Úttalan utakon, az ország földjét járva...

[A Dorcha]

Vengének
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délelőtt

*Könnyen találsz gallyakat, száraz ágat... sokáig ügyeskedsz mire sikerül tüzet gyújtanod, hisz valamennyire nedves még minden, nem száradt fel teljesen a harmat. Kitartásod meghozza gyümölcsét, láng lobban, s ahogy pakolgatod rá a szárazabb ágakat annyira nem is füdtöl, és szépen éled... Közelebb kuporogva átfagyott lábad és kezeid is megmelengeted, s mikor már csak a parázs izzik végre nyársra húzod a halat, és türelmetlenül forgatod, hogy süljön már minél hamarabb.

A kis mókus mindeközben téged figyel, majd elcsatangol... felrohan a legközelebbi fa törzsén, és már nem is látod...
Még nem sült át a hal, de nekiesel, hisz farkas éhes vagy... A másodiknak csipegeted az utolját mikor újra előbukkan a kis mókus, szájában egy méretes makkal, és melletted ő is rágcsálni kezd.

Reggelidet befejezve szomjadat oltani a folyóhoz bandukolsz, s annak tiszta vízével öblíted étked. Ahogy a távolba nézel láthatod, hogy a folyó egy tóba torkollik...*

[Catti Brie]

/Venge/

*Csalódottan látja, hogy a kis mókus eliramodik a sűrű felé, ám felderül az arca, mikor az visszatér hozzá.*

- Szóval csak utánpótlásért mentél, komám. Tudod, azért örülök, hogy nem hagytál faképnél te is - szól hozzá kedvesen.

*Fért volna több étel is a gyomrába, de ha nincs, hát nincs. Gondosan eltapossa a tűz maradékát. Iszik jócskán a folyó friss vizéből, aztán elgondolkodva a távolt fürkészi.
A messzeségben mintha egy tavat látna elterülni.*

<...vajon milyen tó lehet az?...jó lenne tudni, egyáltalán merre járok...>

- Mit szóltál hozzá, te kis szélvész, ha közelebbről is megnéznék azt a tavat? - kérdezi kis barátjától.

*Hirtelen elhatározással összepakolja a holmiját. A mókust a tarisznyába tessékeli, de annak egyértelmű tiltakozására inkább a vállára ülteti, kissé morózusan söpörve le magáról a makk maradékát.
Most már van határozott célja, ezért jókedvűen, sietős léptekkel elindul a folyó mentén, a messzi tó irányába.*

[A Dorcha]

Vengének
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délben

*Jó hosszú sétának nézel elébe... nincs is olyan közel amennyire annak látszik. Ki tudja mennyit sétálhattál... a nap már delelőn járhat mire elég közel érsz a tóhoz. Csend honol, béke és nyugalom... rég nem éreztél ilyet. Mókusod néha fészkelódik a válladon, szalad át egyik oldalról a másikra, vagy pattan le a földre, de mindig visszatalál.... valahogy kötődik hozzád. Út közben találsz erdei gyümölcsöket... amikből még tudsz falatozni... Ahogy közeledsz a tó melletti tisztáshoz egy ló horkan fel... van itt valaki... s ahogy elnézel a fák és bokrok közt szembenézel egy fiatal férfival...*

//Yokomoto lesz az... majd kölcsönös karileírást kérek tőletek //

[A Dorcha]

Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, délben

*A délelőttöt rajzod tökéletesítgetésével töltöd, ám az őz tovább áll, így már emlékezetből kell befejezned műved... Majd szokásos gyakorlataidhoz kezdesz... dinamikus mozdulataid nyomán kardod szinte szeli a levegőt. S végezetül meditációba mélyülsz... ki tudja meddig tartott, hisz számodra teljesen megszűnt a külvilág létezni... de lovad horkanása billent vissza... Valaki más is van itt!

