• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Krilhor O'qryl

Novellák, kis szösszenetek...

Moderátor: Admin

Hozzászólás küldése
9 hozzászólás • Oldal: 1 / 1

Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:07

Sziasztok,
Az alábbiakban egy karakter előtörténete kerül prezentálásra. Sajnos hadilábon állok a MAGUS újabb rendszereivel, még az eredeti rendszer szerint talán képes lennék a statisztikákat megadni, de egyáltalán nem ismerem az újat. Van arra lehetőségem, hogy egy admin segítségét kérjem aki az előtörténetem alapján elkészítené a karakterlapot? Ahogy látom itt jópáran nagyüzemben, percek alatt számolnak ki komplett karaktereket, remélem, hogy a kérésem nem bizonyul túlzottan nagynak. A segítséget előre is köszönöm!
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:08

Általános leírás
Név: Krilhor O’qryl
Kor: 22év
Nem: férfi
Faj: Kyr
Kaszt: életrabló famor
Vallás: Tharr / Rhagys
Jellem: Rend, Halál
Magasság: 1.87 ynevi láb
Súly: 78kg
Szem: acélszürke
Haj: Hosszú/fehér

Megjegyzés: az egyszerűség kedvéért a történetben található dátumok a pyarroni időszámítás alapján kerültek bejegyezésre ÉS földi években számoltattak.
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:09

Az O’qryl famorok múltja és jelene
„Az O’qryl család neve közismerten jól hangzott a Birodalom nyugati tartományaiban, hisz nagy múltra visszatekintő, évezredes és minden követelménynek megfelelően visszakövethető vérvonalat tudhattak a magukénak, a címerükön ugrásra készen kushadó, hatlábú ezüstoroszlán nem volt ismeretlen még Shulurban sem. A család tagjainak megjelenése, házasodási politikájuk mind egyértelműen alátámasztották, hogy minden Q’qryl tisztavérű kyr, és noha az ő esetükben is számos alkalommal keltek életre rosszindulató pletykák a vérvonal bemocskolódásáról, a támadásokat mindahányszor visszaverték a hosszú, háboroktúl és politikai sakkjátszmáktól terhes évszázadokon át. Azonban bármennyire is vigyáztak a vérre, mint oly sok más famor család végül ők is hibákat követtek el, és az utóbbi kétszáz évben az O’qryl kastélyok alagsoraiban is munkát kapott számos mesterember, akik a hajfestékek és hajfestés szakavatott ismerőinek számítottak. A korcs vér megjelenésével egyidőben csökkent ugyan a családtagok halandósága, de valahogy mégis ez vált a név lecsúszásának okává, noha az agónia többszáz évig tartott. 25 évvel ezelőttre a család már elveszítette befolyásának legnagyobb részét, a családfők alkalmatlansága, a sikertelen politikai manőverek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a lejtőn egyre gyorsuló ütemben csúszott le az O’qryl dinasztia. Megbízható források alapján állítható, hogy egy életrabló és utódai ezen évszázadokban végig aktívan tevékenykedett az O’qryl birtok szívében, és kísérleteket folytattak a famorokon a vér megtisztításának tárgykörében. Példátlan eset, és méginkább figyelemre méltó, hogy valamilyen módon a kísérleteket vélhetően siker koronázta. A család egyik sarja minden jel szerint visszanyerte vérének tisztaságát.”
Rerylas Pazren, császári mesterkém összefoglaló jelentése, P.sz. 3692

Légy a falon
„Apám és nagyapám is számos alkalommal számolt be ezeknek a csuklyás, rémítő embereknek a furcsa szokásiakról. Néha egy-egy mesterlegényünk látta valamelyiküket amint magányosan vagy párban fordultak be olyan járatokba, melyek sehová sem vezettek. Néha pietorok követték őket, megláncolt foglyokat kísérve. Gyakran fordulnak meg az urak mellett, a vezetőjük bejáratos a Messire Cyssis tornyába.”
Sarel D’ochroan festőmester, az O’qryllok sedular szolgája, Rerylas Pazren császári mesterkém besúgója P.sz. 3652

A születés tradíciója
„Aludj gyermek, aludj és álmodj, szárnyalj a hekkák birodalmában, engedd hogy a magasba emeljenek. Növessz szárnyakat, érezd a szabadságot, lebegj és kacagj, adj hálát Neki, ahogy Ő életet adott neked. Töltsön el az iránta érzett szeretet, imádd és tiszteld őt, a solymokkal együtt repülve tekints le az Ő világára és hagyd, hogy bölcsessége elárassza szellemed. Álmodj gyermekem, az álmod legyen boldog és csodás, nincs okod félni és nincs okod aggódni, hisz szabadabb vagy mint bármely madár, és szerencsésebb mint bármely ember. A Birodalom fia vagy, az ősi vér hordozója, egy kiemelkedett Toron csodákkal telt földjén, famor és gyönyörű, kyrek sarja, az Ő kiválasztottja, a jövő örököse. Szeretlek, gyermekem.”
Tradícionális áldás, mellyel az O’qryl famorok köszöntik az újszülötteket. Az áldást kizárólag az anyja mondhatja el, a gyakran előforduló halál esetén elmaradó áldás nagyon, nagyon rossz előjel, a kisded egész életét beárnyékolja. A szülés végeztével akkor is mindent elkövetnek azért, hogy az áldás elhangozzék, ha az anya haldoklik (a gyakori vérzékenység és egyéb nyavalyák miatt ez nem ritka esemény). Ilyenkor bódító illetve élénkítőszerekkel lehelnek új életet a haldokló nőbe, ahogy az Krilhor anyjával – Grewyn Arlonnal – is történt, P.sz. 3672

Kyr vér és tehetség
-Mire jutottál, mester? Bevallom, kiváncsivá teszel!
-Ő az, Messire, ő lehet az első, kiben megvan siker lehetősége! Nem volt hiába évszázadok kitartása, a rengeteg kísérlet és feláldozott kyr vér! Nem volt pazarlás korcsok tucatját születni őrült és gyenge asszonyokkal! Még el kell végeznem néhány próbát, de teljesen biztos vagyok benne, hogy a fiú rendelkezik a tisztaság adományával! Mikor véretek - bocsáss meg őszinteségemért – egy különösen ínséges évszázadban beszennyeződött ez a mai nap csak álom lehetett! Dédapám, mikor családod mellé szegődött és elismerte a mindenkori O’qryl családfőt saját és gyermekei urának megteremtette ennek a napnak az alapjait. Generációk óta Titeket szolgálunk, és büszkeség dagasztja a mellemet, hogy én lehet az, ki learathatja ezen évszázados munka gyümölcsét! Számtalan O’qryl származású terhes anyát és magzatot használtunk fel... hisz jól tudod, azóta is bánatos szívvel gondolok testvérhugodra, Tharr áldása kísérje őt új életében... Akiket bevontunk a kísérletekbe jobb esetben elpusztultak, rosszabb esetben torz korcsokká váltak, mégsem tudtunk igazán komoly eredményeket felmutatni. Számos kehelyből vontunk ki életesszenciát, elődeim gondosan dokumentálták a történteket és a kísérletek minden körülményét, hogy a ugyanazon hibát kétszer ne követhessük el. Mégis, teljesen mindegy volt, hogy orkok, obsorok, vadállatok vagy elrabolt kyrek életét plántáltuk a születendő O’qryl utódokba, a végeredmény mindig ugyanaz lett. Halál vagy groteszk elváltozások. A természetes magzatnövekedési és szülési folyamatokat mindahányszor megzavarta a rendszeres életátadás, de nem sikerült a szennyezett vért kimosni az újszülöttekből. Mindahányótoknak, évszázadok óta, sötét tincsek csúfítják a haját... Ez az újszülött azonban... más... benne nincs semmi az emberi vér közönségességéből... ő igazi kyr, századok óta az első O’qryl, kinek soha nem kell az alagsorba látogatni a hajfestő mesterek bűzös lyukaiba! És ez nem minden, de mennyire, hogy nem, Messire! A fiú rendelkezik adottságaimmal, mintha az őt tisztító és tápláló életesszencia és az azt irányító varázslataim a lelkébe fészkeltek volna! A fiú, Messire, rendelkezik az életrablók tehetségével, nehéz ezt megmagyarázni, de érzem, hogy árad belőle az az esszencia, mely családomra is oly jellemző! Tudom jól, hogy a szakrális hatalmat birtokoló papok már fogantak O’qryl asszonyok méhében... de tapasztalati mágihasználókról nem szól a család históriája. Messire, remélem engedélyezni fogod, hogy mikor a fiú eléri a kort beavathassam atyáim tudományába... az O’qryl család sokat nyerhet ezzel, és...
-Elég lesz mára, mester! Mint mindig, nagyra értékelem szolgálataidat, és ha minden úgy van, ahogy állítod külön jutalomban lesz részed. A fiú sorsáról később döntünk, hisz jópár évünk van. Most távozhatsz!
Arychs Devolarren életrabló (sedular) és Sericwa O’qryl Messire Cyssis, az O’qryl családfő beszélgetése Krilhor születését követően, P.sz. 3672

Hit, okítás, papok. Vár, kövek, kőművesek.
„Szépséges gyermek, Tharr urunk kegyeltje! Megszülettél és megáldattál, hisz kiemelkedett lettél, egyike azon keveseknek, kik Tharr szentséges Birodalmát hivatottak vezetni, és az ő nevében dicsőséget hozni eme kiválaszott népre. A hit az, mely erőt ad majd neked, ha úgy érzed, minden elveszett. A hit és az iránta érzett feltétlen szeretet lesz az, mely bevilágítja majd a sötétséget, ha szemed világának nem veszed hasznát. Ne csak figyelj, hanem hallgass és hallj, ne az érzékszerveiddel, hanem a lelkeddel. Engedd, hogy beléd hatoljon és szeretetével elemésszen, engedd, hogy lényege beléd áramoljon is a helyes útra tereljen. A tisztelet és szeretet a hit építő kövei, tekints rá mint apádra és őseid apjára, mint kultúránk gyökerére, mint a legnagyszerűbb csodára, melyet valaha is alkalmad nyílt megismerni. Imádd őt, áldozz neki és kövesd az Ő útját, hozzá könyörögj hisz tőle eredeztetel és nála fogsz megpihenni.
Az ő angyalai mindig ott lesznek, ha segítségre van szükséged. Ha úgy érzed ő maga nem is szentel elég figyelmet neked a a hekkák ott lesznek, hogy kezüket nyújtsák feléd. Ha megérdemled. Érdemeld hát ki a figyelmüket, és ők átsegítenek a nehézségeken. Találd meg azt az angyalt, akit szolgálhatsz, és aki viszonozza áldozatos hitedet.
Látogass meg gyakran, és én segítek neked a választásban. Megtanítlak mindenre, mit tudnod kell. A Messire parancsának megfelelően meg fogod ismerni a kyr vallást, meg fogod tanulni hitünk alapjait és a szent tanításokat, meg fogod ismerni a káoszban rejlő szépséget és részéve válsz majd mindannak, mely Toront minden ország felé emeli rövidesen.”
Raqqs Traasle atya (sedular), az O’qryl család család személyes gyóntatója, 3678

