Utcák, terek, sikátorok...

[Catti Brie]

/Venge/

- Héééé!!! Naaa, most mi van? Jó hogy le nem... -*riad fel gondolataiból Venge a váratlan rándulásra.
Meglepetésében az egyensúlyát is elveszti, majdnem leesik a bakról.
De akkor hirtelen felfogja, hogy mi is történt.
Izgatottan néz körbe, majd a kocsi szélébe kapaszkodik, nehogy leessen - hiszen a ló most is ugyanúgy felágaskodik, mint nemrégiben, rántva ezzel egy nagyot a kocsin.
A lány elismerő tekintettel néz Hartolenre, mert a hordók pont oda és úgy esnek, ahogy azt a harcos eltervezte.
Szinte még ideje sincs felocsudni, mikor meglátja, hogy nyilik a fogadó ajtaja.
Valósággal kirázza a hideg az egyik alak látványától. Bár az arca rejtve, Venge mégis biztos benne, hogy ki lehet.
Furcsa érzés keríti hatalmába a lányt: mintha egy jeges kéz benyúlna az agytekervényei közé, és ott nem túl finoman tapogatózna.
Még a lélegzete is elakad, de szerencsére pillanatok alatt vége a dolognak.
A lány érzi, hogy ruhája a verítéktől csurom víz lett.
Épp hogy csak visszatér a normális légzése, mikor újabb fura dolgot tapasztal.*

<… Eddig siker övezi tervetek! A sikátor felé mennek!..>

- Hartolen! Te is hallottad?

*Rémülten és értetlen tekintettel néz körül, keresve, ki szólhatott hozzá. Csak pár pillanat múlva tudatosul benne, hogy bent, a fejében hallotta az előbbieket. Körülöttük senki idegen.
De akkor mi lehetett ez az egész?
Ijedelmét el is felejti, mikor meglátja, hogy tervük tényleg bevált: Khirrad és a három sötét alak valóban a sikátor felé indul. Egyikük azonban gyakran visszanéz.
Nem tudja miért, de Venge ilyenkor mindig arra gondol, hogy jó lenne elrejtőzni előle.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge, Ulcus, Az arctalan mester /

* Ulcus, te megkapod Mesti „elkésett” üzenetét, hisz saját szemeddel is láthatod az utcára kilépő Khirradot és testőreit.*

* Arctalan Mester. Elszámolsz ötig, majd követed a kilépő társaságot. Ekkor elmédbe egy rövid, tömör „kiáltás” jelenik meg. Frankó az, s ezt kiálltja elméje hatalmával.*

<.. Várj még! Ott vannak előtted!…>

* Későn ért el üzenete. Kilépve érzékeled, hogy maximum tíz lépésre lehetnek tőled. Négyen vannak. Egy a közeledben, ketten hátrébb, a sikátor irányában, egy pedig még távolabb. Érzékelsz még jelenlétet tőled balra is. Valószínűleg Venge az és a harcos, a szekérrel. Az ellenséges csapat még halad pár lépést, majd megállnak, s a hátul álló valamit kivesz csuhája alól. Nem tudod mi az, de valószínűleg fegyver. Ledermed ereidben a vér. A férfi maximum 8 lépésre lehet tőled….*

* Ulcus, Venge, azt látjátok, hogy a sikátor felé haladó ellenség megáll, midőn Mesti kilépett a fogadó ajtaján. Az utolsó testőr aki a vak harcostól körülbelül 10 lépésre lehet, benyúl csuhája alá, s egy kézi nyílpuskát húz elő. Nem lő, csak Mesti felé fordítja azt, lép még egy óvatost hátra, majd megveti lábát. Az elől haladó is fegyvert ránt, egy puggost, majd Khirradék is fegyvereik után kapnak. Az egész egy szemvillanás alatt történik, majd Ulcus, üzenetet kapsz Frankótól.*

