Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Hiába mereszted a szemed nem veszel észre semmit, főként nem más rablókat. Lemondó, fáradt hangon válaszol az acsargásodra a férfi.*

-Én akartam szólni, hogy rablóvá válásom előtt szabaduló művész voltam egy cirkusznál. De maga csak betömködte a számat és megint nem figyelt rám. A emgölésemről emg annyit, hoyg úgy hiszem maga nem az a fegyvertelent ölős típus. Ismét felajánlanám azt a lehetőséget, hoyg tessék engemet itt hagyni hadd foglalkozzak a sebemmel és nyugodtan menjen háznézőbe vagy amit akar. Ígérem nem fogok megszökni. Ha óhajtja még meg is várom.

/Dzsana, Mustafa/

*A rablók összenéznek és nyugtázzák néhány hümmentéssel a nő válaszát.*

-Értem. Akkor tényleg szerencsénk, hogy a lovag a főnök. Azt hiszem ennyire humánus letartóztatást még nem láttam.
-Én sem. Pedig engem már fogtak le a poroszlók egyszer-kétszer.

*Helyesel a másik, majd kicsit csöndben maradnak és fülelnek, hogy nem hallatszik-e fel lentről valami zaj, de egyenlőre nem hallani semmi különöset. Mintha egy-két szót beszélne Mustafa és Malor, de nem lehet kivenni mi az.
Odalent eközben a lovag elcsodálkozó arccal bámészkodik a könyvek között. Óvatosan lépked a helységben és meg-meg áll egy-egy kötetet megnézni, levenni, beleolvasni. Mindenféle nyelvű és vonatkozású könyv fellelhető, ahogy nézitek a felhozatalt, mondjuk kétségtelenül az anyagokkal foglalkozó archaikus nyelvezetű szövegek vannak többségben. Malor úgy látszik nem tud betelni a sok „kinccsel, amit a könyvtár rejt számára.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

< Nem semmi ez a kis disznó...Nagyon magabiztos! >

- Rendben Te kis szabaduló művész bajnok...

*Visszalépek Fahlanhoz és a hátizsákból előveszem a pálinkát.*

- Na vedd el a kezed onnan!Rendesen ki kell mosni,ha nem akarsz ezután fél lábbal művészkedni...!

*Miután kimostuk,az ingje egy darabjával bekötöm a sebet és vissza rakom a pálinkát.*

< Talán még jó leszel valamire te kis csibész...
...Ha másra nem,hát céltáblának...! >

- Na,gyerünk!Talpra!Most már talán megmaradsz!
De nem érek rá egész nap téged ápolgatni,úgy hogy indulás!

*Bökök az ösvényre a ház irányába.*

- Te mész előttem!De rendesen ám,mert igaz,hogy nem vagyok egy fegyvertelent öldöklős,de minden marhaságért levágom egy ujjadat!És akkor majd meglátjuk milyen művész vagy...!
Nesze egy kis víz!Igyál!

*Leakasztom a nyereg elől a bőrkulacsot és a kezébe nyomom.Majd ha ivott,én is meghúzom.Ezután vissza akasztom és Fahlant kantárszáron vezetve elindulnk.*

< Dörzsölt kis fickónak látszik...Tudja hogyan húzza ki magát...
...De majd meglátjuk... >

- Mi a neved?...

*Ezzel ismét úton a ház felé...
Közvetlenűl Fahlan feje mellett lépkedek és figyelem az erdőt.Az újdonsűlt utazótársamat meg egy jó három méternyire előttem "utaztatom".*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

- Adjanak az istenüknek hálát, hogy így történt!
*Én is figyelem a felszűrődő hangokat, de semmi komoly dolgot nem tudok leszűrni abból a kevésből ami eljut fülemig. Így nem marad más mint a várakozás. Hogy ne teljen el az idő telejesen unottan megpróbálok beszélni a foglyokkal - de mit is kérdezzek, ha egy kicsit sem érdekel igazán kik ők?...*
- Mi visz rá egy embert, hogy utonálló legyen?... Komolyan nem tudom megérteni, mi jó van abban...

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Én is járom a sorokat a szobában de nem hagy nyugodni a gondolat, lessz itt még meglepetés. Néha rá rá nézek Malorra ki mint egy gyerek a játékboltban merül el a könyvek között. Az is zavar hogyha a nyíl szemböl kpta le a vértes alakot akkor valahonna elölünk kellett jönnie. Így teljessen felörlödve a figyelem és az érdeklödés kétkerekű malmaiban járom a könyvtárat. Hátha belebotlok valami folytatásba.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A rabló hangosan sziszeg ahogy a szesz a sebét marja, de azért hálás a segítségért. Csak akkor makacsolja meg magát ismét, amikor indulást vezényelsz.*

-Én nem megyek sehova. Elég csúnya így is a combsebem. Tessék csak egyedül baktatni a lóval én nem kívánok kutyagolni, főleg hegynek felfele nem.

