Shadlek városa: Megkísértés Tere

[Iymer]

Dentasnak a jó asszonyról tartott előadásáról eszembe jut Melga. Kicsit én is elmerengek rajta, milyen igaza is van ennek a Dentasnak, meg hát ő már a házasságot bentről is ismeri... Aztán Rufusz engem is kizökkent.

- Az egy dolog, hogy zajjal jár, ami ki tudja, mekkora lesz. Hanem az a lényeg, hogy beindítja a fantáziáját, elkezd képzelegni, aztán a mi égi Urunk a tudója, hová a csudába lyukad ki. Ezek közül az egyik, hogy rászánja magát a szökésre.

- No, annak, hogy nyikorognak, most én is igen örülök. Hanem ezek szerint vagy abban a nagy hodályban lehetene szemmel tartani, fülelni a mi kis madárkánkat, vagy innen lentről. Melyiket engednéd nekünk estére, Rufusz? Hanem csak úgy van értelme, ha ki is tudunk menni onnét az utcára!

// A lovak hol vannak? Hol éjszakáznak?

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Úgy látom, biztosra veszitek, hogy a madárka ki akar röpülni. Éntőlem meghúzhatjátok magatokat a sokszemélyes szobában, bár ott akad most két vendégem. Ha őket nem zavarjátok a figyelésetekkel, engem sem. Ha ide lejön a fiúka, én meghallom, és az biztos, hogy itt kisurranás nincs, ha én bezárom az ajtómat. Mondhatjuk úgy, ha kell, derékon kapom idelenn, ha erre osonna. Mit szóltok hozzá?
-Belefolynál a szerencsétlenségünkbe? Nem lesz neked ebből bajod?-dőlt hátra Dantes.
-Akkor lenne bajom, ha baja esne ennek a langyinak. Ti mondtátok, hogy úgy kell rá vigyáznotok mint a két szemetek világára!
-Ki langyi?-kapta fel fejét Siken. Eddig igen csendben volt, nem véletlen miért: az ablakon lesett ki, látván, hogy egy leányzó sepregetett szemben a kapu előtt.
Dantes legyintett.
-Épp azt beszéljük, mi lesz, ha El...khm...Elmer szökni akar-harapta el időben a lány nevét Dantes.
-Ó, és ha nem is fog?(S)
-És ha igen?(D)
-Tudjátok mit, utána járok én ennek a danászos dolognak, vag ha más nem, a szemközti leány széptevőját kerítem elő, hogy kivételesen engedéllyel kornyikálhasson. Mert általában lukas csizmával dobom meg...-kuncogott Rufusz-Jó lesz-e így?

//Az istálló a szomszédos ház udvarán áll, a fogadós egyik rokonáé az épület, s az istállót a fogadó szállóvendégei használhatják lovaik számára. Az épületet magát a rokonok lakják.//

[Iymer]

- Megköszönnénk, ha utánajárnál, Rufusz. Ha pedig némi pénzmag kellene hozzá, hát állunk elébe. Hanem ha esetleg este elkapod a derekát, vedd figyelembe, hogy mindenképp meg akarna lépni, biztosan mond mindenfélét. Nem kell komolyan venni, zárd csak be reggelig valami kamrába, aztán majd napvilágnál meglátjuk a folytatást. Ha meg nem bírsz vele, csak kiálts, ma az én estém sem lesz valami nyugodt. Meg hát abban a nagy sötétségben az sem biztos, hogy azt az ifjút kapod el, akárki is lehet.

Amikor Rufusz elment, Sikenhez:
- Tölts magadnak is bátran. No, volt fent valami érdekes?
- Van valamelyikőtöknek kötele? Kellhet este...

