Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Kaját kértek, de a kocsmáros sajnálkozó arcot vág, már azt hiszed nem lesz kaja:

-Hát fiúk, sajnos lekéstetek az ebédről, így nem lesz friss, újra kell melegítenem. Ja és nem fogadós vagyok, hanem A Kocsmáros .

Azzal hátramegy a konyhába. Megörülsz, már kezdtél felkészülni, hogy mardosó gyomorral kell várni estig, jó lett volna egy darab száraz kenyér is. Szerencsére a legnagyobb tragédia, hogy újra lesz melegítve a kaja. Jóízűen falatozni kezdetek a babfőzelékből. Derill nem hagyja kommentár nélkül az ebédet:

-Jó sokat egyél, hogy a saját fingodat szagold inkább éjjel, ne az enyémet hehe .

Mikor befejeztétek az evést, és már a sört kortyolgatjátok, rátér a holnapi napra, hangosabban mondja, hogy mások is hallják. Nyilván azért, hogy ha van aki ellenzi, az most szóljon:

-Megyünk bizony a térre, maga Darton másíthatná meg szándékunkat

Mikor befejeztétek az evést, odajön a kocsmáros, hozzád intézi szavait:

-Majd gyere a konyhába, ha már meg akarod öletni magad, van egy kis ajándékom, azzal nagyobb esélyel mehetsz a térre. An ne örülj, csak kölcsön kapod, HA *itt megnyomja a hangsúlyt* túléled a kiruccanást, akkor kérem vissza.

[Navaratna]

(Jadrána)

Összepréseli ajkait, s lassan kiereszti a levegőt. Szép álomkép volt az a reggeli idill, hogy ott lesz Marcus, de attól ébrenlét az ébrenlét, hogy juszt is másképp történnek a dolgok, mint ahogy elképzelik. Kicsit üldögélt ágya szélén, kinézve az ablakon, milyen idő várható ma. Aztán ahogy tellett sérülésétől, nyújtózkodott, megágyazott, megmosta az arcát, s félig felöltözve kezdett neki bekenni a sebét. Azaz félmeztelenül üldügélt ágya szélén, kenőccsel. Csak egy ing hiányzott ahhoz, hogy kész legyen.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Bekened a sebed, bekötözöd, majd óvatosan felhúzod az inget. Már az utolsó gomboknál tartasz, mikor kopognak. Hirtelen szaporábban kezd el verni a szíved, hátha Marcus az. Az is átvillan az agyadon, hogy mi lett volna, ha Marcus csak pár perccel előbb jön, és esetleg kérdezés nélkül jön be a szobába. Érzed, hogy lángba borul az arcod a gondolatra, de egyáltalán nem azért, mert kellemetlen lenne. Hanem az illúziónak a kint ácsorgó vet véget:

-Jadrána! Fent vagy már? Marcus a szobájában van, ha akarod elvezetlek hozzá.

A hang tompán szól az ajtó mögül, mintha a kocsmárosé lenne, de nem mernél rá megesküdni.

[Navaratna]

(Jadrána)

<Ma nem lesz holdfogyatkozás...>
Jadrána elkezdte szoktatni magát ehhez a tényhez. Ha Marcus nem maga jött, akkor az azt jelenti, megsérült és nem képes lábra állni. Fogta a kenőcsét és nyitotta az ajtót, hogy máris menjen a férfihoz.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Tényleg a kocsmáros vár odakint. Nagy izgalmadban nem is figyeled, hogy melyik emeleten, és merre fordultok, akkor ocsúdsz sötét gondolataidból, mikor már ot vagytok az ajtóban. Kopogás nélkül nyittok be az ajtón. Az első amit látsz, nagy megkönnyebbüléssel tölt el, Marcus a saját két lábán áll, háttal nektek egy kis asztali tükörbe nézve, valamit a nyakán keneget, közben sziszegő hangokat ad, nyilván fájhat a sérülése. Mikor felétek fordul, mégis elborzadsz. A nyakát elölről hatalmas hosszúkás liláskék folt borítja, mintha valami nagyon erős fagyasztó hatásnak lett volna kitéve, vagy valami furcsa égett seb lenne, mely mélyen berágta magát a bőrébe. A csillogását valószínűleg a kenőcs adja, amivel kezelte:

-Ne aggódj, jól vagyok. Nem komoly.

Valószínűleg az arcodra volt írva a reakciód, közben azt is észeveszed, hogy a kocsmáros nincs ott, az ajtó csukva van mögöttetek. Most hogy megkönnyebbültél egy kissé, feltűnik, hogy Marcus fekete színű teljes lemezvértben van, sisak az nincs rajta. Úgy közeledik feléd, mintha a legfinomabb selyem köntös súlya nyomná csak vállait, egy pillanatig az jut eszedbe, hogy talán jelmez. Mikor odaér, óvatosan átkarol, hogy nehogy felsértse a sebedet. Ekkor jössz rá, hogy magukban a karvasak is iszonyú nehezek lehetnek, ölelése nem az az ellazult, amit megszoktál, feszülő izmokkal, de különösebb erölködés nélkül tartja a súlyt.

