Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Pontosan megfigyeli környezetét, hogy később emlékezetét segítségül hívva össze tudja hasonlítani a mostanival, és így hátha kiszűrheti az esetleges hasonlóságokat... Sigfrid kijelentésére hirtelen kapja oda fejét...*

- Ne érj hozzá! *de már késő*
- Afranc... *lép oda hozzá, nézi a kezét, néz bele a szemébe...*
- Jól vagy? Mit érzel?

*Majd maga is megtekinti a hajtűt... de csak egy pillanatra*

//Esetleg gorviki? Olyanul még tudok//

- Nagyon remélem, hogy nem ül rajta átok, mert akkor nagy bajban vagy... Azok eltávolításához pap kell, a mi hatalmunk kevés...

[Lianna Pentangelin]

Connak

Az írás ősibb mint a gorviki. Idegen betűk s így ismeretlen jelentés hordozói. Sigfrid fintorog.
-Fáj a fejem, de rendesen. De a karom már nem zsibbad. Nem szédülök, minden rendben.
A férfi arca ki volt pirulva. Ha bőréhez érsz, lázat érzel. Sigfrid igen hamar belázasodott.
-Átok?-kérdezte óvatosan Monica. Nathan kardot rántott.
-Összezúzzam a hajtűt?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Ősi írás, sosem láttam még ilyet. Mindenképp ki kell vizsgálni, addig nem pusztíthatjuk el. Sigfrid pedig máris lázas... valamilyen mágikus kór támadta meg a szervezetét... Papra lesz szükségünk, nagyobb hatalmúra. Egyikünk sem tudja kideríteni, hogy méreg vagy átok, és azok közül is melyik fajta. * Ha kell a tűtől arrébb húzza a testet, és gyorsan átvizsgálja. *

- A hulla tegnapi, tehát nem járhatnak olyan messze... A hajtűhöz kézzel senki sem érhet hozzá. Szerezni kell egy lapátot, és elvinni innen, a hullát pedig elégetni.
- Monica, vigyázz Sigfridre. Nathannal vigyétek a közeli faluba, és üzenjetek papért, ha kell Nathan használd a szellem nyelvét. Nincs vesztegetni való időnk... Nem kockáztathatjuk az életét. Én vágtatok utánuk, már csak hárman maradtak. Ha itt minden el lett rendezve Nathan segítségét szívesen veszem, éjjelre utolérhet, de te Monica maradj Sigfriddel... nincs apelláta.
- Domvik legyen veletek... *azzal lóra kap*
- Szélvész, rajtunk a világ szeme *mondja a lónak, és elvágtatnak...*

[Lianna Pentangelin]

Connak

A hullán sem jel, sem más külsérelmi nyom nem volt fellelhető. Ahhoz hogy a hullát elégessétek nagy hő kellettbvolna, nagyobb, mint egy sima tűzrakás.
-Nem haldoklom, rendben?-morrant Sigfrid. -De a így beijedtél, add fel nekem az utolsó kenetet, mert arra Monica nem képes.
-Dehogynem. Olyat lekenek az arcodra, hogy felfoghatod szentségnek is-tette csípőre kezeit a nő.
-Meggondolatlanság volt hozzányúlni-tette még hozzá.
-Monica, nem hiszem hogy puszta pofonnal segítenél. Menjetek a faluba be, mielőtt rosszabbra fordul az állapota és keressetek papot-csatlakozott véleményedhez Nathan is.
-Ha lenne oly szerencsénk, hogy hamar felépülne, jöjjetek utánunk, de ha nem, egyedül meg ne lássalak nyomunkba szegődni!-mutatott Nathan a nőre, aki kelletlenül bólintott.
-Én most önnel tartok, veszélyes talajra értünk. Sigfrid, ha magadnál vagy, beszéld majd el a nő esetét gyilkosságnál nem többnek, s temettessétek el a falusikakal. Nincs időnk ásogatni és hamvasztani. Ön kisasszony egy inkvizítor lánya, így hinni fognak önnek.
-Lapátot a semmi közepén amúgy is nehéz lett volna keríteni. Húzzuk le az útrúl, takarjuk le gazzal, aztán visszaküldünk érte másokat.-gúnyolódott Sigfrid. A favágók elmentek szekerükkel, egyedül voltatok a földúton. Ehelyett Nathan feltalálta magát: kardja lapjára ügyeskedte a hajtűt.
-Kérek egy szütyőt. Abban elfér. Con, elrakja? (N)
-Bolondok vagytok magatoknál tartani egy ilyet! Mi van ha puszta jelenléte is ártó, nem is kell hozzá megérinteni?-vitatkozott Monica.
S ez nem volt mesebeszéd. Bár felszentelt kardlapon nyújtotta közelebb a hajtűt a paplovag, a lüktetés visszatért a fejedbe.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nem, szó sincs utolsó kenetről, de nem lehet félvállról venni azt amit történt. Inkább kezeljük nagyobb biztonsággal az ügyet mint hogy komolyabb baj legyen. Nincs vita.

