Erion falain kívűl

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd enyhe mosollyal konstatálja, hogy „kudarcba fulladt” enyhén szólva gyenge próbálkozása. *

<… Na, felsültél! Hát van ilyen! „Kopasz sors”, na, de hát a világ azért nem fog összedölni. Ez a kapuőr szimpatikus koma! Elhajthatott volna, mint a magzatvizet, de e helyett, még egy jó ötlettel, lehetőséggel is szolgált! …>

* Midőn az őr befejezi beszédét, a bárd fél mosollyal szája szegletében megköszöni a segítséget:*

- Látom, jó szeme van a dolgokhoz! * Enyhén bólogat megerősítést adva mondandójáról. *Hát igen! A harminc év, az csak harminc évet jelent! Köszönöm az „útbaigazítást”! Ha összefutunk valahol, vendégem egy kupa borra! Ritka az ilyen pozitív egyéniséggel megáldott ember! Örülök, hogy megismerhettem! Alborne vigyázzon önre, s ő biztosítson ön számára nyugodt, magamfajtától mentes szolgálatot! Viszlát! *Majd a kocsihoz fordul.* Vigyen valami szórakozóhelyre, ami még nyitva vagyon! *Majd hátradől az ülésen, s vidáman, tapasztalatokkal gazdagabban fürkészi az utcákat, tereket, a járókelőket.*

<..Nem árt egy kis kikapcsolódás, mielőtt visszatérek az Enrawellbe!…>

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rogreff
Esemény: Menekülés
Helyszín: Szegénynegyed
Idő: délután
_______________________________________________________________________________

//Off: Nem vettél fel Helyismeretet. Ha hat éve ittélsz akkor megadom neked a Helyismeret (Erion) 3. -szinten.//

Helyismeretedet felhasználva a Szegénynegyed felé veszed az irányt; előszőr is jól ismered a Nyomornegyedet, mert a legtöbb fajtádbélit csak ott tűrik meg, és magad is laktál ott pár évet valami nyomorúságos viskóban a cstornalejárat mellet...abban a dzsumbujban aztán nem találnak meg!

Elhagyod a díszes erioni polgárházakat amit hamarosan a Szegénynegyed málló vakolatú, és rozzant régi házai váltanak fel. Az őrök ide már nem követnek.

Lihegve és a kezedet az oldaladon tartva állsz meg egy ereszcsatorna melett egy többszázéves romos ház mellett.

Leráztad őket.

Az utca első ránézésre néptelen, kihalt, csak egy patkány iszkol éppen a szemközti házfal tövében. Hatalmas a kontrszt a negyed látszólagos kihaltsága és mellbevágó nyomora; illetve a Critai Tábala pompájához és nyüzsgő tömegéhez képest...

Egy nyikorgó ablaktáblát mozgat a fejed felett a szél.


//A következő reagodat kérlek te is ide írd. (Ide szoktam írni és iratni azokat a reagokat, amelyek olyan helyszíneken játszódnak, aminek nincs HM-jük és nincsenek megnyitva.)//

[Kalmárfejedelem]

__________________________________________________________________________

JK: Erlon Arts
Esemény: Elindulás a Palotanegyedből
Helyszín: Palotanegyed
Idő: este
__________________________________________________________________________


-Értem, uram, rendben van. -mondja a kocsis és mecserdíti az ostort és elindultok.

//A reagom a Szórakozónegyedben: Noir házában folytatódik.//

[Enriquel]

- A rossebbe! - rúgok dühösen egy szemétkupacba. - Most kolbászolhatok itt a szennylében... - nézek körül lemondóan. Egy darabi meg kell húznom magam, míg el nem felejtenek. Savanyú ábrázattal állok itt még jó néhány pillanatig, közben lihegésem is alábbhagy. Felpillantok a nyikorgó ablaktáblára, hiszen a mai események után cseppet sem bízhatok az égiek jóindulatában. Még a végén leszakad és a kobakomra esik. Odébb oldalgok, s a koldulókat kerülgetem. Egy jó azért akad az egészben. Nem kell attól tartanom, hogy meglopnak - nem mintha bákinek is sikerült volna eddig. A gondolatra nagyképű vigyor terül szét pofámon.

