Anthon Vitorlája fogadó

[Erigowi Klavel]

Anthon Vitorlája fogadó

* Eme fogadó és kocsma Erigow nyugati kapujánál helyezkedik el. Nem véletlenül kapta eme díszes nevet, hisz a fogadó szolgál törzs helyéül a folyami kikötőbe érkező, megfáradt, s kikapcsolódásra vágyó matrózoknak. A fogadó két szintes, kő épület. Alul a hatalmas ivóval, felül pedig a kis priccsekkel ellátott szobákkal. Az Anthon Vitorlája nem tartozik Erigow legszemfényvesztőbb helyei közé. Inkább sorolhatnánk a késdobálók díszes táborába. Belépve a csapóajtókon keresztül az ide tévedő vendég legtöbbször részeg matrózok, átutazók, kalandra vágyók tömkelegébe botolhat. A teremben hanyag eleganciával le vannak rögzítve a fatuskók, melyek szék ként, s az eléjük tett hordók, melyek asztalként funkcionálnak. A sarokban ódon színpad helyezkedik el, melyen egy idősebb kobzos adja az alaphangulatot lantján. A púlt mögött hájas, kopaszodó ipse trónol. Alkarja telis, tele tetoválással, melyek különböző hajóneveket, vasmacskákat tükröznek. Ebből, s trágár mentalitásából a jó szemű idegen rájöhet, hogy egy kiszolgált matrózzal, vagy kapitánnyal hozta össze a sorsa. A neve: Gyorslábú Erint, mely ellent mond jelenlegi állapotának, s elhízott testének, de hát valószínűleg nem manapság kapta a gyorslábú becenevet. Segítségére van még egy idősebb matróna, ki a felszolgáló is egyben. Nem tudni, hogy szerelmi szállak hozzá fűzik-e esetleg a pultoshoz, de rokoni kapcsolat biztos van köztük. A nő: Helda ugyan olyan mocskos szájú, nagybeszédű „piciny” teremtés, mint a fogadós. A nő jár, kell a vendégek között, s volt már rá példa, hogy saját kezével vetett véget egy enyhén szólva illuminált állapotú vendég jókedvének, kit két napig ápoltak utána az ispotályban. A vendégek szórakoztatására pár "konzumhölgy" is legyeskedik a pult körül. A lányok fél ezüst fejébe testi gyönyörben részesíthetik a megfáradt egyéneket. Persze a különböző "bajokért", melyet itt össze lehet szedni a fogadós, Erint nem vállal felelőséget…. *

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Csendben követem. Uclust az utcák során ,végig pár lépéssel lemaradva. Mikor belépek a fogadóba és megüti a fülem a zene. Határozottan elindulok a forrása felé hogy telepedhessek le. Közben méjet szippantok a levegőből hátha érzek valami fontosat.

[Schinter]

//
technikai kérdés...kaptunk mi is a bárdtól álcát?
//

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

Nem kaptatok, miért kaptatok volna, hisz kértetek!? Az arctalan mesternek nincs rá szüksége. Neki maga a fedetlen arca az álarc. Te meg egy szóval sem említetted, hogy azért küldték utánad a fickót, mert sejtik, hogy te is benne vagy a „buliban”.

// ui: máskor az ilyen kérdést légyszi PM-ben tedd már fel! Ja és ha álcára van szükséged, miért nem mondtál el részletesebben mindent a bárdnak?! Azt, hogy én, mint Hm, mit tudok, az egy dolog. Azt Frankó, a dalnok NJK, csak akkor fogja tudni, ha beszámolsz róla neki. Főleg az ilyen „apróságokat”, mint az, hogy azért követtek téged, mert sejtik, hogy ismered Vengét, és Frankót. //

[Schinter]

Ulcus


//oké sry csak legutóbb elleneztem,hogy bemenjünk ha jól emléxem,de lehet rosszul...//

Mivel még nem igazán mutatkoztak be igy úgy dönt,hogy a harcost szót választja megszólitásként.

