A Tükörvilág

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Erőtlenül hull alá, de a hálóknak hála épen ér földet, s onnan, szinte tátott szájjal nézi ahogy Adam elintézi a démont... Szólni sem bír...*

- Én jól vagyok, csak teljesen kimerültem... de Yuki... nem tudtam megvédeni... *mondja elkeseredetten, szinte teljesen összetörve...*
- De köszönöm, hogy segítettetek...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Adam szóra nyitja a száját, de megelőzi a vörös lény, most hangja valamivel nyugodtabb mint amikor beszéltél vele először, és már nincs meg az a gőgös hanghordozása, inkább elismerést vélsz felfedezni benne.*
- Nem, nem neked kell megköszönnöd a segítségünket, hanem Nekünk kell megköszönnünk a Te segítségedet Ember!
*És valami furcsa mozdulatot tesz, amit egyáltalán nem vártál eddig - meghajol előtted a földig pár pillanatra, majd kiegyenesedve a szemedbe nézve lép hozzád.*

*Közben Adam is melléd érkezik, már nem öleli körbe a fehér fény. A válladra teszi kezét.*
- Ne aggódj, Yuki jól van. Felébredt. Nincs semmi baja azon kívül, hogy egy rossz álmon van túl.
*A vörös lény is megszólal Adam után.*
- Bemutatkoznék, de a valós nevem nem tudnád kimondani.
Én, Grmarvda köszönöm néked, hogy ismeretlenül, a saját épségedet nem kímélve segítségemre lettél abban a harcban, amiben keresnivalód nem volt egyáltalán, és csak a gonosz hatalomnak köszönhetően csöppentél bele. Megismerkedésünk nem volt túl fényes, és ezért külön köszönöm meg, hogy ennek ellenére nem támadtál hátba, és segítettél nekem.
Mondd Matsu Daira Ryuu, miért? - *hangsúlyozza ki a neved.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Az egyenes, megenyhült beszéden elmosolyodik, s maga is meghajol mindkét férfi előtt.*

- Ha rendben van akkor nem aggódom, lényeg, hogy jól legyen *megkönnyebbült, de a feszülség még mindig látszik az arcán*

- Grmarvda... *ízlelgeti a nevet...* Tudod, mi, a Matsu család mesterei abban hiszünk, hogy mindenkiben van jóság, s ha akarja képes azt a felszíre hozni... Én még csak tanulgatom ennek a világnak a formázását, te itt élsz. Bármikor elpusztíthattál volna, egyetlen szó nélkül, mégsem tetted. Kedvesem, s engem védelmeztél attól a zöld rémségtől... Megvan benned a jóság, s éreztem segítenem kell, járjon ez bármivel is...

- Köszönöm, hogy megtiszteltél neveddel *hajol meg ismét*
- Mi lesz most velem?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Hmmmmmm..... - *gondolkodik el Grmarvda pár pillanatig szavaidon. Tekintetéből nem tudod kiolvasni, hogy mit is gondol. Majd végül csak megszólal. Mimikája még mindig homályba burkolja gondolatait, érzéseit.* - Vigyázz ezzel a világgal, mert semmi sem az aminek látszik! Most pedig nekem mennem kell.
*Hátrébb lép, aztán lassan felemelkedik a földről és hasonló felhőbe burkolózva tűnik el szemed elől mint amilyenben érkezett.*

- Hogy mi lesz veled? Miért kérded Ryuu?
Ha akarsz még maradsz és tanulsz, beszélgetünk. Viszont, vissza is mehetsz Ynevre, és meggyőződhetsz a saját szemeddel kedvesed épségéről.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Igyekszem, remélem még találkozunk. Viszlát Grmarvda... *búcsúzik a vöröses lénytől...*

*Hosszan néz még utána, majd Adam szavai billentik ki gondolataiból...*
- Azt hiszem mostmár ideje felébrednem... Túlságosan rég volt, hogy idekerültem... ha a valóságban nem is, én már hónapoknak érzem... és Yuki nélkül sem az igazi. Tudom hogy jól van, de mégis szeretném látni...

- Hogy jöhetek, jöhetünk ide vissza hozzátok?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Nem olyan bonyolult az, gyere üljünk le ide a mezőre. Megmutatom, megtanítom.
*Egy egyszerű meditációs formulát tanít neked. Nem is tart sokáig elsajátítani minden mozzanatát - talán csak egy órácska telhet el mire Adam feláll mellőled és kinyújtóztatja tagjait.*
- Na!... Felkészültél teljesen. Most már fel is tudsz lépni akaratosan az Antissra, Én pedig megtalállak ha már itt leszel. De kérlek vigyázz! Még nagyon sokat kell tanulnod erről a világról. Rengeteg veszélyt nem ismersz, és még könnyen áldozattá vállhatsz, mint most is.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Rendben... ^^
- Köszönök mindent, még találkozunk... jövök tanulni
- Üdvözlön Anabellát. Minden jót nektek! *mélyen hajol meg*
- Viszlát...

//Köszönöm ezt a hosszú Antissos játékot, ígérem még jövök vissza //

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Az Istenek vigyázzanak rád Ryuu! És vigyázz Yukira, mert rajong érted, el ne engedd!
*Változik körötted a világ, lassan kifakul a mező képe, egybeolvadnak a virágok a fűvel, homályosul a kép és mintha elkezdenél zuhanni a mélybe.
Nem tart sokáig és nem is kemény földetérés a vége, hanem puha párnára érkezel. Csicsergős kismadár hangja üti meg a füled - kinyitod a szemed, felébredtél teljesen...*


//A karakter felébredt - elhagyta az Antisst. Az álom minden részletére emlékszik!!!

