Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Alauron]

(Ezio)

- Szépjónapot! Én vagyok az új vadász az úréknál. -közelebbsétál a pulthoz, hogy kezetrázzon a fogadóssal. - Ezio. ... Jól néz ki ez az ivó. Megkóstolnám a sert. Tudja, nekem is jár kétnaponta egy kupával, s annyit dícsérték hogy nem hagyhatom ki.

[Herold Bardelot]

(Leó)

< hát ez meg ?> A kard egy negyed részt elöcsúszik a tokjából és bizamatlanul méregetem a kilépö férfit. A kardot nem engedem el, de a kulacsom oda dobom elé a a homokra.
-Maga meg mit kuksol itt a bokrokban?
Közben az almákat igazgatom, és a környéket fürkészem.
< nah ha te voltál aki megfojtotta Ayát akkor most nagy szarban vagy barátom >
Nagyon nem szépen mosolyogok rá, akár fenyegetésnek is veheti.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Cordo, Gyere Haza kocsma, nyár, délben

-Az új vadász? Nocsak! Asztat hittem pelyhedzik mán az állad. De beszé'ték hogy fiatal vagy!-hagyja ott a számolást és hordóból csapolt egy kupa sört.
-No, legközelebb szólok mán az öregeknek, ho' legyenek itt amikor gyüssz a söré', mer' felettébb kíváncsiak! Vigyori megtűr-e tégedet? Lőtté' még ordast?

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdori tengerpart, nyár, este


A fickó józanodónak tűnik, az előtte részeg volt. A szaga eléri a fiút. Alkoholé. Szeme kicsit bevérezve mint aki nem aludt pár napja, arca gyűröttkés. A félelf elég paprikás hangulatba került, de a másikat nem zavarta, a kulacsért nyúlt, duigóját kihóúzta és meghúzta.
-Ah, végre víz! Dögöljek meg, ritkán iszom vizet, de most ez gyógyír nekem! Csak nem meg akarsz böködni? Jó, gyere, nem nagyon tudnék most ellenkezni...Még jó szolgálatot is tennél vele-terül szét a fövenyen. Tompa böffenést enged ki és várja a döfést.

[Alauron]

(Ezio)

-Vigyori? Minden rendben van vele. Köszönöm a sert, hanem ha annyira kíváncsiak, hát este visszajövök, akkor hátha többen itt lesznek, úgyis van mit szólnom nekik. Több farkast nem lőttem úgy eliszkoltak, hanem majd ellátom a bajukat nemsokára.
Leül a pulthoz, és iszogatja a sört.
- Áh...ez finom. Hogy hívják magát?...Tud-e valakit akitől egy jó kutyát szerezhetnék?

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Cordo falu, Gyere Haza kocsma, nyár, délben

-Ramana vagyok, fiú. Oszt minek kéne összecsűdítenem a férifakat, he?-könyököl fel a pultra.
-Jó kutya? Dinkánál van! Ott a, ő kutyázik folyton! Van valami nagydarab böhöm jószága, de oszt az olyanokat tud, hogy külömb az úr vadászebénél!
Dinka? Nem az a hapsi, akinél pont a pónit hagyta?

[Alauron]

(Ezio)

- Felé úgyis vezet az utam ma. Ami meg az embereket illeti, hát az erdő mélyén annyi a farkas hogy nem lődözhetem ki őket egyessével. Ezért kinéztem néhány helyet, ahol vermet kell ásni, de ahoz kéne néhány erős kéz. No akkor este majd visszanézek, addig ha valaki akarna nagyon velem jönni mondja kend, hogy várjon meg este itt leszek. - kiissza a sörét, s elsétál Dinkához.
<Igen, egy jó ebre szükségem lesz, hogy segítsen a vadászaton, mert Vigyorira ebben nem számíthatok.>

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Cordo falva, nyár, dél

-Vermelés? Na, a Lomardi testvérek biztos mennek, a csirkéiket megtépték! Az öreg Luci néni fia se' hagyja annyiban, mióta egyszer farkast látott az anyja az udvarba, ki se mer menni!
A dinka férfi udvarában ludak riszálják magukat, magát a gazdát nem látni, de a póni árnyékban kikötve legelész. Kopácsolás hallatszik a fészer felől.

[Herold Bardelot]

(Leó)

Gyanakodva nézem hol a részeget, hol a bokrot ahonan elölépett, de nem támadok rá. Leguggolok a homokban és felé dobom a kalapját.
-A kulacsomat, ha szabad kérnem!

Amenyiben nem tesz megjegyzéseket, és nem akadályoz, tehát valóban csak másnapos, akkor egy darabig hátrálva majd megfordulva folytatom utam.
//a korábbaiknak megfelelöen//
Menet közben a kulacsom elteszem de nem iszok belöle. Egy almát azért elrágcsálok.

[Alauron]

(Ezio)

- Adjonisten! -kiáltja el magát.
<Nofene...a végén még nem figyel ez a félkegyelmű és a híres kutyája megkerget.>

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdori tengerparton, nyár, este

-Kösz a kalapom! Ja, a kulacsod? Tessék csak-emeli fel s nyújtja Leó felé, de nem nagyon emelkedik fel ő maga.
-Már mész is? Azt hittem nem kell egyedül búsongonom itt ezen a vizes parton! Oh, a drágám!...Fogadjunk te sose vesztetted még el a nődet! Jól is teszed, egyre se nézz rá! Vagy azzal okoz bút hogy marad vagy azzal hogy elmegy! De mind közül a legrosszabb, ha urunk elé megy el! Ó, Lalish...-sóhajtja a férfi. Nem lehet annyira részeg hogy ne tudja hol van mit csinál, szomorúan könyököl fel s elkezdi írni a lány nevét a földbe.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdészlak, nyár, délben


Rezi szegekkel a szájában, kalapáccsal érkezik. Megismeri a fiút, kitalálja, hogy a póniról van szó.
Meghallva hogy kutya is kellene, fejet vakar.
-Hajsza becses jószág de csak rám hallgat, ha adnám is leülne és nem menne veled-mondja boci szemeivel.
-Ám a farkasokat nem szeressük, megyek én is! Ugye nincs nagyon sötét az erdőben? Nem szeressük a sötétet mert félünk tőle.
Könnyen megegyezhet vele hogy másnap reggel legyen a falu szélén kutyástul.
A lakhoz érve pónijával egy magas, nemes tartású ló legel a tisztáson. A kecske megkötve. A kútnál valaki ügyködik és az nem Vigyori. Egy fekete hajú fiatal lány az. Vigyori nem látszik. Majd alány megfordul vödrével, ruhájáról lerí ez nem parasztány, ennek nemesnek kell lennie! Finom nadrág, szép ing s aranylánc a nyakában!
-No hát te meg ki vagy? Sose láttalak errefelé!-lepődik meg s elindul a vödrével a lovához. Azt bezzeg elfelejtette hogy a vödör kötéllel van a kúthoz erősítve s elkezdte lecsévélni a rúdról a kötelet mentében...

a lány

[Alauron]

(Ezio)

Rezi elsőre nem érti mit is akarnak tőle.
- Hát persze, én se akarom elvinni a te kutyád, de nekem azt mondták te szeretsz állatokkal foglalkozni, s értesz is hozzájuk. Ezért, ha lesz kölyke a kutyádnak, már ha szuka, vagy tudsz valakit akinél van, szerezhetnél nekem egyet. Ha segíteni akarsz, holnap indulunk kifelé, ásunk néhány vermet, csak egy ásó kell, meg egy kis kaja délidőre. Reggel korán beszólok érted ide hogy indulunk. Légy készen!
A laknál már messziről kiszúrja a szép teremtést. Már morfondírozik is magában, hogy Vigyori melyík szeretője lehet az, de közelebbről megnézve talán mégse olyan lány ez, hisz szép ruhája van.<Ejj, de csinos. Talán az úrék gyereke?>
- Tiszteletem kisasszony.- lekapja a sipkáját, s meglengeti.- Ezio vagyok az új vadász. Hagy segítsek...-ám nem a vödröt akarja tőle elvenni, hanem a lovát közelebbhozni. -A kötél nem ért volna el odáig.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdészlak, nyár, dél után nem sokkal

-Milyen kötél?-majd hátrapillant és elneveti magát:
-Na ez nagy bénázás volt-leteszi a vödröt.
-Helja Valnecio vagyok, Khar úr lánya. Hm, Ezio...Enzio...keverni fogom, előre szólok.
-Ő a tiéd?-vakarja meg a póni sörényét.
Vigyori keze nyomán nyikordul a lak ajtaja, csípőre teszi a kezét és nézi a két fiatalt. Félmosolyt küld a fiú felé, de azért figyel...
Újabb lódobogás s egy hetyke fiú érkezik, izzadt homlokkal.
-Na, kész vagy már? Így sose érünk oda.
-Vándornak innia kell-néz fel a fiúra Helja.
-Ő Enzio, az új vadász.(H)
-Üdv!-ugrik le a lóról a fiú. A szeme a lányé, lovaglóbnadrágja testreszabott, pecsétgyűrű bal kezének mutatóujján. Ez az úr fia lesz...
-Ramiro vagyok. Már látni akartalak, mesélték velem egy korú lehetsz, és tényleg.
-Vagy talán fiatalabb-dugta ki nyelve hegyét Helja.
Semmi nagyzolás, semmi lekezelés. Milyen szerencse!

Ramiro

[Alauron]

(Ezio)

A kisasszony jókedve egy kis önbizalmat ad neki.
- Nembánom, úgyis nehéz megszokni a nevem, sokan keverik. Ő itt Zsemle.
Már épp azon gondolkodik vajon mit kellene felhoznia beszédtémának, mikor megjön a lány testvére.
- Üdvözlöm Ramiro úrfi. Hova nem fognak odaérni?