A Tükörvilág

[Herold Bardelot]

(Abu)
//néztem felfelé is//

Kézbe veszem, és méregetem pár pillanatig a tör súlyelosztását. Kihúzom a tokjából, és suhintok vele párat.
-Ha többre nem futja az erödböl csak erre a sipákolásra, akkor akár be is fejezheted. Inkább arról regélj, te kis visítozós, hogy mi ez a hely!
Mondom magam elé az üres teremben. Közben fülelek hogy melyik irányból jön majd a válasz, és egy jó kis villámvarázs is a gondolataim közé férközik hirtelen. <Hát ha valaki holmi láthatatlanságra bízza nyomorult életét, akkor bebizonyíthatom neki, hogy ez volt az utolsó hibája>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A tőr súlyelosztása remek, bár nem igazán dobásra készítették, de forgatása kényelmes, nagyszerű érzés.*
- Mondom én, hogy bamba vagy barátom! - *ebbe a hangba már kis nevetéses gúny is került, ami furcsa mód a tőrtől érkezik.* - Hééé.... lassabban, mert ennyi év után szédülök az ilyen mozgástól barátom. Az ízlésed jó.... ez a börtön a legszebb, legjobb és a legmegfe... akarom mondani a legfelemelőbb...

[Herold Bardelot]

(Abu)

Megrándul pár izom a képemen mikor ez a vacak a kezemben megszólal. Magam elé tartom és úgy vizsgálom meg közelebról is. //szimbólummágia 3.fok//
-Hm érdekes. Tudsz még mást is a visítozáson kívül?

****
-Mi az hogy ez börtön? Szemem egyböl ajtót vagy ablakot keres a falakon, eddig fel sem tűnt volna hogy nincsenek?!
-Na mesélj szépen miért ez a legmegfelelöbb hely? Nem kell a mellébeszélés! Suhintok vele még pár lendületesset.
-MI a fene vagy te egyáltalán, ki börtönzött ebbe a pengébe? Kíváncsiságom kezdi legyözni a bizalmatlanságom.
< ha ezt én is meg tudnám csinálni az pár gondomat megoldaná >
A mosoly ami arcomon játszik nem sok jót igér a tör számára.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Sem a tőrön, sem a tokján nincs szimbólum, semmilyen.*
- Tudnék persze, ha nem lóbálnál annyit, akkor mást is mondanék, mutatnék....
*Ablak tényleg nincs a helyiségen, ellenben egy ajtót látsz. Jobbra a tőrös faltól igen messze - lehet talán 100 láb is a távolság.*
- Hééééé! Mondtam már, hogy ne lóbálj! Így még beszélni is nehéz!....
*Csak akkor folytassa, ha a lóbálást abbahagyod.*
- Na végre. Egyébként tényleg nem látsz a szemedre. Nem látod b@***meg, hogy egy tőr vagyok?!?
Nem börtönzött ide senki én maga vagyok A Tőr!
Ez a hely pedig felemelő énnekem. No meg persze mondhatni azt is hogy a legmegfelelőbb ha tanulni szeretnél. Van ám itt sok érdekes dolog.

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Olyan tör nincs ami beszél! Nem kell a hülyítés, ugyan mit tanulhatnék itt?!
Azzal nagy léptekkel elindulok az ajtóhoz és megpróbálom kinyitni.
-Ha nem bírok innen kijutni, úgy gondolom nem lessz olyan jó itt neked, legalábbis ha rajtam múlik!
Menet közben a pengét párszor kihúzom majd erössen a tokba tolom, és hadonászok vele.
< ez hogy tetszik? persze te vagy a tör mi? majd csak beadod a der... akármidet >
-Jobban tennéd a gyorsan elöadnád hogy hol is vagyunk és mi folyik itt. Kinek dolgozol?