-Harcos,úgy hiszem nem lenne jó ha bemennék oda.Valószinúleg felismernének igy kint fogok elrejtőzni.Ha nem sejtem rosszul a mozgásaidból elég csiszolt elme vagy a szellemi üzenetek küldéséhez...

//feltételezem ha már frankó tudott küldeni,akko gondolom mi is //

Egyébként útközben probál keresni olyan háztatőket,ahonnan könnyen leugroható ha akcióra kerül sor.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Ulcus furcsa döntése és szavai után te belépsz egyedül a fogadóba. Hallod, érzékeled, hogy majdnem telt ház van. Minden fele emberi testszagot, ital, a pálinka orrfacsaró bűze terjeng. Szerencsés vagy. Hisz miután beléptél az ajtón, jobbra attól találsz egy olyan asztalt, melynél nem ülnek. Elhelyezkedsz a széken, s végig tapogatod az asztallapot. Az asztal nem lehet nagyobb, egy, egy lábnál. Kényelmesen maximum két személy férne el rajta, ha inni enni akarna. Ezért nem ül senki sem itt valószínű. Kicsi is a bútordarab, főleg egy nagyobb társaság számára, meg hát pont az ajtó mellett helyezkedik el. Távol a pulttól az esetleges színpadtól. Színpad is lehet, mert egy muzsikus lantjának vidám zenéjét hallod balról. A hangzásból ítélve az ivó túl végében lehet. Jobbra a másik végen a pultot sejted. Onnan jön a legnagyobb lárma, a rendelések hangfoszlány. Nem tudod pontosan mennyien lehetnek bent, de legalább vagy harmincan. Ott ülsz egy kis ideig, az ismerős illatra várva, mikor hozzád lép valaki, s megszólít nem valami kedvesen.*

- Torz pofa iszol valamit, vagy csak koldulni jöttél? *A csapos lehet az „úriember” kérdéséből megítélve.*





/ Ulcus /

* Miután Mesti belépett a fogadóba egyedül. Te körbetekintesz, s látod, hogy a fogadóval szembeni ház csak egy szintes. Ráadásul lapos is. Onnan jól be tudod látni a környéket. Könnyen fel is tudsz rá mászni, s ha kell le is ugorhatsz a macskaköves útra, sértetlenül. Felkapaszkodsz a tetőre, de rájössz, hogy alaposan „be kell húznod a nyakad”, hogy ne vegyen észre senki, ki a fogadóból kilép. *

[Schinter]

Ulcus


Mivel az álcázás túl merész lenne képzett emberek ellen,igy jobb ötletnek tartja az elbújást.Talán a fogadó világossága és a kinti sötétség kellően nagy kontrasztot nyújt az emberi szemeknek s igy az ő védelmére is.Felkapaszkodik elrejtőzik és várja,hogy megérkezzenek a célpontok...

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

A fogadós kérdésére. Lassan felemelem a fejem. Üres szemgödreimet megpróbálom úgy irányítani mintha a szemébe néznék. Majd torz mosojra húzom a számat.

- Uttce. Uram cak ed kis höre jöttem. De aztá nem talátam a pútot hát ozt leüttem. Den á kódulni hane inni meg hagatni a musicát.

Válaszolok neki elég hangosan. Mintha süket is lennék.

[Erigowi Klavel]

/ Az arctalan mester /

- Rendben, akkor egy sört, ha jól értem! *Mondja erőteljesen a csapos, „nagyot halóságodra” tekintettel, majd hallod, hogy a pult felé távozik. Midőn egyedül maradsz az asztalodnál, kiéleződött érzékeid „jeleznek”. Megcsapja az orrodat a rózsa illat enyhén, halványan a hatalmas füst szagban, majd beszédfoszlányokat is ki tudsz venni a szomszédos, asztaltól.*

- Igen! Megszál… Az Albor.. Csill.gáb.n! Hárman! Dalno., L.ny. meg a tiad..ni! * Érkezik a jelentésszerű elbeszélés, melyre egy igen kellemetlen hangzású, érces hang válaszol. *

