Sub rosa

[Alauron]

(Hanas)

- Hát, megbocsáss úrnőm, de most Castornak cefetül igaza van. Miért nem megyünk már innen jó messzire? Tudom hálátlannak tűnhet, merthogy én már elvégeztem amiért jöttem, s szívesen harcolnék az oldalán, mert ennyivel tartozom, nomeg Vincentnek és Castornak is tartozom ennyivel, s Dina...igen ő is nagyon bátor volt, meg Trixi is, de nézz körbe Messala úrnő, nem állunk jól. Ketten alig élnek, s különben sem tudjuk felvenni a harcot olyanok ellen akik ellen magunknak nincs esélyünk. Nem féltem még soha semmitől ennyire, mint azoktól előbb, pedig láttam már nem egy csatát, mint ahogy a többiek is... - parázik a nomád, és bólogat Castornak hogy teljesen igaza van.

[Jomadar]

(Somuris)

- Odabenn a templomban is ugyanúgy sétálgatnak ezek az istentelen teremtmények? Hét úr nem tud velük mit kezdeni?
- Hogyan juthatnánk vissza? Hogy keltettük fel a nurlánok figyelmét? Honnan tudták, hogy itt vagyunk? El lehet őket kerülni valahogy? - kérdi az idegen férfit.
- Ha már úgyis itt vagyunk, nem lehetne várni egy órácskát, mielőtt megkérjük ezt a kedves úriembert a számára láthatóan rutinfeladra, hogy csapjon szét a banyák között és vigyen el minket errő a földről? Azalatt megnéznénk, amit meglehet és otthagynánk, amire nem marad időnk.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Nos ahogy már elmondták elöttem néhányan, én is azon a véleményen vagyok hogy ez kész öngyilkosság. és igazából, tényleg csak azért maradnék, ha kéne, hogy ha tudnék segítsek, de egyszerűen nem tudok, az én fegyverem is hatástalan ellenük. Így én minél elöbb el akarok tünni erről a kietelen temetönkből.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délben
Résztvevők: mindenki
_________________________

-Nem sokat tudtok a nurlánokról, ugye? Amikor nem látod őket nem köddé válnak. Csak nem látod őket. De sebezhetők-magyarázta kokonor.
-Viszont mindeme tény valóban kevés ahhoz, hogy magatokban sikerrel járjatok. Már ami az én meglátásom-teszi hozzá a férfi.
Messala ébredező testvérét figyelte, emésztette a hallottakat s a kéréseket.
-Nem szívesen mennék be ide-néz a kápolnára. Nem úgy fest mintha hét isten védelme alatt állna.
-Hét pogány isten temploma, nem keverendő Domvik hét arcával-simogatta állát kokonor-Bár mi pogány és mi nem nézőpont kérdése...-merengett fennhangon.
-Látom, ön teljesen nyugodt-sóhajtott a donna.
-Én igen, nem tőlem várnak döntést. és amit Castor mondott az úgy van: én képes vagyok felvenni velük a harcot és semmilyen iratról nem tudok ebben a kápolnában sem a templomban amit ti kerestek, azaz te, pedig jártam már benne.
-Ott kell lennie...-szólalt meg rekedten Trixi.Messala odament hozzá, megsimogatta a hátát, segített leszállnia a lóról.A felföldi nő egyelőre térdelve lerogyott a hóra.
-De nincs ott...-mondta szelíden a donna-hallhattad kokonort.
-Az nem lehet...hogy anyánk...hazudott.(T)
-Inkább tévedett-fonta össze karjait kokonor.
Trixi nehezen fókuszált a többiekre. Hunyorgott, mint aki most kelt s nehezen találta mi merre van ki kicsoda. Messalában biztos volt, de a többiek...!
-Képes lenne kivinni minket innen?-kérdezte halkan a donna. A férfi alig láthatóan biccentett.
-Nem szabad...ha már elvergődtünk idáig...(T)
-...akkor pont választhatunk is. Most van itt kokonor, nem később. Most van módunkban továbbállni...-próbálta rábeszélni a távozásra Trixit.
Dina váratlanul felült. Le se seperte hajáról a havat. Tágranyílt szemmel nézett előre, majd tüsszentett hármat. Ez kizökkentette a merev nézésből, felismerte azokat akik körülötte vannak.
-Melegem van-mondta s sovány felsőtetséről levette az inget.
-Jaj Dina, ne! Nagyon hideg van!-jajdult fel Messala. De a lány már megtette. Hosszú haja elfedte ijesztő vékonyságát. Egész stabilan felállt és körbe nézett hol vannak. Meglátta a kápolnát. Háttal állt ekkor a többieknek. S a háta tele volt jelekkel. Tetoválással felvitt jelekkel. Mint valami írás úgy néztek ki. A donna lassan bezárta a száját s nem tudta levenni szemeit Dina hátáról. Trixi viszont pont eltátotta a magáét s ennyit suttogott:
-Ez az...
Kokonor arca megfeszült s kíváncsiságát felváltotta a bizonyosság. Fesztelenül Dinához lépett s haját elseperte a jelekről. A lány fittyet hányt rá.