Az olvasás és írás tudománya
-Érdekesek ezek a könyvek, csupa furcsa dologról van benne szó, mégis... nagyon érdekesek.
-Buta vagy, kiskölyök! Ezek a könyvek szemetek, minden könyv szemét!
-Miért mondod ezt, rokonom? Hogy lennének szemetek? Nem értek mindent, de biztos azért, mert még gyerek vagyok...
-Ostobaság, sedularoknak valók ezek a szemetek, nem famoroknak! A nemeseknek sokkal fontosabb dolgaik vannak, mint olvasni. Ott vannak a háborúk, a bálok, az idegenek foglyul ejtése, az ítélkezés meg az ellenségek elpusztítása. Hogy maradhatna idő ilyesmire?
-Nekem azt mondta az atyám, hogy ha megtanultam olvasni akkor olvassam... már azokat a könyveket amiket ő adott nekem. Parancsba adta... és naponta egy oldalt át kell másolnom...
-Az atyád! Mert ő mást sem csinál, csak háborúzik meg a pietorok között táborozik! Ő nem csinál semmi más fontos dolgot.
-Nincs igazad! Ő nagyon fontos ember és nagyon sok mindennel foglalkozik! Azért mondod ezt mert te soha nem fogsz tudni olvasni! Megmondták az írnokok, te meg a testvéreid sem látjátok a betűket!
-Miii??? Hazugsáág! – üvölti a nagydarab gyerek, és arcon üti a kissebbet. A fiú a földre zuhan arcára szorítja a kezét, orrából elered a vér.
-Tudd meg, ha akarnék tudnék... de nem akarok! – kiáltja ismét, majd sarkon fordul és kirohan. Krilhor szipogva kászálódik fel a földről, zsebkendőjét vérző orrlyukába tömi.
-Nem tudsz... te vagy az ostoba, nyomorék vagy a nővéreiddel együtt... átkozottak vagytok, soha nem ismerhetitek meg a Cossra féle átkaroló hadműveletet. Hangyákat láttok csak betűk helyett... – suttogja önérzetesen, majd a szolgaszállás felé veszi az irányt. El kell tüntetni a nyomokat, mert a famorok soha nem támadhatanak egymásra. A legősibb szabály, az első, amit megtanult. Egy család, egy vér. Bármennyire is ostoba az unokatestvére, nem érdemli meg azt a büntetést, amit ezért kapna.
Krilhor és Arraw O’qryl famor gyermekek évődése a könyvekről, P.sz. 3680

A múlt öröksége
„A történelem és a legendák egy tőröl fakadnak. A múlt minél távolabb van annál egyszerűbbnek látszik, de valójában annál homályosabb a kép. Mégis, meg kell ismerni, mert a múlt örököse a jelen, és aki a jelent alakítja az formálja a jövőt. A gyermekei, családja jövőjét, a Birodalom további útját, Kyria felemelkedését. A legendák díszek a történelem ruháján, elrejtenek és mégis sokat megmutatnak, érdekesebbé és szebbé tesznek de könnyen el is vonhatják a figyelmet. A múlt bizonyítékai gyakran nem hitelesek, de egy pallérozott elme képes lehet rá, hogy a legendák tudástárát felhasználva leszűrje az igazságot. Másfelől a jelen és jövő politikai eseményei valamilyen formában, valamikor mind megtörténtek már, tehát aki sikeres akar lenni ebben a csodálatos birodalomban annak ismernie kell a múltat, hogy alakíthassa a jövőt. A történelmet szeretni annyit tesz, mint hazánkat és vérünket szeretni, mint kultúránkat ismerni, mint hasznosan tevékenykedni és Tharrnak tetszően szolgálni. Meg kell tehát ismerni Kyria történelmét és az ősi legendákat, meg kell ismerni Toron Birodalmának rögös útját – a tényeket és a történeteket, és meg kell ismerni a vér históriáját, a család és az ősök nevét és tetteit.”
Enader Corollien táncmester (sedular), az Q’qryl család nevelőmestere, P.sz. 3680
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:09

Értekezés a toroni etikettről és heraldikáról
„Kedves barátaim, nem mondok el nagy titkot, mégis tudom, hogy sokan kételkedtek szavaim igazában! Dacból, gyűlöletből. Nyissátok hát meg a szíveteket, és gondoljatok arra, valaha előfordult-e, hogy engem valaki hazugságon, a valóságos tények elferdítésén kapott? Mert amit mondok az bizony szent igaz! Hónapokat töltöttem a siralomházban, hónapokon át tanulmányoztam azt a kompániát, melyet a tiadlani Fényes Nap határvadász ezreddel együttműködő testvéreink ejtettek foglyul, és kiknek bűne oly súlyos volt, hogy a papi ítélőszék végül halálbüntetéssel súlytotta valamennyiüket. Igen, a toroni csapásmérőkre gondolok, azokra a fenevadakra, kikkel gyermeküket riogatják a maguk is reszketve szűkölő anyák! Nos... bizonyos dolgokat nem lehet elvitatni, a gonosz birodalma az, kiket egy szörnyeteg isten béklyója tart örökkön fogva... de mégis! A vezetőjük egy nemes volt, kit becsvágy vezérelt át szövetségesünk földjére, és aki megnyílt előttem és hajlandó volt beavatni számos szörnyű titokba. Tudom, hogy nem lehet bízni a haldokló farkasban, de öreg koromra elég jó emberismerővé váltam, tudom, hogy amit attól a pokolfajzat gazembertől hallottam, az utolsó szóig igaz! Erkölcstelen és lelketlen volt, de ugyanakkor kifinomult, művelt, és a világ általános törvényeinek jobb ismerője, mint számosan közületek. A társadalmi érintkezésük szabályai döbbenetesek! Döbbenetesen kidolgozottak, műviek és mégis már-már művésziek! Kyr őseik nagyszerűségéből jutott nekik is bőven, nagy kár, hogy jellemük eltorzult és vérengző fenevadakká váltak. Még egy egyszerű nemes is – ki biztos, hogy kyr ősöktől származónak vallja magát – betéve ismeri történelmüket – igaz torz, veszedelmesen egysíkú megközelítésben -, ismeri vérvonalát akár ezer évekre visszamenőleg, jártas a heraldika tudományában, érti és gyakran beszéli is a kyrek ősi nyelvét, és mindezek felett otthonosan mozog egy olyan összetettségű társadalmi rendszer legfelső szintjén, melynek megértéséhez még számomra is évtizedekre lenne szükség! Veszedelmes, alattomos kígyó mindahány, de romlott lelküket a tiszteletteljes viselkedés, a mindennapi társadalmi érintkezéssel együtt járó szócsaták ingoványa mélyén rejtegetik, és mikor lecsapnak áldozatukra annak már esélye sincs a menekülésre. Muszáj tisztelnünk és megértenünk őket, mert ha nem tesszük, és közönséges vadállatokként tekintünk rájuk menthetetlenül elveszhetünk!”
Abblan Hertiga pyarroni tudóstestvér beszédének jegyzete, P.sz. 3000 körül

Kardok útja
A pietor gyerek megrettenve állt a várfal tövében, tekintetét a földre szegezte. Átkozta magát. Pedig annyiszor megmondta az apja... A harctéren, a táborban, a maga fajták között megengedett a virtus, ott szabadon engedheti ösztöneit és kamatoztathatja képességeit. Nem úgy, ha famorok is a közelben vannak. Ma délután nyerte meg a féléves vívóbajnokságot, maga mögé utasítva több tucat pietor kölyköt, és ezt a nemest. Lefegyverezte, és kardja hegyével megvágta a nyakát. Nem komolyan, de a küzdelem hevében nyomatékosította a győzelmét. Jól küzdött a famor, sok másik fiút legyőzött, de ellene nem volt esélye... A pietor fiúk később a vállát veregették, bajnoknak nevezték. Most pedig itt áll a famorral és annak kutyáival szemben, egyedül, védtelenül. Meg fogják ölni, a famorok különösen rosszül viselik a vereséget, pláne ha az megalázottsággal párosul.
-Nézz rám!-hangzik a köznyelvű parancs. Felemeli a tekintetét. A famor nyugodtan ül a lova hátán, körülötte villogó tekintetű, vérszomjas tanoncok. Saját pajtársai, akik a nemes szavára mégis egy pillanat alatt végeznek vele.
-Mit keresel a várfalon kívűl, magányosan?
-Szeretek sétálni és gondolkodni, itt kint minden sokkal nyugodtabb.-válaszolja halkan, de rezzenéstelen tekintettel néz farkasszemet a másikkal. Engedélyt kapott rá. A famor nem pislog, nem fordítja el a fejét, elfogadja a kihívását. Példátlan! Megzavarodik és félrenéz, ha azonos kasztba tartoznának veszített volna a lélekbírkozásban... így azonban nem érti, mi történik.
-Jól küzdöttél ma, pietor. Fogadd gratulációmat!
Elveszíti a fonalat, döbbenten néz a nemesre.
-Köszönöm, uram!-hebegi.
-Az este kóborlunk egyet a fiúkkal a közelben, szeretném, ha velünk tartanál. Egy hozzád hasonlóan kivételes fickót mindig szívesen látok magam mellett.
A pietor ízlelgeti a szavakat, majd halványan elmosolyodik.
-Köszönöm, uram! Csatlakozok.
-Alkonyatkor a főbejáratnál, elkértelek a kapitánytól. És alkalomadtán megmutathanád azt a cselt amivel kibillentettél... brilliáns volt.
A fiú már örömmel vigyorog és bólint. Boldognak érzi magát.
Könnyed csevej az O’qryl vár fiatal pietorjai társaságában Krilhor és a vívóbajnok között, P.sz. 3684

A szavak hatalma
„Elkeserít, úrfi! Túl sokat tölt azoknak a pietor kölyköknek a társaságában! Hallom a beszédén, egyszerűen a nyelvére tolulnak azok az undorító köznyelvi felhangok! Kénytelen leszek megemlíteni a Messire Cyssisnek ezt a sajnálatos tényt, nem lesz elragadtatva! Egy hónapig nem engedélyezzük, hogy találkozzon a köznéppel, és a testgyakorláson meg nyelvórákon túl büntetésből le fogja fordítani az Besserus mester féle Ó-Kyr Hangulatfestő Szógyűjtemény első két fejezetét!”
Enader Corollien táncmester (sedular), az Q’qryl család nevelőmestere, P.sz. 3684

