Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)


* Urc csodálkozva hallgatja a lány szavait, majd eltöpreng egy pillanatra.*

<… Hmmm szegénykém! Szökni próbált, elkapták! Zakura mentette ki, de kapott valami billogot, mint a jószág! Fújjj! Az állatok! Testvére is itt van?! Most is!? …>


* Gondolatai közben körbetekint a szobán, de ő sem lát senkit hármójukon kívül. Közelebb lép a két nőhöz, majd halkan megszólal.*

- Milla beszél igaz?! Urc nem látni Milla nővér!? Itt van testvér te most is? Mutatni nekem ő! Urc látni szeretne nővér! * Mondja szavait csendesen a nap leányának szemeit kutatva addig, hátha kiolvas belőlük valami fontosat.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Milla őszintén belenéz a szemedbe. Nem kertel, nem néz félre, nem piszmog mással.*
- Itt van. Ott... - *mutat az ablakhoz, de bizony ott nem láttok senkit Tallal.*
- Ti nem látni őt, ti néktek nem mutatni meg ő maga, ti nem lenni napgyermek.
*Elfordította a tekintetét az ablak fele, egy picit meredt arra a helyre ahová mutatott majd bólintott egy aprót.*
- Mondani ő mutatni önön magát, ha ti bizonyítva neki be, hogy én számotok nektek fontos lenni. Védeni és jót akarni, nem csak mondani. Érzi bár rajtad Urc és Tal, hogy szólni ti szív és igaz, de neki tett kell mi bizonyít.
*Tallashina elképedt és arcán látszódik, hogy nem akaródzik neki elhinni ezt a láthatatlan nővér szöveget. Képtelenségnek tartja. Milla is leolvashatta az arcáról eme gondolatot, mert fürkészte picit társnője tekintetét, majd könnyekkel küszködve összekuporodott az ágyon.*
- Sajnálni én nem hinni nekem. Gondol ti most én bolond. Menni, menni ti most innen ki.
*Tal nem ment ki, hanem Milla mellé ült.*
- Kérlek értsd meg! Nem tudok olyan dolognak hinni amit csak hallok, de nem látok. Egyszerűen nekem idegen a gondolat, hogy van még itt rajtunk kívül valaki, de nem látjuk. Ez annyira... hihetetlen.... nem bántani akarlak ezzel... egyáltalán. - *Tal ismét rád néz Urc, segélykérőn, hogy mondj neki valamit, vígasztald meg, vagy tudja is ő mi, de ne hagyjátok magára...*

[Nairon]

(Ryen cwa Athard)

*Hosszú volt az út, de Ryennek még hosszabbnak tűnt. Mérföldről mérföldre gyorsabban vert a szíve. Az utolsó fogadóban, ahol megszállt, már csak a császárvárosra tudott gondolni, gyermekkora színhelyére. Persze azok egész más idők voltak… a férfi számára mindenképp, hisz Shulur épp oly burjánzó, gazdag és zajos volt most is, mint mikor apjával és kíséretével látogatott el egy-egy parkba, rokonokhoz, vagy a család kevés barátjának valamelyikéhez.*

Most azonban egyedül volt. A pompa is valahogy távolinak és fakóbbnak tűnt, épp úgy, mint a lemenő nap a Quiron tenger fölött. Bár számtalan nemesi családdal álltak így-úgy rokonságban, még a száműzetés előtt se nagyon támaszkodhattak rájuk. Most pedig minden bizonnyal ők lennének az elsők, kik megölnék őt. Talán akadna köztük, ki még most is rokonként tekintene rá, de nem kockáztathatott. Megváltozott ő is. Már nem ismerte volna fel senki, neve pedig - mely sógora jóvoltából, kire inkább nagybátyjaként tekintett - ugyancsak egy shuluri famor családnév volt, így nem árulták el. Csupán keresztneve maradt a régi. Képtelen lett volna megszokni másikat.

Az Athard család még a kapitány átvezénylése után se adott túl annak házán. Ryen még előző látogatása alkalmával döntött úgy – még Igere hónapjainak valamelyikén - hogy nem holmi lakást vesz ki, hanem ide költözik. Hisz a ház a néhány szolgálótól és jelentéktelen őrségtől eltekintve már üresen állt hónapok óta. Ha Shulurban kíván érvényesülni és látszólag az itteni famorok életét élni, nem is adhatná alább… sőt, így több kapu nyílhat meg előtte, melyek ismét bevezetik az itteni nemesi közéletbe. A legfontosabb azonban titkolni valódi célját, megtalálni apja gyilkosait és megtudni, miért is kellett meghalnia, miért kellett annyi éven át az obsorok sötétségében élnie s miért kell a mai napig valódi nevét titkolnia.

