Úttalan utakon....

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi szelíden elmosolyodik, s kavargatja a forró vizet, majd beletesz egy szelencét, miben teafűt tárol, s az hamar sárgássá változtatja a színtiszta vizet. Kijelentésedre bólint, de felkel guggoló helyzetéből, s mikor ellépsz tőle, karon ragad, majd „visszapenderít.*

- Jó fürdőzést! * Mosolyog rád, s ismét az az átható tekintet kutatja szemeidet, majd óvatosan közelebb hajol, s megcsókol hosszan, majd elenged, s vidáman, de halkan megszólal.*

- Én már fürödtem hajnalban! Vigyázz, kissé hideg a víz! * Simít végig hajadon, s arcodon.* Nagy nap jött el ma! Megérkezünk Erigowba!



// Karaktered 1 pontot kapott tapasztalásból. Megismerkedett a nomád élet körülményeivel, valamint egy olyan személyiséggel, kinek mentalitása, a világnézete talán oly hatással lehet rá, mely befolyásolja eddigi elgondolását, későbbi cselekedeteit. A nomád életmóddal és a kocsihajtással kapcsolatos képzettségek változását színtlépéskor részletezném. //

[Yvett de Crei]

Ryni

*A visszapenderítésre felemelem tekintetem, kár volt. Belenézek a szemébe és elvesztem. A csókot viszonzom, majd vívódok magammal, s végül elszakadok tőlle.*
- Neee... Azt hiszem... tényleg megyek.
*A figyelmeztetésre csak egy kurta "ühüm" a válasz, s bizony az én arcomon nem látszódik boldogság, hogy megérkezünk ma Erigowba.
Ha enged megyek a patakhoz. Nem vetkőzöm neki, csak megmosom az arcom - a tegnapi kencét még jobban szétkenve arcomon ezzel. Próbálok kitisztulni, ráncba szedni magamat - azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy ez a helyzet nem maradhat.*
<És most hol van az a kis szívós pics@ aki toronban voltál?!>
*Haragszom magamra. Megcsapom a tükörképem. Nem tudom elhinni, hogy elvesztettem önmagamat egyetlen egy férfi miatt.
Megfordul a fejemben, hogy tovább kellene állni - egyszerűen csak tovább kellene mennem egyedül. De a táskám nélkül nem megyek - abban fontos dolgok vannak számomra.
Nem csinálok mást csak lesem a tükörképem, és nem vagyok hajlandó megmozdulni, a "shuluri énem" viaskodik azzal, ami tegnap tört felszínre. Az egyik marasztal, a másik noszogat, hogy menjek... de a "régebbi" erősebb (egyenlőre).*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Nézed tükörképed, töprengsz eddigi élteden, s a jelenlegi „változásokon”, min átmész. Nem tudod mi van veled!? Nem tudod miért van ez a férfi ilyen hatással rád. Mérges vagy, de egyben valami más is költözött szívedbe. Egy egyszerű és tiszta érzés. A SZERELEM! Kötődés egy általad alig ismert valakihez, ki jó hozzád, kinek nincsenek elvárásai veled szemben, ki nem a boszorkányt tiszteli benned, hanem csak is a nőt! Ott guggolsz a patak parton. Nézed az általad keltett hullámok fodrozódását, s azok csillapodását. Lassan ismét elsimul a víztükör, s megpillantod önön magad. Valami megváltozott rajtad érzed. Nem külsőleg, hanem belsőleg. A rengeteg kétség közé beköltözött egy új gondolat. Eddig csak a „rendnek” éltél, de most itt ez a férfi, ki boldoggá tesz téged. Ki mellett elfelejtődnek a problémák, a negatív érzések. Kihez hozzá bújhatsz, s tudhatod biztonságban vagy. Ki mellett nőnek, boldog embernek érezheted magad. Ki mellett életedben először csak magaddal, saját boldogulásoddal törődhetsz, úgy hogy senki nem kényszerít semmire, nem követel meg tőled semmit. Jó ideig guggolsz, mikor neszekre leszel figyelmes. Hátrapillantasz, s meglátod Miltordist, ki a patak meder tetején guggol, s egy fűszálat tép le, majd bohókásan a szájába veszi. Rád néz őszinte tekintetével, s kedvesen megszólal.*

