Átváltoztatás Tekercsei (UT)

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Salk városa, egy takács pincéje
Esemény: A megbízatás
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Másfél órával Éjközép elött.
Résztvevök:Raquo nal Terrowel; Amarro Black
________________________________________________________________________________

(Raquo nal Terrowel)

Mestered parancsa mindössze annyi volt hogy egy hét alatt juss el ennek a takácsnak a büdös pincéjébe. A továbbiakról itt kapsz majd információkat. Sajnos a téged kísérö gon-corgákat sem engedték le ide. A szük helyiségben egy gyalulatlan faasztal és négy szék árválkodik. Úgy tünik Te érkeztél elsönek. A takács fent az üzletben a kései óra ellenére rögvest beengedett, mihelyst a kezed kopogásra emelted, így még ez sem törte meg az éjszaka csendjét. A dohos és eléggé rozoga lépcsön lefelé elöször azt hitted egy labor vár az alagsorban, ám a látvány lehangoló és egyben zavaró is volt. Se egy lombik vagy tégely, de mégcsak egy árva mozsár sem. Mindenesetre a parancs az parancs. Holnap reggelig itt kell várakoznod, vagy jön aki illetékes vagy mehetsz haza, sikertelenül. Alig egy 10 percet ha várakozol-közben a véleményed a kezdetekhez képest csak még tobább romlik a hely állagáról- mikor lépteket és halk beszédet hallasz, majd valaki lejön a lépcsön és benyit.

(Amarro Black)

Sajnos ez a nap sem úgy kezdödött mint azt szeretted volna. a megbízást amit kaptál nem tudtad teljesíteni. A kereskedö halott bár esélyed sem volt, de ez a végeredményen nem változat. A véredet adtad annak a nyavajás papnak a szerzödés alatt, és elbuktál. Szobádban melyet tegnap vettél ki ebben a fogadóban, rajtad kívül nem szállt meg senki. A kopogásra csak lassan reagálsz. Most nincs kedved az emberek hülyeségeihez.
Végül a harmadik sorozatra csak kinyitod az ajtót. A folyosón egy nállad alig magassabb, kék szemű középkorú férfi áll. Szúros tekintete és simára borotvált arca nem árul el érzelmeket.
-Kilherot cwa R'folker adta meg a te neved. Említi a pap nevét.
-Állítólag tartozol neki egy szívességgel, Ö ezt mondta.
-Nos Ö nekünk dolgozik így ezt a szívességet most nekünk kell teljesítsd, vagy itt rögtön is leróhatod az adósságod.
Mivel a fizetséget a védenced biztonságos célba juttatásakor kaptad volna, és még szinte el sem indultatok, így nem kétséges hogy mi lenne az ár amit helyben kérnek töled.
-Úgy látom a jó döntést hoztad meg! Néz még mindig téged az ajtóban várakozva. A feladat elsö része egyszerű. Elmész ma este a Lukred takácshoz, és az orkok bálványára hivatkozol, a többit ott tudod meg. Gondolom azt nem kell részleteznem mi történik ha meggondolnád magad. Azzal mondandóját befejezve távozik a folyosóra vezetö lépcsön.
Szinte még fel sem fogtad, hogy mi történt és már el is tűnt. A szobád ajtaját elgondolkozva csukod be. Talán nem véletlen, hogy eddig gondossan kerülted a Család ügyeit, és tessék most nyakig benne vagy. Sajnos Fred aki beszervezett szintén a kárpit túloldalán keresi a boldogulást, így itt és most nem nagyon van kin kitöltened dühöd.

//a nap hátralevö részét azzal töltöd amivel akarod,a takács címét bárki megmondja ha kérded és ha kívánsz símán oda is találsz. Ott//

Mivel nem adtak meg pontos idöt így nem sokkal éjközép elött érkezel. Kopogásra emelt kezed elött nyílik a faajtó, és egy a sötétben várakozó alak invitál beljebb.
-Ne zajongjunk ily késön. Kérdön néz rád és a megfelelö szavak után enged csak be. Hangja karcos kissé, és nem szól többet, csak az ajtó mögül leakaszt egy lámpást, majd miután becsuktad magad mögött azt, kinyitja a kis lapocskát mi egy keskeny fénycsóvát enged útjára. Elvezet egy lépcsöhöz majd int hogy menj.
-Itt lessz a találkozó.
A lépcsö a víztöl terhessen és korhadtan hajlik lépteid alatt, a falakat penész lepi, dohszag árad mindenhonnan, de legalább patkányok nincsenek. Az utad végén az ajtót keretbe foglalja túloldaról kiszürödö fény. Mikor benyitsz bent egy alakot, egy eléggé rozoga asztalt és négy széket találsz.

