Úttalan utakon....

[Castor de Vinter]

Liam

Liam magasról fütyült a szepegő lányra, mert még nem végzete el a dolgát a martalócokkal: a zsájából kötelet vesz elő, amivel a vadakt szokta zsinegelni a feldolgozáshoz, és összeköti a zsiványok kezét és lábát (van Csomózásom 1.-es fokon). Utána a hátrahajtja a bokájukat és a hátul megkötött kezet a bokához köti. (Nem tudom világos-e hogy mit akarok. ) Így a testük ívbe feszül, meglehetősen kényelmetlen pozitúra, de legalább nem fognak ficeregni.
Szépen akkurátusan megközözi mindhármat, közben átkutatja őket hogy van-e náluk pénz.
Ha van, azt elveszi.
<Ezeket felpakolom arra a szekérre és megkérem azoket az embereket, hogy vigyenek be a városba. Biztos keresi ezeket a díszpintyeket az őrség egyéb bűneik miatt...talán még fejpénzt is kaphatok értük. Ha nem az se baj....legalébb ennyivel kevesebb lator járja itt a vidéket...kíváncsi vagyok mi van még a fülük mögött...biztos kapnak bűntetést...talán megvesszőzik, vagy felakasztják őket...Szarok rá; meg is érdemlik...>

Miután gúzsba kötötte a rablókat szépen elfekteti őket egymás mellé az út szélére és a lányhoz megy.

<Na, ez is tök puci...az utóbbi időben mindenütt puci nőkbe botlok...>

Leveszi a viseletes köpenyét amit hol takarónak, hol -összehajtogatva- párnának használt és a lánynak adja, majd megszólítja:

- Már nem tudnak több disznóságot elkövetni...levertem őket. Az ura jól van? Megtennék hogy bevisznek a kordén a városba? Át akarom adni ezt a három jómadarat az őröknek...

<Ehh, a madaras fickó meg vár a disznajára....nem sürgős az...>

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* a lány szipogva felkel a bokor tövéből, majd elfogadja a köpönyeged. Ekkor tűnik csak fel, hogy micsoda kis ártatlan szépséggel állsz szemben. A lány alig múlhatott el 16, de gyönyörű az biztos. Összehúzza magán a köpenyt, majd csendesen megszólal:*

- Köszönöm neked bátor harcos, hogy megmentettél a martalócok gyűrűjéből! Nem is tudom, hogy mi lett volna nélküled. *Süti le szemeit, de hírtelen fel kapja tekintetét.* Apám! Apám! * Kiáltja el magát, majd a földön fekvő emberhez szalad. Kis idő múlva az öreg is magához tér, kinek felszakadt fejbőrén látszik, hogy kardlappal üthették le. Mind e közben te gúsba kötöd az illetőket, majd „felhányod” őket a szekérre. Kis idő múlva az öreg is lábra tud állni, s hálálkodva szorongatja kezedet, hogy megmentetted lánya életét. A nagy hálálkodás után felszálltok a kocsira. Te és az öreg a lócára, s hely hiányában a lány mögétek. Az öreg a lova kantárszárát elkapja, s már az istránggal „igyekezetre is buzdítja a lovat”. Út közben magukhoz térnek a haramiák, s nyöszörögve várják sorsukat. Egy pillanatnyi néma csönd után az öreg kezd el beszélni:*

- Khhhmmm… Köszönöm, hogy megmentettél minket! Én Firtorgis vagyok Erigowból, ő pedig a lányom Minare! Benned, megmentőnk kit köszönthetünk? honnan érkeztél, s mi járatban vagy felénk?

