A Vonító Dalnok Korcsma

[Catti Brie]

/Venge/

**Rövid gondolkodás után, kissé letörve szólal meg:

- Szívesen segitek kikémlelni, hogy merre is rejtőzködnek, hol mozognak, kikkel találkoznak.
Viszont van egy gond: azt mondjátok, nagyon hasonlítok édesanyámra, ezért is jutottak a nyomomra. Így félő, hogy kudarcot vallanék, mert felismernének. Hamar lebuknék, és ezzel talán többet ártanék, mint használnék az akciónak.

<Na, szép kis csapatot alkotunk mi itt...>

*Tanácstalanul széttárja kezét, és várakozóan néz elóbb Fatorra, aztán Frankora.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge, az arctalan mester /

* Frankó mélyen eltöpreng a mondottakon, majd állát vakarva felcsillan a szeme.*

- A helyzet a következő! Megvárjuk hátha hamarosan visszaérkezik Ulcus, majd utána vele is megbeszéljük a tényállást. Utána ha csatlakozik hozzánk, csatlakozik, ha nem akkor nélküle járunk végére a dolgoknak. Addig is, hogy hasznosan töltsük el az időt én elmegyek, s megvásárlom a szükséges kellékeket, amik kelhetnek a feladathoz. Ti addig pihenjétek ki magatokat, vagy készülődjetek össze, hisz számomra egyértelmű, hogy ki kell deríteni hol vannak a toroniak. Én maximum egy fertályóra múlva visszajövök. Ha véletlenül mégsem, akkor tudjátok mi a helyzet!? *Kacsint rátok és gunyorosan elmosolyodik.* Akkor nekem befellegzett és ti amilyen gyorsan csak tudjátok, hagyjátok el Erigowot. Tessék, itt van egy-egy arany. Meg egy-egy ezüst. Az ezüstötökért fejében egy kordélyt tudtok bérelni, ami eltud titeket vinni a kapuk csarnokához. Ott a térkapu használatáért egy-egy arany fejében Erionba tudtok lelépni. Érthető? Azért pont Erionba, mert az elég nagy város ahhoz, hogy ott feltudjatok szívódni a nyomorult Khirrad elől. Érthető volt amit mondtam?.* Miután válaszoltok a dalnok kérdésére, ő bólint, s összekapva magát, gyors léptekkel távozik a fogadóból, hogy beszerezze a megfelelő kellékeket a küldetésetekhez. Fator is felkel, majd az ivóba távozik, hogy besegítsen Erynának. Ketten maradtok a kerti asztalnál ülve…*

[Catti Brie]

/Venge/

- Persze, értjük, illetve én értem (Nem akarok más nevében beszélni): Ha téged valami baj érne, meneküljünk, mint a patkányok a süllyedő hajóról. - *feleli Venge, miközben szája kissé lefelé görbül, ám szemeiben dacos fény csillan meg.*

*Elveszi a két pénzdarabot, egy darabig szótlanul egyensúlyozza azokat tenyerén. Megvárja, amig a két férfi távozik az asztaltól. Kis ideig még elgondolkodva hallgat, majd arcán szomorkás mosollyal a Mesti felé fordul:*

- Tudod, Mesti...tolvajként nőttem fel. A lelkemet eladtam volna egy aranyért meg egy ezüstért. De soha nem gondoltam volna, hogy eljöhet a nap, amikor nem fogok örülni annak, hogy hirtelen ennyi pénz "üti a markomat".
Nagyon remélem, nem kell felhasználnunk. Arról viszont fogalmam sincs, hogy mászunk ki ebből a helyzetből.
Még mindig van egy olyan érzésem, hogy igazából az én jelenlétem az oka az egésznek. Épp ezért nekem eszem ágában sincs elmenekülni - *teszi le az asztal közepére az érméket*- bár még nem tudom, mit tehetnék, hogy segítsek.
Ha valaki keresne, mondd meg, hogy bementem a szobámba, kicsit pihenek, közben megpróbálok kitalálni vlamit.

*Ezekkel a szavakkal otthagyja a vak harcost, és lassú léptekkel, menet közben is töprengve bemegy az udvarról.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Mélyen a bárd szemébe nézek majd a következőket mondom:

- Nem. Nem fogadom el a pénzt sem a lehetőséget a menekülésre. Sosem fogok elfutni.

Válaszolok és visszattolom a pénzt.

Később:

-Ühm. Hát igen Venge. Az életed komoly változások előtt áll.

