A Temető, Darton felkentjének "munkahelye"

[Erigowi Klavel]

Temető

* A temető Erigow észak nyugati részén helyezkedik el. Két ember magas, körkerítéssel elválasztva a palota negyedtől. Kapuja a szegény negyedből nyílik, s Darton felkentje őrzi a nappal nyugodt, éjjel nyugtalan lelkektől hemzsegő sírkertet. A temető közepén Darton szürke, hét hajós temploma magasodik. A szürke oromzatot lőrésszerű ablakok törik meg, melyek párkányain varjak figyelik az ide tévedő idegent….*

[Navaratna]

(Unnur)

Más körülmények között nem ült volna fel Démonra, most hogy észrevette furcsa mívoltát, de hajtotta őt a bizonyosság utáni vágy.
<Az istennőm a leghatalmasabb. Mi sem természetesebb hogy egy kis isten lakhelyén akarom meglátni a Földistennő arcát, velem van-e! Neki kisujja mozdításába se kerül, hogy megjelenjen nekem!>
Elbízta magát, de főképp téves ismeretekkel rendelkezett arról, más istenség megszentelt helyén hogy is működik egy másik...azaz alig vagy sehogy.
Leszállva a hátasról azonnal megindult a templom felé. A sírok nem izgatták fel, állítólagos szent helyek közelében veszélytelenek. Rápillantott az épület előtt álló alakra, majd vissza Aurinra:
-Monda neki én bemegy és én akar lenni egyedül. Kész.
Ezután így is szándékozik menni.

Tudja mit akar, ha egyedül marad...megbizonyosodni arról, istennője vele van-e, s ha igen, miképp viseltetik iránta. Meg akar szabadulni a szellemtől is ami szerinte testébe költözött. S látni akarja, vajon tényleg olyan erős istent szolgál-e Aurin, ahogy a férfi hangoztatja. Hogyan tudhatja ezt meg?
<Mezítelenre vetkőzöm, s a hely közepén sarkamra ülök, megnyugtatom magam. Hisz a haláltól nem félek, így ha szívnom kell sűrű ködéből, attól sem félek. Aztán megnyitom csuklóm erét, hogy a szellem eltávozzon belőlem. Vérezni fogok, erősen s közben elérem a mezsgét, mi határ élet és halál között. Ha minden rendben, s istennőm még velem van, látni fogom fényes arcát, amint lovon ül a pusztában. Ha elhagyott, csak az üresség vesz majd körül. Ha pedig több mint kicsiny fiú ez a Darton, akkor biztos sötét fémruhás démonként karmol majd utánam hogy megegyen...>
Unnur nem éppen kellemes személyként gondolt arra az istenre, akiért Aurin feladta önmagát. Szerinte Darton hullákat eszik, ugyan olyan fekete vértet hord mint a paplovag, koponyákkal ékíti magát s egy démon arcát viseli, sok foggal...Olyan lényt képzelt el, aki könyörtelen és kíméletlen, riogatja a halandókat és elorozza az óvatlan lelkeket ha alkalma nyílik rá s az elmúlás szagát árasztja. No és persze hím lehet, hízott ocsmány fallosszal...
De nem tartott attól, hogy Aurin istene eléri őt, istennőjére szá,mít vagy az ürességre...

//Veheted úgy, amint egyedül hagyják, ő levetkezik, felvágja bal csuklója ereit sarkain ülve és vár...Vár míg a vérveszteség eszméletlenségbe taszítja s eléri az a kép, aminek el kell őt érnie...//

