_______________________________________________________________ JK: Miro Helyszín: a Horgas Hóhérban Időpont: dél környékén _______________________________________________________________
*A rendelt ebéd sehol, és senki sem állít meg amikor utánuk indulsz. Kilépvén a fogadó ajtaján egy kicsit kutakodnod kell szemeddel, hogy felfedezd a két férfit. Segítőd áll, bal keze ökölbeszorítva, testartása fenyegető az előtte térdeplő és földig hajoló férfire nézve. A térdeplő mintha valamit nyöszörögne elég erőtlenül a fölé tornyosuló alaknak...
A tér szélén vannak, a fogadó sarkán egy szűk utca bejáratának tőszomszédságában. A járókelők vagy csak szimplán elhaladnak mellettük, mintha nem is vennék észre a jelenetet, vagy csak odapillantanak és mennek tovább a dolgukra - nem törődvén az ott történtekkel.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Nem adom jelét, hogy észrevettem volna a komor arckifejezést. Csupán bólintok, hogy nyolckor itt leszek. A vizslató, hideg tekintetre egy kis gyerekmondókát kezdek ismételgetni gondolatban és szelíd arccal, nyílt tekintettel tűröm a pillantását.*
<Én elmentem a vásárba...>
*Ahogy visszatér a pajkosság és az élet csillogása én is elmosolyodom kissé helytelenítve az újabb "ajánlatot". Azért nem mondanám, hogy teljes szívemből taszít ez az újfajta játszadozás. *
-Tudod jól, hogy nem. Pénzt kaphatsz. Csupán a te kapzsiságod és az én anyagi kereteim szűkössége szab határt. Viszont nem foglak "felpróbálni" se a sarlós, se más szobában. Nem hiszem, hogy vetekedhetnék a te "kis" Angyalkáddal. Vagy esetleg valami más fizetségre gondoltál?! Ne kímélj mond meg pontosan mit akarsz tőlem.
Hogy az emberek szó nélkül továbbmennek, nem újdonság számára. De ők nem fordítják el görcsösen a fejüket, nehogy véletlenül lássák az esetleges atrocitást. Ám sok ideje neki sincs tűnődni, ahogy észbe kap ismét, sután közelebb lép, hátha elcsíp valamit a beszélgetésből.
<Amilyen szerencsés vagyok, biztos nem közös nyelven csacsognak. De mi ez az egész?>
Reméli, hogy lecsillapodik valamennyire a szituáció. Közbeavatkozni botorság lenne, hiszen immáron olyan dologról van szó, amit ő idegenként nem érthet.
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Vasmacskában Időpont: délután _______________________________________________________________
- Hogy is mondtad?... "Csupán a te kapzsiságod és az én anyagi kereteim szűkössége szab határt." Vagyis szűkös az anyagi helyzeted. Én tudvalevőleg kapzsi vagyok, vagyis megkérem az árát az információknak amiket megszerzek. Teszek egy ajánlatot, hogy te is jól járj, és én is megkapjam a részem. Ha nem, nincs üzlet. *Vár pár szegmenst, hogy emészthesd a hallottakat. Megfogja a kezedet és ujjaiddal játszadozik egy kicsit - feltéve ha el nem húzod tőlle. Nem tolakodó az érintése, pusztán az egyik kezével fogja a kezed, a másikkal meg végigsimogatja az ujjaid begyét. Majd a szemedbe néz, és most egy picike tüzet látol táncolni benne. Tegnap este, jól emlékszel, hasonló játszott Mirjam szemében is mikor egy kicsit összefonódott tekintetetek.* - Nyolcra meghozom a kért információkat, tízig pedig velem töltöd az éjt, és nem csevegéssel, üres ablakbámulással....
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
_______________________________________________________________ JK: Miro Helyszín: a Horgas Hóhérban Időpont: dél környékén _______________________________________________________________
*Megérzésed helyes, nem érted a két férfi beszélgetését. Már ha annak lehet mondani a földön térdeplő nyüszítését, és a feketeruhás segítőd néha-néha felhallatszódó dörrenését.
A nagydarab férfi grabancánál fogva felkapja a másikat, majd arrébb löki, hogy amaz a porban csúszva, hanyatt érkezvén nyekkenjen egyet. Azonban nem pattan fel a földről, marad fekve és próbállja minél kisebbre összehúzni magát.
Segítőd ezek után megfordul hirtelen, reagálni nincs időd, máris a szúrós tekintetével találod szemben magad. Összeráncolja a homlokát, végigmér, majd minden további szó nélkül a fogadóba tér vissza ellépvén melletted szótlanul, de komor tekintettel.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
A veszély véget értével a fogadó falának zuhan, immáron utat engedve rosszullétének. Fogalma sincs, hogy fogja mindezt átvészelni, mint ahogy arról sem, hogy segítője miért nézett rá oly szemrehányóan.
