- Értem... *néz megnyugtatóan a lányra* - Mivel még nem vagy teljes értékű beavatott jó esélyed van arra, hogy újra normális életet élhess. De mondtam, hogy vigyázz a karodra *dorgálja*.
- Bízz a Hétarcúban, add át magad neki, s nem lehet bántódásod. *mondja szinte hipnotikus hangon* - Még egy utolsó kérdés, mielőtt a templomba mennénk, honnan tudtad, hogy ki vagyok, és hogy itt kell keresned? Mit tudsz rólam?
Aysa nagyot sóhajtott: -Azt álmodtam, itt lelem meg azt, aki megment. Egy hang súgta a fülembe s fehér szárnya volt neki. Megsúgta azt is, hogy a valaki kardjával érettem fog küzdeni, még ha az a fegyver nem oly nagy, akkor is. Felkelve azonnal tudtam, hogy csakis boszorkényvadász lehet akit keresnem kell! odalenn lábak döngtek, valakik közeledtek az emeletre, torpanás, halk kopogás az ajtón: -Itt Vittorio Kazamel, a 13. őrség parancsnoka! Aysa elsápadt s segélykérőn nézett rád. Félt, hogy valami balul üt ki.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Ehhh.... *nagyot sóhajt a szavak hallatán, és fejét csóválja... ekkor hallja a lépteket. Megigazítja Szent Jelképét, hogy jó látható legyen, s előhúzza eddig ruhája takarásában lévő Mendráját, s háta mögött készenlétben tartja...*
- Nyugalom, *szól a lánynak* innen folytatjuk... *majd az ajtóhoz elé lép, ugrásra készen állva szól ki* - Nyitva, jöjjön be! ...
A szóra egy magas, harcsabajúszú férfi lépett be az ajtón, mögötte két őr feszített: -Uram, az íjász meglépett. A szemtanúk nem sok mindent tudtak róla elárulni. Feltesszük, az illető vékony, középkorú férfi. Van további utasítása? Vele mi lesz?-pillantott a lányra. Biztos tájékoztatták arról, miket beszélt lent a lány s később őt lőtték meg.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
*Megkönnyebbülten sóhajt, mikor valódi őröket pillant meg odakint, megnyugodva engedi le fegyverét, s ugyanakkor biccentéssel köszönti a kapitányt.*
- Valószínüsíthető volt, hogy meg fog lépni, de nem az önök hibája Kapitány. Amennyiben lehetséges néhány embere figyelje a fogadót, és a környéket, hátha erre ólálkodnak még. - A "kisasszony" jelenleg fontos tanú, és a védelmem, az Egyház védelmét élvezi. Biztosan megpróbálnak majd újra az életére törni, ezért kellene mihamarabb a templomba jutnunk, hogy találkozzunk Dominik Főpappal. Kérem biztosítsák védelmünket amennyiben ez megoldható jelen pillanatban... *Ekkor szent jelképét újra gúnyája alá rejti, ahogy szent fegyverét is, s előszedi hátizsákját az ágy alól, hogy útra kész legyen...*
Aysa bűvölten figyeli a mendrát, s valami "ez volt az!" sustorgással le sem veszi róla a szemét. Más félelemmel tekint erre a fegyverre, viselője büszkén, ő meg ámulattal. -Rendben, uram. 6 emberemet maguk mellé adhatom kíséretnek, de azt hiszem, az feltűnő lesz. Mit javasol?-érdeklődik a parancsnok.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Amennyiben vannak pajzsos emberei, őket szívesen venném, s ha lehetne 2 íjászt is beválogatni a 6 kísérő közé az még pompásabb lenne. Kettő hármas csoportra kellene osztani őket, egy-egy íjásszal. Az egyik csoport előttünk, a másik mögöttünk, mintha őrjáratok lennének. A templomhoz megyünk. Mi közöttük haladunk majd, az esetleges járókelőkkel. Támadás esetén a pajzsokkal teknősként védenek az íjászoktól, s a mieink likvidálhatják őket. Nincs olyan messze a templom, addig valahogy kibírjuk. Domvik házában már úgysem mernek próbálkozni. *Ismételten hatásszünet...*
- Mit gondol parancsnok, megvalósítható? *próbál magabiztosnak, tekintélytparancsolónak tűnni... de a lány suttogására nem reagál*
-Meg, uram-hátrafordult az embereihez: -Ludvignak és a bátyjának szólj meg még Torvalnak és Leonardnak is. Utána csatlakozz hozzánk. Aysa felállt, akadékoskodás nélkül melléd sorolt. A bejáratban 2 íjász várt és 3 pajzsos, a negyedik a parancsnok lett aki elvette egyik emberéét. Az tucán fokozott figyelemmel haladt a csapat. Aysa hozzád húzódott, fejét lesunyta. -Csak ezt éljem túl, csak ezt! Egy évig nem nyúlok férfihoz! Egy egész álló évig!-fogadkozott halkan.