Ha semmi, és ha megkapom a kötelet, vetek én is egy pillantást a sepregető leányzóra, elismerem bájait, majd felmegyek abba a nagy szobába én is. Üdvözlöm az ottaniakat, és egyenesen az úr/Elennia szobája melletti ágyhoz megyek, az utcár anéző ablak mellett.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

Kötéllel nem rendelkezett sem Siken, sem Dantes. A sepregető leány szeplős volt és igen szőke, továbbá akkora keblekkel áldotta meg Domvik, hogy annak már súlya van
A nagy hálóban jelenleg csak két holmi volt két fekhelyen, tulajdonosaik nem tartózkodtak ott.
Alig ment le a nap, láthattad az ablakból, hogy három újabb alak érkezett a fogadóhoz... Mégpedig Elennia anyai ági unokatestvérét, Zaccariát ismerted fel egyikükben s két kísérőjét. Zaccaria már huszas éveit taposta, s váratlan felbukkanása csak egyet jelenthetett: elképzelhető, hogy ő érkezett a szökevényért.
Tudtod szerint Elennia nem hagyta el a szobáját, felkérette a vacsoráját, lefürdött, a piktor úr pedig odalenn iszogatott éppen.
Egy nemeshez nem illő káromkodást hallottál átszűrődni a falakon, azaz Elennia észrevette az ablakából az érkezőket.
Kis idő elteltével Dantes bökte meg a vállad, aki lentről érkezett:
-A kör bezárult. Az úr Zaccariát küldte. A fiú épp vendégségbe érkezett, mikor kiderült a lány hiánya s önként vállalta hogy megkeresi. Felváltsalak a figyelésben, míg lemész elmagyarázni, hogy velünk van akit keres és az apja szobájában kuksol?

[Iymer]

<Márpedig kötél az kell. Akkor majd Rufusztól kérek, ha előkerül.>
<Hmm, a szeplők még hagyján, de én a barnákat jobban szeretem, igaz, Melga? Meg hát jó dolog az, ha van mit fogni rajra, de azért tartsunk mértéket is! Bár, hátha szoptat...>

Dentas érkeztére a mutatóujjamat a számra teszem, és a szomszéd szobára mutatok. Halkan válaszolok neki:
- Mi mást tehetnék? Ti már beszéltetek velük, a piktort és a lovakat ia megismerhették, nem bújócskázhatunk. Odaát van Elennia, ő is látta az érkezőket. Mostanában fog lelépni. Ha nem tudsz utána menni, nekünk szólj odalent.

Mielőtt lemennék, az ablakból vetek egy pillantást Elennia szobájának ablakára, amihez, gondolom, kissé ki kell hajolnom az ablakon. Ha még nem indult el, akkor lemegyek. Még a lépcsőn lementemben magamhoz intem Sikent:
- Átmégy a szemközt házhoz a lovakoz. Teszel-veszel, mit tudom én, de ne vegyen észre, és figyeled közben az ablakát. Ha elindulna, a szokásos füttyjelünkel figyelmeztetsz. Ha bajban lenne, vagy baj készülne, segítesz neki, haja szála se görbüljön.

Csak mindezek után megyek oda Zaccariáékhoz, katonásan jelentek.
- Iymer tíznagy Cossino bel Corgia úr várnépéből jelentkezem.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

//Az istálló nem a fogadóval szemben van, hanem mellette, benn az udvaron, onnan Siken semmi fontosat nem fog látni ha kell//

Kötelet Rufusztól tudtál kérni, olyan 20 lábnyi hosszúságban.

Kinézve a lány ablaka csukva, nem úgy néz ki, mintha valaki az emeletről bokatörő mutatványra készülne ugrás formájában.
Siken habozott, mért küldöd őt oda, de mivel az utcán egy számáta csinos bögyös maca várta, röppent.
Zaccaria épp sört rendelt magának és két kísérőjének. Nem túl gyakran volt szerencséd a fiatalemberhez, de azt hallottad róla, megbízható, nem csatlakozott a léha ifjak táborába. Amint meglátott, rögtön kérdezett:
-Elennia? Ó, pardon, légy üdvözölve! A modorom kihagy, ha ilyen felelőtlenséggel találkozom, mint amit az unokahúgom művelt. Ugye még a fogadóban van?
Rufusz élénken fülelt a másik két seradag kimérése közben. Egy szót se akart eélmulasztani. A női név hallatán értetlenkedett kicsit, de aztán a felsimerés végigszaladt az arcán. Méghogy langyi fiú! Most esett le neki, az a fiú igazából...
Dantes dübörgött le a lépcsőn hirtelenjében:
-Bezárkódott, a szentségit, aztán meg puffanást hallottam a szobából! Rohadt erős az az ajtó, nem tudtam vállal belökni! Szerintem most szökik!
Rufusz a pult alól baltát ragadott.
-A kutya istenit!(R)
Zaccaria rád meredt, aztán reagált:
-Fel a szobájához!-két embere azonal mozdult.
Dantes azonnal az utcára perdült, meresztette fel szemét:
-Az ablaka zárva! Nem értem!-morogta.
Felsietve valóban zárva volt Elennia ajtaja, odabenn nagy volt a csend.

