Ranil Tüze

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Erigow délnyugati része, Nan-Sifro-ház birtoka, a jobbágyfaluban
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Seba//

//Off: Victor Frederick Faren.//

Egy kötél szál esik le a toronyból és fürgén leereszkedik rajta egy erigowi íjász. Klasszikus, tradícionális erigowi íjász, nyakában egy zöld-fényes ezüsttel futtatott csíkos selyemkendő, jelezve, hogy a tulajdonosa az Ezüstnyíl klánba tartozik, mely igen sok tagot számlál ezen a vidéken.
Mosolygó képü férfi köszönt, nem a te embered de megismer:
-Nahát, Betsebath Nan Sifró. -Remélem nincs ellene kifogása hogy az Ezüstnyíl néhány önkéntese védi a házát kosztért és kvártélylért cserébe. -Páran még azért maradtunk az itthoniak védelmére is...Isten hozta itthon.

***

Az udvaron sírva borul a nyakadba Betta asszony a régi öreg bábád, aki sokszor viselte gondodat és vigyázott rád kicsi korodban. Előkerülenk mind a régi öreg cselédek, kik szerettek téged és itt láttak felnőni.

-Nahát a kis Betsebath! Jaj asszonyom tényleg maga az? -Be jó önt újra itt látni!

Majd az előcsarnokban előkerül a nővéred Jolice, és mögötte a két unokaöcséd, Cody a "katonagyerek" //aki nem "hazasunnyogott" ahogy írtad, hanem parancsba kapta, hogy jöjön haza és szedje be a birtok rendkívűli hadiadóját és meg is sebesült.//...aki befáslizott, de nem felkötött karral áll anyja mögött, illetve és a feltünően leujabb erigowi divat szeint öltözött és kölnivíz illatú Calvert.

Jolice szeméből kibuggyan egy könnycsepp, odaszalad hozzád, némán átkarol és vagy egy percig így tart.
//A nővéreddel jóba vagy ugye?//
- Hála Dreinának hogy viszontlátlak!
//Off: A családod hogy szólít?//

Az öcséid is örülnek a nagynénjüknek, arccsókkal üdvözlönek, mint kisfiúkorukban...tényleg meg vannak hatva, régen nem láttak már.

-Kézcsókom Betsebath néném! -mondják és valóban kezet is csókolnak a fiúk.

Majad jönnek a kérdésözönöK:

-Hát hol jártál Betsebath?
-Mi történt veled?
-Mi ez a hacuka?
-Mi történt veled húgom?
-Mikor mész már férjhez? (A nővéred szájából ez az első öt kérdésbe mindig benne volt ha rólad volt szó...)
-Miért nem írtál?
-Miért nem ettél? ...Olyan sovány vagy é meggyötört...
-Te jó isten mit csináltál a gyönyörű hajaddal, anyánk sírna ha így látna!

-Jaj ne haraguj...gondolom éhes is vagy és át is szeretnél öltözni...

***

Furcsa érzés felmenni a régi gyerekszobádba, és meglátni a régi holmijaid...itt egy poros könyv, ott egy törött fakard...újra hallod anyádat és apádat:

"-Miért engede neki hogy annyit kint csavarogjaon Rasten?"
"-Jaj megy ez magától Cornelia, tán a szíve szakadna meg, ha nem csavaroghatna..."

A szobád öltözködő asztalán szerényen meghúzódva egy kis sarokban kicsiny festmény anyádról...évek óta nem láttad ezt a képet...

És mindaz a sok-sok holmi és emlék ami a régi életed jelképezi, úgy suttog mindegyik hozzád valamit, mint egy hal zenélődoboz csilingelése...

Miközben az egyik régi emlékedet nézegeted, Jolice hangját hallod a hátad mögött, aki mosolyogva figyeli hogy "nosztalgiázol".

-Az embereink azt mondták utitársaid is vannak húgom...hány főre terítsünk, és mi legyen a vacsora? _kérlek segíts eligazitani a szakácsokat, végül is a te vendégeid is...