*Ezzel mellkason keresztbe tett kézzel ül tovább.*

/Dzsana, Mustafa/

*Dzsana kissé érdektelen kérdésére a két jómadár összenéz, majd kissé cinikus mosollyal végignéznek amúgy is szakadtas ruházatukon.*

-Az éhség és az elszegényedés. Azért mégis jobb törvényen kívüliként teli hassal álomra hajtani a fejünket egy sátorban, mint törvénytisztelő polgárként éhen halni egy bűzhödt sikátorban. Ön nem így látja?

*Eközben Malor lassan kényszeríti tudásvágy hajtotta elméjét, hogy elszakadjon a könyvektől.*

-Azt hiszem inkább menjünk tovább a folyosón és majd visszafelé megállhatunk ismét itt.

*Ezzel kissé fancsali arccal visszateszi az épp lapozott könyvet és kissé megigazgatva amúgy is makulátlanul álló vértjét ismét a folyosó irányába indul. Kilépve és folytatva az utat a következő ajtó pár hasonló könyvtárrengetegeket rejt, de most nem megy be a lovag a fáklyák kímélése végett. Ahogy ezen is túlhalad a két férfi a fal észrevehetően feketévé vált a sötétszürkéből. Megtapintva a falakat, a padlót és a mennyezetet is vastag koromréteg borítja jó öt méter hosszan. A „folt” közepén pedig valami megolvadt fémtócsaszerűség fekszik. Közelebb lépve még a szélei felé kivehetőek a penge vonalai a nagyobbacska tócsába ragadva. Itt azért már Malor is nyel egy nagyot.*

-Azt nem szeretném tudni mi vagy ki lehetett a szerencsétlen épségben, de az kissé zavar, hogy mi olvaszthatta ennyire fel a vasat vagy acélt.

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

- Phee... szegénység...
Ha hiszik ha nem, én is voltam olyan szegény, hogy egy falatra sem jutotta... mégsem lettem bűnöző. Azt hiszem sosem fogom megérteni, nem egyforma elvek alapján éljük az életünket.
Van akinek fontos más élete, van akinek nem... bár... sokszor egyéni kérdés ki miért rúgja ezt fel... - *elhallgatok, felállok a székről és kibámulok a résnyire nyitott táblán.*
<Erről lehetne vitatkozni... Én sem vagyok különb ezektől. Pusztán a hírnévért képes voltam ölni - mármint nem az arénában, hanem mint egy orvgyilkos bűnöző törvényenkívüli. És mi lett az eredménye?... Semmi... menekülés, menekülés és még mindig menekülés.>

//Off: mennyire van már sötét? Ha egyáltalán az van már...//

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Látom nem értesz!

*Mordulok (inkább már kiabálás) rá és közben már lépek is felé,bal kezemmel sebesen kardot rántva!Odaérve hozzá jobb kezemmel megragadom a hozzám közelebb eső karját a csuklójánál és a fa törzséhez nyomom.Majd kardomat rányomom a mutató ujjára úgy,hogy érezze,nem viccelek (megvágom)!*

- Azt mondtam,hogy velem jösz!És nem,pedig megkérdeztem,szeretnél-e velem jönni!!Meg azt is mondtam,hogy ha gondot okozol,akkor levágom az ujjaidat!

< Addig szórakozol velem,hogy elvágom a nyakad...!!!
Biztos nem fogok könyörögni...!!! >

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

- Hát ez meg.... hogy az Úristen ... -bal kezemmel szertartásossan megérintem a homlokom közepét- ez aztán elég meleg lehetett, remélem nem egy sárkány vagy valami más mesebeli fenevad járt erre! Enyhe koncentrációba kezdek //Hatodik érzék pszi diszcp(5 pont)//és csak akkor megyek tovább ha úgy érzem biztonságban vagyok, a megérzéseimröl Malort is tájékoztatom.//pl: sztem már nem kell tartanunk semmitöl, s zerencsétlen már megtisztította számunkra az utat, vagy olyan rossz elöérzetem van, ne keressünk másik utat inkább? Erre én nem megyek tovább//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

-Mi nem is öltünk meg senkit.