- Ryni! Bocsánat, nem kukkolni jöttem utánad, de látom fel vagy dúlva! Sejtem, hogy a tegnap este történtek végett!? * Lassan elindul feléd.* Furcsa mindez számomra is! Alig ismerjük egymást egy napja, de érzem valami van a levegőben! * Lép hozzád, s óvatosan felsegít. Maga felé fordít, s megfogja derekadat. Tekintetét szemeidbe mélyeszti, s most már súgva folyatja.* Életem legnagyszerűbb döntése volt, hogy felajánlottam, hogy tarts velem! Ilyen különleges nővel, még nem találkoztam!

[Yvett de Crei]

Ryni

*A felismerés mi bekúszi agyamba megdöbbent, leblokkol - lehet még levegőt is elfelejtek venni. Kényszerítem magam arra, hogy józanul gondolkodjak.*
<Ez nem lehet... Én ezt nem tudom elhinni. Nem szerethetem, ennyiért, ennyi idő után nem!
Nem. Drayht szeretem, de őt ... vele ezt soha nem éreztem... Egyszer sem. Fiatal koromban kiderült, hogy nem vagyok az a szerelmes típus... nem olvadok el férfiaktól, ezért is nem Lícia tanításai felé fordultam. Nem hiába alakult úgy a sorsom, én erre nem vagyok hivatott, nem lehetek az....!!!
A pics@'ba!.... Mi a fene történik velem! Óhh... Úrnőm!... Először az életemért kellett küzdenem, nagynehezen megtarthattam, elvesztettem minden biztosat magam körül, most meg... most meg... Tharr retvás valagára, kinek jó ez a játék?!....
Nem... ezt nem folytathatom. Itt kell hagynom Miltordist. Az életemet köszönhetem Líciának, s a klánnak. Dolgom van itt, nem csak úgy jöttem szórakozni. Márpedig munka alatt nincs magánélet, nem az számít nekem mi jó, hanem hogy teljes odafigyeléssel segítségre legyek a szövetségeseknek - ha megtalálom őket. Semmi nem terelheti el a figyelmem. Semmi!>
*Meghallom a neszeket, lassan fordulok oda. Miltordist meglátva megfeszítek minden izmomat.*
<Ez kemény lesz! Ellent kell neki állnom! Nem szabad elgyengülnöm! Most nem! Nem hibázhatom.... >
*Végighallgatom. Darabosan állok fel, megfeszült izmokkal. Nem tudom állni a tekintetét, nem akarok elveszni, nem akarok elgyengülni - ezért inkább lesütöm a szemem, nem nézek rá. A suttogásra beharapom a szám.*
<Nem vagyok különleges. Semmi extra nincs bennem, semmi ami így hasson egy férfira. Túl rég ölelhette asszony... Igen! Ezért magyarázza félre a.... a.... mindent!>
- Tévedsz. - *szólalok meg halkan, kissé rekedten, erőltetve.* - Nincs semmi a levegőben, és nem furcsa. Adott egy férfi és egy nő, akik összetalálkoztak. Vannak bizonyos szükségleteik... és ha nem volt senkinek ellenvetése, miért ne elégíthették volna ki a szükségletet bármi más nélkül. Ennyi. Lefeküdtünk egymással. Nem kell ide semmi mást bemagyarázni, mert ezen kívül nincs semmi kettőnk között Miltordis! - *a végére egyre magabiztosabb a hangom, de továbbra sem nézek a szemébe.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi csendesen hallgatja szavaid, s utolsó mondataid közben hallod felsóhajt, majd lassan kifújja a levegőt tüdejéből. Pár pillanatig csendben áll veled szemben, de miután ő is átgondolta, mindazt, mit mondtál megszólal.*

- Ryni, ha így gondolod, ez a véleményed én elfogadom, s bocsásd meg nekem, hogy álomvilágban élek! Én azt hittem, hogy több van köz….* Beszéde elhalkul, s nem folytatja tovább mondandóját. Hátrébb lép, s ha rá pillantanál, látnád a szeméből áradó fájdalmat. Nem szól semmit. Csendesen megfordul, s elindul a táborotok felé. Felkaptat a meder partjára, s csendesen visszaszól.*