shadoniul

[Alauron]

(Hanas)

- Mi az?
<Egész végig a Dina hátán lévő tetovált írást kerestük? Ha igen jó, akkor mehetünk innen! >
- Mond Trixi, ezt kerestük? Ha igen, elvisszük Dinát magunkkal, vagy lemásoljuk azt az írást és kész is.-A fordulat, hogy hirtelen így reagáltak a nők elég váratlan volt. De talán most melelttük áll a szerencse.

[Castor de Vinter]

Castor megkönnyebülten felsóhajtott, hogy megoldódott az ügy; innentől már a nőkre hagyta a döntést:

-Szeretném hinni, hogy anyátok nem fogja megnyúzni érte.

Majd a zsákban kezd el kotorászni valami gyolcs után és most hogy van egy kis nyugta, ellátja a saját sebét, aztán pedig Hanasét is. //Úgy emlékszem neki is volt 5 Fp vesztesége.//

//Hanas//

-Vége van tesvér! Nemsoká megyünk haza!

[Alauron]

(Hanas)

Castor a nomádtól gazdagabb lehet egy dohányszagú, sárgás fogú mosollyal, ami viszont igazán megkönnyebbült, és szívből jövő.
- Még nem is köszöntem meg, hogy mellettem harcoltál olyan vitézül. Sok boldogságot kívánok nektek, és jó egészséget!

[Jomadar]

(Somuris)

Meredten bámulja a lány hátát.
//Gondolom nem tudja elolvasni//
- Több kérdést kaptunk, mint választ. - mondja végül Kokonorra nézve.
- Ki tehette ezt vele? És miért?

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délben
Résztvevők: mindenki
_________________________