*Nathan beszédére csak bólintott, miszerint helybenhagyja...*

- Egy pillanat... *előkap egy bőrszütyőt...* De ez így nem fog védeni a rontás ellen... már érzem a hatását... várj... *kicsit távolabb megy, majd jelképét elővéve mormolni kezd...*

//Szertartás [Felszentelés]; Mp: 3; Erősség: 500; Az varázslási idő nincs leírva, de szerintem pár szegmensnél nem lehet több...//

- Na most, ennek elég erősnek kell lennie, hogy ellnálljon a tű hatalmának. Próbáljuk meg így....

[Lianna Pentangelin]

Connak

Áldás közben kis energiagombócot érzel a kezedben, amivel a szütyőt tartod, majd kiszabadul, s beburkolja a tárgyat. Ennek nincs látványos megjelenése, de te tudod, hogy sikerült. Amint belecsúsztatja Nathan a hajtűt, elmúlik a lüktetés. Még szerencse hogy gyakorlottan uralod önuralmad s a fejfájás nem zavarta meg koncentrációd.

Lóra ültök s máris sebesen vágtattok. Látszik, min járhat Nathan esze: ha odaértek, mit fogtok tenni? S ez a mostani eszköz mikre enged következtetni?
Tárgy, ami átkos lesz pár régi véséstől. A valaki biztos hogy tud írni olvasni, ismer legalább egy régi nyelvet,vagy egyet sem s csak pár sötét rovás ismerete van a birtokában no meg a mágia, amit képes írás útján tárgyra átültetni. Ott a zavaró vérmágia, amit banya nem birtokolhat, vagy eddig legalább is nem volt rá példa. Adott három nő előttetek, akik közül egy a Fekete Jáspis vezérének kell lennie. Akinek Hedda szerint két arca van... Tényleg egy benne búvó démon arcát látta a vajákos? Vagy tényleg tudathasadása lenne? Vagy valami egészen más? Szokatlan ötlet fészkelte be magát fejedbe: vajon embert lehet familiárissá tenni? Jóval értelmesebb egy állatnál, de elviekben lehetséges, pláne ha a megfelelő erő is rendelkezésére áll annak, aki erre készül? Mi van ha banya banyán végzett el szolgacsókot s nem egy kiválasztott férfin?
Délután az ég alja narancsárgába borult: szeles holnap lesz s hideg éjjel. A fák lombjai feketévé meredtek a lenyugvó nap fénye előtt.
...s varázsütésre madárfelhő szállt fel a fákról. Nathan megállította lovát. A madarak felhője dagadt és dagadt. Ennyi madarat még az életben nem láttatok. Majd a felhő a balkézre elterülő erdőről távozott jobb kéz felé, átrepülve feletetek. Nathan hunyorgott felfelé:
-Nézd! Akár az erdő összes madara lehetene. Ez nem egy fajtából álló sereg!
S valóban. Volt ott pintytől cinkén át sasig minden. A madarak elhagyták az erdőt. Rossz ómen. A paplovag elszántan a fák felé nézett.
-Szerinted jól gondolom...?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Hosszasan agyal amíg vágtatnak, újabbnál újabb ötletek ütik fel fejüket, egyre vadabbak... A hűlő levegő ellen összébbfogja köpenyét...*

***

*Madarak rebbennek... rengeteg... egész felhőnyi... Maga is visszafogja a lovát, úgy bámulja a sereget...*

- Domvikra, nem csak lehet, hanem az is. Valami történt odabent. Ez biztos... Itt lesznek a banyák... Menjünk nézzünk be.
- Ha összefutunk velük, a vezetőjükre ne sajnáld hatalmad, kiálts rá, hadd borítsa be testét Urunk Szent Tüze...
- A lovakat hagyjuk kint, az erdőben úgysem érünk velük semmit...

[Lianna Pentangelin]

Connak

Néma csend fogad a fák között. Csak nem a többi állat is elhagyta? Kis idő múlva lüktetni kezdett a fejed. Nathan is fintorgott. Ő is érezte. Majd láttátok is: a fák lelógó ágain rengeteg fadarab lógott felkötözve, mindegyiken rovások éktelenkedtek. Nathan óvakodot attól, hogy hozzájuk érjen. Lovaitok az első fadarabnál lecövekeltek. Ezek nem fognak tovább menni. ha leszálltok róluk, igyekeznek az erődtől eltávolodni. Hiába, az állatok megérzik a rosszat.
-Con, legyünk óvatosak. Ez a madársereglet több mint feltűnő volt. Csalétektől tartok.
Menekülnek, céljuk a főváros. Ha banya lennék, nem követnék el ekkora hibát, hogy felfedem a jelenlétem, megadom a pontos helyem s látványosságot keltek.
A fákon kórusként zizegtek a száraz levelek. Lehűlt a levegő, de nem természetellenesen, hanem mert eljött az este. Még van fény, de inkább félhomály ez. Az egyik kidőlt fa törzsén ült valaki. Egyedül volt. A cserjétlen bükkös átlátható volt. Vagy ki tudja, nem-e áll valamelyik törzs mögött még 2 nő. Nathan látja, azonnal fordulsz vissza, nem tiltakozik.
-Én tovább megyek. Ha fertályórán belül nem jönnék ki az erdőből, azonnal hagyd el ezt a helyet!
S meg sem várva válaszod, indult is.Nem sajnált le téged, tisztában volt azzal, hogy ugyan boszorkányvadász vagy, azért nem veterán. Ő sem volt veterán, de paplovagként előrébb járhat mint te.
A lovakat megtaláltad, mind a kettő egymás mellett majdhogynem megszeppenten álldogált az erdőtől ötveny lábnyira.
Vakító fény tört elő a fák közül. Ez csakis Nathan lehetett az. Érezted ahogy a adrenalin és a várakozás elönt téged. Valaminek történnie kell, mégha semmit nem is hallottál. Mélyebben besétálhatott. Majd a fény kihunyt és nagy lett a sötét. Még a lovak is feszülten figyeltek. valami felröfögött mellett, kis híján megugrottál. Sündisznó volt.

[Iymer]

- Végig, az egész útun kell viselnie, kisasszony. Igaza van Dentasnak. Amikor először vette fel a süvegem, még igencsak örült neki. Nézze, kisasszony! Abban semmi érdekes nincs, hogy egy jól öltözött urat - nézek a piktorra - négy katona kísér. De ha egy ifjú, roppant csinos hölgy is velük van, már sokkal több kíváncsi szemet vonz, abból pedig előbbb-utóbb baj kerekedhet. Mondanak az emberek mindenfélét, főleg ezekről az új jövevényekről. Azt mondják, megtértek, de hát kutyából nem lesz szalonna.

Amikor Elennia a lovával elvágtat, az én számat is elhagyja egy káromkodás. Nem beszélve a zsiványoról. De mivel Elennia már náluk volt, sok mindent nem tehetünk, így Siken kérdésére szinte semmit sem tudok mondani:
- Imátkozzunk, Siken, de igazítsd meg a kardod, hátha kelleni fog...

Elennia üzleti ajánlata engem is igencsak meglep
- Hogy ebből mi lesz - mormolom magamban.
Természtesen engem is érdekel, mi történt, és amikor végre nagy nehezen megfejettem, egy halkabb elismerőt füttyentek. Igyekszem egyik-másik útonálló lovának pár jellegzetességét megjegyezni, ne fussunk beléjük ma este is. Amikor továbbengedtek, a lehető leggyorsabban elindulunk, és ezútal haladunk is, ilyen olcsón nem ússzuk meg legközelebb. Hátra-hátranézek, mit terveznek immár a hátunk mögött ezek a latrok, és közben elismerem Elenniának a tettét:
- Valóban ügyesen kihúzott bennünket a csávából, amibe - köhintek egyet - kerültünk. Magának ilyen kirakósat is tanított Cestin atya? Hogy kell ilyeneket csinálni? - igazán érdekel, még sohasem láttam ilyesmit.