A paraszt reszketve hevert a sárban a nemes lova előtt, arcát mélyen a békanyálas pocsolyába szorította, a tüdeje majd’ szétrobbant a légszomjtól.
-Négykézláb, navor!-hangzott a kyr szenvetlen parancsa, mire a férfi azonnal engedelmeskedett. Szívverése mennydörgésként dobolt a fülében, a famor két szava újra és újra visszhangozni tűnt. Szinte nem is volt az emberi hang, erőről és hatalomról tanúskodott, a szavak olyan tisztán és mégis villámcsapásszerű keménységgel hagyták el az ajkát, hogy a paraszt szinte érezte a kettőjüket elválasztó áthidalhatatlan távolságot. Egy földműves és egy nemes, egy navor és egy famor, dolgosság és fényesség. Csótány és oroszlán. Mondatok hangzottak el, két férfi beszélgetett a nemesek nyelvén. A ritkán hallott de mégis oly ismerős hangzások szinte betöltötték a paraszt fejét, nem értette az értelmüket de érezte, hogy a birodalom ősi ereje árad belőlük. Amint meglátta a domb tetetjén a címeres zászlót azonnal a földre dobta magát, így nem láthatta hányan is érkeztek a lovak hátán.
-Hozz vizet paraszt, a lovam szomjazik!-csattant az újabb parancs, és a férfi már rohant is a vödörért, melyet az imént mert ki a kútból. A két famor fiú szórakozottan nézte a nyakigláb rongyost ahogy a kunyhója felé nyargalt, a fiatalabb megigazította a nyeregkápához erősített zászlótartó rudat.
’Ch’anesta javasolta, hogy olvassak el egy Tarrus Ochr Mericc verset, eredetiben... a kis boszorka... tudja jól, hogy nem megy nekem az Ó-Kyr... semmit sem értek belőle!’ panaszkodott.
’Ne aggódj, fivérem, megnyugtatlak, a nevelőm szerint kiválóan haladok a tanulmányaimmal, de Mericc versei... nos... azokkal én is megszenvedek!’
Szösszenet Krilhor O’qryl és Regdyl O’qryl ebéd utáni kilovaglásából, P.sz. 3684

A test harmóniája
„A fiú gyorsan tanul és nagyon ügyes, Messire! Az egyik, ha nem a legjobb tanítványom akit volt szerencsém tanítani. Nálad is jobb, ami nagy szó, pedig mikor gyermekként elkezdtük az oktatásodat hálát adtam Tharrnak, hogy talán a legkiválóbb kyr ifjúval foglakozhatom, kit valaha a hátán hordott a Birodalom földje! Nem hízelgem, ez az igazság. Te is az voltál, de ő méginkább kiemelkedő tehetség. A ritmusérzéke fantasztikus. Teljesen mindegy, hogy az ötlépéses karwent vagy a nyugati holdtáncot tanítottam neki, mindkettőre azonnal ráérzett és néhány hónap alatt eljutott arra a szintre, amit gyakorta csak tapasztalt, bálok ezreit megjárt kóbor famoroknál tapasztaltam.”
Enader Corollien táncmester (sedular), az Q’qryl család nevelőmestere P.sz. 3684

Táncleírás: Ötlépéses karwen
Első sorban a Birodalom északi tartományaiban kedvelt tánc, mely az utóbbi évtizedekben kezd egyre inkább teret hódítani magának szinte egész Toronban. Alapjai a népkarwen (vagy más nevén háromlépéses karwen) nevű táncon nyugszanak, melyet polgári, sőt esetenként navori körökben is előszeretettel táncolnak nagyobb ünnepeken. Talán ez az alsóbb kasztokból eredeztethető származás az oka, hogy ez a pörgős és meglehetősen nehéz tánc olyan lassan tört utat magának a famorok köreiben. Alaplépése ötszöget formáz, és ezzel együtt a táncolók ötfős „karwenkörökbe” rendeződve járják. A karwen zenéje pattogós és gyakori ritmusváltásokkal tűzdelve különösen alkalmas arra, hogy az ügyetlenebb táncosokat kiejtse a ritmusból. Gyakran ez célja is, északon (különösen Crydar tartományában) a valóban virtuóz és változatos, de a zene harmóniáját megtartani képes zenekarok kisebb vagyonokat keresnek a tánc őrültjeinek számító famorok patronálásával.
A karwenkörökben nagy szerepe van az öt fő összetételének. Viadalkörnek hívják azt, ahol kizárólag azonos nem képviselői táncolják a táncot, ez esetben egyértelmű vetélkedés folyik a táncosok között, hogy melyikük képes a gyakran igen hosszúra nyúló táncot hiba, megingás, elfáradás nélkül végigjárni. Mivel a körök a saját dinamikájuk szerint pörögnek-forognak a résztvevők aktívan befolyásolják a tánc alakulását, egy-egy jól időzített mozdulattal akár el is dönthetik a „viadalt”. Veszíteni nem szégyen, de kidölni a sorból annál inkább, nem véletlen, hogy szinte kizárólag fiatalabb, erejük teljében lévő famorok adják elő, és a hölgyek is átöltöznek a karwen erejéig praktikusabb ruhába. A Hódítókör esetében négy az egyhez a nemek aránya, hol az általánosan elfogadott szokásjog szerint a körben domináns nem győztese jogot formál az egyszem „meghódítandó” famor következő páros táncára. A leggyakoribb forma a Kísértéskör, ahol két pár közé ékelődik egy kísértő ötödik, kinek célja egy vagy mindkét vetélytársának legyőzése. Mivel ebben a formában ketten az egy ellen táncolnak különös dicsőségnek számít mindkét ellenlábast legyőzni, majd szabadon választani a jutalomból a következő táncra.
Kisebb alkalmakkor egy kör táncol és ilyenkor a bál teljes vendégsereglete őket figyeli, a karwen győzteseinek népszerűsége egy estére mindig nagyon megnövekszik. A leglátványosabb amikor igazán nagy eseményeken számos, különböző formációjú kör járja a táncot, ekkor az elképesztő, küzdelmek szülte káoszt látva még talán Tharr maga is megnyalja a szája szélét.

Táncleírás: Nyugati holdtánc
Egy ízig-vérig famor táncról van szó, melynek eredete bizonyíthatóan évezredekre nyúlik vissza. A táncot első sorban szabad ég alatt éjjelente táncolják kerti eseményeken, de megfelelő előkészületekkel zárt báltermek gyertya és fákylafényes környezetében is előfordul. Páros tánc, mellyel az „örökre” eltűnt isten, az Árnyékok Úrnöjének emléke előtt tisztelegnek, zenéje inkább lassú, zaklatott, feszültséget hordozó. A táncosok minden esetben egy nagyobb üres tér közepén lejtik ezt az igézően szép és gyakran vérforraló táncot (rossz nyelvek szerint ez utóbbi jelleg visonylag friss újítás a tánc eredetijéhez képest). A sötétség és a sejtelmesen változó fények miatt a nézők számára csupán hajlongó, a talaj felett testetlenül sikló árnyékoknak tűnnek a táncosok, akikből sötét ruháik miatt gyakran csak a fehér hajzuhatagok látszanak. A tánc előre haladtával az árnyékok egyre inkább egymásba olvadnak, a táncosok észrevétlenül hámozzák le egymásról ruhadarabjaikat, hogy aztán a pislákoló fényben előtűnjenek a fehérre festett, szellemtestrészeknek tűnő, táncoló idomok.
Noha a tánc erotikus jellege tagadhatatlan a ruhadaraboktól való megszabadulás általában megáll egy szinten, de az mindenestre közimert, hogy a holdtánc legjobbjainak soha nem kell attól tartaniuk, hogy a bál végére ne akadna számos partnerük.
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:10

Az életrablás szépségei
Jól figyelj fiú! Ez az első lecke, mindennek az alapja, tudományunk teljessége néhány mondatba sűrítve. Ha megérted érdemes vagy, ha nem, akkor értéktelen szemét, és nincs helyed mellettem. Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el... Hallgass, érts, és hatalmad óriási lehet!
Mi az élet? Az élő dolgok vajon miben különböznek a nem élőktől? Életjelenségeket mutatnak? Mik az életjelenségek? Anyagcsere? Egy mészkőhegynek is van anyagcseréje. Mozgás, helyváltoztatás? Láttál már sudár fenyőfát vagy csak szél által hintáztatott fűszálat? És guruló követ? Helyzetváltoztatás? Annak a mesterei a felhők az égen. Szaporodás? Mikor esik az eső szaporodik a folyó és a tenger is. Mi az élet? Mi különbözteti meg az élőt a holt anyagtól? Szálljunk le kies hétköznapi síkra, és nevezzük ezt a dolgot életesszenciának, vagy más módon életerőnek. Benne van mindenben, mit klasszikus értelemben vett módon élőnek nevezünk. Ellentéte halál, mely szerves része az egésznek. A természet az élet és halál játszótere, míg túllépve ezen fogalmakon magasabb szintre a létezést lélek emeli. A lélek alapja az élet, az élőben lakozik, a halállal távozik, hacsak valami be nem avatkozik a körforgásba.
Az életerő egyfajta energia. Ősi és hatalmas, születése és létezése az élet, elfolyása és megszűnése a halál. Energia, melyet fel lehet használni. Része a természetnek, mint a szél ereje vagy tűz hősége. Veszedelmes, de megfelelő kezekben megzabolázható és hasznos eszköz. Szentségtelen dolog ez? Az istenek ítéletétől függ. A mi urunk nem ítél el minket, hisz a természet maga is káosz, az élet és halál rendjének megváltoztatása nem ront el semmit, legfeljebb új egyensúlyt hoz létre. Változtathatsz, ha érdeked ezt kívánja, míg őt szolgálod ez kedvére való. Ne félj a haragjától, hisz míg hited szilárd teheted mit eszed és szíved diktál.
Életerőt teremteni nem lehet. Az istenek képesek rá, mégis ritkán teszik. Miért is törnék magukat, mikor a természet megteszi ezt helyettük? Minden élőben ott van az élet esszenciája. Sokan helyesen használják ezt és megérdemlik az élet áldását. Rengetegen azonban méltatlanok rá. Az ő életerejük a mi urunk, és így számunkra is haszontalan, értéktelen és rosszabb esetben még káros is. Az ő életerejük szabad préda. Az erős uralkodik a gyengén, felette áll és hatalmat gyakorol. Obsorsorba kényszeríti, elveszi tőle az önrendelkezés jogát, tulajdonát. Ha úgy dönt az életét. Ha képes rá, akár életerejét is. Elveszi és használja saját belátása szerint. Újraelosztás az erős akaratának megfelelően, a természet játéka ez is. Nem elítelendő, hanem dícséretes.
Ha tanítványommá leszel megtanítalak eme tudásra, de sosem szabad elfelejtkezned a veszélyekről. A hatalom csak ostobaság mindaddig, míg nem ismered hatalmad korlátait. Légy mindig alázatos, tanulni mindig kész, csak így lehet belőled az, amivé válni szándékozol.
Életerőt elhódítani csodálatos érzés, olyan mint megszületni, mint világhódító sereget a végső győzelemre vezetni, mint istenek leányaival örökkön szeretkezni, olyan lehet mint istenné válni. Ha egyszer átéled többé nem felejted, és vágyni fogsz rá, a rabjává leszel. Vigyázz hát! Mikor idegen életerőt birtokolsz a tested és lelked sérülhet, torzulhat, olyan ez mintha kiváló borokat öntenél össze. Az egyveleg, noha lehet, hogy különleges, és semmivel se rosszabb mint elődei voltak mégsem lesz ugyanaz, mint annak előtte. Változik, és ez a változásn nem biztos, hogy mindig kedvedre való. Légy mértékletes és óvatos, és akkor boldogabb leszel mint az e világon tengődő lelkek bármelyike.
Az életerő azonban nemcsak az élvezetről és a hatalom érzésére való. Gyógyíthatsz vele, sebeidet vagy szövetségeseid sebeit befforaszthatod, képességeidnek megfelelően használhatod. Évek múlva. Talán. Most mélyedj el fiú, gondolkozz! 5 perc múlva hallani akarom, mit hallottál, és mi miért hangzott el. Ha nem leszek elégedett a válaszoddal elszalasztottad életed legnagyobb lehetőségét...
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere, P.sz. 3686