//Folytatás a Glóriaparknál//
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* Erlon kilép a szobából, s fancsali pofát vág. Jelezvén, hogy nehezen bírja Wanda „kiképzését”, s elejt egy mosolyt, midőn Nicol távozik. Visszalépve a szobába bólint a nő szavaira, majd felmarkolja a könyvet, s a kottát.*
- Rendben! Este a harangszó után egy órával akkor kezdek! Igen, és bízhat bennem! * Elejt a bárd egy gunyoros mosolyt.* Ami tőlem telik megteszem! További szép napot hölgyem! *Bólint a titkárnő felé, s kilép a szobából. Beleszív egy jó nagyot a friss levegőbe, majd elindul a szobája felé. Mikor Nicolt megpillantja kérdőn tekint rá, s a fiú szavain eltöpreng egy pillanatra.*
<… Hmmm… Három női útitárs! Mi lesz ebből!? Alborne segítsd utam kérlek! …>
* Nicol utolsó megjegyzése kissé bepöccenti a dalnokot, s nyom neki egy enyhe fülest csak a miheztartás végett, majd egy enyhe mosoly mellett megjegyzi.*
- Nicol! Fiatal voltam én is, de szemtelen nem! * Az atyai szavak után a fiúra tekint ismét, s megszólal.*
- Elmentem a szobámba átolvasni a szöveget, te addig figyeld, hogy mikor érkezik vissza Ada, s szólj, ha megjött, ja és tartsd nyitva a füled! Hátha valami fontos infóhoz jutsz! * Mindezek után visszatér a szobájába, leül az ágy szélére, kinyitja a könyvet, s a kívánt szöveghez lapoz. Elméjét letisztítja. Semmi másra nem gondol csak a szövegre, s „agyába vési azt”. // Emlékfelidézés diszclipina 1pszi pont //, majd ugyan ezt megteszi a kottával is. // + 1 pszi pont // . Mindezek után önt egy pohár bort poharába, s belekortyol az édes nedűbe. Leteszi a poharat a szekrényre, felemeli lantját, s erősen koncentrálva, felidézi a kottát elméjében. Balljával akkordot fog, jobb keze ujjait megmozgatja, s a Kis olajfaág dallamát kezdi a húrokon pengetni. Miután végig játssza a szöveget, ismét belekezd abba, de most már a dalszövegét is feleleveníti elméjében, majd baritonján elénekli azt, a lant muzsikájának kíséretében. Mikor érzi, hogy már az összhangzat megfelelő, leteszi a lantot, s megissza a maradék italát. Elterül az ágyon, s Adára, a küldetésre, a teljesen újszerű életre, létkörülményekre gondolva szunyókál egy kicsit.*
Női kacajok keltettek. Nem, nem cselédlányok álltak körbe mulatva, az most nem is jött volna jól, hisz önmegtartóztatásra ítélt egy fránya fogadás...helyesebben megállapodás. A kacajok kintről köttek, s társult melléjük rágcsálás. A rágcsálásért Nicol volt a felelős. A fiú benn tartózkodott a szobában s az ablakban ült. Markában kevés pisztácia volt, azt falatozta. Odakinn még pírt festett az alkonyat az égre, de a nap már lebukott, s feltűntek az első csillagok. -Megérkeztek Ada barátnői. A többiek szerint olyanok, mintha sikátorban szerezte volna őket. Jól bealudtál. Bekapot egy újabb hántolt szemet. -Most kinn vihorásznak a folyosón, s a kalapos vedeli a szeszt, a gebe meg törve beszéli a shadonit de olyan csúnya szavakat ismer, mint aki matróz volt előtte. Ada kisaszony fene mód jól érzi magát velük. Megnézed őket, vagy búsulsz az alku miatt?-éledt fel a fiú pimasz vigyora. Nem csak kéretlenül ott lebzsel, de ugrat is!