Bûnösök Tere

[Abdul Al Sahred]

Bûnösök Tere

…Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetõn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bõrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt…
…s hasunkon, nézd, a lódarázs hízik,
szemünkkel varjak szállnak fenn az égen,
és forgunk-lengünk, mint a szélkakas,
és mellbimbóink megrohadva régen,
leestek tegnap, mint a rézgaras -
vállunk a naptól már barnára égett:
testvér, ne vess meg, mint a nagyvilág…

/Francois Villon: Akasztottak Balladája/

Az elnevezés még a godorai idõkbõl maradt fent, mára már kevesen ismerik a név eredetét. Õk jobbára a Nekropolisz lakói, tõlük ritkán tudja meg halandó a hely titkait, ha mégis, már nincs idõ hasznosítani a tudást. A godorai Erion nem túl népszerû része volt, ugyanis ezen a helyen végezték a nyilvános akasztásokat, a temetõ középsõ részén.Veszett hírét mégsem ennek köszönhette, hanem hogy az akasztott bûnözõket a tér közepén álló akasztófa állványok körül ásták el – a temetés szó enyhe túlzás lenne - , koncentikus körökben, egyre távolabb a középponttól, négy egymással derékszöget bezáró kikövezett ösvényt leszámítva, amiken végigkísérték az elítélteket, ezek ketté szelték a koncentrikus köröket. Ha egy mai ember látta volna az óidõkben hogy is nézett ki, könnyedén oda tudná képzelni a kövezett ösvények végeire a négy abbitacél kaput, és rájönne, hogy a Bûnösök Tere, a mai Nekropolisz szíve. Azt azonban esze ágában sem gondolná, hogy szó szerint így van, itt dobogott valamikor a Nekropolisz sötét szíve. Ideig óráig nem volt gond, hogy csak elhantolták a hullákat, ritkán tért vissza élõhalottként, külsõ síkok lényei sem nyertek hatalmat a holttestek felett. Nem is volt baj a Hullakörrel, ahogy a helybeliek hívták, egészen a hatodkor kezdetéig. Ekkor felhagytak ezzel a szép hagyománnyal, a temetõnek ezt a részét már nem használták, de addigra épp elég bûnös lélek várt már a szentségtelen ébredésre. Az idõk változtak, sötét fellegek tornyosultak a birodalom felett, Godora gerince megroppant. Szerencsére idõben észbe kaptak az akkori elöljárók, és mivel a mágia nem szolgálta õket, nagyonis világi módon oldották meg a problémát, hatalmas falat húztak fel a temetõ köré, gyilokjáróval a tetején. Egyre csak szaporodtak, a rémhírek és az ocsmány visszatérõk. A hatodkorban kevesebben kerültek a föld alá, mint ahányan elõmásztak. A falak mellett kénytelenek voltak isteni segítséget is igénybe venni a harchoz, egyrészt onnantól kezdve, ha csak lehetett, szentelt földbe és szertartással temettek, másfelõl akkoriban kezdték a falakon belül megvetni lábukat a különbözõ istenek papjai. Velük egy idõben jelentek meg a titkos társaságok, és szekták, akik vagy valamelyik õshonos élõhalott urat imádtak, vagy olyan szeráfokkal paktáltak le, akiket csak a legsötétebb lelkületûek tudtak undor és félelem nélkül említeni. Az abbitacél kapuk jóval késõbb kerültek a mai helyükre, idõvel felhúzták a mágikus védmûveket is. A Nekropolisz lassan elnyerte a maira hasonlító alakját, a közepén lévõ nagy üres kört leszámítva, sírkövekkel és mauzóleumokkal volt tele, akkor még rendezett utcákba sorakoztatva. A Bûnösök tere mára már be van építve, noha az épületek többségérõl az élõk sorából senki nem tudja kik, vagy miért építették õket. Nem sejtik, hogy az elsõk alapjait akkor rakták, amikor Godora széthullása a tetõfokára hágott. Azidõtájt nem a Hullakörhöz igyekeztek, akiknek a temetõben akadt dolguk, ha meg valaki arra vetõdött, ott is maradt az építkezésben segédkezni. Ezek nem feltûnõ nagyságú építmények, ma már csak stílusukkal tûnnek ki a többi mauzóleum közül, semmi jel nem utal arra, hogy bármi közük lenne egymáshoz, pedig van, csak a felszín alá kell nézni, ahol alagutak szövevényes rendszere köti össze a kis „kápolnákat” egymással, itt-ott föld alatti csarnokok, kissebb termek is vannak. A felszín alatt nem csak fizikai értelemben kell szétnézni, a Nekropolisz jóval több, mint aminek látszik. Hierrarchikus társadalma van, finom szálakkal szõtt halálos intrikák színtere, melyeknek fõszereplõi Élõholt fejedelmek eszközeik pedig bárki és bármi, ami az útjukba akad.