Kokonor hunyorgott az írásra, majd megmerevedett, előkapta fegyverét. Egyetlen egy szem vasorrú lépett ki a kápolna homályából. A bézs hajú. Alacsony társa nélkül. Dina ráfüggesztette szemeit.
-Lemásoljátok és győznek. Felolvassátok és eljönnek. Ez az írás itt marad-közli visszhangot vető hangon, de emberi nyelven. Mit emberin, egyenesen közös nyelven! Dina bűvölten hallgatja. Kokonor támadásra készen áll. A donna csuklani kezd és nem tudja abba hagyni, hiába tette kezeit a szája elé. Trixi fejéhez kapta kezét és félelmében összegörnyedt. Neki nincsenek jó tapasztalatai a nurlánokról...
A nő összefűzte maga előtt ujjait, nyugodtan nézett Dinára, kokonorra és a többiekre, mint aki tárgyalni jött.
-Xixa-mondta ki halkan a nő nevét Dina.
-Mi már ismerjük egymást, évek óta ismerjük-vallja be a Xixának hívott nő. Kokonor arca megfeszül.
-Tehát te vagy a másik. A vizsályszító.(k)
Xixa emberi mód rántott egyet a vállán.
-Én nem vágyom erre a világra és enyémeim se. De Zrei és hívei igen. Nekem Ő kell. Vagy ami a hátán van. Eltörlöm-méregette Dinát.
-Mért?-nyikkant merg a donna de magát is meglepte bátorsága.
-Emberi mítoszba áthívó ige van szőve. Zrei műve, de felolvasással hat csak.
-Mítosz...amit anyám keres...de várj, ezt nem...-akadt bele mondandójába Messala, de kokonor leintette:
-Mért pont Dina? (k)
-Tudod hogy félig nurlán. Félig olyan mint mi. Zrei nemzette egy elrabolt emberhímmel. Sokadszorra csak sikerült neki életképes magzatot szülnie, ám a gyermek csak e világon életképes.Ám arcát néha megmutatja, mint a fennsíkon...
Dina tudomásul sem vette mik hangzottak el róla a feje felett. Csak nézett valahova, túl Xixa testén. Kokonor úgy látszik tisztában volt egy nurlán-ellentéttel de csak az egyik vezetőt ismerte a másikat nem.
-Ám átlát a ti világotokra-sötétült el kokonor szeme. Xixa bólintott.
-Azóta, hogy Zrei el akarta ragadni de nem sikerült neki. Ám az írást elhintette bőrén s ép elméjét megtörte.
-Dina marad-kötötte ki kokonor.
-Az írás kell. Most. Zrei jön. Tudja hogy itt vagytok. Még többekkel jön.(X)
-Hogy veszed le, késsel?-iszonyodott el a donna újra hangjára találva.
Xixa megrázta tagadóan a fejét.
-Úgy veszem le ahogy Zrei feltette.(X)
-...s nálad lesz s felhasználhatod bármikor....(M)
Xixa nevetett. Érces csikorgás féle hang jelentette a nevetést s hogy arca abba a fintorba rándult, amit máshol mosolynak hívnak.
-Ha már leveszem, szertefoszlik, nem vágható zsebre, asszony.
Kokonor felkapta fejét. Semilyen hang nem változott meg de ő érezhetett valamit.
-Jönnek. Sokan. Dönts, Messala.(k)
-Kell az írás-nyüszítette Trixi, de a donna rá se figyelt. Castorra nézett segélykérőn majd a többiekre.

[Castor de Vinter]

Castor már döntött, de döntéséről igyekszik meggyőzni még vonakodó társát. Igazából csak Somurist kell:

//Somurisnak//

-Értékelem a vakmerőséged dalnok, biz isten tisztelem, de mi lenne ha a nurlánok seggének szagolgatása helyett mondjuk Ber-Tanneda kikötői kocsmájában beszélgetnénk egy pohár jó forralt bor mellett? Esetleg Messala házában? Ez a lehetőség nem vonzóbb számodra? Elvégre mostmár nem kell bemenjünk ide...

Trixiannával nem foglalkozik, mert nem biztos benne, hogy szelleemi képességei és önrendelkezése teljes birtokában van......nincs értelme egy félhibbantat észérvekkel győzködni.

//Kokonornak//

-Köszönjük a nagy tudású magiszternek, hogy idáig támogatott minket, de mivel a küldetésünk okafogyottá vált; már csak egy kérésünk lenne önhöz: juttason ki minket innét. Haza szeretnénk menni. Nem tudom meddig terjed a hatalma, de amit meg tud tenni értünk, kérem tegye.
....és-fordul vissza a dwoon- Kérem tolmácsolja Tiarrennek, baráti üdvözletemet, továbbá azt, hogy a nászünnepre feltétlen elvárom a Dwyll Únió-beli birtokomra; a meghívást most is fenntartom őrá...és a kedves párjára is....és mondja meg neki, hogy nem felejtettem még el a haonwelli ötvös nevét. Ő tudni fogja mit jelent. Köszönöm.