[Iymer]

// Akkor ezek szerint az istállónál nem figyeltem eléggé.

- Igen, Elennia az Úr szobájában van. Látta magukat megjönni, és ... hmmm... hogy is mondjam... nem örült.

Amikor Dentas kiszakadt az utcára, és jelentette a csukott ablakot:
- Maradj ott, Dentas! Figyeld tovább az ablakot!

Majd amikor Rufusz elővette a fejszét, akkor vele együtt felmegyek én is Zaccaria után, és utat adok/mutatok neki az ajtó felé. Nem én vagyok a legmagasabb rangú, hadd intézkedjen csak Zaccaria. Meg ugyebár Rufusz, hiszen itt most rongálni kell, azt meg nem szivesen teszem, ha van rá más is. Meg hát a balta is Rufusznál van.

Cél az, hogy Elenniát amennyire lehet épségben átadjam Zaccariáéknak, és igen csöndben meghúzzam magam.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

Dantes maradt, Rufus pedig belesett a kulcslukon.
-Ráfordította. Hátra, mert lendületet kell vennem!-markolta meg a baltát, s a figyelmeztetés a fgadós sarkában álló Zaccariának szólt.
Először beleállt az ajtóba, második lendítésre is. Közben odabentről semmi motozás, Dantes sem futott fel vészt kiáltani, hogy szökken valaki az ablakon át.
Majd a hatodik csapás meghozta az eredményt, már nem csak faszilánkok repkedtek, hanem hasadék támadt, amit Rufusz kifeszífetett, hogy azon már egy kevésbé megtermedtebb férfi átszuszakolhatta magát. Zaccaria fittyet hányt szép ruhájára, így is tett. Kísérői meg a fogadós leselkedett befelé. A lépcsőn léptek döngtek, Dantes érkezik.
-Cserép hullott az utcára-lihegte. A lány unokatestvére mérgesen néztett a mennyezet felé:
-Valaki kibontotta a tetőt. Itt luk van, Elennia pedig sehol!
-Mi a ménkű?-horkanott fel a fogadós. Benyúlt a résen, elfordította a kulcsot a zárban, hogy így kinyitva a szétzúzott ajtót, maga is bemehessen.
Minden úgy volt, ahogy Zaccaria jelentette: a tetőtéri szoba mennyezetét valaki megbontotta, azon túl a cserepeket félrerakta, s a lánynak hűlt helye. A bontásnyomok viszont úgy néztek ki, mint aki kívülről munkálkodott és emberesen beletaposhatott volna felülről, nem pedig alulról bontották ki egérút reményében.
Zaccaria egyik fürge kísérője feltornázta magát a nyíláson a tetőre. Majd csuklott egyet és hanyatt esett a tetőn. Test zuhant a cserepekre, aztán végiggörgött az ereszig, hogy aztán az ablak előtt elzúgva nagyot essen az utcára. A sepregető bögyös maca élesen felsikított. Zaccaria ajka összepréselődött, a fogadós meglepetten nyitotta ki az ablakot, olyat morogva, milyen béna fickó, megbotlik a tetőn aztán leesik...
De kihajolva borúsan húzta vissza fejét:
-Valaki torkon lőtte vesszővel.
Zaccaria keze ökölbe szorult.

[Iymer]

Továbbra is tartom, hogy a legnagyobb tekintéllyel Zaccaria rendelkezik, tehát neki kell vezényelnie a társaságot. Viszonmt most minden szempillantásnyi idő számít, így ha épp habozni látom, átveszem a vezetést, amíg vissza nem veszi.

<Milyen csendben dolgoztak! Nem semmi! Nyakam rá, hogy az a rablóvezér az, hogy az ég szakadna rá. De mire várt eddig?>
<Ilyenkor nincs sehol a városőrség!>

Idő mostanság nincs magyarázkodásra, így a vezényszavaim rövidek lesznek, és csak remélem, hogy érthetőek is.