<Ebből biztos baj lesz. De Miro, a szabólány biztos megköszönné amit tettek érte. Hogy ez a lány még sosem járt Toronban, arról ne is beszéljünk. Sajnos Miro, a fejvadász sem.>
Amíg el nem múlik valamelyest a rosszullét, addig helyben marad. Ha sikerül kicsit összekapnia magát, akkor visszatér a fogadóba és megkeresi a katonát aki segített rajta. Megáll mögötte és valószínűleg kissé megijesztve szólal fel.
-Én...köszönöm amit tett értem. Bár nem tudom, miért volt ez az egész.
_______________________________________________________________ JK: Miro Helyszín: a Horgas Hóhérban Időpont: dél környékén _______________________________________________________________
*Visszatámolyogsz a fogadóba, szemeddel megkeresed a jótéteményesedet, aki épp egy asztal mellett ácsorog és beszélget az asztalnál ülőkkel - két férfival és egy nővel, akik egyszerű barna/szürke öltözéket viselnek. Láthatólag már régebbről ismerik egymást.
Megvárod míg a beszélgetés befejeződik és csak ezek után mégy oda hozzá. Mondandódra kissé megráncosodik ismét a homloka, majd kis fontolgatás után szólal meg.* - Nem tesz semmit. Az ebédje mindjárt kiérkezik, fogyassza egészséggel. *Akart valamit még mondani, de visszanyelte láthatólag.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Akár elmondja, akár nem, Miro még hagy neki egy kis időt, hogy esetleg meggondolja magát. Ha nem teszi meg, asztalához ballag és leül. Nehéz fejét két tenyerével támasztja meg, a semmitmondó asztallapra meredve várja, hogy kihozzák ebédjét, vagy hogy bármi más történjen.
<Miért töröm a fejem ezen az egészen? Csak elvonja a figyelmem a küldetésemről. Inkább kéne valakit keresni, aki ismeri ezt a Tibbalt. De egy szabóleány miért keresné? Hmm...>
*Nem mondhatni, hogy nem legyezgetné újonnan nyert férfiúi büszkeségem az ajánlat, de sejtem ez Zizzent részéről inkább a "tiltott gyümölcs" izgalmasságának szól, mint ténylegesen személyemnek. A furcsa csillogás a tekintetében előtérbe tolja Mirjam képét tudatomban és így szelíd mosollyal megfogom Zizzent kezét, hogy abbahagyja az ujjaim cirógatását és a szemébe nézve válaszolok neki nyugodtan.*
-Sajnálom Zizzent. Ezt az árat nem tudom megfizetni. Anyagi lehetőségeim tényleg szűkösek. Ez vonatkozik anyagi testemre is. Így azt hiszem csupán megköszönhetem, hogy eddig is áldoztál rám idődből, de be kell érjem egy talán vérszegényebb, de pénzt is elfogadó forrással Ran személyében.
_______________________________________________________________ JK: Miro Helyszín: a Horgas Hóhérban Időpont: dél környékén _______________________________________________________________
*A férfi nem mondd neked többet, csupán megfeszített arcéllel elfordul és az emeletek felé veszi az irányt. Ha nem Toronban lennél, akkor is furcsa volna a férfi veselkedése, de mivel egy-két információt már hallottál az itt érvényben lévő szokásokról még furcsább. Azt már kisilabizáltad, hogy valamilyen katona lehet - vagyis inkább a fogadó egyik kidobólegénye (fogalmazzunk így). Márpedig hogy is mondta Ifinben az a férfi?... "Egyet ne felejtsen el kisasszony, ha katonát vagy nemest lát ne nézzen nyíltan a szemébe, mert akár sértésnek is vehetik, és megölhetik érte." Persze a miértekre ő is csak annyit válaszolt, hogy itt ez a szokásjog, ami pedig neked nem mondott akkor sem és most sem sok mindent. Várod az ebédedet mélyen elgondolkodva, amiből egy halk, nem túl tolakodó köhintés zökkent ki. Úgy 25 év körüli, rövid fekete hajú, enyhén megnyerő külsejű, fekete ruhába öltözött férfi egy tálcát egyensúlyoz bal kezében, ahogy elveszed a kezed az asztalról eléd teszi a tálcát. Mélyen meghajol előtted, és anélkül hogy rád nézne jó étvágyat kíván; majd hajlongás közepette távozik mellőled. Az étel egészen megnyerő - finom illat száll orrodba a tálca felől, amin tört sárgaburgonya, pirosra, ropogósra sütött csirkecomb van, valamint egy külön kistányérban csalamádé. Van még egy fém kupa is a tálcán, nincs egy fél literes, talán a fele, amiben kissé zavaros, olyan barnás-rózsaszínes italt látol. Illatát tekintve valami gyümölcslé lehet. Kiegészítésként kaptál egy villát és egy kést is, valamint szép háromszögbe hajtogatott szalvétát, mely érdekes módon bordó színű.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Vasmacskában Időpont: délután _______________________________________________________________
*A lány ujjai megállnak mikor megfogod a kezét. Szavaidra kissé csalódott vonás jelenik meg pofikáján, majd végképp lebiggyeszti a száját. Morog valamit az orra alatt toroni kiejtéssel, majd még mindig a kezére mered amit még mindig fogsz. * - Akkor engedj el. Ha nem, nem. - *feláll az asztaltól, miközben felhajtja a maradék italát kupájából. Köszönés nélkül lép el az asztaltól, pár lépés után azért megfordul, félrebillenti a fejét és újra látod azt a zavaró, buggyant csillogást szemében.* - Azt ugye tudod, hogy így viszont diszkréció sem jár? - *nem várja meg válaszod, felindul a lépcsőn, hogy távozzon.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Most, hoyg mondja tényleg még mindig fogom a kezét. Lassan visszahúzom a kezeimet és hagyom elmenni. Még a megjegyzésére azért válaszolok mégha nem is hallaná. (Amit azért kétlek egy jólképzett informátorról lévén szó. )*
-Ha nincs diszkréció én sem leszek már, hogy próbálkozhass.