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Connak Útban a bálba, nyár, kora este A bálig lévő maradék 4 napban tánctanárod amit lehetett -azt a három fő táncot- beléd verte. Csak átvitt értelemben. S már partner is akadt, akivel haladtak ezek az órák Monica személyében. Ő még kritikusabb is volt, ha etikett jött szóba, mint a férfi. A napi levelek pedig nem apadtak el. Aysa vallomást tett, de valóban nem tudott többet mint amit neked elárult. Nem vetették alá kínzásnak, ami jó hír volt, egy vérszemet kapó inkvizítor sokmindenre képes az igazság kicsikarásáért...A hivatalos visszafogadása még nem történt meg, meg akarják várni az ügy tényleges lezártát, addig a lány a kolostor védelmét élvezi. Hogy ne boruljon a báli terv, nem kezdtek hajtóvadászatba Aysa szeretője és testvére után, nem bolygatták az ismert búvóhelyeket sem. Szerették volna ha a banda biztonságban érzi magát. Bár tagjuk eltűnése lehet hogy óvatosabbá tette őket...
A kocsi kitartóan zörgött célja felé. Tömény parfüm viszketett az orrodban. Az illat a tiéd volt, jól bepermeteztek vele téged mint egy elkényeztetett nemest... Monica egyenes derékkal ült, méregzöld ruhája kifpogástalanul fedte testét. Meg sem lehetett volna gyanúsítani hogy ő egy kakukkfióka a fészekben. Vagy ki tudja, lehet, tényleg nemes. Hisz a név, amit elárult neked, biztos hamis. Az arctalanság védelmez. Ruhád nyaka szorított, a gallér irritálta a bőröd, a cipő sem volt pont a méreted, amit rád adtak, az orrát ki kellett tömni...Talán sose viseltél ilyen elegáns ruhát. Nem azért, mert nem tellett volna rá, hanem mert sose volt rá alkalom. Monica a megtestesült nyugalom volt. legyezője kezében pihent s csak néha pillantott ki a fasorra, amit elhagytatok. -Remélem tudja mi a teendőnk. Kiszállunk, felmutatja gáláns mozdulattal a meghívónkat s úgy néz minden szolgára mintha levegőből lennének. Semmi alázat, semmi idegesség. És elő ne vegye a mendráját vagy lenyelem hosszában a legyezőm. Monica néha korholt. Pedig tudta hogy te nem vagy közönséges férfi, még sem tudtál volna haragudni rá.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
*Izzadt, szitkozódott, de csak sikerült elsajátítania ami a bálhoz szükséges. Boldogan nyugtázta Aysa történetét, jó kezekben van a lány, nem lesz bántódása...
Eljött a nagy nap... fellépés... Idegesen feszeng a báli ruhában. Hiába próbálták át kismilliószor, még mindig szokatlan. Pokolba a nemességgel...* - Inkább vagyok Domvik harcosa mint kiöltözött pojáca *fintorog, ahogy nyakkedőjét igazítgatja, hogy levegőhöz jusson... de lenyugszik... Mendrája díszhüvelyben pihen mellette, így nem tűnik többnek egy egyszerűbb díszkardnál, amivel a nemesek hencegni szoktak. Medálja rejtve ingje alatt, biztos helyen...*
- Nyugalom, minden rendben lesz... a kardom biztos helyen van itt ni, ütögeti meg az oldalát... remélem nem lesz rá szükség, ám ha mégis... *elvigyorodik* Nyugi-nyugi, csak viccelődtem.. *kacsint... próbálja megőrizni hidegvérét... s lassan megáll a hintó...*
//A választ a Berrana-roda - a pengebárók édene topicba kérem majd, a válaszom is oda ment/megy. //
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Egy éjre ki fogja bírni. Úgy tudom, nehezebb próbatételnek is ki volt már téve mikoron kiképezték-csücsörítette ajkait szórakozottan Monica. A hintó nyikorgása s zötykölése abbamaradt. Valóban megálltak. Inas termett a kocsi ajtajánál, kis lépcsőt hajtott le, ajtót nyitott. Kiszálltatok, Monica legyezője kinyílt s lepkemód verdesni kezdett arca előtt.