//mindketten írjátok le a másiknak magatokat//

(Mindketten)

Már lassan jó fertályórája várakoztok és a falakon elhelyezett gyertyák is kezdenek csonkig égni, mikor nyílik az ajtó és egy divatossan öltözött fiatal férfi lép a szobába.
Nem magasabb nállatok ám a dölyf mivel érkezik biztosá teszi hogy erröl Ö másképp vélekedik.
Ruházata a zöld és a bíbor különös egyvelege, csizmája finom szattyán, övén különös díszítésű rapírt visel. Kezeit szinte ellepik a különbözö gyűrűk, egyik sem túl nagy darab, ám a bennük rejlö tűz nem teszi kétségessé, hogy mind a vörös és a zöld színűek különleges darabok. Ahogy belép végigmér benneteket, majd megszólal.
-Hódolatom az uraknak. Miközben levág egy meghajlást, mintha gúnyos mosoly szaladt volna a szája szegletébe.
-Talán akkor fogjunk is hozzá, bár nem látom sok értelmét de a legapróbb esélyt sem szabad elszalasztanunk.
Miután mindketten elhelyezkedtek, vagy állva esetleg ülve, belekezd.
-Az elején leszögezném hogy velem többet nem fognak találkozni és Én sem ismerem magukat. Ha jól tudom a lojalitásuk garantálva van így emiatt nem aggódom.

-Nos a feladat. Megint az a könnyed mosoly játszik a szája szegletében.
-Egyszerü. Elutaznak Beris Tare-ba és ott az ork felderítökhöz csatlakozva elhozzák számunkra azt a fegyvert amihez ez vezeti Önöket. Szavai befejezése képp letesz az asztalra egy nyolcszögletü korongot amin a szivárvány különbözö szineiben játszó sávok villódznak egy darabig majd megállapodnak.//Raquo= egy kyr fürkészt látsz//
-Az orkok feladata az önök védelme a határokon kívül, nos mivel erre nem sok garanciát látok így az Ön - fordul Amarróhoz- célja az hogy ne legyen semilyen fennakadás. A fegyver valami fadöntök szállásterületén van valahol, eddig Ök örizték ám most úgy tünik kikerült az ellenörzésük alól. A felmerülö problémákat oldják meg maguk. Részünkröl mindössze annyit kérünk, hogy juttasák el a fegyvert Salk-ba, ebbe a pincébe. Az orkok a Vörös út mentén fogják önöket várni, egynapi járásra a határtól. Ha nem jönnének induljanak maguk, bár ez némileg megnehezíti majd a helyzetüket.
Várakozik pár percet hátha akad kérdésetek, de az eddig elhangzottakon kívül mást nem árul el, arra hivatkozik hogy ennyi információ áll rendelkezésére.
-Nos mivel Én személy szerint az egésznek nem sok értelmét látom ám nem én döntök így erre áldozni sem vagyok hajlandó. Ha van még kérdésük az sajnálatos. További jó éjt Önöknek nekem most jelenésem van, és hála a Vérzivatarnak, nem itt.
Azzal feláll és távozik a pincéböl.
Amint úgy érzitek ti is távozhattok senki sem tartóztat benneteket. Az utca néptelen és az ajtó mögöttetek súlyos retesz súlya alatt nyög fel amint kiléptek rajta.//Raquo:a gon-corgák te is tudod, már érkezésed után hazaindultak feladatukat teljsítették.//

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Árnyékjáró szállásterület
Esemény: Az áldozati ünnepség
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Éjközép.
Résztvevök:Kharaugh;Baghur;Ghord;Ridish
________________________________________________________________________________

