Úttalan utakon....

[Yvett de Crei]

Ryni

- Pedig finom volt a pörkölt! Kár érte...
*Megsütöm a szalonnát és a kolbászt, jó ízűen eszek is belőle. Mint délben, most sem bírom megenni az egészet, bár a friss levegőnek köszönhetően, az idegen környezetben eltöltött pár óra után valamivel több csúszik le.

Még ücsörgök egy kicsit a tűz mellett, már amíg Miltordis le nem önti vízzel. Majd figyelem a ténykedését a csillagok és a hold nyújtotta fényárban.*
<Annyira más mint akikkel eddig dolgom volt. Annyira... hm.... Bizonyára döglenek utána a nők... Ilyen alkattal, csodálkoznék ha nem... Ezzel szemben viszont a viselkedése... hogy is mondjam... udvarias, figyelmes.>
*Mosolyogva bújok be a sátorba, a férfira vetődő tekintetem még a szuszt is bennakasztja egy kicsit.*
<Ez már kínzás... Ez játszik velem... Tökéletesen tisztában van azzal, hogy mivel mit vált ki. Na de azt nem eszik olyan forrón. Én is tudok játszani...>
*Leveszem a cipőmet, az övé mellé rakom. Majd ültömben lehámozom magamról a nadrágomat is - mégiscsak kényelmetlen lenne abban aludni. - Így elég sokat fészkelődök, amit láthat is, hisz nem csuktam (gomboltam, kapcsoltam) be a sátort magam után. A takaró alá bújok, közel hozzá - hisz csak egy takaró van -, de úgy, hogy nem simulok hozzá. A lábam hozzáér fészkelődés közben többször is, majd úgy állapodok meg oldalamra fekve neki háttal, hogy csak centik válasszanak el egymástól.*
- Jó éjszakát Miltordis! Szép álmokat! - *a hangom természetes, mintha nem is most ismertem volna meg, s nem egy szál fehérneműben feküdnék mellette - mintha mindezt természetes dologként fognám fel.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi jól végigmér, miközben te háttal neki leveted nadrágod, s egy száll fehérneműre vetkezel. Nem látod, de érzed a kíváncsi tekintetét, vállaidon, hátadon, popsidon, s combjaidon. Lefekszel, lábad hozzáér az övéhez, fészkelődés közben, s női megérzésed jelzi, hogy nem marad „kis ficánkolásod” nyom nélkül. A férfi azt hiszi arcát nem láthatod, s ajkait beharapja, akár hányszor hozzá érsz kívánatos lábaiddal. Egy kukkot sem szól, de mikor alig tőle, háttal neki megállapodsz, s jó éjt- et kívánsz, hallod a pár pillanatnyi csendben, hogy „kattog” az agya. Pár mély lélegzetet vesz, s érzed gondolkodik nagyon valamin, majd óvatosan föléd hajol, s halkan megszólal.*

- Szép álmokat Ryni! Szüleim azt mondták, hogy egy jóéjt puszi mindig szép álmokat hoz, Alborne segítségével! Ha, nem érzed túl közvetlennek a dolgot, én követném eme hagyományokat?! * Közelebb hajol hozzád, s te érzed férfias illatát. Érzed kellemes lélegzetvételét bőrödön. Hátadon végigfut a jól eső hideg, mikor rájössz, hogy a férfi arca, ajkai csak pár milire lehetnek tőled. Oda hajol, s óvatosan, kissé elnyújtottan ad arcodra egy puszit. Szív verésed felgyorsul, jól eső érzés tölti be tested a férfi közelségét, hosszú „csókját” érzeve.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Érzékelvén a másikból jövő "jeleket" elmosolyodom magamban.*
<Na ugye... ki az áldozat és ki a farkas? ... >
*Az ötletére megfordulok - hanyatt fekszem és feléje fordítom arcom - így a hosszú puszi nem az arcomon köt ki, hanem a számon.
Megborzongok az érzéstől és automatikusan jobban felé fordulok picit a testemmel, tenyeremet a mellkasára helyezem.*
- Azt hiszem ezt ... nem ide szántad... - *a hangom remeg kissé a vágytól amit gerjesztett bennem, de tovább nem "nyomulok feléje".*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi óvatosan visszahúzza fejét, s kissé elvörösödik, de te ezt nem látod, csak érzékeled abból, ahogy ő is megremeg, s hírtelen a szavakat sem találja. Hosszú pillanatokig kutatja tekinteted. Tudja, hogy a mellkasára tett tenyér az elutasítást jelenti, de nem biztos benne a „te esetedben”. Megköszörüli torkát, s halkan megszólal.*

- Bocsánat! Nem szerettem volna visszaélni helyzetemmel! * Megemeli jobbját, hogy végigsimítson arcodon, de fél úton megállítja azt, s csendesen melléd hanyatlik. Gondolataiba, érzéseibe menekülve.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Gyengéden simogatom a mellkasát, nem tolom el testét magamtól, s én sem húzódok arrébb.*
- Semmivel sem éltél vissza. - *a kézlehanyatlás feltűnik* - Mondd Miltordis, mit szeretnél? Őszintén...