A környéket bámulva elgondolkodom kicsit. Az ide tévedő utazók eszesebbje nem igen kerül kapcsolatba az efféle helyekkel, csak a mázas, cicomás házak közt vezet az útjuk. Talán el sem tudják képzelni, milyen nyomorúságos is lehet az élet ebben a virágzó városban. A díszes pompa elvakítja az összes ostobát, s ha egyszer véletlen rossz útra téved, bizony kellemetlen meglepetések érhetik. Nincstelenül, kifosztottan eszmélnek valamely szennycsatornában... ha egyáltalán van akkora szerencséjük, hogy felébrednek valaha. Mivel tudom, hogy nekem itt nem eshet bajom, keresek egy árnyékos zugot, s lekuporodok. Prédára lesve pásztázom a betorkolló utakat, hátha "megsegíthetek" egy eltévelyedettet.


//Van Helyismeret (Erion) 3. fokon, ezzel kezdődnek a képzettségeim. //

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rogreff
Esemény: Prédára lesve
Helyszín: Szegénynegyed
Idő: délután
_______________________________________________________________________________

//Off: Ja, bocs; kicsit vaksi mesélőd van, én nekem nem tűnt fel, na mindegy, de igen már megnéztem, meg eszembe jutott, hogy alapból kapják a karik, arra a helyre, ahol élnek...//

Egy jó órát lesekelődsz a sikátorokban, kapubenyílókban, de senki nem akar jönni, -pontosan az általad is felsorolt érvek meglehetősen elrettentőek az utazók számára, akik kerülik-e helyet. Viszont ahogy az árnyakban várakozol fegyvercsattogásra és hangos káromkodásra leszel figyelmes.
A hangok közelébe lopakodsz és egy bandaháború kis összecsapásának leszel szemtanúja.
Két rivális klán embereit, -a Szerájét és a Mosolygókat hozta itt most össze a balsors- a találkozás véres leszámolásba torkollik, máris két halott tolvaj fekszik az úton.
Vágyakozva nézel a földön fekvők sok-sok zsebes kabátjára és az erszényeikre. Azonban egy csatába belemászni ütközet közben hullákat fosztogatni, az őrültség...viszont ha vége az öldöklésnek a túlélők viszik el az összes koncot.

[Enriquel]

"Rusnya" Rogreff

Igazándiból nem is esik rosszul egy kis láblógatás, az egy órás pihenő alatt visszanyerem a futkározásban elvesztett erőmet. A fegyvercsörgés közelébe osonok érdeklődve, de nagyon óvatosan, hogy még véletlenül se szúrjak szemet senkinek. Az eseményeket figyelem, s az elesetteken is megakad a szemem. "Hmm nem ártana pótolni a mai veszteségem, s ráadásul - elvigyorodok - ez nem zárja ki azt sem, hogy még be is hajtsam azon a pancseren a szétszórt javakat." - gondolkodok eképpen. Gyakorlott szememmel a leromlott környéket pásztázom, hátha akad a közelben egy jóképű göcsörtös fadarab, vagy vaskosabb székláb, amivel elkábíthatok egy esetleges túlélőt. Fegyveremre nem is gondolok, hiszen az apró tőr alkalmatlan lenne bárkit is leütni, azt meg hogy leszúrjak orvul akárkit, nem igazán szeretném. Persze mindjárt más helyzet lenne, ha az életemet fenyegetné veszély, nem igazán jutna eszembe semmiféle erkölcs csupán a saját tyúkszaros életem...
A csetepaté végét türelmesen várom, s kíváncsi vagyok ezúttal rámmosolyog e a szerencse. Ha többen is talpon maradnak, nagyon megfontolom mit tegyek, de ha csupán egy ellen marad, akkor nem habozok sokáig, s megpróbálom lopakodva becserkészni az áldozatot, hogy jókora dudort "varázsoljak" a fizimiskájára. "Hiába no, nagy mágus vagyok ilyen téren..." - vigyorodok el ismét a csepet sem szívderító szegénynegyedben.