A sámánok már egy hete készülödtek a mai estére. Egész héten mindennap egy egy ember látta ennek kárát, ám lelküket Oothr jól fogadta. A tetemek sosem maradtak a máglyán. A dözsölés már vagy két hete tartott, így a nagy többség a mai estére nem nagyon tudja hogy melyik a képesebb fele, de ez legalább jót tesz a törzs lélekszámának. Még a városokban kuksoló, csempészetet űzök is felhagytak a mai estére a pénzhajhászás undorító szokásával, és eljöttek, hogy méltó módon ünnepeljék Orwella vereségét, az ork faj felszabadulását.
A nap nyugtával a törzs tagjai a domb tetején felállított máglyánál gyülekeztek, bár volt akit inkább csak felvonszoltak ide.Hátha a friss vér illata kirángatja öket kábulatukból. A tánc és a révület szinte az egész törzset magával rántotta, a nyamvadt férgek lelke percenként szállt a magasba, hogy ott megtörve a mágia örvényén, újra gyilkosaik egyikének feneketlen étvágyát enyhítse.
Az ég alját vörösre festette a tűz fénye, és messze hangzott a hegyek ormai között a törzs üvöltése, a dobok hangja. A sámánok jó része feledve a hétköznapok rettegését örjöngö vadállatként mártotta pengéjét a felsorakozatott ellenfelekbe. Ezek nem a rabszolgák, vagy holmi mezei parasztok voltak, hanem törzsük azon elbukott ellenei kik méltónak találtattak a harcban arra, hogy lelkükkel a nagy Oothr étvágyát csillapítsa.
Az éj csúcspontján az elfogott, szomszéd törzshöz tartozó vörösre festett képü ördögöt készült épp a sámán nemzetség vezetöje leszúrni, mikor egy lilás-kék ívvel húzó villám csapott a Fadöntö testébe, és helyén egy csuklyás alak jelent meg. Lábánal csak egy kis kupac hamu maradt a Fadöntöböl. Ruháján, ami csak egy furcsa ide nem illö köpeny//köntös// volt, még mindig kóbor szikrák szaladgáltak.
A rögvest rá támadó sámánt kékes izzással küldte jó pár lépéssel hátrébb, majd alakját körbefonták a karnyi vastagon kígyózó fénykévék.
A tömeges rohamot- és élve elégetést- csak a törzsfö, és testöreinek közbeavatkozás állította meg, ám addigra már jó pár ifjú menyét-fi feküdt csúnyán összeégve az ember lába elött. A jövevény mindezidáig egy szót sem szólt.
A törzsfö, Krgadergash ordítozva vonta felelöségre az érkezettet a pofátlan belépöért, és követelet magának elégtételt a legközelebbi veremben.
A jövevény csak pár szót szólt, olyan hallkan hogy azt csak a körülötte állók hallhaták.
Krgadergash újra felemlegette az összes létezö anyját és porontyát a mocsoknak, ki megzavarta a nagy áldozatot, ám utánna intett a sámánok új vezetöjének Ghordnak, hogy folytassa a szertartást. Majd testörei kíséretében gondossan figyelve arra, hogy még csak véletlen se érjen a követen rángó villámokhoz elvonult a sátrába.

Pár óra elteletével, és a sérültek ellátása utána a dínom-dánom is alább hagyott. Nem volt ez már olyan igazi. Mindenki a vezéri nemzetség territóriumának szélén várakozott//kivéve Baghur Te a sátor közelébe juthatsz ám be Te sem léphetsz//-közelebb a saját érdekében senkit sem engedtek- és találgatott hogy most vajon mit akar a villásnyelvüek betolakodója.

//off.:ti orkok ismeritek egymást legalább látásból, Yvettet meg csak annyira hogy befogadott pária nöstény aki meddö, Ö viszont benneteket ismer mint a törzs "elitjét".Mindenkitöl kérek kari külsöt a többiek számára//

[Quator ar Zaraquer]

(Ghord)

*Épp nagyon beélemerülve élveztem az áldozati máglya eufórikus hangulatát a hátsó sorokban. Azért íly távol, emrt közelebb lehet ismét megtörténik a pár évvel ezelőtti incidens és még a végén valaki olyan is oda kerül, aki egyébként testvérem. Ennek köszönhető, hogy a villámlássla érkező idegent már nem tudtam érdemben megközelíteni. Mire áttörtem a felbolydult sokaságon már csak az fogadott, hogy én lettem a fősámán és amíg a vezér tanácskozik az idegen fattyúval vezessem le az egyik legjelesebb szertarátsunkat. Hát én levezettem. Most a vad vérengzés csitultával pedig a törzs többi tagjával egyetemben várom, hogy mi sül ki ebből a nagy beszélgetésből. Természetesen a várakozás csak azt eredméynezi, hogy kezdek türelmetlen és ingerült lenni, de egyenlőre ez nem vészesebb mint más orkoknál. Azért az már biztos, hogy eltekintve az elődöm megölésétől már csak ezért a várakoztatásért is szívesen szíjat hasítanék a csuhásból. *