Elme és test, bevezetés
„Az elme hatalma döbbenetes lehet, és ezt a hatalmat botorság lenne nem kihasználni. Kemény tanulás ál előtted, évek kermény munkája, de ígérem ez is megéri a fáradságot. Nem is így jó ez, nincs fáradság. Önismeret van, hatalom és szilárdság. A fókuszt kell megtalálnod, egy pontot, egy gondolatot, szót, érzést, az elméd legstabilabb pontját, melyre koncentrálva megismerheted egész valódat, és képessé válsz arra, hogy gondolataid erejével befolyásold saját testedet, megvédd magad az ártó tettektől, és szükség esetén majd egyszer képessé válj arra is, hogy ezeket a hatásokat másokra is kiterjeszd.”
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere, P.sz. 3686

A háborúk fajtáiról
„Rövidesen 14 éves leszel fiam, tehát eljött az idő, hogy férfivé légy. A mesterek elégedettek veled, de az igazi kihívások még csak most következnek! Sok fontos dolgot megtanultál már, de azok mégis semmiségek ahhoz képest, ami most jön. Engem nem érdekel, hogy ismered-e a meséket, az sem érdekel, hogy milyen remekül illegeted magad, vagy hogy éppen megtanulod-e obsorok fejét leszelni egyetlen vágással. Amit tőlem fogsz megtanulni az nem más, mint a háború tudománya. Mindkét fajta háború tudománya. Kezdjük a katonáskodással. Örömmel látom, hogy megtalálod a hangot a pietorokkal, ez jó! Mégis, famorként, kyrként nem engedheted meg magadnak, hogy valaha is megforduljon a fejükben az, hogy bármi módon hozzád mérhetőek lennének. Hűséges kutyák ők, remekbe szabott és jól nevelt haszonállatok, de csak közönséges emberek. Te vezetni fogod őket, ha kell tűzön-vízen át. Szeretniük kell és tisztelniük, életüket kell áldozniuk ha a parancsod úgy kívánja. Felelősség lesz a válladon, és értened kell a dolgodat. A hadviselés alapjai, régi idők csatái, formációk, felszerelés, harcmodorok, logisztika és hadtáp, taktika és stratégia, külső körülmények helyes felmérése és javunkra fordítása, ezer és ezer apró trükk, melyet meg fogsz tanulni vagy beledöglesz. Ilyen egyszerű. Holnap reggel pirkadatkor a lovaskapitányi egyenruhádban találkozunk az északi fal sarkán, ahol is megkapod az első szakaszodat, holnaptól Te leszel a parancsnokuk!
Addig is, a háborúnak több formája is van. Mire visszamész a szobádba ott fog várni 3 obsor szépség, magam választottam ki őket. Nagyon drágák voltak, semmilyen módon nem tehetsz kárt bennük! Mai kezdettel minden hónapban meg fognak téged látogatni egy este – ha idősebb leszel majd hetente és talán naponta -, meg fogod tőlük tanulni, hogy hogyan kell bánni egy nővel, és hogy Te magad mit várhatsz el. Az én fiam – segedelmeddel uram, ki látod lelkemet – soha nem maradhat szégyenben, famorok köreiben elismerően fognak róla szólni! Készülj hát fel, nem lesz ellenedre, amit tapasztalni fogsz, sőt, lelkesen fogod várni a havi estéket, de vésd jól az eszedbe, a cél – egyenlőre – a tanulás, nem a szórakozás! Tájékozódni fogok, és ha nem leszek elégedett a haladásoddal hosszú időre megvonom ezt a lehetőséget...”
Derres O’qryl haderőparancsnok (famor), az O’qryl Messire unokaöccse, Krilhor apja, az O’qryl seregek főparancsnoka, P.sz. 3686

A növények szeretete
Nagyon lassú volt a férfi. Krilhor nagyon élvezte ezeket a délutáni erdei sétákat, sokkal jobban kedvelte ezeket a napokat, mint amikor a kastély alatti pincékben okította mestere, vagy mint amikor egyedül kellett könyveket magolnia, csak ne haladtak volna olyan lassan. Az életrabló gyűlölte a lovakat, mint ahogy az állatok is gyűlölték őt, gyalog pedig a csigákat is alig tudta megelőzni. A fiú fel-alá rohangált a környéken és csak olyankor maradt a férfi mellett, mikor az magyarázni kezdett.
-Siralomfű. Könnyű felismerni a kicsi vörös hajtásokról a növény tövében illetve a jellegzetes csípős illatáról. Szárítva lehet első sorban felhasználni kenőcsnek, de zölden is jó, alaposan megfőzve fájdalomcsillapító hatása van, néha túlságosan jószívű hóhérlegények itatják meg máglyahalálra szántakkal. Nem hiszem, hogy ott sokat segítene, de a hóhérok biztos jobban alszanak tőle. Szedjél tizenöt tövet belőle, ha kiszáradt megtanulod hogyan lehet sebeket nyugtató kenőcsöt sajtolni.
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere, P.sz. 3688

Az élő porhüvely
-Alaposan megvizsgáltuk, hogyan is épül fel az emberi test. Majdnem mindent tudsz már. Tudod, hogy hogyan állapítsd meg hogyan és mikor halt meg valaki, milyen részei sérültek a testnek és tudod-e még használni a teremtés során. Jól tudod, hogy merre futnak a főbb erek, hogyan tapadnak az izmok és milyen alakúak a csontok. Tudod miért végzetes ha kiomlanak a belek vagy meglékelik a koponyát. Mindezt azonban nem láttad még működés közben, hát itt az ideje, hogy megértsd, miként is történik mindez.
-Hogyan lehetséges ez, mester?
-Eddig tetemeket nyitogattunk, ma élő testet fogunk. Új rabszolgaszállítmány érkezett tegnap, hatalmas választék van tudományos kísérleti alanyokból.
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere, P.sz. 3688

Elme és test, az út közepén
„Rhagys... az éji fenevadak ostora, a mi urunk angyala, egy isteni lény... ő lesz hát a fókuszod? Az ő képe lebeg előtted, az ő hangját hallod és tanításait eleveníted fel, midőn az elméd hatalmát szabadjára engeded... Vallásos megközelítés, de a gyakorlatban is igen hatásos. Amennyire tudom urunk papjai is hasonló alapokra helyezik ezen képességeiket, és kirívóan sikeresek, eredményesek. A hit is a fegyvered lehet, fiam, használd és élvezd minden előnyét, de ne feledd soha, hogy az urunk és hekkái is csak azokat segítik, kik önerőböl képesek felülemelkedni magukon és győzelmet aratni másokon! Éj a hittel de ne hagyd, hogy hamis önbizalomba ringasson, tisztelt választott hekkádat, de ne hagyd, hogy ezen érzések és gondolatok elgyengítsenek! Akkor nem vagy méltó a figyelmére!”
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere, P.sz. 3690

A hatalom forrása
A hajfestő mesterek vegyszereinek és festékeinek bűze réges-rég beleitta magát a falakba és ott terjengett örökösen a levegőben, belekúszott az orrlyukakba, valósággal beleerőszakolta magát a fejekbe és az arra érzékenyeknél iszonytató fejfását okozott. Azt mesélték, hogy a kastély mélyén évszádok óta űzték mesterségüket a hajfestők, három tradícionálisan az O’qryl-ok szolgálatába szegődött család, melyeknél a mesterség titkai apáról fiúra szálltak generációkon át.
A labrintusokat megszégyenítően bonyolult pincerendszer egyik félreeső zugának kicsiny szobájában Krilhor elfintorodott. Hiába az erős festékszag, az előtte lógó üstben rotyogó zavaros lötty kipárolgása valósággal elnyomta. Erős illat volt, csípős, kaparta a torkot és könnybe lábasztotta a szemet.
Az életrabló néhány sárgára száradt levelet szórt a folyadékba, majd egy néhánysoros igézetet mormolt el. Leemelte az üstöt egy kampós végű bottal és a földbe ágyazott vaskarikára helyezte.
-Elkészült. A hatalom forrása, a szellemünket felszabadító és hatalmunkat kiteljesítő csodálatos egyveleg. Csodás illat.
-Nem vagyok jól, mester...-suttogta a fiú ahogy a hányinger kezdett elhatalmasodni rajta.
-Jól leszel, igaz, előtte meg fogsz szenvedni.-krákogta kárörvendően az életrabló majd egy füles fémkupával nagyot merített a főzetből. A forró folyadék mérgesen sisteregni kezdett és furcsán tekergőző színes gőzpamacsokat eregetett magából.
-Gyógynövények, a szellemvilággal lelkünket összekötő állati maradványok, kábító és a szellemedet kitágító hatású szerek egyvelege, nomeg egy piciny mágia. Finom.-fejezte be kaffogó röhögéssel, majd a fiúnak nyújtotta a poharat. Krilhor elvette, majd ahogy az orrát megcsapta a bűz azonnal öklendezni kezett. Csontos újjak markoltak a karjába.
-Ki ne öntsd, szerencsétlen!-sziszegte a férfi.
-Azonnal idd meg, három nagy korty. Égetni fog, de ne törődj vele, csak arra koncentrálj, hogy lent tartsd!-érkezett a határozott parancs, és mintegy segítő szándékkal megemelte a kupát tartó remegő kezet. Krilhor a gyomrával küszködve ajkához érintette a poharat és megdöntötte. A borzalmas folyadék szinte utat égetett magának le a torkán, végig a nyelőcsövén. Kirlhor üvölteni akart, köhögni és köpködni, okádni, elszaladni, megszabadulni a szörnyű érzéstől, de mesterének vércsekarmai helyben tartották. A kupa tartalma egyben ömlött a fiú gyomrába. A mester elengedte, Krilhor szédülten tántorodott meg, a kupa hangos kondulással zuhant a földre. Egy pillanatig csak annyit érzett, hogy menten meghal. Aztán elkezdődött. A szoba elmosódott szemei előtt és a sötsétségbe zuhant. Mintha kifordult volna saját magából, kivűlről nézte saját testét, mely rothadva feküdt a semmi közepén, számos ronda sebe körül a kifordult húst férgek zabálták. Apja lépett a testéhez, csizmája orrával megbökdöste majd eltűnt a semmiben, hogy aztán rövidesen a Messire érkezzen és a halott testre vizeljen. Őt az életrabló mester váltotta, élvezettel túrta bele orrát a vállán nedvedző sebbe és hangosan csámcsogott ahogy alvadt vért és gennyet szürcsölt fel. Sorra érkeztek az O’qryl család tagjai és szolgáik, hogy utálatosabbnál utálatosabb módon szentégtelenítsék meg a famor halottat. Kirlhor dühe nőttön nőtt, de testelen lebegésében nem tudott mit tenni, csak nézte és nézte a borzalmakat, még a fejét sem volt képes elfordítani. Mikor egy obsor kölyök, egy az istállóból jól ismert alsóbbrendű kutya látott neki, hogy puszta kezével kivájja a vakon bámuló szemeket Krilhor dühe elborította elméjét és üvölteni kezdett. Velőtrázó hangon, emberi mivoltából kikelve ordított, saját hangja teljesen elborította, színes örvényként körbeölelte eltakarva saját hulláját a szeme elől. Egy pillanatra. A következő kép a fáklyafénytől világos szoba élesedő kontúrja volt, ahol még mindig üvöltve a földön vergődve találta magát előtte az életrabló mester görnyedt alakjával. Az ordítás meglepetten halt el. A férfi vigyorgott.
-Az első talán a legrosszabb, de lesz még egy két kellemetlen látomásod. Aztán hozzászoksz... mit érzel most?-érkezett a kérdés, Kirlhornak pedig nem volt ereje ellenállni.
-Fáj... fáj a gyomrom és a fejem... gyenge vagyok és... és valami van bennem... valami itt van... a fejemben.-nyöszörögte.
-Igen, most érzed, hogy milyen az, amikor a hatalom megérint, mikor a szellemed megnyílva magába fogadja a mágia esszenciáját. Most már kész vagy fiú... az elméleti okításnak vége, lássuk hogyan boldogulsz a gyakorlattal...
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere és Krilhor O’qryl gyakorlatba ülteti az elméleti tudományt, P.sz. 3690
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:11