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Azért mert te nem láttál még ilyen tőrt nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Fényes bizonyíték vagyok én magam erre, létezem.
Nem dolgozom senkinek, nincs mivel dolgozzak...
Tanulni pedig sokmindent lehet, bár ha így viselkedsz mindenkivel senki nem fog mondani semmit. Én sem, ha nem hagyod abba a lóbálást és ezt a bánásmódot.
*Így is tesz. Csendben marad míg eléred az ajtót. Egyszerűnek kinéző vasalt faajtónak tűnik. Vas kalinccsal, egyszerű zárszerkezettel (látszatra). Viszont a kilincset lenyomva az ajtó meg sem mozdul - se befelé, sem kifelé. Zárva.*

[Herold Bardelot]

(Abu)

< ez nem nyílik! >
-Jó akkor beszéljünk higgadtan, bár mit mondasz azt furcsálom. Nos mit is tudsz ami nekem a segítségemre lehet?
Közben a fal mellett haladva nézegetem a kifüggesztett dolgokat, hátha találok még ehez hasonlót.
< Ha másra nem arra jó lessz hogy eladjam, vagy megvizsgáljam. Vajon a sav marja-e? >
Amint találok valamit amin helyet foglalhatok, megteszem, ha más nincs a fal tövébe ülök le. Zavar ha valaki sétál miközben én az agyam eröltetem, mégha én is vagyok az az illetö.
-Csak úgy érdeklödés szintjén, jutott már ki valaki innen? Te miért vagy ennyi közönséges fegyver között mikor te egyáltalán nem vagy az?
< ja mert neked van mivel visitoznod >

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Ülőalkalmatosság nincs a teremben.
A falakra főképpen fegyverek vannak feltéve dísznek - minden fegyverből több tucat is egyszerre - különbőző fémből, megmunkálással, díszítéssel, stb...
Ahogy így nézegeted őket egyre jobban hatalmasodik el rajtad egy érzés: minta többen is bámulnának, figyelnének - pedig tényleg nincs senki rajtad kívül és a sípítozó tőrön kívül a teremben.
Hajítóbárdok után vagy egy kis felüdülés a szemnek - nem újabb fegyverarzenál következik, hanem egy földtől plafonig érő tükör ezüst keretben, talán egy lábnyi széles lehet.
Megállsz előtte, belenézel, de csak magadat látod benne. A tőr viszont megszólal kérdezés nélkül.*
- Én helyedben nem nézném ebben magam, hacsak nem akarsz elégni mint egy szalmaszál.
*Valahogy hiszel a tőrnek és nem sokáig bámulod magad a tükörben - ugyanis egyre jobban elönt belülről a forróság, így kénytelen vagy arrébb állni, szemed levenni róla. Pár szegmens elteltével hőháztartásod visszaáll eredeti állapotába, a belső tűz lassan megszűnik.
Lecsüccsensz a földre, mivel más alkalmatosság erre nincs, és lázasan jár mindenfélén az agyad - a tőr sipítása "szakít" ki megint gondolataidból.*
- Tulajdonképpen arra sem emlékszem, hogy rajtad kívül valaki más is lett volna itt azon a vénséges muksón kívül, aki mindannyiunkat idehozott az idők végeztéig. Nálla van kulcs az ajtóhoz, de ritkán szokott ide benézni - úgy száz évente egyszer...