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rogreff
Esemény: Prédára lesve
Helyszín: Szegénynegyed
Idő: délután
_______________________________________________________________________________


Hat tolvaj csapott itt össze, három sárgásbarna felelöltőt viselő Mosolygó és három buggyos selyeminget és nadrágot viselő Szeráj-os. Az összecsapást a Mosolygók nyerik. Miután a véres tőrpárbajban a Szerálosok két tagját leszúrják, a megmaradt túlélő eliszkol. A Mosolygók nem üldözik.

-Na.- mondja az egyik erv nyelven- ezek se fognak többé idepofántlankodni.

Két társa könyebben mesebesült, ők a vérzést szorítják el a kezükön lábukon.

-A hullákkal mi legyen?

-Szedjétek össze az értékeiket, a testüket hagyátok csak itt a patkányoknak is kell valamit enni...azok majd eltakarítják.

Két tolvaj gyorsan nekiáll a hullák kizsebelésének, csak az erszények érdeklik őket és a készpénz, a néhai tulajdonosok felszerelése az nem.
Harmadik társuk az utcát figyeli míg gyorsan dolgoznak.
Miután végeztek felszívódnak a sikátorokban, otthagyva a még vérző holttesteket.

[Enriquel]

"Rusnya" Rogreff


Az igazat megvallva fogalmam sincs mit vartyognak a győzedelmeskedők, csupán következtetni tudok a hanglejtésekből és a gesztusokból. Hamarosan be is igazolódik, hogy nagyjából jól ítéltem meg a csevely tárgyát. Csalódottan húzom el a számat, amikor látom, hogy kifosztják a holttesteket. "No ennek a lehetőségnek lőttek..." - legyintek magamban, de aztán észreveszem, hogy nem végeznek teljes munkát. Rövid ideig gondolkodom, ami éppen elég arra, hogy felszívódjanak a Mosolygók megmaradtjai. Eszem ágában sincs utánuk eredni, sokkal inkább érdekel a minden nehézség nélkül megszerezhető préda. Leshelyemről nem igazán látom, milyen fegyvert is használtak a Szeráj olajosbőrű emberei, de feltételezem, hogy nem holmi rozsdás késeket.
Körbepillantok még egyszer, mielőtt elhagynám a rejtekemet, s ha tiszta a levegő, akkor előóvakodok. Menet közben már ki is nyitom kicsiny hátizsákomat, hogy villámgyorsan elsüllyeszthessem friss szerzeményeimet. Gonolataim máris a körül forognak, hogy merre van a legközelebbi fegyverkereskedő, akinél esetleg túladhatok portékáimon.

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rogreff
Esemény: Prédára lesve
Helyszín: Szegénynegyed
Idő: délután
_______________________________________________________________________________


//Igen, igazad van, valószínűleg használnak az egymás közötti kommunikációra tolvajnyelvet, amit -mivel te más klánba tartozol, nem értesz, azonban a nyomornegyed közepén leszarják, hogy ki hallja vagy látja őket, ez itt nem a főtér. Itt ők az urak, tudja csak meg minden ablakból leskelődő, ki itt a főnök...,de kösz hogy felhívtad a figyelmem a tolvajnyelvre, efölött tényleg elsikkadtam. Azért írtam hogy ervül beszélnek, hogy tudd: a Mosolygóknak csak a vezérei enoszukeiek, valójában teljesen "nemzetközi" vegyes szervezet, ami a tagság náció-összetételét illeti.//

Nagy óvakodva, a füled, orrod hegyezve közelíted meg a holttesteket, te vagy az első úgy látszik...
Izgatottan kutatot át a szúrt és vágott sebektől kivérzett tetemeket, hogy milyen ingóságaik vannak, hát pénzt azt már nem találsz, de ezeket be tudod gyűjteni:

