondok, rögtön a legfelsöbb ítélöszék elött adhat számot tetteiröl! Értve vagyok! A sebesültek- igen Te is jómadár- a kútkávához támaszkodhatnak, de aki a sétrak közelébe megy megjárja!
A foglyokat a leírt módon a ház falához terelem. Aki ellenáll azt tényleg nem kímélem.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap késő délután – kora este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor arcán most nem törik meg a komor márványmaszk, de szemei és hangja háláról árulkodik Dzsana megnyugtatása hallatán.*

-Köszönöm Dzsana és ígérem mindent meg fogunk tudni beszélni.

*Ezzel valamivel könnyebben lép tovább. Mustafához és a haramiákhoz.*

-Igen. Itt éjszakázunk és holnap reggel indulunk. Igaz aggódok a súlyos sebek miatt (itt a vállsebre néz), de sajnos egy ekkora tömeggel éjszaka nem indulhatunk neki az erdőnek. Így megkötözzük Önöket és lekísérjük a védett folyosóra. Mi fent őrködünk. Lent pedig majd látni fogják az omlást, amin nem tanácsos átmászniuk, mert egy mágikus bestia fészkelte be magát a túloldalán. Kötelet a lovaink nyergére erősített zsákban talál.

*Már épp vigyorra húzódna a martalócok szája hallva, hogy egy éjszakányi haladékot és lehetőséget kapnak, de a szörny említésére félelem költözik tekintetükbe és szájuk széle is meg-meg rándul. Azért elcsöndesedve teljesítik Doldzsah papjának utasításait és a ház fala mellett felsorakoznak az előirányzott pozícióba. A sebesültek igazából a zsoldosok. Így utólag nem biztos, hogy taktikailag pont őket hármójukat bölcs dolog távolabb engedni a kút mellé, ahol Súrion épp a kését melegítve próbálja fertőtleníteni a sebeit. Azaz ekkorra már túl is van a procedúrán és két fájdalmas kiáltás után most már csak kissé kóvályogva a ledöntött töménytől és az égés okozta plusz fájdalomtól üldögél a tábortűz mellett és kissé zsibbadtan próbálja bekötni sebét. Malor látva, hogy a foglyokra Mustafa és Dzsana ügyelnek megpróbál segíteni Súrionnak.*

-Had segítsek. Nem értek komolyabban a kötözéshez, de kérem mondja el mit, hogyan kell.

*Ezzel, ha a sebesült hagyja, akkor kardját hüvelyébe csúsztatva féltérdre ereszkedik és az útmutatások alapján beköti a sebet, hogy erősen tartson a kötés és ne oldódhasson ki.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A saját dolgommal vagyok elkeveredve,a többiekkel nem foglalkozom.
Éppen a kötszerrel kezdek babrálni,mikor a karótnyelt páncélos ott terem mellettem...
És ahogy ránézek látszik,hogy az arcomon verejtékcseppek gurúlnak lefelé a tűz melegétől és a fájdalomtól egyaránt,no meg a pálinka is... *

- Nicsak,lovag uram...

***

- Igazad lehet lovag uram...Talán jobb lesz,ha Te kötözöd be uram!

*Kisssé hátradőlök a kezeimen támaszkodva és a sérűlt lábamat felrakom a jobb térdemre keresztben,hogy hozzá férjen.*

- Köszönöm uram!
Először a sebet kell betekerni... Ez az!
Most párszor a bokám körűl... Úgy úgy,igen.
A maradékot meg megint csak a sebre tekerd uram.Csak a végét be kell szakítani,hogy olyan legyen mint a kígyó nyelve,így meg lehet kötni.Ez az,így...!

*Ekkorra kissé idióta mosoly ül a képemre...*

- Mag bocsáss uram,de még sosem térdelt elóttem lovag...!
...De,de igazán hálás vagyok!!Félre ne értsd!CSak...

*De azért erőt veszek magamon,nem akarom megsérteni!*

- És szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért is...!Talán meg tudod érteni uram...!?
...Na,de hamár így bele melegedtünk,akkor a hasamon is van egy,vagyis most már két vágás...!
Igazán hálás lennék,ha azt is lefertőtlenítenénk egy kis pálinkával... Ha van még! És újra kötnénk...