Kinézet: Ld. aláírás . Körülbelül 180 cm magas jól megtermett hím. Orkhoz szokatlan módon nem borítja dús szőrzet testét. Tar fején nem sarjad sem haj, sem arcszőrzet és a többi testtájon is sötétbarna tónusú bőre a domináns csupán „emberre jellemző mennyiségű” szőrzettel. Savószín szemei mélyen, a vastag szemöldökcsont alatt ülnek üregükben. További rendellenesség, hogy mindkét kezén csupán négy ujj fejlődött ki. Mindezeket összevetve faja erős és tiszteletet parancsoló példánya. Térd alá érő tekert szoknya, melyet egy piros textil övvel erősít magára. Felsőtestén ruhát nem visel, ám egy kikészített leopárdbőr takarja fejét és vállát, melyről az állat fogai lógnak le a széleknél. Lábbeliként szőrme bocskort hord. Az összképet egy medvekarom nyaklánc és eltérő színű csuklószorítók egészítik ki. (piros, sárga) Fegyverként egy enyhén fogazott élű handzsárt használ, melyet tokkal együtt vagy övébe tűz vagy kézben viszi magával.

Ghord - zárt

[Yvett de Crei]

(Ridish)

*Mint mindig ilyen alkalmakkor a leghátsóbb sorokba húzódom, és társaimhoz képest sokkalta visszafogottabban ünneplek.
Nem az első áldozat amit látok köreikben, és tudom nem az utolsó. Most nem fordulok el öklendezve a látványtól, mint először.*
<Na igen, mennyi ideje is? Két éve? Három? És még mindig nem találtak gyógyírt a problémámra. Lehet, hogy nem is keresnek. Jó vagyok én itt nagyon, hisz sikerült beilleszkednem és az információk mik kiszivárogtak fontosak. Persze az is igaz, hogy itt jobb nekem így, mint így máshol. ...
Mi a fészkes?...>
*Kardom rántom a jövevény érkeztére, s indulok feléje mint egy igazi testvér, ám a tébolyda hamar véget ér és a tanács hamar összegyűlik a törzsfőnök sátrában. Vacillálok. Ugyanis a kígyónyelvű nem véletlenül jött. Itt valami nagyszabású készülődik és ezt nekem meg kellene tudnom. De még csak közel sem fognak engedni egy megtűrt páriát...
Végül maradok a tömegben. Nem kockáztatom most meg a közelebb kerülést semmilyen eszközzel.*

Kinézet:
Kb. 170 cm magas, egyáltalán nem tenyeres-talpas ork nő. Testfelépítése még így is elég erőteljes, izmos. Barna bőrén egész testén világosbarna 2-3 cm-es szőr látható. Széles, lapos, nyomott orra, apró vörösesbarna gombszemei vannak. Fején sötétbarna haj van, eléggé hosszú, s két vacskorba rendezi. Nadrágja rókaszőrme, s elől-hátul szoknyaszerűség ékíti. Felsőtestére szintén egy rozsdabarna színű vékony cserzettbőrt húz, melyre egy orkok körében igencsak furcsa és utált (értsd: ember által kovácsolt) vértet vesz fel. (lásd fent a linkelt képen). Jobb karján egy tüskés alkarvédő látható. Hosszúkardja mindig a hátára van szíjazva, valamint akik ismerik tudják, hogy a lándzsával is igen jó bánik.

[Wharadak]

[Amaro Black]

*A nap további részét általános semmittevéssel és a pap felmenőinek emlegésével töltötte.*

- KÉSŐBB -

//kinézet:
Harmincas évei elején járó, napcserzett bőrű férfi. Átlagos testalkatú (65kg), egyenes kiállású (182cm) ember. Haja, arcszőrzete sötétbarna; haja félhosszú, rendezetlen, középen elválasztva hordja; állán alig sötétlik az immáron több mint jelzés értékű szőrzet, máshol harmadnapos borosta borítja arcát. Vonásai alapján nem szép, habár van valami nemesi benne.
Ruházata: testhezálló, a mozgásban nem akadályozó, sötétre cserzett bőrruha - nadrág és felső, mindkettőn látható az elnyűttség, helyenként foltosak, koszosak. Lábán hasonló állapotú bőrcsizmát visel, és egy sötétvörös, szakadozott köpeny egészíti ki a ruhatárat. Mellkasán keresztben 'fegyveröv' függ, rajta hat díszítetlen dobótőrrel, váltott irányba néző markolatokkal. Egyébiránt a figyelmes személő még további tőröket fedezhet fel az arzenálból: négyet az övön (mert hogy az is van), és további egyet-egyet pedig a csizmaszáraiba 'rejtve'. Ővén nem függ erszény, vagy nem hord magával ilyesmit, vagy máshol tárolja az ilyesmit. Szembogara szeliden barna, tekintete azonban furcsán hideg. Olyannyira, hogy az alaposan rányomja a bélyegét az abba belepillantókra...
Ékszert láthatólag nem visel.//