Jutalmazás:
Szerepjáték: 1 Tp
Tapasztalat: 1 Tp
______________________
Összesen 2 Tp

[Castor de Vinter]

/Sabir/

Egy fárasztó nap után kimerülten hajtom álomra a fejem Torozon Tavernájában, ahol szobát béreltem.
Hamarosan elalszom és álmodni kezdek...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Sabír
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Madárcsicsergésre ébredsz. Kinyitva a szemed egy idegen szobában találod magad, s nem emlékszel hogy kerültél ide. Odakint világos van. A szoba nagyon egyszerűen van berendezve: egyetlen rozoga ágy - fakó, foltos vékony szövettakaróval -, melyben fekszel. Egy alig térdig érő asztalka, egyetlen szürkés, kopott párnával előtte, s egy vékony tolóajtós cseresznyeszín kopott, repedezett szekrény.
Kintről ahogy tisztul a fejed már nem csak a madárcsicsergés hallatszik be, hanem vidám gyerekzsivaj is a távolból.*

[Castor de Vinter]

/Sabir/

Felébredve szemrevételezem a szobát ahol vagyok.

//Off: A karakter tudatában van annak hogy álnodik? //

<Mi ez a hely? Hol vagyok?>

Aztán megnézem hogy megvannak-e a személyes tárgyaim, felszerelésem.
Ha nem találom, elhúzom a tolóajtós szekrényt és belekukkantok, hátha ott van.

Kinyitom az ablakot és kikukkantok mi van kint.
Azután, ha van a szobában ajtó, kimegyek. Ha nincs, az ablakon mászok ki.

<Vajon hol vagyok most?>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Sabír
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

//Off: nem tudja a karakter, hogy álmodik. Neki ez most jelenleg olyan, mintha valóság lenne.//

Személyes dolgaidat nem látod sehol a szobában. Nincsenek meg, de benézvén a szekrénybe sem találod felszerelésedet. Ruhaként is csak egy egyszerű szövetnadrágban vagy, és egy ujjatlan világosszürke ingszerűségben. Lábbelid sincs. 
Az ablakot kinyitva egy aprócska térre látsz, ahol épp vagy egy tucatnyi gyermek zsibong, szaladgál, kergetőzik. Alacsony házak, sötétbarnára pácolt fadíszítésekkel. Az úton nincs macskakő, pusztán az évek-évtizedek óta döngölt föld. Bizonyára egy kisfalu…
A szobának természetesen van ajtaja, az ablakkal szemben helyezkedik el. Egy keskeny folyosóra érkeztél, ahonnan több ajtó is vezet egymás mellett a tiéd mellett – valószínűleg ugyan olyan szobákat rejthetnek mint amiben felébredtél. A folyosónak csak az egyik végében (jobbra indulva) látsz fordulót a tovább menetelhez.*

[Castor de Vinter]

/Sabir/

<Fogadó lesz...> -tippelem gondolatban a sor ajtómyílást látva.
<Na jó, menjünk le, megkérdezem a háziakat hol vannak a személyes holmijaim. Nem megyek innen sehová a szent sháruhfa botom nélkül. A többit hát vigye az ég; de a botom nélkül elveszítem Galradzsa áldását... >

/Szent sháruh-fa bot/


Jobbra fordulok és elindulok az épület feltételezett előcsarnokába.

<És egy csizma is kell...>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Sabír
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Elindulsz hát jobbra, hogy megtaláld a szent sháruhfa botodat.
Elfordulván egy még hosszabb folyosó látványa tárul eléd jobb oldalában ajtónyílásokkal, bal oldalában apró négyszemes ablakokkal. Az ablakokon kitekintve egy szegényes udvar képe tárul szemed elé. Egy rozogának tetsző fából tákolt nyeregtetős kútféleség, melyen hatalmas krék és hozzátartozó csévélő kötéllel adja a szemlélő tudtára, hogy működő és gyakran használt kút.
Balra tőle egy szekér helyezkedik el mindenféle kacattal rajta - talán régi, megunt bútorok lehetnek. Ezen kívül semmi más nincs az udvaron.
Szemből viszont - mivel az udvar nincs elkerítve, s valószínűleg egy útra vezet ki a hatalmas szája - egy lassan vánszorgó feketébe öltözött asszonyka érkezik hatalmas, talán 15-20 literes kannával kezében. Óvatosan közeledik, mintha attól tartana, hogy valamiben felbukik a következő pillanatban. Nem néz se jobbra, se balra, egyenesen a kút felé tart.
Bent a házban semmilyen mozgolódást, idegen hangot nem hallassz. Az egyedüli élőlény az az öregasszony aki az udvaron botorkál.
Ki is tudsz menni hozzá, ugyanis a folyosó közepén két piciny ablak között egy szimpla fábólfaragott ajtó helyezkedik el kissé rozsdás kilinccsel.
Mire kinyitod az ajtót és újra szemügyre veszed hol tart az asszony megállapítod, hogy alig haladt valamit. Az udvar feltételezett széle és a kút közti távolságnak talán a felénél járhat.*

[Castor de Vinter]

/Sabir/

<Létezik hogy teljesen elhagyott lenne ez a ház? >

Kimegyek az udvarra.

-Galradzsa áldja élete minden napján néni! -szólítom meg közös nyelven.
-Nehéz ez magának, engedje, hadd segítsek, nem kellene már ilyen nehéz terhet cipelnie; hát nicsen aki segítsen? -kérdezem és megpróbálom kivenni a kezéből a kannát.