* Ha van rá idő, hogy felmásszam a padlásra:

Dentasnak: - Bakot!
Azzal felmászom a padlásig. - Utánam!
- A cserepeket! Amerre mozognak! - legalább két személy van a tetőn, látni nyilván nem fogom, de remélem, hallom, merre mozognak. Ott leverem a cserepet - megemelem annyira/lökök rajta annyit, hogy magától lecsússzon az utcára.

Merre tudnak elmenni? Egyik oldalon utcafront, de a másik három irányban?

Semmi segítségkérés? Azaz Elennia szökni akar?

Siken, ha jól emlékszem, az utcán van, épp udvarol. Csak feltűnik neki a lezuhant test és a cserepek.
- Siken! Az íjad!

* De abban az esetben, ha a tetőről semmi zaj nem jön, vagy épp sietős menekülésé, azaz ha felmászom a padlásra, akkor az nagy időveszteség, akkor más sorrendben mindez: előbb Sikennek szólok, és csak utána mászom fel. Ha előttem menne fel valaki, és nem jut eszébe, mondom neki a cserép-leverést.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

Idő van, de sietve: Dantes bakot tart, és lebeszéli a nemest arról, hogy utánad menjen mert az épsége láthatja kárát.
Felérve veled szemben látod a szomszádos lakóház tetején túl, hogy egy sötétbarna ruhás alak fut a tetőgerincen igen ügyesen (mivel a fogadó teteje elég magas ahhoz, hogy viszonylag átláss a szomszédos épületek teteje felett), kezében nyílpuska. Egy másik alak a fogadó mögötti utca felé bukott át a tető szélén, feltehetőleg lemászik és nem leveti magát. Elennia sehol.
Kiáltásod kérdéses, ki hallja meg odalenn, hisz csak egy vékony sávban látsz le az utcára, a tető szélessége miatt.
-Mi? Ki? Hol? -hallod aztán meg Siken izgatott visszakiáltását, aztán a káromkodását. Siken kapkodásában eltanyált a járdán. Közben gyűlik a nép a tetőjárás és a hulla miatt, ami az utca kövén hever. Valaki őrség után kiabál.
-Mit lát?-kérdezi lentről Zaccaria idegesen.
-Jön az őrség-tájékoztatta Rufusz hangja a nemest-Vesszek meg, ha történt már ilyen a fogadómban!

[Iymer]

Tehát, ha jól értem, lényegében mindenről lemaradtunk.

Továbbra is feltételekkel van megtűzdelve a válaszom:

Van-e értelme utánafutni a menekülő nyílpuskásnak, vagy a lemászó személynek? Magyarán míg kijutok a tetőre, és elindulok a megfelelő személy irányába, nem tévesztem-e szem elől? Ha még van értelme, utána megyek, akinek érdemes. Ha nincs, és Elennia sehol, akkor elkezdjük keresni. Megbújhat igen kis valószínűséggel a tetőn, sokkl nagyobb valószínűséggel vagy a padláson, de leginkább valami furfangos helyen a szobában van még szerintem.

Ha utána megyek valamelyiknek, akkor a válaszom: - Két alak menekül! Elennia Sehol!
Ha maradok: - Elmenekültek, de Elenniát sehol sem látom. Szerintem még itt van valahol, vagy a padláson, vagy a szobában. Rufusz! Adsza csak egy gyertyát, vagy mécset! - és amíg Rufusz ad, addig felhúzódzkodom a tetőre, kidugom a fejem, körbenézek, és ha semmi, akkor vissza a padlásra, elveszem a világítóeszközt, és amennyire lehet, alaposan szétnézek a padláson.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

A nyílpuskás még nem jár ott, hogy lemásszon a tetőről, akár a nyomába is lehet eredni. Egy ízben meg is csúszik, azaz nem olyan fürge, hogy hipp hopp eltűnjön. Ha utána eredsz, észrevesz s tölteni kezdi fegyverét.

Meghallod odalennről Zaccariát, aki eltalálta a te gondolatmeneted, mert a szoba átkutatására adott ki parancsot.

[Iymer]

- A padlást is!

Fránya jellem; ez esetben kísértsük az Istent. Kimászom.