//Victor//

A kápolna a pyarroni istencsaládnak szentelt hely, minden fő istenségnek van ben áldozati oltára.
A gyülekezet áhitatos csendbe merevedik mikor Victor alakja a szószéken fölébük magasodik, pisszeni sem mernek.
Vagy kétszáz gúvadt szem tapad rád mint az istenre, és alig várják már, hogy mot mit fogsz mondani...
//Off: Tényleg Saggras! Tulajdonképpen mit is fogsz mondan? Valami kis rövid szösszenetet fogalmazzál meg, hogy mégis mivel "eteted" a népet...//

//Aires//

Találsz egy kocsmát, ahová iddogálni járnak be a helyiek, de kong az ürességtől!!! A falu teljes lélekszáma elvonult a kápolnába Victort hallgatni!
Ez a te formád...mindenesetre egy kis hordócska, csappal ellátva ott mosolyog rág barátságosan a söntéspulton...jófajta barackpálinka szagát érzed, és közel állsz hozzá, hogy "önkiszolgálj".

[Navaratna]

//Sebát odahaza pont Bettának hívják, ahogy a dadát is elnevezted És köszönöm a pap nevét //

(Seba)

-Üdvözlöm! Nincs kifogásom. Hány fővel vannak a birtokomon? Mit tapasztaltak eddig? Valaki beugorhatna jelentést tenni nekem, hacsak nem helyben megoldható.

***
Megölleli a dadát, de javítja is ki nyomban:
-Kisasszony, még mindig kisasszony vagyok. Bár a hajam kurtább lett, az arcom több ránccal telibb és vértet viselek, de én vagyok.
Kiegészül a fogadóbizottság, jön jó nővére Jolice, akivel mindig is jóban volt , no meg a bikficek, akik nőttek, de ki-ki a maga érdeme szerint alakult...
-Rendben, nem fogok elrohanni, elengedhetsz-fejti le finoman magáról testvérét, szeme mosolyog. pillantása unokaöccseire esik. Cody látványa tetszik neki, de a bátyját még meg kell szoknia, vagyis lenyelni a pacsulis ifjú furcsaságát.
-Nocsak, mintha nőttetek volna. Katona, melyik alakulatban szolgál?-szegezi karcos kapitányi stílusban a kérdést a felkötött karúnak s ábrázatban Seba se a kedélyes hazatérő rokon, hanem a szakaszkapitány .
<Hadd lám, miféle fegyelmet tanult!>
A válasz után újra visszalazul. Dehogy játszik itt ő parancsnokosdit! Calverten elmereng a tőle kapott arccsók után.
-Látom, a divattal tisztában vagy, én kevésbé. Meg hogy adsz arra hogy ne légy büdös. Én ebben is le vagyok maradva. A későbbi terveidet viszont meghallgatnám mielőtt eszem, mit szólsz hozzá? Keress fel a dolgozószobámban-teszi erős markát a fiú vállára. Nem fenyegető, se nem neheztelő. Kivár. Kíváncsi, mivel áll majd elő a fiú, majd akkor eleget hőzöng, ha valami olyat szed elő, ami csípi Seba szemét. Nem gyerek már, meg kell tanulnia válallni a tettei, szavai következményét.
Seba úgy állja a kérdésözönt, mint a kapuvári ostromot Kurtán felel mindre:
-Az Unióban, hol másutt. Kitartottam a szakaszommal Kapuvárnál és felszabadítottuk Gottenborgot, meg egy hegyi falut. Ez nem hacuka, ez abbit sodronying. Nagyon kényelmes. Férjhez akkor megyek ha idejét látom.
<Az áttérésemet diszkréten kezelem. Nem azért, mert szégyellem, hanem mert letaglózná mindőjüket. Zamorakról meg nem a küszöbön állva fogok beszélni >
-Hadszíntérről nem lehetséges írni, főleg hogy nem volt futás, aki elhozza. Most itt vagyok Ettem, a kapitányi koszt príma, de lemozgom amit lenyelek. A harc pedig ad is, vesz is el. A hajamat szükséges volt levágni, a hosszú haj akadályoz és veszélyes. Majd kinő.
Az ételt hallva bólogat.
-Valami laktatót elfogyasztanék. Egy mosdótálban pedig leszedném magamról az út porát.
A szobába érve megáll az ajtóban, egy percig csak némán áll. Időutazáson ment keresztül. Egy olyan korba, amikor a szülei és a bátyja még élt, amikor nem volt sem háború, sem kemény élet csak a gondtalanság.
Megrezzen Jolice hangjára s keze megrándul, mintha fegyverhez akart volna kapni. Majd kattan valami a fejében megkönyebbül. Elbambult és közben megérkezett a nővére.
-Igen, vannak. Egy nyurga vidámkedvű dalnok, Aries den Morgan, a szakaszom egyik tagja, és egy Kyel pap, Viktor Frederik Faren. Őt a falusiak majdnem elcipelték istentisztelet reményében. Hopp, falusiak. Míg mosakszom és öltözöm, maradj itt, kérdéseim vannak. Mikor hívták el a bandériumot a férjeddel? Mikor történt a rendkívüli hadtápbegyűjtés? Milyen főbb csapatmozgások voltak a birtokunkon? Mikor érkeztek és hanyan az erigowi íjászok? Hányan, mifélék vannak itt jelenleg? Ha gőzöd nincs ezekről, kerítsd elő nekem azt, aki érti ezt a katonai zsargont és meg tud nekem felelni. Továbbá milyen inzultusok estek eddig a birtokon és a faluban? Jöttömkor baszott nagy varjak tépték a nyájunkat-csúszik ki a száján egy velős szó.
-Majdnem odalett az egész. Nem csodálkoznék ha valami nyamvadt toroni itt hunyászkodna, bújkálna és most abajgatásba kezdett. Oh, bújkálás: itt van az idősebb fiad nője, vagy ettől legalább meg vagyok kímélve?
Az ételen elmereng:
-Valami finom, nem katonai kosztra emlékeztető, tartalmas, nagy adagokban mérendő vacsora az óhajom, a többit komolyan a szakácsra bízom. Rajtunk kívül még plusz két főre terítsenek.