[Castor de Vinter]

Liam

//Off: Itt szeretném felhívni a tisztelt HM figyelmét arra, hogy a karakter átkutatta a rablókat, és ha talált náluk egy kis pénzt azt eltette...csak nem kaptam visszajelzést arról, hogy ez ügyben mi az ábra.//


-Liam vagyok a Keleti Barbárok népéből a Medve törzsből. A szállásterületünk messze keletre van ide. Foglalkozásomra nézve korg vagyok. Bár tinektek ez is "barbárt" jenet azt hiszem...mindegy...a törzsem nyomait követve jöttem el idáig akiket elveszítettem és nem tudom, hogy merre vannak...sokat nem láttam még az északi népekből sem az otthonukból,..de azt tudom, hogy jónéhány korg csavargott már itt nálatok is errefelé, ezen a vidéken, akik nevet szereztek maguknak az ervek között...(Liam azért tegeződik, mert olyan mélyen nem ismeri a nyelvet, hogy magázódjon.)...ma érkeztem meg a nagy kőrakás bejáratához, és egy elejtett vadért jöttem vissza az erdőbe, mikor meghalottam a lányát...-pillant hátra a korg egy picit a hátuk mögé Minare-re. Ne hálákodjon, én is kerülhetek még olyan helyzetbe, hogy rászorulhatok jó emberek segítségére...azért tettem, mert ezt várja el tőlem az ősatyáim szelleme...csak az a harcos remélhet segítséget bajban, ki maga is segít a rászorulónak...

-Nem ismerem sem az országot, sem a várost, csak a nyelveteket gagyogom jól-rosszul...a sámánunk tanította nekem. Egy kicsit mesélhetnél nekem a szokásaitokról és a törvényeitekről...ki most a törzsfő a nemzetségedben? (Értsd: -Ki a király az országban? )

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

- Hmmm! Én azt hallottam a barbárokról, hogy gyilkos, emberevő mind! Azonban mindig is azt mondta megboldogult jó apám, hogy "édes fiam ne itélkezz mások felett elhamarkodottan!" Hát Liam, te meghazudtoltad a népedről terjengő hiedelmeket! Ilyen nemes lekű, s becsületes emberrel ritkán találkozhat a magamfajta!


* Az öreg eltöpreng egy pillanatra, majd válaszol kérdésedre, de előtte megtömi pipáját, s tüzet csiholva pöfékelni kezd.*

- Kérsz fiam egy szippantást a jó dohányból? * Nyújtja feléd a pipaszárat, majd miután el, vagy nem fogadod a felajánlást szép komótosan elmeséli Erigow jelenét.*

- A mi törzsfőnk, vagy ahogy felénk nevezik hercegkapitány a nagy Erigowi Klavel. Ő Erigow vezetője. Jó ember, nagy felfedező, óriás hatalommal a kezében. Most épp Beriquel szigetének felfedezésén, s az ottani kolónia megszilárdításán tevékenykedik. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy igen nehéz dolga van. Rengeteg fáradságos munka, s ráadásul az egész sziget telis tele van rútabbnál rútabb szörnnyel, démonnal. * Feltekint az égre, s elmormol egy imát Kradnak. * Na inkább beszélek erigowról. A város Észak, hanem egész Ynev legszebb székhelye. Telis tele terekkel, szökőkutakkal, ódon házakkal. Lakói vidámak, szorgosak, s szeretik a mulatságokat. Képzeld fiam! Erigowban van a Legendák tornya, mely a messzi látképből is jól kitükröződik. Az a dalnokok egyik, hanem a legnagyobb „szentélye”, bár én még a közelében sem jártam, de azt mondják, hogy oda csak is muzsikus léphet be, az is csak egyszer életében. Nem furcsa?! *Tekint rád az öreg.* Felénk a nők sudárak, kívánatosak, s szépek, de vigyázni kell velük, mert nem adják ám magukat egykönnyen. *Kacsint rád a pöfékelő Firtorgis.* Kell nekik a báj, a szép beszéd, a szerelmes éjszakai találkák. Mind ez az állandóan itt tanyázó kobzosok végett! Fene vinné el őket. Ők nevelték belé lányainkba ezt a gőgösséget. * Köp egyet az út porába.* A város maga tiszt és rendezett. Sok fogadó, s kocsma várja a betévedő idegent. Van abból mindenfajta. Gazdag embernek való az Alborne Csillaga, szegényebbnek a Vonító Dalnok, vagy a Beszélő Múlt, az Oroszlán, s sorolhatnám még tucatjával. Az alja népnek, a verekedősnek meg az Anthon Vitorlája típusú késdobáló. Van felénk minden népség. Főleg ilyenkor a fesztivál idején. Jönnek mennek a különböző karavánok. Hátukon hordva megannyi féle, fajta embert. Hihetetlen ilyenkor Erigow! Mint a nyüzsgő méhkas. Na, de majd te is meglátod! *Az öreg szív egyet pipájából, s az eddig csendben ácsorgó lányka szólal meg.*