*A halk morgolódó megjegyzés és a feltörő emlékek elegye szívfacsaró érzéssel jár. Tényleg annyira különböznének a „nagy kalandozók” ezektől az egyszerű haramiáktól? Ha igen kinek a javára billenne a „jóság” mérlege? A résnyire nyitott ablakon a még mindig furcsa csendben mozgó fák látványa nem ad igazán megnyugvást, de erősíti a víziószerűségét az egész helyzetnek.*

//Még csak kora délután van. A Nap még bőven a fák koronája felett jár.//

*Odalent elméje hatalmát segítségül hívva Mustafa a környezet rejtette veszélyekre figyel. Általánosan elmondható, hogy valami rossz előérzet nyomasztja, de ez eddig is megvolt. Konkrét veszélyforrást viszont nem érzékel a közelben. Malor inkább a falakat figyeli és vizsgálja addig is.*

-Nem tudom mi volt ez pontosan, de azt hiszem varázslóról lévén szó egyszerű varázsjel, mintsem mítikus fenevad okozhatta a dolgot. Azt, hogy jelenleg működik-e a csapda nem tudom megállapítani, így csak remélhetjük, hogy kimerült vagy megsemmisült a legutóbbi használatban.

*Miután kérdőn néz rád és te csak az általános rosszérzést tudod felhozni „megnyugtatásul” kettőtök számára nagyot sóhajt és elszántan előre lép egyet, majd még egyet. Nem történik semmi így elindul és sikeresen át is sétál a feketedett részen. Így ismét előre juttok a fáklyafénnyel együtt és elébetek tárul a következő akadály. A mennyezet nagy szikla halomban van leomolva csupán annyi rés van a tetejénél, hogy át tudjátok tuszkolni magatokat. Pontosabban már valaki kiáshatott egy páncélos férfinek való rést, de nem lehet megállapítani befele vagy kifele akart-e haladni.*

/Súrion/

*Nem pont a várt hatást váltja ki a fickóból a fenyegetés és az ujja megvágása. Gyűlölettől homályos szemmel kikelve önmagából ordít rabtartójával.*

-Tessék! Kínozz csak ficsúr! Kinyalták apuciék a seggedet, most meg játszod itt az eszed! Te nem tudod mit jelent az éhezés úgyhogy ne mert ítélkezni!

*Ezzel dühösen elrántja a kezét és vérző ujján próbálja leszorítani a sebet.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Rájövök, semmivel sem vagyok másabb, több, jobb mint ez a két jómadár... lehet még azt is elmondhatnám, hogy rosszabb vagyok...
Eszembe jut Malor.... megmerevedek, minden izom megfeszül benne.*
<El kell neki mondanom mindent - kérdés a Mikor?... Azonnal? Nem, most van más baja is, ezt nem aggatom a nyakába még plussz... Ha visszaértünk a városba, és lesz egy-két nyugis percünk négyszemközt. Addig is meg kell húzni hogy túl messzire ne menjünk... Túl messzire?... Mintha már nem léptük volna át azt a bizonyos határvonalat... Maradtam volna Kadírban... Minek?... Előbb-utóbb erre rájövök bárhol legyek. Igaz, hogy akkor Ő nem lenne... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ>
*Csak úgy cikáznak a gondolatok... és egyre jobban bonyolódik, dühít a helyzet. Azért visszafogom magam, nem dühöngök, csupán ledobom magam a székre, s rábámulok a két fogolyra.*
- Én sem öltem az arénán kívül. Kivéve ha rá voltam kényszerítve.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Meglepődve a nem várt reakción,csak állok és nézem szerencsétlent.*

< Ugy látom neked nagyobb büntetés az élet,mint a halál... >

*Lassan nyugodtan elrakom a kardomat,majd Fahlan fejéhez lépek és kantárszáron fogom.*

- ...Igaz,hogy szép gyermekkorom volt,de azóta már sok minden történt...
..Jártam már a Gályák-tengerénél a Sheral déli rengetegeiben és a sivatagban is!Tudom mi az a nyomorúság, éhség és szomlyúság!
De soha sem bántottam oktalan utazókat,hogy megverjem,kifosszam őket!!

*Nézek rá szánakozva.*

- Loptam és csaltam,de soha sem szerencsétle szegényektől!
..Így ti sem vagytok jobbak azoknál az Uraknál,akik titeket taszítottak szegénységbe!!!

*Ráncolom homlokomat kissé komolyabbra.*

- Így előbb-utóbb akasztófán végzed!!!
...Gyere velem inkább,ha akarsz és segítek elkerűlni,hogy felköttesd magad!