[Schinter]

Aries den Morgan


Körbenéz majd hangosan kiált néhányat amolyan csapos után és ha addigra sem jelenik meg senki néhány rezet vesz elő,amit lerak a söntésre és megtölti kulacsát abból a jó fajta pánlinkából.Keres még magának némi ételt is és aztán ha még mindig nem jön senki otthagyja a rezeket és elindul lovon lassan a pánlinkát szopogatva és vmi majszolva a Bessy birtokra

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Victor körbekémleli a tömeget.*

<Kár hogy nem szertartás vezető, és szónokoló atya vagyok, ez sosem az én feladatom volt. De ezeknem az embereknek most szükségük van rám, inységes idők ezek.>

-Jó és jobb napokat emberek, Victor Fredrick Faren vagyok, Kyel szolgája Erenből. Az úrnőtök Betsebath Nan Sifro társa...De ez most mellékes.-Mondja ici picit zavart hangon-Inységes és sanyarú idők ezek, ti mind egy hónapja hogy nem láttatok papot, de az istenek veletek vannak...Fiaitokat férjeiteket elszólította a front, de az istenek velük vannak...délről feket fellegek gyülekeznek és nyomulnak észak felé, de az istenek velünk vannak...Hogy miből látszik ez azt kérdezitek?...A termés jó volt, a nyáj nagy része még éppen van. Az ég kint még mindig kék, és nem fekete...Mert az istenek veletek vannak. Hát köszönjétek meg nekik...A háború szerintetk kint és szenvedést hozz...De ti mind büszkék vagytok azokra akik most is a harcmezőn vannak. Mert Arel velük van, és Kyel itélete szerint nem bukhatnak el, mert ők jó ügyért...Ők értetek küzdenek, azért hogy jövőre még jobb legyen a termés, még szebb és nagyobb legyen a nyáj. Mert az istenek velünk vannak. És ne inogjatok meg hitetekben, hiszen imáitok meghalgattak, mert tudatlanul, is ide vetett a sors, hogy most elöttettek beszélhessek, és lelket öntsek belétek ezekben a nehéz időkben...Tudjátok ezelött sok esztendővel volt egy fiu. Afiu játszott a majorság udvarán, ám egy rossz mozdulat miatt bele esett a kutba...a fiunak nem lett nagy baja, kicsit beverte a lábát, de semmi komoly...Próbált kiáltozni a szülei után, vagy hogy valaki segítsen neki, de nem jött válasz...Ezek után belefáradt a torka se birta ugy szegénynek. De feladta? Nem adta fel...Próbált kimászni...de vissza csuszott...Feladta?...Nem...Végig imádkozott az istenekhez, hogy ő még látni szeretné a családját, és keblére ölelni őket...És abbahagyta?...nem hagyta abba.