[Navaratna]

(Jadrána)

A váratlan öröm mosolyt fest arcára, aztán felszisszen a nyakát látva. Meg akarták folytani? Te szent varjú! Teljesen letaglózza ez az eshetőség, észre sem veszi, hogy ketten maradtak. Aztán megszólal, tehát nem zúzták össze a gégéjét, s nyugtatja őt, nem nagy a baj. A megkönnyebbülés terhet gördít le vállairól, elfeledi saját sebét, szinte a karjaiba veti magát és a férfi ajkára tapad ajkával. Aggodalma elpárolgott, átadta helyét egészen másnak. Szinte légvételnyi időt nem hagy Marcusnak, úgy csókolja őt. Arcába vér szökik, még közelebb akarja tudni magához a másikat. Bár sosem fejtett még le senkiről vértet, ép kezével végigtapogatja Marcus karját, hol lehet ezt a fémtömeget leoldani róla?

[Ichigo]

(Lerion)

Mi tagadás, meglepte a kocsmáros hozzá intézett szavai és ez a döbbenet az arcára is kiült, majd Derillre néz

-Szerinted mitlyen meglepetést tartogat számomra? Talán egy Szivárgásmentes dugót akar adni, hogy este ne fingjuk tele a fogadót?

Röhögnek egyet, majd mikor kiürült a korsójuk, felfogja mindkettőt és elindul a pult felé.

-Na megnézem már mit akar nekem adni és hozok még 2 korsóval. Le kell nyomatni a babot, hogy jó rotyógósat fingjunk

Azzal elindul a konyha irányába.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Ahogy a csatokat keresve matatsz, Marcus kissé hátrébb lép, és gyakorlott mozdulatokkal leoldja a karvasakat, majd mintha egy kártyavár legalsó sorából húznának ki lapot és az összeomlana, olyan sebesen kerül le róla a páncél többi darabja. Leveti a kibélelés szerepét betöltő posztó vértet is, nem marad más rajta, csak egy lenvászon kezeslábas. Újra odalép hozzád, és szorosan átölelve csókolni kezd. Egészen közel húz magához, érzed a vászon alatt vonagló izmokat. Nem hatalmasak, de kemények, és hatalmas erő sugárzik belőlük, ugyanakkor ez t az erőt gyengéd mozdulatok uralják. Miközben csókol és ölel, símogatni kezdi hátad, egyre hosszabb utat barangol be tenyerével, míg már a hátad és a feneked között jár, közben elkezdni a nyakad csókolni, másik kezével a hajad símogatja.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány elgyengült. Megrészegítette Marcus közelsége s ez az újdonság, hogy egy férfi ölelése ilyen is lehet. Hozzásimul, hagyta, hadd ragadja el ez a lebegés. Ösztönösen visszasimogatott, bele is túrt a hajába. Még nem gondolt arra, meddig hagyja közelebb kerülni hozzá Marcust. Ez most így jólesett, s amíg így érzi, öleljék hát egymást.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Ahogy odaérsz a pulthoz az üres korsókkal, a kocsmáros kiszól a konyhából, h tedd csak le őket, és menj be hátra. A kocsmáros egy kis háromlábú széken ül, ölében hatalmas bőrtokot egyensúlyoz, valamilyen mítikus lény bőréből varrhatták, olyan vastag, és vékony fémszálakkal van varrva. Kissé erölködik, de feléd dobja. Meglepődsz, de harci reflekszed működésbe lép, és elkapod. Hanem arra nem számítottál, hogy ennyire nehéz, és majdnem hátraesel. Nem lehet gyenge ember a kocsmáros, pocakja megtévesztő, ha ilyen csekély erölködéssel dobta oda neked. Közben széles mosoly terül szét arcán:

-Nyisd ki!

Mikor eleget teszel a kérésének, a tokból egy kétkezes csatabárdot húzol elő. Hihetetlenül leegyszerűsödött vonalak jellemzik, kidolgozása mentes minden díszítéstől, árad a kinézetéből, hogy tisztán az ölés a feladata. Valószínűleg acélból van, de nem vagy benne biztos. Vagy vadonat új, vagy soha nem használták, egy apró karcolás nem sok, annyi sincs a lapján, az éle még soha nem vághatott csontot, borotva éles, és mentes minden csorbulástól. Szinte tökéletesen tükröz a lapja, megnézheted magad benne.

-Na mit szólsz ? Ne örülj, mint már mondtam, csak kölcsönbe kapod.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Sebes sodrású hegyipatak módjára dübörög véred az ereidben, a füledben hallod szíved dobolását. Ahogy egymásnak feszül testetek, ágyékodon érzed Marcus ágyékának keménységét, ez azonban nem hogy riaszt, inkább mégjobban feltüzel, érzed hogy arcod lángokba borulva ég, Marcus tenyere már feneked símítja, közben továbbra is nyakad csókolja, olykor ajkai közé szívja vékony bőröd.

[Navaratna]

(Jadrána)

Majd le ég az arca. Homlokát Marcus mellkasához támasztja. Reméli, a másik megérzi a jelzést hogy állj. Csak egyszerűen, erősen átöleli a férfit, de már nem simogatja. Nem szól semmit, csak finoman a férfi ajkára csúsztatja kezét s ujjait a szájára szorítja. Nagyon jól esik neki ez az eufória, de lelke mélyen érzi, nincs még itt az ideje. Érzi, ha hagyná a továbbiakat, még jobban elfeledkezne magáról, és lehet, megbánná a rohanást.
<A test szeret a maga útján menni és néha hazug...kell az ész hogy megszelidítse és uralja...s kell a szív hogy értelmet adjon neki még ha naív is. Nem?>
Nem szerette volna ostoba beszéddel megtörni a csendet, csak a gesztusaival akarta kifejezni magát. Megsimította Marcus arcát és rámosolygott. Ez csak megerősítette őt abban, Marcus vágyik rá.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus már az első jeleket is rögtön felfogja, kezét visszacsúsztatja derekadra. Kissé megnöveli köztetek a távolságot, míg már nem ér hozzád altestével. Álltok így egy darabig, szép lassan mindketten lehiggadtok, bár a pír még ott van arcotokon, és még percek múlva is szuszogva és gyorsabban veszitek a levegőt. Marcus egy nagy belégzés után lassan fújva ki a levegőt mondja:

-Igazad van, ráérünk.

Azzal puszit ad az arcodra, és fejed a mellkasára hajtva símogatja hajad.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Hoztam neked kenőcsöt...-hozza szóba-...de nem tudom hova tettem le-néz körbe zavartan. Megköszörüli a torkát.
-Mutasd a nyakad. Másutt nem értek hozzád azok a lények?
Jadrána kicsit megkönnyebbült. Nem szeretett volna magában vagy a másikban csalódni s ez nem is történt meg Mosolyog s megsimítja Marcus karját. Nem agyal továbbiakon, hogy mi lesz most és mi lett volna ha. Feleslegesnek tartja.
Szeretne segíteni a férfi ellátásában, s ha kell, abban, hogy levigye a szennyesét. És azért szemügyre veszi Marcus szobáját is (kérek egy szobaleírást léci ).
-Már gyorsan javulok-célzo a saját sebére- Ettél már? Vagy előbb aludnál? Jó hogy épen visszajöttél.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Ahogy körbenézel a szobában, észreveszed azt, amit nagy ijedségedben eddig nem. A szobában megtalálhatók a már megszokott bútorok, azok pont ugyanolyanok mint másutt. Itt van még egy hatalmas fém láda, amiben valószínűleg a páncélját tartja, és mellette egy jó magas fegyverállvány, Egyetlen fegyver van benne, egy fekete színű méretes pallos, pengéjén még zöldes sárgás habszerű trutymó fénylik, ez friss lehet rajta. Ahogy körbenézel, az összkép láttán tudatosul benned, hogy a szobában az érdekes részleteken túl hatalmas rendetlenség van, az ágyra nehezen lehetne lefeküdni, gyűrött ruhák vannak ráhajigálva, az ágy mellett üres pohár árválkodik feldőlve, mellette egy kancsó. Az egyik széken zoknikat látsz, nem tudni hogy használtak vagy sem, az egész látványra a koronát egy félig megevett alma zárja, mely a kisasztalon árválkodik. Marcus vagy nem túl rendszerető, vagy nem nagyon ért rá rendet rakni, esetleg mindkettő. De hogy eddig nem nagyon róta fel ezt neki senki, az valószínű. Jócskán zavarba jön ahogy észreveszi vizsgálódásod:

-Ööö, kissé rendetlenség van, eredetileg én mentem volna hozzád páncélban...és hát nem jutottam oda, hogy rendet rakjak...A nyakamon kívül? Nem, szerencsére jól megúsztam... Igazán örülök, hogy javul a sebed *ebből a mondatából őszinte örömöt érzel ki, függetelnül attól, hogy még mindíg zavarban van* Tulajdonképpen szívesen ennék, aludni ráérek, csak átöltözök...*ismét zavarba jön, rájön hogy a felöltözés szó helyénhalóbb lenne*, szóval mindjárt felöltözök.

Azzal kinyitja a szekrényajtót, és amögött öltözködik, egy perc alatt kész is lett:

-Mehetünk. Remélem nincs túl gyomorforgató szagom, evés után gondoltam fürödni, mert a meleg víz után rögtön ágyba fogok esni.