*Érkezése után egy rövid főbiccentéssel köszönti a bentlévő(ke)t, beszélgetést egyelőre nem kíván kezdeményezni, így jobbhíján ácsorog.*
//Ha lenne is mondanivaló, az a másik kinézetétől függ //

*Mikor megérkezik a 'ficsúr', sejti, hogy ő lesz itt a kijelölt főkolompos. Figyelmesen hallgatja, hisz nem tehet mást - lehet hogy az élete múlhat azokon a szavakon, amiket itt elfelejt.*

<...Beris Tare... Orkok... Remek....>

*Az asztalra helyezett sokszöget furcsán méregeti. Ha hallott is ilyesmiről, most biztosan nem emlékszik a dologra. Nem köti le túlságosan, inkább a megbízóra figyel. Kérdéseket hiába szeretne feltenni, amaz figyelemre se méltatja, s mikor az lelép, magára marad az idegennel...*

//várom a karileírást, addig nem mennék tovább //
//Utólag észrevettem, hogy nem a szokásos módon jelöltem a gondolatokat. Javítottam, tartalmi változtatás nem történt.//

[Ichigo]

(Raquo nal Terrowel)

*Megérkezve a találkozóhelyre, elszomorítja, hogy várnia kell még. Nem nagyon szereti a hosszadalmas várakozásokat. Nem éppen erre számított. Hálistennek nem kellett sokat várnia, meg is érkezett a társasága. Belépve a az idegen köszönésképpen biccentett amit ő viszonoz. Beszélgetést nem kezdeményez, helyette leül a bent lévő székek egyikébe. Már kezd kínossá válni a csend, mikor végre ismét kinyílik az ajtó és belép egy díszesen öltözött férfi. Bemutatkozása után, Raqu kicsit elhuzza a száját.*

<Ó, hogy Ranagol rohassza azt az önelégült vigyort a pofádra! Nagyon nagynak gondolod magad ugye? Pff.>

*Az idegen belekezd mondandójába, majd amikor meglátja a fürkészt, kicsit meglepődik, de nem nyúl érte, otthagyja amig a férfi nem távozik*

<Jelenés mi? Mingyárt rádidézek valami rontást és aztán mehetsz oda ahova karsz! Pökhendi majom...>

*Távozása után, viszont elkezdi vizsgálni a fürkészt és nézi, hátha aktiválni tudja, esetleg mutat e valamit. Rövid vizsgálódás után a szobában lévő másik idegen felé fordul*

-Nos ugylátom társak leszünk ebben a küldetésben. Az én nevem Raquo nal Terrowel. Megtudhatom a te neved? Már bocsáss meg, hogy letegezleg, de nem nagyon kedvelem a formaiságokat.
-Tudod, hogy mi ez? - tarja a kezében a fürkészt.

//kinézet:Átlagos magasságú (186 cm) és átlagos testsúlyú (78 kg) férfi, aki az ifjúkora végéhez közelít. Szeme fekete, fekete, vállig érő haját berasztázva, összefogva hordja. Hajába gyöngyök vannak fonva. Napbarnított arcát tetováslás díszíti de teste több tájékán is található még néhány. Ruházatként fekete csizmát, fekete nadrágot és ujjast hord, ezen viseli posztóvértjét, és erre veszi föl, földig érő csuklyás kabátját. Fegyverei nem látszódnak, rejti a kíváncsi szemek elől.(ugynéz ki mint a képen, leszámítva a szemkendőt)//

[Sion]

(Kharaugh)