[Alauron]

(Hanas)

- Nem Trixi, nem kell az írás, anyátok tévedett! Ez valami átkozott nurla dolog, és nekünk nincs hozzá közünk.-Megpróbálja átlátni a helyzetet.
<Olyan ez mint egy törzs, ami felett két vezető viaskodik, hogy mi legyen...talán ha...>
A vasorrú felé fordul.
- Hé te! Ha leszeded a lány hátáról az írást, akkor baja lesz? Vagy elvihetjük magunkkal? És ha nekedadjuk az írást, akkor nem jön több a te népedből, mert te győzöl, és a másik tábor ebbe belenyugszik? Te mit gondolsz Kokonor, hátha elmennek. Foglalkozzanak csak a saját törzsükkel.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Latt falva, Shadon város vonzáskörzetében
Időpont: tél eleje, délben
Résztvevők: mindenki
_________________________

Kokonor válaszra nyitná száját, de mind az ő szava mind a Hanasnak szóló felelet elakad. Mert megzizzennek a fenyők. A lovak nyugtalanul horkantanak, Xixa pedig sima mosolyt ereszt meg.
-Az idő elfogyott-két lépéssel Dinánál terem, átöleli a lányt mint anya a lányát és pacamód eltűnik vele. Trixi felüvölt egy artikulálatlan nemet. Kokonor idegen nyelven kiadott egy kurta parancsot.
-Ti mentek. Én maradok. Tiarrennek átadok mindent. Jó utat és sose jöjjetek ide. Nem miattam. Miattuk...-mutat kivont fegyverével a fel fel bukkanó, jó félszáznyi nurlánra.
Castor ujjaira jeges ujjak kulcsolódnak. Nem a donnáé. Egy jégtündéré. A dalnok vállára kéz nehezedik, Messala karját megragadják finoman, ugyan így a Hanasét is, a lovagnak a mellkasára csúszik egy tündérkéz s megismétlődik a havas jelenet.
Legközelebb kerítés mellett bukkannak elő a hóból. Csirkeól lakói méltatlankodnak a váratlan vendégek miatt. A tündérek elléptek utasaiktól s ahogy jöttek úgy távoztak: belehulltak a hóba.
Messala levegő után kapkodott, a váratlan helyváltoztatás teljesen összezavarta.
-Hol vagyunk?
Egy kis takaros falu szélén álltak, a legközelebbi faházikó kéményén füst gomolygott. Egy templom tornya is kihúzta magát büszkén s ez bizony Domviknak volt szentelve. Magas hegyek sehol, csak békés havas lankák domborultak szemeik előtt. A hó sem volt mély, frissen eshetett s a levegő sem volt olyan hideg mint a felföldön.
Fenyőtörzsekkel megrakodott lovas szán húzott el mellettük és jól megbámulta őket a kocsis meg két favágó. Trixi szoborszerűn áll, megtört tekintettel, mosolytalan, lenézve a hóra.
-Ezek meg hunnan teremtek itten?-hallatszott mág az egyik favágó kérdése.
A lovak megvoltak. Ők is, kivéve Dinát meg Trixi józan eszét.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Zavartan pillant körbe hogy hová kerültek, majd leporolta magát.*

-üdv jobbágyok. Mondjátok, kinek a földje ez, és merre vagyunk?

[Castor de Vinter]

-Remélem valami olyan helyen, ahonnét hazajuthatunk. -mondja Castor és lesöpri magáról a havat.

[Alauron]

(Hanas)

- Emberek itt vagyunk egy falu mellett! - örvendezik, aztán megvizsgálja a lovát, hogy mennyire viselte meg az utazás ezen fura módja, meg úgy az eddig átélt események.
- Remélem barni fogod hazáig...-mondja neki.