<… Változott a terv! A fogadó előtt lesz a csete- paté!..>

/ Mindenki /

* A sikátor irányából lovak dübörgését halljátok, majd egy egész gárdányi lovas rohamozik az ellenséges csapat irányába. Ez megzavarja Khirradékat, s hírtelen eluralkodik a káosz rajtuk. Pont annyi időre, hogy ti lépni tudjatok. Venge. Te látod, hogy Hartolen fegyvert ragad, s cikázva próbál minél közelebb jutni az ellenséghez. Ulcus, te azt látod a nagy kavalkádban, hogy egy nyílvessző, pont nyakon találja a sikátorhoz legközelebb álló testőrt. Az a vessző felé kap, majd nyekkenve a földre rogy. Hárman maradtak a toroniak. Khirrad a mellette álló testőrrel, s a lemaradt, ki Mesti felé fordulva hátrál. Arctalan mester, te érzed, hogy megzavarodott a veled szemben álló egy pillanatra, ez az első és utolsó lehetőséged, hogy elkerüld a halált hozó vesszőt...*

* Ulcus, az arctalan master agyatokban újabb üzenet tudatosul Frankótol.*

<... Vigyázzatok, ez csak fantom sereg!...>

[Catti Brie]

/Venge/

< ...most menjek segíteni, vagy maradjak a kocsinál?...jó lenne segíteni, de ez az alak talán a fejemet is leszedné, ha nem azt csinálnám, amit mond...meg aztán...ki tudja, talán tényleg kell még a kocsi a meneküléshez...>

*Miközben Venge aggódva figyeli, hogy Hartolennek sikerül-e sértetlenül eljutnia a fogadóig, feltűnik neki valami: az utca a torkolattól, ahol ők a szekérrel a "balesetet" szenvedték, erősen lejt a fogadó felé, az egyik épen maradt hordó pedig igencsak labilis helyzetben áll.
A lovasok feltűnése eltereli a toroniak figyelmét. Ezt használja ki Venge arra, hogy a szekérről hirtelen leugorva, minden erejével nekiveselkedve "besegitsen" annak a hordónak. Az először lassan, de később hirtelen felgyorsulva száguld Khirradék felé.
Már csak amiatt kell aggódnia a lánynak, hogy a cikázó harcost nehogy ledöntse a lábáról a "küldemény".*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

<Ezt eltoltam. De nagyon...>

Fut át az agyamon a gondolat. Miközben lendületet veszek és megpróbálok vissza ugrani az ajtó mögé. Hogy elkerüljem a találkozást.

<Remélem nyitva van...>

[Schinter]

Ulcus


Megrázza a fejét,hogy kikkel hozta össze a sors....De hát mindennapnak meg van a saját küzdelme....Ruhája alá nyúl a dobótőrei felé.Ha elég közel vannak,akkor a nyilpuskás felé hajitja a tőreit és utána ugrik le a rejtekhelyéből vagy ha annál messzebb vannak,akkor leugrik a tetőről,megprobálja kigurulni az esést majd akkor hajitja el a tőreit.Aztán kardot ránt és megfontoltan közelit a 3 toroni felé.

[Erigowi Klavel]

/ Venge, Az arctalan mester, Ulcus /

/ az arctalan mester /

* Mesti, te a kavarodást kihasználva hátrébb tudsz lépni, s így az ajtón be tudsz hátrálni a fogadóba. Nem lépsz be, csak annyira hátrálsz, hogy takarásban légy támadód szeme elől.. A veled szemben álló nyílvesszeje, pont előtted csapódik az ajtó félfájába. Van egy lélegzetvételnyi időd, hogy átgondold, mit is tégy. Hangot hallasz a főút felöl is. Mintha hordó gurulna a macskaköves útón, egyre nagyobb zajt csapva, viszont a lovasroham zaja a következő pillanatban elhallgat. Mintha nem is lett volna soha..*

/ Venge /

* Leugrassz a bakról, s a hozzád legközelebb lévő, épen maradt hordót nagy nehézségek árán „irányba” tudod fordítani. Meglököd, s a lejtőn elindul a majd mázsás tömeg. Először lassan, majd egyre jobban gyorsulva halad. Mikor felnézel, látod, hogy Hartolen elugrik előle, de a Mestire lövő testőrnek is félre kell lépnie, hogy el ne gázolja. Így kis időd hagyva a vak harcosnak, valamint megakadályozva azt, hogy a férfi újratöltse nyílpuskáját.*

/ Ulcus /

* Messzire vannak, hogy innen el találhasd őket dobótőreiddel. Így leugrasz a hírtelen támadt zűrzavart kihasználva a tetőről, majd kigurulod az esésedet. Mire talpra ugrasz, látod, hogy a illúzió lovasroham megszűnt. Hartolen egyre közelebb cikázik a toroniak felé. Mesti megúszta, s el tudott bújni az ajtófélfa mögé. A nyílpuskás, elvétette lövését, majd a Venge által elgurított hordó elől kellett neki félre ugrania. *

