Beszélő Múlt korcsma…

[Erigowi Klavel]

/ Unnur/

* Aurin hagyja, hogy kezed szemei elé tedd, majd óvatosan elveszi azt onnan, s most már „normálisan” néz rád. Hüvelykjét benyálazza, s letörli homlokodról a vérfoltot. Majd megpuszilja azt. Érződik enyhe feszültsége, de próbálja leplezni, s miután a homlokodra csókot nyomott, megpuszilja nyakadat is, s utána füledbe súgja.*

- Majd elmondod egyszer, hogy mit láttál! Nem erőltetem tovább a dolgot. * Majd óvatosan elemelkedik tőled, s a nyitott ablakhoz lép. Kinéz azon, s a csillagokat kutatja tekintetével. Úgy egy száll semmiben.*

[Navaratna]

(Unnur)

<Megint kezdi...a gondolkodást...de az nem végződik sose jól!>
Unnur mögé áll, hozzásimul, s csókolgatni kezdi a hátát. Aztán pedig közé és az ablak közé áll s úgy bújik hozzá, csípőjének egyhe nyomásával figyelmet követelve magának. Közben Aurin fenekét simogatja hol erősebben hol lágyabban.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A férfi csak áll mereven, büszke tartással, még akkor is, mikor hátához simulsz. Midőn közé és az ablak közé bújsz, s csípőddel „figyelmét akarod felhívni”, majd kezeddel a fenekét fogdosod rád tekint a gondolataiba révedt lovag, s elmosolyodik. *

- Te nő! Mit szeretnél!? *Ölel át, s jól erősen magához szorít, de érzed, hogy gondolatai még nem terelődtek el teljesen az iménti események „hatása” alól. Pár pillanatig némán ölel, s utána „visszatérve a valóságba” megcsókolja óvatosan nyakad, majd arcod, s utána ajkaidat érinti gyengéden ajkaival.*

[Navaratna]

(Unnur)

Közelebb vonja Aurin fejét s egy percre se hagyja eltávolodni magától a másik ajkát.
<Megint odaát járt...ennek nem lesz jó vége, nem egészséges! A jelek nem teljesen váltak be, most mással kell megpróbálkoznom! Holnap fel is fogom keresni Szakállt!>
Átfonja őt karjaival, oldalát cirógatja, s combjait.

[Erigowi Klavel]

Chaten lejátszott rész Unnur JK és Aurin NJK között

A férfi enged a csábításnak, s forrón visszacsókol, majd megfogja jobbjával combod, s elemeli azt, majd hozzád bújik, s te érzed, vágya újjult erőre kap

Unnur nem siet. Erőszakosan nem fogja tudni elvonni a más világi gondolataitól. Így lépésről lépésre kell lefejteni figyelmét a külvilágról s átpakolni magára. A cirógatással nem áll le, most már finoman körmeit vonja be a mozdulatba.

Aurin hátán végigfut a jóleső hideg, mikor körmeid hátába mélyeszted enyhén. Megfog, s neki támaszt az ablakpárkánynak, majd nyakadat, csókolja forrón, s egyre lejjebb halad. Szájába veszi melleid, s óvatosan ráharap a bimbókra, kezével végigsimít combodon, annak külső, majd belső felén, s mind ezek után ujjaival próbál örömet adni.

Unnurhoz senki nem ért még így. Hirtelenjében meglepődik, meg is áll mozdulataiban, de csak azért, hogy a következő pillanatban sokatmondón felsóhajtson s hátravesse fejét. Minden érzékszálával erre figyel, belekapaszkodik Aurinba.

A férfi látván felbuzdulásod, s a kéjt arcodon, egyre lejjeb csókolgat szájával is, még nem hasadhoz ér, hol elidőzik köldöködnél. Óvatosan lejebb halad nyelve hegyével alhasadon, combodon, hogy aztán újfajta csókokkal ismertessen meg.

Unnur elengedi a férfit, inkább az ablak alsó szélébe kapaszkodik, mély nyögések hagyják el torkát, s mintha valóban szeretkezne egy férfival, úgy adja át magát érzéseinek.