[Ichigo]

(Lerion)

Pirkadatkor mára térhez közelítettek mind a ketten. A fogadóban még magára öltötte vértjét, és biztos ami biztos alapon, felcsatolta a bárdját is az oldalára. Amikor Derill rákérdezett, hogy minek hozza, ugysem le értelme, csak ennyit mondottki tudja, hátha szertencsém lesz. Amikor elhagyták a fogadót, a kocsmáros és az az egy-két koránkelő még ellátta őket tanácsal. Lassan már a térnél lesznek, eddig szerencsére nem találkoztak dögökkel, de valahogy nem is akar egyenlőre. Ugyis lesz erre még ideje a mai napon. Megérkezve a térre utat enged Derillnek, hátha ő jobban ismeri a terepet.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Úgy tűnik Derill is először jár a téren, innentől kezdve egyformán tanácstalanok vagytok, hogyan is lássatok hozzá a rejtvényhez, el is teszi a térképet ami alapján idetaláltatok, a valamikori tér közepén álltok, amit a térkép nélkül nem jöttetek volna rá, ma már semmi nem utal rá, teljesen be van építve. Odafelé menet elmondja, ő is abban reménykedik, hogy a terepet látva bekattan majd a megoldás a fejetekbe, de azért nem tűnik úgy mint aki ebben száz százalékig biztos, mint ahogy te magad is csak reméled, hogy egyszerű lesz a megfejtés. Persze ez amolyan fél perces reménysugár csak, logikus éned rögtön véget vet az ábrándnak. ha annyira könnyű lenne, már nyílt titok lenne hogyan kell lejutni. Az is lehet, hogy már sokaknak sikerült, csak egy se tért vissza, hogy bárkinek elmesélja. Hajmeresztően veszélyesnek tűnik a dolog. Megpróbálod elhesegetni a nyomasztó gondolatokat, de hiába győzködöd magad, egyáltalán nem érzed úgy, hogy túldramatizálnád helyzeteteket. Ahogy szétnézel, mindenfelé kis családi kriptákat szobrokat és padocskákat látsz, a tér szélén még egy düledező romos kis épületet is látsz, ki tudja mire használhatták. A szobrok nagyon változatosak, akadnak gyönyörű nőkről mintázott, már-már buján öltözött szeráf szobrok, Azt sugallva, hogy még a földön megismertetik a halandóval a mennyei gyönyört. Ezeket ellensúlyozandó ocsmány szörnypofák is vannak, úgy véled csak egy külső sík okádhatna ki magából ilyen förmedvényeket. A mauzóleumok is nagyon változatosak, az egyszerű puritán kidolgozásúaktól a kaotikus cifra cikornyás faragásúakig sok féle.

//Mondd meg mire vagy kíváncsi, miket néznél meg alaposabban//

[Ichigo]

(Lerion)

Legislegelőször szétnéz a téren, elgondolkodik hol is lehetne keresgélni. Végül arra jut, hogy egyszerűbb ha kettéválnak.

-Derill, te nézd meg a mauzóleumokat, hátha találsz valami érdekeset, addig én megnézem azt a romos épületet a tér szélén, hátha találok valamit. Utána megyek a kriptákhoz.