*Ha Malor élég türelmes és hajlandó maradni végig,akkor a hasamat is elintézzük,majd még egyszer meg köszönöm neki!
De azért még megkérem,hogy nézze már meg,maradt-e Fahlan nyeregtáskályában valami élelem a számomra...
Ha pedig nem elég türelmes és ott hagy,akkor megpróbálom magam elintézni... *

- Leköteleztél uram! És igyekszem vissza fizetni,amit értem tettél uram.Vagy legalább is nem hátráltatni...

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Látva Malor Súrionnal való bánását Mustafához fordulok.*
- Míg hozok kötelet rád maradnak mindannyian. - *mondom neki, csakhogy tudjon róla. Először Malor lovát spécizem ki. Azért nem rontok neki, mert tartok tőlle. Ha közel enged magához a köteleket keresem. Ha megvan bemegyek a házba és az én lovamról is összeszedem, hogy biztos elég legyen ennyi fogolynak.*
- Összeszedtem mindent. Aki tőlem jobban tud csombékolni az kötheti is őket. - *teszem le a köteleket Mustafa mellé.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A foglyokat abban a testhelyzetben nem túl nehéz örizni , de láttam már karón varjút.
Figyelmem nem lankad, és a sebesülteket sem vesztem szem elöl.
< méghogy mennyi baja van ennek... valaki megvágja és ahoz, hogy elviselje egy üveg pálinkára meg Karla mamára is szüksége lenne ... nyámnyila kis pöcs ... aztán meg adja itt a nagymenöt ... most meg szinte kenyérre lehet kenni .. na ez ám az átalakulás ...>

Súrion kivesézése után meg kell állapítsam hogy egyértelműen ostobaság ennyi embert, ilyen szétszaggatott csapattal elindítani a városba. inkább valami erösítésféle kéne mondjuk a lovag udvartartásából.

-Mondja Malor Uram, nem lenne egyszerübb ha inkább a városi eröket hoznánk ide, mint hogy hárman hazardírozzunk ennyi, ... nyavajással?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap késő délután – kora este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A lovag türelmesen kötözi Súriont. Közben nyugodtabb hangon felel.*

-Őszintén nem tudom megérteni mire volt jó eddigi viselkedése Súrion. A bocsánatkérést elfogadom és remélem sikerül dűlőre jutniuk Mustafával is. … Azt hiszem készen vagyunk. Nem tartozik semmivel. Hogy segíteni óhajt-e az Önön múlik. … Az étkezéssel kapcsolatban pedig ismét Mustafát ajánlom figyelmébe nála van plusz adag élelem.

*Ezzel felsegíti a vándort és ugyan még mindig fájó, de már valamivel biztatóbb képet mutat a seb így bekötve. Ezek után visszatér a haramiákhoz.
Közben Dzsana összeszedi a köteleket. A csatamén nem viseltet iránta ellenségesen, de ahogy féloldalasan hátrafordítja fejét egy horkantás erejéig mintha csak Zorbát látná a nő. Persze most elmarad a szagosabbik véleménynyilvánítás. Végül nagyjából mindenki összegyűlik a ház oldalánál. A sebesülteket is oda irányítja a lovag és felületes vizsgálat után szépen összegyűlik egy kisebb kupac késekből, hajlított patkókból, láncdarabokból és hasonló nem túl nemes alkalmatosságokból. Ezek után kicsit tanácstalanul néz társaira Malor.*

-Ki ért a kötelékekhez?

*Ha senki nem „jelentkezik”, akkor ő kezd neki szépen sorban megkötni a banditák kezét. Mindegyiket előre kötött kézzel szépen sorban „felfűzi” a kötelekre. Ha ezen is túlesett a társaság szépen lesorjáznak a rabok a kijelölt helyükre, ahol a másik két jómadár kényszeredett vigyorral üdvözli a társaságot, majd ők is csatlakoznak a kötelékben hozzájuk. Mentségükre legyen mondva, hogy hamar felvilágosítják a többséget. Úgy tűnik belenyugodnak sorsukba és meghúzzák magukat. Azért annyira nem repesnek az omlás tetején tátongó rés láttán. Ismét felérve és lecsukva az ajtót Malor Mustafa kérdésére is válaszol.*