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Ügyet sem vetve a sírokra, közeledtek a templom irányába. A férfi sziluettje egyre jobban kirajzolódik előttetek. Fekete csuhát visel, nyakában pedig varjúszárny szimbólum lóg vastag, ezüstláncon. Fekete haja varkocsba kötve, sötét, mélyen ülő szemei enyhén metszettek. Kezeit összekulcsolva vár titeket. Midőn Aurint megpillantja meghajol. Épp köszönteni akar titeket, mikor is te felteszed kérésed. A két férfi csendben bólint, majd hagyják, hogy egyedül lépj be a hatalmas kétszárnyú kapun, Darton templomába. A szürke falak bent sem mutatnak semmi vidámságot. A hatalmas, legalább harminc ölnyi magas falakat, itt, ott meg, meg törő lőrésszerű ablakok övezik. A templom belülről is egyszerű, de erőt árasztó. A hatalmas központi csarnokból négy kisebb hajó nyílik, az egyik az, min te beléptél. Van jobbra balra is egy-egy, de a veled szembe nyíló a legnagyobb, s legdíszesebb. A csarnok ezen részére lépve, megpillantasz egy domborművet. Közelebb érve kiveszed azt, is, hogy mit ábrázol. Egy hatalmas trónt, melynek tetején egy földöntúli tekintetű, s arcformájú szobor trónol. Körötte minden fele varjak, keresztek, csontvázak tömkelege van kialakítva fekete márványból. Három alakot is megpillantasz a háttérben. Te nem tudod, de Darton kísérői azok. A sikoly, a kacaj és a csend urai. A sikoly ura térdelő alak, kinek szeméből könnyár ered, s arca néma sikolyba torzult. Mellette a csend ura áll csuklyában, s szája be van varrva. Kettőjük előtt egy kacagó fiúgyermek jeleníti meg a kacaj urát. Az egész dombormű furcsán groteszk! Főleg számodra ki még hasonlót sem látott életében, de jelenlegi lelkiállapotodban mindez nem érdekel. Leveted ruháid, s anyaszült meztelenül állsz a terem közepén. Mély levegővétel közepette felkészülsz „művedre”. Sarkaidra ülsz, s bal csuklódon hosszanti sebet ejtesz. Érzed, amint önön véred végigfut kezeden, ujjaidon, s a fekete kövezetre csordogál. Először nem történik semmi. Folyik ifjonti véred, szíved hevesebben kezd verni, hogy a vérveszteséget pótolni tudja. Átszellemülve figyeled magad, a környezetedet. Kis idő multán szédülni kezdesz. Szemeid meresztgeted, s úgy érzékeled, mintha az előtted lévő dombormű életre kelne. A varjak röpködni kezdenek, a csontvázak is meg, meg mozdulnak. Kis idő elteltével a bevarrt szájú csuhás alak lelép e műről, nagy meglepetésedre, de nem moccansz, nem is tudnál. Nem tudod, hogy való e amit látsz, vagy csak képzeleted játszik veled ily csúf tréfát. A csuhás alak hozzád lép, s két kezébe veszi arcodat fejedet. Letérdel ő is, és ölébe helyezi fejedet. A hideg érintés, nyugtatóan hat rád. Arcod a csuhás ölében, s valami furcsa szagot, illatot érzékelsz. A halál gyanta szagú illatfelhője leng körül téged. Szemed lecsukódik, s teles nyugalom költözik elmédbe. Már nem kell levegőt venned, nincs rá szüksége szervezetednek. Fehér fény jelenik meg elmédben. Először csak kis pislákoló, távoli mécses ként, majd egyre jobban táguló, nagyobbodó folt. Egy alagútban vagy, melyet szörnyek, lidércek, démonok nyüzsgő hada övez. Egy hang szól ekkor hozzád. Mély, érces, földöntúli, de te jól érted*