A birtoklás küzdelme
–A napokban visszaérkeznek a városból az urak, hosszú volt ez a közel hónapos távollét, el sem tudom képzelni, mi tartott ilyen sokáig. – csacsogta Carleya a gőzölgő, forró vízes teknőben heverészve majd hirtelen felnevetett, ahogy Ralle az illatos fürdőszivaccsal átdörzsölte az egyik talpát. Ezúttal Ralle–n volt a fürdőszolgaság sora, reggel még fordítottak voltak a szerepek.
–Én nagyon is el tudom képzelni... én is jártam abban a városban, sőt, mielőtt eladtak volna a rabszolgapiacon hetekig a kereskedőt meg a kuncsaftjait kellett szórakoztatnom, bejárta velem a fél várost, de hiába voltak oda értem többen is, senkinek sem fizetett többet, mint az O’qryl. Szerencsére... de bárhogy is, ne féltsd őket, biztos vagyok benne, hogy kiválóan szórakoznak! – válaszolta furcsa akcentussal beszélve toron nyelvét a kávébarna bőrű szépség. Düh... és igen, féltékenység vegyült a hangjába. Carelya szélesen mosolygott, mint akit lába csiklandozása késztet a vihogásra, de valójában kárörvendő, gonosz örömet érzett. Egy lány már kihult a sorból, az örökké szomorú és őszinte Fren a nem is oly távoli tiadlanból származó kéjrabszolga. Sosem derült ki hogyan is történt valójában, igaz, a bizonyítékok túl tökéletesek volta. Fren, kit tiadlani származása miatt amúgy is mindenki tiszta szívéből gyűlölt ellopott egy gyűrűt, az ítélet pedig gyors volt, bár a kivitelezés kissé ráérősebb. A fiú őt kedvelte e leginkább, hát gyorsan meg kellett tőle szabadulni. Carelya büszke volt magára. Az egész akkor történt, mikor Krilhor hónapokat töltött egy vadászkastélyban az ijesztő Devollaren mester társaságában, a lopás kiderült, a szerencsétlen lány pedig két napig nyöszörgött a vár faláról lógva mielőtt végleg kiszenvedett. Most pedig itt az idő, hogy Ralle, a délvidéki szerecsen is hasonló sorsa jusson, hogyan is lehetnének ezek a külhoni szukák ellenfelei egy született toroninak, neki, ki Shulurban tanulta a szerelem és intrikák tudományát? Ha Ralle eltakarodik az útból Krilhor őt fogja választani, bűvkörébe vonja a fiút, örökké ágyasává válik és majd vigyáz rá, hogy a majdan feleségé váló famor se változtathasson ezen.
–Ralle, szívem, ne vedd ezt olyan komolyan! Csak nem képzeled, hogy egész életében mi leszünk az egyetlen asszonyok Krilhor életében? Ő kiemelkedett, kyr, egy csodás faj leszármazotta, soha nem sajátíthatjuk ki magunknak! Ám... jól látom, szerelmes vagy?
A fekete lány szégenylősen lehunyta szemét, egy könnycsepp gordült végig szép arcán.
–Igen... furcsa, hisz kisgyerek volt, midőn először a kedvét töltötte velünk, de mostanra férfi lett... igazi férfi... Carelya... tudom, hogy te is, te is szereted őt! Hisz mi tettük azzá a férfivé, amivé vált!
–Drágám. – búgta a szőke nő ellágyuló, végtelenül szeretetteljes arckifejezéssel.
–Én toroni vagyok, itt születtem, anyám egy famor ágyasa volt, így bennem is folyik kyr vér! Mégis, soha nem ismerhettek el, hát kitanítottak és eladtak, az én vérem az ágyasok legjobbjának vére. Mint ilyen nekem nincs mitől félnem, ha rám is unnak majd valaki más mellé rendelnek, értékes vagyok és különleges... de te... hozzád hasonlót bármikor tucatszámra lehet vásárolni a shuluri de még kisebb piacokon is... ha veled már nem lesznek elégedettek a sorsod hasonlatos lesz Frenéhez, láttam már ilyet... – magyarázta Carelya szomorúan, hatalmas, tengerkék, együttérző tekintetében szinte sugárzott a fájdalom és bánat. Ralle döbbenten hallgatta, a fürdőhelyiség forróságának dacára megborzongott.
–Azonban... én... szeretlek Ralle, szépségem. Hisz tudod jól mennyire jól megértük mi egymást, MINDEN téren... és nem tudnám elviselni, ha te is így járnál... megszakadna a szívem... – nyögte, és egy könncseppet morzsolt el a szeme sarkában.
–Mit... mit tegyek hááát? – bőgte el magát a külhoni obsor, kinek a világa egyik napról a másikra foszlott semmivé. Hitt a toroni nőnek, mindig is hitt neki, hisz nem volt más választása. Mintha a burok, melyben élte életét nap nap után semmivé foszlott volna egy pillanat alatt.
–Szeretlek, Ralle. És meg foglak menteni. Adok neked egy bájitalt, nem lesz könnyű megszerezni, de sikerülni fog. A bájital valódi varázst jelent, ha megitatod Krilhorral örökké a raboddá válik, és nem fog tudni ártani neked... sőt... – kacsintott rá cinkosan a halálra ítélt lányra. „Mikor kiderül, hogy meg akartad mérgezni az urat senki sem fog semmit kérdezni, ostoba szajha. Meg fogsz dögleni, többet szenvedve mint tíz Fren együttesen...”
Carleya és Ralle, O’qryl tulajdonú, Krilhor személyes szolgálatára kirendelt obsor ágyasok, P.sz. 3690

A láncok lehullása
–Ideje, hogy megszabadítsuk kötődéseitől a fiút, Messire. Nem szabad, hogy bármi is gyengévé tegye, nem szabad, hogy téged és az O’qryl nevet leszámítva bármi más világi dologhoz érzelmileg kötődjön! – suttogta a fekete, redőzött köpenybe bújtatott alak, szavaiból magabiztosság áradt, mondata egy szinte kötelező érvényű tanács és a végletes alázatosság tökéletes egyvele volt.
–Mit gondolsz, rokon? Elvégre e Te fiad, Te válogattad neki ezeket az asszonyokat. – hangzott a parancsoláshoz szokott, erőteljes férfihang.
–Az életrabló jól mondja, Messire! Ez a fiú családunk jövőjének egyik záloga, nem hagyhatjuk, hogy gyengeségei legyenek. Nem azért tanítottuk és idomítottuk ennyi év át. – jött a szenvtelen válasz.
–Legyen hát! Intézkedj rokon, a két megmaradt ágyast vessétek az ork rabszolgák közé, had legyen a vadaknak egy jó napjuk. Ez egy hétre elég lesz nekik, így felesleges őket etetni míg el nem kezdenek gyengülni... és nyomok sem maradnak, ágyasainak elrablását bizonyítsátok valamely rivális házra, had táplálja a fiú gyűlöletét...
Arychs Devolarren életrabló (sedular), Derres O’qryl haderőparancsnok (famor), Sericwa O’qryl Messire Cyssis, az O’qryl családfő délutáni cseveje, P.sz. 3690

Ragadozók sziesztája, a veszteség feledése
-Meg kell mondjam őszintén, kezdetben nem örültem ennek a téli vendégeskedésnek. Messze a családomtól, itt északon a hegyek között, csupa ismeretlennel körbevéve... nem tűnt valami szórakoztatónak, unalmasnak gondoltam a tengermelléki városok nyüzsgése után.-csacsogta a lány, ahogy lovaikkal lassan léptettek a hófedte dombon keresztül. „És az is, végtelenül unalmas, már minden bajom van... és hol van még a tavasz! Nemesi házak szövetsége, egész teles vendégség... és pont én szenvedhetem el ezt... az egyetlen jó dolog ez a fickó lehetne, de meg sem próbál meghódítani... kedves de hűvös, és szemlátomást nem érdeklem! Ezt nem tűrhetem!”
-Kétség kivűl csendesek itt a téli hónapok, de az embernek ilyenkor van ideje elgondolkodni, tervezni, ráncba szedni magát. Azért remélem jól érzi magát.-válaszolta Krilhor, tekintete a látóhatárt kémlelte, véletlenül sem pillantott a famor nőre. Emlékezett. Az ősszel elrabolt ágyasaira, kiket a család hírszerzése szerint a veszett kutyáknál is rosszabb Erciwall famorok vettek el tőle.
-Hogyne, kellemesen csalódtam! A városokból csak ritkán és különleges elővigyázatossággal lehetett vadászatra látogatni, ez itt sokkal egyszerűbb és szabadabb, talán a mulatságok hiányoznak egy kicsit.-mosolygott vakítóan, aztán mosolya gonosz vicsorrá torzult, tehette, a fiú nem figyelt. „Meztelenre is vetkőzhetnék, ez a vidéki paraszt akkor sem foglalkozna velem! Atyám... engem itt megsértenek, nap mint nap porig aláznak, miért, ó, miért pont ezekkel a faragatlan állatokkal kell szövetségre lépned?”
-Csodás volt a lövése a reggeli vadászaton, én nem is láttam a nyulat, csak amikor a vére a hóra spriccelt.-próbálkozott, mereven nézte a fiú arcélét, akaratával szerette volna kényszeríteni, hogy pillantson rá.
-Róka volt, a téli szőrzetük miatt hasonlítanak ilyenkor annyira a nyulakra... – válaszolta Krilhor elmerengve, nem látta a kék szemek dühös felizzását. A ló nyerítésére már odakapta fejét, a sziklák közül elősikló hókígyótól megrettenő állat felágaskodott, a lány métereket repült és kisebb hófelhőt kavarva terült el. Annyira gyorsan történt mindent, hogy Lanee képtelen volt bármit is tenni, éles fájdalom hasított a vállába majd elsötétült a világ.
Arra eszmélt, hogy iszonyatosan fázik és egész testében lüktet a fájdalom. Kinyitotta a szemét, egy nagyobb szikla tövében feküdt, hason. Felnyögött.
-Magához tért, ez jó, féltem, hogy eszméletlen marad. Ebben a hidegben az veszélyes.-hallotta a fiú hangját a feje mellől.
-Mi... mi történt?-kérdezte zavartan, a válla élesen sajgott, vér szagát érezte. Egy erős kéz emelte meg a fejét, valamit a szája elé tartottak.
-Innia kell... jót fog tenni. Nem túl súlyos a seb, de félő, hogy túl sok vért veszít, mire visszaérünk, a hideg miatt jobb, ha összevarrom.-mondta Krilhor nyugodtan és megdöntötte a flaskát. Hosszasan. Méregerős volt az ital, de a reszkető nő mégis nagy kortyokat nyelt le belőle, mielőtt öklenedezni kezdett. Lent maradt. Hamarosan melegebb lett.
Néhány perccel és számos további korttyal később Lanee Worcoon a fiú segítségével próbált talpra kecmeregni, részeg volt, se hideget, se fájdalmat nem érzett, sőt kifejezetten jó kedve kerekedett.
-Óóó... Krilhor... ugye szólíthatlak így... én nem vagyok ám ilyen könnyen... jobban bírom, de ez a pálinka annyira más... egyáltalán hogy lehet, hogy te értesz a sebekhez?
-Sok időt töltök a pietorok társaságában. A harc következménye a sérülés, és már réges rég megtanultam sebeket kezelni. Hasznos ismeret.-válaszolta a fiú, ahogy a saját lovához támogatta a lányt.
-Krilhor... nem tetszem neked?-vágta ki hirtelen a központi kérdést kissé összegabalyodó nyelvvel.
-Megmentetted az életemet... adósod vagyok... szeretném leróni!-hadarta és szembe fordult a fiúval. Krilhor meglepetten nézett rá, majd végül elvigyorodott.
-Ha kijózanodva, megfürödve és jól lakva is így érzed még, akkor majd megbeszéljük.
Krilhor O’qryl famor fiatalember és Lanee Worcoon kisasszony ebéd utáni kilovaglása a tél közepén, P.sz. 3690
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:11

