Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

Mikor belépsz az ajtón Ami ül az ágyban, kisimult arccal, csillogó szemekkel néz téged ahogy belépsz. Az ablak már be van csukva - lehet a beáramló hidegre ébredt fel.*

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

- Némely férfi... ha megkapja amire vágyott hajlamos továbbállni szó nélkül. Bevallom ezt gondoltam rólad is.
Egyébként nem a hidegre ébredtem fel, hanem a hiányodra. - *mondja úgy, hogy közben mélyen a szemedbe néz. Megremeg a szája széle, s kínzó lassúsággal közelít a szádhoz ajkaival, amikor tudatod köré épített védpajzsaidon egy erős támadást érzékelsz - éppen hogy csak fennakadt a védelmeden. Ami eközben tovább közelít a szádhoz - s ha hagyod lágyan megcsókol.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Mint erős széltől a pillangó, úgy rebbenek hátrébb ültő helyemben. A hívogató, édes ajkak ígérete, hamar elpárolog gondolataimból. A biztonság kedvéért felemelkedek az ágy széléről, hogy legalább karnyújtásnyi távolság lehessen közöttünk. Sárga szemeim most jól látszanak idebent, mintha most izzanának. Nem tudom mi történt pontosan, de valahogy nem is akarom. Egész bensőm veszélyt kiált: "El innen, fuss!". Alig bírom lecsillapítani az ismerős hangokat - egy nőét a sejtelmes homályból.
- A telhetetlenséget... nem szívlelem - mondom lassan, s Ami mozdulatait figyelem. Hangomban nyoma sincs a korábbi gyengédségnek, a nyugodt tónus mögött némi fenyegetés érzékelhető.
- Talán... jobb lett volna, ha első gondolatomnak engedek, s nem jövök vissza... - mondom komoran. - Sebaj... úgy érzem az élvezet megérte a kockázatot - teszem hozzá némi éllel. Elhátrálok egészen az asztalig, ahová a mandolint tettem, hacsak nem történik közben valami. A kigombolt inggel nem törődöm, most hanyagul lóg rajtam.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

-Nem tudom, hogy hogyan szokás megpecsételni a házasságokat. Azt viszont tudom, hogy én mivel pecsételném meg ezt a hihetetlen csodát.

*Suttogom csöndesen, miközben átölelem Mirjamot, majd egyik kezemmel kicsit felemelem állát és megcsókolom. Hosszan, szenvedéllyel. Gyengéden ölbe veszem és az ágyra fektetem. Egy pillanatra megállok a hitvesi fekhely mellett és csak figyelem a pihegő nőt, az asszonyomat, boldogan csillogó szemekkel. Leoldom a sebtében felkötött ramierát a combomról és én is az ágyra fekszem, hozzábújok Mijramhoz. Cirógatom bársonyos bőrét, csókkal hintem be ajkait.*