- Shadlinban vagy Ermelinek szülötte! Élet és halál között! Egy lépés, s már nem térhetsz vissza porhüvelyedbe! Földanyád elfordult tőled! Új Istenség Darton színe előtt áll lelked, ki megértő, s örömmel tölti el, hogy véred, élted adod érte! Örömmel tölti el, de úgy érzi, hogy még nem jött el a te időd Hildur lánya Unnur! Visszaadom élted, de cserébe szolgálni fogsz engem, s Ynevi helytartóm, rendem! * Egy földöntúli szempár jelenik meg a fényességet „eltörölve”. * Új Isten híve lettél! Az enyém, Dartoné! * Végigpörög agyadon az összes tanítás, dogma, mit Darton tanai tartalmaznak. // PPL, ETK, Dartonnal és egyházával foglalkozó szövegrészei értendők mind ezen. //. Eszméletedet veszted, s arra riadsz, hogy meleg ágyban fekszel. Kinyitod szemed, s Aurint valamint a számodra idegen papot pillantod meg. Még mindig a templom falai közt lehetsz. Valószínűleg az atya szállásán. A két férfi csendesen beszélget egy gyertya fényénél, az asztal mellett ülve székeiken. Torkod ki van száradva, elméd még nem teljesen tiszta. A két férfi nem vette észre, hogy magadhoz tértél.*


// 1 pontot kapott tapasztalásból a karakter. A halál közeli élményért, valamint, mert új Istenséget, Dartont tisztel. Légyszi módosítsd a karakterlapod. //

[Navaratna]

(Unnur)

Porig van sújtva. A Földanya a Hang szerint elhagyta őt. Vagy gyöngébbnek bizonyult és ez a hím isten lenyomta...
<Ámítás, elhagyott és kész>
Bár az elején démonokat mellőzött, aztán elmaradt a hullazabálás és lelkének szétcincálása. Ebben is tévedett.
<Sötét volt, langyos, por hangú és szagú s csendes. >
A Hang csak közvetítő lehetett. Unnur nem ismerte azt a fajta beszédmódot, hogy valaki magáról egyes szám harmadik személyben beszél s úgy hitte, a Halálisten egyik szolgája szólt hozzá, nem maga az isten...
<A Földanya sose használt közvettítőket, kedves híveihez ő maga szólt saját hangján...Olcsó vagyok...>
Feltételt kapott. Él és szolgál, vagy meghal és nem szolgál. A büszkeségébe nemcsak tőrt döftek, de meg is forgatták. Szinte hallja is a csontok, inak ropogását, szakadását. S furcsa mód tompán fáj csak, nem élesen.
Kifutott belőle minden erő. Kicsit el is hagyta magát. Idegen tan fészkelt elméjébe, ami bár ott volt, értette is meg nem is de főképp nem.
<Ha elmondanám Aurinnak, elmagyarázná. És diadalittasan mérne végig...Tévedek. Hiszen már tudhatja...>
Unnur elveszettnek érzi magát. Egy lett a sok közül, nem különleges... Ez jobban bántotta mint az hogy istennője magára hagyta.
Mocorogni kezd. Látni akarja a heget magán. Vagy a kötést. Szólni nem szól. Ha sikerül megnéznie, szusszan és összegömbölyödik a takaró alatt, fejére húzza és elkezd sírni.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur/

* Bal alkarodon kötés nincs, de friss heg mutatja a tettedet. Fejedre húzod a takarót, s sírni kezdesz. Először csendesen, majd nem bírod tovább, és zokogásba törsz ki. Halod, hogy a két férfi mocorogni kezd az asztalnál, majd lépteik közeledtére leszel figyelmes. Az egyikőjük leül az ágyad szélére, s a válladra teszi kezét, majd halkan megszólal.*

- Darton hozott ismét az élők sorában testvérem! * Aurin fennkölt, érces hangja szüremlik át takaródon.*

[Navaratna]

(Unnur)

Természetellenes a gyors gyógyulás de most sz*rik rá Aztán meghallja a férfi hangját.
-Ó, fogd már be és menj a francba!-dörmögi a takaró alatt miközben zokog. De annyi ereje van hogy kidugta öklét a takaró alól és középső ujját felmeresztette...