Halál és Hatalom
Rothadó, bűzös, de még használható tetem hevert egy emelvényen. Tőle alig lépésnyire egy hasonlatos alapzaton a rabszolga – tiadlani hadifogoly szemében égő gyűlölettel – megbéklyózva feküdt a hideg kőlapon. A szakadt rongyok alig takarták, teste még mindig számos sebből vérzett. A lábán bűzölgő mély lyukban férgek nyüzsögtek, de a férfi mégis magánál volt és alantas nyelvén alighanem szitkokat köpködött.
-Hasztalanok obsornak ezek a vágottszemű kutyák, többségük még a korbácsnak sem hódol be. Nézd meg ezt, az obsorok felügyelője rajta statuált példát, mindhiába, a korcs nem tört be. Annyi baj legyen, még az ilyen hasztalan szemétnek is hasznát vesszuk a Birodalomban, nem pocsékolunk.-krákogta az életrabló. A tanítvány bólintott, majd a vergődő férfihez lépett.
-Lássuk, mit tanultál. Vedd el ami téged illet, tobzódj az életében, formázd meg, add át és teremts!-érkezett a parancs.
A fiú mély lélegzetet vett. Tudta jól, nem elég nagy hatalma ahhoz, hogy életre keltse a hullát. Az életerő áttáplálása megoldható, arra képesnek érezte magát, sőt, alig várta, hogy ezt mesterének is bizonyíthassa, de a holt test életre keltése az merőben más volt. A döglődő tiadlani életereje átkerül a holt testbe, végigszáguld a halott szöveteken, a test rángatózni fog, talán fel is ül, esetleg kiállt ha a hangszálai még épek... aztán az éltető esszencia elenyészik, mivel nincs ami megkösse. Hiányzik a testből a lélek, az a góc, amely a varázslat szíveként elnyelje a mágiát, mely koordinálná a test mozgását, mely korlátozott értelmét belé táplálná. Ismerte a formulákat, nagyon is jól, mestere parancsára hoszú éjszakákon át gyakorolta a mozdulatokat, suttogta az igéket és rajzolta a szimbólumokat, mégis, egyszerűen nem volt benne elég erő, hogy egy korcs lélekfoszlányt kirántson a túlvilág sötétjéből és a testbe börtönözze. Még nem.
Krilhor a két test közé állva kezét az obsor homlokára helyezte, ha nem lett volna a tiadalni feje oly erősen lepántolva biztosan leharapta volna a fiú újjait. A másik kéz a több hetes holttest fejét fogta béklyóba, majd mély morgás töltötte be a levegőt. A mester csendesen várakozott, a tanítvány koncentrált, az életkehely obsor összevizelte magát félelmében. Már nem szitkozódott.
A fiú hangja monoton lassúsággal, száraz faágak beteg recsegésének illúzióját keltve lengte be a szobát, mintha a teret egy gőzölgő mocsár szentségtelen áradata töltötte volna fel. Újjai bonyolult mintákat rajzoltak boszorkányos ügyességgel mindkét test – a holt és a még élő – homlokára. A varázslat szövedéke lassan felépült, a szoba szinte vibrálni kezdett a megidézett fekete mágia erejétől. Az obsor hangosan vinnyogott, de a jelentéktelen megnyilatkozást teljesen elnyomta Krilhor most már kiáltásokká erősödő és a hatalom energiáitól pulzáló kántálása.
A mester csendesen figyelte az eseményeket és magában elégedetten bólintott. A fiú képességei megint lenyűgözték. Tehetséges volt, méghozzá azon túl is, hogy fogantatásában is jelentős szerepet játszott a nekromancia szépséges hatalma. Teljesen nyílvánvaló módon az életrablók jóval mélyebb ismeretekkel és nagyobb hatalommal rendelkeztek a nekromancia területén mint a Birodalom bármely boszorkánymestere. Az életrablók nem ismerték a természet mágiáját, nem operáltak rontásokkal és olyan nevetséges trükökkel sem kötötték le energiáikat mint a villámok színpadias eregetése. Ők a mágia igaz mélységeit ostromolták saját hasznukra nomeg első sorban uraik szolgálatára. Mégis, még a sok boszorkányos által végtelenül szűklátókörűnek de választott területükön félelmetesen hatékonynak tartott életrablók közül sem gyakran akadtak olyanok, akik tanulmányaik befejeztével azonnal képesek lettek volna életre kelteni a holtakat. Tartósan biztosan nem.
Az obsor hangosan sikítani kezdett, embertelenül vékony hangja éles késként hasított bele a szobát nehéz lepelként elborító varázshangzatba. Megjelent a fény. Szikrázó, nyílt verőerek szökőkútját megszégyenítően vörös, fürge kígyó csavarodott végig a fiú karján és borította el mellkasát. Krilhor folytatta a varázslást elégedett, kéjtől eltorzult hangon. A fény végigfutott másik kezén és a hulla fejébe mart. Mindkét heverő test vadul reszketett, a közöttük álló fiú megízlelte Tharr menyországát.
Az obsor életereje hosszú – hosszú időn keresztül áramlott, a férfi arca elkezdett aszalódni, fennakadt szemgolyói lassan fonnyadtak össze. Borzalmas halált halt, szörnyűségesebbet bárminél, amivel gonosz mesemondók riogatják a falvak tudatlan népét. Egy utolsó, szörnyűséges hörgés hagyta el ráncosan rothadó ajkát, majd a tiadlani nem mozdult többet. A vérvörös fénykígyó farka is végignyalta Krilhor karját és elnyelte a tetem, melynek minden izma egyenként reszketett förtelmes táncba kényszerítve a halott testet.
A fiú zihálva folytatta a varázslást, az egész testét elborító kéjes gyönyör többször is majdnem megtörte a koncentrációját. Mégis, sikerült tartania a varázslatot, sikerült folytatnia a vizsgafeladatot. A tetem rothadásanak indult pillái reszkettek, arcizmainak görcsös rándulásai szinte viccesen groteszk grimaszokba fordították a halott fejet. Rövid idő, nagyon rövid idő maradt, mikor a varázslat szövedéke felhasad és a rabolt élet elenyészik. Krilhor érezte, hogy fárad, de megacélozta akaratát és belekezdett a következő varázslatba. Elsötétült a szoba, eltűnt a hullaszag, mesterének mozdulatlan alakja, a rángatózó test. Krilhor belemerült abba a szentségtelen világba, ahol korábban is járt már, és ahol egy élőnek tartózkodni iszonytató veszedelem. Testetlenül lebegett és várt, megtanulta, az ő képességivel nem hagyhatja el a helyet ahová érkezett, mert soha nem találna vissza. Várt hát mozdulatlan, mint egy pók a hálója közepén, és reménykedett, hogy hamarosan megpillantja a megfelelő lényt. Az első találkozás nem volt örömteli, egy kékesen izzó lélekfoszlány hasította át az éteri sötétséget, egy fejletlen és használhatatlan vadhajtás. A második már megfelelő volt, igaz, nem adta magát könnyen. Krilhor félt, mikor meglátta az alaktalan, vérben forgó szemgolyóra emlékeztető felé tartó rettenetet. Valaha talán egy ember lelke lehetett, egy emberé, aki kiszakadt a lelkek körforgásából, valakié, akit egyetlen isten őrző angyala sem kísért ura színe elé. A semmiben töltött évezredek, a hasonszőrű borzalmakkal folytatott értelmetlen és örök küzdelmek eltorzították és kiöltek belőle mindent, ami a való világhoz kötötte. A szemgolyó közepén félelmetes száj nyílt és Krilhorra támadt, ahogy mindent megtámadott mióta elátkozott létét elkezdte ebben a szörnyű ürességben. A fiú varázslatba kezdett, az utolsóba, a rémülettől reszketve szőtte a varázslatot ahogy a lény felé száguldott. Nem tudta biztosan, hogy sikerül-e. Nem számított rá, hogy egyáltalán lesz ereje lélekvadászatba fogni, de amikor átlépte az élől és holtak közti határt már elbizonytalanodott. Végtelenül fáradt volt. Befejezte a varázslást, közvetlen közelről belebámult a esztelen vérszomj éltette szemgolyóba és becsukta a szemét.
Nyikorgást hallott, körbenézett. A tetem felült. Kifejezéstelen tekintettel bámult maga elé félig elfolyósodott szemével, és mozdulatlanul várt. A fiú felnyögött a megkönnyebüléstől. Majdnem belehalt. Majdnem, de végül sikerült. A mester büszke lehet rá.
-Őrizd a szobát az ajtóban állva, szolga. Csak én és a mester – mutatott a köpenyes alakra – léphetjük át a küszöböt!-adta ki a parancsot reszkető hangon. A élőhalott darabos mozgással kecmergett talpra, mozdulatai nyomán a szobát a rothadás bűze lengte be. Kirlhor egy pillanatra felfedezni vélte üres tekintete mélyén a félelmetes túlvilági teremtményt, de aztán a zombi lassan, egyetlen nyikkanás nélkül az ajtóhoz vonszolta magát és megállt. Mozdulatlanul. Ahogy állni fog akár napokig is. Amíg véget nem ér a varázs, mikor halott testből távozik a rabul ejtett életerő, mikor a torz lélel visszatér örök kárhozatába.
A fiú elvigyorodott és meghajolt az életrabló felé. Az idős férfi ránézett és bicentett.
-Szép munka.-mondta. Az első dícséret, ami valaha is elhagyta mestere ajkát.
Arychs Devolarren életrabló felügyeletével Krilhor O’qryl első sikeres varázslata, P.sz. 3692

