Ifin-A Táncoló medvében

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Nagynehezen elmászok az ablakig, de nincs szék - nem marad más mint a láda, vagy a kisasztal odavonszolása az ablak alá, amit kínkeservesen, de csak megcsinálok, hála annak az ismeretlen valakinek, aki buzdít és nem hagyja hogy feladjam.*
- Igazad van, kell a friss levegő, képes vagyok megcsinálni... De Joffer nem hiszem, hogy vedelni ment volna, a hajóúton alig nézett a pohár fenekére - vagy csak én nem láttam, mert a kabinomból alig jöttem ki? ...
Ugyan... ő ember, én meg törp vagyok, minek csempészett volna az ágyába. Semmi közös nincs bennün, nyuzga... nem, gebe... csoda hogy életben van. Egy tíznapos rackla szebben néz ki mint ő... Ááááá... bizonyára én raktam ki a szobából mert horkolt... csak nem emlékszem rá... vagy önként ment el, mert látta, hogy nem jó kekeckedni velem. Igen, inkább az utóbbi.... Úgyhogy ha őt kiraktam... kinyitom egyedül az ablakot...
*Büszke gondolatok, egy láztól eltompult elmében, de ahhoz elegek, hogy felmásszak az ablak alá húzott asztalra vagy ládára és még tovább tornázva magam elérjem az ablak nyitószerkezetét. Hiába kapaszkodok a falba, ablakba párszor megdőlöngézek, mert a szoba még mindig forog és hullámzik alattam a talaj...*
- Mi az már... ennyi eső esett, hogy úszik a ház?... - *azért a kilincs nincs olyan messze és feltett szándékom kinyitni az ablaktáblákat.*

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Amint szavaid eljutnak Iris tudatáig a várt hatást éred el. Kis keze ökölbe szorul, de mégsem ugrik neked. Néz rád pár pecig és valószínüleg elméjében épp pár szimpatikus démon játszik veled, majd vonallá préselödött szája kegyetlen mosolyra húzódik. Kihúzza magát és felveti fejét úgy néz a szemedbe.
-Ezt rögtön megbeszélheti a kedves Úr Paulal, majd megemlítem neki hogy érdeklödött a nemi életem sivárságáról. Mondtam már hogy épp nincs orvos a fogadóban? És a mosoly az arcán csak nem akar eltünni. Néha vet hátra a válla felett pár pillantást hátha megjön valaki végre a hívottak közül, de eddig ennek nincs jele.

//Iris csak más környezetben és madár nélkül.//

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine)

A kis asztal elhúzása és a felmászás rengeteg idödet és még több energiádat emészti fel.
-Ez az gyerünk! Megy ez ne add fel! Csak így tovább! Az Ösök szellemére fel ne add!
A hang nagyon buzgón és lelkiismeretessen noszogat, bátorít. Mégiscsak jó hogy itt van. Különben már az asztalhoz érésnél feladtad volna de így, nem hagy nyugodni a büszkeséged és az imbolygó világ ellenére nagy nehez elvonszolod a kis éjjeli asztalkát a az ablak alá. Habár neked ez is derékig ér a felmászás eleje nagyon könnyen megy, hisz csak egyszerüen rádölsz és ráfordulsz az asztal lapjára. Bár lelógsz róla jobbra balra, nem ez a legnagyob gond, hanem valahogy fel is kéne kellned. Itt már komoly gondot okoz az hogy valaki biztos rángatja azt a fránya asztal, hisz magátol csak nem hullámozhat ugyebár. Nagy nehezen a spalettára támaszkodva állsz az ablak elött. Kinyitod a reteszt ami zárva tartotta és kinyitod. Azaz be nem ki. Az ablak zsaluja befelé nyilik. Próbálsz kapszkodni még pár percig a zsaluba ám a betóduló friss és nedves levegö meg saját súlyod a gratvitációval karöltve végül gyözedelmeskednek feletted. Hanyatt vágódsz és leesel az asztalkáról ami egyébként sem nyújtott számodra jobb alkalmatosságot, mint jó pár napja a Vizirigó. Az talán nem hullámzott ennyire. Fekszel hanyatt a szoba padlóján, mivel az asztalkát elhúztad így fejed sem verted be sehova ám fura módon most már a plafon is hullámzik, sött mintha a tárgyak is elvesztették volna szilárd körvonalaikat. Inkább behunyod a szemed csak ne kelljen látnod ezt a kaotikus forgatagot. A hang sem szól most hozzád így nyugottan élvezheted a beáramló levegö áldásos hatását. A höérzeted az elöbbi végletesség után most mintha elhagyott volna. Kedvetlenül és fájó fejjel türöd a rád szitáló esöt.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Bajszom alatt elmosolyodom.*