-Az ima végül meghalgatatott, mert pont az anyja volt az aki egy vödör vizet akart huzni a kútból, és a fiát huzta fel..Ti feladjátok?

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Erigow délnyugati része, Nan-Sifro-ház birtoka, a kastélyban
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________________

//Victor//

Ezeknek a jámboraknak teljesen mindegy volt miről beszélsz, ha a reggelidet mesélted volna el ilyen részletesen. azt is áhítattal halgatták volna.
Amiben victor nem volt erős, ott segített neki a papi aura és a szent szimbólum csillogása, ez és Victor szavai láthatólag elés is volt a népnek.
Victor áldása utámn. //Mert gondolom közös imával és papi áldással zárod az istentiszteletet. //

A nép csenedesen és mély katarzisben vonul el oda ahová templom után a férfiember szokott: a kocsmába. Természetesen szigorúan társadalmi életet élni....

-Köszönjük atyám- mondja a falu vezetője- Szép beszéd volt.

//Aires//

A kápolnából ide hallod Victor érces baritonját...mikor "fekete fellegekről" kezd beszélni, már tudod, hogy ez hosszú lesz...
Kénytelen vagy kiszolgálni magad és tisztességgel ott is hagyod az árát.
***
te is megpillantod a birtokhoz közeledve az út két oldalán az őrtornyokat és a benne figyelő íjászokat, akik lekiálltanak hogy mi a neved.
Miután megmondtad, intenek, hogy menj tovább.
Beérsz a Nan Sifro kastély elé, szolgák jönnek köszöntenek, mint a ház vendégét és az étkezőbe vezetnek.

//Seba//

Cody tiszteleg és mondja:

-A 22.-es lándzsás-talpasoknál asszonyom.

Calvert mosolyogva bólint.

-Persze Betta néni rendben.

***
-Támadás, milyen támadás? -mereszt rád nagy szemeket Jolice -erről nem tudok, nem jutott el még idáig a hír....de örölök, hogy megóvtad a birtokot.

-Marvin két hete ment el a bandériummal Erenbe, a Gyülekezőre, miután a nagyherceg futára behozta az udvarba a véres kardot.

-Az a pár itteni íjász Cody-val jött a kermír-i síkról, a saját rajának emberei, rajparancsnoknal nevezték ki. Elhozta őket, mert tudta, hogy itt szükség van fegyveresre...inzultosok...volt egy rablótámadás, de Cody és Calvert elkergette...a háznéppel...Calvert nem rossz kölyök. Bátor ő, csak most nagyon elcsavarta a fejét az a lány. Tieckbe jár be találkozni vele, mert én nem engedem be a barátnőjét ide. Hirtelenjében elkezdett szabóhoz borbélyhoz járni naponta, és drága illatszerekett vett, ami addig sose volt jellemző rá...ne bántsd Betta, helyén a szíve..mikor megtámadták a vadászházt Codyval vállvetve küzdött...csak teljesen elvette az eszét a szerelem. Próbáltam én már minden, sírtam, tiltottam, bűntettem, de mintha a falnak beszélnék. Akit Ellana lehellete babaonáz meg, elveszíti a józan eszét...te nem voltál soha szerelmes Betta? Ráhagyom, reménykedek benne, hogy majd elmúlik ez is és csak bohó hóbort, hisz a lány egy nyughatatlan félelf, nem hiszem, hogy gyökeret verne a fiam mellett, de most Calvert boldog és ennyi nekem most elég...remélem nem fajul el ez a dolog.
cody meg...őt nem érdekli, nem szól bele a bátyja szerelmi életébe...teljesen kitölti most az életét a katonaság.

-Úgy harminc talpas van itthon kiegészülve Cody vagy tíz íjászával...