A bosszú gondolatát lassan elmosta a város nyüzsgése és a pompás, évezredek szülte épületek. Néha úgy érezte, mintha ismerős arcokra lelt volna, azonban mindig ugyanaz a közönyös, vagy éppen meghunyászkodó tekintet fogadta. A Dagmyr hegyre kaptatva végre megpillantotta a házát. A szolgálókkal és az őrséggel már találkozott néhányszor, így hacsak nem új az őrség minden kérdés nélkül beengedik. Nem szívesen magyarázkodna egy katonának.*

*A nap épp lement. A fekete ménről - melynek szőrén megcsillannak a kapuban elhelyezett fáklyák fényei – egy ifjú száll le. Fekete bársony ruháját ezüst paszományok díszítik. Vállára hosszú hóhaja omlik. Nemes arcéle mögött hideg, dölyfös tekintet, melyet most még kicsit túlzásba is visz…persze szándékosan. A kapuban strázsáló őr felé indul. Tekintetét nem emeli rá, a beljebb elhelyezkedő gazdagon díszített épületet figyeli. Az őr nevét még az utolsó látogatásakor megjegyezte, de szándékosan nem szólítja meg. Jobb, már az elején kiszűrni a nem megfelelő alkalmazottakat, most, hogy nagybátyja ilyen távol van…*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Ryen cwa Athard
Helyszín: az Athard rezidencián
Időpont: az esti órákban
_______________________________________________________________

*Az őr addig nem mozdul a helyéről, amíg 3 lábnyira meg nem közelíted a kaput.
Két lépést lép előre, vigyázzba vágja magát és nyugodt hangon, de határozottan szólít meg.*
- Jó estét Uram! Miben segíthetek? - *kénytelen vagy ránézni, ugyanis a hang nem ismerős egyáltalán. És ahogy ránézel az arcára - az sem, még nem láttad itt a rezidencián.*

[Nairon]

(Ryen cwa Athard)

*Szemében jól láthatóan a harag szikrája lobban, ám nem oly erővel és hosszan, hogy az őr többre vélje pusztán a nemesek dölyfjénél. Egyenesen az őr szemébe néz. Nőket igéző hangja kemény acélcsengéssé vékonyodik.*

- Ryen Cwa Athard vagyok. E ház tulajdonosának, Raginal cwa Athardnak unokaöccse.
Nagybátyám engem kért, hogy a közelgő évfordulón képviseljem őt. Íme a levele.

*Kabátjából előveszi a levelet és egy könnyed mozdulattal az őr felé nyújtja.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Ryen cwa Athard
Helyszín: az Athard rezidencián
Időpont: az esti órákban
_______________________________________________________________

*Az őr rezdülés nélkül átvette a papírt. A kapuknál égő fáklyák fényében az átfogó gyűrűt lezúzta róla, kitekerte és olvasni kezdte.
Összetekeri, majd haptákba vágja magát, lehajtja a fejét, bal kezét a szívére helyezi, míg jobbjával a papírost nyújtja vissza feléd.*
- Nagyuram! Üdvözlöm az Athard rezidencián, a kaput azonnal kinyitom.
*Biccent még egyet tisztelete jeléül, majd a kapu felé fordul. Zsebéből egy tekintélyes méretű kulcsot húz elő, és az egyszemélyes kovácsoltvas kaput szélesre tárja előtted.*

[Nairon]

(Ryen cwa Athard)

*Alaposan szemügyre veszi az őr minden mozdulatát, s mert kivetnivalót nem lát benne, belép a kapun. Néhány lépés után megáll, hogy az őr továbbvezesse. Magában egy pillanatra felsejlik a gondolat, ha most csapda várná, szinte bizonyosan alul maradna. Ám hamar elhesegeti a gondolatot...*

<... Erre semmi esély...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Ryen cwa Athard
Helyszín: az Athard rezidencián
Időpont: az esti órákban
_______________________________________________________________

*Az őr kint maradt, s utánad bezárta a kaput, azonban nem tellik bele sok idő kért másik őr érkezik fáklyával a kezükben.
Az ő arcuk már ismerősebb - s valószínűleg te is nekik, mert amint meglátnai tiszteletük jelét hűen kinyilvánítják a megfelelő formalitással.
Nem szólnak, nem kérdeznek - várják a parancsod, óhajod, sóhajod.*

[Nairon]

*Hangja parancsoló, mint szokott lenni, ha katonákkal beszél, ám most nyoma sincs gőgnek. Itthon van.*
- A keleti szobát készítsék elő és fürdővizet! Fárasztó volt az út. <... Minden értelemben...>
*Valóban nehezére esik most másra gondolni, mint egy kellemes illatos fürdőre.*
Miközben haladnak a bejárat felé, alaposan szemügyre veszi környezetét.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Milla szavain végigfut a korg hátán a hideglelés. Sosem szerette a mágia semmilyen fajtáját. Szó szerint rühelte, s bárki is alkalmazta volna előtte nyomban a belét ki is taposta volna. Mély levegőt vesz a barbár, az automatikusan ökölbe szorult kézfejein lazít kissé, s hátrébb lép az ablaktól. Nagyot nyel Urc, majd a homlokán megjelenő izzadságcseppeket letörli, s röviden megszólal.*