- Rendben! Itt az aranyad kutya! *Kis szünet. Valószínűleg a pénz cserélt gazdát az asztal alatt. Ja, és ha bárkinek egy szót is szólsz minderről, tudod jól mi vár rád!? * Folytatja az érces hangzatú idegen, ügyet sem vetve a közelükben ülő vak és nagyot halló csúf arcú idegenre, rád.*



/ Ulcus /

* Elrejtőzöl a tető félhomályában, s az utcát kémleled. Kisebb mozgásra leszel figyelmes bal felől, a sikátor irányából. Jobban szemügyre véve, látod, hogy Frankó az és az íjász. A dalnok elhelyezkedik egy beugróban, még a másik, igen jó helyet talál az egyik ház tetején, honnan az egész sikátorrészt „pásztázni” tudja. Jobbra eltekintve az Anthon Vitorlájának utcájától egy saroknyira, egy beugróban lovas kocsit pillantasz meg. Rajta legalább 7 hordót, s a bakon Vengét, valamint a harcost. Látod, hogy már ők is készen állnak az akció megindátására.*

[Schinter]

Ulcus


<Úgy láttom mindenki készenáll...Akkor már csak a célpontok hiányoznak.Remélem a fiúnak nem esett baja...Miért is aggodók a fiúért?!Értem senki sem aggodót...>

Megrázza a fejét és ismét teljes figyelmét a környezet figyelésének szenteli.

[Yvett de Crei]

Ryni

*Ahogy szemembe ötlik a fogadó cégére még a hideg is kiráz.*
<Szép... tökéletesen olyan mint amit láttam álmomban. Gyanítom, hogy nem direkt lettem akkor álmos - felrántottak az Álomsíkra, hogy így üzenjenek. Kár, hogy az csak a beavatottak kiváltsága...
Óhhh... Úrnőm! Most mi lesz? Egyetlen kapaszkodóm te vagy. Már lassan abban sem vagyok biztos, hogy élek... és hogy én ÉN vagyok.
Mi a francnak mondtam Miltordisnak, hogy jöjjünk ide... Nem... egyáltalán miért nem hajtottam el a fenébe?!?
Most már nem táncolhatok vissza...>
- Ohh... - *próbálom elhesegetni a feltámadó kettőségem mindkét részét. Sem a keménységet nem akarom most, sem azt a furcsa elérzékenyülést amit az oldalamon ülő férfi vált ki belőlem. Inkább terelem a gondolatom.* - Hogy lehet az, hogy valamit pont olyannak álmodunk meg mint amilyen valójában, holott a két szemünkkel még nem is láttuk, nem is jártunk ott?
*Közben Miltordisra emelem kérdőn a tekintetem, majd inkább a feltörekvő érzések miatt a környezetet pásztázom, hogy mégis milyen környéken áll a fogadó, mennyi utcácska nyílik és kb. milyen messze a fogadótól, mekkora a tömeg, stb...*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Lasan bólogatok a fejemmel. És csendben mosolygok. Mint valami félhülye. Közben a következő üzenetet küldöm Uclusnak és a bárdnak:
<Megtaláltam őt. Itt van a fogadóba. Éppen rólunk kapott információt de nem hallotam teljesen.>
Miután üzentem. Pszi képességeimet használva némiképp feljavítom a hallásom és szaglásom, hogy biztosan tudjam mikor indul el.

[Erigowi Klavel]

/ Az arctalan mester /

* Érzékeid kiélesednek, s miután üzensz a bárdnak, valamint Ulcusnak, hallod, amint a szék reszelősen megmozdul a szomszédos asztalnál. Feláll az idegen, és még legalább kettő, de lehet, hogy három másik ismeretlen alak lépteinek zaját érzékeled. Hallod, ahogy az ajtó felé indulnak. Épp előtted haladnak el. Egyre erősebben érzed a rózsa illatot. A hátadon feláll a szőr. Tudod, hogy ő az Khirrad, ki előtted lépdel épp, testőreivel körbevéve. Az egyikük ajtót nyit neki, a toroni vezér kilép a másik testőr kíséretében a fogadóból, még a harmadik hátra maradva biztosítja a helyszínt. Érzed, hogy a hátra maradó tekintete futólag rajtad is végigpásztáz. Libabőrös lesz a karod. Elmédben tudatosul, hogy ezek nem „egyszerű” harcosok. Midőn a vezér kilép az Anthon Vitorlájából, a hátramaradó testőr is követi a társaságot. Magadra maradsz, a fogadó mit sem sejtő vendégseregével.*