- Gyere, enni. Kész a reggeli. *Majd komoran folytatja útját a tűz felé.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Megerőltetem magam és a szavaira felemelem a tekintetem, már épp szólnék, hogy nem álomvilágban él amikor meglátom a fájdalmat a szemében. Hasonló lehet amit én érzek, csak én eltudom nyomni azzal a dühvel amit magam irányába érzek. Mert dühös vagyok magamra. Azért mert egy ismeretlen, vadidegent közel érzek magamhoz (melynek még okát még mindig nem igazán értem), valamint azért mert ezt az embert most enyhén szólva is megbántottam - láthatóan, érezhetően. És miért? A klánért...*
<Nincs múltam csak kusza... nincs családom, csak egy húgom akit már soha nem láthatok. Nincs jelenem mert csak azt tarthatom szem előtt, hogy mi jó a klánnak és így jövőm sincs... Élek de minek... Boldogság, szerelem ... bahhh...
Hogy az ilyen helyzetekre miért nem készített fel Lícia!!! Legalább elmondhatta volna megeshet és akkor... és akkor?!?... Most válasszak az életem és a klánom között? Nem tudok, mert ez egy... az életemet köszönhetem nekik, így az életemmel tartozok nekik... És mi van akkor, ha Miltordisról kiderül hogy ellenség?!?! >
*Meredten és megdermedve nézek utána ahogy a patak meder partján még visszaszól. Gondolatom is megakadt, nem merem tovább gondolni azt. Nyelek egy nagyot.*
- Még megmosdok... mert még nem tettem meg. Ha... ha nem vársz meg csak... csak tedd le a cuccom egy fához. Ne késd le miattam a mulatságot...
*Beharapom a szám szélét.*
<Nem hiszem el, hogy még ezt is tetőzöm! Nézz már rá te ökör! Szerinted van kedve mulatni?...> *korholom saját magam* <Beszélni kellene vele... de mit mondjak? Hogy egy shuluri boszorkány vagyok.... Biztos el lenne ragadtatva :S És ha ... és ha tényleg ODA tartozik, akkor ... Istenem!>
*Egy fájdalmas és kesetű halk nyögést hallatok, innkább elfordulok vissza a patakhoz.
Megmosdok a hideg vízben, nem érdekel, hogy pólóm nadrágom elázik - legalább lehülök. Addig mosom az arcom amíg a kencefice le nem jön róla - legalább is amit látok a patak tükrében.
Kedvem nem lesz jobb, sőt... ahogy közeleg azidő, hogy visszamenjek a táborhelyhez a szívem a torkomban kezd el dobogni.
Nem értem önmagam és újra és újra az jár a fejemben, hogy mindezt a klánért kell megtennem.*
<Életemről ők rendelkeznek, nem fordíthatok nekik hátat, nem hagyhatom őket cserben, nem engedhetek meg magamnak egy ballépést, hibát, amivel lelepleződhetnek.
De... de nem vagyok rabszolga, van saját életem, nem mindenemet kell feláldoznom számukra. Lehet ez mellett saját életem is, ha a feladataimat teljesen elvégzem és hűen hozzájuk. Ők sem akarhatják, hogy egész életemben ne ÉLJEK... Legalább is Lícia mintha mondott volna olyasmit, hogy fontos a boldogságom számára.
De jó lenne, ha tudnék vele beszélni, ha tanácsot kérhetnék...
Pheee... nagymellényű szívós kis dögnek neveztek - és igazuk is volt... ott, ahol nem számít más csak a túlélés napról napra. Ott ahol nem volt számomra más csak a célom megvalósítása és soha, de soha nem érdekelt mások érzelme ... Ott igen, még ezt is félvállról venném, hogy lesz@rnám, hogy érzi magát... esélye nem lett volna semminek sem kialakulni... Semminek
De itt?... Itt nem vagyok más mint egy gyenge idegen nő, aki próbál kemény lenni, mert egész életében ez volt, mert ha gyenge volt elnyomták, eltaposták. És most... most az elnyomott én kerekedik felül? Akar... de nem engedhetem....
De miért fáj?.... >
*Kusza gondolataimba mélyedve, észre sem véve, hogy pár könnycsepp kicsordult a szememből, s így érkezem vissza a táborhelyhez.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis a tűz mellé guggolva várja érkezted, most ő kerüli inkább a te tekinteted. Csendben ken valami vaj szerűséget a pirítósra, s önt egy., egy csupor teát a kupákba. A művelet végén feléd nyújt két szelet pirított, megkent kenyeret, s egy kupa teát, majd leül a pislákoló tűz mellé, s csendesen falatozgatni kezd. Te is leülsz a tűz mellé. Látod a férfi is gondolataiba mélyedve eszeget, majd kis idő múlva a feszültséget oldani próbáló kijelentést tesz:*