*Mint a törzs egyik rangidős énekmondója, az eseményekhez közel figyelem az áldozatok bemutatását, és igyekszem odafigyelni azokra a pillanatokra, amelyek a későbbiekben fontosak lehetnek és lám találok is egyet! Az a villámos belépő nem volt ám semmi. Természetesen ő is megindult kalapácsával a mágus irányába, de inkább kivárt a támadással, amíg annak ereje megcsappan. Persze mindeközben vad ordítással fejezte ki nemtetszését. Már épp indult volna jogos bosszút állni két harmadunokatestvéréért, kikből mostanra csak füstölgő kupac maradt, amikor a vezér leállította a rohamot és bosszút követelt. Ugyan azt ő sem hallotta mit suttogott a villámnyelvű bestia, de az hogy a törzs legdicsőbb harcosa a sátrában fogadta, érdekes helyzetet teremtett. Az új sámánra amolyan gratulációképpen hirtelen jött előrelépéséért mordult egyet és az érdekesebb történések felé indult. Kihasználva eddig megszerzett tiszteletét a törzsben, hamar az első sorba ért és itt várja a minden bizonnyal sorsdöntő, (ha másnak nem a villámmágusnak az lessz) tanácskozás végét.*

/off

Kharaugh a népének egyik köztiszteletben álló nemzetségének, az énekmondók nemzetségének tagja. Törzse legerősebb harcosaihoz képest nem túl izmos, azonban őt sem kell félteni. Barna bundáját fején fekete sörény határolja, barna szemei különleges értelmet sugároznak. Vértezetként kopott, sok csatát megjárt lemezvértet visel, melynek jellegzetessége a hatalmas vállvasa és az alulról is védelmező csataszoknyája. Lábbelije neki is bőrbocskor. Fegyverként névadóját, a harci pörölyét mindív magánál hordja, hátára erősítve fém kerekpajzsot hord (közepes).

[Wharadak]

[Amaro Black]

*Csendben megvárja, hogy az alkalmi 'társa' megvizslassa a kapott tárgyat. Míg amaz a sokszöggel van elfoglalva, lopva fürkészi, hátha levonhat annak ruházatából, vagy csupán mozgásából valamiféle következtetést affelől, hogy miféle ember.*

<...Elég vadul néz ki ez az ember. Jobb ha vigyázok vele míg kiderül, hogy miféle szerzet ez....>

- Pedig a formaságok teszik érdekessé az életünket. -*mondja sokatmondóan, s hamiskás mosolyt ereszt meg, miközben közelebb lépdel, hisz láthatólag foglalkoznak vele.*
- Ezek azok, amík szabadokká tesznek vagy éppenséggel gúsba kötnek minket. -*folytatja, míg karnyújtásnyi távolságra nem ér, közben keresi a szemkontaktust*
- Amaro. -*kezet nyújt, majd ha a másik elfogadta, hozzáteszi*- Amaro Black. Vagyis ami még maradt belőlem. -*teszi hozzá, de ezt mintha inkább csak magának mondaná. A kézfogás után visszább lép, karjait mellkasa előtt keresztberakja, ezzel is jelezve, hogy elhatárolódik a dologtól.*
- A fémlapra visszatérve: az igazat megvallva nem tudom, hogy mi ez, de nagyon örülnék neki, ha felvilágosítanál. -*néz a másikra érdeklődően*
- Ahogy 'rávetetted' magad, úgy tünt, mintha láttál volna már ilyet korábban.-*hagy egy pillanatnyi hatás-szünetet*
- Tudod, igencsak cudarul érezném magam, ha amiatt a vacak miatt hagynám ott a fogam valahol...

[Ichigo]

(Raquo nal Terrowel)

*Ő is nyujtja Amaro felé a kezét, mjad válvonva válaszol:*

-Ha te szereted a formaiságokat az a magánügyed. De ne várd el hogy magázzalak.

*Látva, hogy Amaro nem akara ezzel a témával tovább foglalkozni ismét vizsgálgatja a fürkészt, majda férfi kiváncsiskodását kielégítve válaszol*

- Ez egy fürkész. Gondolom ezzel nem mondtam semi újat neked. Egy kyr találmány, amivel képes vagy dolgokat,személyeket megtalálni. A kyrek idejében ilyen szerkezetekkel keresték a menekülteket. Én sem láttam még ilyen szerkezetet, de sokat hallottam róla és olvastam felőle egyetsmást. Mielőtt megkérdeznéd, nem hinném, hogy abból az időből származna ez a szerkezet, ugyanis Toron boszorkányurai is képesek ilyen tárgyakat készíteni. Valószínűnek tartom, hogy onnan van. -kicsit hallkabra fogja a hangját - De hogy került ezekhez egy ilyen... Mindenesetre nem fogja eza vesztedet okozni, sőt segít a küldetésben.