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* Fentről figyeled a kihalt utcát. Érzékeid pattanásig feszülnek. Ebben az idegtépő pillanatban kapod Mesti üzenetét.*

<… Megtaláltam őt. Itt van a fogadóba. Éppen rólunk kapott információt de nem hallottam teljesen…>

* Épp felocsúdsz az üzenet „vételéből” és abból, hogy a szekér csikordulva megáll a főút felé vezető kijáratnál, a hordók nagyot reccsenve földet érnek. Három nyomban kettéhasad belőlük, majd Hartolen leugrik a bakról, s jó kocsishoz hűen káromkodni kezd ervül. Ekkor nyílik a fogadó ajtaja, melyet innen, a szemközti háztetőről jól látsz. Egy fekete csuhás, szőke hosszú hajú férfi tárta ki azt, s pár pillanat múlva két szikár idegen lép ki az Anthon Vitorlájából. Az egyikőjük szintén fekete csuhát viselő szőke, félhosszú hajú „testőr”, még a másik szürke csuhában lévő, csuklyát viselő idegen. Arcát nem látod, de érzed, hogy tekintetével végigpásztázza a területet, a fogadó környékét, az akadályt képező szekeret. Ereidben meghűl a vér. Ugyan olyan érzések kavarognak ismét benned, mint a közelmúltban, abban a bizonyos sikátorban, ahol Wrokhorddal, Khirrad „szárnysegédével” hozott össze a sors. Látod, hogy miután valószínűleg Khirrad végigmérte a terepet, a szekeret, elindul a kis „csapat” a terveteknek megfelelően a sikátor irányába. Egy testőr ( az 1. számú testőr )elől 8-10 lépésre Khirradtól és a személyi testőrtől (2. számú testőr) halad, a „menet” végét is 5-6 lépésre lemaradó (3. számú estőr) zárja, ki néha, néha, óvatosan megfordulva pásztázza a fogadó környékét, és figyeli a rakományát vesztő fogatot, Vengét, és Hartolent a harcost.*

// A következő reagod légyszi az utcák, terek, sikátorok topicba írd már. //

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A kérdéseden eltöpreng egy pillanatra Miltordis, te addig fel tudod mérni a „terepet”. A fogadó ajtaja egy olyan utcára nyílik, amely ha szemben állsz az Anthon Vitorlájával körülbelül harminc lépés után jobbra egy főútba torkollik, melyen hatalmas a tömeg, de ha balra eltekintesz, kihalt sikátort pillantasz meg, melyet lapos tetejű egy illetve két szintes házak, lakótömbök ölelnek körül. A fogadó mellett kétszárnyas kapu áll jelenleg nyitva. Valószínűleg a fogadó udvara, istállója található mögötte. Miltordis a kis szekeret húzó lovat az udvar irányába „tereli”, s miután áthaladtok a kapun, máris fiatal lovászfiú fogad titeket. A harcos nem tud így válaszolni kérdésedre, hanem inkább a fiatal srác szavait hallgatja.*

- Anthon hozta uram, szépséges hölgyem! * Köszönt titeket a vörös frizurájú, szeplős 10-12 év körüli fiú. Aki már is elkapja a ló gyeplőjét, s mosolyogva folytatja.*

- Jó helye lesz a lónak! Kifogom, meg abrakoltatom, lecsutakolom! * Látszik a srácon, hogy tapasztalt „vendégmarasztaló”. Miltordis elmosolyodik, s bólint, majd két rezet pöccint a fiú felé.*

- Szép napot neked is ifjú! Remélem a fogadó is oly jó benyomást kelt bennünk majd, mint te!* Száll le a férfi a bakról, s kezét feléd nyújtva lesegít téged is.*