- két jó minőségű "sarlótőr"
- egy abbitacél(!) drótgarott
-három adag ópium
-egy közepes minőségű tolvajkulcs-készlet
- 20 m nagy teherbírású selyemzsineg
- egy zacskó pipadohány
- egy bikacsök (a gumibot középkori megfelelője)

Ahogy legújabb szerzeményeidet próbálod a zsákodba gyömöszölni, feltűnik két veled egy magas rongyos kis gnóm, akik fejhangon visítoznak egyikük egy husángot lóbál, a másik tekintélyes és kiváló csúzlit fog rád, amiben baracknyi vasgolyó van...ha az eltalál...

-Hé te kis szarházi! Teszed le rögtön, te kis büdös tolvaj! Ez itt a mi területünk, itt csak nekünk van jogunk hullákat rabolni, takarodj innét, mert kiloccsantjuk az agyadat!

A csúzlis mindenképp lőtávolban van.

[Enriquel]

"Rusnya" Rogreff

Lázas sietséggel próbálom eltenni a holmikat, de már az elején látom, hogy van ami túl nagy falat lesz számomra. Mint például a bőrvért, és a bikacsök. Ezeket a végére hagyom, hiszen én nem sok hasznát venném... legalábbis így gondolom. Hamarosan beigazolódik az ellenkezője, s megjelenik a két mihaszna gnóm. Nohiszen... méghogy az ő területük. A szituációt gyorsan felmérem, s a csúzlis közeledőt ítélem a veszélyesebbnek. Hirtelen ötlettől vezérelve - miután gyorsan összehúztam a zsák száját - a fejem mögé emelem. A rögtönzött "páncélzat" fedezékében rohanok egészen addig, míg egy házfal takarásába nem érek. Reményeim szerint a kitömött pakkról lepattogzanak a golyóbisok, megvédve fejemet és hátamat. A házfalhoz ha sikerül eljutnom, megigazítom terhemet, s lélekszakadva rohanok tovább, hátra-hátra pillantva. Kosársisakom rögzítését ellenőrzöm, nehogy lecsússzon fejemről. Ha szükségesnek ítélem, és nem tudom lerázni üldözőimet, akkor a csúzlisra mindenképpen beáldozok egy hajítótőrt.

//Bocsi nem kioktatás volt a dolog, hiszen én nem a tolvajnyelvre utaltam. Egyszerűen csak arra, hogy egyáltalán nem beszélek ervül. Sebaj megszoktam, hogy vaksi(-->by Kalmárfejedelem) vagy. Igaz ugyan, hogy nem jelöltem ki, milyen nyelvet vettem fel a goblin (anyanyelv) mellé, de az előtörténet alapján én a közöst tartanám indokoltnak, amit az ékszerésztől tanultam meg.//

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rogreff
Esemény: "Nagy lények" csatája
Helyszín: Szegénynegyed
Idő: délután
_______________________________________________________________________________


Mikor a gnóm fosztogatók látják, hogy meg akarsz lépni az apróságokkal, a csúzlis egyszerűen hátba lő.
Terved, hogy a hátadra rakott zsákkal fedezed magad, bevált ugyan, de nem volt éppen kellemes menet.

Óriásit puffan valami a hátadnak és orra is bucskázól, mert az ereje ledönt a lábadról, hátad mögött a gnómok diadlamasan felrikoltanak, hogy milyen sikeresen hátbalőttek, majd a csúzlis elteszi a fegyverét és mindketten husánra kapnak, kihasználva a földre kerülésed időt kapnak, hogy beérjenek és megtámadjanak.
//Később veszed észre, hogy a vasgolyó becsapódásától az egyik -újonnan szerzett cucc közűl- általad választott tétel, teljesen tönkremegy és használhatatlan lesz.//
Azonban Rogreff még így is nagyon gyors, a goblin előtt két választás van:

