Úttalan utakon....

[Yvett de Crei]

(Ryni)

<Fifti-fifti. Majd csak megleszünk egymással. >
- Menjünk. - *és felmászok a kocsira. Igaz, hogy a kedvem kicsit szegve lett, ami eddig sem volt túl rózsás, de ebből a férfiból árad valami ... ami ragadós és felejtős... és nem olyan negatív. És ez kicsit, nagyon kicsit valahol zavar. Önfeledt már rég voltam... mikor is?... Fúúúúú.... és elkezdem a csuklómra kötött kis piros kendőt babrálni.
Gondolataimból pedig az elém tolt istráng zökkent ki. Meglepetten nézek Miltordisra.*
- Óh nem.... még a végén megvadul a lova tőllem. Nem kockáztatnám az épségét. Nem értek a lovakhoz, lovagolni sem tudok... - *hárítom el mosolyogva, de kicsit fancsalian a felajánlást.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* a férfi elmosolyodik, de nem hagyja annyiba az ügyet.*

- Á, nem nehéz, jöjjön, segítek, ha nem baj! *Majd átnyúl jobbjával derekad mögött, s hónod alatt duggja ki azt. Így mindkét kezét eléd tudjha tenni. Nagyon közel vagytok ebben a helyzetben egymáshoz. Válla, keze, hozzád ér, s mellkasa is egy picit. Érzed rajta a frissesség illatát, még valami enyhe parfüm illatot is, de nem túl erősen.*

- Na, fogja meg a csuklómat, segítek! Nézze csak, Ha jobb kezével húz egy kicsit rajta, jobbra, ha a balljával, akkor balra fordul, balra húz a ló. Ha mindkét kezével egyszerre meghúzza megáll, ha meglegyinti az istrángot, s farára csap jobban húz a paci! Na, próbája csak! Ügye megy ez?! * Mondja vidáman, ha engeded, hogy segítsen.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Jó! Így legalább közbe tud lépni ha valamit nagyon nem jól csinálnék. - *egyezek bele a segítségébe, láthatólag nem bánva, hogy közel kerültünk egymáshoz. Megfogom a kezét ahogy kérte, s hogy kényelmesebb legyen számára, még egy picit közelebb is csusszanok hozzá természetes viselkedés közepette - miközben arra koncentrálok amit mond. Azt viszont érzem, hogy testem nem hagyja válasz nélkül ezt a cselekedetemet. A belső érzékeimmel figyelem Miltordist, miközben próbálom a kocsit hajtani az útmutatásai alapján. (Teste melegét, rezdülését, légzését, illatát veszem "górcső" alá bensőmmel. Igyekszem úgy csinálni ahogy mondta - bár lehet elsőre túl finom vagyok, s nem nagyon érzékelhető a paci számára, hogy az a parancs most mi lenne...*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi teljesen belemerül oktatásodba. A ló szépen követi enyhe mozdulataidat. Ott kacsáztok jobbra, balra a kihalt úton, majd megáll az istráng meghúzására, később, mikor fenekére csapsz meglódul. Élvezed a dolgot, azt, hogy egy ekkora jószág pontosan azt teszi, amit te szeretnél. Még sosem csináltál ilyet, de ahogy belejössz egyre jobban élvezed, élvezitek. Miltordis nagyokat mosolyogva figyeli, ahogy egyre jobban csinálod a dolgot. Érzed, hogy minden gond, bánat kiszállt a férfiból, s csak simán, egyszerűen, semmi fajta előítélet nélkül, mintha ezer éve ismernétek egymást bánik veled. Nem akar túlságosan közel férkőzni, nem akar rád „hajtani”, hanem simán, mondhatni „gyerekesen” élvezi a pillanat örömét. A boldogságot, a szabadság, a felhőtlen szórakozást. A férfiból a teljes nyugalom, öröm árad feléd. Az jut eszedbe, hogy talán életed során még nem találkoztál ilyen kiegyensúlyozott egyéniséggel. Egy idő után átcsúsztatja az istrángot a kezedbe, s most már csak is te, egyedül irányítod a fogatot.*

- Megy ez önnek Ryni! * Tekint rád a férfi boldogságot sugárzó tekintettel.* Oly ügyes, hogy lassan kételkedni kezdek abban, hogy először csinálja, s csak a bolondját járatja velem!? * Hangzik fel jóízű nevetése. * A lovam, mellesleg Litornak hívják. Majd 12 esztendős, de nagyon jól szolgál csikó kora óta! Nyugodt, jó természetű jószág, s nem csak kocsi vonásra alkalmas, de ha nyerget teszek hátára, utazó lóként is megállja a helyét! Ha, gondolja majd kipróbálhatja!? Tényleg, lovagolni tud?