[Navaratna]

(Seba)

Hallgatja testvérét, hol jót hall, hol olyat, amiről hirtelenjében nem tud dönteni s eljött az ideje annak, hogy megvallja:
-Nekem már hiába beszélsz Ellanáról, Jolice. Nincs felettem hatalma. Én már Ranil lánya lettem. Mióta katonának álltam s az Unióba kerültem szolgálatra vagy ott vállaltam, folyton két isten nevével mentem csatába. Eljött a döntés ideje, s nem atyánk hitét választottam s új hitem ege alatt járok most jegyben. Ha úgy kell lennie, hogy a háború végeztével újra egymásra találjunk még élve, akkor összeházasodunk. Várj, mielőtt egyszerre szörnyülködnél, hogy más hitre tértem, s ujjonganál, hogy nemsokára férjes nő leszek, s még többet akarnál megtudni választottamról, várj még kicsit-emeli fel tenyereit kérőn, tartóztatón.
-Itt én most nem vagyok fontos. Annyira nem, hogy nevetni lehetne rajta. Nan Sifro vagyok, az is maradok, nem hagyom el a földet, ami megszült és felnevelt. A családunk egészben a fontos. S az, hogy azokat az értékeket tovább vigyük, amit ránk hagytak. Épp ezért: leveled kézhezkapásakor nem tartottam helyénvalónak, hogy engedély nélkül, túl fiatalon Cody elszökött hogy hadba álljon. A háború sose olyan, mint amilyennek büszke kisfiúk elképzelik, sokan egy életre megnyomorodnak lelkileg tőle. Fogod majd látni a tekintetén, minél tovább szolgál a seregben és minél idősebb lesz. Cody pedig értékes, mert bár férjed nevét viseli, Nan Sifro vér folyik ereiben. Talán ennek köszönhető, hogy ember lesz belőle s megállja a helyét. Mert még sok nehézség vár rá. Nagyon sok. Nem mondom azt, hogy amin eddig keresztül ment, az kéjutazás volt. Lassan rájön, hogy milyen élet az. Remélem jól dönt. Ám Calvert felől már nem vagyok így megnyugodva. Ész nélkül szerelmesnek lenni nem jófelé vezet. Merev vagyok és túlságosan a fejemmel gondolkozom de én ennek örülök. Örülök hogy majd mindig tudom kitől mit akarok, hogyan, s mikor. Mi értelme az olyan szerelemnek, ami kedvtelés, kiszolgálja a testet, meg a kéjt, de messze nem terveznek vele? Mert szerintem nem feleségnek vágyja azt a félvért, vagy ha mégis, ebbe a házba s erre a földre be nem teheti azzal a nővel a lábát, ki már őelőtte számtalan férfinak tette szét a lábát s suttogott hazudva szerelmet, hogy aztán kitanulva most egy tapasztalatlan ifjút ringasson ál-mézben. Igen, már amikor meghallottam, táncosnő és félvér, előítéletet tápláltam személye iránt. Kit érdekel hogy nem nemes! Teszek én arra egy nagyot, ha nemes lenne ugyan úgy lekurváznám. S nem is a szerelmet hurcolom meg, amit érezni vél a fiú, de gerjedelem az, csak elveszi az eszét, ha engem kérdezel. De a mának élni nem hoz hasznot a családnak és lefelé vezet az útja. Lefelé s nem sokáig. Mondod azt, ez jó, hadd tanuljon belőle. Mondom én, rendben, de ne a csaldja kárára. Ne az önzőség káráráa, amikr csak a maga élvezetét látja, de más aggódásáról elfordítja fejét s egy nem véréből való fontosabb mint az aki a vére. A szerelem mások felé, kik nem vesznek részt benne önző csak a pár felé mutatja kedves arcát. Aki hűtlen a családhoz, az a szememben nem sokat ér, Jolice. Beszélni vágyok vele. Hallani akarom a fiadat, mik a tervei. Kellenek hogy legyenek tervei. Nem gyerek már. Épp ezért mivel már férfi és felnőtt, ehhez mérten teszem mérlegre. Hallani akarom, pontról pontra, s ha nem lhallok semmit, csak szerelmetes sóhajtásokat, akkor azt mondom, baj van, nagy baj, nagyobb, mint amire érzékeny anyai szívvel belenyugodva annyit lehessen mondani: de hát boldog, hagyjuk békén.
Közelebb lép testvéréhez:
-Megkomolyodtam. Ahonnan jöttem, nem két hete vitték körbe a véres kardot, hanem korábban s sok olyat láttam, amit embernek sosem kéne látnia. Nagy a vész, Jolice. Illúzió az, hogy ide nem érhet el Toron keze zug utakon. Ilyenkor a család minden tagjára, összefogására szükség van. S ha csak egy is kilóg, másfelé les, mert húzza az élvezet utáni vágy, ha csak egy percre kihagy az a szív, ami a családdal dobog együtt, odavész az egész család. Ha inkább ellép a körből, mert új arc vonzza, ki majd belevész élete ködébe s el is felejti majd idősebb fejjel, a kihulló láncszem megöli a többit aki ottmarad. Ezt akarom vele megértetni. Nem fogom se megverni, se leordítani a fejét, se elűzni, mert azt nem nekem kell megtenni, nem én vagyok az anyja de még csak az apja se. De most az én birtokomon van. S ha bármilyen felelőtlen tettével vészt hoz a családra a birtokra vagy magára, akkor azt nem hagyom megszólatlanul és tétlenül. Nem fenyegetés. Tényeket közlök, ismered a vérmérsékletem de ha az enyémeimről van szó, sokszorosa lesz az! Meg kell tanulnia, hova tartozik, hogy az mit jelent akkor, ha nincs baj, s akkor, ha baj van. S azt is, ha erről végleg le akar mondani egy idegen kedvéért, aki többszörösen túl fogja őt élni, akkor is ha Calvert aggastyánként is marad mellette, hogy akkor többé óvó családi kéz nem borul felé, akkor sem ha sírna is a bajban, mi később elérné.
Sóhajt nagyot, nem könnyű, tea mellé való dolgokat pendített meg s osztott meg testvérével.
-Többé már nem gyerek ő. Meg kell tanulnia levetni a gyermei viselkedést és semmittevést, ha megkörnyékezi. Az neki már luxus. Már férfi, felnőtt s ennek vannak kötelezettségei, s minden tette felelősséggel jár, ami rá, egyedül rá nehezedik, nem máson hajtják majd be. Értesz engem? Megleptem saját magam is, hogy ilyen összeszedetten beszéltem, a seregben otromba beszédre kaptam rá, olyanra, amit e falak közé nem, csak kaszárnyába valóak. Magunk vagyunk, testvérek, nem tehetem meg azt a könnyelműséget hogy áltatlak, színezek, hazudok neked.