- Ryni! Örülök, hogy egy ilyen csodás nővel összehozott a sors, s tudod mit! Tegyünk úgy, mintha nem történt volna köztünk semmi! * Mosolyodik el, de érzed, hogy szíve majd meghasad saját szavain.* Megreggelizünk, s ha van kedved ismét vezetheted a kocsit, a mozgó házam, én addig játszok neked, magunknak valami szép, vidám dallamot a száj harmonikámon! Tudod! Egyszer élünk, hát élvezzük azt!

[Yvett de Crei]

Ryni

*Elveszem a pirítóst és a kupát is. Csendben eszegetek, de nem sokat alig megy le falat a torkomon.
Amikor megszólal rápillantok, számban még az étel is megáll, elfelejtek rágni. Ami nem is baj, mert a pirítós megkeseredett a számban. Felfordult a gyomrom - magamtól. Iszom egy kis teát, hogy letuszkoljam a kenyeret vele, nagynehezen sikerül is. Leteszem a tányért a kezemből - pedig alig ettem meg egy fél szeletet az egyik kenyérből.*
<Igen, így kellene... kellene, de veled nem tudom megtenni.>
- Nem. Nem tudom megtenni, mert látom a szemeden, hogy... hogy ez neked fáj. És én... én.... én.... - *elhalkul a hangom, nem bírom folytatni - két énem van, és egyformák... végül a józan ész dönt.*
Én azt hiszem az lesz a legjobb, ha nélkülem mégy tovább. Hidd el, én nem akartalak bántani, becsapni, ez még most sem áll szándékomban.. Én nem hittem volna, hogy ilyen hamar... valaki.... - *kicsi mély hallgatás következik*
<Én csak először életemben érdek nélkül szerettem valakit... aki szintén szeretett... szeret... Valaki szeret és én elakarom dobni magamtól?...>
*Nem fojtatom, lehorgasztom a fejem, nem nézek rá, csak meredten a földre. Végképp nem tudom mit csináljak. Felpofoznám magam legszívesebben mert lassan kezdem úgy érzeni, hogy ez egy nagyon rossz álom...*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Látod, hogy a férfi elsápad szavaidon, majd nagyot nyel, s ő sem eszik tovább. Tekintetedet kutatja, majd megpróbál ismét lelket önteni mindkettőtökbe.*

