A Tükörvilág

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Kissé kibillen egyensúlyából, de ahogy lebeg felfelé visszanyeri... Még lepillant Yukira... bátorítóan rámosolyog...*
- Nem lesz semmi baj, visszajövök meglásd *kiáltja a lánynak...*

*Majd újra feltekint, alap küzdőállásba helyezkedik, s várja hogy felérjen ellenfeléhez...*

- Adam, te csavargó, ezt lesd meg *ordítja a fellegekbe, s stílusának mestereként hajol meg a lény előtt... majd pattanásig feszült izmokkal várja mi történik...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki összekuporodott mint egy kiscica, hogy minél kisebb felülettel érintkezzen a hideggel, te is nehezen bírod, nem még ez a védtelen hozzád képest gyenge teremtés, akiért bármit megtennél.

Durván 30 lábnyi magasságba emelkedsz fel, s itt mondhatni egy szintben vagy ezzel az idegen, furcsa lénnyel, aki még mindig vicsorog.
Emberi termete van, az izomzata egész jól ki van dolgozva, bizonyára nem hímzéssel tölti napjait.
Meghajlásodra egy horkanás a válasz, de nem mozdul a lény.*
- Ember! Lennél olyan botor, hogy a saját világomban harcolni akarnál ellenem?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Elszántan, ám mostmár mégis nyugodtan néz a lényre...*

- Nem harcolok, ha nem muszáj, ellenben ha Kedvesemről van szó utolsó lehelletemig küzdök. Ebben a világban minden bizonnyal te vagy előnyben, de ha bántani akarsz minket nem fogok megfutamodni.

- Mit akarsz tőlünk?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Bántani? Nem... ha nem adsz okot rá.
A területemen vagy Ember, miért? Mit keres egy magadfajta itt? És főleg mit játszadozol?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Hogyhogy a te területeden? *néz érthetetlenül, s meglepődötten*
- Milyen területen?
- Adam tanított pár dologra és azokat gyakorolgattam, de még mindig nem értem, hogy ez miben érint téged?

*Néz tágra nyílt szemmel, őszinte kíváncsisággal a tekintetében, s kihúzza magát... nem számít harcra...*

- Odalent fázik, s fél egyedül a kedvesem, kérlek engedj vissza, hadd vigyázzak rá...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A fehér szemek egy pillanatra felizzani látszanak.*
- Ki az az Adam?!?...

- NEM! Amíg számot nem adsz mindenről! Ki vagy? Ki az az Adam? És mire tanított ő téged?

*Yuki már alig mocorog, vacogást is lassan befejezi, ezt pedig tudod mit jelent. Ha nem cselekedsz gyorsan, kitudja mi lesz vele.
Viszont a lény hajthatatlan, és ellentmondást nemtűrően szemét rádmeresztve áll veled szemben.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Lepillant Yukira, s szívét félelem önti el....*

- Az én nevem Matsu Daira Ryuu, a Szunnyadó Sárkány. Adam nem tudom milyen Adam, itt él, megmentettem az Álomórzótól a kedvesével Anabellával együtt, ezért mutatott pár dolgot, hogy hogyan alakíthatom a képzeletemmel ezt a világot, Antisst vagy micsodát.
- Elmondtam amit tudni akartál, de most eressz, mert Yuki már nem bírja sokáig...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Itt csak ÉN élek!

*Utolsó mondatodra letekint Yukira, majd azt látod, ahogy a jeges szirmok közül ő is lassan felemelkedik, de továbbra is összegömbölyödve. Reszket a teste, de ezen kívül nem moccan. Ahogy közelebb ér látod, hogy miért - egy vékony jégburok veszi körbe alakját, melyen a még mindig hulló jégbe ágyazódott virágszirmok halkan koppannak.*

- Ő a kedvesed... - *megállapítás volt, nem kérdés* - Akkor miért nem véded meg? Aki ilyenre képes - *kap el pár eső szirmot, majd feléd mutatja* - megvédeni is képes lenne ettől az esőtől. Ezek szerint mégsem szereted annyira, hogy hagyod szenvedni...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Te féreg... *sziszegi a fogai közt*
- Miattad vagyok itt fent, ő pedig odalent... miattad lett mindez...

