Ifin-Kikötő

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Felöltözöm, méretre hajot a ruhám - eléggé nevetségesn nézek ki a pár számmal nagyobb férfi öltözékben, de hát ha nincs más...
Saját ruhámról viszont egyetlen dolgot lehámozok - még pedig az övemet, s azt nem bánom milyen vizes, mennyire szívta meg magát a bőr - de a nadrágot azzal marasztalom magamon - s persze a fegyveremet is abba tudom dugni. //Tényleg, azt ugye visszakapta?//

Ha mindennel elkészülök, akkor kilépek.
Érdeklődve nézek szét a seregleten, de a hirtelen megszakított szöveg miatt összeszűkülnek a szemeim. Gondolkodás nélkül vonom kérdőre Joffert.*
- Ugye most nem épp azt ecsetel nekik, hogy én lenni milyen csupasz ruha nem lenni rajtamkor?! - *azt láthatja, hogy lassan az agyamra telepedik a "vörös köd" - látott már ilyenkor...
A felszerelésemet összeszedem és visszaindulok a fedélzetre. Újra a padló - téblábolok, nem akaródzik nekiindulni. Aztán mégis... törpe vagyok én vagy mi a szösz! Megy ez nekem! Nem vagyok én beszari alak! ... Elindulok... de valahogy a közepén ahol a legjobban inog a padló érzem ennek megint nem lessz jó vége. Megállok. Nem mozdulok, még a fejemet sem fordítom.*

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Már épp belemelegedünk a részletekbe, mikor hirtelen nyílik az ajtó és gyorsan vége szakad az élménybeszámolónak.*

-... és képzeljétek a... khöm-khöm... Na mit álltok itt! Menjetek a holnitokért. A kisasszony elkészült, így a tengeri nimfáról szóló mesének mára vége.

*Látva Kirdo ábrázatát gyorsan "előveszem" ártatlan arckifejezésemet, de erősen koncentrálok az esetlegesen hirtelen meglendülő öklökre. *

-Nem-nem. Tudod úriember vagyok nem fecsegem csak úgy ki a nagyvilágba egy hölgyismerősöm titkait.

*Gyorsan összeszedem a cuccaimat, ami nagyjából annyiból áll, hogy minden holmimat bepakolom az utazóládámba és ami még értékesnek tűnik a berendezésből, ráadásul még befér azt belenyomkodom. Lakattal lezárva kicipelem az alkotmányt a fedélzetre, majd az egyik markos matrózlegénynek adom mondván, hogy nem jár rosszul, ha kicsit cipeli helyettem a szállásig. Ezután várom, hogy sorra kerüljek a törpe mögött a leszállásban. Mikor ismételt vízbeeséssel fenyegetően meginog a palló és vele a kis teremtés biztos lábbal állva a jólismert hajótartozékon megfogom mindkét vállát, hogy egyensúlyban tartsam. NEm nagyon törődök az esetleges lesúlytó pillantásaival, csupán lemosolygok rá.*

-Nana. Még a végén megismétled a bukfencet és az én ruhatáramnak is vannak határai. Inkább engedje meg Farmine kisaszony, hogy lekísérjem aVizirigóról, mint a kapitány és mint gavallér.

[Yvett de Crei]

//Elfelejtettem megírni, hogy a vizes ruhákat, cipőmet is összeszedtem! - Remélem még belefér //

Kirdo Farmine

*Megdermedve állok és nem merek mozdulni még akkor sem amikor Joffer kezét megérzem a vállaimon. Nem forgolódom, hogy ránézzek, s akkor sem indulok neki amikor felajánlja, hogy lekísér. Csak a víz sötét tükrét bámulom a palló (és az én lábam) alatt félve.*

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

<Na ez kész. Se előre, se hátra. >

*Hallkabbra fogom és "tapintatosan" csak Kirdonak súgom meg a bíztató szavakat.*

-Nem akarlak sürgetni Kirdokám, de ha sokáig állunk itt az eső és vízpermetben nem szorulnak majd beszámolóra a matrózok. Ugyanis annyira nem vastag és nem is vízhatlan az ingem. Ne aggódj. Tudom nem valami fényes a kapcsolatunk és nem bízol bennem, de vigyázok, hogy ne ess ismét a vízbe. Csak szépen lassan. Először csak egy lépést, majd utánna még kitaláljuk, hogy mi legyen. Jó?

*Tartom a kis testet, hogy tényleg ne pottyanjon a vízbe.*

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Joffer szavaira aprót bólintok - lehet meg sem látja - bár eléggé közel van hozzám...
Elszakítom akarattal a tekintetem a vízről, és a számomra túl keskeny padlót nézem. Lassan előre rakom a jobb lábam, s anélkül, hogy a balt felemelném utána húzom a jobbnak. Araszolok lassan, nagyon lassan előre. Abban igaza van Joffernek, hogy nem bízok benne - túl sok olyan dolgott tett, ami megváltoztatta a véleményem róla, s fenntartásokkal fogadok tőlle majd mindent; de most ez kivételes alkalom. Hiszek neki, bízok benne, ráhagyom magam míg le nem érünk a mólóra.*