/ Mindenkinek /

* A helyzet egyre feszültebb. Mindanyótoknak torkában dobog a szíve. Ulcus, te eldobod a két tőröd a nyílpuskás irányába, ki az első elől könnyedén elhajol, de a második, balljába fúródik, s a nyílpuskát elejti, mivel megzavarta az idegent a feléje guruló hordó. Ekkor érkezik meg Hartolen is nagy sunggal, majd felveszi a küzdelmet a sérült harcossal. Pár nyílvessző még elsuhan Frankóék irányából. Valószínűleg Partoló, a félelf íjából. A Khirrad mellett álló testőr puggosát két kézre fogva közelit Ulcus irányába, majd megvetve lábait várja a tiadlani támadását. Khirrad nem tétlenkedik mind e közben. Két embere védőgyűrűjében furcsa jeleket ró a levegőbe, majd villám jelenik meg ujja hegyén, s a sikátor felé cikázik a mágiával telített halál. Valószínűleg az íjászotokat érhette a csapás, mert a nyílvesszők már nem csapódnak be többet. Frankó sziluettje rajzolódik ki a sikátorból kifele jövet. Fut a bárd, de még legalább 15-20 lépésre lehet a küzdő felektől. Venge, te mindent jól látsz a kocsi mellett állva, s érzed, hogy a küzdelem még egyáltalán nem dőlt el egyik fél részére sem. Ti létszám fölényben vagytok, de érzed, a toroniak sem adják könnyen a bőrüket. Mesti, kiélesített érzékeiddel, te is mindent jól nyomon tudsz követni. Érzékeled, hogy Hartolen, a nyílpuskáját vesztő harcossal vette fel a küzdelmet a közeledben. Hallod, azt a fémes csattanást is ( Villám ) ami, minden kétséget kizáróan, mágia hatására keltezett.*

[Schinter]

Ulcus


Jobbkézzel hátranyúl a kard markolathoz,de egyelőre nem huzza ki.Balkézzel újabb dobótőrért nyúl,amit Khirrad felé hajit remélve,hogy ezzel mind meglepi kissé a vele szembe álló testőrt azzal,hogy nme őt célozza az tőrével mind Khirradot,aki most folyamodott mágiához.Iga,hogy bal keze messze nem annyira ügyes mint jobb keze,de zavaráskét talán megfellel.Aztán előhuzza a kardot,azt a kardot,mellyel éveken át gyakorlott és a testőr felé támad teljes koncentrállással,hogy mi hamarabb véged vessen ennek a harcnak.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Örömmel hallom hogy a nyílvessző nem belém hanem az ajtóba csapódott. A kinti események rendkívül gyorsan pörögnek. Ezért rövid hezitálás után úgy döntök. Hogy a célpontom az íjász lessz. Hátha gyorsan megszabadulhatunk tőle...
Maj előlépek és az íjjászra vetem magam.

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány örömmel látja, hogy akciója sikeres volt. Igaz, nem nagy dolog, de arra elég, hogy a toroniak figyelmét elterelje, ezzel könnyebbé téve az övéi dolgát.
Szinte fellélegzik, amikor Mestinek sikerül fedezékbe kerülnie.
A nagy kavarodásban alig tudja kibogozni, tulajdonképpen mi történik.
A lovasok, ahogy feltűntek, ugyanolyan rejtélyesen válnak semmivé.
Ezen a lány igencsak meghökken.*

<...na, csak legyen vége ennek a cirkusznak...lesz néhány kérdésem Frankohoz...mégse járja, hogy állok itt, mint egy...ehh, fene se érti ezt az egészet...>

*Homlokát ráncolja, közben a régi berögződésnek megfelelően orra hegyét is vakargatja a töprengés jeleként.
Tanácstalan, de nem meri otthagyni a szekeret, hátha mégiscsak gyorsan menekülőre kell fogni a dolgot.
Pláne, hogy nem is olyan egyértelmű most a helyzet, hiszen a Mesti is beleveti magát a hracba*