- Liam úr! Édesapám kissé komorabban látja Erigowot, mint mások. Tudja aki hosszú éveket eltölt a herceg szolgálatában tud sokat, sok mindent, sok mindenkiről. Ha viszont megakarja ismerni igazán a saját bőrén kell, hogy megtapasztalja. Ha gondolja én elkísérhetem majd erre, arra, s megmutathatom a fontosabb, érdekesebb helyeket. Ha jól értem ön vadász?! Mindig is csodáltam a vadászokat, bár én sosem próbáltam. Tudna nekünk mesélni arról, hogy mi volt eddigi legnagyobb vadállata, mit elejtet, s mi az amit még nem, de szeretne? Valamint arra is kíváncsi lennék, hogy milyen érzés az, mikor becserkészi a prédát. Mesélne nekem róla, ha megkérném!? *Mosolyodik el a lány, most már kissé megnyugodva, a lóca hátfalára könyökölve.*



// Bocsi, az tényleg kimaradt! 48 rezet gyűjtöttél be a három banditától. //

[Castor de Vinter]

//Liam//

-Igen, ...Minare...vadász vagyok. A népem önellátó, csak a legnagyobb ínség idején kereskednek a korgok, illetve csereberélnek más népekkel...már akivel még nem állunk hadban, ami igaz az igaz, sok harcos áll zsoldban más törzsfők kenyerén...nem minden törzs és nem mindenki...mi is háborúzunk egymással. -De ezekről keveset tudok, mert én még fiatal vagyok és nem voltam benne a Vének Tanácsában, én csak tettem azt amit a törzsfő mondott...igazság szerint én még soha nem hagytam el az otthonom és ti vagytok az elsők között, akikkel ezen a nyelven beszélek...ez lesz a ticenkilencedik nyaram ami jó egészségben talál- nem rendelkezem túl sok tapasztalattal más népekkel mint az öreg korgok.

- A vadászat...nekem életforma...mindig erre neveltek és nem is értek máshoz csak ehhez...igazából csatában sem voltam soha, csak a nagyvadakkal harcoltam...emberrel így komolyan most először...a legnagyobb vad amit eddig megöltem? Igazából nem is vadásztam rá, csak az életemet védtem...a szállásterületünk környékén volt egy hatalmas grizzly....azt hiszem ti ezt szürkemedvének hívjátok, aki egy szűkös télen más táplálékot nem találván rákapott az emberhúsra...élelemért kutattam a dombok között, hogy ne dögöljünk éhen...a medve is ott volt. Az volt éltem első igazi élethalálharca...-mondja Liam és megmutatja a mellkasát, amibe belemart az állat és a vállát amibe beleharapott-...sikerült túléljem, de egy fél évig lábadoztam, mire lábra tudtam állni utána...de volt mit ennie a testvéreimnek azon a télen, és nem fagytunk meg...

-Amit igazán szeretnék elejteni az egy hótigris. Csodállatos állat, láttam egyszer egy törzsfőn, aki abból csinált fejdíszt...én is olyat akarok, a tigris kikészített feje és lenyúzott szőrméje volt a koronája és a palástja...olyan a szőre mint az ágyéköttőm...-emelkedik fel Liam és megmutatja az egyetlen ruhadarabot ami mostmár rajta van. (A köpenyt a lánynak adata.)

-...beszélik a hegyekben él, ahol hó borítja már a tájat.