[Schinter]

Aries den Morgan


Kényelmesen üdögélve a lován azt a finom pánlinkát szopogatva lassú tempóba halad a kastély felé és az ajtón keresztül.Még a lantját is pengeti miközbe megy az uton.amikor iszik akkor füty szóval helyetesiti a lant dallamát.Elgondolkozik azon,hogy ki lehet az az őrült,hogy egy ilyen birtok mellet elindul harcolni,de hamar rájött,hogy igen is létezik ilyen

Szolgák felé bólint és úgy üdvözli őket majd az étkező kényelmesen elhelyezkedik az egyik széken és várja,hogy ha már ide vezették hátha akarnak neki muttatni vagy adni vmit

[Saggaras Zenir]

Victor

//természetesen az eglész beszéd alatt szertartás varázslat, majd utána közös ima, és áldás.//

-Ugyan csak a kötelességemet teljesítettem.

-meg tudná mondani hogy a Sifro kastélyba hogy jutok el?

*Miután megkaptam a választ egyből oda léptetek. majd az öröknek jelzem érkezésem, és hogy a frissen vissza érkezet Sifro nemes hölgy társa vagyok*

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Erigow délnyugati része, Nan-Sifro-ház birtoka, a kastélyban
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________________

//Seba//

Nővéred figyelmesen végighallgat és egyszer sem szól közbe. Utána is hallgat egy picit emészti amit mondtál.