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Felbuzdulván az első sikereken, belevetem magam a kocsihajtásba - eleinte visszafogva magam a "felhőtlen boldogságtól", de nem sokkal később ennek is utat engedek. Mint egy felszabadult kislány, aki önfeledten belefeledkezik a játékba.
Az sem zavar, hogy teljesen az én kezembe rakja az istrángot - játékosan nyelvetöltök feléje fordulva egy pillanatra, majd gyorsan vissza is térek az út és a ló figyeléséhez.*
- Tényleg nem csináltam még. - *és ez látszik is. Ha már hajtottam volna kocsit, most bizonyára nem játszana ez a felszabadult mosoly arcomon.* - Nem kerültem közelebbi kapcsolatba lovakkal, így lovagolni sem tudok. Nem volt szükségem rá. Bizonyára nem könnyű, és gondolom egy ló csak olyan személyt enged fel a hátára akit ismer.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi látván azt, hogy biztos kézzel irányítod a kocsit, hátradől, s kotorászni kezd a kocsi hátuljában, majd egy kis hangszert, egy furcsa, fémet vesz elő. Kicsi, két lemezfedővel körbeölelt fém lapkák. Elmosolyodik, s megszólal.*

- Á, nem kell a lovaktól tartania! Majd meglátja! Este, miután letáborozunk, kipróbálhatja milyen is e nyeregben ülni! Rendben!?* Kacsint rád, majd ismét a kis zeneszerszámmal babrál.*

- Nézze Ryni eme remekművet! * Mutatja feléd az ismeretlen tárgyat.* Ez egy úgynevezett szájharmonika! Egy Kahrei ismerősöm készítette számomra jó pár évvel ezelőtt! Ilyet nem láthat minden utcasarkon. Én is csak kettővel találkoztam. A sajátommal és Fridericoéval, ki eme gyönyörűséget is csinálta nekem.. * Majd óvatosan belefúj a zeneszerszámba, s egy hangulatos, dallamot játszik azon. *

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Rendben, este, ha lesz ereje megpróbálkozhat a tanításommal.
Bizony néha hasznos lett volna, de nem volt alkalmam megtanulni, no, nem is igen kerestem a lehetőséget. De ha már így összefutottunk.
...
Szájharmonika?!? - *és nézem a mutatott tárgyat. Még azt sem tudom elképzelni, hogy mire lenne jó - bár a "száj" és a "harmonika" szavakat tudom hova kötni, de így együtt látva a tárgyat. Nem az utat nézem, hanem azt, hogy mit csinál vele. Majd amikor a dallam felcsendül fény gyúl az agyamban. Elmosolyodom, hagyom hogy a dallamok bekússzanak tudatomba, nem töröm meg szavaimmal a hangzást. Az útra figyelek, terelgetem a lovacskát szép lassan - ahogy tudom - az úton, s közben hagyom, hogy a gondolataim szárnyra kapjanak.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Eme idili hangulatban haladtok egy kis időt, majd egy éles kanyart vesz az út. Egy kis szoroson haladtok át, melynek végében egy alakot pillantasz meg. Ahogy közelebb értek kezét felemeli, majd két társa is előlép a bozótosból. Látjátok, mindhárom alaknak el van takarva az arca egy- egy kendővel.*

- Állj! * Szólít fel titeket a férfi.* Mindhármuknál rövid kardot pillantasz meg. Miltordis óvatosan elveszi a szájharmonikát szája elől, majd odasúgja neked. *

- Maradj a bakon! Én leszállok, s ha nem sikerül megoldanom a helyzetet, csapj a „lovak” közé, s hajts ahogy csak bírsz! .* Szavai után leugrik a lócáról, s, testétől emelve enyhén kezeit mutatja, hogy fegyvertelen, A három férfi körülbelül 10-15 lábnyira lehetnek a kocsi előtt. Miltordis óvatosan feléjük közelít, kezeit még mindig eltávolítva enyhén testétől kb. háro arasznyira. Ekkor két markolat villan ki övénél, a verőfényes nap hatására derék tájon. Két tőr lehet, ahogy te látod, de a vele szemben állók nem vehetik ezt észre. *