Válaszolok. Majd felálok hogy megkezdjem a napi gyakorlatot.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A kimerítő megbeszélés után elindulsz a szobádba. Ahogy a folyosón haladsz, hallod, hogy egyre fesztelenebb a hangulat az ivóban. Az ötlik eszedbe, hogy szerencsétlen Fator és Eryna ennyi megpróbáltatás után még talpon kell, hogy legyen, s elviselniük a rengeteg idegent. Belépsz a szobádba, s hírtelen nem tudod mi tévő légy. Ekkor jut valami az eszedbe. Frankó gondolatmenete. „ Ha egyedül van az ember, s kilátástalan helyzete, egy kis muzsika jót tesz annak lelkének.”. Előveszed a furulyát, leülsz az ágyra, s a remekműt nézegeted.*

[Erigowi Klavel]

/ Az arctalan mester /

* Frankó rád tekint, s szó nélkül visszaveszi a pénzt. Felkel, s távozik, majd lassan Venge is követi példáját. Egyedül maradsz az udvaron. Előkészülsz, hogy chi energiáidat, valamint testedet ismét, mint már annyiszor feltöltsd. A gyakorlat nagyon megnyugtatólag hat rád egy ilyen reggel után. Érzed, ismét feltöltődsz energiával, érzed tested minden porcikája kiheverte már az elszenvedett sérüléseket. Miután végzel a művelettel egy fiú, phill hangját hallod meg.*

- Szia Mesti! Örülök, hogy újra látlak! Jaj, ne tudd meg mennyire féltem! Miért volt ez az egész?! Miért kellett ezeknek ránk támadniuk?! Mi rosszat tettünk mi, hogy megakartak mindenkit ölni?! * Hallod szavaiból a kétségbeesést. Hírtelen eszedbe jut, hogy Frankóék teljes diszkréciót kértek, de más is eszedbe jut: Ez ám a nagy feladat. Mit mondhatsz el Phillnek?! Hogy tálalhatod?! Mennyire lehetsz vele őszinte?! Mikor tudod, hogy bajba sodorhatod, ha mindent elmondasz neki.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A folyosón, hallva az ivóból kiszűrődő vigasság hangjait, csodálattal gondol Eryna és Fator erejére. A mai nap után neki a szobájáig (szobája - milyen furcsa is ezt így kimondani) eljutni is alig van már ereje, nem még másokat körülugrálni. Leül az ágyra, továbbra is erősen töprengve. Keze eleinte céltalanul kószál a takarón, mignem beleakad az ottfelejtett hangszerbe. Forgatja, nézegeti, ujjával követi a fa erezetét.*

"Ha egyedül van az ember, s kilátástalan helyzete, egy kis muzsika jót tesz a lelkének.” - *visszhangoznak fülében a dalnok szavai.*

< Vajon meg tudom most is szólaltatni úgy, mint délelőtt?>

*Szájához emeli, és találomra különböző hangokat próbál kicsalni belőle. Maga sem tudja, milyen dallam áll össze, igazából nem is akar semmi konkrétat. Csak a hangokat ízlelgeti.
Közben lassan elfelejti a gondokat, eltávolodik tőle a sok baj keserűsége.
Hirtelen már nem érzi magát magányosnak sem.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Jóleső érzés bizsergeti végig testem a gyakorlás nyomán.Éppen befejezem mikor Phill megszólít.

<Na most mit mondjak neki?>

-Hát Phill. Őszinte leszek veled. Amenyire tudom megakartak ölni mindenkit. De szerencsére elegen voltunk hogy ez ne sikerüljön nekik. Ami a kilétüket és a miértet illeti. Sajnálom de nem válaszolhatokrá. És arra kérlek hogy idegenek előtt ne emlísd a támadást. Tudom nem könnyű de nagyon fontos lenne.

Várom a válaszát és reménykedem hogy megérti a dolgot.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A kis zeneszerszámot ajkaidhoz emeled, majd nőies ujjaiddal letakarod a furulya nyílásait. Szép óvatosan belefújsz a hangszerbe, s ujjaidat véletlen szerűen emelgeted. Egy két hamis hang után rájössz, hogy a felsőbb, a szádhoz közelibb lyukakat szabadon hagyva mélyebb, a távolabbiakat nyitva hagyva, magasabb hangok hangzanak fel. Egyre jobban kezd érdekelni téged a dolog, majd megpróbálod felidézni magadban a bölcsődalt, mit édesanyád is annyiszor játszott neked, s láss csodát kis idő múlva úgy érzed, a hangszerből az a jól ismert dallam lengedez. Nem tudod, sejtelmed sincs honnan ez a tehetség, hisz azért te is eltudod képzelni, hogy ez nagyon ritka adottság. Nagyon ritka, hogy valakinek ilyen érzéke legyen a muzsikához, s ehhez a hangszerhez. A dallam és a zenélés magával ragad. Érzed, hogy testedet valamiféle bizsergő érzés járja át. Elméd, s gondolataid letisztulnak, mintha kissé magabiztosabbá váltál volna. Nem tudod miért?! A zene hatására, vagy hogy sikerült elvonni gondolataidat az elmúlt napok eseményeiről?!…*