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* A balkezeddel hírtelenjébe elhajított tőr megtette a megfelelő hatást. Khirrad ujja hegyén ismét megjelent a szikra, de a feléje dobott fegyver elöli kitérés kizökkenti a koncentrálásból a toronit. A szikra kihunyt, s a „bandavezér” hátrébb lép. Testőre azonnal rád veti magát. Fegyvereiteket egyszerre emelitek, s egy azon időben sújtotok le mind ketten. A két penge éles pendüléssel találkozik. Egy pillanatra megállnak a levegőben fegyvereitek, majd a szőke hajú testőr eszeveszetten gyors mozdulattal kitér előled, pördülve, s egy azon időben lábsöprést hajt végre. Te elesel, de ellenfeled is jóval távolabb kerül tőled a saját lendületét kipörögve. Tudod, érzed, hogy ellenfeled nagyon jól képzett harcos. Mind fegyverével, mind önön testével gyilkolásra termett. Most legalább négy lépésre vagytok egymástól. Te féloldalt fekszel, pont vele szemben, ki guggol, kardját feje felett tartva. Gyors felméred helyzeted. Szemed sarkából látod, hogy a férfin kívül nincs más támadód. A nyílpuskást, ki már maga is kardot , puggost forgat Hartolen a harcos és a mellé lépő Mesti „foglalja” le, még Frankó a bárd, a te közbelépésednek köszönhetően elég közel tudott kerülni Khirradhoz, hogy felvegye vele a közelharcot. *

/ az arctalan mester /

* Kilépsz az ajtó takarásából, s a nyílpuskásra veted magad, kinek kezében már szintén egy puggost forgat. Hartolennel küzdenek. Sűrű kardcsapások, kitérések közepette. Érzed, hogy a két férfi nem bír egymással. Egyikőjük, a toroni technikáját, a harcos tapasztalatát veti latba, eddig egyenlő a küzdelem. Ott küzdenek előtted. Hartolen neked fél háttal áll, még ellenfeletek, majdnem szemben veletek.*

/ Venge /

* Látod, hogy a küzdelem kezd elfajulni teljesen. Ulcus egy dobótőrrel megtudta akadályozni a mágia használatban Khirradot, kihez így már közel tudott férkőzni a rohanó Franko, majd heves küzdelem bontakozott ki köztük. Hartolen is egyenrangú félre akadt a bal kezén sebesült nyílpuskás személyében, aki már enyhén ívelt karddal védi ki a harcos másfélkezes kardjának csapásait. Mesti előbujt rejtekéből, s Hartolen segítségére indult. Felmérve a terepet, az erőviszonyokat. Ulcus is összecsapott ellenfelével. Bár neki később sikerült egy csöppet kardot rántania, mivel előtte a dobótőrével még Khirradra támadt. Ulcus és ellenfele fegyverei egyszerre vágódtak a másik irányába, majd elakadtak egymáson. A toroni viszont nagyon gyors volt, s egy pördüléssel, s közben egy lábsöpréssel feldöntötte Ulcust, ki az oldalára esett. Szerencsére a testőr is saját pörgő mozdulatából adódóan távolabb került Ulcustól, aki ha gyors talpra tud még állni és védekezni az ellenség támadása előtt. Téged is teljesen magával ragad a küzdelem heve. Nem tudsz uralkodni magadon, s érzed segítened kell a legalább huszonöt láb távolságra küzdő barátaidnak.*

[Schinter]

Ulcus


Meglepődik a hirtelen lábsöprésen.Miutn felmérte a helyzetet hátra gurul és maga elé emeli a kardot.Néhány szusznás után a harcos felé lendül és régi trükkjét veti be.Egy álcázott támadással eltereli a figyelmét majd egy akrobatikus ugrással fejefölött átugrk miközbe ellenfelére támad ugrás közben ha lehetséges vagy földetérés után támad rá.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Rövid koncentráció után felmérem az előtte harcoló két ember hejzetét. És gyorsan belátom hogy jobb lesz ha közrefogjuk a toronit. Ezért lasan elindulok hogy megkerüljem igyekszem arról az oldalról ahonnan nem támadhatnak hátba. <Nem kell sietnem. Hiszen ahogy egyszer a mester is mondta "Nem szarez hogy elkapkodjuk...>

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány a tehetetlenségtől egyre zaklatottabban köröz a szekér és a hordók körül. Töpreng, mit is tehetne, mivel segíthetne.
Most érzi csak igazán, hogy milyen kis pont ő ebben a történetben - hogy milyen tehetetlen, és jelentéktelen porszem a világban.
Zsebredugott kézzel járkál le-föl.
Egyszerre rátapint valami keményre a zsebében.*