-Köszönöm a felajánlást, előszőr is át akarom adni ezeket a haramiákat az őrségnek, utána megnézném a kővárost...meg van egy kocsma ahol útitársaim várnak rám...Időtlen Álom, Régmult Idő,...vagy valami ilyesmi a neve...-bizonytalanodik el a korg.

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* Tátott szájjal, néha, el el mosolyodva hallgatja a fiatal szépség történetedet. Apja csendesen ül a lócán, s lassan terelgeti a lovat Erigow felé. A kocsi hátsó részében gúzsba kötött martalócok is lecsendesednek egy idő után, s csendben várják sorsukat. Amikor megmutatod sebhelyeidet mindketten, az öreg és a lány is ámulva lesik mellkasodat.*

- Hát te tényleg jól összeakaszkodhattál azzal a medvével édes fiam!? Szerintem egy egyszerű ember életét kioltották volna azok a karmok! *Kutatja Firtorgis tekintetével a hegeidet. A lány eltakarja kézfejével száját, s csendesen elhűlve megszólal:*

- Kradra! Micsoda fájdaamt élhettél át?! El sem tudom képzelni, fel sem tudom fogni, hogy ennyire szívós vagy?! Felétek mindenki íly hatalmas, s erőtől duzzadó? *Kérdi a fiatal lány tőled, te rápillantasz, s furcsa csillogást, fényt pillantasz meg szemeiben. Hírtelen nem tudod, hova tenni eme tekintetet. Amikor felkelsz, s „tigrises” ágyékkötődet mutatod, a lány fülig elvörösödik, s csendesen lesüti szemét. Midőn a hótigris, s a fogadó kerül szóba, az öreg kezd el morfondírozni.*

- Hmmm?! Valami múltas nevű kocsma?! Hmmm, hmmm, időtlen?! Hmmm, hmmm, hát megvan! A Beszélő Múlt lehet az! Tudom, tudom, hisz az egy köpésre van csak, két sarokra otthonunktól! * Majd az állatra tereli át a szót.* Hát én bejártam a hegyeket, völgyeket, erdőségeket Erigow környékén, s innen északabra, de nem találkoztam még ilyen állattal?! Szerintem nem is él felénk ilyen fajta. Hát nem tudom, hol lelhetné rá, de van egy lehetőség!* Kacsint rád az öreg.* Tudod, meséltem Klavelről, és az ő expedíciójáról Beriquel szigetén! Azt is mondtam talán, hogy ott létrehoztak egy kolóniát. Ez még semmi! Aki eddig onnan visszatért, vadállatokról, démonokról, s más elfajzott pokollakóról hadovált! Szerintem ha van hely Yneven, hát Beriquel szigete az, hol eme nemes vadat felleled. * Töpreng az öreg, majd rádtekint ismét, s mély sóhajjal megszólal.* Még egyszer nagyon köszönök neked mindent, s nem is tudom, hogy tudnám ezt számodra meghálálni?! Nem tudom, de biztos fáradt, s éhes lehetsz a hosszú út végett?! Ha van kedved, s időd szívesen látnálak szerény házamban egy ebédre, s van vendégszobánk is, ha nincs hol megszállnod Erigowban. Megtisztelnél vele, ha elfogadnád meghívásomat. * Minarebe is” vissztér” az élet apja invitálását hallva.* Igen, igen! Fogadd el kérlek! Sütök neked almás pitét, vagy más finomságot! Na, légy szíves! * A lány majd kicsattan hírtelen a vidámságtól, s látod rajta, hogy kezdi feldolgozni az út menti „közjátékot”. Lassan megpillantjátok az általad már látott várost, a kocsi elkezd ereszkedni a főúton a kapu irányába.*