*Mivel nincs más teendője, elindul felfelé a lépcsőn, ha megy vele Amaro akkor még kérdez tőle.*

-Szóval akkor holnap indulni kéne Beris Tare-ba. A biztonságosabb út érdekében eggyütt kéne mennünk nemgondolod? Hol találkozzunk?

[Garmacor]

Az áldozati szertartást figyelem amikor a durva belépő megszakítja azt. A ujjaim egyből a dobóbárdom nyelére kulcsolódnak, de mire szebadon dobhatnék a tömegben felhangzik Krgadergash hangja. Így eleresztem a bárdom. Majd követem őket a sátorhoz. Ha valaki útban van egyszerűen arréb penderítem. Az őröket azonban még én is tiszteletben tartom annyira hogy ne lökejem őket kérdés nélkül arréb. Meglátva Kharaughot szólok neki.
- Gyere barátom te ezeket a dolgokat jobban ismered. Van ötleted ki lehet ez?
- Ki ez a csuhás és mit akar? Honnan vette a bátorságot hogy így megszakítsa az áldozatot? Az a harcos megérdemelte volna a jó halált az egyetlen hibája hogy olyan férgek közé született ahova.

Leírás:

Hatalmas erős ork hím aki mint most is szinte mindig talpig vasban jár csak a sisakját hagyja otthonában. Így sisak nélkül látszik hosszú haja. A hátán mindig ott van a kétkezes csatabárdja illetve két oldalán egy egy hajítóbárd. Ellentmondást nem tűrő a megjelenése.

[Sion]

(Kharaugh)

-Üdvözöllek bajtárs! Hogy ki a simabőrű? Nemtudom, de gyanítom hogy az alvilágból jött. Láttam már közöttük villámhajítókat, de gyanítom hogy ennek jóval nagyobb hatalma van.

-Ami pedig a szertartás megzavarását illeti, nagyon jó oka kellett hogy legyen, különben a főnök heréinél fogva ráncigálja ki az emelvényhez hogy valamelyest pótolja az áldozatokat. Mindenesetre ezt hamarosan megtudjuk! A főnök sem a türelméről híres! Ő a legvérengzőbb közöttünk akit ismerek! Hatalmas harcos, nem vitás!

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Salk városa, egy takács pincéje
Esemény: A távozás
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Éjközép.
Résztvevök:Raquo nal Terrowel; Amarro Black
________________________________________________________________________________

(Raquo nal Terrowel)

Mikor a kezedbe veszed a Fürkészt azon a színes kis sávok melyek két körben helyezkednek el szépen sorban felvillanak a pirostól a kékig felvonultattva a szivárvány színeit. A külsö íven a színskála felénél a smaragd színe míg két végén a rubin és a zafír látható. A belsö skála ezzel szemben két ugyanolyan félböl áll és a két csatlakozási pont itt is a smaragd színe.
Felidézve emlékeid lassan arra is rájössz hogy a külsö ív jelenti az irányt, ezen bellül a zöld a helyest, míg a belsö ív a Fürkészhez viszonyított függöleges elhelyezkedését. Ha emlékeid nem csalnak-és ugye miért csalnának akkor minél közelebb vagy a keresett tárgyhoz vagy személyhez annál élénkebbe lesznek a színek a Fürkészen. Bár használata nem igényel manapontot, de mivel a manahálóval van kapcsolatban, ezért csak olyan személy kezében működöképes ki birtokolja a mana formába öntésének hatalmát.

//off:ha kitaláljátok hogy ki merre akkor majd azt is írom most ennyi amit önkény nélkül tudok csinálni.Ja Ichigo, Amarro tegezett ha jól láttam //

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________
KM: Herold Bardelot
Helyszín: Árnyékjáró szállásterület
Esemény: A tanácskozás eredménye
Idö: p.sz.3612 Krad kvartja Ifjak hava. Hajnalodik.
Résztvevök:Kharaugh;Baghur;Ghord;(Ridish ott vagy, de nincs rólad szó, nem kerülsz képbe)
________________________________________________________________________________