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Száz évente? Szép kilátások. Mi az amit itt tanulhatnék? Igazából arra lennék kíváncsi, hogy Te mi is vagy tulajdonképpen. Az alapján amit eddig elmondtál létezned sem lenne szabad. Mivel úgy néz ki egy darabig itt leszek talán mondhatnál pár szót arról is, hogy ha az öreg fószeren kívül más nem járt itt. Ebböl következöen gondolom a tükröt is Ö hozta, akkor honnan a fészkes fenéböl tudtad, hogy a tükör ilyen hatalommal bír?
Mutatok rá a logikai bukfencre a tör magyarázatában. Nem üldögélek tovább, sajnos saját magamtól ezt a helyzetet nem tudom megmagyarázni. Több részletet kell megtudnom a teremröl és mostani lakóiról! Újra a falon lógó eszközöket veszem szemügyre, de most olyan részleteket keresek amelyek arra utalhatnak hogyha beszélni nem is tudnak, de innteligenciával bírhatnak-e.
Néhány darabot kézbe is veszek amin látok valami érdemlegesset, és tüzetessen átnézem.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Mert rá van írva vakegér....
Ja persze ez igaz, elfelejtettem drágám!...
*Mondja a tőr a kezedben - de az biztos, hogy az utolsó mondatot nem neked szánta.
Halk sercegést hallassz a tükör felől, majd még a lélegzeted is eladak a következő szegmensekben....
A tükör lemászik a falról! - van lába: mintha csak a két alsó sarkából nőtt volna ki, és van keze is - szintén a sarkokból nőttek ki, csak ezek már a felsőkből.
A tükör felületét sűrű ám apró (arasznyi) láng borítja teljes egészében. Magában a tükörben egy alak bontakozik ki - egy tűzzel borított alak. Kicsit groteszk szegény, mert a lába a keret két lába, a karja a keret két karja, de ő maga testével, fejével a tükörben van.
Nyújtózik egyet - karja érinti a plafont, de nem égeti azt meg, majd eléd lépdel.*
- Na így már jobb, teljesen elgémberedtem ott a falon. Szóval csak olvasni kellene, mindegyikünkre rá vagyon írva, hogy kicsoda és miben áll a hatalma. Itt nincsennek közönséges fegyverek, közönséges tárgyak - mindőnk valami különleges dolog, valami varázstárgy. Persze nem biztos, hogy sokan bepillantást engednek titkukba. Van aki még számunkra sem tutatkozott meg. Egyszerűen makacsok, önteltek.
*Furcsa, de mintha a tükörben lévő tűzalak "arca" mosolyogna...*

[Herold Bardelot]

(Abu Saim)

-Hogy az a …. Szakad ki belölem, és önkéntelenül is lépek párat hátra.
Közelebb lépek a döbbenet elmúltával és körbejárom a tükröt.
-Hova is van írva?
-Mi a fészkes fenét keresek Én itt? Fakadok ki. Majd a legközelebbi tárgyhoz lépek, és azon is keresek valami írást, utána a kezemben lévö tör a soros.
-Az hagyján hogy Én mit keresek itt? De Ti mit keresetek itt
<megbolondultam beszélö tükrökkel és törökel diskurálok>
-Tényleg hol is van az az Itt?
Törnek fel belölem a kérdések. Egyszerüen nem tudom elhinni, hogy mindez nem csak káprázat, megdörgölöm a szemem. Majd, mint a kisgyerekek még a kezem is megcsípem. Egyfolytában a fejem csóválom, és a tarkómat vakarva járok körbe körbe.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Hátra nem tudsz lépni, mert a falnál ülsz. Azonban oldal irányba távolodva tudsz párat csusszanni a tükör elől.
A tükörben látol pár írásjegynek vélhető lángocskát. Ahogy nézed egyre jobban az az érzésed, hogy az ott bent tényleg írás... abból áll a tűzaura! De elolvasni már képtelen vagy.
A tárgyakat megnézed alaposabban mint előszörre. Furcsa, de egymás után érzékeled, hogy mintha szemek tapadnának rád. Egyre több és több - mintha nem is egy tárgyakkal telerakott helyiségben lennél, hanem egy királyi pódiumon, ahol mindenki az összecsődült bandából csak téged néz...
A tőrön mi sípítozva került hozzád most csendben van, jég hideg tapintásra, de továbbra sem látsz rajta írásjeleket. A tükör szól hozzád kérdéseid után.*
- Hogy mi mit keresünk itt? Hm.... Elzárnak a külvilágtól bennünket, hogy a sok buta ember ne kaparinthassa meg egyikünket sem. Pusztán a világ megóvása az mi készteti az öreg Kradot arra, hogy minket összegyűjtsön ide, egy helyre.
Hogy te hogy kerültél ide.... Egyszercsak egy színes fényesség jelent meg, majd pedig jöttél te ki belőle onnan. Igaz aludtál...
*Nem káprázat semmi. Minden valóságos előtted. Szemdörgölés után sem tűnik el semmi sem. A csípés bizony fáj.... nem álmodol.... ez mind valóság...*

