A Tükörvilág

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Lassan tudatosul benne, hogy az itt megjelent lény nem az istene, "csupán" egy sárkány... EGY SÁRKÁNY! *
<Atya ég.... -.->
*Lassan felemeli tekintetét, s farkasszemet néz a sárga szempárral*

- Mi az az Isten? Nem vagyok pap, nem sokat értek az ilyesmi dolgokhoz. De hmmm... hogyan is magyarázzam... Az Isten egy olyan felsőrangú lény, amely megteremtette Ynev világát, megteremtette az embert, az ételt mit családjának adhat, a vizet mivel szomját olthatja. Isten kiszámíthatatlan, hol kegyes, hol pusztító.... kit megfelelőnek talál felemel, s kiválasztottja lesz, aki pedig nem méltó a létre, attól megtagadja azt. Az Isten a tudás, a béke... a mindent megtestesítő harmónia. A Ying és Yang, jó és rossz... a hűs nyári szellő, a fagyos téli hóvihar, s az éltető tavaszi zápor. Minden mi körülölel...

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Pár szegmensig hallgatott a sárkány, majd újra megszólalt földöntúli hangján.*
- Ühhüüüüüm!
És miért gondoltad Ember, hogy én vagyok a te Istened? Talán a te istened is egy sárkány?
Mondtam már, hogy éhes vagyok?
*Rád mereszti szemét, melyből egy akkora mint a te fejed. Az utolsó szőrszál is feláll a hátadon - egy éhes sárkány szája előtt vagy maximum két lábnyira!
Megszimatol, majd ismételten felbőg egy hatalmasat - de mintha ebben a bőgésben fájdalom vegyült volna.*
- Ismerős az illatod... édes, virágillat. Minden ember ilyen finom illatú?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Istenem, Kaoraku, is egy hatalmas sárkány. Ő mutatta meg népemnek, hogyan használjuk szellemünk energiáit. Megmutatta a tökéletességhez vezető utat, melyet magunknak kell végigjárnunk.

*Mélyet sóhajt, s úgy folytatja...*

- Igen, említetted, hogy éhes vagy, de nem tudom hogyan segíthetnék neked. Ekkora termettel biztosan sok táplálékra van szükséged. Ideúton a tó fölött találkoztam majd egy tucatnyi húsos madárral, mit szólszál azokhoz?

- Csak legendákat hallottam a képességeitekről, igaz, hogy bármi amire gondolsz valóra válik? És hmmm... tudom illetlenség, kérlek bocsájtsd meg nekem, megkérdezhetem a neved? Magam Matsu Daira Ryuu vagyok a messzi Tiadlanból *kezeit egymás mellé teszi, s földig hajol.... homlokával a part homokját érinti...*

[Herold Bardelot]

(Abu)

< ez hát a mennyek országa, ezt azért megtudnám szokni>

Simogatom a lányok fejét és testét ahol érem, jódolgomban nem gyözök betelni a lehetöségekkel. Szám is tele van hol mivel, nem csak a kertben termett gyömölcsöket szeretem. Mikor a kapcsolatunk a lányokkal elmélyül kicsit azért meglepödöm bár nem jövök zavaraba.
< ezek után már csak ez jöhetett >
Lelkessen kapcsolódom be a játékba, és .... hagyom magam. Aztán mikor már úgy érzem kicsavartak mint jó pár perce én a mangót, elöveszem nyelvtudásom és kézbe veszem a dolgok irányítását. Mivel az események sodrában jelentös hátrányba kerültem és mint egyedüli lehetöség gyorsan felaprózódom, egy idö után minden igyekezetük ellenér békésen mosolyogva elterülök és végképp mozgásképtelenül, hagyom magam, újra a kényeztetö kezekre bízva sorsom. Bár már sok mindenre nem vagyok jó, így lassan el is alszom.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Hát igen. Belőled elkellene vagy száz darab, hogy azt mondhassam ettem valami félfogamra valót. - *és egyre jobban méreget magának.*
- Höhh... de jó is volna, ha minden teljesülne amire gondolok. Gondolod lenne akkor olyan problémám, hogy mit egyek?...
Nem... nem vagy tiszteletlen Ember. ....
Hogy... hogy ez a neved? Érdekes... - *felemeli fejét a földről, majd fel is áll. Nyíújtózik és bődül egyet ismét. Aztán ismét vizslatni kezd, méreget a magasból, de most nem úgy mint amikor az éhségéről beszélt.*
- Érdekes Ember, ugyanis ha nem csal meg az emlékezetem régen még engem is így hívtak Matsu Daira Ryuunak. Csak én nem Tiadlanból, vagy honnan is jöttél?... Szóval én nem onnan jöttem. Itt élek már több ezer éve. És már rég nem szólított senki a nevemen...
Mondd Matsu Daira Ryuu! Véletlenül nem tudsz valahol egy édes nektárral teli virágkelyhet? - *sóhajtás szívből, felnéz az égre és így folytatja* - Tudod nemrég járt erre egy másik Ember, de ő valahogy másabb volt... Már megbocsáss szebb.... és az illata is édesebb volt. - *sóhaj* - És még mindig érzem azt a csodás illatot. Emlékeztet a kedvességére