Elme és test, a tanulmányok vége
„Meglepően ügyes vagy. Mást már nem taníthatok neked, elindultál az ösvényen, és most már magadnak kell végiglépkednek rajta. Hossz út lesz, de hiszem, hogy ha megéled a végére is érhetsz. Fel tudod vértezni elmédet, ellent tudsz állni a lelket támadó és manipuláló mágikus hatásoknak, uralni tudod a szíved verését és véred folyását, képes vagy felülemelkedni a test fájdalmán és tűrni a szenvedéseket, hevíteni magad ha a hideg mardos és hűteni ha a napon szikkadsz, néhány óra alatt pihenni és felfrissülni bármely fáradt is légy, ismered a tested és a lelked kapcsolatát, ura vagy önmagadnak és így környezetednek is. Becsüld meg e tudást!”
Arychs Devolarren életrabló (sedular), az O’qryl család gyógyító boszorkánymestere, P.sz. 3694

A Légy újra a falon vagyon
„Roppant furcsa, érthetetlen és hihetetlen. Ehhez a fiúhoz soha, mondom soha nem hívtak minket. Mégis, a haja olyan gyönyörű, tökéletes, mintha egy tucat hajfestő mester a birodalom minden tájáról együtt dolgozott volna rajta hetekig. Mindig. Vagy valami furcsa mágiával változtatják meg a fiú hajának színét – nem is szeretnék erre gondolni, mert ez a szakmánk és megélhetésünk végét jelentené -, vagy a fiú hajának a színe valódi. Ez pedig – bocsátassanak meg szavaim, de minthogy apja nem volt tisztavérű – lehetetlen.”Sarel D’ochroan festőmester, az O’qryllok sedular szolgája, Rerylas Pazren császári mesterkém besúgója P.sz. 3694
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:12

A falka túlélése mindenek felett
-Hiába minden, kudarcot vallottunk. Az anya és a gyermek is meghalt, Messire. A formula azonos volt, mint Krilhor esetében, mégis... ugyanolyan kudarccal a zárult a kísérlet, mint korábban évszázadokon keresztül... és egyenlőre nem tudom, hogy hol lehet a hiba. Kudarcot vallottam, Nagyuram, kudarcot vallottam, és tudom, hogy ezért elnyerem büntetésem. Ha úgy kell lennie hát elpusztulok, hogy Tharr poklában vonyítsak az örökkévalóságig! Várom az ítéleted. Bármi is legyen az. – fejezi be halkan a köpenyes alak és térdre ereszkedik a házfő előtt.
-Hallani akarom a másik hírt is.-hangzik a rideg parancs.
-Kezd összeállni a kép. A Császár titkosszolgálata tud a kísérletekről és tudnak a fiúról is... érdeklődnek iránta, egy idegen postagalambot fogtak el a déli határnál a solymászaink. Nem tudjuk még honnana engedhették útjára, az üzenet is rejtjeles volt, de egyértelmű, hogy kém él a birtokon, aki ráadásul a legtitkosabb ügyeinkbe is betekintést nyert. Keveset tudtunk értelmezni a levélből, de úgy gondoljuk, hogy Krilhor veszélyben van... gyanítjuk el akarják rabolni inkább semmint megölni, hisz olyan titkokról lehet fellebenteni a fátylat általa, mely komolyan befolyásolhatja a Császár politikáját. A kém ügyében a nyomozás elkezdődött, de akár napokba vagy hetekbe is beletelhet, mire eredménnyel zárul.-suttogja a férfi reszelős hangján. A kísérlet kudarc, de az események alakulása kedvezhet is neki. Ugyanakkor gyanúba is keverheti. Bukott kísérletéről terelhetné a figyelmet egy ilyen árulással, noha nem ez történt. A veszély valós, a megoldás kézenfekvő. Mindenki jól jár. A házfő szemébe néz, látja annak vívódását. Ezen a döntésen fog múlni minden. A végkifejlet ugyanaz, csak az nem mindegy, hogy ő maga élve vagy holtan keveredik ki belőle. A Messire Cyssis arca keménnyé válik, szeme acélosan rideggé. A döntés megszületett. Az életrabló lehunyja a szemét.
-Barátom, hűséged megkérdőjelezhetetlen.-hallatszik, a köpenyes férfi szeretne felordítani az örömtől. Megmenekült, ismeri a Nagyurat, szavai mögött nincs méreg. Döntött, és ezúttal jól.
-A kudarc fájó, de ha eddig vártunk akkor néhány év már nem szegi kedvünk. A Császárt pedig ki kell engesztelni, ez az áldozati ajándék elkerülhetetlen. Se a fiú, se az apja nem tudhatja meg, mi történik, de napokon belül indulnia kell.
-Igen, Nagyúr! Azonnal intézkedem. Mi legyen a kémmel?
-Állítsd le a nyomozást, hónapokig nem lehet nyoma, hogy tudunk létezéséről. Majd ha megkapták az ajándékunkat és minden gyanújuk elalszik, újrakezdjük... teljes titokban...
Arychs Devolarren életrabló (sedular) és Sericwa O’qryl Messire Cyssis, az O’qryl családfő beszélgetése Krilhor további sorsát illetően, P.sz. 3694

A szerelem öl
A szerelmes szolgálólány reszkető lábakkal oson végig a hideg folyosókon, el a félhomályba burkolózó Kyria korabeli festmények mellett. Lihegve toppan meg a nehéz ajtó előtt, ritmikus kopogásának jutalmaként az ajtó lomhán kitárul. Krilhor várja a túloldalon, kezét kardjának markolatán tartja. Alig surran be az ajtó máris zárul. Néhány perc múlva Krilhor széken ülve hallgat, a lány térdre borulva hadar.
-A Császár kutyáinak kezére játszák ajándék gyanánt, hogy had kísérletezzenek magával. Had facsarják ki, cincálják ízekre... születésének a titka nagyon drága. A Messire elárulja Önt, az élete és szabadsága veszélyben forog! Néhány nap, talán már holnap...-hallgat el végül. Meg akarja menteni a fiút, hiszi, hogy szolgálataiért cserébe az letekint rá és ágyasává teszi. Itt vagy máshol, oly mindegy. Saját, családja és barátai életét is kockáztatta, mindent feladott, csakhogy a famor bizalmába férkőzhessen, csakhogy megmenthesse titkos szerelmét.
A férfi elgondolkozva szemléli a lány mellett a szőnyeg mintázatát, az egymásba fonódó sokszögek kavalkádja mindig segít, ha járatni kell az agyát. Hamar határoz. Kis sajnálattal néz a lányra, ahogy az ember a szomorú szemű, rühes kóborkutyákat szemléli. Navorhoz képest egész formás és még hasznot is hozott, majdnem kár érte. Tharr biztos megjutalmazza majd, de itt és most nincs idő még a hála legjelentéktelenebb formáira sem. Esetleg...
-Emelkedj föl!-parancsolja és maga is feláll. A lány kipirult arccal, lassan, remény és félelem ötvözte bizonytalanságban kecmeredik talpra. Krilhor közelebb lép, felemeli a lány állát, aki azonnal behunyja a szemét.
-Megcsókolhatsz.-suttogja, a navor majdnem összeesik a szavak hallatán. Mégis erőt vesz magán, lábújjhegyre áll, ajkaik összeérnek. Élete legcsodálatosabb pillanata ez. Sikolya belefullad a csókba, szemei fennakadnak, teste halkan a szőnyegre csúszik. Tökéletes szúrás, azonnal ölt. A férfi beletörli tőrét a lány takaros ruhájába, majd óvatosan átlépi a terjedő vértócsát.
Elérkezett az idő, természetesen már régen felkészült arra, hogy el kell hagynia a családját. A birtok eldugott zugaiban várnak rá ezen célból felhalmozott készletei, egy szokásos esti kilovaglás pedig nem fog feltűnni senkinek. Hajnalra elhagyja a birtok határait, reggel indulnak csak el a család lovasai, hogy visszahozzák. A Messire Cyssis már az éjszaka elküldi postagalambjait a környező városokban székelő szövetséges céheknek, tehát bármerre is indul várni fogják. Izgalmasnak ígérkezik a következő néhány nap, de ha sikerrel átjut a hegyeken szabad lehet. Kellemes borzongás cikázik végig a gerincén... végre történik valami.
Krilhor O’qryl és kedvenc szolgálójának utolsó találkája, P.sz. 3694
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére

Re: Krilhor O'qryl

HozzászólásSzerző: Krilhor Oqryl » 2007.10.22. 15:13

Az O’qryl családhoz kötődő legfontosabb nemesi házak
Arlon család
Az Arlon famor család egy tengermelléki birtokokat igazgató kisebb nemesi família, mely sarjainak többsége a császár flottájában vagy saját hajóik valamelyikén szolgál . Az Arlon illetve O’qryl családok laza szövetsége évszázados múltra tekint vissza, az Arlonok időnként beházasítanak egy–egy leányt az O’qrylokhoz, azok cserébe biztosítják számukra, hogy folyamatosan jó erőben lévő és használható obsorokhoz jussanak minden esetben, mikor a hajóikon hiány mutatkozik.

Worcoon
Egy nagyon tehetős, toroni politikai sakkjátszmáinak magas szintjén helyet foglaló ház hűbéres családja, íly módon a Birodalom forrongó intrikáinak közvetlen játékosa a Worcoon név. Számos csatlóssal és lekötelezett kisebb házzal rendelkezik, melyeket minden eszközzel igyekszik magához kötni, ha szép szóval nem megy akkor gátlástalan trükkökkel. Famor családtagjaik, sedular tudósaik folyamatosan látogatják az önszántukból vagy kényszerből szövetséges házakat, és ezen gyakran hónapos látogatások alakalmával elvárják, hogy a „vendégek” alapos kémtevékenységet is folytassanak.

Erciwall
„Vérben tobzódók”, ahogy számos, tevékenységüket ferde szemmel figyelő nemesi ház berkein belül hívják őket, avagy a „Rossz halál mesterei”, ahogy a köznép nevezi az Erciwall ház tagjait. Ősi és a végletekig romlott vérvonal, már amennyiben sok ellenfelük szerint egyenesen eretnekek. Az egy dolog, hogy birtokukon egészen brutális és embertelen viszonyokat tartanak fenn, kivégzések és kifinomult nyílvános kínzások helyettesítik náluk a gladiátorviadalokat, hisz ezen dolgok végső soron még tetszhetnek is Tharrnak. Sokkal nyugtalanítóbbak azonban azon híresztelések, melyek szerint démonokat imádnak, a Kyria összemolása utáni időkből gyökeret vert torz vallások valamelyikének keretein belül. Förtelmes. Számos házzal ápolnak kifejezetten rossz viszonyt, egyik fő, évszázados történelemmel bíró viszályuk az O’qrylokhoz kötik őket, pontosabban az O’qryl ház teljes kiírtásának életerősen pulzáló gondolatához.