Aurin nem hagyja annyiban a dolgokat. Még inkább szeretné magával ragadni, tovább fokozza, nyújtja az élvezeteket.

Nem volt vitás, az érzéki trükkökben jóval tájékozottabb volt a férfi, mint a pusztai lány. Érezte hogy nemsokára felizzik a teste, ami után mindig olyan édes az összeomlás. Nem volt néma, hangjával tökéletesen kifejezte, hogy roppant jól érzi magát, mondhatni magán kívül van.Hol van már az az idilli képzet, hogy majd ő tereli el Aurin figyelmét! Akkor elveszett, amikro a férfi kezébe került az irányítás s így az terelte el a lány figyelmét.

A férfi szép óvatosan felkell, mikor érzi, hogy a csúcs közelében jársz, majd mindkét combod karkjaiba veszi,s óvatosan férfiként is birtokba vesz.. Te támaszkodsz a párkányon, ő kiélvezve "védtelenségedet, melleidet falja izgatón. Óvatos mozdulatokkal juttatva még nagyobb élvezethez, de mikor ismét majd el "repülsz", elengedi lábaid, majd miután, "földet érnek" azok megpördít, s óvatos kéznyomással arra ösztökél, hogy hajolja a párkányra. Oda lép hozzád, s hátulról folytatja. Nem óvatos, de nem is túl kemény. Csipőtök összeforr, s érzed, hgy ő is mindjárt "búcsút int" a világnak, de ez még semmi. Mind e közben finom simogatással kényeztet. Az élvezett átható. Ilyet még nem éltél át sohasem. A gyönyör tetőpontjára egyszerre juttok el, majd minden erőd kiszáll eme mennyei élvezet után, s mindkette
izzadságbean fürödve pihegtek

Ha Aurin nem tartja meg őt összerogy, a lábából kifutott minden erő, csak levegő után kapkod.Mintha nem egy, hanem két férfival lett volna egyszerre...

A férfi megtart a nélkül, hogy elhagyna téged, s lassan kimérten a padlóra ül, de közben símogatva, nyakad tarkód csókolva.
Te rajta ülsz, háttal neki,

Szinte nyeli a levegőt, nem szól, hagyja, hadd csorogjon testén végig az izzadság. Lehunyt szemmel ül/hever, majd Unnur elkezd sírni...

Aurin lassan megmeli tested, magadra hagyva így, s talpra állít, maga felé fordít, s kérdőn, de szerényen néz reád.* - Mi baj van? *Kérdi halkan, közben arcodat simogatva.

[Navaratna]

(Unnur)

Először nem tud szólni, ki kell jönnie belőle az érzelmi felindultságnak. Apad a könnye, törli a szemét, leül az ágyra. Félig nem tudja mi ütött belé, félig meg tudja.
-Túl jó szerető vagy. Te bármikor el tudod csavarni a fejem de én a magam erejéből sose ennyire a tiéd. Így nem tudlak meglepni semmivel...Nagyon hamar rám fogsz unni, és ez sérti a büszkeségem...
<..és ez a tény leforráz...megtudtam, nem vagyok nagy kunszt...s még be is vallom, vesztes...>
-Nem tudom veled elfeledtetni a képeket a szemedben s a látomásokat ha kimeredsz az ablakon...-ezt nagyon nagyon halkan árulta el.
-Lakik benned egy szellem, amivel nem tudom, birokra tudok-e kelni...
Amazonhoz nem méltó mód kiteregette a magában lévő dolgokat.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A férfi kissé csodálkozva hallgatja szavaid, majd kissé elmosolyodik, s magához ölel.*

