Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Átadom a levelet és várom, hogy Mirjam átolvashassa. Végül mikor megtudom mi áll benne csak bólintok egyet. Hitvesem rémületét érzékelve nyugodt mosollyal nézek rá és közelebb lépek hozzá, hogy biztosan csak ő hallhassa szavaimat.*

-Ne aggódj Kedvesem. Egy papot nem tudok átverni és őszintén nem is akartam. Az őrség és Rotti más tészta. Nekik szemrebbenés nélkül előadom a "hiteles", Sazi-mama által írt történteket.

*Ezzel gyengéden megcsókolom, hogy erőt adhassak a kétségbeesés ellen. Érezhető , hogy most inkább csak próbálom még magammal is elhitetni, hogy mindez sikerülhet és nem vagyok oly magabiztos, mint szeretném. Kissé gondterhelt tekintettel nézek Mirjam szemébe.*

-Figyelj rám Mirjam. Ha mégse... ha elrontok valamit nagyon erősnek kell lenned. Nem szabad, hogy kitudódjon, hogy nem egyedül tettem, amit tettem. Ha szólok fuss, menekülj. Ne nézz vissza csak mentsd magad Drága Szerelmem. Rottit utolsó leheletemmel megpróbálom magammal vinni a Kosfejes Úr elé, hogy megszabadítsalak tőle, de neked nem eshet bajod. Miattam ne aggódj. Nem éltem, csak léteztem tegnap estig. Mindenem amit csak kaptam tőled kaptam. Életem Angyala...

*Ezzel ismét megcsókolom kedvesem, mintha csak ez lenne az utolsó és felegyenesedve várom a romlottság és törvény furcsa kettősét, hogy szembenézhessek velük.*

<Istenek! Legyen elég erőm végigcsinálni mindezt. Ne tévesszek, ne botoljon meg a nyelvem, ne lankadjon a figyelmem. Nem magamért, hanem a legfontosabbért, az egyetlenért, aki igazán számít... Szeretett Mirjamomért!>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Nem foglak itthagyni egyedül, ha veszünk, akkor ketten veszünk. - *keményedett meg Mirjam tekintete és látod benne, hogy nem viccel - halálosan komolyan gondolja amit mondott.* - De nem lesz baj... Miért lenne? Megvan a házasságlevelünk, nem lehet baj.
*Mondja, de rajta is érzed bátorítja még ő is saját magát.
Bátorítjátok egymást, amikor döngő léptek zaja éri el a szobát. Egyre erősebb és erősebb, majd tisztán kivehető, hogy az ajtótok előtt megállt(ak), s kopogás zaja veri fel újból a hirtelen beállt csendet.

Ha kinyitod az ajtót három férfit pillantassz meg - fekete gyalogoscsizmában, fekete nadrágba, melynek oldalán egy vörös csík látszódik. Vörös egyenkabát, mely alól fekete ing, és mintha sodronying széle kandikálna ki. Két fegyvert látsz nálluk - egy hosszú és egy rövid kardot.
Egy negyven év körüli mogorva tekintetű alak áll elöl, arca tele van hegekkel. végigmér és mond valamit, amit nem értessz, de egy szót tisztán kivettél belőle: Mirjam.
Erre Mirjam a hátad mögül válaszol vissza valamit toroni nyelven, majd hozzádszól.*
- Engedd be őket, de amíg nem kérdez nehogy hozzászólj!

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Az ajtót kinyitva megpillantom a három fegyverest. Nem vagyok tisztában a kellő mozdulatokkal, de azért arra vigyázok, hogy ne nézzek a szemükbe nehogy kihívásként értékeljék. Mirjam magyarázatának megfelelően szélesre tárom az ajtót, de nem mondok semmit, csupán kis meghajlással és karmozdulattal invitálom a hatóság képviselőit a szobába.*

<Ismét kezdődik. Mikor értenem kellene minden szót, minden hangsúlyt... mégsem értem mit beszélnek a "fejem felett". Csak remélhetem, hogy érteni fogják a közöst és nem hárul a fordítás terhe Mirjamra. >