- Nem. * szólal meg, majd kis szünet következik mondandójában.* Nem bántasz, komolyan! Tarts velem nyugodtan! Tudom, hogy nem akarsz megbántani, kihasználni! Megértelek, s elfogadom döntésedet! Hisz alig ismersz én meg itt rád rontok az érzéseimmel! Bocsánat! Nem kellet volna! Tiszta hülye vagyok! * Felkel helyéről, s zavarában elkezd összepakolászni. Látod a sátrat már azelőtt elbontotta, hogy te visszaértél a patakpartról. Most már csak a reggelihez használt tárgyakat kel összeszednie. Zavartan pakolászza a holmikat, majd halkan megszólal.* Megtisztelnél vele, ha velem tartanál! * Mondja mindezt úgy, hogy feléd sem mer fordulni.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Nem nézek fel csak akkor amikor elkezd pakolászni. Agyam szinte hallhatóan kattog, s a feszültség egyre jobban nő bensőmben.
Utolsó halk mondatára azonban elszakad a cérna. Felpattanok a helyemről, hozzá lépek magam felé fordítom (rántom).*
- Hagy abba ezt! Nem bírom! Nem kell ide önvád! Nem tettél semmi rosszat! - *a hangerőmre nem teszek lakatot - a kesze-kusza érzelmek kihozzák, hogy emelt hangon beszéljek vele, majdhogynem kiabálva. Ezek után kicsit csendesebben folytatom, gyötrődve.* - Én... Boldog voltam az éjjel... És ez nagy szó Miltordis! Nem tudom megmondani mikor éreztem ilyet utoljára - egyáltalán voltam-e ennyire ..... felszabadult valaha is. ... Nem akarom ezt... nem tehetem... ... ...
Küldj el kérlek, küldj el!!!... Gyűlölj mert toroni vagyok, mert bántalak, mert gyötrőést okoztam... Nem ismersz, nem tudod ki vagyok.... gondold azt, hogy a legádázabb ellenséged vagyok... ...
Menj el nélkülem, ne akarj engem sehogy. És ne nézz rám így!!!... Nem bírom elviselni.... Ez nekem nem kell! - *beszélek és beszélek, lassan azt sem tudva hogy mit. Az őrlődés belülről felemészt, hol a józan eszem, a klán iránti hűségem tör a felszínre, hol pedig az a vágy, ragaszkodás, amit rövid idő alatt iránta érzek. Gyötrődöm, mert ez a kettőség megőrjít. Gyötrődöm mert féltem, félek az ismeretlentől amire tévedtem.
Ellépek mellőle, hátat fordítok neki. Cuccomat leveszem a kocsiról. Egy fa tövébe ülök le térdeimet felhúzva, s ráborulva. Várom, hogy elmenjen - nélkülem.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis lehajtja fejét, s nem néz a szemeidbe, miután „megkéred” rá, nem szól semmit, csak egy nagyot nyel. Hallgatja szavaid, s mély levegőt vesz, majd inkább nem mond semmit. Megvárja még a cuccaid leveszed, s hátat fordítasz neki. Tétován utánad lép, feléd nyújtja kezét, de utána leengedi jobbját, s halkan megszólal:*

- Ryni! Nem okozol gyötrődést, nem vagy terhemre. Ellenkezőleg! Nem érdekel, hogy honnan jöttél. Én egy lányt látok benned, nemzetiségtől, hovatartozástól függetlenül. Elfogadom azonban, ha számodra én még „sok” vagyok, s azt is, ha nem akarsz velem tartani! Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért, mert látom szenvedsz, s ennek én vagyok az oka! Tiszta szívből remélem, megtalálod a számításaidat Erigowban! * Lassan összekészülődik, s felül a bakra. Néz jó pár pillanatig téged, ahogy a fa tövében magadba roskadsz, majd óvatosan még hozzáfűzi.*

- Örülök, hogy megismerhettelek, s remélem valamikor összehozza kusza sorsainkat Alborne! Ne légy szomorú! Tudod! Olyan még úgy sem volt, hogy ne legyen valami! * Próbál mosolyt erőltetni magára, kevés sikerrel! Megfogja az istrángot, s indulásra ösztökéli lovát.*

- Ha ezen az úton haladsz! Estére a eléred a várost! * Szól csendesen, s érzed várja, hátha még is meggondolod magad, s felülsz mellé a bakra.*

[Yvett de Crei]

Ryni

- Nem Miltordis, nem te vagy a hibás. Mindezért egyedül csak én felelek. - *mondom csendesen neki mielőtt elindulna. Felnézek rá könnyes szemekkel - évek óta nem sírtam, nem engedhettem meg magamnak, most mégis jól esik valahogy.
Őrlődöm, végül felállok, a kocsihoz megyek, de nem ülök fel. Miltordis mellé állok, felnézek rá könnyes arcommal, de csak nézem - nem merem kimondani a szavakat amik a fejemben kavarognak.*
<Szeretlek. Nem akarom, hogy elmenj. Ha elmégy megint meghal bennem valami. Nem akarom, hogy szenvedj, hogy később miattam kerüljél bajba, esteleg.... meghalj... Inkább élve messze, hol tudom, hogy jól vagy, mint közel hozzám attól félve mikor jön el a nap, hogy itthagysz, itthagyod az árnyékvilágot.>
- Bocsáss meg! - *suttogom végül neki, két könnycsepp kibuggyanásával, majd hátrébb lépek, hogy ha akar elindulhasson.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi nagyot nyel szavaid hallatán, s szerényen elmosolyodik.*

- Nincs miért bocsánatot kérned Ryni!