// A következő reagodat légy szíves a városon kívül topicba írd már! //

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Különös utazás volt ez számára - gyomorfelforgató és idegen.
Ahogy a szobában lépés közben eltörte a kezébe adott pálcát érezte testét megremegni és lassan kifakult minden a szeme elől. Furcsa fényjáték kezdte meg a kavalkádját, többször is úgy érezte menten kidobja a taccsot, pedig rég volt már, hogy élelmet magához vett. A körülötte lévő kavalkádból már épp elege lett amikor mintha talajt érzett volna a lába alatt, s lassan szeme előtt is tisztulni kezdett minden. De nem találta örömtelinek a percet. Záróképpen az utazás után teste ismét megremegett - aminek hatására és a sok öklendezési érzet hozzájárulásával térdre rogyott és mint valami szőrt nyelt macska csak öklendezte a nagy semmit fel a gyomrából.
Percek teltek el míg végre abbamaradt minden kínja. Ekkor nézett csak körül, hogy hová is került - a látvány sem derítette jobb kedvre.
Szép virágzó, zöldellő rét szélén térdepelt épp. Civilizált helynek még csak nyoma sincs.*

<Szép.... A pics@'ba.....
Most kellene kiszaladni a világból...
Óóóóh... Úrnőm! Csak tudnám, hogy mit akarsz még velem megtetetni... mi a célod velem... miért nem hagytál odaveszni....>

*Közben a sarkára ült, majd ebből a helyzetből a fenekére. Lábfejeit terpesztve, térdeit összezárva gubbaszott kedvtelenül, komoran, dohogva.*

<Nem volt még eléggé mozgalmas az életem?.... A francba...
Ha akkor nem rójják rám azt a hülye kémkedős feladatot legelső egyéni munkám címén, hogy bizonyítsak a rendnek, akkor békében élnék most is Shulurban, a kedves kis fekete könyvtárszobában és tanulmányozhatám azt a drága könyvecskét, amivel közelebb juthatnék..... ehhhh......
A sors fintora, vagy épp az Úrnő szeszélye volt, hogy a megfigyelt személyről kiderült, hogy a saját húgom. Micsoda egy beképzelt liba, és hogy fennhordja az orrát. Fontos a vagyon, meg a hírnév, meg az aminek látszik. Közben meg a tojáshéj a fenekén van. Felelőtlen fruska csupán. Hogy lehet Shulur utcáira kimenni famorként kíséret nélkül, meg valamire való védelem nélkül?!? De bátorsága az volt.... csupasz kézzel nekiment annak a tharrita kutyának. Vajon most mi van vele? Bizonyára nem is hiányzom neki, hisz nincs is miért hiányozzak...>

*Letépett vagy három szál virágot és lassan apró cafatokra kezdte tépkedni őket.*

<Ha hiányzom, ha nem valószínűleg már nem is fogom látni. Bár.... az istenek útjai kifürkészhetetlenek. Igaz Úrnőm?!?
Még az sem világos miért hagytál életben. Ami nem baj végül is, ha azt nézem. ...
De szemétség volt elvenni azt tőllem amire majd egész életemben vágytam, vártam....
Éppen hogy megtalálni a húgomat és el is veszíteni egyből... Hogy ez mire volt jó?...
Lícia és Drayh sem megy ki a fejemből. Minek bajlódtak velem félholtan? Csak hátráltattam őket, hogy biztos helyre menjenek.... De miér pont az a koszos kikötővárost kellett kiszemelnie annak a.....> *mély sóhaj* <Vajon tudja, hogy szeretem?... Még akkor is ha néha csak egy agyatlan kiéhezett baromra hasonlít... Ááááhhhhh....>

*Újabb virágtépés következett, majd még egy. Ez a tevékenység, mintha oldaná benne a feszültséget. Ismét körbekémlelt, fülelt, hátha meghall valami emberi hangot, de csak a vidám madárcsiripelést vitte feléje a szél.*

<Pot ide kellett küldeniük, ahol semmi és senki nincs. Legalább valami normál emberi környezetbe küldtek volna és nem a vadonba. Azt sem tudom merre menjek basszus.
Ez a három muksó nem normális ha együtt vannak. Még hogy én kellek ide... Minek?.... Kinek?.... Még azt sem mondták kit kell keresnem, meg hogy hol!... Bár lehet nem kellett volna olyan hamar eljönnöm....
Hhhhmmmm.... most már mindegy!>

