A Vonító Dalnok Korcsma

[Catti Brie]

/Venge/

*Megkönnyebbülten felsóhajt.*

- Tényleg le lehet mosni? Nem maradok mindig elcsúfitva, visszakapom a régi arcomat, ha ennek vége lesz? Egyáltalán vége lesz valamikor?

*Ránéz Frankora, majd kicsit vontatott mozdulatokkal, de végül mégiscsak odaül a székre.*

- Nah, akkor láss hozzá, te...te...maszkmester.

*Már újra mosolyog*

[Erigowi Klavel]

/ Venge/

* A dalnok bólint és mosolyával nyugtázza döntésedet. Mikor leülsz a székre, maga felé fordít székestül, s ülve maradva az ágyon. Elkezdi kinyitogatni az üvegcséket, fehér, s más színű porokat tartalmazó dobozokat. Rád tekint, s végigméri arcodat. Formáját, orrod ívét, szemöldököd vastagságát figyelve. Enyhe illatos dohányszagot érzel a hozzád közel hajoló bárd felől. Pár pillanatig figyel, majd bandzsít egyet, s elmosolyodik. Jókedvre akar deríteni, kicsit oldani feszültségedet.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lányt feszélyezi ez a számára szokatlan közelség.
Az enyhe dohány-illat eleinte furcsa neki, később valami rég elfeledett emléket ébreszt agyának egy távoli zugában.
Kellemes érzés ez, már el is feledte, milyen egy férfi közelsége /még ha csak apja volt is az a régi alak/.
Ugyanakkor rettenetesen zavarban is van. Izeg-mozog a széken, maradna is, menekülne is.
Hirtelen nem tudja, mi ez a valami belöl, a gyomra felett /vagy talán a szivében?/.
Nem hagyja Frankot nyugodtan szemlélődni, állandóan mocorog, lehetetlenség arcát két pillanatnál tovább ugyanabban a helyzetben tanulmányozni.
A bárd bandzsa szemeit látva - elfeledve az elmúlt órák feszültségét - hirtelen elneveti magát.
Ráadásul szeme is a régi huncut fénnyel csillog - sejteti, hogy valami "gazságra" készül barátjával szemben.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalnok készülődik elő fele, próbálja izgága , mindig mocorgó arcodról azért leolvasni a vonásokat. Átgondolva, hogy mit is kellene átalakítani ahhoz, hogy fiút varázsoljon belőled. Azonban huncut szemeid lelepleznek. A bárd kicsit távolabb hajol tőled, s mosolyogva megkérdi.*

- Mi az Venge?! Miben sántikálsz!?

[Catti Brie]

/Venge/

- Hogy én??? Ugyan már...miben sántikálnék?
Olyannak ismersz te engem? - *kérdi tréfásan, csibészesen félrefordított fejjel.

Hirtelen mozdulattal előrehajol, tele szívja tüdejét, majd váratlanul teljes erejével belefúj a nyitott, porral teli üvegcsékbe.
A sikeres akció után nevetéstől pukkadozva nézi a dalnok arcát.*

[Schinter]

Ulcus


Izzadtan,rémülten és kifehéredet arccal tér magához.Gyors levegő vételek ellenére felveszi ismét a meditációs pózt és megnyugtatja magát.Aztán felkel és visszasétál a dalnokhoz.Bekopog és várja a választ.Mivel neki a dobó fegyvereken és a kitérésre való koncentráláson kivül nincs más fegyvere a nyilpuskák ellen és mivel úgy néz ki,hogy a "segitő kezeknek" még ennyi sincs igy mindenkép beszélnie kell a dalnokkal...

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalnok nem számított erre a kis tréfára, s pont telibe trafálja arcát a felé fújt fehér púder, miközben ő, levegőt vett. Csodálkozó, majd könnybe lábadó tekintetet látsz magaddal szemben. A férfi kissé elfehéredik, s fuldokló köhögésbe kezd. Felkel ültéből, s köhögése közben az oldalára fűzött kulacsáért kapkod. Nagy nehezen megtalálja könytől árasztott „vakságában”, s feltépve annak fedelét, pár korty borral próbálja köhögési rohamát enyhíteni. Nagy nehezen sikerül is neki, majd feléd fordul, s mély levegő vételek közepette visszaül helyére, de egy megjegyzést hozzáfűzve.*

- Jó vicc volt Venge, de ez majdnem az életembe került!


/ Ulcus /

* Elindulsz vissza Venge szobájához, de bentről furcsa zajokat hallasz. Mintha valaki fuldokolna, majd csendes beszédre leszel figyelmes. Innen kintről nem érted a szavakat, de hallod, a dalnok „osztja az észt” valakinek csendesen.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány pukkadozó nevetése előbb szelídebbé válik, majd hirtelen megszűnik, mintha elvágták volna.
Eleinte csodálkozva nézi Frankot, elkerekedett szemeibe azonban rövidesen rémület költözik.
Mivel a köhögési roham nem hogy szűnne, hanem még erősebbé válik, Venge komolyan megrémül tettének következményétől.
Elfehéredő szájszéllel ugrik fel a székről, de csak tanácstalanul toporog a bárd körül.*

- Franko!!! Mi történt? Mi van veled? Te jó ég...én nem...nem akartam semmi rosszat. Csak egy kis tréfa...kérlek...válaszolj!!! Mi bajod van?