-Szeretlek Kedvesem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

- Pont így... - *suttogja neked Mirjam miközben az ágy felé viszed.
Elterül az ágyon, viszonozza pillantásod, majd két kezét nyújtja feléd. Szorosan mellédbújik, viszonozza csókjaid, símogatásaid. Érzed ahogy egyre jobban hevül a teste, fokozódik vágya, s ezzel egyidőben lassan vetkőztetni kezd.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Ahogy felállsz, s hátrébb lépsz Ami csodálkozva, bántódottan néz rád. Szemében kérdés, és értetlenség honol.*
- Mi a baj? Rosszat tettem, mondtam? A feltételezésem miatt?... - *látszik rajta nem érti miért változott meg viselkedésed ennyire drasztikusan.
Nem cselekszik semmit, csak vár és arcán egyre jobban látod a kétségbeesés jeleit.
Ahogy szemed cikázik az asztalról vissza a nőre - a mandolinod közelében vagy már - egy sötét árnyat látsz az ablak előtt elsuhanni kicsit slégan lefelé. Túl nagy, hogy madár legyen.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Már-már készen állnék a válaszra, hogy véget vessek a színjátéknak, amikor meglátom szemem sarkában a moccanó árnyékot. Nem vesztegetek időt arra, hogy Amit nyugtatgassam. Bármi, vagy bárki is volt az, engem keresett, s ez rossz előérzettel tölt el. Ahogy vagyok, a közelbe szökkenek és feltépem az ablaktáblákat. A mozgásból nem tudom megállapítani, hogy az a valami leugrott, vagy csupán lehajolt, s most a párkányon gubbaszt, remélve, hogy elkerüli a lelepleződést. Támadásra várva, hajolok előrébb, hogy a párkányt lássam, ha nem látok semmit, akkor oldalra pillantok. Elmém erejét előkészítem, ha hirtelen használnom kell, ne kelljen tétováznom.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*Még időben elcsíped tekinteteddel, hogy egy emberi alak suhant el az ablak előtt. Mint pók a falon úgy mászik, és mire teljesen kihajolsz, hogy jobban szemügyre vedd már ő a talajra ugrik, és sietve a Víziváros felé veszi az irányt. Az utcán alig lézengenek, közülük sem tűnt fel senkinek a Horgas Hóhérról leugró alak, így az zavartalanul eltűnhetett a sötétség leple alatt.
Nem bírod szemeddel sokáig követni, mert ahogy kihajolsz Ami veti rád magát. Karodnál fogva akar elrángatni az ablak elől, miközben kétségbeesetten kiált rád.*
- Arnan! Ki ne ugorj! ... Ennyire nem bánthattalak meg... - *teszi még hozzá kicsit sírósabban. Ha hátranézel az arcára láthatod, hogy teljesen kétségbe van esve, attól tart, hogy kiveted magad a másodikról.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mirjam ébredő vágya bennem is hasonló érzeteket kelt. Ahogy szépen lehámozza rólam az inget, majd a nadrágot én is lesegítem róla kis felsőjét és az ablaknál oly hirtelen félbemaradt csókokkal fokozom az érzékek táncát. Lassan lehúzom róla a barna szoknyát is. Ismét mesztelenül, ismét egymás ölelésébe feledkezve. Mégis, ha ez egyáltalán lehetséges most még szenvedélyesebb és boldogabb az együttlét, hisz már nem csak egy szerelmes kamaszpár vagyunk. Mostmár az Istenek és a világ színe előtt is egymáshoz tartozunk. Úgy érzem rátaláltam egy röpke nap leforgása alatt életem értelmére, páromra, akinek boldogsága, öröme az én boldogságom is. A szerelmes ölelésekbe és a szenvedéllyel teli végső kiteljesedésbe belefeledkezve adom át lelkem minden darabkáját drága, imádott és hőn szeretett angyalomnak. Tényleg nem létezik a külvilág és nem érdekes sem a múlt, sem a jövő. Csak a jelen van, melyben a vágy korbácsolta testek megfeszülnek.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Teljesen belefeledkeztek egymás szeretetébe. A vad viharok nem hogy csillapodnának bennetek, növekednek. Elsöprő erejű orkánként söpör végig bensőtökben az amit a másik iránt éreztek. A vihar csúcspontja még nem érkezik el, amikor az édes ölelések közepette egy durva hang jut el tudatotokig - az ajtón úgy dörömbölnek, hogy majd beszakad.
Mirjam megfeszül, riadt képpel néz rád, csalódottan, csapzottan hanyatlik a párnák közé.*
- Az őrség... - *mondja elfúló hangon, még mindig remegve a pár pillanat alatt megszakított együttlét hatása miatt.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Elkínzott nyögés szakad fel mellkasomból, ahogy arccal előre én is a párnába temetkezem.*

-Ez nem lehet igaz! Nincs nyugta az emebrnek. Nincs itt magánélet?!?

*Ezzel a megerőltetéstől és az ismételten beteljesületlen együttlét miatt érzett csalódottságtól zihálva feltápászkodom.*

-Egy pillanat!