- Te őrült nőszemély! Azért miért unnálak meg, mert én tapasztaltabb vagyok egy, két dologban, mint te!? Ez nem is igaz amúgy sem. Mindenhez két ember kell! A jó és örömteli együttléthez is! Két ember akkor teljes, s ez minden téren igaz, ha kiegészítik egymást! Érted mit akarok ezzel kifejezni!? * Fogja meg arcod két kézzel, s közel hajolva hozzád, hogy orrotok majd összeér elmosolyodik. * Imádok veled lenni, érezni tested. Nem másét, hanem a tiédet, csak is a tiédet! * Második mondatodon eltöpreng, majd óvatosan belekezd.* Azok a képek, gondolatok nem véletlenül vannak! Szellem a testemben?! Az sem teljesen úgy van, ahogy gondolod! Ahogy már mondtam egy város, ország ura vagyok, mely sok gonddal jár. És nem csak egy országé, hanem Darton országáé. Istenem engem bízott meg eme nem es feladattal. Azzal, hogy létrehozzam az ő országát, itt Yneven, s ha néha furcsának látsz, annak tűnök, nem azért van mert szellem szállt meg, hanem mert rengeteg olyan történt velem, mit más nem élt volna túl. Én is csak Istenem kegyéből állhatok most, itt veled szemben. Néha rémálmok gyötörnek, de nem azt jelenti, hogy démon költözött belém! Érted kicsi Unnur?! Érted!? *Ölel át a férfi, s érzed, hogy ezekről a dolgairól talán még nem beszélt életében senkinek.*

[Navaratna]

(Unnur)


-Egyik gond sem csinál őszi falevelet egy erős testből, egyik isteni sugallat sem veszi el a békés álmot, s semmilyen hatalom nem borítja el kedvence elméjét úgy, hogy az kárt szenved benne. De te szenvedsz. Minden emlék vesz is el, nem csak ad...-s ujjaival megböködte a férfi homlokát.
-A rémálmok elűzhetőek. Falunk vezetőjének mindig jó álma volt, ha teát főzött neki a papnőnk. S az nem vette el éberségét és karja erejét. Neked is azt kéne innod, nem töményet vedelned mintha nagy csatán lennél túl ünnepelve. Úr vagy, mért nincs egy jó papnőd? Látod, ez hiányosság-bólogat Unnur, mint aki most találta ki a gorviki viaszt (spanyolviasz helyett...).
-A te rémálmod már erős, szellemmé lett és még csak nem is tudod?-szomorodott el-Nem baj, Unnur majd tesz róla, hogy kitegye a szűrét!
Simogatta elszántan a férfi haját s bólogatott magának, végig Aurin szemeibe nézve.
<Holnap kérek Szakálltól amit kell és megcsinálom a második módot. És szerzek valahonnan nyugtató teához füvet. Meg kéne szabadulni az állatprémecskéimtől, abból vehetnék...Ah, Földanya fia nagyon fiatal, ha övéivel ilyen érdekesen bánik!>

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A lovag érdeklődve hallgatja szavaid, s látod eltöpreng rajtuk kissé, majd mosoly ül ki arcára.*

- Nekem ez a rendeltetésem! Az vagyon megírva sorsomban, hogy Darton földi helytartója, lovagrendem nagymestere legyek, ki elhoz egy új világot! A rémálmok csak szükséges rosszak, eme cél elérésében! * Enged öleléséből, s egy kicsit hátrébb lép. Látod rajta, hogy ismét átvillan valami szemei előtt, s férfias arcvonásai, melyek eddig gyengédek voltak, ismét megkeményednek.*

- Rendházaink százai, lovagjaim ezrei várják parancsaim, élnek útmutatásaim alapján! Én arra vagyok hivatott, hogy lelki, hit béli támaszt nyújtsak számukra! Ez áldozatokkal jár! Számomra azzal, hogy nem állapodhatok meg, nem élhetem az egyszerű emberek hétköznapjait, testemmel Uram, Istenem rendelkezik, s én alávetem magam eme nemes cél érdekében mind ennek! Élek, munkálkodom, néha a nemes cél érdekében ölök, s csatába vezetem seregem! Ez az én életem! Megismertelek téged! Elfogadlak olyannak amilyen vagy! Nem akarlak megváltoztatni, magam kedvére formálni! Te se akarj! Fogadj el ilyennek, mindennel együtt. Álmaimmal, rémálmaimmal, talán furcsa természetemmel. Én élet, s halál ura vagyok! Te pedig színfolt a mindennapjaimban. Ha ezt elfogadod, elfogadod, ha nem nem, de ne akarj megváltoztatni, mert nem tudsz! Segítséget pedig nem úgy tudsz legjobban nyújtani számomra, hogy megpróbálod megváltoztatni a megváltoztathatatlant, hanem úgy, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok, minden negatívumommal együtt, mi velem jár! Érted? * Lép ismét közelebb hozzád, s végigsimít arcodon.*

