(valaha Oserako)
Kor:21
Nem:férfi
Faj:ember
Kaszt:Harcos(kardmester)
Előtörténet:
Odakint esett az eső.
Az emberek szitkozódva húzódtak fedél alá, majd kihasználva új helyzetük megittak egy kis sakét, hogy felmelegítsék didergő testük. Daum utcái egyik pillanatról a másikra kiürültek.
A kocsma ajtaja hatalmas robajjal kivágódott, s egy tántorgó ember jött ki rajta. Viharszürke szemeivel végigpásztázta környezetét, s elindult egy adott irányba. Amikor nevetést hallott odabentről, egy pillanatra megtorpant. Szemébe könnyek gyültek.
Nehezére esett elfojtani érzéseit, talán a saké miatt.
Életében most ivott először ilyet, az első pohárka után pedig nehezére esett visszafogni magát.
Ők még nem tudják, mi vár rájuk.
Felnézett az égre, szemeit behunyta, s hagyta, hogy az eső az arcába hulljon. Próbálta magát megtisztítani. De a bűnöket nem moshatja ki belőle.
Egy erős gyomronrúgás térítette magához. A fájdalomtól összegörnyedt. Próbált koncentrálni, hogy az előtte lévő homályos képből ki tudja venni támadóit. Védekező pozíciót vett fel, de nem érte több támadás.
-Ennyi? Mutasd, mire vagy képes, te féreg! Fel se vette a kardot, már is leteszi!
Ez a hang ismerős volt Hideki-nek.
-Aljas áruló!-csattant egy másik hang.
Ez a hang Takuro-hoz tartozott. Hideki legjobb barátja volt. Most pedig árulónak nevezte!
Hideki térdre esett, de nem a fájdalom miatt. Jobban fájt neki az, hogy igazuk volt.
De ők nem tudták azt, amit ő!
Valamelyik hátbarúgta, s Hideki arccal előre a sárba zuhant. Ütések záporoztak rá.
- Megfizetsz az árulásodért te mocsadék!
Ismét annak a hangja, akiről azt hitte, hogy a barátja. Aztán elborította a sötétség.
Egy meleg szobában tért magához. Forrónak érezte a testét, mégis didergett. Aztán hűvös érintés a homlokán. A homályból egy gyönyörű lány arca bontakozott ki. Ébenfekete haj keretezte szív arca volt, mandulavágású szemeiben aggodalom csillant. Kissé szutykos volt ez az arc, s ahogy végigpillantott rajta; pórias ruházatot viselt.
- Magadhoz tértél hát végre -kissé megkönnyebbült a tényre.
- Mi...hol...
- Biztonságban, ne félj. Két katona az életedre tört, de én elhoztalak onnét.
- Miért? -szegezte a lánynak a kérdést
A lány erre kissé haragosan válaszolt: -Nem hagyhattalak ott! Meghaltál volna!
- Talán jobb lett volna.
A lány reakciója meglepő volt. Arcul csapta, s szinte ordított: -Mégis ki vagy te, hogy ezt eldöntsd?
Hideki kérdően nézett vissza rá.
- De hát elárultam a királyt!
- Tudom mit tettél! Mert én is ott voltam.
A lány arca megváltozott. Hidekire nézett, de mintha mögé pillantott volna
- Te hallgatóztál?
- Nem. Álmodtam rólad. Láttam, hogy a király odahívat hármótokat, hogy végezzetek egy ártatlannal. Mivel nem szerezte meg a támogatását,
végez vele. Mindez csak a hatalomszerzés érdekében!
- Nem tudom, jól tettem-e, hogy letettem a kardot.
- Jól tetted, de a többieknek is követniük kellett volna a példád!
- Hidd el, nem vagyok hitszegő, de én az élet védelmére esküdtem fel elsődlegesen, mikor a tanítások véget értek. - Hideki szemében könnyek csillantak.
- Tudom. Valaki, aki látja az igazat, megmutatta.
- Ki ez a férfi?
A lány elmosolyodott.
- Ő nem egy férfi. De neked most nem ezzel kell törődnöd. Siess, mert a világban nagy kihívások várnak még rád. A sors jelölt bajnokaként téged!
Így kezdődött. Hideki otthagyta nevét, hogy ne essen kár családja becsületében, otthagyta Tiadlant, hogy ne szolgáljon egy zsarnok királyt, s otthagyta Leena-t, ki ápolta s új utat mutatott. Szolgálja az erényt, s az igazat. Immár a világot járva.
Renegát lett, száműzött, Ki letette a kardot, mikor a király árulásra kérte. A király testőrének képezték ki, nem a gyilkosának.
De kardot ragad azok ellen, kik a gonosz út követői.
Kinézet:
Fekete hosszú haja és viharszürke ferdemetszésű szemei vannak. Karcsú, középmagas termetű. Vonásai egyenesek, arca kissé sápadt. A gyász színét viseli, a feketét. Tiadlan selymei helyett nehéz bőrökbe öltözött, hogy viselje az út megpróbáltatásait: bakancs, nadrág és mellény, valamint kabát és kesztyű. Az inge kissé pórias, de ezüstszürke színű, akárcsak a kendő, amit a nyakában visel.
Az ing felett fekete posztóvértet hord, alkarján pedig fém alkarvédőt, hogy megvédje magát az apróbb karcolásoktól, melyek néha igen bosszantóak tudnak lenni. Övének csatján vonyító farkas díszeleg. Ezt az ajándékot még Leenától kapta indulás előtt. Ez a farkas ezüstszínű, akárcsak a kendő és az ing.
A csontmarkolatú Mesterkardja a hátára szíjazott tokban pihen.
Felszerelését utazótáskában, azt pedig lován tartja.
Felszerelés: Váltásing, kendő, szappan, fésű,
fenőkő, két napi élelem, kés és tűzszerszám, valamint 6 adag teafű(zöldtea)
Lovára kötve még egy kis abrak, egy tömlőnyi víz és egy hálózsák is található
Jellemrajz: törvénytisztelő, erkölcsös férfi ő. Hisz abban, hogy az igazságot szolgálja, de legfőképp az életet. Visszafogott, a végletekig udvarias, senkit sem sérteget. Magabiztos fellépésű, derűlátó, s a feladatát mindig tökéletesen akarja végrehajtani