*Ezzel csendesen kortyolgatva italom nézem, ahogy távozik.*
<Most írtam alá a halálos ítéletemet. Nem bánom. Ha ez az ára, hogy hű maradhassak Mirjamomhoz, akkor megfizetem ezt is. Csak őt ne bántsák. El kellene kerülnöm, de... akkor... elsorvadok belülről. Talán szökhetnénk. Igen. Megszerzem Rantól a szükséges információkat és... lesz erre időm, mielőtt a csalódott Zizzent nyakamra hozza a kereskedő kopóit??? >
*Ezzel felállok és poharamat magammal víve megkeresem Rant. HA egyedül van meg is szólítom.*
-Elnézést a zavarásért Ran. Lenne néhány kérdésem, melyekre választ keresek. Azt mndta a Vasmacska kapitánya, hogy Önhöz bizalommal fordulhatok.
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Vasmacskában Időpont: délután _______________________________________________________________
*Jól sejted, Zizzent hallotta szavaid, sőt még válaszol is fordultában.* - A kutyák szoktak próbálkozni. Én csak egyszer... *Szép lassan távozik miközben zsebéből egy levelet bányász elő és emeli a szájához...
Rant a felső résznél találod meg. A pult mögött pakolászik valamit serényen. Itt fent sincsennek most sokan, kb. egy tucatnyian lehetnek. Szavaidra kiegyenesedik és alaposan végigmér - ki tudja ma már hanyadjára, majd int neked fejével tőlle jobbra - ahol pár méterrel arrébb egy ajtót vélsz felfedezni a falban. Érdekes, mert nincs ajtófélfája, és bizony eddig fel sem tűnt.* - Menj be. Mindjárt megyek én is, csak kerítek magam helyett valakit.
***
*Az ajtón belépve egy piciny helyiségbe jutsz. Vékony és hosszú az alapterülete. Két oldalon polcok sorakoznak, rajtuk mindenféle könyvvel, tekerccsel, papírossal, a végében egy asztal mely előtt és mögött egy-egy szék várja a ráülőket. A belső székhez egy kicsit nehezen lehet odaférni - csak oldalozva, és ha valaki az átlagtól terebélyeseb... nem biztos, hogy beférne. A jobb oldali polcrendszernek a végében már nem könyvek, papírok vannak, hanem három polcon különböző fegyverek, szépen karbantartva. Két egyforma hosszú egyenes kard, melyeknek markolatán szép díszes, cirádás 'D' betű ékeskedik a gombvégben. Van még egy kissé hajlított pengéjű, vége felé szélesedő penge is, ennek markolata bordó-sötétkék gyöngyházberakásos, gyöngyörűen megmunkált darab. Valamint öt hamuszürke, egybeöntött dobótőr, melynek a "nyél" része alig fél araszni, míg a pengélye másfél is megvan tán. Mindegyiknek a markolatába látod gyönyörű kivitelben a cirádás 'D' betűt.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A levél láttán öszínte vidámsággal elmosolyodom és msotmár csak magamnak mormogok az orrom alatt.*
-Hagyd abba és több esélyed lesz.
*Beérve a különszobába kicsit bámészkodok. A könyvek nem igazán tudnak lekötni, maximum, ha szép képekkel vannak teli. Így végül a fegyvereknél kötök ki és bámész tekintettel vizslatom az alkalmatosságokat.*
<Érdekes fegyverek. Vajon mit jelenthet a "D"? Ran családneve lenne? Vagy valami másra utal? A kardokat nem igazán ismerem, de a dobótőrök nem arra utalnak, hogy lovagként kereste a kenyerét. >
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Vasmacskában Időpont: délután _______________________________________________________________
*Jó pár percig eltudsz nézelődni, míg Ran megérkezik. Becsukja maga mögött az ajtót, az asztalhoz megy, mögé préseli magát és leül.* - Tedd le magad, aztán mondd mi érdekel, mire keresel választ.
//Bocs, jó rövid lett.//
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak