Sub rosa

[Alauron]

(Hanas)

- Mi a ...- lepődik meg az idegen érkezésén.Végigméri, s mivel hasonlít ahhoz, aki éjjel a szállásukon őrködött felettük, s mert nem mutathozik ellenségesnek, a következőket mondja neki:
- Ugye te is érted amit beszélünk? - kérdezi tőle. - Te segítettél? Bizony, elkelene még egy kis segítség. A társaink még mindig kábák, aggódunk értük. És szegény lány is, nagyon bátor volt.- Aztán eszébe jut valami.
- Ismered Tiarrent?

[Jomadar]

(Somuris)

Az adrenalintól pezsgő lovagnak:
- Ugye milyen jó dolog élni? Sokszor eszünkbe sem jut, milyen jó a fény, csak ha nem akar véget érni az éjszaka.

Dina teste felett az idegennek:
- Tudsz segíteni rajta?

[Castor de Vinter]

Castor megpróbál feltápászkodni, a pallosára támaszkodva feláll:

-...ez rosszabb volt mindennél amit eddig átéltem, ezerszer inkább idézem vissza legmocskosabb és legátkosabb csaták emlékét mint ezt a szennyet. -Kik, vagy mik ezek a lények?

- Jól vagyok már, megleszek... -mondja Messalának- egy kicsit megrogytam tőlük, de nem törtek meg, de azért most jó lenne úgy egy hétig aludni...nézzük meg a nővéred, azt hiszem ő már kevésbé volt ilyen szerencsés.

***

Az idegen érkezésére odafordul és hagyja, hadd beszéljen Hanas.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délben
Résztvevők: mindenki
_________________________

-Ó, Vincent, milyen eleven! Adhatna egy kis elevenséget Castornak is-néz hálásan a törődésre fel a donna. Zsákját párja feje alá teszi. Aztán aggódva nézett Dina irányába.
-Van ott valaki...-tudósít Castornak.
Az elf forma férfi felpillant a nomádra s biccent. Hogy ez most a nyelvre és arra vonatkozott, hogy ő segített-e, nem fejtette ki. Tiarren nevére elmosolyodik.
-Ő a feleségem-közli egyszerűen és megszokottan.
Ha ez igaz, ez a figura lenne az emlegetett, felföldiek áltak babonásan félt kokonor?!
talányosna meghérintette a férfi ott Dina hasát, ahol a köldöknek kellett volna lennie. Dina testét hideg verejték lepte el s felnyögött. Magzatpózba gömbölyödött.
-Nem adom oda...-suttogta shadoniul.
-Kialussza.
Felállt s elnézett a többiek irányába. Majd elindult. Az idegen közvetlenül sétált oda a fekvőkhöz, a donna nagyot nyelt. Ránézett Triixre és összeráncolódott a homloka. Lehajolt hozzá és megérintette a homlokát. Nem tetszőn megrándult az ajka.
-Szerzett maradandó kárt.
-Maga kicsoda?(M)
-Tudja jól.
-Én aztán nem.(M)
A férfi csak somolygott, de fáradtan.
-Merészek-jelenti ki és a társaságra pillant.
-Donna Messala, castor de Vinter, Vincent lovag, Hanas és Somuris, jól tudom?-néz arra, akinek épp a nevét mondja-és Trixianna-néz szomorúan az alvóra.
-Őt viszont nem ismerem-néz Dinára.
-Hgy értette azt hogy maradandó kárt szenvedett?-harapta be ajkát a donna.
A férfi csak a homlokára mutatott és sajnálkozón ingatta fejét. Messala feljajdult.
-Nem tanácsos soká itt maradni. Hóvihar lesz-néz a fellegre.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Szerintem, Castor csak csendben örül annak hogy végre pihenhet. Sejtem min mentél, keresztül.-Mondja Vincent Castornak.

<Kokonor, te jó ég, ő maga személyesen. és mi az hogy Trixiana komolyan megsérült.>

-És mégis hova meneküljünk a vihar elől. És Trixiana kisasszonnyal mi lesz?

[Castor de Vinter]

Castor biccent az érkező Kokonornak.

-Örülök hogy Tiarren ép, egészséges és jól van. -Nem tudunk felőle mióta térkapun a Felföldre jöttünk. -De megnyugodtam, hogy végre tudom: nem halt meg.

Trixihez megy és megérinti az arcát, majd Messalára néz:

-Ha megszerezted és odaatad anyádnak azt átkozott iratot amiért idejöttünk, vidd magaddal a testvéredet is és mutasd meg neki mekkora árat fizetett érte-mondja a dwoon szomorúan-...remélem megérte, és nem teljesen értelmetlenül veszítette el a öntudatát...azért én még egy próbát tennék a papnőkkel Messala...Trixivel már tettek csodát, hátha képesek visszakönyörögni az istenetektől a lelkét.

[Jomadar]

(Somuris)

- Kérem vigye üdvözletünket Tiának.

Trixire néz:
- Lehet Dinánál is így kezdődött?

[Alauron]

(Hanas)

- Rajta nem lehet segíteni? Én nem tudom milyen tündér vagy te, de legalább próbáld meg. Ő mindig rendes volt a feleségeddel, és ráadásul ha nincs ez az út, ami ide vezetett minhet, őt meg a téboly szélére, akkor Tiarren most nem lenne veled. Tehetnél valamit, bár eddig is segítettél, de...hátha.- mutogat Trixire, s néha segítségkérően, néha elkeseredetten néz Kokonorra.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délben
Résztvevők: mindenki
_________________________

-Merre vezet az utatok? S milyen irat?-kérdezi Vincenttől meg Castortól.
-Trixianna nem marad így fekve s álomba ragadva. Fel fog kelni de nem lesz már önmaga. Dinával nem így kezdődött. Nincs köldöke. Erős a gyanúm, hogy félvér. Csak félig ember...-de tűnődése újra ébred ha a lányra néz.
-Amit tudok most segíteni, az annyi, hogy utatok megrövidítem s egy darabon veletek tartok, már csak Dina miatt is.
Nem intett, nem szólt, mégis hasonló mód, ahogy ő érkezett, hét társa emelkedett ki a hóból. Mind nő volt, kiköpött másai egymásnak s annak az őrszemnek, aki előző éjjel a beálló tetején gugolt.
-Ha igénybe vennétek ajánlatom, csatlakozzatok egyikükhöz külön-külön s mivel szavamra hallgat a hó és jég, hát annak útján közelebb vihetlek titeket célotokhoz. Vele mi legyen?-mutat Scevola hullájára. A lovak nem voltak összeszedve, bóklászó alakuk kitűnt a fenyőfák törzsei közül.

[Castor de Vinter]

Castor tanácstalanul Messalára néz:

-A mennyasszonyomat kérdezze, én csak védelmezőként kísérem őt az úton; ő tudja hogy pontosan miért jött és merre kell továbbmennie.

[Jomadar]

(Somuris)

- Először is nézzük meg mit hordott magánál. - lép a hullához és óvatosan ánézi a zsebeit, csomagját.

- Nem hiszem, hogy megengedhető most nekünk a luxus, hogy visszautasítsunk egy segítséget. Csakhogy küldetésünk fonalát a hölgyek tartják kézben, mi csak védelmezzük őket legjobb tudásunk szerint.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Lényegében az én feladatom véget ért, itt de azt, hogy ezek után mi lesz, nem egyedül szeretném áttélni, ugyérzem ha távozni szeretnék innét azt nem egyedül kell megtennem, így most gyorsan a lovakért megyek, összeszedem a holmim, és mehetünk tovább együtt.

*Majd a lovag megy összekapja, kardját, pajzsát, és a lovak felé indul. Ha azokat sikerrel összetereli, sé vissza hozza akkor mondja.*

-Most már felőlem mehetünk.

[Alauron]

(Hanas)

Ő is a lovak után szalad, s magabiztosan vezeti hátasát az idegenek felé. Múlt éjjel nemigen volt türelme jobban megszemlélni őket.
- TÉnyleg szívesen vesszük, hogy megkönnyítitek az utunkat, de Trixi még nem tért magához. Várjatok, amíg felteszem a lovamra.
Hozzá is lát, hogy megtegye ezt, s ha kész felőle indulhatnak, bár azért bizalmatlan gondalatai támadnak.
<Rendben, rendben segített eddig, de ki tudja, lehet itt két gonosz tündércsapat harcol egymással. Remélem betartja a szavát, és jó helyre visz minket, nem egy nagy kondérba pottyanunk, ahol épp alánkgyújtanak, hogy aztán vasorrúakkal együtt lakommázzanak be. Végülis bárki mondhatja, hogy Tiarren a felesége.>

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld, fennsík
Időpont: tél eleje, délben
Résztvevők: mindenki
_________________________