Az első lehetőségnél, ahol forgalmas útkereszteződés van, vagy köves, sziklás az út, elfordulunk egy másik útra, és azon megyünk Shadlekbe. Meg hát időhúzásnak sem rossz nem a legrövidebb úton menni.
- Domvik a tudója, mit terveznek még ezek a latrok, akár utánunk is jöhetnek. Jobb, ha a másik úton megyünk. És hogy ne teljen ennyire lassan az idő, hátha van a piktor úrnak vidámabb története is...
Ha valaki mesél út közben, akkor talán nem tűnik fel Elelniának, ha lassan-lassan viszafogom a lovat. Ha gyanítom, hogy észrevenné, újra meggyorsítom, ne legyen több ilyen elszaladása. Nem akarom feszíteni a húrt.
<Így út közben nem lelnek ránk Cossino úr emberei, de hogy Shadlekben Rufusznál is keresni fognak, az biztos. Már ha elindultak egyáltalán.>

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Jó, viselem, viselem-egyezett bele fintorogva Elennia.
A zsiványok vezetője csak vigyorogva nézett utánatok, mint aki jól szórakozott, de sunyiságot nem láttál ebben.
A lány elégedetten nézett előre:
-Ez puszta matematika. Számokkal való játék. Egy kis ész meg összeadás kell hozzá s a számok ismerete. Te meddig tudsz elszámolni?-nézett rád kíváncsian.
Társaidnak lövése nem volt a számokról, de a piktor fellelkesedett.
-Én egyszer elszámoltam százig.
-Kizárt-rázta fejét Elennia.
-A száz az sok?-hunyorgott Dantes.
-Mi az a száz?-vigyorogtt Siken.
Útkereszteződés az bizony akadt, s tudtad, bár jobbra a földek felé kerülővel, de eljuttok Shadlek városig. A piktor közben valami zsiványos kalandos történetbe fogott bele, ami lekötötte a lány figyelmét és nem vette észre a lassabb tempót.
Késő délután pedig feltűntek Shadlek falai...

//Folytatás Shadlek városban//

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Óvatosan haladnak az erdőben, de az erősödő fejfájás, és az egyre furcsább jelek biztossát teszik számára hogy csapda. Javaslatára Nathan nem hallgat, így egyedül fordul vissza....*


<Ez így nem lesz jó... nagyon nem.>

*Vakító fény, ez az a pont amikor nem tud tovább várni. Mendráját előkapva rohan vissza...*

<Bassza meg.... Nathan tarts ki>

[Lianna Pentangelin]