O’qryl kastély fontosabb lakosai
Sarel D’ochroan festőmester
A D’ochroan sedular család generációk óta szolgálja az O’qrylokat, a hajfestés nagymesterei ő. Mint megannyi hajfestő dinasztia esetében létezésük önmagában is titok, soha nem érintkezhetnek a külvilággal és nincsenek feljegyzések róluk. A festőmesterek nagyon értékes szolgálatot nyújtanak, számtalan fertőzött vérű famor ház kifinomult tudású sminkmesterei ők. Cserébe megbecsülést, biztos megélhetést kapnak, jómódúan és kényelmesen élhetnek, de hibázniuk soha nem lehet. Sarel-t hosszú évekkel ezelőtt környékezte meg a Császár hírszerzése, és a gyermekeinek beadott méreggel tartják sakkban, jelentéseiért cserébe évente megkapja az ellenméreg adagot, mellyel életben tarthatja a kölyköket.

Grewyn Arlon P.sz. 3652 – P.sz. 3672
Sápadt arcocska, hófehér, dús hajzuhatag, szomorkás mosoly és csendes beletörődés szinte mindenbe. Így emlékeznek Grewyn-re az O’qryl családban, ahová fiatal gyereklányként házasították be, hogy aztán első gyermekének – Krilhornak - születése közben elhalálozzon. Tharr vigyázza lelkét!

Arychs Devolarren életrabló
A Devolarren család évszázadok óta szolgálja az O’qryl famorokat. Különleges és nagyon hasznos képességiknek köszönhetően - Toron legtöbb boszorkánymesteréhez hasonlatosan - sedulari kasztjukhoz képest nagyon nagy becsben tartják őket. A vérvonal nagyon öreg, a tudomány apáról fiúra száll amióta csak a család történetét jegyzik. Arychs mindenben hűen követte elődeinek parancsolatát, életének munkáját az O’qryl vér alázatos szolgálatába állította. Minden Devolarren közül az ő próbálkozásait övezte a legnagyobb siker, nem csak sikerült a többszáz éves kutatások eredményeként tiszta vérű famor utódot létrehoznia, de még a mágikus tudományainak jó részét is meg tudta tanítani az O’qryl utódnak.

Sericwa O’qryl Messire Cyssis, az O’qryl családfő
Az O’qryl család 48. vezetője. A számmisztikai hit következtében számos jóslat szólt arról, hogy a család életének egy gyengébb időszaka következik, hatalomra kerülése után számos családtag bizakodott hamari elhalálozásában. A várakozásokkal ellentétben meglepően jó vezetőnek bizonyult, és noha az O’qryl család évszázados hullámvölgyén érdemben változtatni nem tudott a süllyedés megállt, és számos területen (gazdasági háttér, politikai kapcsolatok) stabilizálta a helyzetet és megteremtette egy felfelé ívelő jövő alapjait.

Aorel O’qryl, Sericwa huga P.sz. 3648 – P.sz. 3668
Egy félresikerült mágikus kísérlet során veszítette életét méhében egy eltorzult magzattal, mely kísérlet az O’qryl vér megtisztítását volt hivatott bevégezni. Bátyját és családfőjét megrendítette szeretett hugának borzalmas halála, Aorel távozása mégis újabb löketet adott azon elhatározásnak, hogy az O’qryl vért meg kell tisztítani.
Valóban, halála után alig néhány évvel megszületett a mágiksu kísérletek első igazi eredménye, mely bizonyította, hogy a lány halála nem volt hiábavaló.

Raqqs Traasle atya (sedular), az O’qryl család család személyes gyóntatója
Traasle, „az állhatatosság bástyája” avagy az „igazságos bosszú hírdetője” messze földön elhíresült tagja a Birodalmi Egyház „Ezüstharang” elnevezésű rendjének. Ő vezeti az Ezüstharang rend O’qryl birtokon felhúzott rendházát, emellett ő az, aki mindahány O’qryl sarjat okítja a hit alapjaira. Kemény erkölcsisége, kritikus szemlélete és az igazságos bosszú elmaradhatatlanságával kapcsolatos határozott tanai következtében ellenségei rettegik, ellenfélei félik, szövetségesei és tanítvényai pedig bálványozzák nevét és alakját.

Arraw O’qryl famor, Krilhor unokatestvére P.sz. 3668
Derres és Sericwa O’qryl testvérének, abból a generációból a harmadik, legkisebb fiúnak a gyermeke. Az apja (Oyael O’qryl) pár évvel születése után hunyt el egy örökletes betegségben. Arraw inkább hatalmas termetéről és heves természetéről híres semmint kifinomult gondolkodásmódjáról és tanultságáról. A fiú ismeretlen okok miatt soha nem volt képes az olvasás tudományát megtanulni, ezért egyike lett azon koloncoknak a család nyakán, akik másra nem voltak jók, csak egy jelentéktelen szövetséges ház lányának a beházasítására, illetve a birtok egyik szegletében néhány falu feletti (rém)uralom hozzá nem értő igazgatására.

Roheilla O’qryl famor, Krilhor unokatestvére P.sz. 3666
Arraw O’qryl testvére, öccséhez hasonlóan jól megtermett és hasonlóan korlátolt szellemi képeségekkel bíró famor nő. Szerencsére éppen elég fizikai megjelenésben manifesztálódó erénye volt ahhoz, hogy egy viszonylag korrekt házasságot lehessen vele elérni, ezzel el is hagyta családját.

Enader Corollien táncmester (sedular), az Q’qryl család nevelőmestere
Corollien mester a szavak és a nyelv, a jó modor és a kultúrált viselkedés, a történelem és a történetek egyik legelismertebb tanítója, az O’qryl család famorjainak nemzedékek óta az első számú mestere. Hihetetlenül öreg kora ellenére is mindig tökéletesen ügyel megnyilvánulásaira, minden O’qryl famor mélységes tisztelettel beszél róla és viselkedik jelenlétében, aligha van még egy olyan sedular az O’qryl kastélyban, kinek tekintélye akár csak megközelítené a nevelőmesterét.

Regdyl O’qryl famor, Krilhor unokatestvére P.sz. 3674
Az O’qryl család egyik reménysége, a családfő fia, a családfői cím örököse. Jóvágású, agilis és ezeken túl is minden szükséges adottsággal kellőképpen megáldott fiatalember. Különösen nagy tehetsége mutatkozik a Birodalomban oly gyakran rendezett nemesi bálokon való érvényesüléshez, kiváló szónok, remek vitapartner, jól táncol, ügyesen udvarol és hódít, továbbá kiválóan forgatja fegyvereit, népszerűsége hatalmas a környék nemesi hölgyei körében, míg a nemesifjak többsége végtelenül gyűlöli.

Ch’anesta O’qryl famor, Krilhor unokatestvére P.sz. 3670
Regdyl O’qryl nővére, Sericwa egyetlen leány gyermeke. Hasonlóan az öccséhez a famor bálok igazi ragadozója, számtalan nemes (ifjak és öregek egyaránt) küzdenek hosszú évek óta a kegyeiért, de a lány jól tudván személyének értékét még nem határozott a férjhez menetel ügyében. Ch’anesta leendő férje és ezzel egész családja szoros kötelékkel fog az O’qryl családhoz tartozni, egy efféle stratégiai lépés pedig alapos megfontolást és a megfelelő pillanat kivárását igényli.

Derres O’qryl haderőparancsnok (famor), az O’qryl Messire öccse, Krilhor apja, az O’qryl seregek főparancsnoka
Másodszülött famor akinek mégis komoly szerep juthatott a családja életében, egy kőkemény jellemű, ízig-vérig toroni nemes, kinek különleges érzéke a harchoz, stratégiához és taktikához biztosította számára, hogy a lehető leghatékonyabban, hozzáértésének megfelelően szolgálhassa a házát melytől életét és nevét kapta.

Carleya, toroni származású kéjrabszolga P.sz. 3662 – P.sz. 3690
A rafinált és shuluri eltávozása előtt még kétes hírnevet is szerző Carleya hosszú éveken át volt Krilhor első számú szerelmet oktató mestere, midőn a család legfelső szintjén hozott döntés alapján el kellett távoznia az élők sorából. A lány anyja szintén obsor volt, egy shuluri kisnemes ágyasa, és a gyermek is kiskorátók kezdve ezt a „mesterséget” tanulta. Néhány éven át nagyobb bálokhoz rendezett orgiák személyzetének tagja volt, amikor kivásárolták addigi környezetéből és az O1qryl birtokra hozatták.

Ralle, dzsad származású kéjrabszolga P.sz. 3662 - P.sz. 3690
Az egzotikus szépségű, hazájában jómódú kereskedőcsaládból származó lányt egy gorviki portya után aszsisz rabszolgakereskedők szálíttották északra, míg egy közel egy éves utazás után a shuluri rabszolgapiacon kelt el. Az ára horribilisen magas volt, de a Birodalom kéjvágyó nemesei nem sajnálják a nyolcszögeltű érméket egy ennyire különleges portékára. Éveket töltött az O’qryl család obsorjaként, mikor belső politikai okokból embertelen kegyetlenséggel megölették.

Fren, tiadlani származású kéjrabszolga P.sz. 3666 – P.sz. 3688
A szerencsétlen sorsú lányt otthonából rabolta egy toroni csapásmérő osztag kislány korában, majd éveket töltött kurtizánként egy jó hírű shuluri bordélyban, mielőtt drága pénzért megvásárolta volna az O’qryl család ügynöke. A lányt lopásért végezték ki, midőn egy elveszett családi gyűrűt a szállásán találtak meg.

Lanee Worcoon famor, vendég az O’qryl birtokon P.sz. 3674
A Worcoon család egyik utazó nagykövete, az Worccon-ok egyik jelentéktelenebb ágából származó lány hasznosan szolgálja a családját. Gyakorlatilag folyamatosan utazott fiatal éveiben, számos szövetséges házat látogatott végig és nyert tapasztalatokat, melyek aztán uraival megosztva sok fontos politikai lépést alapozott meg. Rövid ideig Krilhor szeretője volt, voltak törekvések a Worcoon-ok részéről, hogy a lányt esetlegesen beházasítsák az O’qryl-okhoz, de Lanee heves ellenállása (mely inkább a távoli birtoknak semmint a leendő férjnek szólt) végül meghiúsította ezen elképzeléseket.

Palger navor lány P.sz. 3678 - P.sz. 3694
Családja generációk óta az O’qryl famorok birtokán él. Palger abban a szerencsés kegyben részesült, még kislány korában az urak vadászaton voltak, mikor egyiküknek megakadt a szeme a bájos arcú gyermeken. Palger apja örömest adta a lányát az urak szolgálatába (függetlenül attól, hogy amúgy lett-e volna választása), és a lány már a kastélyban cseperedett fel, egy gyönyörű álom vált valóra ezzel.
Krilhor Oqryl
 
Vissza a tetejére


Hozzászólás küldése
9 hozzászólás • Oldal: 1 / 1

Vissza: Alkotásaink

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség