Berrana-roda - a pengebárók édene

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Elhívatás, bizony testvér... elhívatás.... *súgja ahogy közelebb lép Manuelhez...* A hetedik arc adjon erőt a ma estéhez, s mondj el egy imát, hogy urunk megsegítsen. Mendraiosz Con Larrodan, szolgálatodra... *biccent* Később, ha megérem, mindent megmagyarázok, de kérlek kerüld az előbbi fekete hajú nő társaságát. És most meg kell mentenem lovagunkat a végzetétől... *egy szuszra húzza le maradék italát, poharat az asztalon hagyja, s elindul a paplovag felé...*

<Teljesen elment az eszem... nem vagyok normális... biz istenre... nem vagyok normális. Ha tényleg ő az nem vádolhatom meg, de nem is engedhetem a lovag közelébe... Ebbe bele fogok dögleni... Domvik segíts!>

*Még utoljára körbe tekint, hátha meglátja Monicát, de sehol.... még csak most tűntek el a mosdában...*

<Időt kell nyernem, és nincs jobb ötletem... a francba... a francba... a franba...>

- Maga, ott! *mutat rá, és szól erélyesebben a paplovagra* Még hogy Aranygárda... ne nevettesenek... *röhög fel hangosan*
- Tanítsam meg vívni? Kihívom párbajozni! Itt és most! Mit mond? Elfogadja vagy gyáván megfutamodik?

<Elment az eszem... Monica gyere már...>

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok jót mosolyogok a nők kis „párbeszédén”.*

<… Na, látom felkeltettem mindkét némberben a női sovinizmust! Még a végén jó kis út elé nézünk! Három ekkora szövegládájú nővel!? Alborne, ezek kikészítenek, de köszönöm neked, hogy összehoztad utam velük!..>

- Hölgyeim, ööö, asszonyom! * Húzza direkt tovább Ronját.* Ronja, Imoen! Örülök, hogy megismerhettem két ilyen világi teremtést! * Mosolyodik el ismét a bárd.* Jó éjszakát és szép álmokat, de ne túl heveset! * Böki még a távozó nők után, majd szívesen belekarol Ada kezébe, s lassan elvezeti a fogadás helyszínére, de nem tudja szó nélkül hagyni az iménti eseményeket.*

- Ada, hát nem tudom, hogy hol akadt erre a két nőre, de hát, zsák a foltját! *Mosolyodik el ismét, de szavait úgy ejti ki, hogy az ne legyen a nő számára bántó.* Belevaló csajok, s szerintem jól járunk velünk unokatestvére felkutatása közben!* Kíséri a nőt a fogadóterembe, majd mindent beleadva végigmuzsikálja az estét, s maradék mana pontjai segítségével, még kis hangulatfényt is varázsol a Kis olajfaág eljátszása közben, de érzi, hogy eme társaság nem nagy örömében ült össze. Ezért balladái inkább történelmiek, egy, egy vidámabb, vagy inkább semlegesebb nótát bele, bele csalva az estélybe. Az est folyamán többször is Ada tekintetét kutatja, s elmélázik a nő bájain, türkizkék ruhájának dekoltázsán. Az előadás és az étkezés után megköszöni a tiszteletreméltó társaság figyelmét, majd visszatér szállására. Nicol szavain elmosolyodik, majd egy tockost azért kiosztva megszólal.*

- Tévedsz fiatal barátom! Még csak most kezdődik! Figyeld Erlon bácsit! * Kacsint a fiúra, majd szoba ajtaját nyitva hagyva, kilép latjával és egy pohár borral a tornácra, s a korlátra ül kényelmesen. Belekortyol az italba, feltekint a csillagos égre, baljával akkordot fog, jobb kezének ujjait megmozgatja, s gyönyörű dallamba kezd. Megszólaltatja a misztikus erők összhangzatát. ( MP-pontjait feltölti ), s ki hallja eme gyönyörű dallamot teljesen hatása alá kerül. Közben azért Erlon számít arra, hogy más, főleg nőnemű lény is hallja eme gyönyörű muzsikát.*

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, éjjel

Teljesen átadod magad a muzsikának. Mire tekinteted visszahozod a csilagokról, rá kell ébredned, nem vagy egyedül. Hullára nem: Imoen úgy két lépésnyire áll tőled a korlátnál. Nem hallottad hogy jön, nem voltál tudatában annak, hogy odaállt annak sem hogy mikor. Egy nagy zöld almába harapott bele a zene végeztével, csak úgy hersent a gyümölcs a fogai alatt.
-Nem volt rossz...-hunyorog rád. Az udvarban egy szolgáló épp elfújt egy lámpást. Már csak a folyosókon pislákolt kevés. Ada ajtaja alatt fénycsík szűrődött ki, de az pont szemben, az udvar túloldalán helyezkedett el, Ronja szobájának helyzetével pedig nem voltál tisztában. Még?
A csitri továbbra is a feszes nadrágot viselte, de most mezítláb volt -talán innen a nesztelen járás- s melle alatt összekötötte ingjét csomóba. Lányos lapos hasa volt, feleslegtől mentesen. Mintha nap mint nap valami testmozgást végezne, vagy csak egyszerűen nem hízékony alkat. Csípője még nem nőiesen széles, így szinte biztos hogy tizenéves.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok odasandít, mikor meghalja az alma sercenését, majd miután felfogja, hogy ki támaszkodik a korlátra elmosolyodik.*

<… Ohh, te kis kanca! Én is úgy harapnék hamvas husikádba, mint te abba az almába! Jól megleptél! Nem is vettem észre, hogy előjöttél szállásodról!…>

* A röpke gondolatsor után a lány felé fordul, végigméri annak öltözékét, feszes hasát, mezítelen lábát, majd halkan megszólal.*

- Imoen, nem tud talán aludni!? Bár, nem is csodálkozom eme gyönyörű éjszakán, vétek lenne alvásra pazarolni az időt! * Sandít a lányra, majd folytatja.* Látom, nem csak magokkal, hanem értelmes dolgokkal is ellátja ifjonti szervezetét! * Csűri tovább a dolgokat Erlon.* Tudja, ha nem lenne fáradt, és mezítláb elhívnám egy sétára ebbe a gyönyörű kertbe! * Mutat a kert irányába.* Ilyenkor oly csendes, tiszta, varázslatos a környezet, hogy öröm és felüdülés benne sétálni, vagy csak leülni egy félreeső helyen! Félre ne értsen! * Mosolyodik el ismét.* Nem a kangörcs beszél belőlem!

<… Nem a fenéket!…>

- Csak jó lenne megismerni úti társaimat jobban, mielőtt elindulnánk eme küldetésre. Tényleg, ha nem vagyok indiszkrét. Hogy hozta önöket össze a sors Adával? Hisz ön jóval fiatalabb, mint barátnői! * Tekint ismét a lányra, majd csupasz lábára.* Mellesleg nem fázik kis kegyed lábacskája? Jöjjön, s igyon egy pohárkával, szíverősítőnek! * Mutat szobája felé, majd felemeli védekezőleg a kezét.* Félre ne értsen! Tényleg nincs semmi hátsó szándék bennem!

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak
Hiciano villa, nyár, éjjel

-Tegezz már mert ez így uncsi lesz!-sóhajt a lány-Vagy sértésnek veszem...Ez a tied?-mutatja fel gyűrűd, ami a családi. A kezében. S nem a te ujjadon. Mikor vette le?! Ha kéred azonnal visszaadja.
-Van rumod? Vagy valami pia. Ronja legutóbb elvette a söröm, mondván ahhoz fiatal vagyok. Kamu, ittam már piát Ó, ésközben elmesélhetem, hogy hozott össze a sors Ronjával és Adával.

Így veled tart, de tényleg látszik, tegezéshez szokott, nem körülményes megszólításokhoz.
Otthonosan helyezkedik el az ágyad végében s a szobai bor, ha abból adsz, megfelel neki.
-Naszóval úgy fél éve ismerem Adát, de most találkoztam vele másodszorra. Ronja nagy barátnője, egy ideig együtt lógtak a világban. Akkoriban, amikor Ada meglépett otthonról egy tróger miatt. Viszont nem bánta, mert akkor nem lenne most papnő Tudtad hogy papnő?-vigyorog kérdőn a lány.

[Lianna Pentangelin]

//Milyen mosdó?! Ez nem egy amcsi érettségi bál! //

Connak
Bálban, nyár, este

Manuel szemöldöke nem szaladt fel homlokára. Érzéseit ez esetben megtartotta magának. Pedig elég közvetlenül szóltál hozzá, pedig normál esetben még pap minőségében is feljebbvalód lett volna
Hirtelen hangodra feléd fordultak homlokráncolva a közelben lévők. A paplovag hunyorgott, ki ilyen illetlen és harsány, többen összesúgtak, micsoda dolog hogy valaki már ilyen korán a pohár fenekére nézett és kötekedik is.
-Megbocsásson, ki ön? Ismernem kéne valahonnan?-billentette oldalra fejét a paplovag. Sorrell úr nyugtatólag megpaskolta lánya kezét:
-Hagyja csak uram, hisz rá kell nézni, hogy ittas. S ittas egyének szavát nem kell komolyan venni. Inkább haza kéne kocsiztatni-javasolta Sorrell úr. A lánya megszeppenve bújt apja mögé. Nem viselte jól a jelenetet. Vagy nagyon ügyes a lány vagy félrehúz a megérzés?!
Monica sehol. Ám a ház és a bál ura már zavartan került elő s érdeklődött affelől, mi az inzultus tárgya és kik a résztvevők..

[Con Larrodan]

// jólvanna //

(Con Larrodan)

- don Epra, szolgálatára *hajol meg kissé, de nem annyira ahogy az illem követelné*
- Nem hiszem hogy ismerne, de elfelejteni biztosan nem fog... ezt garantálom! *hosszan, s vizsgálódón néz a paplovag szemeibe, majd Sorell szavaira odakapja a fejét*
- Ittas? ÉN? *néz rá meglepődötten*
- Talán sértésnek szánta a szavait? Ezt vehetem kihívásnak? *de az apja helyett a lányt figyeli... minden egyes rezdülését...*

//Lélektan 3. //

- Uram, Asszonyom *szól a házigazdák felé...* Csak kisebb szóváltásba kerültem az Urakkal, de gond egy szál se, megoldjuk férfiak egymásközt. Jól mondom Uraim?

<Ebből hogy fogok kimászni? És Manuellel is hogy beszéltem? Le fognak fokozni... megfosztanak mindenemtől... add uram hogy ne tévedjek, és tényleg ez a kis vörös legyen a banya...>

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, este

Páran összemosolyognak, főleg nők:
-Nézd már, hogy pattog, már a második férfit hívná ki!
Sorrell úr igazi nemes, s biztos nem az újgazdagok közül került ki s családja neve már nyom valamit a latba a történelem lapjain is. rezzenéstelen arccal mér végig, s látszik, úgy ítélte, nem vagy vele egy horderejű és osztályú így semmiképp sem fog párbajba bonyolódni veled, s részéről ez méltó válasz lesz, nem megfutamodás.
-A neve nem mond nekem sem semmit, ami azt jelenti, hogy nem is fontos s nem lehet jelentős. Kímélje meg magát attól, hogy még jobban lejárassa magát, s emelt fővel távozzon, addíg, amíg nem viszik. Ez igen kellemetlen lenne, mert többé hasonló körökbe sose hívják meg. Nem is értem, mit keres itt tulajdon képpen.
A lány, akit Orianának hívtak, aggódva néz feléd. Még mindig nem látod azt, amikor elönt a biztos tudat s felismerés: igen, ez a némber boszorkány és kezdheted a "begyűjtést"...Bár ha ez itt és most a lánnyal szemben bekövetkezik, roppant tapintatosan kell majd eljárni...lehet, immár színjáték nélkül, de egyházi fennsőbbséged teljes fegyverzetével
-Mindazon által ez mély illetlenség is, főleg hogy egyházi személy ellen készül fegyvert rántani-köszörülte torkát a ház ura.
-Arra kell kérnem, felejtse el inkább vélt mint valós sérelmeit és fogadja meg don Sorrell tanácsát...
Kopogó léptek csatlakoztak az eseményhez. Monica jkött vissza, mosolyogva, bálkészen, mint aki csak felfrissült a kinti esti hűvösben...
-Lemaradtam valamiről?-néz elébb rád, a ház urára, Sorrell úrra, a paplovagra és végül Oriana kisasszonyra. A két nő tekintete összevillant. Oriana elsápadt aztán elájult. Monica szemében diadalittas fény csillant egy pillanatra aztán szerényen végigsimított szoknyáján. Majd lépett is az alélt lányhoz.
-Ugyan kérem, félre a kakaskodással, itt egy kisasszony rosszul lett mert felizgatta magát maguk miatt!-dorgált Monica s már gugolt is le Oriana mellé, repülősó után szólongatott s közben finoman a lány pofikáját pofozgatta. Az apja őszinte aggodalommal hajolt lánya felé.
-Büszke lehet magára-hallottad a paplovag hűvös hangját. Manuel melléd állt és halkan csak ennyit mondott:
-Vakmerő színjáték, meglesz a gyümölcse, fiatalember?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*A sugdolózó nők felé odakacsint, s mosolyog... somolyogva végighallgatja mind a nemes, mind a házigazda "javaslatait", de a továbbiakban nem szól hozzá a témához, de nem veszi le a szemét Orianáról... Szinte a lelkébe hatol a pillantásával...*

- Nos... *kezdené a mondandóját, mikor a lány összeesik...*

<Büszke?>
- Az is vagyok... *suttogja maga elé....*
<Uram... kérlek...csak most az egyszer> *fohászkodik magában*
- Nagyon remélem Uram *súgja vissza Manuellnek...*

*A lány mellé lép, majd hirtelen a mellkasához kap, s térdre rogy... arca eltorzul... Kardjának hüvelye csörren a földön...
Mellkasán lévő kezét úgy helyezi, hogy ruhán keresztül érintse ott lógó szent jelképét, s másik kezét a lány alkarjára teszi, és előregörnyed...*

//Még mindig Színészet 3. játsza a szívrohamot kapó embert //

*Halk mormolásba kezd, mely 10 szívdobbanásnyi ideig tart, s eközben szent jelképe sárgás fénnyel ragyog, melyet testével, s kezével próbál elrejteni*

- Mindenható Uram, az Egyetlen ki vagy... Fordítsd felém orcádat, s pillants eme leány lelkébe. Hadd bizonyosodjak meg tisztaságáról... *suttogja maga elé*

// Az Egyetlen Kutató Szeme ~ 18 Mp, AME 34E ellen. Domvik egyedi varázslata, Kis Arkánum Litániái között. PPL2 60.oldal lap alja//

[Lianna Pentangelin]

Connak
Bálban, nyár, este

A drámai összezuhanást felszisszenések és felkiáltások követik. Tény, hogy erről a bálról sokat fognak beszélni, és nem a ruhaköltemények, étel vagy zene miatt sem pedig némely emelkedett vagy kevésbé emelkedett vendég bűnös magánéletéről, hanem erről!

A benyomás gyors, kompakt. idő kell míg a kapott információt a szálakból kibogozod s értelmezed fektedben. A lány valóban elájult valami rosszullét következtében, ebben nem színlelt. Viszont a csinos máz és a jellem inkább egy precíz katonanőhöz illett volna, nem egy csinos ifjú leányhoz. Engedelmesség mindenek felett, hűség, valami régi betokosodott trauma félelme, függésben levés és függésben tartásra való képesség mutatta meg magát. S titkolózás, nagy titkolózás. Kétségtelen, ez a lány csak látszólag az akinek mutatja magát s kétlaki életet kell hogy éljen. Gonoszság nem volt benne csak engedelmeskedés arra amit kérnek vagy helyesebben parancsolnak tőle, nem mérlegeli hogy ami a kérésben foglaltatik az jó vagy rossz...Hm, ebből hosszú per lesz...Ha lesz. Rajtad áll, te láttál bele a lány szövevényes lelkébe.
Fél füllel hallod, Manuel szervezésbe kezd, megtapogatja a mellkasod. Orianát felemelik, elkerül közeledből. A pap lehajol hozzád. Hallod, másoknak magyaráz megnygtatólag, de közben kocsit kér hogy elvihessen téged. Majd halkan megszólít:
-Kevésbé látványosabb megoldást nem tudott? Még jó hogy Domvik papja vagyok s hirtelen gyógyulását majd isteni csodának könyvelhetik el. Nem szeretem a félrevezetést.
-Nem muszáj hamukáznia-hallottad Monica hangját.
-Pardon, kegyed kicsoda?-hallottad ki a zavartságot és a bosszankodást Manuel hangjából.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Mikor megtudja a szükséges információkat, inkább eldől azok értelmezéséig... és eszeveszetten járnak a gondolatai*

<Belevert hűség, engedelmesség, titkolózás... félelem... Hmmm... lehet zsarolják! Azonnal cselekedni kell, nem szabad, hogy elvigyék!>
*Jut el elméjébe a gondolat ahogy érzi a lányt elviszik mellőle... Manuel keze mellkasához ér, s hallja szavait... Ekkor határozza el magát...*

<Vége a színjátéknak, nem szabad, hogy elmeneküljenek...>

*Pár szívdobbanás alatt talpon terem, szemeiből elszántság lobog. Előveszi, s a magasba tartja Szent medálját, míg kivont mendráját pedig maga elé.*

- Mendraiosz Con Larrodan vagyok, az Egyetlen felkent boszorkányvadásza. Elnézésüket kérem az előzőekért, a provokációért *hajol meg mélyen a paplovag előtt*, a nyers szavakért *fordul Manuel felé*, s önöktől is hölgyeim és uraim, hogy akaratlanul is eme közjáték részeseivé lettek.
- Kérem, hogy Oriana Sorell kisasszonyt ne vigyék el. Ezennel a kisasszonyt őrizetbe veszem, s elrendelem kihallgatásra való elszállítását a Glória Parkba, a Városi Nagytemplomba.

<Köszönöm Uram....> *suttogja magában*

[Lianna Pentangelin]

Connak
Úton, hintóban, nyár, késő este

-Fiam, nem gyakorolja helyesen a tapintatot...-hallod Manuel hangját halkan, amiben rosszallás is van. Mért nem helyesli azt, hogy végzed a dolgod s ha ez történik, akkor az biztos eredménnyel jár?
Szavaiddal éppen most pecsételted meg egy lány jóhírét, nagy nyilvánosan, nem pedig rangjának kijáró finomsággal, zárt ajtók mögött, hogy a méltóság látszatát megőrizhesse...S talán nem is a banyának tartott lány jóhíre szenvedte itt a legnagyobb sérelmet...Hanem elsápadó, megroggyanó vállú megtört apja. Az ártatlanokon is csattant ez az ostor, nem csak az épp éledező bűnösön. Igen, a pap jól mondta: a tapintatot azt most nem sikerült eltalálni. Hm, vagy igaz a mondás, ahol fát vágnak ott hullik a forgács?...