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Ami megkerülve engem, az ablaktól az ajtóhoz rohan - hiszen ott állt . Mivel lefelé szegezem tekintetem, nem látom, csupán hallom, ahogy teste tompa hanggal simul az ajtóhoz. Hangja, és kérdései arról árulkodnak, hogy valami történt az éjjel. "Bolond csitri...! Úrnőm, mondd, hogy nem szerelem lobbant szívében... " - gondolom kétségbeesetten. Egy pillanatra feltekintek, s Ami szemeiben meglátom a dacos csillogást. Fejem lejjebb hajtom, s kerülve tekintetét szólalok meg, miután pár lépést tettem előre. Karnyújtásnyira állhatok csupán, úgy törnek elől belőlem a szavak:
- Neeem? - kérdezem kicsit elnyújtva. - Mégis, mit képzelsz... egyetlen eltöltött éjszaka után tartozom bármivel is? Ha így gondolod, akkor tessék... - lökök erszényemből egy aranytallért a padlóra. - Ne légy nevetséges! Csupán eltöltöttünk egy kellemes estét, hogy kielégítsük vad ösztöneinket. Ennyi, és nem több! Most pedig állj félre... ne kelljen olyat tennem, amit egyébként nem tennék - mozdulok felé fenyegetőn. Remélem, hogy a kemény szavak, miket nehezemre esik kimondani, megteszik a hatásukat. Hangomon cseppet sem érződik a bizonytalanság, nem okoz gondot, hogy mást mutassak, mint amit valójában gondolok, érzek. "Meg kell történnie, így lesz mindkettőnknek a legjobb. Csak kolonc lenne a nyakamon, akit félteni kell..." - magyarázkodom saját magamnak, a bensőmben felmerülő kétségek miatt.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

- NEM!
És tartsd meg a pénzed! Nem vagyok qrva! - *fagyos lett a vidáman csengő hang. Nem nyúl a pénzért, ami kicsit gurult még földetérésekor, és csengéssel állapodott meg az ajtó előtt. Kemény, fenyegető szavaid nem hatották meg.*
- Tedd meg! Ha attól jobban érzed magad!
De tudod mit... nem tennéd meg - még ahhoz is gyáva vagy, hogy a szemembe nézz!
*Hangjából csak úgy süt a gúny.*
- Akár el is mehetsz... - *állt el kissé váratlanul az ajtóból* - kérdés meddig jutsz, ha elkiabálom magam mit tettél velem sedular létedre... hogy betörtél a szobámba és megbecstelenítettél...
*Fenyegető fagyos hang, és egyben gúnyos is. Ha ránézel az arcára láthatod, nem csak mondja. Határozott elszántsággal fúrja a tekinteted szemével - kétség nem fér hozzá, hogy az "enyhe" burkolt fenyegetést beválltja.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Az ajtó kitárására mindhárom katona belépett. Mirjam maga köré vonta a takarót és felállt, meghajolt, arcán zavarral és pírral.
Váltott az idős mogorva alakkal pár szót, aki lefitymálóan végignézett, majd szívott egy jó nagyot az orrán.*
- Mivel ez a külhoni fiatal sedular nem ismeri nyelvünket, kénytelen vagyok közös nyelven levezényelni ezt a .... - *undor volt a hangjában, és látszik ábrázatán, inkább lenne most jó messze innen, mintsem ilyen ügyben kelljen eljárnia. Nem is fejezte be a mondatát. Mirjam felé fordult ismét és mint egy daráló kezdte mondani mondandóját.*
- Ön Mirjam Anadcent? - *Mirjam bólintott igenlően.*
- Az ön nővére Rottina Anadcent azt állítja, hogy kiskorú, és mivel az apjuk elhalálozott ő a gyámja hivatalosan, de az itt lakó Sanczi ..
- Krimerda - *jött a súgás a háta mögül az egyik katonától.*
- Sanczi Krimerda fogva tartja önt. Igaz ez?
- Nem. Önként vagyok itt.
*A katona összeráncolta a szemöldökét, kezdte elveszíteni a türelmét.*
- Hozzák ide azt a nőszemélyt! - *parancsolt a katonákra, akik azonnal vigyázba vágták magukat és kirobogtak az ajtón. A marcona alak most feléd fordult.*
- Ön kicsoda? Mióta ismeri ezt a lányt? És milyen viszony fűzi hozzá? Csak hogy haladjunk... - *gúnyos volt a kérdéssor, s végül a magyarázat unott.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Csöndesen hallgatok és figyelem az eseményeket. A közös nyelvet meghallva kissé megkönnyebbülök, hogy szót értünk majd a tiszttel. A kérdései és a válaszok közben tapasztalt lenéző gúny nagyon elevenembe vág, de most kivételesen megállom visszabeszélés nélkül. Ezt a "kis kellemetlenséget" majdcsak emgemésztem valahogy. Végül engem kérdez a katona és nem csak elbeszél mellettem. Azt nem tudom, hogy most ennke örüljek-e vagy sem, de próbálok minél rövidebben válaszolni, hogy lássa készséggel válaszolok és nem akarom feltartani ezzel a kis családi perpatvarral, ami láthatólag csupán kényszerű nyűg a nyakában.*