Ahogy oldalra pillantasz, a sűrűben egy fiatal gyermeket pillantasz meg, fiú, leány... nem tudni... egymás szemébe bámultok.... ki tudja melyikőtök rémült meg jobban...*

//Venge lesz az... majd kölcsönös karileírást kérek tőletek //

[Catti Brie]

/Venge/

*A tó nagyon nehezen akar közeledni, de végül mégiscsak megérkeznek. Venge már iszonyatosan fáradt, léptei lelassulnak.
A mókus talán kevesli a tempót, mert időnként előreszalad, ám a lány nagy csodálkozására mindig visszatér hozzá.*

- No, te kis szélvész, mégiscsak jobb a vállamon? És én kinek a vállán pihenhetnék meg?;)

*Ebben a pillanatban meglát egy kedves kis tisztást a tó partján. Csend van, nyugalom. Szinte hívogató a tisztás füve.*

< hmmm...azt hiszem, itt pont jó lesz megpihenni...eleget gyalogoltam ma...talán nem annyira hideg a víz...jó lenne már megfürödni is...>

*Végignéz magán, viseltes öltözékén, amely árulkodik a hosszú gyaloglásról, bokrokban alvásról.
Lábbelije már mindenre hasonlit, csak sarura nem. Valamikor barna köpenye inkább közelít a feketéhez mint a szürkéhez, ráadásul szaga árulkodik a reggeli halcsenésről ugyanúgy, mint a kis potyautas étkezési szokásairól. Alatta szintén sötét, meghatározhatatlan színű férfiing.
Nadrágja, amely valamikor egy fegyverkereskedő ruhatárába tartozott, vízért-szappanért kiált. A derekára kötött bőrtok is látott jobb időket, bár a benne lévő tőr most is makulátlanul fénylik. Sajnálhatja is az a kereskedő, hogy nem vigyázott rá jobban - biztosan nem olcsó portéka volt.
A lány felsóhajt, és kihúzza magát mind a 160 cm magasságával.*

<...no, de először nézzünk valami pihenőhely után...>

*Éppen a tisztás felé indulna, mikor egy ló horkantását hallja meg. A bokrok rései közt átnézve megpillant egy fiatal férfit, aki éppen szembenéz vele.
A lány megtorpan, ijedten hátrahőköl.
Nem számított más emberre ebben a nagy csendességben.
Tanácstalanul áll. Nem tudja, elfusson, vagy mégis maradjon.*

[Sion]

(Yokomoto)

*Ugyan nem makulátjan, de meglehetősen tiszta, sötétkék kimonót hord ez a "sárga" ember, ki hátát egy fának fordítva, látszólag embertelen pozícióban, magába mélyedve ül, amikor hirtelen felnéz és észreveszi a... Hmmm... Talán lányt... lova nem messze van tőle kipányvázva, gondosan ügyelve hogy mindíg legyen előtte legelnivaló. Cókmókja egy kis felállított sátron kívül nem látszik s a környéken egy gondosan ébren tartott, kövekkel körberakott tábortűz parazsa világlik. A lányhoz tiadlani, majd ha nem sikerül, közös nyelven szól:*

-Üdvözletem hölgyem! A mevem Mubayashi Yokomoto. - *áll fel és tisztelettudóan meghajol a jövevény felé* - Kérem! Jöjjön közelebb bátran! Hadd hívjam meg táboromba... - *szólnak belőle az etikett jól berögzült traktusai* - sajnos teával nem kínálhatom, ellenben egy kis sake- val rendelkezem ha óhajtja...

*Az igazat megvallva évekkel ezelőtt, még a családi fészekben egy ilyen csavargónak még a közelébe sem mehetett volna, de a sereggel sokmindent látott és egy kis társaság mindíg jól jön...*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány alaposan szemügyre veszi a férfit. Soha nem találkozott még ilyen fura szemű és kinézetű emberrel. Lopva összehasonlítja kettőjük ruházatának állapotát, s az eredmény erősen elgondolkodtatja.
Most végre alaposan körülnéz.*

<...no nézd csak...ló, sátor, tábortűz...ahol tűz, ott talán valami étel is akad ..>

*Az udvarias köszöntésre bátortalanul közelebb lép, majd megpróbálja legjobb formáját hozni
Igyekszik a meghajlást is utánozni, miközben közös nyelven megszólal.*

- Üdvözletem, Uram - zavarában torkát köszörüli - Az én nevem Venge, ez meg itt a vállamon a kis barátom. Bizony rám férne a tűz melege, meg egy kis pihenő, elég sokat gyalogoltam ma.
A teát szivesen elfogadtam volna, de ezt a sa...se...sakét nem ismerem.
Inkább csak elüldögélnék itt a tűz mellett, ha tényleg nem zavarok.