*Összeszorított, véresre harapott szájjal koncentrál*

<Fényes gömb... melegség... élet, mi megolvasztja a jégburkot, s nem engedi be a hideget.... Lepkék... regeteg... a burkon belül... Yukit tartják, repülnek vele.... Vigyétek vissza Adamék házához....>

- Kérlek-kérlek-kérlek.... *mormogja magában, ahogy alakul ki képzeletében a kép... kerülnek helyükre a legapróbb részletek is...*
- Miattad... *villan tekintete a lényre... s gyilkos tűz lobog szemeiben...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Féreg... - *ismétli meg ugyan olyan hangsúllyal mint ahogy te mondtad. Majd figyeli minden moccanásod és azt, ami történik Yukival.

A fényes gömb megjelenik, a jég lassan olvadni kezd. A lepkék is megjelennek, de nem mind ér el a lányhoz. Némelyik apró testét a záporozó jég mint szikla a pelyhet sodorják le a mélybe igaz csak pár pillanatra, de ahhoz bőven elég, hogy az a pár lepke már ne tudjon repülni és mint száraz falevél hulljon alá a földre..
Yukiról lassan leolvad az egész jégburok, a lepkék pedig lassan elszállnak vele.

A lény állja a tekinteted, nem ijed meg a gyilkosan lobogó tűztől szemedben.*
- Ember.... Ostobább vagy mint hittem!
*Megvárja, míg szavai eljutnak tudatodig.*
- Nem parancsolhatsz úgy a világot behálózó materiálnak, hogy valójában te sem tudod merre vagy, s hol keresd a célodat.
*A lepkék megállnak Yukival, de a gömb megmarad körötte. Szemét riadtan tapasztja rád, félt - ezt kiolvasod a tekintetéből.*
- Háborgatsz az otthonomban, sértegetsz. Te a helyemben mit tennél egy ilyen betolakodóval?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Ez csak álom, nem több... úgy alakítom a saját álmaim ahogy akarom, hiszen az enyém! *csattan fel*
- És még én sértegetlek téged? Te voltál aki megzavarta a mi álmunkat, te voltál az aki Yukinak fájdalmat okoztál, te követted el a legnagyobb sértést... Én bemutatkoztam, megtiszteltelek a nevemmel, TE még erre sem voltál képes. Kettőnk közül nem én vagyok a rossz... pont ellenkezőleg. Magadban keresd gonoszságod forrását, ne mást okolj érte.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Ez csak neked álom, nekem az otthonom, a hazám!
Ti lennétek a vendégek, akik hívatlanul betörtetek hozzám és háborgattok nyugalmamban!
Nem vagytok hívott vendégek, nem szívesen látlak itt benneteket, nem tartozom így a nevem megadásával. Te nem tisztelsz mint házigazdát, akkor én mire tiszteljelek Ember!?? Arra, hogy fenyegetsz a saját otthonomban?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nem értem miről beszélsz, de azt hiszem az lesz a legjobb ha távozunk... ennek a beszélgetésnek így nincs semmi értelme....
- Az istenek legyenek kegyelmesek veled...

*Majd maga köré is hasonló aurát képzel, újra megpróbál szárnyakat bontani, s Yukihoz repülni...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Istenek?... Én felettem nem áll senki és semmi. Én gyakorlok kegyelmet ha akarok...
*Közben néz fehéren világító szemeivel, ahogy próbálod magad köré teremteni a meleget adó burkot, s a szárnyakat.
A burok sikerül, de a szárnyak újra csak elmaradnak. Így már téged sem érnek el a jeges virágszirmok, és már nem is fázol, de nem tudsz repülni, vagy esetleg járni a levegőben, így nem tudsz Yukihoz sem menni közelebb.

...

Elmédbe lassan bekúszik valami sötét érzet, félelem, gyűlölet, s egy késztetés, hogy kitörjél gátjaid mögül és megtámadd az előtted lebegő ismeretlen lényt. Hideg csápok birizgálják elméd és egyre csak nő a késztetés - de még ellent tudsz neki állni.
A lény csak áll veled szemben, fürkész téged tekintetével.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Csalódottan veszi tudomásul, hogy ismét nem sikerült szárnyakat növesztenie, ezért egyértelműen a lényt hibáztatja, s dühe egyre nő...
Idegesen fordul vissza a másik felé, szemei szikrát szórnak...*

- Nem elég, hogy nem hagyod a szárnyakat, még a fejembe is turkálsz, ha harcolni akarsz akkor támadj és ne uszíts, húzd vissza elmémtől a csápjaidat, mert Dorchára mondom pórul jársz!