-Elnézést, hogy csak most felelek. Azt hiszem tisztáznunk kellene a félreértéseket Súrionnal, mert akarva akaratlan nem indult túl jól az ismeretség. A rablókat illetően félek, hogy a három nap már sok lenne a sebesültek miatt. Ennyi kell, hogy visszaérjen valamelyikünk és utána ideérjen az őrség. Ezért gondolom, hogy így felfűzve megbirkóznánk mi a városba juttatásukkal. Azért beszéljük meg, mert most már azt hiszem közös a célunk vagy legalábbis nem ellentétes. Ami biztos, hogy itt vagyunk kénytelenek tölteni az éjszakát. Így azt javaslom ezt a döntést már vacsora közben hozzuk meg. Hosszú volt a délután és sok energiát kivesz az emberből. Remélem lesz elég ellátmányunk vagy találunk élelmet a rablóknál, mert valamennyi étket nekik is adnunk kell.

*Itt kicsit kivár a lovag, ha egyetértenek vele a többiek csak bólint és kimegy megnézni a sátrakat az élelem miatt és húzni egy kis vizet a kútból. Ha még van kérdés vagy hozzászólás azt megvárja természetesen. Odakint egyébként már a fák koronája alá bukott a nap és előretör a szürkület, hogy egyengesse az éjszaka útját. Ne kiabálja el az ember, de úgy tűnik kivételes lesz ez a nap a vidék számára, hisz a tegnap éjszakai kitartó zuháré után ma nem látszik komolyabb felhőzet. A lovak aránylag nyugodtan viselték/viselik a megpróbáltatásokat. Csak szelíden próbálnak az ajtó és a friss levegő felé araszolni, de azért egyenlőre még marasztalja őket gazdáik előzetesen adott „utasítása”. A lovag ménje a kút körül szaglászik érezvén a vizet, melyből mostanság nem sok jutott embernek állatnak egyaránt.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Hát talán csak rossz időben,rossz helyen találkoztunk...
Ezek a kis patkányok álmomban törtek rám!És hát gondolhatod uram,hogy milyen az...
Meg aztán ti is...
Na de most már mind egy!Itt vagyunk... Együtt!

*Magyarázok Malornak,miközben felsegít.
És érzem kissé "húz" a fejem...
Fahlanhoz botorkálok és kivezetem.*

- Na,legalább te egyél valamit...

*És az ajtótól pár lépésre szabadon engedem.Én,pedig vissza telepszem a tűz mellé.*

< Még,hogy ennek a díszpapnak pitizzek vacsoráért...!?Majd,ha kinyalja a s*gg*m!! >

*Megrakom a tűzet és nekidőlök a kútnak...*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Én nem értek a kötözéshez, de ha tudok segítek.
*És mindenben, a kötözésben, felügyeletben, terelésben. S közben bizony kerülöm a szemkontaktust mindenkivel. A leterelésnél azért én megállok egy pillanatra, hogy menjek-e vagy sem, de végül nem teszem. Hisz így nem tudjuk megbeszélni a történteket Malorral, már ha lesz rá lehetőségünk, mert bizony, hogy se Mustafa, se Súrion előtt nem fogok ezekről a dolgokról társalogni.
Súrion után a saját lovamat is kivezetem. A kútból húzok fel vizet, ha van amibe beleöntsem a lovak számára akkor azt megteszem, ha nincs, hagyom, hogy abból igyanak.
Ha van a lovamon élelem akkor azt magamhoz veszem és szétosztom. Mindenkinek adok belőle - Mustafa, Súrion, Malor, s magamnál is hagyok (a sorrend nem feltétlenül ez, attól függ ki van közelebb hozzám, azzal kezdek).
Szótlanul fogok bele a vacsorámba, s igyekszem úgy tenni mintha ott sem lennék. Majd azért megtöröm a csendet.*
- Bárhogy is legyen én visszakísérlek a városba Malor. Megígértem és a szavamat tartom.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Rendben akkor majd holnap lekísérjük öket. De Súrionnal minek foglakozzak? Egyszer.. vagyis nem mert kétszer húztam ki a seggét bajból, és nem sok köszönetem volt benne. Van nekem elég barátom, nem vagyok erre rászorulva.