*Tesz még néhány lépést előre, de közben gondosan ügyel, hogy háta mögött szabad maradjon az út, ha esetleg mégis el kellene menekülnie - sose tudhatja az ember, kivel akad össze.*

[Sion]

(Yokomoto)

-Jöjjön csak közelebb nyugodtan! Kérem foglaljon helyet. Hogy a Sake? Rizspálinka, de vízzel is szolgálhatok... Igen látom hogy hosszú út áll maga mögött! Megkérdezhetem merre tart? Tudja nem sokat látni errefelé külhoniakat...

*Közben pedig tölt a lánynak amit kér...*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány szinte ledermed a számára szokatlan magázás hallatán. Eddig minenki tegezte, legtöbbször csak igy szólitották: hé, te Tökmag!
Nem mondhatni, hgoy rosszul esne neki, de nem győzi zavarát leplezni.
Persze, megpróbálja megjátszani, mintha ez volna neki a természetes *

- Ööö...köszönöm a szíves meghivást...ööö...Uram...Inkább csak egy kis vizet kérnék.
De tényleg nem vagyok terhére?

<...ez furcsa...miért ilyen kedves hozzám?...eddig mindenki inkább elzavart...lehet, hogy akar valamit?...jó lesz vigyázni...>

*Leül a férfi közelébe, közben nyakát nyújtogatva figyeli a rajzot, ami a másik mellett, a földön hever.*

- Mondja, Uram, ha meg nem sértem...mit művel? Mi az a rajz? Talán valami térképet rajzol? Mi lehet itt annyira fontos? Nem látok sem érdekes utat, sem bármi mást, amit érdemes lenne papirra vetni.
Éa miért ez a nyakatekert póz? mit művel itt, látszólag a semmibe bámulva?

*Közben megpróbálja jobb belátásra bírni a kis mókust, mert az mindenáron igyekszik megkóstolni a rajzot.*

[Sion]

(Yokomoto)

-A terhemre? Nem... Miért kérdi? Csak nem tettem valami illetlent?

*Közben feltűnik neki h a mellette heverő rajzot mustrálja mind a lány, mind a barátja, így felveszi azt és a lány felé nyújtja... (gondolom a mókus iszkol inkábba )*

-Tessék! Nézze csak meg nyugodtan... Nem, én nem vagyok térképész, éppen csak a táj tatszett meg, így gondoltam papírra vetem...

-Nem, ez nem nyakatekert póz... Meditációs tartásnak hívják és ami azt illeti, eléggé kényelmes ha az ember megszokta. Segít ellazulni és felszabadítani az elménket...

[Catti Brie]

/Venge/

- Meditációs tartás??? - elkerekedő szemekkel néz, nem hallott még ilyesmiről. - És tényleg nem fárasztó? Nekem bizony elzsibbadna kezem-lábam, ha így kellene ülnöm.

*Közben a mókust igyekszik megnyugtatni, amely a papír zörgésétől és az idegen ember hangjától kissé izgatottá válik.
Szemügyre veszi a rajzot, majd homlokráncolva és csibészes tekintettel, gonoszkodva megjegyzi:*

- Nos, Uram...érdekes táj...bár engem inkább egy legelésző őzre emlékeztet

*Iszik egy jóízű kortyot a felé kínált vízből.*

[Sion]

(Yokomoto)

*Mikor a lány a meditációs testtartás valószínűsíthetően rá gyakorolt hatásairól beszél, csak mosolyog. Mikor pedig a legelésző őzről, kicsit romlik a kedve, ugyanis tervei szerint jobban kellett volna látszani a képen annak a ténynek h a nevezett állat éppen iszik... Nos lehet h nem ez a legjobb képe, de sz mindenképp igaz h van még mit tanulnia.