-Farro Luma. Tegnap késő délután óta. A feleségem.

*Próbálok tárgyilagos és kimért maradni, de az utolsó válaszom még így is kissé lágyra sikeredett. Node ez az egyik legegyszerűbb szerep, amit valaha is el kellett játszanom. A szerelmes ifjúé, mely nem csak egy póz, hanem az igazság.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Az öregedő katona úgy néz rád, mint aki mindjárt elneveti magát - de nem jókedvében, hanem inkább kíjában.*
- Nincs egy napja, hogy ismeri, és már a felesége ... Esetleg a házasságlevelet megtudnák mutatni?
*Mirjam már mozdult is a szekrényhez. Levette a levelet és átadta a katonának aki átvette tőle és rögtön olvasni kezdte. Mirjam eközben takaróba bugyolálva hozzád lépett és megfogta a kezed.
Talán egy percig bogarászott a levélen a katona, megforgatta, a pecsétet megvizsgálta. Majd kényszeredetten visszanyújtotta feléd.*
- Köszönöm! Akkor itt nekünk dolgunk nincs. - *jelentette ki, majd biccentett feléd fejével és hátra arcot csinált. Már az ajtót nyitotta volna, amior az kinyílt a két katona jött vissza. Egyikőjük Sazi-mamával, másikójuk pedig Rottival, aki egyből kinyitotta a száját.*
- Te büdös kis cafka! Azonnal haza jössz velem!
-Pofa be! - *dörrent rá a mogorva katona* - Mirjam Anadcent itt marad hites urával, melyet a kezükben lévő hiteles házasságlevél bizonyít. Maga... maga meg velünk jön amiért feleslegesen rángatott be ide minket, nem is szólva arról, hogy félrevezetett, itt nem történt emberrablás. Az parancsnokságon magyarázkodhat ha lesz mivel...
*Rotti nem néz ki valami fényesen. Megvillant Mirjam felé a tekintete, majd ugrott... volna, ha az őt bekísérő katona hajánál fogva vissza nem rántja. Ezt követően minden arcrándulás nélkül úgy ütötte tarkón a nőt mintha csak egy nyulat vágott volna fejbe.*
- Én úgy láttam, hogy a parancsnokot akarta megtámadni.
*Nem válaszolt neki senki. A parancsnok, vállatvont, és távozásra intette az embereit. Még az orra alatt morgott, hogy "Hozzák!" - és ezt Rottira értette.
Jöttek és mentek. Mirjam érezhetően megkönnyebbült.*
- Huhh... azt hittem rosszabb lesz, tovább tart, tovább kérdezősködik.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


"Tharr mocskára, tudom hogy nem vagy az!!!" - üvöltöm magamban, de arcomon pusztán annyi látszik, hogy gúnyossá válik az én mosolyom is. Most a szemébe nézek, s úgy indulok meg határozott lépésekkel az ajtó felé.
- Mintha már ezt is mondtam volna... tőlem nem vehetnek el semmit - vetem felé az igazságot. - Egyébként meg... sikíts ha kedved tartja... - mondom színpadias beletörődéssel - ...odalent mindenki látta, hogy kéz a kézben távoztunk... - teszem hozzá a kegyelemdöfést. - Aligha gyanakodnának arra, hogy gyalázat történt volna az emeleten... - fordulok oldalra, hogy még egyszer ránézzek az ajtóból - ...hacsak az nem, hogy összeszűrted a levet egy senkivel - mutatok rá a nyílvánvalóra, hogy ezt egy famor sosem vállalná be nyílvánosan, inkább saját kezűleg vágja el a rászoruló torkát. Kilépek a folyosóra, s vállalom, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ismét Mirjamra koncentrálok gondolatban és ennek hála megállom a kényszeredett pillantás és megjegyzés véleményezését. A házasságlevél elkérésére már fordulnék is a szekrény felé, de hitvesem emgelőz és így csupán kissé feszengve állunk kéz a kézben a tiszteletet parancsoló katona előtt. Mint a papnál is kissé magam mögé vonom Mirjamot, hogy ha valami történne felfogjam a támadásokat. Rotti érkeztével rögtön kitör a kiabálás és ahogy számítottam megpróbálkozik a romlott nője a támadással is, de még mielőtt elérhetne hozzánk a katona lesújt ezzel véget vetve a további zavargásnak. Csak némán állok és várom, hogy elintézve az elintéznivalót végre elmenjenek a hatóság emberei. Mikor becsukódik mögöttük az ajtó fellélegzek és Mirjam felé fordulok boldog arckifejezéssel.*