- Mennyi a sarc? *Kérdi Miltordis a középen álló eltakart arcú, köpönyeges férfitól.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Serena.... és minden vele kapcsolatos emlékkép feltolul bennem. A megismerésétől kezdve, hogy hogyan alakult ki szoros kapcsolat kettőnk közt, hogy milyen jóságos volt hozzám először az életemben ő.... hogy mennyit köszönhetek neki, és hogy még mindig mennyire fáj, ha rágondolok, mert már nincs velem... és azóta sem találtam senkit, aki hasonlóan közel állna hozzám. Még Lícia sem, de még Drayh sem.*
<Drayh... no igen, ő egy kicsit más. Szeretem, den nem Úgy... hanem Úgy... a fene... lehet jobb is hogy távol vagyok tőlle. Úgyis fontosabb volt neki mindig is a mun....
...
Te meg ki a fészkes fene vagy?!>
*Megállítom a kocsit és nézem az embert, majd a csatlakozó másik kettőt is. Hogy el van takarva az arcuk tudatja velem, hogy bizony itt lesz csetepaté...
Miltordis szavait hallgatom, majd suttogva kérdezem tőlle.*
- Ugye nem gondolja.... - *és ezzel el is késtem, mert leszállt a kocsiról.*
<Ugye nem gondolod, hogy itthagylak?!... És mióta tegeződünk? Jónevelt egy ember >
*Az istrángot közgen leteszem magam mellé - és mintha várakozóan keresztbefonnám a karom mellkasom előtt, miközben jobbomat fegyverem markolatára helyezem. Azért biztos ami biztos alapon rég tanult igéket elevenítek fel magamban - hátha szükség lesz rájuk...*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Miltordis oda áll a három férfival szembe. Kérdésére a középső, öblös hangú férfi ad választ.*

- Minden barátocskám! Minden! Lovad, kocsid tartalma, pénzed, s hancúrozunk kicsit barátnőddel! * Felröhögnek a banditák, majd lassan közeledni kezdenek a férfi irányába.*

* Miltordis megveti két lábát, s lassan formázni kezdi szavait.*

- Az sok! Túl sok! Van egy ajánlatom! * Tekint körbe a felé közeledőkön.* Ti szépen megfordultok, s békével távoztok! Ígérem nem fog bántódásotok esni! * Szavain ismét jót röhögnek az útonállók, majd egyre közelebb merészkednek útitársadhoz.*

- Pimasz vagy, de nem baj! *Szólal meg fenyegetőn a „bandavezér”.* Úgy is alulról szagolod az ibolyát hamarosan! *Majd fenyegetőn maga elé tartja rövidkardját. A két másik is egyre közelebb érnek Miltordishoz, kardjukat lóbálva, suhingatva velük. A „társad” kivár, s még egy utolsót szól, mielőtt „akcióba lépne”.*

- Én felajánlottam a lehetőséget, de hát ha nem, akkor nem! *Villámgyorsan kap mindkét kezével a derekánál lévő tőrökhöz, oly gyorsan, hogy nem is nagyon tudod szemmel követni, majd azt látod, hogy a két szélső támadó megtántorodik a mellükből kiálló tőröktől, s mintha lelassult volna az idő körülöttük, leeresztik eddig hadonászó karjaikat, s kicsúszik kezükből a kard. Szemük felakad, szájuk szegletén vércsík jelenik meg, s összecsuklanak. Tudod jól, hogy mindketten szívükbe kapták a gyilkos pengéket. A vezér megtorpan, majd óvatosan hátrálni kezd, szemein látszik a rémület, a halálfélelem.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Kivárok. Feszülten.
A velem való hancúrozás megemlítésére horkantok egyet.*
<Kíváncsi vagyok, hogy ki bírná tovább...>
*Nem lessz ennek jó vége - zakatol a fejemben a hang, s a feszültség szinte pattanásig nő bennem. Már-már azon vagyok, hogy leugrom a kocsiról jótevőm mellé, amikor a két penge előkerül - egyenesen a két utonálló szívébe.
Maradok inkább ülve a kocsin. Döbbenetemben még a felidézett igék is kimennek a fejemből.
Látom a halálra rémült "vezér" arcát, és bár nem szokásom senkit sajnálni, de azért most nem lennék a helyében. Nem szólok. Elkönyvelem, hogy ide bizony én nem kellek - bár a kezemet nem veszem el a kardmarkolatomról. Várom, hogy most mi lesz.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A bandavezér egyre csak hátrál, majd mikor Miltordis toppant egyet, futásnak ered a nagy „hős”, s vissza sem néz. Miltordis pár pillanatig még figyeli a távolodó alakot, majd a két testhez lép, kihúzza belőlük a tőröket, letörli azokat a holtak ruhájában, majd visszateszi övébe fegyvereit. Csendesen teszi mindezt, majd mikor befejezte a műveletet felemeli fejét, s rád tekint.*