*Lendületből felállt - másodjára.
Betájolta magát a nap állását használva északnak, és elindult.*

<Majd csak találok valami normális emberi környezetet. Ha meg nem, akkor a vadonban pusztulok... Oly mindegy... Legalább nem látják, hogy mit bénáskodom össze.>

*Nem törődve azzal, hogy úton megy-e vagy magának kell taposni az ösvényt - csak elindult. Azonban, ha rátalál egy útra, akkor azon folytassa az útját - valahová csak visz...*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Kissé zúgó fejjel, de elindulsz a zöldellő tisztáson keresztül . Gondolataid még mindig Shuluron, a hajóúton, a triádon, s a megismert húgodon járnak, alig érzékelve a jótékony tavaszi napsütés melegét. Az időjárás tökéletes. Enyhe tavaszi szellő lengedez, s friss gyantaillatot hoz a fenyves erdőkből. A kék égbolton bárányfelhők hadai úsznak kecsesen, s madárcsicsergéstől visszhangos a táj. Majd egy fertályórát bolyongasz, gondolataidba merülve, mikor hangokra, ismerős hangokra leszel figyelmes. Mintha egy ló patája kopogna a kövezeten, s egy szekér kerekei csikordulnának. Közelebb mész a hangok forrásához, s kilépve a sűrűből egy kikövezett országutat pillantasz meg. Távol, s messze senki. Kivéve egy kis homokfutó szerű két kerekű fogatot, melynek lócáján egy fiatal férfi fütyürészve üldögél. Látod, az egy szál pelyt egyáltalán nem hajtja túl az „úriember”. Szép komótosan baktat az úton, félhosszú fekete haját, meg meg lebbenti a szél, így markáns arccsontozatát meg, meg mutatva neked. A férfi a huszas évei közepe fele járhat. Igen jó képű, daliás teremtés. Mikor kibukkansz az erdőből, nagy hóóóó kíséretében megállítja a léptető lovat, s egy enyhe mosolyt eleresztve rád tekint.*

- Üdvözlöm széphölgyem! *Szólal meg a férfi ervűl.* Mi járatban ily egyedül eme kietlen tájon, ha nem vagyok túlságosan indiszkrét!? Talán valami baj érte?! Rablótámadás, vagy eltévedt?! *Néz rád a férfi, s közben szállkás alkarjaival óvatosan visszafogja a léptetni kívánkozó lovat.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Egykedvűen ballagva szépen lassan nem siettetve semmit megyek amerre az orrom húz. Az érkező hangokra felfigyelvén kicsit megszaporázom a lépteimet és a hangok felé igyekszem.
Meglátva a szekeret és hajtóját elismerően horkantok egyet.*
<Ez igen... Na EZT nevezik férfinak....
Csak kár, hogy egy büdös szavát sem értem.
Hm... talán nem kellene toroniul megszólalni. Csak el ne felejtsem, hogy itt bizony azt nem szívesen vennék....>
*Miután elmondta mondandóját, láthatólag nem akar mást egy kis félmosolyt eresztek meg bocsánatkérően, majd kicsit biccentek neki és közös nyelven szólok hozzá.*
- Üdvözletetm!
Sajnálom, de nem értettem az előbbi szavait, nem ismerem e ország nyelvét.
Valami emberlakta falut, várost tudna nekem ajánlani a környéken? Egy kicsit eltévedtem azt hiszem.

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi leszáll a kocsiról, s közelebb lép hozzád. Most látod csak, hogy igen szépszál legény az illető.*

