Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, tujalabirintus

Egy izom rándult a fickó arcán, ahogy tovább szidta az anyját meg nőrokonait Aren.
-A te anyádat meg az nem dugta meg aki nem akarta, köztük voltál te is-vetette oda és visszadta a kesztűyt, ami az Arené volt.
-Milyen bájosan csevegtek! Ez ma a bajvívók legszebb nyelve?-dugta ki nyelve hegyét csúfondárosan a lány, aki nem állt ki se Aren, se előbbi szexpartnere oldalán sem.
-Kisasszony, ez férfidolog, s én mint Rovaland Hervaiss, Roaen O'Shanon párbajsegédje köteles vagyok erre figyelmeztetni.
A kisasszony elhúzta a száját, megvonta finoman a vállát és túllépett a rendreutasításon.
-Mivel voltál olyan bátor TE kihívni engem s még el is fogadtad az enyém, legyen mondjuk 3 nap múlva s a segédem Hene Roberts lesz-lett ragadozó vigyora. Hene anyázni fog, ha ezt megtudja ez már biztos.
-A helyszín és párbajfeltétel teljességgel megfelel-húzta ki magát és fölényesen véginézerr kihívóján.
-Ezért már megérte eljönni. Ha majd lábadozol, látogatást fogok tenni a nejednél, azt mondják igen bájos hölgyike...
Új fordulat következett be...Rovaland segéd fogat magát, lehúzta kesztyűjét és a fickó elé dobta:
-Ezennel kihívom magát egy tiszteletben álló hölgy sértegetése miatt, ami nem mentes az alávaló feltételezésektől és az erkölcstelen gondolatoktól, amit az a hölgy nem érdemel meg! Ugyan azona napon és helyen, hasonló feltétellel jelenjen meg és ha vívásra való állapotban találom, úgy meg is vívjuk amit kell, ám ha nem, a felépülésétől számított 4. napon újra találkozunk!
A jelen lévő kisasszony szeme elkerekedett eme újabb kihívástól.
-A segédem pedig Natel Hervaiss lesz, édes unokatestvérem!

[Erin O'Shanon]

Nekem is elkerekedik a szemem amikor a jéghideg segéd, beleszól a mi játékunkba, ám nagyon barátságosan nézek rá miután védelmébevette a feleségem.


<Egyre jobban tetszik nekem ez a gyerek, rám emlékeztet.>

-Nah hagyjuk hadd fejezzék be...... amit elkezdtek -mondom a segédemnek,és ezzel elvonulunk.

Bármit mond nem veszem sértésnek ez csak az ő szegénységi bizonyítványa.

Ezután visszatérek az ünneplők közé a Rovaland srácot unszolom egy kis közös italozásra.Összeszedjük a bájos tündérherceget.Aztán pedig indulunk haza.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, a palotában

-Uram, kissé ön is... elvetette a sulykot-jegyezte meg az inas, az italt elfogadja de csak mértékkel kortyolt és ha rá is nézett nőre, azt szigorú illemmel és rövid ideig tette.
-Viszont úgy érzem, Calicchi mesternek újdonsággal fogunk szolgálni. Nem hiszem hogy számított arra, hogy nem egy de két kihívást kap ez a gerinctelen senki.
A tündérherceg összeszedése nagyobb feladat volt mint hitték: a parkban sehol. A beszélgetők, eszegetők között sem. Végül kis sétát javasolt az inas a palota azon részében, ahova a vendégeket is beengedték. Hm, még akkor sem semmi. majd Rovaland sóhajtva állt elő egy újabb ötlettel:
-Uram. Azt hiszem illetlenséget kell elkövetnünk. Van egy érzésem, hogy Haravan úr a személyes lakosztályok valamelyikében pihen és azt hiszem...oda kell érte mennünk, ha nem akarunk botrányt. Viszont ahhoz ki kell játszanunk a ház személyzetét. Éberen figyelnek.
.Ez így volt. Szépen öltözött, komoly arcú férfiak (2 db) álltak a lépcső aljában, ami felvezetett az emeletre, ahova a vendégeknek nem volt bejárásuk. A földszinten szalon, társalgó s étkező volt meg pár szolgajárta helyiség, de odafenn a Donavallok személyes szobái..

[Erin O'Shanon]

-Na na kispajtás.-mondom enyhén spicces állapotban.
-Majd csak jön ha akar, én nemes vagyok, és ha nekem tiltanak valamit akkor a becsületem is azt kívánja hogy azt ne is tegyem meg.
-Furcsa hogy épp te buzdítasz ilyenre akinek péladmutatásban előttem kéne járnia.

-Egyébként is épp elég időt töltöttünk itt!-mondom és ezzel magam előtt le is zárom az ügyet.
Majd holnap látjuk.