- Bocsássa meg, nekem hogy ilyen kellemetlen helyzetbe került! Remélem jól van!? *Áll fel a férfi mellől, majd hozzád sétál, s kutatón fürkészi tekintetedet.*

- Nem akartam megrémíteni! Tudja ritka erre fele az útonálló, nem is értem, hogy kerültek ezek ide!? Na, de ők már nem fognak senkit sem zaklatni! Ön jól van?! Olyan fehérnek tűnik az arca!? * Néz rád a férfi kérdőn, majd kulacsát előveszi és átnyújtja.* Igyon egy kortyot! Higgye el jót fog tenni a rémületre!

[Yvett de Crei]

(Ryni)

<Shulurban is kellett volna egy ilyen testőr. Akkor bizonyára az a tharrita fattyú nem állítja belém két tőrét..>
*Elhúzom a számat. Kellett nekem megint erre gondolni. A fájdalom automatikusan érkezik a gerincem mellé, ahová az első tőrt kaptam - ezt hívják feltételes reflexnek...
Ugye-ugye az ember önmagán képes a legjobban tanulni.
Miltordis szavarira ránézek hatalmasra nyílt szemekkel. Először nem is értem mire akar kilyukadni, majd leesik - azt hiszi megrémültem? Elmosolyodom.*
- Jól vagyok! Nem rémültem meg. Inkább elámultam attól, ahogyan a tőrével bánik. Ritkán látni ilyet. Egyenesen a szívekbe, hajszál pontosan - *rápillantok, majd a kulacsért nyúlok, amit felmém nyújt, meghúzom és visszaadom neki.*
- Köszönöm! Ez tényleg jól esett!
És most? Velük mi lesz? - *bökök a két hulla felé kérdőn.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi enyhén elcsodálkozik nyugalmadon, de nem szól semmit.Visszaveszi a kulacsot, majd ő is belehúz egy nagyot. Visszatekeri fedelét, s elteszi a kocsi hátuljába, majd kivesz onnan egy lapátot. Rád néz, s elmosolyodik.*

- Látja! Milyen jó, ha az ember mindig magával viszi az otthonát! Sosem lehet tudni, mikor mire lehet szüksége. Eltemetem őket! Rablók, de azért a tisztesség ezt kívánja! * Néz a két földön fekvő felé, majd körbepillant a területen. *

- Hmmm! Az a kis domb pont megfelelőnek tűnik! Olyan szép onnan a kilátás! * Kacsint rád.* Segítene, ha megkérném Ryni!? Hozza már a lapátot, addig én a két fickót felvonszolom a dombra. *Átnyújtja a lapátot, majd a két tagot, egymás utánban a hónuk alá nyúlva, s megemelve felsőtestünket, felhúzza a dombra. Miután végzett körbepillant s megszólal.*

- Ugye mondtam, hogy gyönyörű innen a kilátás! * Tekint körbe a hatalmas fenyőerdőkön, a távolban folydogáló patakon, a virágárba borult tavaszi tájon, majd kiássa a két sírhelyet, belehelyezi a testeket, s elföldeli őket. Munkája végeztével letérdel a sírok mellé, s mond egy imát Albornéhoz, majd Dartonhoz. Felkel, s rád néz. *

- Ryni! Úgy látom sok mindent megélt már ön fiatal korához képest! Beszélt nekem Toronról is, meg hogy menekülnie kellett! Miért? Ki elől? * Teszi fel kérdéseit, majd lassan visszaindul a fogat irányába.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Persze, segítek, akár cipelni is. - *de erre nincs szükség. Viszem a lapátot, majd téblábolok addig amíg ő ás és temet. A tájra csak egy kis pillantást vetek - nem fog meg, bár tényleg szép látvány, de akkor sem.
Kérdésére elfelhősödik a tekintetem enyhén, majd megvonom a vállam.*
- Sokat. Ezt szabták rám az égiek. - *majd fogom a lapátot és figyelmen kívül hagyva a toronra vonatkozó kérdését a kocsihoz viszem, visszarakom a helyére. Felülök a kocsira, és enyhe mosollyal kérdezem tőlle.*
- Megyünk?