Közben nekiáll feléleszteni a tüzet, hisz az esték még hűvösek ilyenkor. A lovát is ellátja, leviszi a tóhoz és megitatja. Természetesen nem zavarja ha a lány és barátja vele tart, de nem az a beszédes fajta és nem tudja mit is kéne mondania egy ilyenforma lánynak, azt pedig láthatóan nem akarja elárulni merre tart, hiszen elsiklott a kérdés felett. Mielőtt estére érve leülne a tűzhöz ő is lemegy a tóhoz megtisztálkodni, ha kicsit felületesen is. Ezután előveszi az elemózsiaáját, de mielőtt hozzákezdene így szól a lányhoz:*

-Ha gondolja tisztálkodjon meg nyugodtan ön is. Biztosíthatom hogy nem kell tőlem tartania.

-Megoszthatom önnel szerény vacsorámat?

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány hálás pillantásokkal kiséri a férfi mozdulatait, amíg amaz a tüzet élesztgeti.
Valóban, kissé lehűlt a levegő, ahogy az már ilyen koratavaszi délutánokon szokott.
Kis bűntudatot érez, amint a képhez fűzött megjegyzése miatt a másik elkomorult arcát megpillantja. Amikor a férfi a lovával a folyóhoz indul, Venge is felpattan. Nézelődik, hogyan is tehetné hasznossá magát, egyelőre teljesen sikertelenül*

<...valamit nekem is tennem kéne...annyira udvarias...annyira igyekszik a kedvemre tenni...remélem, nincs semmi hátsó szándéka...ritkaság manapság...>

*Hirtelen ötlettel elindul tűzrevalóért a fák közé. Jókora nyalábnyit összegyűjt, majd elindul a lovát itató Yokomoto után.
Amint egyedül marad a tóparton, gyorsan, de csak felületesen megmosakszik - igencsak hidegnek bizonyul még a víz.
Felfrissülve tér vissza a tűzhöz, de a felkínált ételt már nincs képe elfogadni.
Zavartan tiltakozik, mondván, hogy útközben már eleget evett.
Köpenye zsebében talál még néhány szem mogyorót, azt felkínálja a mókusnak, majd gondolataiba mélyedve bámulja a tüzet.
Közben igyekszik eltitkolni, valójában mennyire éhes.*

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, késő délután

*Pillanatok alatt eltelt az a pár óra, de hiába hosszabbodnak már a nappalok, az éj vészes gyorsasággal közeledik. Előfutára a hűvös levegő... Tüzetek szerencsére ad annyi meleget, hogy kellemes hőmérséklet van körülötte. Vengének ez nagyon is jól esik... Szépen szürkül az ég alja, s lassan a Kék hold is megmutatja magát. Az ég kristálytiszta.... hűvös éjszaka ígérkezik...*

[Sion]

(Yokomoto)

*Nos ugyan ő nem így gondolta a tisztálkodást, de ha a hölgy így érzi jól magát ám legyen. Biztosan rossz tapasztalatok vezetik... Ugyan van olyan tapasztalatlan hogy ne vegye észre mennyire éhes is a másik, azonban neveltetése nem engedi hogy egyedül egyen társaságban...*

-Kérem vegye el... Nem szeretek egyedül enni és örülnék ha csatlakozna! - *nyújt egy cipót és némi sajtot a lány felé, s ha még most sem venné el, hát leteszi a közelében valami tiszta helyre, jelezvén hogy erről nem kíván vitatkozni.* - Érdekesnek találom hogy bár származását tekintve helyinek tűnik, nem ismeri a nyelvünket... Külföldön nőtt fel talán? *próbál beszélgetést kezdeményezni, de ha nem megy nem erőlteti, s jobb híján valamely könyvét veszi elő, majd a tűz fényénél olvasni kezd...*