-Célunk a Hét Isten Temploma-köszörüli meg torkát Messala.
-Csederből vederbe. A nurlánok kedvenc vidéke-figyelmeztet kokonor.
-Nurlánok?-kérdez vissza a nő.
-Nép nyelvén vasorrúak, de nurlánoknak hívják magukat. Jártam már ott. A templom a föld alatt van.
-Beomlott?-szisszen fel a nő.
-Nem. Föld alatti templom. Barlang.
A donna beszívta alsó ajkát.
-Van egyáltalán fáklyánk?
-Mennetek kell. Nekem nem árt a hóvihar de ugyan erről a ti esetetekben nem vagyok meggyőződve-néz az égre kokonor.
-Nem lehet kivédeni valahogy a ... nurlánokat?
-De. Nem kell odamenni-füzi össze ujjait a férfi. Erős szél porzik végig a havon. Az egyik gyengébben befúródott jégdárda eldől. Kokonor kajánul nézi a lovakat.
-Őket is fuvarozzam? Nem hiszem hogy tűrni fogják.
-De mi ragaszkodunk a lovakhoz.(donna)
Kokonor biccentett.Egy-egy tündérféle nő mindenki mellé jutott, majd kokonor összefonta karjait. Ez lehetett a jel. Megnyílt a hó a csapat alatt, mint aki alatt beomlik a talaj. Aki nem tartotta vissza a levegőt s nem zárta be a száját, az kapott egy jó kis hóadagot a pofájába de így is fülig havas lett mindenki.
Legközelebb annyit érzékelt mindenki, hogy kiemelkedik a hóból, színházi rejtekemelőre hasonlítóan. Mindenük havas volt, ruha, hajzat, lovak, utóbbiak meglepetten néztek körbe. A nők elléptek tőlük, a helyszín már nem volt ugyanaz. Már nem a fennsíkon állták a szelet, hanem egy völgyhasadékban szemlézhették a sziklákon megkapaszkodott sötét karcsú fenyőket no meg hogy a hasadékban kőből rakott, elhagyatott, kápolna méretű épület árválkodik. tetején a facserepek némelyike már lógott, s a vastag hóréteg alatt be is szakadt félig. Ajtaja már nem is volt jóformán, sötét kövei pedig zuzmóval bevontan hunyorogtak az idegenekre.
-Íme. ide akartatok eljönni-szólt kokonor a többiek háta mögül. Hogy mikor érkezett senki nem tudta volna megmondani.
-Ez...pici-nyögte a donna. Trixi megmoccant a lovon, nyöszörgött. Dinát kokonor szolgája letett a hóra. Ő még nem ébredezett.
-Pici, mert a java a föld alatt van.(k)
Messala megborzongott.
-A lejárat a kápolnából nyílik?
Kokonor bólintott igenlően. Máris itt vannak, de Castor hulla fáradt. Ráadásul a jégipse szerint ez a hely a vasorrúak kedvelt zuga. Csodás. A donna párjára nézett:
-Ott maradt a fennsíkon a tükröm. Most már ha akarnám se tudnám látni őket...
Vincent hasa hangosan megkordult, amit követett a Hanasé. Somuris nemrég hányt, őt elkerüli az éhség.

[Castor de Vinter]

Castor Messalára néz:

-Te döntesz. Ezért vállaltuk, ezt az utat, ezért vállaltunk mindent. -Hogy megszerezd az iratokat és segítsél anyádnak, illetve Trixinek.

-De ha igaz amit Kokonor mond, valami hathatós fegyver és védelem kellene ellenük. -Mert teljesen nyílvánvaló hogy semmit se tudunk velük kezdeni. -A penge keresztülhatolt a testükön. -Tudom, tapasztaltam, kétszer is. Sokan vannak, bármikor anyagtalanná válnak és semmi problémát nem okoz nekik az hogy megőrítsenek minket és elszívják az életerőnket. És akkor az még a jobbik eset, ha nem rántanak át minket az ő világukba. Az egyetlen aki sikeresen képes írtani őket az Kokonor.

-Ha azt akarod hogy sétáljak be veled a pokolba és bukjak el veled; melletted; megteszem. -mondja Castor.

-De ha ide bemegyünk, ez a Nap az utolsó lesz amit ebben a földi életben töltünk.
-Ebben a küldetésben jobb eseben meghalunk, rosszabb esetben úgy járunk mint a testvéred, vagy valami nurlán-bugyorban fogunk tengődni az idők végezetéig.
Más kimenetele nincs és nem is lehet ennek a vállalkozásnak a magunk erejéből.

-Ha neked ennyit megér, hogy édesanyád kedvében járj, hát rajta, én veled tartok, mert szeretlek; de ebbe belebukunk, ez a Napnál is világosabb. Itt nekünk nem terem más, csak halál Messala. De gondold meg: a gyermekünket hordod a szíved alatt, Angela meg otthon téged vár. Biztos hogy csak úgy lesz teljes az életed, ha ebbe az átokverte szentélybe bemegyünk?

-Őszintén szólva én az életet választanám. Az egész társaságot most már semmi nem köti ehhez az istenverte helyhez, csak az irántad érzett lojalitás és segíteni akarás.

-De Hanas, és Vincent elvégezte a maga dolgát. Tiarren is megtalálta amiért jött.

-Egyetlen oka van amiért még itt szédelgünk: az anyád nagyravágyása miatt.

Castor megfogja Messala kezét:

-Miért nem kérjük meg Kokonort, hogy segítsen a társaságnak kijutni innét és hagyjuk ezt az őrületet a fenébe?

-Menjünk innen Messala! -Menjünk haza! Menjünk haza a lányodhoz és házasodjunk végre össze!

-Engedd el a fiúkat, hadd éljék az életüket, és mi is a magunkét! Miért kell belerohanni a halálba?