-Ami téged illet Betta...nem mondhatnám, hogy meglep. Mióta is jársz te át az Unióba? Hat éve? Hét éve? -Hisz még dwoon szerelmeid is voltak ha jól tudom...örülök hogy végre találtál egy bátor dwoon férfit, aki mellett meg tudsz maradni, aki kitart melletted, és akinek asszonya lehetsz. Nem ez lesz az első áttérés és az "vegyesházasság" Erigow történetében, de amíg olyan vitéz és álhhatatos daliák közűl választasz mint a dwoonok, hát még örülök is neki és büszke vagyok rá! Jó talán az én ízlésemnek kicsit nyersek, de a bajban keresve se találnék hűségesebb társat, azt el kell ismerjem. Nekem nem számít hogy te miben hiszel Betta, csak a szívedet ne fordítsd el a családodtól! -Semmijen jogodtól nem esel el a vallásváltással,a Nagyherceg nem tartja számon a nemesei vallási hovatartozását, amíg az a törvényekbe nem ütközik.

-Ami Codyt illeti már az első héten skerült beleszaladnia a legélesebb kardba, többet volt az Ispotályban mint a csatatéren és ezért nem győzök hálaimát modnani Arelnek, hogy megtartotta őt nekem. A sebesülése nem igazán rendítette meg Betta, ő még hisz a vörös Lobogóban és életét áldozná ezért az eszméért. Ebből a szempontból legalább olyan elvakult mint Calvert. Egyik fiamnak a túlzásba vitt hazafiúiság, a másiknak a vágyai vette el az eszét...!-tördeli a kezét Jolice- nem tudom melyik a rosszabb húgom.

//Aires és Victor//

Miutám Victort az ebédlőasztalhoz vezették.
Jó házigazdához illően, Seba unokaöccsei bemutatkoznak nektek és elbeszélgetnek veletek, komolyan érdekli őket az eddig megtett utatok:

-Mi történt a Dwyll Unióban uraim?
-Milyen ott most a hadi helyzet?
-Elmesélnék nekünk, hogy Seba nénénk mint ment keresztűl?
-Kalandos útjuk volt idefele?
-Önök régóta járnak már egy úton együtt?
-Parancsolnak még egy kis bort?....Szivart?

Egyszóval látszik, hogy a két fiú igazi nemesi nevelést kapott úriember, távolságtartóan magázódnak, szívélyesek és udvariasak veletek, nem tolakodóak, és nem lenézőek, inkább kíváncsiak...nem igazán mondtátok volna rájuk -Seba eddigi ordítozásait ismerve- hogy az ő családjának vére is folyik az ereikben...

//Aires//

Az egyik felszolgálólány aki italt tölt neked leplezetlenül szemez veled és mosolyog rád.
Túlságosan is széles és szívélyes mosollyal...többször jön-megy fordul és soha nem mulaszt el jól megbámulni téged a kis fehércseléd.

Hamarosan kezdetét veszi a vacsora.


***
//Sebának://

-Készülj hugom, ebben a katonaruhában nem ülhetsz le vendéget fogadni! Bármilyen drága és értékes akkor is egy csatajelmez, nem egy erigowi nemesasszony sajátja..Ragaszkodom ahhoz hogy átöltözz és végre egyszer olyannak lássalak mint régen...remélem ha már hazajöttél itt is maradsz egy darabig...majd vacsora közben mesélsz, jó? Szerintem már megérkezhettek a vendégeid.

-És mondd mikor mutatod be a jegyesed? -közben Jolice kettőt tapsol a cselédnek, és fürdőért kiált.

-A Betsebath urnő vendégei megérkeztek asszonyom. -mondja halkan a cseléd.

-Oh! Betta, elbeszéltük az időt siess! -A fiúk addig szóval tartják a társaid, míg elkészülsz, de mindenképp megvárunk az evéssel. És szép legyél nekem, mint egy erogowi dáma! - ölel meg Jolice és a dolga után megy.
Jolicnak mindig is nagyon fontosak voltak a külsőségek.
-Gondolom lefürdesz még a vacsora előtt, majd utána még beszélünk jó?