A nap már lassan elöbújik a vezéri nemzetség által birtokolt gerinc felett mire a sátor lapja kivágódik és Krgadergash lép ki rajta. Öles lépteit nem igazán tudja követni a jövevény, bár nem tűnik sérültnek, és igazán megszeppentnek sem.
A törzsfö az ünnepi domb tetejére hág és megvárja míg a futótűzként terjedö hír hallatára a törzs színe java összegyülik. Általános a vélekedés, hogy a betolakodó élve lessz széjjel cincálva a nagyközönség elött.
Mikor a népeség nagy része megjelent-a gaugokat azért nem várja be- csendet ordít a vezérbika. Sajnos ez nem bizonyult elégségesnek így a lándzsa nyelével tesz lakatot a testörség pár tagja a vénasszonyalaktúak pofájára.
Mikor már nem csak a domb közelében hallani a hangját belekezd mondandójába a fönök.
-Nos fiaim! Nagy napra virradt népünk újra mint már annyiszor vezetésem alatt.
A villásnyelvüek vezére emlékezve ama sok dicsö tettre mit szolgálatában tettünk, most kezünkbe adja a fegyvert amivel végleg a sárba tiporhatjuk Tha'ushur korcs ivadékait. Ez az ember jött el közénk, hogy felajánlja két igen kiemelkedö tanítványát, kik majd elvezetik fiainkat a fegyverhez mit az ostoba és öntelt Pulaghur hagyott a kezéböl a szavakkal szólok tárnáiba veszni. A Fadöntök törzse lassan a kihalás szélére fog sodródni és földjeik vadjaik az Árnyékjárók jogos sarca lessz eme háború végére.
Lassan a törzs kezdi belelovalni magát a lehetöségbe, hogy a rivális törzzsel a leszámolás már nem várat magára sokáig, így a tietek lehet az egyetelen ork törzs Torontól a Doardon partjaiig.
Az általános ordítás és üdvrivalgást még egy warg vonítása teszi hatásosabbá.
A vezér- és testörei- újra csendet teremtenek, míg a betolakodó a szemeit forgatja.
-Amíg mi felkészülünk az utolsó hadjáratra a rusnya sárga pofájuak ellen, addig válogatott bajnokaink elmennek a tárnákba és elhozzák ide nekem azt a lándzsát, mivel térdre kényszertíhetjük Pulaghurt és korcs fattyait.
-Az énekmondókat Kharaugh fogja képviselni! Közben int hogy lépj mellé. A törzs egyöntetü hümmögéssel fogadja a döntést. Elégedettnek tűnnek.
-Oothr dicsö vérvonalát Ghord viszi Tha'ushur gyermekei közé!
Téged is invitál. No most már kicsit nagyobb a csend ám szólni nem mer senki, a sámán nem épp türelméröl lett nevezetes közöttük, és kik veremre hívhatnák vagy eszméletlenül fekszenek valamelyik kunyhóban, vagy a vezér tapos éppen hamvaikon.
-Végül a fejszét mi kiontja beleiket és megízlelteti velük a vereség keserű izét vigye el nekik Baghur!
Mivel a törzs harcosainak nagy része nem az elsö sorokban ünnepelte Orwella bukását, így többen is elölépnek, hogy nem úgy van az, majd Ök megmutatják. Ám mindegyiket félre lökve egy közel kétméteres bika lép a fönök elé, a harcos nemzetségek rivális ágából.
-Én Largderghar azt mondom neked Krgadergash, hogy márpedig azt a fejszét Én fogom elvinni, és nem az a kis taknyos Baghur.
Azzal hátat fordít a vezérnek és a tömeg felé ordítja.
-Largderghar vagyok, és ÉN viszem a fejszét! Mindekit veremre hívok aki mást mond!
Akik szemben állnak a kihívóval láthatják, hogy mögötte, a kígyónyelvü markában felizzik a kékes ragyogás, és kezdi beborítani az öklét.

[Garmacor]

elmosolyodok Largderghar szavai hallatán
<jó harc lesz>
- Villás nyelvű meg se próbáld vagy az lesz életed utolsó cselekedete. Bömbölöm.
- Rendben Largderghar bizonyíts a veremben ha meg akarsz halni.
majd a csuhás mellé lépve
- Tiszteld a hagyományainkat ha jót akarsz. szűröm dühösen a fogaim között

[Sion]

(Kharaugh)

*A villás nyelvűhöz megyek és így szólok:*

-Tiszta harc lessz, vagy a goblinokkal etetjük fel a csontjaidat! - *majd karjait a levegőbe emelve elordítja magát* Győzzön az erősebb! Mindenki a veremhez!