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi simogatásodra, s kérdésedre, újra felkönyököl, majd pár pillanatig néz téged elbűvölten, majd halkan megszólal.*

- Ezt! *Föléd hajol, s óvatosan megcsókol, jobbjával arcodat simítva, cirógatva. Majd eltávolodik ajkaidtól, s csendesen várja reakciódat.*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Egész testem megremeg, attól függetlenül, hogy sejtettem (reméltem?) ezt a válaszreakciót. Kicsit közelebb húzódzkodom hozzá, s amikor abbahagyja a csókot megfogom a tarkóját, közel vonom magamhoz.*
- Mondta valaki, hogy abbahagyhatod?! - *kérdés-felszólítás... oly egybe csengett... de amikor az utolsó szótag is elhagyja a szám megcsókolom szenvedéllyel teli, s nem eresztem.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis sem habozik. Azonnal visszacsókol, jó pár pillanatig egybeforrtok. Érzed, jobbja lecsúszik testeden, s oldalad, majd combod cirógatja a csóközön közepette, majd lassan visszakúszik, s enyhén érintve melled, ismét arcod simítja, majd hajadba dúr gyengéden. Érzékeled, hogy a férfi nem akar elkapkodni semmit, pedig hajtja a vágy, de visszafogja magát. Csak annyit tesz, mit te engedsz. *

[Yvett de Crei]

Ryni

*Felhevülten csókolom ahol érem - száját, arcát, nyakát, s kezem felfedező útra indul testén. Nem találva más utat, hogy megszabadítsam ruhájától fölébe kerekedem, már ha hagyja és apró csókokkal elborítva felsőtestét lehámozom róla az ingjét, majd a nadrágját. A csókból nem hagyva ki izmos, erős lábait - de kerülöm az intimebb részeket. Ha mindenből kihámoztam visszakúszok arcához, s újra csókolom, miközben egy kezemmel (mert a másikkal támaszkodom), s a lábammal simogatom ahol érem.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis hagyja, had kerüljél föléje, majd miközben te csókokkal árasztod testét, s vetkőzteted, ő hajadba túr, s követi fejed mozgását kezeivel. Mikor elindulsz felfelé ismét. Ő hátadat, cirógatja, majd kezeit melleidre tapasztja. Kissé megemelkedik felsőtestével, s nyakad, arcod, ajakad árasztja el csókjaival, közben kezei folyamatosan hátadról a melleidre, onnan derekadra, majd ismét hátadra, s onnan melleidre kalandoznak. Lassan lekerül rólad felsőd, s csupasz felsőtested hozzáér az övéhez. Érzed a férfi testének melegét, s teljesen elborít a vágy. Lassan megfordultok, s ő kerül fölébed. Óvatos csókokkal áraszt el, s kissé erőteljesebben kap rá melleidre ajkával. Közben lekerül „segítő” jobbjával bugyid is, s a férfi befurakodik combjaival, lábaid közé. Föléd hajol, szájon csókol, megcirógatja arcodat, s érzed, férfiasságával óvatosan beléd hatol. Lassan, kiélvezve minden pillanatot mozogtok összhangban. Miltordis baljával óvatosan melleidet cirógatja, csókokkal árasztja el arcod, s nyakad….*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Nem gördítek semminek sem akadályt az útjába, jöjjön minden úgy ahogyan jönnie kell. Most a gondolatok igen távol állnak tőllem, egy létezik számomra: A FÉRFI.
Nem bánok én bizony semmit, hisz minden mozdulata, érintése a vágyamat csak fokozza.
A furakodásnak engedek, s talán életemben először lepődöm meg férfi karjában - ez egy pillanatnyi megdermedéssel, megfeszüléssel jár, majd egy pici vágytól teli nyögésbe csap át - s ritmusát átvéve teljesen átengedem magam a gyönyörnek.
Az öszötnök csak hajtanak és hajtanak - de el nem kapkodnék semmit - ahoz ez a perc (óra?) különös számomra. Érzékelvén partnerem fokozódó vágyát a simogatások között egyértelműen a tudtára adom, hogy mit szeretnék - változtassunk helyzetünkön, hogy én lehessek felül.
Ha érti a noszogatást, s minden jól alakul. a helyzetből nem eresztem mindaddig, amíg el nem éri az érzelmei csúcsát.
Csak egy lélegzet vételnyi időt hagyok számára, majd kínzó lassúsággal újra kezdek mindent. Először csak csókokkal, simogatással, majd csípőm ritmikus mozgatásával. Nem törődve mással, csak azzal, hogy a legteljesebbet adjam számára, s egyben magamnak - mert addig bizony el nem eresztem, amíg a gyönyörteli érzés szét nem robban testemben-lelkemben.
Pihegve omlok a testére és percekig csak vagyok... talán először boldog mosollyal az arcomon.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis pihegve fekszik alattad. Nem mozdultok jó ideig, csak egymás szívverését, lélegzetvételét hallgatjátok jól eső érzésekkel telítődve. Kezd elhatalmasodni rajtad a fáradtság, mi az elmúlt napok megpróbáltatásai keményen kihoztak belőled. Érzed pilláid majd leragadnak. Nyugodt vagy, biztonságban érzed magad az alig egy napja megismert „idegen” férfi karjaiban. Ilyen eufórikus állapotban, lelki békében évek óta nem volt, részed. A férfi lassan elfordul veled együtt oldalára, majd szépen komótosan magatokra húzza a pokrócot, s lassan mind ketten álomba merültök úgy, összefonódva, egymást cirógatva. Álom nélküli, mély megnyugtató alvásban lesz részed. Reggel már fent van a nap, mikorra magadhoz térsz. Körbetekintesz, s látod a férfi sehol. A sátoron átszűrődik a felkelő nap sugarai, s enyhe füst szagot érzel…*