<Ennek is ilyenkor kell eltűnnie, majd megtanulja.meg egyébként is ő varázsos szerzet innen is majdcsak kikecmereg valahogy.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, palota

-Azért bátorkodtam szóba hozni, mert illetlen itthagyni idegenek között s nerm hiszem hogy jól néznénk ki ha nélküle távoznánk haza. Valri kisasszony nem tajtékzana? S mivel az úr vendég, mi felelünk érte...
Az egyik libériás inast elszólította egy vendég, a másik hoz peidg ekkor lépett oda Rovaland:
-Egy urat keresünk, kinek arca feltűnően szép.
-Talán láttam erre egyet.
Érme cserélt gazdát.
-Felment az emeletre-lett beszédesebb máris.
-S egyedül vagy társaságban? Ne legyen a kelleténél szemtelenebb!-figyelmeztette őt a fiú, mire az inas sóhajtott:
-Társaságban, három leányzóval. Nagy kalamajka lesz itt ha az úrék megtudják...
-Nem tudják meg. Ön nem látott felmenni s lejöni senki oda nem illőt-ezzel újabb érme vándorolt oda az inashoz, aztán Rovaland elindult fel a lépcsőn. Félúton megállt s intett a spicces Arennek:
-Jöjjön már! Lehet, egyedül nem bírok vele! Ön ismeri én nem!
Az inas somolygott a jeleneten.

[Erin O'Shanon]

-Igazad van, elfogadom, de szerintem ez akkor sem úri emberhez méltó...

Követem.

<Követem akár a pokolba is.>

De nekem még mindig nincs ínyemre.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, palota, este

Rovaland homloka fénylett. Bátornak tűnt az elején de most már annál kevésbé. Gigája fel s alá járt, talán most fogta fel igazán hogy tiltott területre tévedt. Szeme cikázott a márvány oszlopok és szobrok között, mik az ajtók között álldogáltak. Aztán az egyik ajtó nyílt, kacagás s búcsúzkodó hangok hallatszódtak. A fiú megmerevedett majd egy szobor mellé surrant be. Aren számára már késő volt. Az ital és elkalandozó gondolatai nem váltak javára. Ám aggodalomra nem volt semmi ok. Hibátlan öltözetben maga Haravan lépett ki azon az ajtón, halvény mosollyal búcsúzva valakiktől, majd az ajtót egy könnyed mozdulattal bezárta. meglepetten nézett Arenre.
-Ön itt? Szintén tilosban?
-Domvikra, maga tudja mit csinált?-fújta ki a levegőt a segéd. Mintha ijedősebbnek tűnne itt mint a párbajra hívásnál.
-Persze hogy tudom. Három hölgyet részesítettem gyönyörben-hangja természetes volt, mint aki nem érti, mért kell ezen fennakadni. Rovaland elvörösödött.
-Hármat...no igen...-suttogta hitetlenül de Haravan ezt eleresztette a füle mellett.
-Indulunk, azért követtek még ide is? Milyen megható.
S mint ha mi sem történt volna, elővigyázat nélkül levonult az emeletről a botladozó párbajsegéddel és arennel, ha van lélekjelenléte az ifjúnak csatlakozni hozzájuk. Nem kell gyalog hazamenniük, a kocsijukat csak elő kell hívatni. Ám sose illik úgy elhagyni egy vendégséget hogy annak szervezőjétől nem vesznek búcsút...

[Erin O'Shanon]

-Természetesen távozásunk előtt el is kell búcsúznunk...<Maxima...Maxima -suttogja egy hang a fülembe.> Maxima kisasszonytól.

<Miért is van nekem ennyi gondom a nevekkel?>

Nos ahogy jöttünk úgy el is távozunk, a lehető legnagyobb udavriassággal megköszönöm a "gyönyörű rózsaszálaknak" a szíves vendéglátást, és ajánlom magamat.

<Balra el!>

A hazafelé úton azon gondolkozom mekkora egy széltoló ez a tündérherceg, amilyen síma a modora, olyan nagy szoknyahős.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Hattyúvár