- Siken! - ebben azért a figyelmes hallgató bőven észrevehet segítségkérést, mitöbb kétségbeesést is.

<Mi Atyánk, Domvik, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképp a mennyben, úgy a földön is...>

Amikor látom, hogy észrevesz, akkor még abból a lyukból, ahol kimásztam, biztosan van pár lazábban kötött cserép. Kezembe veszek egyet-egyet. Amikor felém fordul és célozni épp kezd, akkor hozzávágom az egyiket, majd - valószínűleg nem talál - a másikat is, ha újrakezdi. Ha ez sem talál, és Siken sem elég gyors, akkor lövéskor félrelépek/esek, csúszok le a tetőről, de a gerincben megkapaszkodom, lehetőleg minél följebb, hogy minél hamarabb felhúzzam magam. Alapvetően Sikenben bízom, de ha nagyon közel érek, akkor leoldom az övemről a karikást, csak hát az 5m, igencsak közel kell menni, nem lenne jó. Akkor már inkább a tölési folyamata alatt rárontok (futok a gerincen).

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

Az első cserép ténbyleg távol repül el a fickótól, de a második már a lába előtt pattan meg. Mivel nem tudta figyelmen kívül hagyni, nem töltötte be olyan gyorsan a fegyverét.
Lőtt.
Ahogy hasravágtad magad s megkapaszkodtál a gerincben, hallottad a vesző reptét, s nyekkentél egyet. Újabb vesszőmatató hangok, te már visszamászás közben vagy. pendülés, az utcáról valaki lött, s elsuhant a lövés a fickó háta mögött.
-Picsába, alig látok!-hallottad Siken hangját lentről.
A fickó begörnyesztette hátát, rájött, lentről számítania kell másra is. Közben te már újra a gerincen állsz. Már elég közel vagy, hogy használd a fegyvered A fickó szeme csillog, ahogy sietni próbál a vessző behelyezésével. Ám lehet, mire te kézbe veszed a karikást, ő már betölti és rád szegezi...
Marad a futás. És a közös nyekkenés. Meg Siken újabb vesszője. Kettőtök arca között rebben át a hosszú vessző, nagyot gúvad a fickód, de te is...Majdnem fejbe lőtt téged Siken a fickó helyett.
A nyekkenés után a fickón vagy, a töltést meghiúsítottad, de a fogadó mögötti utca felé gurulni kezdtek lefelé az ereszhez...

[Iymer]

Legnagyobb veszélynek azért mégiscsak a fickó nyílpuskáját tartottam, így nagy a megkönnyebbülésem, de a vérnyomás még az egekben, és a verejték is kiver. Sikennél kissebb gondom is nagyobb, csak lesz annyi esze, hogy átjön a másik oldalra, és megkeres bennünket. Mindenesetre hangosan kommentálom minden mozdulatom, bőven lehessen hallani, hol van dulakodás. Meg feszültséglevezetőnek sem utolsó.

A kezemmel megkapaszkodni szeretnék, amíg mozgunk, kéményben, lejjebb ereszben, a fickó ruhájában, hajában, vagy csak a cserépben, ha megy, mindegy, a lábam szabad, így ha elég közel ér, bizony kap jópár rugást, ha sikerül, akár meg is harapom, plusz kézzel öklözöm is, ha már nem csúszunk - Nesze, te gazfickó! Majdnem megöltél, az anyád mindenségit! Még neked áll feljebb?! Ezt Elenniáért! Ezt meg csak úgy, jókedvemből kapod! Mozogsz még, te mocsok, te haramia, te útonálló, szűzleányok megrontója, mozogsz még?!
Cél az, hogy vagy mind a ketten a tetőn maradjunk, amíg valaki meg nem jön lentre, addig meg csépeljük egymást, vagy ha már mindenképp le kell esni, hát rá essek, és akkor minden megy tovább, immár a földön.

Ha esetleg adódna olyan helyzet, hogy az övemről le tudjam venni az ostort, akkor megkötözném a szárával, vagy ha a kardot tudom elővenni, akkor az nagy segítség lenne, de nem tartom valószínűnek, hogy bármelyikre is sor kerülne. Más meg nincs is az övön.

Edit: Aztán remélem, előbb érnek oda az én embereim, mint a bandita előbb meglépett társa.