- Khhmmm… Elnézését kérem, de azt hittem helyi, északi ön hölgyem! Tudja erre fele mindenki az ervet használja közös nyelvnek. Úgy mint önök felé, valószínűleg délen a pyarronit . * Szólal meg a férfi pyarroni közös nyelven.* Jaj, még be sem mutatkoztam! *Fogja meg kacsódat, s egy csókot lehel rá.* A nevem Miltordis! Épp erigowba tartok, ha van kedve velem tarthat!? Önben kit tisztelhetek? * Kérdi a férfi.* Lehetne még egy indiszkrét kérdésem, mielőtt indulnánk?! Hogy tévedt el? Fel nem tudom fogni, hogy egy ilyen gyönyörű teremtést akárki is hagyott, hogy elkószáljon és egyedül bolyongjon a hegyek között!? * Néz rád kérdőn a férfiú. Érzed, hogy a srácnak helyén van az esze. Tudod jól, hogy ő is sejti: nem ide való vagy. Szükséged van rá, hogy eljuss egy városba, így valami kis történetet ki kell ötlened….*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Nem vagyok én annyira déli lány! Bár nem is vagyok északi.
Örvendek a szerencsének Miltordis, hívjon csak nyugodtan Ryninek.
Erigowba? Hát ha szívesen lát a szekerén, akkor köszönettel elfogadom, arra még úgysem jártam.
*További kérdéseit egy nyugodt mosollyal nyugtázom. Hátimat laza mozdulattal igazítom meg a vállamon, pedig nem is nehéz.*
- Nem indiszkrét... elmondhatom dióhéjban...
Tudja nem ismertem sosem a családom, Erion utcáján nőttem fel. 10 nyarat ha megéltem mikor elindultam hosszú utamra... azt még most is járom. Soha nem hiányoztam senkinek, így nem is volt aki visszatartson utamtól.
Nos? Felfogad egy ilyen kóbor lelket mint én vagyok? - *kérdezem mosollyal az arcomon.*
<És még hazudnom sem kellett >

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* Elmosolyodik válaszodon a férfi, majd kezével jelzi, hogy szabad a felszállás a „hintóra”. Majd felsegít a lócára. Fellibensz, majd hátratekintesz a poggyásztérre. Látod, hogy minden féle úti holmi található rajta. Kezdve a sátorlaptól, a bográcson és állványán keresztül, az utazó ládáig minden féle hasznos kacat. A férfi is gyors felpattan melléd, s megfogja lova istrángját, hátratekint ő is és egy kis zavarodott mosolyt elejtve hozzáfűzi.*

- Elnézést a rendetlenségért! Tudja nem számítottam vendégre az otthonomban! * Majd az istrángot enyhén megcsapva indulásra ösztökéli a lovat, meyl ismét felveszi a „szokásos”, poroszkáló tempót.*

- Hmmm… Erionból való a hölgy?! Szép az a város, jártam már ott vagy öt évvel ezelőt egy rövid időre. Hát megvan a „sajátos” atmoszférája az igaz! Melleseleg ha minden jól megy, holnapra Erigowba érünk. Pont a Dalnokok Fesztiváljának nyitónapjára. Tényleg! Ervül már kérdeztem, de megismétlem kérdésemet, ha nem gond?! Hogy hívhatom önt Erion szülötte? * A férfi hangjából nyugalom, s érdeklődő kíváncsiság áramlik, megnyerő mosollyal karöltve. *

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Az otthona? Maga egy igazi vándorló akkor - én meg szépen "betörtem" az otthonába akkor hívatlanul. - *egy fél mosolyt engedek el. Kicsit idegen ez a szituáció, még szokni kell az ilyen kötetlen beszélgetést Shulur kemény etikettje után. Azért próbálom magam nem elárulni viselkedésemmel.*
- A nevemet mintha már mondtam volna Miltordis. Ugye ezen a néven mutatkozott be? A nevemre pedig lehet hogy a rövidsége miatt nem figyelt fel ... Ryni... ennyi a nevem, egyszerűen röviden: Ryni.
...
Elmeséli nekem, hogy mi pontosan a Dalnokok fesztiválja? Még soha nem hallottam róla, érdekesen hangzik.
*Közben a hátizsákomat a többi holmira rakom egy kérdő "szabad?" tekintettel - persze ha megengedi, ha nem, fogom az ölemben
Kényelmesen elhelyezkedem, már amennyire ez lehetséges és hallgatom a választ figyelmesen.*

[Erigowi Klavel]