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Mozdulatod, hallod nagy hatással lehet az atyára, hisz hátrébb lép tőletek, de Aurin nem moccan. Óvatosan felemelkedik az ágyról, s emrelinül megszólal.*

- Kellj fel Hildur lánya Unnur! Egy harcos ne hagyja el magát! Kellj fel, s ígérem új világot mutatok néked! Egy újat, egy teljesen mást! * Hallik Aurin hangján a határozottság, de érzed, hogy nem parancs, inkább kérés mind ez.*

[Navaratna]

(Unnur)

Nyüszítése morgásba csap, lerúgja a takarót:
-Te nekem csak ne szövegelj b*zdmeg!-torzul el arca haragosan.
-Mit tudsz te a harcos életről férfi létedre, he?! Oktasd ki a jó büdös k*rva apád ne engem!!!-s ugrik...Rá Aurinra. Nagy kedve van beverni a férfi képét. Jóízűen. Inkább üt mint fetreng a fájdalomban. S Aurin kéznél van mint bokszzsák...Sőt, reméli hogy a másik nem hagyja magát és jól összeverhetik egymást...
-Sz*rok bele minden új világba!!! Nekem az enyém is jó volt!!!-rikoltja, ökle lendül vagy ha csak karmolni tud, mért is ne...

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Aurin hátrébb lép egyet, midőn érzi, hogy támadásba csap át tehetetlen dühöd. Felé ugrasz, s ököllel akarsz az arcába csapni. Ő elhajol az ütésed elől, majd balljával elkapja támadó jobbodat. Csavar egyet rajta, hogy te megperdülsz saját tengelyed körül. Jobb kezed hátra csavarva, lapockádnak szorítva. A fájdalom élesen hasít váll izületeidbe. Érzed, ha megmoccansz, nyomban eltörik vállad. A lovag fejmozdulatára az atya magatokra hagy, s Aurin közelebb hajol hozzád, majd kimérten szűri a szavakat fogai közt.*.

- Vigyázz mit beszélsz! Én kedvelek, de minden sértést én sem tűrök el! Nyugodj meg kissé, kérlek!* Szavai után az ágyra lök, majd megveti mindkét lábát jó erősen. Nem szól semmit, csak azzal a fura tekintetével bámul téged.*

[Navaratna]

(Unnur)

A fájdalom éles. Ez igen. Kijózanító, de azért haragját nem űzi el maradéktalanul. Hangosan lélegzik az ágyon s szemei ugrálnak a férfi alakján. Mint aki fogást keres rajta. Mintha tervezné, hol ámadja legközelebb. Belemarkol a takaróba.
-Aha, látom ám, most Ő néz ki a szemeiden át! Ugye? Te ilyenkor elbújsz valahova hátra! Na mi az, nem emelsz rám kezet?! Mért nem, hm? A halálban lelsz örömet, akkor csinálj egyet! Ha életet nem tudsz adni, akkor adj halált!-áll fel az ágyon s megfeszíti testét.
-Gyere, szúrj le!
<...meg ne tedd, már félek a haláltól...>
-Nem félek tőled!
<...tőled nem, de ami az életen túl vár igen...eddig sose volt így...régen nem volt így...>
-Mért nem teszed már meg?
A hangja ennél a kérdésnél nem követelő és agresszív volt hanem kétségbeesett. Azonnal elhallgatott és szájára tette kezét.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Aurin végigmér majd enyhén félre hajtja fejét, mintha eltöprengne szavaidon, s gondolkodóba esne, hogy megtegye azt, amit kérsz. Közelebb lép hozzád, jobbját megemeli, s a torkodra kulcsolja ujjait. Enyhén megszorítja nyakad, s közelebb húzza fejed. Pár pillanatig szemeidbe mélyeszti tekintetét, majd csókot lehel ajkadra. Eltávolodik arcodtól mindezek után, s mosolyogva megszólal.*