[Yvett de Crei]

Ryni

*Megszűnve körülöttem minden... már azt is csak félálomban érzékelem, hogy oldalra gurultunk - szinte azonnal elalszom. Napok óta először rémálmok nélkül telik el az éjszakám.

Reggel a szememet kinyitván egyből őt keresem, de nem lelem a mosoly kissé visszább húzódik arcomon.
Nyújtózom egy nagyot, majd a fejemet kidugva körbekémlelek táborhelyünkön. Ha meglátom Miltordist nem szólok, csak nézem és újra azon jár az eszem miért nem a megszokott "közönyt" érzem irányába - mert itt más is van, amit nem tudok behatárolni önmagamban. Idegen, ismeretlen érzés - és zavar.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Kidugod a fejed a sátorból, s látod, hogy Miltordis ott guggol neked háttal a pislákoló tábortűz felett. Nadrágot, csizmát visel, de felsőteste ruhátlan. Valamivel ügyködik. Egy kis lábast , edényt tett a tűz fölé, s vizet melegít benne. Pár pillanatig némán fgyeled, majd hangja csendül fel az idili pillanatot megzavarva. *

- Jól aludtál Rynike? * Fordítja lassan tekintetét feléd, majd meg is fordul, de guggolva marad.* Szereted a teát, s a pirítost? * Mosolyodik el, s tekintetét a tiédbe mereszti. Valami féle belső nyugalmat, csodálatot árasztva. *

[Yvett de Crei]

Ryni

- Öööööhh... - *meglepődöm, a zavar átsuhan arcomon, ezt bizony nem tudom elpalástolni.* - Jó reggelt Neked is! Jól aludtam nagyon, jobban mint eddig bármikor. - *elmosolyodom, de a tekintetemben megmarad a zavar kis szikrája, s nem is bírom most állni átható tekintetét. Visszahúzódom a sátorba, magamra kapom a ruhámat - a nadrágig és a pólóig bezáróan, majd kikászálódok a sátor alól. Téblábolok előtte kicsit.*
<Úgy állsz itt mint egy kislány aki végtelen zavarban van. Szedd már össze magad az istenit! Nem az első férfi volt, akivel lefeküdtél. Hülye tyúk....>
- Öh... jó lessz a reggeli - *egy kis fáziskésés, majd torokköszörülés* - Ugye nem haragszol, ha én most elmegyek felfrissülni a patakhoz?
*Nem nézek rá, nem akarom látni azt a tekintetet, nem akarom érezni AZT az érzést. Megindulok a patak felé, piszkálva a bal kezem, mintha valami nagyon érdekes lenne rajta.*