*A vér dobolása fülemben, szívemben elnyomja a külvilág zajait. Csak ülök és bámulom Mirjamot hasonló tűzben lobogó szemekkel, majd valahogy nekem is nagyon kiszárad a szám, így szabadon maradt kezemmel szinte egyszerre emelem poharam és próbálom csillapítani a szomjúságérzetet, de ez valami más. Érzem jelen pillanatban a világ tengerei sem segítenének. A tánc említésére és az invitálásra csak engedelmesen felállok a székről és hagyon magam a parkett felé vezetni. Valahogy kiment a fejemből, hogy nem is tudok táncolni. Még talán ez lenne a kisebbik probléma, de valahogy a tüzes talpalávaló sem harmonizál a lelki füleimmel hallott lágy muszika hangjaival. Az az érzés motoszkál a fejemben, hogy talán most kellene itthagyni a nyüzsgő tömeget és kettesben maradni Mirjammal, de mire elszánnám magam a táncolók közzé érünk, így megerőltetem magam és elszakítom néhány pillanat erejéig a lányról a tekintetem és gyorsan megpróbálom felmérni mik lehetnek a lépések. Így eslőre inkább csak ugra-bugrának tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy nincs benne valami számomra rejtett rendszer, összhang. Inkább megvárom, hogy Mirjam milyen lépésekkel indít és majd próbálom felvenni a ritmust, hogy legalább ő jól érezhesse magát ebben a tömegben. Ha nem mutatja jelét, hogy elnyerte tetszését a pörgős stílus, akkor a belső hangra hagyatkozva kissé közelebb lépve a lassúbb andalgásszerű "tipegést" választom az ösztönökre hagyatkozva a "lépések" tekintetében.*
<Mondj már valamit Farro! Csak itt mászkálsz megkukulva. Itt az alkalom, hogy a híresen/hírhedten síma modort fitogtasd vagy legalább valamit kinyöghetnél.
Mit mondhatnék. Mirjamnak nem tudok ellent mondani... és őszintén nem is akarok. 
Ha táncolni szeretne táncolunk, de ha mást akar? 
Ő is zavarban van és magamról már tudhatnám, hogy ilyenkor nem azt mondom, amit szeretnék. Lehet, hogy ő is szabadulna az egyre sűrűbb levegőjű és zsúfolt helytől csak egyszerűen nem mondja ki. 
Mint, ahogy én sem ugyebár. >*Bármelyik stílus is lesz végül a lány kedvére a cikázó gondolatok is csupán halvány sejtésekké törpülnek, ahogy továbbra is csillogó szemekkel kutatom tekintetét, mintha onnan kiolvashatnám szíve kívánságát és az eljövendő történéseit.*
Már épp kezdek belemelegedni a dologba, mikor Mirjam hirtelen kartávolságon kívül perdül. Ez meglep és egy pillanatra meg is állok hirtelenjében, de gondolkodni sincs időm máris magával "ránt" egy valamivel idősebb hölgy. Gondolom ez a párcsere a tánc motívuma lehet és majdcsak visszaérek eredeti társnőmhöz úgyhogy csak alkalmazom az eddigi lépéseket, de ez a simulós figura eddig nem volt. 
).*
De mostmár tudom, hogy ez valószínűleg valamiféle foglalkozási ártalom lehet, mert ugyan ez a kissé taszító csőlátásos rámenősség volt jellemző az Örömnegyedben látott "hölgyekre" is. 
Atyaég! Mirjam! 
>
Mit csináltam? Hisz csak későn vettem észre a... 