-Mivel még nincs tíz vérző barázda a képemen mindenképpen pozitív találkozásként tekintenék a maira. Ugyan érdekes kaland lenne megvárni Pault és a hősszerelem égisze alatt bucira veretni a képemet azt hiszem mára mégis inkább búcsúzom Kisasszony és megpróbálom magam megmenteni szobatársnőm egészségét. További Kellemes Estét és ha eljön az idejel Nyugodalmas Jó Éjszakát!

*Ezzel színpadiasan meghajolok és elindulok visszafelé. Most próbálok egyrészt kevesebb cuppogással haladni, másrészt a befelé hagyott nyomaimba lépni, hogy ennél már ne legyen széjelebb hordva a mamuszomat áztató massza. Az udvar sötétjére gondolva valószínűleg már mindegy a mamusznak és inkább visszafelé is toronyiránt haladok majd, hogy ne a gazdasági udvarban verjen össze ez a Paul vagy a cimborái. *

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine/Joffer Kosztasz)

-Ne gondolja hogy ez egy mély és hosszú barátság kezdete lenne, majd akkor felküldöm magához a segítséget rendben?! Válaszol Iris és csak nem tűnik el szája szegletéböl Uwel mosolya.
Ezek után természetes, hogy nem keresgéled a járdaszegélyt a falak tövében. Belépve az épületbe mely szobátokat rejti az elöbbi kis öreg még mindig füstölögve ücsörög, ám téged megpillantva már ugrik is fel az asztal mögül.
-Álljon csak meg Ifiúr! Azokat az izéket inkább a kezében vigye jó?! Nem akar kicseszni velem ugye? Vénségemre itt mossam a padlózatot. Vagy ha már úgysem jó az az izé- céloz mostmár felismerhetetlen mamuszodra-semmire akkor inkább tegye ki a ház elé, talán még használ is nekik ez a kis esö.
A szobába felérve Kirdo a nyitott ablak alatt fekszik és áztatja a szobát és a törpöt is az esö mely a téged is kései fürdésre kényszerített. Lassan neked sem ártana ruházatot válltanod-márha van még mire- mert alapossan eláztál hiába igyekzetél.
Épp a szobában szorgoskodsz mikor kopogást hallasz majd egy hang szól be a folyosóról.
-Paul vagyok! Itt van a beteg, meg a mitugrász?!

//Yvett te még az elözöre sem írtál így neked az a mérvadó ill. ha Joffer felébreszti Kirdot akkor lehet megint küzdeni //

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Annak örülök, hogy nem vertek meg visszafelé és mivel az öreg segített, mondjuk nem sokat értem vele , így leveszem a mamuszokat és kinthagyom az esőn hadd tisztuljanak. Mielőtt elindulnék felfelé azért visszaadom a kölcsön nagykabátot, amit az öreg protás adott, így nem áztatta el az eső remélhetőleg divatos hálóingem. A bolytos sapi meg majd megszárad. Felérve és emglátva a nyitott ablak alatt fekvő/ázó törpöt morgolódni kezdek, de közben behajtom az ablakot és gyengéden felemelve a nőt visszadugom az ágyamba.*

-Izgága törpje! Én itt a testi épségemet kockáztatom érte ő meg ide-oda sunnyog és nyitogatja az ablakot is ebben az ítéletidőben. Na gyere te feles-hurri! Nehogy a végén rám foghassák, hogy kiszenvedett a szobatársam.

*Úgy ítélem, hoyg ebből már nem nagyon lesz rednes alvás, így készülve valami vajákosasszony érkeztére azért csak feljebb öltözök. Felveszem az egyetlen még tiszta és száraz ingemet és valamelyik nadrágomat, majd a csizmámba is belebújok (egy alapos lábtisztítás, esetleg mosás után. Már épp azon kezdenék agyalni, hogy ilyenkor a minél jobban bebugyolálás vagy a hidegzuhany a nyerő gyógymód, de ekkor megjön a "segtítség" Paul személyében. Mivel láttam Pault, így a fegyveres ellenállásnak az esetleges Iris-féle megtorlás kapcsán nem látom értelmét inkább ismét az erszényemmel "fegyverkezem fel"*

-Igen itt van a beteg... és én is. Gyerecsak nyugodtan!

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Nagy nehezen sikerül kinyitni az ablakot és a hideg levegő hirtelen mennyei érzés... Azonban az utána lévő esés már nem. De mit tudnék tenni, annyi erőm már nincs, hogy megmozduljak, nem méghogy az ágyig visszamásszak, így csak nézem a hullámzó plafont, kissé hunyorítva az ablakon beszitáló esőtől.
Hallgatom a csendet, mert a drukkolós társam valahová biztos elszaladt, lehet törölközőért ment?....*
- Áhh... nyílt az ajtó, visszajött...
Héééé! Ezt a pofát ismerem, ez Joffer... csak most mintha kicsit oválisabb és hosszabb lenne a képe!?! Talán valami alakváltó? Hmmm... nem szabad életben hagyni... - *gondolom.... vagyis csak gondolom, hogy gondolom, közben pedig hangosan mondom mindezt igaz, hogy törpe nyelven, és Joffer csak a nevére figyelhet fel.
Az elhatározást azonban tett nem követi, fázom, ráz a hideg és még mindig olyan minden mintha csak egy hajón imbojognék valamilyen kocsonyás anyaggal körülvéve.
Hagyom, hogy az ágyba rakjon, tehetetlen vagyok, s lassan tagjaimba ólom, forró ólmos fájdalom költözik - néha már az fáj, ha a ruha hozzáér a bőrömhöz - hiába... ezt teszi a láz.*

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine; Joffer Kosztasz)

//Bár admin(gratula ) és modi vagytok azért pls maradjunk az oldalon használt jelöléseknél, köszi.//

/Kirdo/

Bár a lepcses haverod most nem szórakoztat úgy mint az elöbb de azért nincs csend körülötted. Olyan mintha otthon a tárnában lennél. Hallani a kohók szuszogását, a kalapácsok csengését, a többiek morgolódását vagy örvendezését. Bár még mindig a szobában vagy de a hangok zavaróan másfélék.

/Joffer/

-Nah itt vagyunk! Hol a beteg? Kérdi Paul és a mögötte bújkáló kötényes nöt tolja maga elé. A nö belépve a szobába egyböl a törphöz siet és kikapja a csuromvizes ágyból a lányt. A karján lévö törölközökbe bújtatja a törpét anyaszült meztelenül és elindul a szobából kifelé.
-Paul készíts egy dézsa hideg vizet gyorsan. Ha nem sietünk mindjárt vége nézz rá!
A törpön látszik hogy már nincs ezen a világon, valahol teljessen máshol jár, szemei homályosak, homloka verejtékes.

Pár pillanatig csak néztek egymás szemébe a szakáccsal, nem valószínű hogy megtudnád gyözni az erszényed tartalmával.
-Iris azt mondta hogy maga... Keze a válladon és a másik pedig ökölbe szorítva a válla magasságában mikor a törpével a kezében kiront a szolgáló, és elöadja aggályait. Még pár percig néz rád Paul ám dönt a józan ész, otthagy, legalábbis elereszt, és nyomában Kirdoval és a "gyógyítóval". Lemennek a fürdöbe és addig egy nedves rongyal törölgeti a homlokát, míg a dézsát meg nem tölti Paul. Ekkor a törpöt belemeríti majd kiveszi, ezt megismétli többször is törölgetés nélkül.

/Kirdo/

A lázálmok egészen addig tartanak míg valahogy a Sheral csúcsán- vagy legalábbis valami marha nagy hegy tetején- a tiszta fehér hóban fekve kellemes hüs áramlatok árasztják el tested, és lassan elalszol.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

//Bár modi vagyok nem értem mire célzol. Milyen jelölések? //

*Kissé aggódva nézem Kirdot és örülök, hoyg a nő legalább tudja mit kell tenni. Paul egyenlőre nem tud igazán lekötni. A verési kísérletre csak felemelem a mutatóujjam és segítek neki emlékezni az dolgok állására. *

-Ha megütsz egy helybéli nemest olyan büntetésben lesz részed, hogy többé nem kell aggódnod senki és semmi miatt a tömlöc mélyén vagy a kalodában Paul! Egyébként meg Iris mond ezt-azt, de mi férfiak tudhatjuk, hoyg a nők össze-vissza fecsegnek, ha szerelmesek.

*Ahogy elindul a "menet" követem őket és figyelem mit is kell ilyenkor tenni. Valahogy kivételesen nem vizslatom kajánul a meztelen, vizes kis nőt, hanem alig várom, hogy bebugyolálva ismét jobban lehessen. Vajon miért van ez a fura lelkiismeret izé már megint?!? *

[Yvett de Crei]

// továbbra sem értem milyen jelölést nem tettem ki... bocs az offért!//

Kirdo Farmine

~A csendet felváltja a tárnák zaja, ami megnyugvással tölt el, békességet ad számomra.
A békesség pedig boldogságot hoz - újra Graimot látom, ahogy közeledik, majd átölel /törölközőbe bugyolálás/, és én nem csinálok mást, csak örülök, hogy van nekem és a nevét suttogom bele a sötétségbe.~
- Graim... Graim... Graim...
~Aztán elmegy, otthagy, a hideg végigszánkázik testemen, nem egyszer, nem kétszer, de nem érdekel... megakarom találni őt és csak futok és futok, legalább is ezt látom, ezt érzékelem. Szétnézek, idegen arcok, Graim sehol, és fordulok hátha... de nem lelem. Méghidegebb lesz számomra, hófödte csúcson járok már, és még mindig keresem ŐT... de nem lelem. Fáradt vagyok, álmos, éhes, kimerült a végtelenségig. Érzem, hogy már nincs tovább, belbukom arccal a hóba, hagyom hogy a fagyos hideg körbeöleljen, megadom magam sorsomnak - hisz Őt nem leltem meg, akkor nincs miért már élnem.~

*Persze mindez csak a képzeletben játszódik le. Erőtlen fejforgatások, kézemelgetések, amik látszódnak, valamint egyetlen szó szüntelen ismételgetése. "Graim". Persze ki tudja mi lehet ez - egy név, vagy valami más törpe nyelven?
Aztán a pici test elernyed végkép, már a homályos szeme sincs nyitva, nem mozdul feje, sem karja, s a szüntelen ismételgetett szó sem hagyja el többé ajkát. Most tényleg úgy néz ki mint egy hulla - fehéren világít bőre egész testén, melyről csöpög a hideg víz lefelé. Oldalra bukott sápatag arcú fej és nem mozduló végtagok - lehet tényleg halott?*

[Kaspar Otlokir]

(Kirdo Farmine)

Lassan eszmélsz a fura álom után(a verseny, minden járulékával) a szobában hol már vki újra húzta a teljes ágyneműdet. A másik ágyon a változatosság kedvéért Joffer horkol. A szoba ablaka résnyire nyitva van, ezen át szökik be a kelö nap fénye. A kis asztalka melyet az ablak alá húztál most az ágyad mellet áll rajta egy tál víz benne apró fehér szirmú, és sárga közepü virágfejek, kicsit mintha nyúzottak lennének.//ki vannak szárítva és utánna kerültek vízbe//
Ahogy véginézel magadon, és az álom képei még elötted lebegnek két dolog tűnik fel. Egy túlméretes hálóingben vagy, nyakadban egy vörös kö mely ezüst függövel csatlakozik egy szintén ezüst lánchoz. Akkora a kö hogy hosszára kitölti a tenyered ám leginkább egy hasonló méretű lángnyelvre hasonlít. Fogalmad sincs hogy készíthették hisz oldalán nem találsz vésés nyomokat, mintha így, ebben a formában keletkezett volna. A tüzetes vizsgálat eredményeképpen, a láncot rögzítö ezüst éken találsz egy rövid szót, vanirul, Kadal. Mikor hallkan magad elé suttogod a Tárnákat Zengetö nevét a kö felvillan és melegség árad szét benned a kezeden át. A másik immár kevésbé fontos ám jelentös felfedezés hogy nem találod fegyvered.

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Kis beszólásoddal sajnos nem a várt hatást válltod ki. Paul annak ellenére hogy nem tűnik sakk-nagymesternek lehet hogy mégsem teljessen fogyatékos. Ahogy elfordul töled még valami olyasmit vélsz hallani hogy nagy a szavanna sokan eltüntek már nyom nélkül.

A fürdöben a nö Kirdot a hidegvízbe merigeti, úsztatja mint ti a cápát ha véletlen horogra akad és messze még a part. Közben idöközönként a tenyerével hömérözi a lány homlokát de tekintete egyre felhösebb lessz. Végül benyúl a köténye alá és elövesz egy üvegcsét amiben zavaros színű folyadékot látsz. A lány szájához nyomja és megpróbál leeröltetni pár korytot a törpbe. Kirdo nyel párat ám kis idö múlva visszöklendezi az egészet. A kudarc egyre jobban elkedvteleníti a lelkes próbálkozókat, és utitársad állapota is rohamosan romlik. Egyre fehérebb és nem csak az arca. Akaratlagos mozgása szinte már nincs, csak néha remeg meg mikor újra a hideg víz alá merítik, különben már nyugodt szívvel halottnak gondolnád.
A szolgáló megelégelve a sikertelenséget.
-Paul vidd fel a szobájába rögtön megyek én is, ezt még megpóbálom aztán ha nem sikerül hívhatsz holnap papot.
Azzal egy törölközöbe csavarja a törpét és a szakács kezébe nyomja. Az még ellenkezne, ám esélye sincs. Beletörödve sorsába újra a szobátok felé veszi az irányt és //nyomában veled gondolom// beviszi Kirdot . Szétnéz.
-Kéne valami száraz hely nem?
Tényleg mindkét ágy elég vizes.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Aggódva figyelem a nő ténykedését és a paphívás sem tölt el reménnyel. NEkidőlök a fürdő ajtófélfájának és egy naaagyon hosszúra nyúló pillanatra behunyom a szemem. Bármit is láthattam "odabent" az biztos nem volt szép, emrt megborzongva, leízzadva nyitom ki ismét kukucskálóm. //ld.: verseny// MAjd követem a szobába a "menetet". Odabent konstatálom, hogy Paulnak igaza van és valami szárazabb fekhely kell.*

-Ó. Hogyaza! Az áldott jó szívem visz egyszer a sírba.

*Ezzel lerántom az egyik ágyról a vizes ágyneműt, ha lehet a kevésbé tocsogósról és előkutatom a két rend Kirdora adogatott ruhámhoz tartozó két piros háromnegyedes kabátom. A törpének pont tökéletes lesz egészes takaróként. Az egyiket leterítem és még kis fej alá valót ksi formázok az ujjaiból, majd intek, hoyg fektesse rá a nőt a díjbírkózó. Ezután szépen betakargatom a másik felsőmmel és ráncolt homlokkal várom mi lesz. HA valahogy mégis kezd jobb bőrbe kerülni Kirdo lassan az újonnan született aggodalom helyét átveszi a fáraqdtság és lehúzva a vizes ágyneműt én is leülök a másik ágyra. Nem akarok elaludni, de végül lassan lecsúszok nagyjából fekvő helyzetbe és elnyom az álom. Most valahogy sikerülhetett felvennem egy új pozíciót, emrt a horkolás sem az eddigi siketítő reszelés, hanem valamivel kellemesebb monoton nezezés.*