Connak

A sietést még egy tényező lassítja: fagyökér. Csattansz egyet az avarban, de mint a rugó, pattansz is fel ismét. Elsuhansz a rovásos fadarabok alatt, már ahogy vértben ez megoldható. A fejfájás visszatér de kit érdekel most!
Egy nagydarab alakot látsz nekitámaszkodni egy kidőlt fa törzsének. Alig látsz a beállt sötétségben. Egy másik nálánál kisebb alakot szorít le a fatörzshöz, hátracsavart karral, arccal a fatörzsnek. Elég összecsuklottnak tűnik az illető.
-Leütöttem...-hallottad Nathan hangját-De sok vért veszítettem...ez a szuka vérmágiát csinál! Tűnjünk el innen, megfertőzte az erdőt a botjaival!
Nathant az utolsó pár méteren már támogatnod kell az erdő szélén, ott aztán össze is zuhant. Itt már a két hold, bár nem teljes egyik sem, együtt ad annyi fényt, hogy lásd: a paplovag arca, feje csurom vér, attól iszamos a mellvértje is.
A nőszemélyt nem gyengén fejbevágta ám Nathan: úgy néz ki, kardmarkolattal művelhette, a nő feje be volt törve, de nem halt bele. Korra úgy 40 felett, inas testalkatú, nem kifejezetten szép, szóval ez biztos nem a testével űzte az ipart. A haját fülig érőre nyírta, s volt egy karika a jobb orrcimpájába fűzve. A körmeit tövig lenyírva hordta, elég férfias viseletben leltétek: nadrágot hordott, durva anyagú dísztelen tunikát, csizmát. A színeket fény hiányában nem vetted jól ki, így hogy van-e x az ajkán belül vagy nincs, azt sem.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Jól van, ne beszélj... takarékoskodj az erőddel... húzzunk innen... *a lehető leggyorsabban hagyják el az erdőt... Amikor Nathan összezuhan a nőt a földre ejti, és a paplovaghoz ugrik... kitapintja a pulzusát... Ha elég erősen ver, egyenlőre a nővel törődik. Hasra fordítja, beköti a száját, a háta mögött összeköti a kezeit, majd lábát felhúzva a bokáit a kezeivel... Gyorsan gúzsba, nem a legtökéletesebb, de úgysem fog virgonckodni... Ezután újra Nathanhoz lép, megpróbálja lehámozni a vértjét, vagy legalább a fejét/arcát megtisztítani... A sötétben ez kissé nehezen megy, ezért a leggyorsabb megoldást választja. Imába kezd, Domvikhoz fohászkodik, hogy Szent fényével segítsen rajtuk*

//Szent Fény; Mp:3 ; Időtartam: 6 kör //

//Persze fél szemmel a banyát/papnőt? figyeli//
*Majd mikor sikerül felmérnie a sebesülést maradék energiáját Nathan gyógyítására fordítja...*

//Gyógyítás: Mp:12 ; +6 Ép +12 Fp //

- Tarts ki... hahó... jobban vagy? *rázogatja*

[Lianna Pentangelin]

Connak

Az utolsó szó kiejtése után fénybe borult a medálod és az szolgáltatja most a világosságot kis lámpás módjára.
Nathan sebei, ami már látszik, hogy apró vágásokból állt, lassan behegedtek. Nem a sebek voltak itt súlyosak, hanem a vérveszteség. Rövid idő alatt irreálisan sok folyt ki belőle. Ez több mint természetellenes. Gyenge volt, csak hevert a nedves füvön lehunyt szemmel, s lihegett.
-Magamnál vagyok, de inkább nem állok fel. Még megszédülnék. hasogat a fejem, az étkot biztos elkaptam, de majd egy jó pap leszedi. Te hogy vagy?
Tompa lüktetés neked is kijárt, így te is érintett vagy a nőci "ajándékában". A satrafa eszméletlen. Nathan vért nélkül már jobban tud levegőt venni.
-Most mi lesz? Itt éjszakázunk a hidegben, vaksötétben? Ez a kis fény nem sokáig marad meg-nézett rád törődötten a lovag. Szemei láztól csillogtak.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nem isten ments, nem akarlak mozgatni... a gyógyítás valamelyest regenerálta a szervezeted, de nagyon sokat kell pihenned...
- Ahogy érzem én is kaptam az átokból, nincs erőm, elhasználtam mind, a fény bármely pillanatban kihunyhat. Gyújtok fáklyákat...

*Azzal a lovához lép, két fáklyát vesz le, leszúrja maguk mellé és meggyújtja, hogy legalább fénye legyen... majd megnézi a nő pulzusát...*
- Ezek a vágások, ez az intenzív vérzés... *suttogja maga elé, és gyűrűt, medalion keres a nőnél*
- Papnőnek kellene lennie... itt kell legyen a jelképe... *ha megtalálja a hajtű mellé "bezsákolja" *

*Majd visszatér Nathan mellé... *

- Fényünk van, tüzet tudok gyújtani, de mindketten betegek vagyunk... Nem tudom, hogy rajtam mikor üt ki a láz... Ha tudsz még koncentrálni próbálj meg elméddel üzenni Sigfridnek... Ők vannak hozzánk a legközelebb, ha eszméleténél van hozhatnak segítséget... addig kihúzzuk valahogy... jobb ötletem nem nagyon van... De még gondolkodom, hátha mégis eszembe jut valami jobb

Takarókat vesz elő, amit Nathan alá és főlé tesz... és megpróbál egy kisebb tábortüzet rakni...