Ha el kellene mondanod hogyan is hagytad el a bál helyszínét, gondban lennél: figyelmed lekötötte Oriana, akivel egy hintóban ültél. A lány teljesen beburkolózott köpenyébe. Jobbján Monica ült, aki olyan magabiztosan tartotta magát, mint aki egyáltalán nincs tudatában annak, fizikai közelsége mennyi lehetőséget tartogathat egy banyának. vagy pont az hogy tudja, de nem tart tőle? Te a lánnyal szemben ültél, melletted Manuellel. A pap ragaszkodott hozzá, hogy veled tartson. A paplovag pedig elvitette az egyik fésülködőszobába zárt Ra-Ra-t s Glóriaparkba vitette Augustinót is, aki több mint magába zuhant volt. ERgy világ omlott össze benne szégyennel keveredve. Kollegádat orrrnáűlál fogva vezették s manuel hamar kideírette, hogyan történhetett ez meg. Valahogy Ra-Ra kezei közé keveredett a férfi medálja. Így teljesen uralta őt. Pedig hogy óra intenek erről minden boszorkányvadászt!

Monica rád pillant és elgondolkozottan méreget.
-Majd beszélnünk kellene. Négyszemközt.
-Most sem értem még az ön szerepét ebben az egészben-szegezi a kérdést Manuel a nőnek, de az elfelejt válaszolni rá

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Hehh... mit ért ő ehhez... csak a száját jártatja... Ha nem vagyunk itt Monicával behálózzák mindkettőjüket... ez a hála... Pffff>

*Az előbbi gondolatmenet végén megrándul a szája széle, de nem szól semmit... majd mégis*

- Sajnos mérlegelésre nem volt alkalmas sem az adott helyzet, s nem volt elég idő sem. Amit rámbíztak teljesítettem... A banyák ketrecben, a kiszemelt célpontok biztonságban... ez volt a feladatom, teljesítettem.

*Ezzel itt befejezi a vitát..*

<Nincs okom rágódni a történteken. Helyesen jártam el, tudom. A módszereim? Nem ért ő ehhez a szakmához... nem ő járja az országot, kitéve magát ezernyi veszélynek... Szerencsétlen Augustino is elbukott... benne van a pakliban... ez az amit ő soha sem fog megtapasztalni és a saját bőrén érezni...>

*Maga is szó nélkül hagyja a pap kérdésést, s a lányéra is csak bólint... Mikor megérkeznek a parkba, s Orianát is biztos helyre "szállásolják", fordul Monicához...*

- Kiváncsian hallgatlak...

<Ha ő is kezdi a kioktatást nem tudom mit teszek...>

[Lianna Pentangelin]

//Válasz a Glória park témánál//

[Lianna Pentangelin]

Connak
tengerparti villa, nyár vége, reggel

Gergio egy csinos kocsihoz kísért, hogy azzal mehessetek vissza a villába enni, letudni a találkozót a főpappal.
Út közben a bál további részleteit tudhattad meg a fiatalembertől: minden résztvevő nagy izgalommal hagyta el, egyrészt mert végre valami botrány akadt a fogukra, részben meg hogy az első sorokból láthattak boszorkányvadász-akciót. Magyarán sokakat érdekel, ki volt az a fiatal, hol kihívót alakító, hol összeeső alakítást levágó férfi, aki mindezt lebonyolította. Az idős Sorrell úr teljesen megtört, holmijait vidéki kastélyába küldette és minden követ megpróbál megmozgatni ahhozz, hogy lánya ne máglyán végezze és bebizonyítsa, ő áldozat, nem pedig velejéig romlott banya.

A villában vendég várakozott...mégpedig maga Letizia, egy csinos fehér ruhában, ezüstszürke köpennyel vállán. A villa lépcsőjén leste, kik érkeznek kocsival, s mikor téged meglátott, futni kezdett feléd.
-Mintha máris a menyegzőjére futna-mosolygott Gergio.