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Az időre nem emlékszel, hogy mennyit töltöttél a lányok ölelő karjaikban...
Kellemesen elnyújtózol a selyemfűben, s elszenderedsz...
Jóleső szunnyadás után lágy csókra ébredsz. Kinyitva a szemed Narynary mosolyog rád. Rajtad fekszik, csupaszon, úgy ahogy utoljára láttad - a többi lány sehol. Öle a tiédbe símul, s pár pillanat múlva vágygerjesztő mozdulatainak köszönhetően magába fogad.*
- Jó reggelt! Álomszuszék... Mondd, hogy érzed eddig magad az Édenben? - *lassú ritmikus mozgását nem hagyja abba - amit művel már lassan beillik kínzásnak.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Valamelyest megkönnyebbül, mikor a sárkány letett arról, hogy vacsorájának nézze...*
- Matsu Daira Ryuu ~ A szunnyadó sárkány, ezt a nevet kaptam majd 25 évvel ezelőtt. Megtiszteltetés nekem, hogy a Te nevedet viselhetem... *s ekkor veszi elő kimonója alól a féltett virágot... és a sárkány felé nyújtja.*
- Ez minden mi kedvesem után maradt. Ez a virág mutatta az utat idáig, de ha éhséged ettől csillapodik, kérlek fogadd el.

..

- Mondd, az a másik ember, aki szebb nálam... merre ment? Egy fiatal lány volt ugye? Szerintem Yukit láttad *kezd megörülni*
- Tudod merre ment? Segíts kérlek!

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- ÓÓÓÓÓHHHHH... Hát valaki még emlékszik rám? Ettől máris jobban érzem magam.
*Az előhúzott virágra ismét lehorgasztotta hozzád a fejét. Orrával majdhogynem hozzád ér, de csak egy jó nagyot szippant a virágból.*
- Igeeeen.... ez az az illat... Ez ő... a tünemény... maga a kedvesség.
Hogy ő lenne a kedvesed? Hm.....
Gyere, mássz fel a hátamra, elviszlek.

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Igen, Ő lenne az! Köszönöm! *azzal szárnyat bont, néhány csapással a sárkány hátára ereszkedik, megkapaszkodik, majd onnan szól.*
- Indulhatunk!
<Azt hittem vacsora lesz belőlem, s erre kiderül, hogy a sárkány segít rajtam. Még lehet hogy van remény... Yuki...>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Megkapaszkodsz jó erősen a sárkány pikkelyeiben, s utána ő fel is emelkedik. Hatalmas légörvényt keltve maga körül szárnycsapásaival. Iránya egyenesen csak fel, hogy a fekete tornyos várat már csak egy apró pontnak látod. Érzékeled, hogy megáll egy pillanatra, majd szárnyait teste közelébe húzza és zuhanórepülésben indul útnak. Először még csak azt hiszed, hogy lendületet vesz. Azonban amikor egyre közelebb jön a torony gyorsan rájössz, bizony kopogtatás nélkül fogtok oda bemenni...
Közelebb és közelebb... és...
Csatt helyett csak átsuhantok a falakon, hogy egy újabb tornyot láss magad alatt, amit újból zuhanva közelítetek meg... és....
Újból a falon suhantok át.
Harmadjára azonban a szárnyát kiterjeszti és lassít. Szép óvatosan leereszkedik veled a talajra. Látszólag ugyan ott vagytok ahonnan elindultatok - azonban... a levegő frissebb, lágyabb... és itt az egész légben érezni a fehér liliom illatát.*
- Most már bemehetsz kedvesedhez, de ne fent keresd, hanem lent.