- Ne is álmodj róla Unnur! Neked meg kell szenvedned a kegyes halál eljöttéig! * Enged szorításán, majd folyatja.* Öltözz fel! Irány a város, a buli! * Most veszed csak észre, hogy anyaszült meztelen vagy, s legnagyobb megdöbbenésedre melled alatt neked is heg éktelenkedik. A lovag elmosolyodik, s kérdőn várja a következő tettedet. Hátrébb lép, s elengedi torkodat.*

[Navaratna]

(Unnur)

Lehajtja fejét, teste elernyed. S pont hogy lenézett, észrevette a heget.
-Ez mi?! Ki és mikor szúrt meg engem?-képed el. Felnéz a férfira.
-Milyen szertartást hajtottál végig rajtam?! Elvetted a lelkem?!-sápadt el.
<Van mit elvenni tőlem? Jó vicc>
-Tudom hogy te voltál-suttogja és Aurin felé bök mutatóujjával.
-Te, te, te!-s leszállt az ágyról, bököd felé, míg ujja a vértet nem böki már. Majd heget kezdi el piszkálni, megpróbálja ledörzsölni, vakarássza, csipkedi.
-Nem jön le!...-nyöszögi. Értetlen.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A lovag hátrébb lép, s csendben figyeli tettedet, talán attól tartva, hogy újabb dühroham uralkodik el rajtad. Nem szól semmit, csak csendben tűri, hogy ujjaddal böködd. Látod, rajta, hogy a szavakat keresi, majd miután már teljesen behátrált a szemközti falhoz, s te követed megszólal csendesen.*

- Nem én voltam! Nem én, hanem maga Darton! Megjelölt téged! Mostantól kezdve tekintetével a te utad, sorsod is követi Istenünk! Közénk tartozol! Közénk Unnur! Nem fog elmúlni a heg sosem! Nem tudod eltüntetni, semmivel sem! Sem az idő, sem papi varázs nem segíthet! Fogadd el, mert mást nem tudsz tenni!

[Navaratna]

(Unnur)

Megtorpan, dolgozza fel a hallottakat.
-Darton ezen a ponton megbökött engem? Én csak bevarrt szájú férfit láttam, de ő az ölébe fektette a fejem, nem bökött meg itt-vakargatja a heget. Aztán felderül.
-Aha! Rájött hogy kell egy okos nő közétek mert ti csak férfiak vagytok! Aha! És látod, engem választott!-csavart a történteken olyat, ami már kedvére való volt Kihúzta magát, csalódása szilánkjait összekotorta, lapátra tette és kidobta, helyette pedig inkább büszekségét dagasztotta. Még sápadt volt, de idő kérdése és visszatér a szín arcába.
-Hm, maradhatsz velem-döntött és megsimogatta Aurin arcát. Aztán összerándult. Ráébredt, ruhátlan.
-Fázom, hol a holmim?
Átkarolta magát, de keblei tiltakoztak a hideg ellen a maguk pikáns módján.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Aurin elmosolyodik szavaidon, de látod, hogy nagy kő esett le a szívéről. Eltöpreng egy pillanatra, majd belekezd.*

- A csuhás férfi nem más volt, mint Darton egyik kísérője, a Csend ura! Ő, a Kacaj, s a Sikoly urai félistenek, Darton önállósodott részei! Lehet, hogy most még nem érted, de majd elsajátítod eme tanokat! A lényeg, hogy Darton egy része az, ki ölében tartotta fejedet. Darton maga, az ő egyik éne! * Pislant rád a lovag kérdőn, hátha érted, majd elmosolyodik.* Igazad van! Ő azért emelt közénk, hogy egy értelmes nő is emelje rendünk fényességét! * Szavai után enyhén beharapja szája szélét, s jól végigméri csupasz testedet, főleg az „ágaskodó” melleidet.*

- A ruhád ott van a szék támláján! * Mutat a tőle kétlépésnyire lévő székre, de kaján mosolya nem csillapodik. Tudja, hogy ha ruháidért indulsz, jól végigmustrálhatja fedetlen hátsód is.*