A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Yuki még egy kicsit cirógat, majd lassan elcsendesül. Egyenletes szuszogása adja tudtodra, hogy mélyen és pihentetően elaludt.
Neked sem kell sok idő, pár percig hallgatod kedvesed nyugodt lélegzetvételét, majd te is álomba szenderülsz.
Furcsa gondolatok ötlenek fel benned - álom az álomban, egy újabb Antissra kerülsz? Ha igen, ott lesz Yuki? Bizonyára... vagyis inkább nagyon reméled.

***

Amikor felébredsz érdekes helyen találod magad - semmi sincs körülötted, még Yuki sem. Csupa-csupa fehérség, ami nem vakít.
Egyszer csak valami mozgást veszel észre tőlled úgy 20-25 lábnyira - mintha egy emberi alak állt volna meg tőlled ekkora távolságban. A fehérség mintegy sűrű ködként is funkcionál, nem látod, hogy ki az, csak az alakját. Fenyegetést nem érzékelsz felőle, inkább pont ellenkezőleg... nyugodsággal tölt el.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Akaratlanul is a szeme elé tartja a kezét, és hunyorog a nagy fehérségben... néz szét, de sehol semmi...*

- Mi ez? Hol vagyok? Ismét egy álom? Van itt valaki? *kiált maga elé*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Kérdéseidre az alak közelebb lép hozzád - nem nagyon üt el a fehér környezetétől hófehér ruhájában - de úgy öt lábnyi távolságban már megismered - Adam az, és ahogy közeledik egyre jobban észreveszed barátságos mosolyát arcán.*
- Felkészültél akkor az első leckére? - *kérdi tőlled nyugodt, bátorító hangon.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Áááá Adam, te vagy az... Már kezdtem megijedni hogy megint hova kerültem *nevet fel*
- Készen? Mármint aaaaz Antissizére? Persze! Mikor kezdjük? *elszánt, és nagy magabiztos*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Ennek örülök!
Akkor jöjjön a tanulás - *mosolyodik el őszintén, majd kezével furcsa mozdulatot tesz - mintha csak egy elékerült pókhálót akarna maga elől elhajtani.
Ennek hatására egy nyugodt, békés erdőrészbe kerültök, ahol Adam körbemutat.*
- Nézz szét, és jól jegyezd meg amit látsz. - *Hagy pár szegmensig nézelődni, majd ismét mozdul a keze és újra a fehérségben találod magatokat.*
- Most koncentrálj... képzeld magad elé, hogy mit láttál az előbb.
Erőrészlet
Ha megvan koncentrálj a látott képre és mond el nekem...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Lehunyja a szemét ahogy Adam kérte, s lassan feldereng előtte a kép...*
- Vékony törzsű magas, zöldellő fák, s cserjék. Ezeknek a közepén kitaposott úttal....
- Azt hiszem ennyi *mondja, majd kinyitja a szemét*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Ahogy elmondod mit láttál köröttetek megjelenik egy kép... de valahogy mégsem olyan mint amire emlékszel - élettelennek tűnik így.



Adam körbetekint fejcsóválva.*
- Bizony egy kicsit jobban kell kinyitnod a szemed - ahogy szokták mondani láss ne csak nézz!
*Azzal újra mozdul a keze és a táj változik köröttetek, ez már igen... ugyan az mint amit előszörre láttál pár szegmensig, de most hosszabban van időd megfigyelni minden részletet.



Aztán visszajön az az éllettelen környezet, amit te idéztél fel emlékeid alatt. Adam int keked jobbjával.*
- Na, fiatal barátom, akkor most tedd hozzá azt, ami az előbb lemaradt!

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Azt hiszem értem mire gondolsz...

*Ismét lehunyja a szemét, s újra koncentrál...*

- Ragyogó napfény, friss tiszta levegő, élénkzöld levelek... szinte lélegzik az egész erdő... egyszerre mozdul minden... mint egy nagy sóhajtás ahogy lebben végig egy erősebb fuvallat a levelek között...

*majd kinyitja a szemét és várja az eredményt....*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Ahogy a szemedet kinyitod már él az erdő, de még mindig nem egészen olyan, mint amit Adam mutatott neked. Még mindig hiányzik valami belőle...*



- Jobb, határozottan jobb mint elsőre, de még mindig hiányos. Ha van napfény, és van fa, akkor minek kellene lennie még mondd?... és a fáknak a leveleit, amik már elhagyták ágaikat? Azok hol vannak most? Két fontos részlet, amitől teljes lesz a világ...
Megpróbálkozol teljessé tenni a képet? És adjak-e számodra újabb feladatot, vagy térjünk vissza otthonomba a lányokhoz?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Kissé csalódottan látja az eredmény*

- Nem, még ne... Sikerülni fog! Biztosan...