[Erigowi Klavel]

/ Az arctalan mester /

* Phill elhűlve hallgatja szavaidat, majd nagyot nyelve, kiszáradt torokkal ennyit mond.*

- Értem! Tartom a szám! Ígérem! * Hangzik a bizonytalan kijelentés.* Mesti én azért félek! Félek, hogy visszatérnek, vagy, hogy társaik jönnek rajtunk bosszút állni! Megvédesz? * Kérdi tőled csendesen, s kihallatszik hangján a félelelm.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A kezdeti bizonytalan mozdulatok egyre bátrabbá, határozottabbá válnak. Szinte megijeszti az a hirtelenség, ahogy a rég hallott altatódal hangjai összeállnak egyetlen szépséges dallammá.*

< hmmm...vajon mindenkinek ilyen könnyen megy ez?...nem hiszem, itt valami másnak kell lennie...>

* Furcsa bizsergés áramlik végig a testén. Az altató hangjaira mintha egy homályos, ködszerű lak is felsejlene Venge tudatában - vagy talán a szobában?
Érdekes módon nem ijed meg a látomástól - ellenkezőleg: nyugalom tölti el, mintha valami régi kedves emlék éledt volna fel.
Már nem is fél. Érzi, valami fontos dolog vár itt rá: nem véletlenül találkozott össze Fatorral, Frankoval meg a többiekkel.
Újra és újra eljátssza a kedves dalocskát. Közben valami sejtelmes várakozás tölti el. Egyfolytában az ajtó felé fülel, valakinek a lépteire vár.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Igen Phill. Mindent megteszek hogy biztonságban lehessünk tőlük.

Válaszolok neki halkan nyugodtan.
<Vajon tényleg megtudom védeni?>

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalocskát többször is eljátszod, majd egyre jobban megnyugodsz. Érzed az összes feszültség, mi eddig felgyülemlett benned, szertefoszlik. Álmosság , fáradtság lesz rajtad úrrá. Pilláid alig tudod nyitva tartani. Érzed, hogy nem vagy egyedül szobádban, de nem rémülsz meg. Kíváncsisággal tölt el, ki lehet az, s mit akar tőled. Egyszer csak egy huszas évei végén járó nőalak bontakozik ki előtted. Először homály fedi arcát, de karcsú, formás alakját már jól látod. Pár pillanatnyi csend után megszólal.*

- Mithranea! Rég láttalak kis lányom! Ne haragudj meg érte, hogy magadra hagytunk! Nem akartunk! A sors keze döntött így! * Hallod a kellemes női hangot, mely nagyon ismerős. Arcvonásai is egyre élesebbek. Midőn teljesen kitisztulnak, olyan mintha önön magadat látnád kissé idősebben. * Látom jó helyre, oltalmazó kezek közelébe kerültél! Örülök, hogy végre sorsod jobbra fordult. Francesqui nagyon rendes ember! Látom a hangszerem is átadta neked! Gyakorolj rajta, gyakorolj sokat, s mi, a családod ilyenkor veled lehetünk, s te velünk! Mi halljuk, mikor játszol rajta, s neked is megadatik, hogy hozzád szóljunk! Nagyon hiányzol nekünk! Nagyon, de neked megadatott az élet! Az élet, mely oly drága! Halgas Francesquire , ő segíteni fog neked, s tanít téged! Jó ember, jót akar neked….* A hang egyre halkabb, az alak egyre halványabb, de mielőtt teljesen szertefoszlana még súg valamit:*

- Szeretünk! * Te magadhoz térsz. Felocsúdsz az álom szerű állapotodból. Azon töprengsz hírtelen, hogy az is lehet, hogy tényleg elaludtál, s álom volt az egész. Nem tudod, de jól eső érzéssel tölt el…*

[Erigowi Klavel]

/ Az arctalan mester /

* a fiú megnyugszik kissé, majd megfogja kezedet.*

- Jó ember vagy te Mesti! Jó ember, én már tudtam mikor megismertelek! Tudom, hogy megvédenél, ha ismét ránk támadnának. Tudom, s érzem! * Hallatszik a fiú hangján, hogy kissé megnyugodott. Majd észbe kap és a napi teendőit kezdi sorolni:*

- Jaj, a lovakról meg is feledkeztem! Megyek is és dobok elébük szénát. * Síet el, majd te ott maradsz egyedül az udvaron.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Kissémeglepődöm a váratlan érintéstől de aztán szivesen fogadom.Majd végig halgatom a mondanivalóját és azt ahogy elfut az istáló felé.

<Vajon kilesz belőled ha felnősz Phill?>