A vacsora felvetésre a málhámhoz lépek és elöszedem készleteim romjait, majd szíves körbekínálás után, nekikezdek.
A vacsora után tartok még egy seti imát melyben megköszönöm a nap folyamán éber jelenlétét, és a lehetöséget hogy ma is magvacsorázhattam.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A hangulat nyugodtabb. Rablók lent és a vacsora is elegendő. Malor még kifelé menet bólint Mustafa válaszára.*

-Megértem. Annyit kérek, hogy inkább kerüljék egymást a békesség kedvéért, de azt hiszem késé nélkül is ezt teszik, így megnyugodhatok kissé. Köszönöm a segítségét Mustafa.

*A lovak odakint kicsit rágcsálják a kövek közti gyér füvet, majd arrébb merészkedve az erdő széli dúsabb zöldet legelik. Dzsana vízhúzására köré gyűlnek és hálásan isznak a vödörből. Úgy látszik a tisztás és ezzel együtt a ház nem készült fel hátason érkezők fogadására. Az ételosztásnál először Súrion kap Dzsanától egy kevés ennivalót, majd Mustafa és végül Malor is visszaér a sátraktól a banditák készletével, melyet le is hord nekik. Ezután még Mustafa és a lovag készletein is megosztoztok, így végül mindenki elég vacsorához jut és még holnapra is marad. Igaz az látszik, hogy a városig csak nagyon szűkösen lehet elég, ha egyáltalán elég lesz. Szótlanul telik az étkezés nagy része. Dzsana töri meg a kissé túlságosan hosszúra nyúló csendet. Szavaira a lovag is felnéz és kicsit enyhül a komor maszk.*

-Köszönöm Dzsana. Ha minden jól megy már nem lesz több viszontagságban részünk. Reméljük az Istenek is így akarják.

*A vacsora befejeztével Mustafa elvonul kicsit imádkozni. Doldzsah úgy látszik ismét helyénvalónak és számára tetszetősnek vélte szolgája cselekedeteit, mert ismét visszaadta a papnak a túléléshez szükséges pluszt. Súrion a kút kávájának dőlve a meleg, az alkohol, a viszonylagos jóllakottság és a nap fáradalmai hatására lassan elbóbiskol. Malor pedig elindul, hogy a lovakat leszerszámozza és amennyire a lehetőségek engedik letisztítsa a szőrzetükbe ragadt erdei sallangokat. A sötétség beálltával még egy dolog mindenkinek feltűnik. Az ég csillagos. Ez magában annyira nem szokatlan lévén este és lassan éjszaka van, de a vidéken töltött első nap, melyen nem esett eső. Úgy látszik most az időjárás sem akarta tovább terhelni az idegszálakat. Végül a kis csapatra és a furcsa helyre ráborul az éjszaka és a kelő hold vöröse.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem. Inkább nem válaszolok neki. Nézem egy kicsit, majd a tűzbe bámulok.
Malor távolodó alakjára pillantok fel, és tudom, hogy most kell vele beszélnem. Kénytelen vagyok.
Mikor Mustafa feláll imádkozni hozzászólok kissé érdes hangon, de kérve.*
- Szeretnék kérni valamit. Szeretnék beszélni Malorral, négyszemközt. Állnád itt egyedül az őrséget addig?
*Remélhetőleg megértő és beleegyező választ kapok. Ha így van felállok és Malor után indulok a lovakhoz. Segítek neki, ha tudok és ha hagyja, de hang nem akar kijönni a torkomon. Kicsit nehezebb mint gondoltam.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Dzsanna kérése váratlanul ér, hezitálok kicsit.
-Ha nem haragszol meg, ... de az esti imát nem hagyhatom ki. Utánna minden további nélkül...
Ha megfelel neki ha nem az imát elmondom, ám aztán biccentve a nö felé a feljáróhoz telepedek.
<remélem nem arra számított hogy a ház elött posztoljak... nem vagyok én városör >
Ha késöbb nem hát az elsö hold felkeltekor vagy Malort, vagy Dzsanát ébresztem, hogy mára nekem ennyi elég volt az "örködésböl". Azzal ha a medvebör szabad lenne arra telepedve hajtom álomra fejem.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Dehogy, Természetesen...
*Megvárom míg végez Mustafa az imával, majd csak ezek után megyek Malorhoz.*


//Az msn-es alkotás megvolt, csak még nem volt időm letisztázni//