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mivel úgy tűnik Malornak igaza van, én is követem és megyünk tovább, de a már megalapozott rossz érzésem nem hagy nyugodni, és ez a hangulatomra is rányomja a bélyegét. A fegyverem és a "lábam" is készenétbe helyezem vész esetére, felkészülve a legrosszabbra. Úgy tűnik az öreg Oren mégis csak rejtegethet valamit. A szikla omlásnál nézem egy darabig a lyukat azon vacilálva hogy most menekült aki ásta vagy épp továbbment.
-Akkor azt hiszem Én megyek most elöre- Nézek a lovagra- ez itt magának kicsit szűkös lessz így is. Nagyot sóhajtok mint a halálra ítéltek az utolsó útjuk elött és nagyon óvatossan elkezdek elöre araszolni a lyukban. A kezemmel magam elött tapogatom a talajt és figyleke is hátha újabb furcsa mementó figyelmezet a veszélyre. Amenyiben sértetlenül átérek:
-Na jöhet Maga is. Szólok vissza a lyukon át. Ha van még valami ami a túloldalon szóra érdemes akkor azt is elmondom//ha épp egy troll vár rám éhessen akkor kicsit sürgetem is Malort//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Odafent Dzsana arra lesz figyelmes, hogy nagyon elhallgattak a rablók. Mikor ledobja magát a székre és rájuk mered észreveszi, hogy eléggé meg vannak ilyedve.*

-Ööö… Természetesen megértjük kisasszony. Ne haragudjon ránk, ha megsértettük. Ugye nem fog bántani minket?

*Látszik rajtuk, hogy ők az izmok rángásából arra követ6keztettek, hogy túl messzire mentek a hasonlítgatással.*
*Eközben az omlásnál. Malor először még tiltakozna, de végül belátja, hogy igaza van Mustafának. Ha a félvértben megakad nem lesz se előre, se hátra. Így átadja az elsőbbség jogát.*

-Legyen óvatos. Ha bármi gyanúsat észlel inkább jöjjön vissza.

*Bemászva a résem egy kis kotrott alagútszerűségben vonszolva magát Doldzsah-papja körülbelül három métert kúszik előre mire véget ér az alagút. A másik oldalon leereszkedve az omladékon a fáklyafényben látszik, hogy van még a folyosóból, de itt nem látni a falakon ajtót. A következő, ami feltűnik, hogy több test is fekszik a halál különböző stádiumaiban a földhalom tövében és a folyosón is. A legtöbbön tépett, harapott és szúrt sebek látszanak. Mind kifelé igyekezhetett, mikor utolérte a Kaszás. Kisvártatva megérkezik a lovag is. Nehézkesen kitornássza magát a résen és ő is körülnéz. Elszörnyed a halottak látványától. Közben egy érdekes momentum is felfedezésre kerül mindkét férfi részéről. Nincs hullaszag. Ugyan olyan „átlagos” a levegő mint kijjebb volt.*

/Súrion/

-Mi csak az uraságoktól vesszük el a jussunk. Az egyszerű közembereket és jobbágyokat nem támadjuk meg.

*Ezt már csöndesebben és nyugodtabban mondja a rabló. Közben rögtönöz egy kisebb kötést az ujja köré is. Majd összevont szemöldökkel rádnéz.*

-Komolyan mondta?! Tényleg normálisan fog viselkedni és segít nekem? Ha igen, akkor várjon egy kicsit, amíg keresek valami mankónak valót és ha nem kutyagoltat, akkor magával megyek. Előre szólok, hogy nem fogom kockáztatni az életem magáért sem a társaim, sem ,más ellenében.

*Ha beleegyező választ kap tényleg feltápászkodik nagy nehezen és elkezd keresni egy megfelelő ágat a környéken, de nem megy ki a látóteredből csupán az út melletti bozótost nézi át.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Nem,mi?Azért akartatok engem is két nap alatt kétszer elkapni...

*Vetek rá gúnyos pillantást... *

-Az,hogy mennyire leszek rendes,az csak tőled függ!Meg úgy gondolom,Te jösz nekem eggyel...
Ha azt teszed,amit mondok,akkor segítek elkerűlni az akasztófát!
Viszont annyi biztos,hogy a lovamra nem űlsz fel!Ha akarsz jönni,akkor gyalog jösz,legalábbis,amíg nem találunk egy lovat neked...
...De maradhatsz is tőlem,és megkeresheted az eddigi barátaidat...

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

- Miért bántanálak benneteket? - *ütközöm meg a kérdésen. Majd eszembe jut, hogy az előbb lehet nem volt valami barátságos az arckifejezésem gondolataim után. A kérdés után nem sokkal kijelentem.* - Amíg nem próbáltok szökéssel nem bántalak egyikőtöket sem. Ok nélkül nem rántok kardot, nem ölök.
Van nállatok kártya vagy kocka? - *kérdezem meg tőllük minden átmenet nélkül.*