[Navaratna]

//Aha, látom gyúrtál a fickóra //

(Unnur)

A fura szónoklatra összevonta szemöldökét. Látszik, van amit megértett, van amit nagyon nem.
<Méghogy egy férfit egy nagy szellem kiválasztotta! Lehet egyszerűen csak dilis.>
-És honnan tudod hogy...hm...te más vagy? Hogy a szellemed akar téged? Megsúgta?-vakarta meg az arcát, a kiválasztott vagyok kijelentést nem tudta benyelni.
-Mi az a lovagrend? Olyan dolgokról beszélsz komolyan amiket nem is ismerek így a fontosságát se tudom, az-e. Én sose találkoztam mostelőtte fekete fémruhásokkal és nem is hiányzott. Lehet hogy erre a világra lesz valami nyoma annak hogy vagytok, amit ti, férfiak laktok de az én népemre biztos nem.
-Ha pedig úr vagy, mért nem vagy a népeddel? Magukra hagytad őket? A falum vezetője sose ment el úgy, hogy legjobb harcostársnőit nem vitte magával-értetlenkedett.
Gondolkozik, majd kibökte:
-Szerintem te döntöttél az egyedüllét mellett hogy jobban hallgasd a szellemedet. Mert akkor nem tudsz úgy figyelni rá, mert ha sokan lennének körülötted, más is ott sugdosna a füledbe. Nem tudom milyen célokról beszélsz, te tudod? Csata? Harcolsz valami ellen? Másik falu ellen?
Az élet halál ura dologra összefonja karját:
-Az enyémmel ugyan nem. Az enyémmel a Földanya rendelkezik. S te vagy nekem a színfolt, nem fordítva. S mindent meg lehet változtatni, csak akarni kell. Így lett Félszemű Warisból az egyik legjobb harcosunk! Akarta és az lett. Leetah-nak sokáig nem lehetett gyereke, akarta, és lett! Mindig annak kell akarni, akivel van a dolog.
Kicsit mérges lett, megint sok olyan dolog került szóba amit nem bírt fel ésszel. Dobbantott és szösszent egyet. Indulatosan fel sa lá kezdett járkálni.
-Túl sokat beszélsz!

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A lovag ismét csendesen hallgatja szavaidat, s mondandód végén bólint. Elkerülve a további félreértést.*

- Igazad van! Túl sokat beszélek, beszélünk, feleslegesen! * Lehuppan az ágyra, s lassan öltözködni kezd. Felveszi alsóneműjét, nadrágját, ingét. Belebújik csizmájába. Magára ölti sodronyingét. Utána jön az éjfekete mellvért, a váll és karvértekkel, majd a lábvért. A másik lábvértje ott hever melletted a földön. A lovag rád tekint s megszólal. *

- Ide adnád Unnur, ha megkérlek!? * Te, ha teljesíted kérését, felemeled a fém darabot, s elcsodálkozol rajta, hogy milyen könnyű is az, ahhoz képest, hogy egy ekkora vasdarab súlya sokkal nagyobb szokott lenni. Átnyújtod neki, ő felcsatolja, majd feláll az ágy széléről, s megfogja az asztalnak támasztott halálfejjel ékített markolatú pallosát. Megemeli, s végigsimítja annak pengéjét. A fegyveren „átsuhan” valami kékes fény. Aurin elmosolyodik, s utána a kardhüvelyébe helyezi a „csodás” pengét. Eme „ceremónia után rád tekint, s elmosolyodik.*

- Öltözz te is Földanya lánya! Valami reggeli után nézünk! *Tekint ki a lovag az ablakon, s te is követed tekintetét. A nap lassan kezd „ébredezni” a horizonton.*

[Navaratna]

(Unnur)