1. Itt marad és harcol
2. Eliszkol

//Amennyiben az első lehetőséget választja, kérek tőled PM-ben a Kalmárfejedem címére 12 db KÉ, 12 db TÉ, és 12 db Sebzésdobást.
Amennyiben a másidik lehetőséget választja, a Célszám 80; dobj százalékkockával annyiszor, amennyi a Gyorsaságod 10 feletti része, ha legalább egyszer megdobod a célszámot, sikerrel elmenekülsz a zsákmánnyal.//

[Enriquel]

"Rusnya" Rogreff

A mocskos földön elterülve, visítok a hátamba nyilalló fájdalomtól. Persze túljátszom kicsit a dolgot, de úgy gondolom könnyű szerrel megtéveszthetem őket.
- Ííííííííí!!! Hogy rohadna ki a beled! - sivítom feléjük, vagyis pontosabban a csúzlis felé. Látom, hogy elég közel kerülnek hozzám, így ha megpróbálnék eliszkolni, túlságosan is kiszolgáltatott lennék a hátamat mutatva. Sajnos nem vagyok valami nagy harcos, de a jelenlegi helyzetben, rákényszerülök, hogy felvegyem a harcot. Kezem, a picit arrébb pottyant bikacsök tapintását keresi, s mikor meglelem, fájdalmas grimasszal az arcomon tápászkodok fel. A gnómokat bevárva, feléjük hajítom a furkost, hogy legalább egyiküket megzavarjam, majd a másikat egészen közel engedem magamhoz. Félősen próbálok, ügyetlenül hátrálni - ami csupán látszat -, majd hirtelen rántom elő tőrömet, hogy így lepjem meg magabiztos áldozatomat. A harc tehát kezdetét veszi, s csak remélhetem, hogy taktikám beválik.

[Garvel]

- Riel-

Egy megviselt ámde jóképű muzsikusforma lép ki az erigowi térkapuból. Valószínűleg a fesztiválról érkezett, ami most érhetett véget.

<Felkavaró élmény térkapun utazni egy átmulatott hét után... Szóval ez a városok városa, Erion... hatalmas.>

Majd a kerekedő negyed felé veszi az irányt, vásárolnia kell, úgy néz ki ez szokásává vált, ha új helyre érkezik...

<Veszek egy fasza ruhát, aztán megpróbálom megkeresni Ryent. Bár itt elég nehéz lesz.... Meg ahogy ismerem mióta itt van ki se mozdult Ellana szentélyéből, max ha elfogyott a pénze>

[Kalmárfejedelem]

JK: Riel
Esemény: Megérkezés Erionba


A tizenötmilliós város hatalmas. Miután keresztűlvergődtél a fináncok vizsgálatán és leszurkoltad itt is a kapupénzt; (Nem a térkapu használati díját, hanem azt a pénzt, amit rendesen a Városkapunál szednek; de mivel itt a város közepére érkezel; így kénytelenek itt beszedni.) szembesülsz a város gigászi méreteivel és azzal, hogy halvány fogalmad sincs merre van a Kereskedőnegyed.
Negyed órás bolyongás után belátod: jobb megkérdezni valakit.
Legalább tíz embert kérdezel meg mire bekeveredsz egy a Kereskedőnegyedhez tartozó kerületbe.

//Off: Szabadon válassz egy kerületet (helyszínt) a Kereskedőnegyedben és a következő reagodat már oda írd.//

[Sessaryen]

(Ahham)

*Kilépve a térkapuból a Kapuk terén vagyok újra.*

< Taana néném már várhat rám, hisz megígértem: visszatérek még. Biztos örülni fog, ha meglátja a Harcosok Övét rajtam. Talán még Groffo mestert is itt találom. Bah, mennyi ember, meg mifene, utálom ezt a tömeget... Miért itt kell laknia a néninek?>

* Magamban dohogva, értékeimre vigyázva elindulok Taana néni háza felé a Kereskedő negyedbe. Közben acélos pillantásokat vetek azokra, akik feltűnően megbámulják a csupasz államat, forradásos arcomat*

<Öcsém! Ha nem tetszem ne nézz!>

//Off: Mekkora jelenleg a kézpénzes vagyonom?//