- Fedd fel lét Milla testvére! * Mereven abba az irányba tekint, hol a lány nővérét sejti, s Tallashináék láthatják rajta, hogy teljesen átszellemült a korg.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az on Vyemar rezidencián
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A lányok először értetlenül pislognak rád. Tall kicsi félrebillentett fejjel néz, Milla pedig pár szegmens után lekászálódik az ágyról és megfogja a kezed.*
- Hinni el Urc, lenni itt Ő! De így... nem mutat ő meg maga. Erőszak nem vezet hozzá. De mért haragszol te Milla és testvére? Rosszat tenni mi Urc ellen? Lenni az rossz, hogy vagyunk? Lenni mi talán jobb Napatya mögött, akkor talán Urc nem lenni ilyen... Tallval is ilyen Urc?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Ryen cwa Athard
Helyszín: az Athard rezidencián
Időpont: az esti órákban
_______________________________________________________________

*A két őr vigyázba vágta magát, majd egyikőjük elől, a másikójuk hátad mögött kísértek el a házig. Amelyikőjük hátul maradt a lovadat megfogta kantárszáron, majd ahogy leszálltál róra elvezette a hátast a saját istállóba.
Társa eközben a pár lépcsőfokon felsietett és kinyitotta előtted az ajtót. Egészen a vendégszobáig kísért, majd újabb vigyázállás után szótlanul elszivárgott a ház személyzetének lakrésze felé..
A vendégszobában kényelmes, díszes ülőhelyek vannak - bársony futtatású fotelek, kanapék, két kisasztalka, rajtuk gyümölccsel megrakott tálak, valamint egy kétajtós színes üvegbetétes szekrény, melyben finom italokat "rejtegetnek".
Alig egy fertályórányit maradsz egyedül amikor nyílik az ajtó, és egy idősödő, terebélyes asszonyság lép be rajta. Őt is láttad már - tudod, hogy a teljes személyzetért ő a felelős (mármint, hogy a munkájuk el legyen végezve) - kivéve persze az őrséget, hisz a pietoroknak van saját parancsnokuk.*
- Nagyuram! Üdvözlöm a rezidencián! A fürdője egy fertályórán belül elkészül. A Keleti szobát ahogy óhajtotta azonnal használatba is veheti. Esetleg készítsünk valami könnyed vacsorát?
*

[Nairon]

(Ryen cwa Athard)

*Lovát egy darabig figyelemmel kíséri, majd követi az őrt a vendégszobáig. Az ajtónál egy biccentéssel jelzi az őrnek, elmehet. Rövid szemlélődés után kiválasztja a legtestesebb fűszeres bort a szekrényből, és egy pohárral tölt magának. Csizmáját és kabátját leveti, majd a bort kóstolgatva kényelmesen elheveredik az egyik kanapén. Lassan gondolataiba mélyed s a bor vörösét a gyertyák fénye elé tartva vérben úszó, arctalan ellenségeit képzeli maga elé. Gonosz vigyort ereszt maga elé, ami ismét jó érzéssel tölti el. Gondolataiból az asszonyság megjelenése rázza fel.*

Köszönöm, már vacsoráztam. *Fordul az asszonyság felé.*
Mi is a neve? *Megvárja a választ, majd folytatja.*
Holnap, reggeli után közvetlenül legyen itt minden alkalmazott, az őröket is beleértve! Beszédem van mindegyikőjükkel.

*Miután egy kellemes fürdőt vett, leheveredik az ágyra. Néhány pillanat múlva álomba is merül*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Ryen cwa Athard
Helyszín: az Athard rezidencián
Időpont: az esti órákban
_______________________________________________________________

- Lucinda Ramkanic a nevem Nagyuram!
Értesítek mindenkit, hogy jelenjenek meg.
*Azzal meghajolva távozik a szobából.
A fürdő tényleg hamar elkészült - egy picit melegebb a kelleténél, de nem túlzóan. Jólesően ellazít a fürdő, aminek hatására a teljes pompában váró szobádban hamar álomba is merülsz.
Álmodat nem háborgatja senki és semmi - nyugodtan telik el az éj.

Reggel kipihenten ébredsz.
Hangok, zajok nem nagyon jutnak el hozzád - egyedül egy csiripelő kismadár hangoskodik az ablak közelében a rezidencia saját parkjában.*

[Nairon]

(Ryen cwa Athard)

*Miután felöltözött úgy dönt szív egy kis friss levegőt a reggeli előtt. A fákban gyönyörködik és a madarak énekében. Bár jól aludt, tagjai még mindig kicsit merevek. Gyomra most már követeli a táplálékot és hamarosan az étkező felé veszi az irányt. Úgy tervezi a személyzet megtekíntése után elindul egy kis felderítő útra. Talán megnézi gyerekkora szinhelyeit, sőt, talán a helyet is, ahol lakott családjával. *