< ohh, hiszen ez a furulya, amit Franko adott - ehh, ennek se veszem semmi hasznát...mire is lenne jó...>

*Egyre elkeseredettebb, szinte fáj hallania a sikátor felől a harc zajait.
Elgondolkodva, lassú mozdulatokkal a szekér bakjára helyezi a kis hangszert.
Utoljára még szomorkás mosollyal végigsimít rajta, vet még egy pillantást a fogadó és a sikátor irányába, majd tétova léptekkel elindul - maga sem tudja, hová és miért.*

<...tartozni valahová...ugyan...hiú ábránd...>

*Attól a naptól kezdve sokáig senki sem látta a kis tolvajt Erigowban, vagy a környékén.
Talán...egyszer...mégis visszatér.
Ki tudja...*

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Airun felnevet ismét a beszólásodon, majd mindenféle ösztökélés nélkül megindul alattatok Démon. Nem tudod, hogy csinálja a lovag, még az is eszedbe ötlik, hogy valamiféle „titkos” kapcsolat van ló és lovasa között. A napkorong kezd lebukni. Erigow utcái kivilágítva, hatalmas a tömeg, hisz a tavasz köszöntő karnevál első estéje érkezett el. Az emberek káromkodva ugranak félre mikor elszáguldotok előttük, majd hogy keresztül rajtuk. Néhány kisebb gyermek anyjához rohan sírva mikor megpillantja a koromfekete csatamént, s a koromfekete vértet viselő lovasát. Neked csak kezed, lábszárad látszik szemből, hisz a hatalmas vállak, eltakarják tested jó részét. Belekel kapaszkodnod Airunba rendesen, hogy le ne ess. Egy kis idő multán hirtelen megtorpan a mén, de úgy hogy fejed bevágod a mellvért hátsó részébe, a lovag hátába, de szerencsére nem volt vészes az „ütközés”, minimálisan megérzed, de nem keletkezik seb, púp fejeden. Airun leszáll lováról, majd téged is lesegít. A tömeg titeket bámul. Egy keskeny utca kövezetén állsz. Körötted mindenféle népség bámul kissé elhátrálva tőletek. Nem messze színpad, rajta épp tűznyelő mutatványosok adják elő produkciójukat. Zene hallik a közelből, odapillantva egy középkorú, pocakos napcserzett bőrű, kissé pityókás férfit látsz, ki egy boroshordón ücsörögve játszik lantján. Airun körbepillant, mintha keresne valakit. Ekkor jön a közelből egy beszólás.*

- Kit érdekel?! *Hallod a részegnek tűnő férfihangot. A hang irányába kapod fejedet, s egy részeg de jókötésű, megtermett kezes, lábas parasztgyereket pillantasz meg felgyűrt posztóingben, szandálban, posztónadrágban. Szőke hajkoronája kócos, összetúrt, tekintete kissé „tompa”, beszéde az italtól darabos. Pár haverja akarja visszatartani, de kitör a huszas évei elején járó srác barátai óvó „öleléséből”. Megindul felétek, egyenesen feléd és a lovag felé, majd fennhangon kiabálni kezd pár lépéssel megállva elöttetek. *

- Krad, hukk, Kardra, mi a frászt képzeltek magatokról?! Letapossátok a tömeget, mert urak vagytok?! Urak, hahaha, te egy koszos ribanc vagy akit felszedett a vértes, hogy jól meghágjon! * Tekint rád az alkoholtól elhomályosult szemein keresztül a fiú, kezében fakorsó, melyből a macska kőre löttyent a serital a nagy „beszéd” és imbolygás közepette. Rápillantasz Airunra, kin látod, hogy egyenlőre egyáltalán nem érdekli a srác. A tömeget kémleli, mintha valakit keresne tekintetével. Úgy tűnik számodra, hogy a lovag annyira sem veszi eddig emberszámba a fiút, hogy egyáltalán pillantásával méltassa annak „kitörését”. A tömeg viszont elhallgat, feszült csendben várja a történések további alakulását.*

[Navaratna]

(Unnur)

A lovaglás tetszik, csak az lenne az igazi, ha egyedül száguldoznék Na meg hogy takarásban vagyok, az se frankó A megállás milyensége morgásra késztet, de hamar elmúlik. Mikor kitör az ázott csávó, megigazítom sisakom, fintorgok megvetően és a földre köpök.