*Szólok ki a dörömbölőknek, majd felveszem a nadrágot és az inget is, hogy takarja a sebeimet be is gombolom az ajtó felé botladozva, de nem vagyok hajlandó betűrni. A kilincsre téve kezem még visszanézve küldök egy bátorító félmosolyt Mirjam felé, majd felkészülve az újabb kellemetlenségekre veszek egy nagy levegőt és kinyitom az ajtót résnyire, hogy megnézzem ki az és mit akar. (Mintha nem tudnám. )*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Mirjam csak magára kapja sebtiben a takarót, így várja, hogy az őrség belépjen a szobába.
Ahogy résnyire nyitod az ajtót a tíz év körüli fiúcskát látod az ajtó előtt, egy levelet tartogat a kezében, és arca nagyon bocsánatkérő. Kicsit remeg, mintha félne... és remegő kezével nyújtja át a levelet neked.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kicsit meglepődöm legalább egy szakasznyi poroszlóra és a ripakodó Rottira számítottam, nem a remegő fiúra. Átveszem tőle a levelet és várom, hogy még akar-e valamit vagy csak kézbesítenie kellett. Ha elment visszacsukom az ajtót és kicsit tanácstalanul Mirjamhoz fordulok felmutatva a papírost.*

-A tízév körüli fiú hozott egy levelet, de nem tudok olvasni.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A már-már nem is emberi ügyességgel bíró alak után pillantok, s szememmel egészen addig követem, míg el nem nyeli az éjszakai homály. Néhány pillanat műve az egész, s nekem arra van csupán időm, hogy egy szitkot küldjek reá:
- Hogy nyelne el Lindigass mélye... - sziszegem halkan, teljesen megfeledkezve társaságomról. Ökölbe szorított jobbommal az ablakkeretre csapok. Ekkor ragadja meg karom Ami, s csak akkor eszmélek fel, mi is zajlott le az imént. Zavart mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a lány aggódó hangját hallom, s eszembe jut a vádló pillanat:
- Mondtam már, hogy nem vagyok sültbolond... - idézem korábbi állításom, most nyoma sincs hangomban az előző haragnak, vagy fenyegetésnek. - Rám találtak... - mondom savanyúan, de nem részletezem a helyzetet. Kiszabadulva a fogásból, az ablakot visszahajtom. Kezem erőtlenül ejtem le magam mellé, s a lánynak hátat fordítva az asztalhoz lépek, hogy magamhoz vegyem a hangszert. - Még ma reggel el kell menned. Korán. Többé nem találkozunk. Morgena kísérjen utadon Ami... - mondom hűvösen és tárgyilagosan, még mindig háttal, ahhoz nem érzek bátorságot, hogy a szemébe nézzek. Inkább haragudjon, úgy sokkal könnyebb elfogadnia a helyzetet. Ez volt az első eset, hogy jöttek, de nem az utolsó. Pár pillanatig moccanatlan állok, majd megindulok az ajtó felé, hogy elhagyjam a szobát.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: menedékben
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A fiú odaadja a levelet, majd gyorsan elfordul és elsiet.
Mirjam érdeklődve ül fel az ágyban, és a kezét nyújtja a levél felé.*
- Add ide kérlek, egy kicsikét tudok olvasni.
*Ha odaadod kinyitja és átfutja a levél tartalmát, ami csak pár sorból áll.*
- Öh.... Sazi-mama küldte. És... az áll benne, hogy ha bárki is kérdezné nem jártunk tegnap a házunknál, nem találkoztunk apámmal, és még véletlenül sem tudjuk, hogy ő halott. A Vasmacskából egyenesen ide jöttünk, és azóta itt vagyunk - *elkerekedik a szeme amikor rádnéz és kis rémület suhan át az arcán.* - Igaza van Farro! Ha megtudja bárki is, téged egyből börtönbe visznek és lehet egy óra múlva már halott leszel. Én meg mehetek Rottival...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

- Nem! Nem hagyom, hogy csak így eltűnj! - *míg a mandolinodat vetted magadhoz Ami kiugrott az ágyból és az ajtó elé állt. Dacosan felszegte a fejét, szemében elszántságot látsz, ha odanézel; testén minden egyes izom megfeszült láthatólag hisz nem visel magán semmilyen ruhát.*
- Nem engedlek el innen, amíg meg nem magyarázod mi történt veled az előbb.