Gorgun a törplelkű.
Kor: 23
Nem: Hím
Faj: Fél elf
Kaszt: Harcos
Előtörténet:
Gorgun történetének már a kezdete is igen érdekes. Anyja a békés és bőséges nyáron találkozott falujában egy idegennel, aki nem volt ember, de mégis hasonlított az emberekhez, mert ő elf volt, egy a hosszú életűek közül. Az elf és az ember első látásra egymásba szerettek, olyannyira, hogy az asszony az elffel tartott, mert az nem volt hajlandó a faluban maradni. De hogy miért, azt nem árulta el. Bár hamar kiderült - tán túlságosan is hamar. Még csak egy hete voltak úton, mikor beérte őket az elf végzete egy fejvadász képében, ki már régóta vadászott reá. Az apa élete árán menekvést biztosított az emberi asszonyának, ki így igen messzire került. De az asszony nem is tudott róla, hogy a sötét végzet már nem üldözi, mert megtalálta amit keresett uránál. Így tovább menekült terhesen is, pedig már nem nagyon bírta. Az a szerelem, melybe beleesett, örök tűzként égette lelkét, s hogy szerelme oly gyorsan eltávozott, ez a láng még izzóbb volt. Így jutott el Tarin lábához, hol megszülte gyermekét.
Születése napján az ősz derekán járunk. Egy hideg napon édesanyja egyedül világra hozta gyermekét egy óriási tölgy alatt, Tarini királyság hegyeinek lábánál. Arra még volt ereje, hogy kopott köpenyébe burkolja, mielőtt a vérveszteség miatt eszméletét vesztette. Ekkortájt járt arra Morgothor. a hírneves törp kürtővadász. Rájuk talált, s hazavitte őket otthonába, megmentve ezzel mindkettőjük életét. Furcsa mód az eleinte csak pár hétre tervezett vendéglátás (míg az anya fel nem épül) tovább nyúlt. S eltartott 23 évig. Legalábbis Gorgun ekkor hagyta el Tarin tárnáit.
Addig a napig ott élt Morgothor házában, fiai közt, s olyan nevelésben részesült, mint a törp fiak. Anyja vele maradt és Morgothor házának szolgálója lett, de nem kényszerből, hanem önként cserébe, azért hogy a törp elrejti őket a külvilág elől, s fiát felneveli. Gorgun gyorsan tanult és nehezen felejtett. Nem csak a harcot tanulta a házban, hanem Morgothor öccsének Meragothnak művészetét, a kovácsmesterséget is elsajátította. Ugyan a törpök akarták, hogy Gorgun tanuljon egyebet is de, az anya ezt megakadályozta, s a nyelvek közül is csak azt tanulhatta meg min a törpök egymás kőzött szólnak. Ugyanis az anya örökkön rettegett képzelt üldözőjétől, ura végzetétől, ezért nem akarta, hogy gyermeke valaha is elhagyja a biztonságos helyet. De Gorgun szívében a vágy egyre erősebb lett, hogy lássa a külvilágot, s megtapasztalja a napfényt, a szelet, a tengert és a virágok illatát. De legfőképp arra vágyott, hogy felkutassa homályos múltját, melyről anyja semmit sem volt hajlandó mondani. Nem azért, mert titkolni akarta volna előle, hanem mert a fájdalom, mely lelkére tört, ha felidézte a régmúlt történéseit, nem hagyta, hogy elmondja fiának a történetet, mely annyira érdekelte őt. Gorgun nem nyughatott, ezért engedélyt kért anyától és Morgothortól, hogy elmehessen a felszínre megtapasztalni a világot és lerántani a múltját takaró leplet. Morgothor nem örömmel (hisz aggódott érte, mert fiának tekintette a törplelkű), de engedett, mert tudta, hogy az ifionti vér hevessége kordába nem szorítható. De anyja nem akarta elengedni. Mikor mégis maga mögött hagyta a házat, hol felnőtt s békében élt, anyja nem bírta visszatartani fiát csakúgy, mint a rettegést, hogy elveszti őt. Ezért utána indult a világba, pedig szentül megfogadta az istenek nevére, hogy Tarin tárnáit és a biztonságot el nem hagyja önszántából sosem. Az istenek pedig akkor meghallgatták az esküt, és megszegésért nagy árat kellet fizetnie. Elvesztette józan eszét és minden tudását, ami valaha volt a világról. De felért, s maga mögött hagyta Tarint. Akkor, mivel nem emlékezett céljára, sőt még arra sem, hogy merre van, s hogy honnan jött, kétségbeesett és lélekszakadva rohant, míg csak lába bírta s ki nem futott alóla az út. Akkor összeesett, s eszméletét vesztette. Mikor magához tért, Hengetron házában találta magát, ki a környéken élt, mint földes gazda. Ő befogadta az asszonyt, aki ott is maradt az új otthonában halála napjáig. Ez alatt Gorgun elérte az első várost, mely nagy volt és díszes. Ugyan nem értette az emberek nyelvét, de elámult, hogy mily hasonlóak azok őhozzá. Végül Meragoth tanácsát követve elment a térre, hol tucatnyi kapuból jöttek s mentek az emberek. Majd megkereste azt, mely Erionba visz. Így kezdődött Gorgun a törplelkű utazása…
Kinézet:
190 cm magas. Barna hajú zöldszemű. Félelf akin ez nem látszik, inkább embernek nézi mindenki. Arcra nem szép, sőt az emberek közt rondának mondanák. De a törpök közt ez nem igen nyomott a latban. Nem túl vaskos a teste, inkább szikár és izmos, kifejezetten vékony. Hangja mélyebb a megszokottnál. Haját hátrafogva kontybafogva viseli. Ruházatán látszik, hogy bár nem szép de tartós, strapabíró munka. Hátára kötve egy kéznyílpuska, míg kezében folyton csatabárdját szorítja. Ruházatának legfőbb színei a barna és fekete. Ruházata a következő darabokból áll: Barna puha bőrcsizma, gyalogláshoz kiválóan alkalmas. Egy fekete szövetnadrág melyen látszik, hogy nem a kényelem, hanem a tartósság volt a cél készítésénél. Felső testét barna ingje és szürke köpenye takarja. Oldalán van még egy tegez melyben nyilait tartja. Mindezen ruhadarabok alatt gondos megfigyelő felfedezheti, a sodronying csillogását vagy hallhatja csörgését. Legalul pedig a bőrébe tetoválva viseli Morgothor házának címerét a bal lapockáján.
Jellemrajz:
Gorgun, jellemé és gondolkodását a törpök és anyja alakította. Oly módon hogy minél inkább bele illjen Tarin társadalmába. Így erkölcsös, jóhiszemű, törvénytisztelő felnőtt vált belőle. Aki azonban nem veti meg a sörözéseket és egyéb földi örömöket sem.