<Izgága törpje .... hrrr ... mindig idegeli az emebrt és végül mégis ráadom az utolsó ruhám is, hogy ne fázzon meg .... hrrk-hhh ... zzzzzzzzzzzz>

[Kaspar Otlokir]

(Joffer Kosztasz)

Miután megvetetted az elsö ágyat Paul óvatossan belerakja majd betakargatja a nöt. Ezekeután még vet rád pár lapos és nem so jót ígérö pillantást, de valamiért nem most muatatja meg a szavanna végtelen síkját. MÉg ellenörzi hogy a kis nö jól fekszik-e és rendessen betakrta -e majd egy szó nélkül kimegy szobából.

Senki nem zavar abban hogy megvesd a saját ágyad is és sajnálattal veszed észre hogy a ruhatárad erössen megkopott mióta partra vetödtetek. A sok hajórol begyűjtött holmi között-lásd gyertyatartó, ezüst étkészlet, különbözö térképek- igazán most van elöször idöd megnézned azt a kis ládikát mely az egyik polc mélyéröl, a térkép és partvonalvázlatok mögül került elö. Mivel Paul nagyjából most húzza be maga mögött az ajtót így senki sem zavar abban hogy belekukkancs. Sajnos értelemes dologra most sem bukkantál, hiába apád nem kényeztet el minden földi jóval. A dobozban csak egy kopott, ám még mindig aranylóan fénylö- valószínüleg báli- maszk van mely valamiért az egész arcot takarja, és szem vagy szájrés nélküli. A mintázata is elég fura, egy megfolyt emberi arcot formáz, a két szem-domborulat között egy stilizált nap vésettel. Mikor kézbe veszed érzed anyaga fémes ám rendkívül könnyü, szinte csak a doboz súlyát érezted eddig. Annak ellenére, hogy szilárd és határozottan valamilyen nemesfém az anyaga, mintha nem rideg és hűvös, hanem lágyan meleg lenne a felszíne.

A szobában még egy darabig merengve álmodozol hol Kirdoval kapcsolatban vagy épp a holnap és a maszk furcsaságain. Az álom azonban kegyetlen, a szolgáló érkezése elött elszenderülsz, és csak a hajnali, -vagy déli ?- kakaskukorékolásra-talán az utolsó sikolya volt ?- ébredsz. A szobában semmi nem változot a környékeden ám Kirdo ágyára új huzat van húzva, és a nö ebben alszik. Légzése szabályos, egyenletes, arcszíne sem üt már el annyira a korábbitól. Mellette összehajtva találod köpenyeidet, rendben katonássan. A folyosón és az utcán sem hallsz neszezést, csak némi horkantás és nyerítés hallik fel az istálló-udvarról.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

<Hmm. Egy maszk. Elég hülyén veszi ki magát kukucskáló nélkül. Nomeg iszogatni se praktikus. >

*Ezzel forgatgom, vizsgálgatom az alkalmatosságot. Megfordul a fejemben, hogy jó-e egyáltalán. Nem sokat tétovázok. Egy könnyelmű vállvonás és felpróbálom.*

<Lehet valami szemkötőszerűség. Biztos az álomszuszék öregem használta, mikor a Vizirigón érte az éjszaka és a másnapos pirkadat. >

*Ezzel elvagyok egy darabig, aztán lassan álomra szenderülök. A reggel/délelőtt/ebédidő fényeire és a kakasra ébredek. Álmosan ásítok egy nagyot és körbenézek a szobában. Feltűnik a változás az ágyneműt illetően, de ezt hamar elhalványítja az, hogy Kirdo jobb színben van. Kis félmosolyra húzódik szám és megcsóválom a fejem. Az orrom alatt motyogok csupán és inkább csak saját magamnak, mintsem igazán mondanivalóm lenne.*

-Izgága törpje. Ijesztget itt én meg, mint valami bolond futkosok miatta. Na ez az, amit nem fogok elmesélni az ivóban a vicceskedvű cimboráknak.