Odaadja két puffogó járkálás között. Ránéz a kardra és lebiggyeszti a száját:
-Szép kardot így elcsúfítani! Csúnya a koponya-jelenti ki. Viszont a vértdarab könnyűsége meglepte.
<Legközelebb ha ő leveszi, én felpróbálom...!>
Nem zavarta a korai kelés. Régen a nappal kelt, s azzal is feküdt. Mondhatjuk úgy is, végre időben kelt Nem hagyja hogy ő kísérje a férfit, igyekszik előtte kisurranni az ajtón, hogy Aurin kövesse őt!
Leérve szimatol kicsit, mit lehetne enni. Arra számít, odalenn kupi van.
-Szakál! Unnur éhes!-jelenti ki hangosan az ivóban.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A lovag mosolyogva követ, s a fenekedre csap a lépcső forduló tetején, majd miután leértetek „furcsa „ látvány fogad titeket. Timó épp egy asztalossal beszélget, ki az „asztalotokat renoválja”. Látszik a berendezési tárgyon, hogy fegyverként használták az éjjel. Lábai letörve, lapjára fektetve. Mikor a Fejszés megpillant titeket mélyen ülő barna szemeivel végigmér rajtatok, s feléd szól Unnur.*

- Mondtam, megmondtam, hogy vigyázz rájuk! Leléptetek, s Ruel átment állatba. Felkapta az asztalt és belevágta a tömegbe, mikor az egyik ittas egyén dicsőítette Alborne hatalmát. Ruel kiakadt, s elkiáltotta magát.

- Tanuld meg, hogy Dartonnál nincs hatalmasabb Istenség! * Adja vissza a törp a dartonita szavait, majd egy hegyeset köp a padozatra. * Ruel ezután megemelte az asztalt, s a nagyszájú irányába dobta, vagy öt illetőt eltalálva. A felcsert kellett hozzájuk kihívnom, s azóta is az ispotályban lábadoznak. Ruel barátotok mind ez után kiment az udvarra, s lefeküdt szunyókálni a kút tövébe, hogy a férgek vájnák ki a szemét az állatjának! Még mindig ott húzza a lóbőrt! * Kerhel a törp, de látod Aurin jót mosolyog a történteken *

[Navaratna]

(Unnur)

Vigyorog. Orra alatt megjegyzi:
-Eh, pedig minden igaz nő tud, hogy a Földanya vanni legnagyobb.
S részéről a téma le van zárva.
-Unnur éhes. Van étel vagy az is repül el?

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A törp végigmér rajtatok, majd rámutat egy épen maradt asztalra. *

- Foglaljatok helyet! Nézünk valami harapni valót! * Mondja lemondóan a Fejszés, látván, hogy nem hatott meg titeket problémája. Aurin az asztalhoz lép, s helyet foglal, majd rád tekint, s megszólal.*

- Ülj le te is Unnur! Timó, te meg hozz egy kupa borocskát a jobbikból! Utána ha van valami könnyű reggeli tökéletesen megfelel! *Miután helyet foglalsz te is, s a törpe kihozta a két kupa vöröset, s szalonnát, kolbászt, sajtot meg cipót nekiláttok falatozni. Az asztalos, egy idősebb férfi végez közben az asztal renoválásával. Timó kifizeti a fizetségét, majd távozik az illető, nagy szerszámos dobozát hóna alá kapva. A törpe körbepillant a már „rendben” lévő ivón, s utána nagyot fujtatva, szó nélkül mellétek ül. Tör egy darabot a sajtból, majd vörös szakállát megtörölve, falatozgatni kezd, s jól szemügyre vesz mindkettőtöket.*

- Nehéz napoknak nézek elébe! * Szólal meg két falat közt a fogadós.* Ma kezdődik a fesztivál! Maximum egy fertályóra, s jön is az első vendég! Nem is gond az, jól jön a bevétel, de a hét végére kileszek, mint a bánya ló öt év szolgálat után! * Töpreng el a törp, Aurin viszont jót mosolyog bajsza alatt, s vállon veregeti a csapost.* Hát valakinek munka, valakinek kikapcsolódás a fesztivál! Tényleg! Unnur te mire vagy kíváncsi?! Merre menjünk ma?! * Néz rád kérdőn a lovag.*