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Krad? Aludtam? A fene abba a fogadóba!
< most mi a franc lesz>
-Nincs köztetek egészen véletlenül olyan ami innen kijutathat?
< ha ez a Krad az a Krad talán nem kéne megvárnom! A végén még felemlegeti a Dúlást pedig akkor még nem is éltem! Pedig jó kis hepaj lehetett, a sok erkölcscsösz hogy futhatott … na ott lehetett a zavarosban halászni…>
-Ti soha nem akartatok kijutni innen? Teszem fel a kérdést de nem csak a két már megnyilakozottnak.
-Hisz nem lehet célotok, hogy itt rostokoljatok az idök végezetéig! Aki megalkotott benneteket az nem hiányol? Nektek is volt célotok hisz azért lettetek létrehozva!
< valahogy rá kell vennem valamelyiket hogy kijuttason innen!>
Keresek a falon egy méretes bárdot, amit azért még vézna karjaim is elbírnak, és az ajtóhoz sétálok.
-Nem tudom hogy Te is el vagy-e bűvölve?! Nézek az ajtóra. Mi van az ajtó mögött? Szólok hátra a tükörnek és a mellette hagyott törnek.
***
-Na jó ! Akkor most kimegyek. Csak határozottan. Nézek a bárdra.
-Ne sajnáld!
Próbálok pár csapást az ajtón, bízva benne, hogy ha mágikus az ajtó és a bárd is, valamelyik csak enged.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Milyen fogadó?
- Minek innen kimenni?
*Tőlled pár méterre az egyik szemmagasságban lévő polcon egy fejnagyságú világító gömb kezd el "mocorogni". Lassan elkezd gurulni a polcon, majd lepottyan a talajra, de nem törik össze. Célirányosan gurul feléd, előtted megáll úgy 2 arasznyira. Egy vékonyka, de kellemes női hang üti meg a füled a gömb irányából.*
- Miért vagy bepánikolva közöttünk? Miért akarsz innen kijutni?
Talán emberi lelkednek nem elég jó a mi társaságunk?
Ja persze... téged más is foglalkoztat... Ember vagy.... MÉG....
*A gömb "elindul" ismét, körbegurul, majd anélkül, hogy újra megszólalna tovább megy a polca felé. Mintha egy láthatatlan kéz emelné fel - felemelkedett, a polcra begurult és megállapodott az eredeti helyén, ezek után újra felcsendült a hangja.*
- Vigyázz EMBER! Ez nem a te világod, itt bárki mutathatja feléd batárságos arcát, közben pedig azon elmélkedik, hogy hogyan kaparintsa meg szánalmas lelkedet.
- Ne is hallgass rá, amióta idehozták rosszmájú és lekezelő velün. Mintha ő különb lenne tőllünk. - *mondja ezt neked a tükör.

Egy aranylóan megcsillanó bárdot találsz megfelelőnek "ajtónyitás" céljára. Kérdésedre szinte mindhárom varázstárgy ami eddig megmutatkozott neked egyszerre válaszol:*
- SEMMI!

*A bárd nem adja tanújelét, hogy tudna beszélni, vagy lenne más különleges képessége; ugyan így az ajtó sem.
Ötöt csapsz a bárddal az ajtóra első körben, de egyiken sem fedezel fel sérülést vagy bármi olyan jelet, hogy kijuthatnál innen, vagy épp új "szerszám" után kelljen nézned.
Ismét neki rugaszkodol, de ugyan így semmi hatása - kivéve rád nézvén. Ugyanis te kifáradsz rendesen.

Pihensz egy picit, hogy ismét erőre kapjál, hogy akár az értelmes gondolataidat össze tudd szedni, amikor is az ajtón túl matatásra leszel figyelmes.
Felocsúdni nincs időd, az ajtó nyílik azonnal.
Még szemed sarkából észreveszed, hogy egy lobbanás kíséretében a tükör a helyére "ugrik" - és normál állapotba áll vissza - majd pillantásod az elébed lépő alakon megakad. Úgy érzed a lábad a földbegyökerezik menten, ugyanis a bátyád lépett be az ajtón.*
- Üdvözöllek Öcsém! Mi járatban erre?

[Herold Bardelot]

(Abu)

-Ezt én is kérdezhetném töled! Lefekszem a fogadóban és itt ébredek!