* Végigmér ismét a férfi szelíden, s rád kacsint, a feszültséget oldva benned kissé. Kezét feléd nyújtja, s megszólal.*

- Hölgyem! Elvihetem egy darabon? * Teszi fel kérdését mint ha mi sem történt volna az imént, s ezzel vidámságra derítve téged.* Tudja Erigowba tartok, s jól jönne egy tapasztalt útitárs, ki ráadásul kiválóan vezeti eme fogatot! Na, dobja fel zsákját, s jöjjön! * Ha, felteszed zsákodat a kocsira, s elfogadod a feléd nyújtott kezet, felsegít a bakra. Arrébb csúszik, helyet engedve neked, s kezedbe nyomja az istrángot. * Irány előre, az úton Ryni! Vár ránk a dalnokok és íjászok hazája! * Mosolyodik el, s nyom egy puszit arcodra.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Elkerekedik a szemem Miltordis reakcióján. Érzem hogy valami megváltozik - más lesz a világ. A fű zöldebb körülöttem, az ég meg kékebb.*
<Képtelen vagyok elzavarni - ő sem akar elmenni nélkülem. Mitől félek?... Eddig is sok gondom volt, megoldottam őket, vagy egymagam, vagy segítséggel. Addig élvezem ki a helyzetet, a közelségét amíg megtehetem. Ebbe még senki nem halt bele. Én sem fogok és ő sem.>
*Egynapos énem végül pontott tett a dolog végére. Halványak, kissé fáradtan, még mindig könnyes szemmel, de rámosolygok, és a cuccomhoz lépek, hogy a kocsira feltegyem. Felszállok melléje és a kezembe veszem az istrángot. A fejemben kavargó figyelmeztető gondolatokat meg elhessegetem - nem kellenek azok ide nekem most.
Mielőtt elindulnánk halkan szólok hozzá.*
- Hiszek neked... Majd lesz valahogy... majd... ...
Gyíííí! - *mondom a pacinak és lassan indulásra ösztökélem.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A fogat megindul, s szép lassan haladtok a macskaköves úton fél napot. Áthaladtok a tavaszi napsütésben egy kis hídon, majd emelkedőhöz értek. Felkaptattok rajta, s gyönyörű látvány terül el alant a völgyben. Megpillantjátok Erigowot.
Az utazó szeme elõtt terül el Erigow történelmi városa, mely Enrawel, Kyria fõvárosának alapjaira épült. Magas várfallal körbevett hely, de az utazó szeme még jobban megakad a belsõ fellegvár látképén és az égbe nyúló Legendák Tornyán. Külsõ szemlélõ inkább nézné egy hatalmas erõdnek, mint sem egy nép egy civilizáció székhelyének. Gyönyörû látványt sugároz a márvány teraszokon, pilléreken, védmûveken meg, meg csillanó fény, valamint a hegyekkel, völgyekkel, erdõségekkel szegélyezett táj. Aki elõször jár itt annak szava elakad, de aki már többször is látta ezen területet, az is áhítattal közeled a város ódon, veretes kapui felé.
Az út széles, kövezetes, jobbról, balról apró ligetek, facsoportok ölelik körül. A friss, hegyi levegõ, a madarak és más erdei hangok, neszek teszik még idillibbé az utazó hangulatát. Miltordis rád néz és elmosolyodik.*

- Ryni! Megérkeztünk! Gyönyörűséggel telik el szívem, mikor eme ódon várost megpillantom! * Hajol közelebb, s csókot lehel ajkadra. Lent a völgyben, látod az úton rengeteg ember, kocsi, hintó, szekér próbál bejutni a városba. Valószínűleg mindenki az elkezdődött fesztiválra szeretne eljutni. Azért egy sötét "árny" is átsuhhan agyadon! A vitorlát ábrázoló cégér, mely egy fogadó címre lehet, mit álmodban láttál.*

// légyszi a következő reagod a városon kívül topicba írd már //