< Te magasságos...mit tettem...mi történhetett...csak nem beteg Franko? Csak nehogy valami baja legyen...soha többé nem teszek ilyet...csak most az egyszer ne történjen valami...valami szörnyűség>

*Megszeppenve nézi, ahogy a férfi a kulacsáért kapkod. Mivel nem tud segíteni, inkább visszahuppan a székre.
Őszinte bűntudattal, lehorgasztott fejjel hallgatja a komoly, korholó szavakat.*

[Schinter]

Ulcus


Elöször a fuldoklás hallatán belökné az ajtót,de aztán marad inkább a diszkrétebb kopogásnál.Elvégre nem úgy néz ki,mintha vmi nagyobb baj történt volna egy félrenyelésnél...

[Erigowi Klavel]

/ Venge, Ulcus /

* Venge, a bárd megpróbál kissé visszafogottabban, kissé kedvesebb hangnemben beszélni, midőn látja, hogy menyire megijedtél csalafintaságnak induló, majdnem balul elsülő poénod után. *

- Jól van! Semmi gond! Krhmmm… csak pont légcsőre szívtam a púdert! Megesik, hogy nem minden sül el úgy, ahogy az ember tervezi! *Kacsint rád, de látszik rajta, hogy még mindig a köhögés elfojtásával küszködik. Ekkor halk kopogást hallotok. Kis csend támad, majd Frankó megszólal.*

- Búj beljebb! Nyitva vagyon az ajtó! * Ulcus te ezen szavait hallod a dalnoknak.*

[Schinter]

Ulcus


Belép és látván,hogy el vannak foglalva gyorsan hozzá is kezd a beszédjéhez.

-Nem zavarok sokat csak azért jöttem,hogy szóljak.Nem árt ha felkészülünk a lőfegyverek ellen is...nem kizárt,hogy lesz náluk.

Aztán megfordul és ha nem mondanak semmit távozik is.Megy tovább meditálni

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* A bárd kérdőn tekint rád. Pár pillanatig nem szól semmit, majd megkérdi.*

- Ulcus! Hogy jutott ez most eszedbe?! És hogy tudunk szerinted felkészülni a lőfegyverek ellen?! * Néz rád kérdőn Frankó.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.


nyugodtan elhejezkedem a szoba közepén meditációs pózban majd elkezdem megtisztítani elmémet. Mivel úgyérzem hogy a rámváró feladatot így tudom a legjobban elvégezni. Igen hosszan meditálok a feladaton. Felidézek szinte mindent amit gyermekkorom óta tanultam és most jóljöhet. A meditáció így akár órákig is eltarthat és mivel időérzékemet elvesztem csak akkor fogok újra mozdulni ha a végére érek vagy valaki megzavar.

[Schinter]

Ulcus


-Csak eszembe jutott,hogy nem kizárt ha van nekik lőfegyver.Ha lesből támadunk elég közelről,akkor nem fogják tudni elővenni a fegyvereiket,egyébként is csak szóltam,hogy az embereid erre is készüljenek fel lelkileg...Dobó fegyverek,lőfegyverek is használhatóak ha értenek hozzá...

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Arra eszmélsz meditációdból, hogy kiélesedett hallásodon keresztül beszélgetésfoszlányokra leszel figyelmes. Hallod, amint Ulcus valamit mond egy illetőnek, majd az illető válaszakor ráismersz a dalnok, Frankó hangjára.*


/ Venge /

* Figyeled az újonnan érkezett Ulcust, de nem teljesen érted amit mond Frankónak, rá pillantasz a bárdra, de látod ő is „bajlódik” gondolataival. Kissé „viccesnek” is tűnik számodra ez a helyzet. Főleg azon része, mikor Ulcus az „embereid” szót használja. Mintha nem is közétek tartozna, csak mint egy külső jótevő , „segítené” a csapatot. *


/ Ulcus /

* Látod a bárd értetlenül hallgatja a mondottakat, majd megpróbál rá „korrekten” válaszolni.*

- Rendben van! Köszönöm, hogy segíted az én és az „embereim” munkáját! Ulcus! Mielőtt távoznál, hogy felkészülj. Lenne egy kérésem! * Sóhajt nagyot a dalnok, majd belekezd.* Sejtem, érzem, hogy te eddigi élted során, mindvégig egyedül „dolgoztál”, de annyit szeretnék kérni, hogy próbálj meg jobban azonosulni a társasággal. Látom próbálkozol, hisz most is azért jöttél le, hogy segíts nekünk, de kérlek ne hallgass el elölünk, előlem semmit, mert az megbosszulhatja magát! * Néz rád a bárd őszinte tekintettel.*