Baki nélkül sikerül az elbúcsúzás, bár félfüllel hallják elmenőben, Maxima keresi kacér barátnőjét aki már az elején kinézte magának a kapitányt és az ikreket...
A kocsiban ülve a segéd ledöbbenve nézett Haravanra.
-Uram, ha meg nem séretm, hogy van ilyen sikere a nőknél?
majdnem sértés volt, hogy ezt nem Arentől kérdezte
A tündérherceg barátságosan Rovalandra nézett:
-Magabiztos vagyok és félelmektől mentes. Ön is kipróbálhatná, milyen, amikor mer érezni.
Rovaland hazáig csendben maradt, Haravan kényelmesen elvészkelte magát s jókedvűen nézte Arent.
-Nem bírja az alkoholt? Én több litert is megihatok és fejbe se vág. Drága engem leitatni sajnos...-sóhajtott sóvárogva.
Odahaza fáklyák adtak fényt az udvaron és gertyafény szűrődött ki hol innen, hol onnan. Fura, de Valri állt a küszöbön, ő várta az érkezőket, szabadkozva.
-van egy kis gond...-nézett kényszeredetten Arenre.
-nem, nem Ilanaával, nyugi-ment a dolog elébe, míg mielőtt a fiatalember vére a fejébe szállt volna-hanem a katonákkal.
Haravan sztoikus nyugalommal fonta össze ujjait a háta mögött.
-Találgathatok? Szolgálólány lépett a terembe ahol álltak.
-Nem egy szolgálólány...három...-szívta fogát a tündér, Haravan pedig szemeit forgatta.
-Csak nem elfelejtettem mondani hogy ettől óvakodjon a ház népe?! Ah!
Rovaland hol Valrira, hol Haravanra hol Arenre nézett.
-Mit jelent ez?(R)
-Azt hogy van három hullánk-nyögte Valri.

[Erin O'Shanon]

Khm...-köszörülöm meg a torkom. Nos Valri merem remélni ezt a csekélységhet meg tudjátok oldani, ugyanis a szolgálókat te hoztad, és rewmélem ugyanőúgy el is tudod őket tüntetni.

Megörzöm a hidegvérem, jó hogy nem kedvelem a halált, de ezekhez az emberekhez sehogyan sem kötődtem, majdcsak megoljuk elég nagy a birtok, gyorsan elkaparjuk őket maximum.

<Hiába milyen múlandó is az élet.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Hattyúvár, este

-Milyen sereg? Mért baj ha nők nyitnak rájuk? Mért haltak meg? Halottak?! Azonnal szólni kell a városi őrségnek! Mi az hogy eltüntetni?! Szólni a rokonoknak ...és...és...tisztességes temetés kell...-rettent meg Rovaland. Haravan Arenre pillantott:
-Nyugtasd le a barátod, én túl durva lennék. Mutasd meg a nőket, Valri, én addig beszélek a katonáimmal.
S a kapitány elindult. valri csak késve csatlakozott hozzá, mert megállt valamit Aren fülébe súgni:
-Az egyik lány Ilana szobalánya volt...Ilana megkedvelte, azt hiszem ezt neked kéne vele közölnöd finoman, kíméletesen...Fogalmam sincs hogyan, mert a katonákról sem tud!!!Ő azt hiszi, Haravan egy magas rangú vendég! Még jó hogy a csaj nem született nemes és nem hiányolta a kíséretet!

[Erin O'Shanon]

//Rovaland a szabályok szerint nem lehet a párbajsegédem ugyanis a párbajozó felek semmijen körülmények közt nem találkozhatnak, de ha akarod, akkor tekintsünk el ettől.//

-Nyugalom, kispajtás.-mondom Rovalandnak, talán kicsit durvábban a kelleténél.
<Még jó hogy a kissrác be van rezelve hát még én, de erőt kell vennem magamon, nekem nem szabasd elvesztenem a fejem.>

-Ezekete takarítsátok el nagyon gyorsan!-rivallok a tündérekre.

Felsietek a szobámba,ahol reményeim szerint a feleségem is tartózkodik.

[Lianna Pentangelin]

//Értettem //

Erinnek
Hattyúvár, nyár, este


Ilana dudorászik egy szél hálóingben ténferegve, ami alatt ingerlően átsejlika teste. Ó, a csudába, hogy pont most kell halálhírt közölni, ahelyett hogy jól elkapnád és...
Jöttödre felvidul, leteszi ami a kezében van -azaz egy csokor fehér virágot- s hozzád siet:
-Mondd, mi volt az ünnepségen? Tényleg kihívtad azt a mocskot, aki anyádat sértegette?-fonta karjait nyakad köré.
-Hiányoztál, Valri néha idegesítő a futkosásával.

[Erin O'Shanon]

-Persze, hogy kihívtam.-érződik, a hangomon, hogy valami gond van.
-Drágám, oka van sajnos a futkosásra, hatalmas gond van....

<Nem vagyok képes neki hazudni.>

Átölelem,leültetem.

-Nos figyelj három szolgálónk meghalt.Haravan, szolgálói sajnos, bajt jelentettek nekik.Illetve ők pontosan nem is szolgálók, nem is kísérők-tétovázok, a hangom elcsuklik, ők......ők katonák.-nyögöm ki végre.

-A három szolgáló közül egyik, a te komornád, ez még tetézi is a bajt.

Az arcom, elkomorodik, átölelem, hagyom hogy esetleg kisírja magát, és símogatom a hátát.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek
Hattyúvár, nyár, este

Talán sírna, ha a hadoválásból értett volna valamit
-Milyen katonák?-ráncolja homlokát.
-Semmilyen katonákról nem tdok. Ki halt meg? meg mért? Te most ugratsz?