-Vége. Remélem mostmár nem lesz több gondunk mindebből. Bár... Rotti nagyon dühös és elszánt volt.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Ami arca eltorzult szavaidra a dühtől. Nem szólt - lám egy újabb jó színészi képességgel megálldott asszony. De azt el kell ismerned, legalább olyan jó színész mint amilyen te vagy.
Ahogy a folyosóra kilépsz rádvágja az ajtót. Lépsz kettőt talán, amikor újra nyílik az ajtó - fejeden egy apró, ám kemény tárgy koppan. Az aranyadat vágta fejedhez, majd újra becsapódik az ajtó.
A folyosó sötétjében egyedül vagy, a szobákból pedig mocorgások, pakolások szűrődnek ki. Ébredezik a fogadó vendégserege.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az ajtó csattanására mindkétszer összerezzenek, s bár a nyolcszögletű érme koppanását fájdalom követi, mégis inkább örülök a dolognak. Talán így nincs miért maradnia, s a következő látogató üres szobát talál, vagy egy újabb, mit sem sejtő szerencsétlent. Odabent a színjátékhoz tartozott a nemtörődömség, de most tekintetemmel a pénzdarabot keresem. Egyetlen aranydukát, mégis soknapnyi életet adhat még... hacsak nem jön közbe valami.
Visszafordulok az ajtó felé, majd elszakítom róla tekintetem, s saját szobám felé indulok. Mérgesen toppantok a bejárat előtt, hiszen most veszem észre, hogy mezítláb vagyok. Elhúzom a szám, majd a kulcsot elfordítom a zárban. Közben átvillan agyamon, vajon mi lehetett az az esti rendbontás... Benyitok a helységbe, s körbepillantok, rendben van e minden... aztán rájövök, hogy tulajdonképpen úgy néz ki a szoba, mintha betörő forgatta volna fel. Tehát semmi sem változott, mióta felkeltem. Belülről bezárom az ajtót kulccsal, majd a tükrös kisasztalhoz lépek. Két kezemmel megtámaszkodok, s úgy nézek farkasszemet képmásommal, kissé előre hajolva. Hirtelen hányingerem támad, s dühösen tépem le fejemről a fekete parókát, hogy a szoba sarkába hajítsam. A közelemben lévő ülőalkalmatosságba hatalmasat rúgok, az sem érdekel, ha ripityárra törik. Erőtlenül zuhanok ágyamba,s párnámat a fejemre szorítva próbálok elaludni. Alig várom, hogy magával ragadjon a jótékony álom, hátha... hátha láthatom Őt ismét.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Sazi-mama bent maradt, kezét tördelve nézett rátok. Mirjam hozzálépett és kedvesen szólt hozzá, váltottak pár mondatot, majd a mama távozott.
Mirjam arcára gondterheltség kúszott.*
- Mama azt mondta, hogy nem maradhatunk itt. Holnap reggel már másfelé kell mennünk. Meghogy vigyázzunk, mert sokan nem szívlelik az olyan vegyes házasságot mint a miénk, azért mert te külhoni vagy... Vagy elhagyjuk az országot hamar, vagy megkéred a letelepedési engedélyt, amit nem egyszerű megkapni, hacsak nincs befolyásos ismerősöd.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*A szobád rendben van - legalább is úgy ahogy hagytad. Dühöngessz, de a benned lévő feszültség alig hagy alább. Ma hajnalra nagyon összeszaladtak a furcsaságok, vészterhes jelek. Először, hogy valaki manipulálni próbál... lehet Ami volt? Vagy az az idegen aki már szinte emberfelettit teljesített azzal, ahogy lemászott a csupasz falon, hangtalanul?... Vajon ő tényleg utánad kémkedett, vagy a véletlen műve, hogy akkor és ott láttad?
Felejtenél... így inkább megpróbálsz álomba menekülni, de nem sikerül - Elmédbe minduntalan egy arc tolakszik be - Amié.
Fertályórákat forgolódsz az ágyadban mire nagy nehezen sikerül elszenderedned, de ebben sincs semmi köszöneted:
~Szűk kis utcán sietsz, alig van világítás, csak a kék hold fénye vetül rád. Érzed, hogy valaki követ, figyel, de bármerre is kanyarodtál eddig az érzet megmaradt, sőt! - néha-néha még fokozódott is.
Hirtelen úgy érzed, hogy hátra kell tekintened, mert valaki ott áll - de nem, tévedtél, senki sincs ott.
Azonban mikor visszafordulsz, hogy folytathasd utad egy árnyék toppan eléd... Vagyis inkább leereszkedik az égből. Éjfekete ruhában van, arcát fekete kettős maszk takarja (az egyik fele mosolygós, míg a másik fele sírós). Hátából két hatalmas hollószárny meredezik az ég felé teljesen kitárulkozva. Hátborzongató pillantás érzel magadon, még az ereidbe is belefagy a vér, izmaid ledermednek, moccanni sem bírsz - s az árny hangtalanul megindul feléd... jeges borzongás fut végig rajtad, s a maszk alól felvillanó narancsos szemek villanásakor....~
Felriadsz... remegve, az álomképre tisztán emlékezve.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A gondterheltséget látva rosszat sejtve hallgatom az újabb fejleményeket.*