[Abdul Al Sahred]

Ichigo:

Ahogy a kis épülethez érsz és körbe járod, olyan érzésed támad, mintha szándékosan építették volna hiányosra a falait, a túloldalon a beomlott falnak olyan a mintázata, mintha egy hatalmas szörny mart volna bele. Ha tényleg így történt, nem szeretnél a lénnyel találkozni, a fal tövében finomra zúzott kő van, mintha össze is rágta volna. Ezt leszámítva annyi az érdekessége az épületnek, hogy bár a réseken be lehet menni, eredetileg nem építettek rá ajtót, vagy ablakot. Amint így nézelődsz, Derill felkiált az egyik mauzóleum mellett guggolva:

-Asztak*rvamindenit! Gyere csak ide! Ezt látnod kell.

[Ichigo]

(Lerion)

Ahogy nézegeti az épületet elgondolkozik.

<Hmm. Mi a f*szért nem volt ezen az épületen ajtó vagy ablak? És mi az ördög csinálhatta ide ezt a bazi nagy jukat?>

Ezen tűnődve éppen az épület belsejét vizsgálja, amikor meghallja Derill kiáltását. Egyből felpattan és elkezd rohanni Deril felé.

-Na mi az? Mit találtál?

[Abdul Al Sahred]

Ichigo:

Amikor odaérsz a mauzóleumhoz, észre is veszed mi keltette fel Derill figyelmét. A hátsó falat teljes egészében faragás díszíti, az egész fal egy hatalmas orgia, gyönyörűséges női angyalokkal, és férfi démonokkal, az utóbbiak nem mind visszataszítóak. A legperverzebb jelenetek, amiket valaha is láttál, némelyik póz vagy szituáció annyira beteg, hogy meglepődsz, saját fantáziád soha nem adna ki ilyesmit, sőt elborzadsz ha belegondolsz hogy esetleg élőben kipróbálni... A kép öszefüggő, bárhonnan indulsz ki, mint egy szövevényes útvesztő tovább terjed, csak itt nem utak torkollanak utakba, de annyiban hasonlít, hogy egy lény itt is minimum két másikkal van elfoglalva. Lassan kikerülsz a romlott jelenet hatása alól, és rájössz mi a kapcsolat a kép és a rejtvény között, némelyik démonnak szarva van képen, mint ahogy a közelben található démonok némelyikének is.

[Ichigo]

(Lerion)

Gondolkodóba esik Lerion majd fenhangon megismétli a talányt.

-"A ringyó fara a titok nyitja, miután belé hatolt a bika szarva. Végy egy falat falat, adj hozzá egy szelet szelet,s a démon szája kitárul, ahogy elrendeltetett". A ringyó fara....bika szarva....hmmm

Visszamegy a szobrokhoz és átvizsgálja őket. A démoni szobrokat, hogy melyiknek jön le a szarva és az angyali sobrokat, hogy melyiken van valamilyen lyuk, amibe bele lehet helyezni egy tárgyat.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Jó sok szobrot kel átnézned, némelyikre fel is kell másznod, olyan magasak. Már feladnád a szenvedést, amikor egy viszonylag szelíd kinézetű, gorgó fejű lény egész kicsi tompa szarvára próbálsz rá. Már igencsak eleged van, ennek köszönhető, hogy erőteljesebben megmozgatod, így a százados por, piszok és a zuzmók engednek végül, a szarv kimozdul helyéből. Abból a részből itélve ami eddig rejtve volt, valamilyen fémből készült, de hogy milyenből, fogalmad sincs, minden esetre az idő vas foga cseppet sem fogott rajta, csak zuzmó nőtte be a fedetlen részt. Derill is odaér hozzád, az elnéző félmosoly amivel eddigi próbálkozásodat díjazta, egyből lefagyott arcáról, mikor a kezedben sötétlő szarvat észreveszi.

-Na akkor már csak egy pinát kell keresnünk, amibe bele tuszkoljuk. Libazsírt hoztál?

[Ichigo]

(Lerion)

-Hehe, nincs nálam de ha nincs más majd megköpködjük. Attól is fog csúszni . Na akkor én most végignézem az angyalszobrokat. Ha gondolod segíthetsz, vagy nézelődhetsz máshol is . Vagytalán a képet is megnézheted, hátha látsz te rajta valamit, ami nekem elkerülte a figyelmemet.

Azzal elkezdi vizsgálni az angyal szobrokat, melyiken van olyan lyuk amibe beleilleszthető az előbb szerzett szarv.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Úgy tűnik az angyaloknál már nem ilyen egyértelmű a helyzet, mindet átvizsgálod, de egyik sem felel meg a kritériumnak, kivétel nélkül ruhában mintázta meg őket alkotójuk. MÁr másodjára járod őket körbe, amikor Derill töri meg a csöndet:

- Átnéztem az egész istenverte orgiát, de nem találtam meg a szobrot amit keresünk, a képen majdnem mindenkinek foglaltak a nyílásai, a legtöbbnek mind a három. Az biztos, hogy két élet is kevés lenne kipróbálni az eddig számomra ismeretlen pózokat . Amúgy meg ezen a képen szinte mindegyik angyal ringyó, csak az egyik frigid picsa guggol érintetlenül az alsó sarokban, amilyen búval baszott képet vág, nem csoda hogy nem fűlik hozzá a farkangyalok foga

[Ichigo]

(Lerion)

-Hmm. Ez biztosan jelent valamit az tuti. Biztodsan kell hogy jelensten, különben miért hagyták volna ki. Na ezt megnézem én is hátha bevillan valami. Te addig nézzél már szét, hátha találsz valami szobrot vagy díszt a mauzóleumokon vagy kriptákon amin egy búvalbaszott nő vagy angyal van ábrázolva. Segítek én is csak először megnézem ezt a festményt.

Azzal elindul a festményhez, hogy ő is alaposan áttanulmányozza, főleg a komor angyal részletet.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Megnézed a képet, és bár nehéz a magányos nőalakra koncentrálnod, az érdekesebb jelenetek minduntalan elterelik a figyelmeg, azért sikerül megfigyelned. Az arckifejezése inkább közömbösséget tükröz, mint aki már ég túl van a többi jelenet fázisain, és kiégett. Láttál már ilyent élő emberen, szerencsére csak egyszer, és csak elhaladt melletted, ahogy most viszontlátod az arckifejezést, újból mellbe vág a tökéletes beletörődő közöny, mint akinek annyira mindegy minden, hogy semmi sem tudná elmozdítani az abszolút holt pontról. Szerencsére Derill felriaszt, mielőtt túl mélyre süllyednél a figura hangulatának elemzésében:

-Te Ler! Nézd csak ezt itt! Nem csoda hogy nem ismertük fel.

A szobor, amelyiknél áll, tényleg nem hasonlít első ránézésre. Ennek az arcán parázna mosoly terjeng, tekintete igéző csábítás. Melle majd kibuggyan a szűk, feszes báli ruhából, szoknya része azonban hatalmas fodrokkal öleli körül a guggoló szobrot. Kis képzelőerővel nem nehéz a ruha alá képzelni a képen látható elkülönült alak testtartását. A szoknya nem csak a földig ér, de mivel az alak guggol, szét is terül a földön.

[Ichigo]

(Lerion)

Derill kiabálására felfigyelve ő is odamegy a szoborhoz aminél áll a barátja.

-Aha. A testartása olyan mint a képen levőé, viszont az arckifejezése egy cseppet más. Ez olyan pofát vág, mintha éppen most dolgoznák meg. De az tény hogy elkülönül a többi szobortól. hmmm. Jobb lesz átvizsgálni.

Azzal elkezdi kutatni a szobrot Derillel eggyütt, hogy hátha ezen a francos szobron lesz a szarvnak a bemeneti helye.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Gondolkodóba esel, hogy vajon hová mehet a szarv. A szobor szája csukva van, fodros szoknyája teljesen eltakarja a nőalak testének alsó felét, sőt a szoknya pereme talán egy kissé még a föld alá is van süllyedve. Közben már a következő lépés is eszedbe jut, a falatnyi fal.