[Navaratna]

(Seba)

Megrázza a fejét elnéző mosollyal:
-A vőlegényem eredetileg aszisz, velem együtt tért át ő is Ranil hitére...Nehogy sápadozz! Évtizedek óta dwoonföldön élő aszisz. Köze nincs a fekete lobogóhoz. Khm...a szakaszomban szolgál...mint felcser...beosztott...-vakarja meg zavartana fejét.
-Jó, róla majd később és bővebben...khm...Ha akarod hogy mindkét fiaddal beszéljek, megtehetem.
A ruhaváltásra és fürdésre bólint.
-A jegyesem? Amint vége a háborúnak, azonnal.
Nem akarja még elmondani, hogy nem okat időzne idehaza, egyrészt, mert ügyük halaszthatatlan másrészt vészt hozna hacsak már nem hozott családjára vele.

Ha magára marad és kész a fürdő, szépen leteszi sodronyingjét. Lesúrolja magát, hajat is mos, majd turkál finyáskodva a szekrényében, végül megáll a szeme az egyik darabon.
-Okozzunk örömet drága nővéremnek!
S egy bíbor ruha mellett dönt. Sóhajtva néz magára, megingatja fejét, nagyon nem érzi már magát ennek a nőnek, túlzottan katonává vált. Aztán megfelelő topánt is küszködik magára -igen, magára, talán megdöbbentő lehet, de Seba nemes létére magától próbál öltözni, nem szolgálólány által - aztán pedig családi gyűrűjét vislve meg jegygyűrűjét elindul az étkezőbe.

[Schinter]

Aries den Morgan


Mindig fejbólintással és széles mosollyal köszöni meg a szolgáló lánynak,amikor italt tölt Bessy unokaöccsének kérdéseire elgondolkodik.
<Vajon elmondjam neki,hogy mi történt a ghouloknál és egyéb fincsi dolgokonál?:roll:>
Hogy megbizonyosodjon erről és végül is miért ne,mert hátha a kapitányra tudja hozni a frázt enyhe koncentrációba merül és egy üzenetet küld Bessynek.

"kapitány az unokaöccse érdeklődik az utjáról és a megélt "kalandjairól"...Elmondjam a szafots részelteket is mint pl a gottenberg kapujába,ami történt?Várom a válaszát
5
4
3
2
...
..."

Iszik egy jó nagy korty vizet és várja azt a választ,ami nem fog megérkezni ha csak nem egy kirohanó női alak formájába

-Nos lássuk csak...Ha jól sejtem Bessy a nagynénitek.Igazi,bátor katona,aki nem hozott szégyent sem családjára sem a hazájára...,de....na mind1 nem lényeges


//Ohh hát igen elfelejtettem,pedig gondoltam rá...Nem Y hanem mágikus hang vari és ahhoz nem kell Y nek lenni,csupán megszólal a fejedben egy hang //

[Navaratna]

//Sebának nincs pszíje, így akkor fogadni sem tud? Vagy tud? Felelni tuti nem KM válasz után reagálok//

[Saggaras Zenir]

Victor

*Természetesen udvariassan Ereni katonai etikett szerint bemutatkozik. Ám amikor kérdésekkel bhombázzák, akkor kérdő tekintettel ,fordul Aries felé.*

-Nos katona ha jól tudom a seregben ön az irodalmár hát meséljen. Meg hát maga volt a kapitány tiszti szolgája.

[Schinter]

Aries den Morgan


-Hát atyám rosszul tudja.Már nem vagyok a tisztiszolga és ami az irodalmárt illeti...nem kell ahhoz irodalmárnak lennie hogy mesélni lehessen vmiről

[Saggaras Zenir]

Victor

<Na most azért ez sok volt kisfiam. Mainap elfog jönni az az idő amikor alaposan elbeszélgetünk. Hogy jön ahhoz hogy kioktasson engem ezt most nem hagyom annyiban.>

-Katona én is azt mondtam hogy maga vlt tisztiszolga, látom gond van a hallásásval, remélem utunk további részén ez romlani nem fog. Valamint azért magának szóltam mert gondolom az urak szívesebben halgatnak egy színes hősi eposzt Kapuvárról mint egy, katonai jelentést mert én sajnos csak ahoz értek, és csak ugy tudnám "elmesélni"