*teszem amit tennem, kell, majd mikor érzem, hogy erőm teljében vagyok akkor nem ellenálloka természet csábításának, és egymásba fonodunk a szépséggel.*
(West) Ösztöneid arra hajszolnak, hogy minél előbb fellobbanjon benned az egész testedet átfűtő és felemésztő vágy tüze, teljes fényességében és forróságában, hogy aztán jólesően kialudjon és még nagyobb kielégülést hozzon, mint Miya iménti játszadozása tested legbecsesebb részével. Nem tudod visszafogni magad, és nem is akarod. Teljesen elzárkózol a külvilágtól, valahonnan távolról hallod az alattad vergődő lány szapora lélegzetvételeit és sikolyait. Csak arra a nemrég megismert érzésre tudsz összpontosítani, ami a legvégén vár rád. Semmi mással nem törődsz, csak azzal, hogy neked jó legyen. Ezúttal már tovább bírod, de tested még mindig móhon törtet a gyönyörök csúcsa felé, mely egyre közeledik és amikor eléred, abban néhány, rövidke pillanatban még azt is elfelejted, ki vagy és hol vagy?! Miya kuncogására térsz vissza a valós világba, és arra, hogy ajkaidba harap. - Bevallom, nem gondoltam volna az elején, hogy így beindulsz majd. Olyan gyámoltalannak tűntél, mint a gyerek, akitől elvette az anyja a csöcsét!
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
-Nos ha meg vontad volna tőlem azt a csöcsöt akkor tényleg, még durvábban alakultak volna a dolgok.-Mondja kissé piledten, de most már magabiztosan és mosolyogva az izmos udvariork.
- Egész éjszakára maradsz, ugye? - kérdi Miya, miközben nyújtózkodik, mint egy jóllakott macska. - Nem kérsz valami italt? Az én torkom egy kicsit kiszáradt. Most hogy mondja, te is érzel némi szomjat. Megpróbál gyenge karjaival legördíteni magáról, és ha sikerül neki, akkor a hasára fordul és lenyúl az ágy mellé, majd az üveget, melyet a földről vesz fel, a kezedbe nyomja, aztán megint lenyúl és két kupával a kezében felül. - Kihúznád a dugót? - kér meg a feladatra, s miután eltávolítottad a dugót, fűszeres vörösbor illata csapja meg az orrodat. - Tölts, kérlek! A lány eléd tartja a kupákat.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
- Miau! Hogyne szeretném! - csillan fel mohón a lány szeme. Mi mást is akarhatna egy kurva: minél több idő, annál több pénz. - Köszönöm! - mondja, mikor kezébe adod a kupát. A pohár pereme felett vágyakozó tekintettel néz rád. Iszik néhány korty bort, aztán a kupát a földre teszi és visszaül melléd. A mellkasod kezdi simogatni. - Olyan erős vagy! Gondolom valamiféle harcos vagy, ugye? Sok ellenfelet győztél már le? - kérdi kíváncsian, és simogató kezei egyre lejjebb haladnak.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
-Hát igen, sokan probálták, hogy mit birok de csak te birtál földre dönteni.
*Mondom mosolyogva a cicának.*
-Huh, ujra vissza költözött belém az élet, de most nem leszek ilyen gyors. Mondjuk ha kard lett volna a kezemben, akkor elsőre sem adtam volna meg magam ilyen gyorsan.
- Eddig minden harcomból győztesként kerültem ki! Az ágyban senki sem tud engem leigázni! Se karddal, se más egyéb fegyverrel. Az én fegyvereim hatásosabbak... Hosszú ujjaival végigsimít felsőtestén: karcsú nyakán, feszes mellein, lapos hasfalán, aztán keze átsiklik kerek fenekére, majd tovább hosszú combjaira és végül ágyékod ékességére kulcsolódnak azok az ujjak, hogy könnyedén ráhúzhassa magát és megüljön, mint egy hátaslovat.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
- De még... mennyire... hogy tudom! - zihálja szaggatottan Miya, a heves csípőmozdulatoktól a folyékony beszédhez nem elegendő levegővel. Hol gyönyörében nyög fel, hol fájdalmában - de még akkor is élvezetet látsz az arcán. Nem hiába őt rendelte melléd Maléna. Ez a lány igen tapasztalt a szakmájában és elég különc szexuális étvágyú ahhoz, hogy egy éjszakát veled töltsön. Biztos lehetsz benne, hogy nem te vagy az első "nem ember", akivel eljátszadozik, mindezt szemrebbenés nélkül téve. Annyira jól csinálja a dolgát, hogy neked még a kisujjad sem kell mozdítanod. Amikor már azt hiszed, hogy ennél gyönyörtelibb érzés már nem várhat rád, akkor Miya rácáfol, aprókat változtatva mozdulatain. Szinte az őrületbe kerget, ahogy mesterien elnyújtja a légyottot.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*Egy apró árny tűnik fel az egyik sikátor peremén. Kikerül egy előtte fekvő részeget, majd megáll az utca szélén. Foltozott tökfedőjét szemébe húzza, és fiatalnak kinéző külleme ellenére szakértő módon méri végig az előtte kavargó tömeget. Alaposan felméri a terepet, nem akar meglepetéseket. Körülnéz, hogy vannak-e a közelben városőrök, vagy más szakmabeliek. Eközben már a megfelelő célpontokat is kutatja, akiknek lenne néhány felesleges holmija, melyeket "hajlandó" mással is megosztani.*
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
Nem számolod magadban az időt - ami mellesleg meg is szűnt létezni ezen az estén, a gyertyafénnyel haloványan megvilágított szobácskában - és viszonyítási alappal sem rendelkezel, vajon mennyi ideig is tarthat egy átlagos szexuális légyott, de még így is hosszúnak véled az aktus időtartamát. Miya a végtelenségig kínoz, mielőtt megadná neked a kegyelemdöfést - illetve a döfés a te feladatod - és ezúttal sokkal nagyobb gyönyör járja át testedet. A lány néhány másodpercig még rajtad marad, aztán melléd fekszik és elégedetten nyújtózkodik. Persze a "kis West-eknek való folyadéknak" valahová ki kell folynia, így rád is jutott egy kevés.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
Elég színes forgatagban találod magad, öltözékre, bőrszínre és fajra is értve. A város más negyedeinél szűkösebb utcák egyik felét árusok foglalják el mindenféle portékáikkal (egyesek palackozott borokkal, mások selymekkel és ékszerekkel, megint mások saját testükkel üzérkednek), a többi részét leginkább férfi járókelők, de azért akadnak nők is, akik nem az "árusok" közé tartoznak, legalábbis kinézet alapján nem oda sorolnád őket. Jelenlegi helyedről egyetlen városőrt sem látsz, ami a te szakmádban megnyugtató tény, mert akkor valószínűleg ők sem látnak téged a nálad jóval magasabb emberfélék között. Semmi furcsát nem észlelsz, szakmabélit sem fedezel fel - tehát nem leszel szemtanúja annak, amint valaki épp egy erszényt oldoz le egy másvalaki derekáról. De attól még megtörténhetett. A legtöbb felesleges holmija egyértelműen az utcai árusoknak van, de néhány dologról lerí, hogy közel sincs akkora értéke, amennyiért a kofa kínálgatja. A járókelők nagy része tisztában lehet azzal, hogy az értékeire nem árt vigyázni, és ezért erszényüket valószínűleg elrejtették ruházatukban. De azért akadnak olyanok is, akik meggondolatlanul oldalukra kötözték, hogy a hozzád hasonlóknak megragadhasson rajta a szeme. Így egész gyerekjátéknak tűnik egyet eltulajdonítani. Amúgy is mindenki lökdösi a másikat, ha az útjában van.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
Szeme mégegyszer körbevillan, majd kiválaszt egy védtelennek tűnő, olyan alakot, aki felsegítene majd egy elesett gyermeket a földről, ha "véletlenül fellökné". Ha megtalálta, örömmel az arcán nevetgélve fut felé, mintha nem is látná!
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"