[Herold Bardelot]

(Abu)

Felébredve Narynary gondoskodásában találom magam.
< hehe jól indul a nap ... végr nem arra ébredek ogy ismét csak a gályázsá meg a meló Erionban... bár azt azért jó lenne tudi hogy meddig maradhatok...(ahogy haladunk elöre a leckében) .aah ... ki a fenét érdekli hogy meddig maradhatok ... csináld ... ez az...>
Én már gyorsítanék a ritmuson de ezt nem bírom még valóra is váltani így olyan élményben van részem mit még nem tapasztaltam eleddig. Többször is megpróbálom átvenni az eseméynek felett az irányítást, de ez a tegnapi este után és ahoz nagyon hasonlóan most sem sikerül.
< valahogy úgy érzem azért nem fogom ezt én annyira bánni a végén >

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Ahogy csak bír úgy kapaszkodik... a zuhanórepülésnél szíve a torkában dobog, s mikor végre földet érnek megkönyebbülten rebben le a sárkány hátáról, hogy talajt fogva ismét a földig hajoljon, ezzel köszönve meg a segítséget...*

- Örök hálával tartozom neked! Még egy utolsó kérdés, kifelé is ugyanerre juthatok mint ahogy eddig jöttem?

*Türelmesen megvárja a választ, majd búcsúzik...*
- Remélem egyszer még találkozunk *azzal szárnyra kel, és bejutási pontot keres a tornyon, hogy a sárkány iránymutatásait követve annak mélyére hatoljon...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Ha megtalálod a kedvesed, már nem kell kiutat keresned.
*Válaszolja neked a sárkány, miközben belegyalogol a vízbe és elúszik.
Nem maradt más hátra, minthogy belép az irdatlan méretű, sötét, vékony tornyokkal az égbetörő kastélyba.
A bejutási pontot is hamar megtalálod - bár igaz nem a talajon van. Repülnöd kell addig, de most már ez gyerekjáték számodra, így a középső robosztusabb, de alacsonyabb torony tetejébe hamar feljutsz, hogy beléphess a tárva nyitva álló vasajtón.
Hideg van bent és félhomály. Mintha a sötét falakból jönne a sötét derengés. Egy csigalépcsőt látsz lefelé tekeredni, melyhez egy halovány fénnyel derengő kapun kell áthaladnod. A kapu mellett egy idős néni matat valamit a talajon - mintha keresne valamit.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Pillanatok alatt teszi meg a bejáratig való távot, s lebben azon belülre... Egy pillanatra kirázza a hideg, minden rideg és komor... lassan elindul előre mikor meglátja a keresgélő anyókát... Hosszú, nyújtott léptekkel közeledik, és távolról köszön...*

- Jó estét Néném... Tán nem elejtett valamit? Segítsek megkeresni? *kérdezi kedves hangon, jókedélyűen.... már közel van Yuki, nem lehet semmi baj...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________


*A néni felemelkedik vagy három-négy arasznyit hajlottságából és onnan vizslat szemeit összébbhúzva. Még így is eléggé kicsi, hajlott hátú (lehet már nem is tud kiegyenesedni).*
- De fiacskám, de ... leesett a .... mim is?... Jahh... az ókullárém... Anélkül alig látok valamit. Segítenél megkeresni?... Jahhh... ezt kérdezted... Megkérnélek fiam... hátha a te szemed jobb és meglesz hamar.

*Helyzetkép pedig az, hogy egy folyosó szakaszon állsz, ami vízszintesen vezet a nénihez, aki a derengő kapu előtt keresgélt. A kapun túl van a csigalépcső lefelé, de több padló, járható rész nincs. Magyarán az egész kastély egy légtér, és csak a kis folyosón és lépcsőn lehet gyalogosan közlekedni.*