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Szépen araszolgatok a törpe után. Tartom az ő tempóját nem sürgetem, nem húzom-vonom. CSak fogom a két vállát, hogy ha kicsit meginogna egyenesben tartsam. Ha kiértünk a partra elengedem Kirdot és kissé arréb lépdelve várom a csomagjaimmal érkezőt, hogy elsétálhassunk a szállásra. Közben azért figyelem, hogy a kis nő mit csinál most, hogy már fix talajt ért. Nomeg az általam megjövendölt esetlegesen átnedvesedő ruházat kiváltotta reakciókat is kajánul figyelem a többi matróz részéről. Ekkor eszembe jut, hogy még mindig nem döntöttem el hová is kéne menni. Kirdo sem vlot ezügyben közlékeny, hogy velem akar-e tartani, miközben errefelé jöttünk. Végül gyorsan átgondolom, hogy melyik fogadó elég színvonalas, nem túl drága és közeli a sétálás rövidítése végett, hogy megfeleljen az "igényeimnek".*

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Miután szép lassan learaszolgatunk a pallóról, s biztonságos talajt ér a lábam megkönnyebülök. Joffer felé a hálám nem marad el, hálás félmosollyal fordulok feléje, majd szó nélkül átölelem - arra nem gondolván, hogy nem vagyunk egy magasságban...
A magassági különbözet miatt a hátsója környékén ölelem át... Ahogy jött az ölelés, úgy lépek egy jó nagyot hátra tőlle amikor megérzem mit "tapogatnak" kezeim... Némi zavarral nézem először a nadrágját, ahová az arcom került túl közel, majd egyre fokozódó vörösséggel fentebb emelem a tekintetem.*
- Én csak megköszönni szerettem volna, hogy lehozni segítettél nekem, nem engedni esni bele engem vízbe.
*És nem elég ez... rájövök, vagyis inkább most éri el tudatomat az a mondat, hogy mit tesz az eső a ruhámmal és annak mi a következménye... Hát igen, bőrig el vagyok ázva. Az ing rátapad a testemre mindenemet sejtetve.
Sem Jofferre nem nézek ekkor, sem másfelé. Már úgyis mindegy alapon a hátimból kikotorászom a mellényemet - ez is teljesen vizes, de azért felveszem, hogy ne csak egyszál átnedvesedett ingben legyek, közszemlén...*

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*Mglepő ez a hirtelen hálanyílvánítás, de egy kis élccel és ösztönös bunkósággal minden leplezhető. Amikor Kirdo vörös arccal feljebb néz még nem mondok semmit tekintve most épp nagyon "célpontban" vannak nemesebb, féltve őrzött részeim, így megvárom amíg kicsit eltávolodik.*

-Mondják az ilyen izgalomdús helyzetek kihozzák az elemi ösztönöket, de azért ezzel a köszönésfajtával meg kellene várnunk a fogadót és egy takaros kis szobát Kirdokám.

*Azért számítva a hirtelen hála pusztító pulykaméregbe való átcsapására próbálok fenteartani valami egérútfélét, amerre elfuthatok az alacsony cséphadarógép elől. Végül, ha elülnek a "viharfellegek" Kirdo kedélyét illetően normálisabb hangnemre váltok és érdeklődve firtatom a továbbiakat.*

-Ne haragudj Kirdo ezt nem tudtam kihagyni. Ha elviseled még egy darabon a társaságomat kereshetünk együtt szállást magunknak... PErsze szigorúan ki-ki alapon!

[Yvett de Crei]

Kirdo Farmine

*Ahogy Joffer kiejti a szavakat száján először csak elönt a méreg. Gondolkodás nélkül vágom hozzá a hátimat teljes tartalmával - de az utolsó pillanatban megfogom. Nem kockáztatom, hogy az a kevés holmim a vízbe essen. Tüntetőlegesen hátat fordítok neki és mindenki másnak, hogy ne lássák a szemembe beköltözött szomorúságot.*
<Emberek... Sosem törődnek mással csak saját önös érdekeikkel. Hazudnak, csalnak... Ehh... Az egyenességet nem ismerik, ahogy a tisztességet, tiszteletet sem.
Kellett ez nekem... Nem értem, hogy hogy lehet ilyet mondani egy nőnek. Még akkor sem ha én törpe vagyok ő meg ember... Sárba tipor és még tetszik is neki... förtelem... Szét kellene vernem a fejét, pépesre... de megmentette az életem, lehozott a pallóról megóvva attól, hogy ne essem ismét vízbe. Ráadásul fáradt vagyok, álmos, éhes, szomjas, s fázom...>
*Joffer szavai zökkentenek ki gondolatomból. Nem válaszolok szóban, csak megvonom a vállam, hogy nekem aztán oly mindegy.*

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*A vállrándítást automatikusan igennek veszem.*

-Akkor Kirdokám jer velem és lássuk mit tartogat számunkra Ifin.

*Ezzel zsebre dugott kézzel elindulok és kényelmes sétatempóban(hogy Kirdonak is kényelmes legyen) megyek a városba, a fogadó és ezzel a forró fürdőm irányába.*

[Kaspar Otlokir]

//A séta az Óvároson fog keresztül vezetni így kérem majd oda írni í kövi reagokat Kirdo, Joffer//