-Elmenni elmehetünk máshová. Még a mai és a holnapi éjszaka is ki van fizetve a Horgas Hóhérban. Vagy a Veszett Macskára is felkéredzkedhetünk. A kapitány még azt is felajánlotta, hogy úgy tíz nap múlva fut ki és tartsak velük....

*Erre eszembe jut miért is nem mondtam igent neki rögtön. Elkomorulok és lehajtott fejjel leülök az ágy szélére. Az érzelmek kavalkádjának és a veszély árnyékának szorítása enyhült lelkemen, de ezzel együtt visszatért az örök vívódás. A szabadságra és boldogságra vágyó ifjú, valamint a kötelességtudat és a vér szava csap össze ismét. Most ismét felrémlik lelki szemeim előtt a MEsterek alakja és anyám szigorú arca. Most viszont nem kárörvendő szellemekként jelennek meg, hanem szülőként, nagybácsiként. A Családom, akiknek szüksége van rám. Ismét olyan igazságot láttam emg az elmúlt egy nap prizmáján át, mely eddig mélyen, rejtve maradt szemeim és tudatom előtt. Mirjamot foggal-körömmel védelmezem és akár az életemet is odadobnám érte, emrt egymáshoz tartozunk. Ugyan úgy, mint ahogy a corga minden lakója a tágabb értelemben vett vérvonal tagja. Hát ez az igazi ereje a Klánunknak. Nem a megfoghatatlan, arctalan uraságokért kell megtennünk, amit kiszabnak számunkra feladatul, hanem a többiekért. Hisz most Őket képviselem itt a messzi Északon!*

<Mit csinálok?!? Elmenni? Nem mehetek el. Nem azért küldtek ide, hogy ússzak a boldogság fellegeiben, hanem megtorolni a gyalázatot és lemosni klánom, családom, Vérvonalam nevéről a mocskot, mellyel a kereskedő árulása piszkolta be. De... ismét a kínzó DE... Nem kérhetem Mirjamot, hogy ebben is tartson velem. Még azt sem kérhetem ettől a földreszállt angyaltól, hogy egy gyilkos felesége legyen. >

-Nem lehet... Nem hagyhatom itt Toront. Még nem... Még dolgom van itt.

*Felnézek hitvesemre, de szememben a boldogság lángja helyett valami fájdalmas izzás vegyül a szerelem csillogásába.*