*Újra lehunyja a szemeit...*

<Napfény... fa... Persze! Hát árnyékok! és hmmm.... lehullott levelek... A talaj, avar, aljnövényzet! Így már teljes lesz!>

*Ismét koncentrál, immár az utolsó részletekre is ügyelve*

<Talán most?>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Koncentrálsz... erősen mindenre ügyelve.
Amikor ismét kinyitod a szemed örömmel tapasztalhatod a műved. A tavaszias zöldellő erdő, a lombkoronán át átszüremlő ragyogó napfény, a friss szellő (igen, ugyanis az is van!) körbeölel benneteket.
Adam szemében elismerést látsz.*
- Alakulsz szépen! Nem is adok ilyen feladatot most... másmilyet kapsz... Képzelj el egy élethelyzetet magadban és próbáld meg megformázni azt itt és most... nem kell hozzá rím, bár ha úgy jobban megy, de elég ha koncentrálsz a feladatra. Minden részletre ügyelj ám!

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Ezaz! *kiált fel boldogan ahogy látja erőlködését végre siker koronázta, s mélyet szippant a friss levegőből*

*Megkomolyodik az új feladatot hallva, s kissé eltöpreng azon*

- Élethelyzet... *suttogja maga elé, lehunyja a szemeit, emlékei között kutat, s újra koncentrál...*

<Legutóbbi csatám az orkokkal... azt hiszem az jó lesz...>

<Zöldellő erdő, dús avar, aljnövényzet... szélcsend, mi nekünk kedvezett... gyenge napsütés kúszott be a fák lombjai közt... az erdei állatok zajának nyoma sincs... Csak a fölém tornyosuló, majd egy fejjel magasabb ork monstrum és én... ketten vagyunk vívjuk a harcunk... Állandóan körözünk egymás körül... alatta ropognak a száradt ágak, az én lépéseim halkak, ruganyosak... árnyékaink szinte kergetőznek. Kezdetleges felszerelése alig fedi zöldesbarna testét... kezében egy kopott csatabárd, mellkasán valamilyen toldott vért... szemeiben a vérszomj, s nekem ront.... Csak egy pillanatnyi koncentráció... mozdulataim a rengeteg gyakorlásnak hála tökéletes összhangban vannak... a megfelelő pillanatban vetődöm oldalra, lendületből rúgom ki lábát, s amaz nagy puffanással a földön landol...>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Ahogy elkezded kigondolni, magad elé képzelni a szituációt lassan változik köröttetek minden - bár te ezt nem látod.
Egy hangosabb reccsenésre pattannak fel szemeid - előtted ott áll az ork teljes életnagyságban, vicsorral a pofájában. Egy pillanatra megdöbbensz, az akkor érzések elöntenek és már az ork támad is rád a csatabárdjával. Átélted már egyszer, s most még egyszer - szinte automatikusan cselekszel: vetődsz, rúgsz mire ellened nagy puffanással földre dől. Dühödt ordítást hallassz felőle. Próbál feltápászkodni, amit hamar meg is csinál, és újra kezébe fogja a csatabárdját, de most nem ront neked, hanem fegyverét hajintja feléd egy haragos, dühödt ordítás kíséretében.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

<Hehe, ismét dobod, ez a múltkor bejött, most nem fog, már ismerem a trükköt...>

*Hosszú, előrenyúlt tigrisbukfenccel vetődik az ork felé, így kerülve ki a fölötte elsüvítő bárdot... s kezét behajlítva, majd újra elrugaszkodva növeli tovább lendületét, és érkezik páros lábbal az ork gyomrába... ismét a földre kényszerítve.... Továbbra is az ork testén marad, s a lendület végével annak a mellkasán térdel... s ujjait megmerevítve többször döf a torka felé....*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Az első bukfenc még sikerült, de a második már nem - körülötted megdermedt minden, majd Adam lép hozzád.*
- Élethelyzet a javából, és kezdésnek kicsit erős. De lássuk csak. Próbáld meg úgy leteríteni ellenfeled, hogy nem nyúlsz hozzá, csak alakítod a világot. Ne támadd meg, az itt nem sokat ér, hisz ez nem egy igazi ork, csak az antiss szövedékéből megformált fantom. Ha meg is ütöd, ha úgyakarod felkel, vagy ha én... vagy esetleg más aki itt bóklászik körülöttünk...
Az Antisson lévő tudásoddal tedd ártalmatlanná, ne a valós tudásoddal. Próbáld meg úgy alakítani a szövedéket, hogy neked kedvező legyen a helyzet - ez bármi lehet, csak a képzeleted szab ennek határt... Rádbízom, hogy mit cselekszel!
*Azzal hátrébb lép, és a megdermedt táj pár pillanatig még fagyos állapotában ölel körbe, de hamarosan moccan ellenfeled.*