/ Ryni /

* A férfi bólintással jelzi, hogy nyugodtan tedd a zsákod a többi holmira, majd széles mosollyal, boldogságtól csillogó szemekkel mesélni kezd:*

- Hát a Dalnokok Fesztiválja Erigow egyik legnagyobb mulatsága. Egy hétig tart. Rengeteg a látványosság. Különböző mutatványos társulatok, zenészek köszöntik a tavaszt a helyi, s az ide érkező vendégek nagy örömére. A város ilyenkor felbolydul, mint a méhkas. Amerre csak a szem ellát, tribünök, emelvények, utcai bormérők, zenészek. Az emberek megtalálhatják a számukra megfelelő kikapcsolódási lehetőséget. Az ivók, fogadók is teljesen megváltoznak ilyenkor. Rengeteg külhoni idegen, kalandra vágyó egyén érkezik, kik hatalmas összegeket vernek el nap, mint nap. A fogadók és színpadok megtelnek a környékbeli és a Délről érkező kobzosokkal, kik eme helyeken mérik össze tudásukat. Nagyon jó mulatság nekem elhiheti Ryni! * Kacsint rád a jóképű férfi.* Nem tudom, ön, hogy van vele, de én megéheztem! Mit szólna, ha azon a tisztáson. *Mutat az út mellett elhelyezkedő, élénk zöld színbe borult területre, mely csodálatos látványt nyújt a rajta átfutó patakocskával egyetemben.* megpihennénk kicsit?! Tényleg?! Járt ön már Erigowban? Ha, nem akkor gyönyörű látványban lesz része, ígérhetem! Hallott már a Legendák Tornyáról? A bárdok mekkájáról? Mellesleg, ha nem vagyok indiszkrét, merre vetette eddig sorsa Erionon kívül? *Néz rád a férfi érdeklődve.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A felvázolt városkép miatt egy kicsit összeszalad a homlokom.*
<Ez szép... Azt sem tudom kit kell keresni és kiderül nem csak városlakók közt kell turkálnom, hanem még kitudja mennyi idegen is nehezíti majd a sorsom. A francba!>
*Aztán amikor arról beszél, hogy a külhoniak napról-napra mennyi pénzt herdálnak el még a levegőm is bennakad.*
<Húúú a pics@'ba... Nincs nállam csak toroni érme. Keresnem kell majd valami fű alatti beváltóhelyet... Bár ha nagy lesz a tömeg az ujjgyakorlatokat már úgyis rég gyakoroltam >
- Megállhatunk, ha úgy gondolja. - *vonom meg a vállam, láthatólag engem nem izgat az éhség érzete (egyenlőre).*
- Nem jártam még Erigowban, de elmondása alapján egy felbolydult méhkas fog a szemem elé tárulni ha odaértünk.
Hááát... sokfelé megfordultam. Először egészen Abasziszig mentem - no nem gyalog, hanem egy cirkuszi társulattal. Ott sok időt - éveket - eltöltöttem, főlleg Ifinben. Szép nyüzsgő város, de számomra valami hiányzott belőle... - *vállvonás* - a mai napig nem tudom, hogy mi...
Ott hajóra szálltam ami először az utamba akadt - azzal Toronba kerültem. Hát hallja... szép, sőt inkább gyönyörű város Shulur, de az ottani szokásjog... az valami követhetetlen kusza mócsing... Ha nem lettek volna társaim, ismerőseim akkor bizony nem verekedem át magam a birodalmon élve, vagy legalább is nem úszom meg a rabszolgasorsot.
*Elmerengek..*
<Most mit is mondjak?... Találtam egy pálcát tele valami kusza jelekkel és eltört és ide kerültem?... Nem is lenne gyanus.>
*Egy nagy sóhaj szakad ki belőlem, elfelhősödik a tekintetem, mint akinek nem túl jó emlékei jutottak eszébe.*
- Na... én már eleget meséltem magamról... Most maga jön. Mi hajtja magát, hogy vándorlásra adta a fejét és nem telepedett le?