A város színe java képviseltette magát. Nem mindennapi esemény hogy egy Angyalgárda váramányos megmutatja magát ebben az előkelő körben, s ki ne akarna találkozni ezzel a férfiúval? Sőt, egy jövendőbeli főpap is emeli az est fényét, s mindkét férfiú nőtlen...Hajj, Berrana roda hajadonjai! Sose lehet tudni, melyik egyházi személy vet rátok szemet, hogy aztán tisztes feleség legyen belőletek! Azaz sok fiatal lány fordult meg a bálon...Monica halványan elmosolyodott, legyezője mögül oda szólt neked: -Fel van adva a lecke...bármelyikük lehet...A szomszédos megyéből is vannak itt urak a leányaikkal, akiket pedig nem ismerem. A házigazda palotája pompázott, minden a kék árnyalatait viselte magát. Még az inasok egyenruhája is. Több fogásra lehet számítani, mi igazi forrása a nem halált okozó mérgezéseknek, tánc is dukál egy bálhoz, ahol a boszorkányok érintése szinte kötelező...Csupa olyan veszélyforrás, amivel számolnod kell. Monica magabiztos, akiket ismer, a bejelentés és bevonulás után odaköszön. Hol biccent, hol csak kezével kecsesen int, s van, amikor csak legyezőjének apró mozdulatával fejezi ki, ha ismerős arc úszik elé. Hm, sokan ismerhetik a hölgyet, még sem néznek rá gyanakodva, mit kereshet itt... -Kedveském! Ezer éve nem láttalak!-vonul elétek egy idős hölgy egy élemedett korú úrral. A hölgy fittyet hányva korára, olyan dekoltázst visel, hogy az egy nála 40 évvel fiatalabbon kívánatos, de rajta már több mint kihívó... Monica kedvesen elmosolyodik, pár szót váltanak. Burkoltan kiderül: a hölgy azt hiszi, Monica legújabb szeretőjéhez van szerencséje személyedben. A szó maga nem kerül elő, de a finom utalásokból ki lehet bogozni a mögöttes tartalmat... A hölgy távozása után Monica lopva rád néz, kíváncsi milyen arcot vágsz...
A jelenlévők között senkiről nem rí le hogy rosszban sántikálna és egyben mindenkiről . A megszokott színlelés, jobb fényben való tetszelgés az úr, mégis senki se karótnyelt, profin csinálják már e kör tagjai a megjátszást. Mondhatni a vérükben van. Bizonyos szempontból gyomorforgató... Te veszed észre kollegád, aki egyedül ácsorog s egy pohár italt forgat kezeiben, miközben nyugodt pillantással tekint körbe. Még nem vett észre Augustino.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
*Karját tartja Monicának, s mikor belekarol lassú kimért léptekkel indulnak fel a lépcsőn. Nagyképűen nyújtja a meghívót az ajtóban álló férfinak, majd belépnek a csillogó forgatagba.... Hosszan néz körbe, mintha ismerősöket kutatna...*
- Fiatal még az idő... később majd úgyis látszik az, hogy ki az aki sántikál valamiben... *kacsint a lányra*
*A megjelenő idős hölgy láttán csak elmosolyodik... a finom utalások után arca változatlan... ellenben mintha közelebb vonná magához a lányt... de nem szól semmit. Augustinot kiszúrva szemmozgással jelzi Monicának felfedezését... Majd int az egyik tálcával járó pincérnek, s leemel 2 pohár italt... az egyiket társnőjének nyújtja, majd poharát koccintásra emeli.*